I.
C-147/24 – Safi ügyben 2026. június 4-én hozott ítélet
Az EUMSZ 20. cikket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével és 24. cikkének (2) és (3) bekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
– e rendelkezéssel ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatósága olyan határozatot fogad el, amely azzal az indokkal tagadja meg a területén a származékos tartózkodási jogot egy harmadik országbeli állampolgártól, aki olyan uniós polgár kiskorú gyermek szülője, aki soha nem tartózkodott az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, hogy e harmadik országbeli állampolgár egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik, amennyiben e hatóság előzetesen nem vizsgálta meg, hogy e gyermeknek az őt eltartó két szülőjével közös családi élete folytatódhat‑e ebben a másik tagállamban, és hogy e gyermek ugyanezen tagállamba költözése ellentétes‑e a mindenek felett álló érdekével;
– e rendelkezés alapján el kell ismerni az említett harmadik országbeli állampolgár számára a származékos tartózkodási jogot azon tagállam területén, amelynek az említett gyermek az állampolgára, és ahol két szülőjével együtt tartózkodik, amennyiben e gyermeknek az őt eltartó két szülőjével közös családi élete nem folytatódhatna az említett másik tagállamban és/vagy a gyermek ugyanezen tagállamba való költözése ellentétes lenne a mindenek felett álló érdekével.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 20. cikk, valamint a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 5. cikke a) és b) pontjának és 6. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a harmadik országbeli állampolgár V és a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy ez utóbbi megtagadta a felperestől a származékos tartózkodási jogot Hollandiában, ahol az e tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermekével együtt tartózkodik.
Az alapeljárás
11 Az alapeljárás felperese, V, 1979‑ben született Marokkóban, és marokkói állampolgársággal rendelkezik. 1999 és 2014 között Spanyolországban tartózkodott a spanyol jog szerint – az e tagállamban folytatott gazdasági tevékenységére tekintettel – biztosított tartózkodási jog alapján. 2014. szeptember 23‑án házasságot kötött Marokkóban. Házasságkötése óta néhány rövid marokkói és spanyolországi üdülés kivételével Hollandiában tartózkodik házastársával, aki 1975‑ben Hollandiában született, és marokkói és holland állampolgársággal rendelkezik. Házasságukat bejegyezték a lakóhelyük szerinti holland önkormányzat anyakönyvi nyilvántartásába. Az alapeljárás felperese ugyanakkor Hollandia területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel nem rendelkezik.
12 Házasságukból 2015. január 6‑án Hollandiában fiúgyermek született, aki kizárólag holland állampolgársággal rendelkezik, és akiről a házastársak közösen gondoskodnak.
13 A gyermek beszédzavarral küzd, és nehezen fejezi ki magát, emellett öt éves koráig nem beszélt. Fejlődési lemaradása miatt olyan intézménybe jár, amely a hagyományos oktatásban nem biztosítható speciális támogatást igénylő tanulóknak nyújt oktatást. Emellett a gyermek számára biztosítják a lakóhelye és az intézmény közötti utazáshoz szükséges, igényeinek megfelelő szállítást. Mindeddig nem tartózkodott az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamban.
14 Az alapeljárás felperesének házastársa egyáltalán nem rendelkezik munkaviszonyból származó jövedelemmel az egészségi állapota miatt, és ezen az alapon részben mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ugyanakkor szociális segély típusú ellátásban részesül.
15 2020. november 13‑án az alapeljárás felperese az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog iránti kérelmet terjesztett elő Hollandiában azért, hogy a kiskorú fiával együtt ott tartózkodhasson. E kérelem alátámasztására benyújtott egy olyan dokumentumot, amely igazolja, hogy tartózkodási joggal rendelkezik Spanyolországban.
16 2021. november 11‑én az államtitkár elutasította az említett kérelmet, megállapítva többek között, hogy az alapeljárás felperese nem alapíthat származékos tartózkodási jogot az EUMSZ 20. cikkre, mivel Spanyolországban tartózkodási joggal rendelkezik. Értékelése körében hivatalból vizsgálta, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 8. cikke alapján kell‑e tartózkodási engedélyt adni e felperesnek. Megállapította az említett felperes, annak házastársa és fiuk közötti családi élet fennállását, és hogy a felperest magánélete Hollandiához köti. Ugyanakkor úgy vélte, lényegében, hogy a holland hatóságok által érvényesíteni kívánt közérdek elsőbbséget élvez ugyanezen felperes, annak házastársa és fiuk személyes érdekével szemben. Az államtitkár ezért megállapította egyrészt, hogy az érdekmérlegelés az alapügy felperesére nézve kedvezőtlen eredményre vezetett, másrészt hogy a felperes a hollandiai tartózkodási engedély megszerzése iránti kérelmének elutasítása következtében nem tartózkodhat jogszerűen ebben a tagállamban. Következésképpen kötelezte e felperest, hogy haladéktalanul távozzon Spanyolországba, jelezve, hogy az e kötelezésnek való megfelelés hiányában kiutasítási határozatot fognak hozni vele szemben.
17 Az alapeljárás felperese az EUMSZ 20. cikken alapuló hollandiai származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelmének elutasítását követően annak igazolását kérte a spanyol hatóságoktól, hogy lemondott az e tagállam területén való tartózkodáshoz való jogáról. Az ezzel kapcsolatban végzett tudakozódás eredményeként az államtitkár arra a megállapításra jutott, hogy az alapeljárás felperese továbbra is tartózkodási joggal rendelkezik Spanyolországban, amely a spanyol jogszabályok értelmében huzamos tartózkodási jognak minősül, és kereső tevékenység folytatásán alapul.
18 2022. június 20‑i határozatával az államtitkár az alapeljárás felperese által ezen elutasítással szemben benyújtott panaszt nyilvánvalóan megalapozatlannak nyilvánította.
19 A felperes keresetet indított e határozattal szemben a rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság.
20 E bíróság előtt az alapeljárás felperese azt állítja, hogy az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási joggal rendelkezik Hollandiában, mivel kiskorú fiát ő tartja el. Az államtitkár vitatja e jog fennállását azzal az indokkal, hogy a felperes már rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban. Álláspontja szerint a kiskorú gyermek elkísérheti anyját e tagállamba, ezért az, hogy az anyától megtagadja az EUMSZ 20. cikken alapuló hollandiai származékos tartózkodási jogot, nem jár azzal a hatással, hogy ennek következtében e gyermek az Unió egésze területének elhagyására kényszerülne.
21 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy az alapeljárás felperesének az EUMSZ 20. cikken alapuló hollandiai származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelme elutasítható‑e kizárólag azon az alapon, hogy a felperes egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik. E tekintetben e bíróság megjegyzi, hogy a spanyolországi tartózkodási jog fennállása kétségtelenül azt jelenti, hogy a hollandiai származékos tartózkodási jog megtagadása esetén sem az alapeljárás felperese, sem annak kiskorú gyermeke nem kényszerülne elhagyni az Unió egészének területét. Mindazonáltal az e gyermek és az anyja között fennálló eltartotti viszonyra tekintettel a gyermek kénytelen lenne a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolni annak érdekében, hogy anyját Spanyolországba kísérje. E körülmények között az említett bíróság arra keresi a választ, hogy az anya EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási joga fennállásának értékelése keretében a gyermek mindenek felett álló érdekét és a családi élethez való jogot is mélységében kell‑e vizsgálni. Ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az államtitkár nem értékelte, hogy az alapeljárás felperese és annak kiskorú gyermeke között van‑e eltartotti viszony, és nem vizsgálta azt sem, hogy családi életük folytatódhatna‑e Spanyolországban.
22 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontjában előírt azon kötelezettség, amely szerint a tagállamoknak ezen irányelv végrehajtása során megfelelően figyelembe kell venniük a gyermek mindenek felett álló érdekét és a családi életet, azonos tartalmú és azonos terjedelmű‑e abban az esetben, ha egy tagállam az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően arra kötelezi a jogellenesen a területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt, hogy haladéktalanul távozzon egy másik tagállam területére, mint akkor, amikor egy tagállam ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján kiutasítási határozatot hoz. A bíróságban felmerül a kérdés, hogy adott esetben hasonló kötelezettség terheli‑e a tagállamokat, amikor az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelemmel fordulnak hozzájuk, figyelembe véve a Charta 7. cikkében foglalt, a családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a gyermekek jogait is, amelyeket a Charta 24. cikkének (2) és (3) bekezdése biztosít.
23 E körülmények között a rechtbank Den Haag (hágai bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 20. cikket, hogy nem kizárt, hogy származékos tartózkodási jogot kell biztosítani a harmadik országbeli állampolgár szülőnek a kiskorú gyermeke állampolgársága szerinti tagállamban, amelyben gyermeke tartózkodik anélkül, hogy uniós polgárságból eredő jogait gyakorolta volna, miközben e harmadik országbeli állampolgár szülő egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik?
Amennyiben nem kizárt, hogy származékos tartózkodási jogot kell biztosítani a harmadik országbeli állampolgár szülőnek a kiskorú gyermeke állampolgársága szerinti tagállamban, amelyben gyermeke tartózkodik anélkül, hogy uniós polgárságból eredő jogait gyakorolta volna, miközben e harmadik országbeli állampolgár szülő egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik:
2) Következik‑e az EUMSZ 20. cikkből, a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontjára, valamint [ezen] […] irányelv 6. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel, az [ezen] EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog megadását igazoló eltartotti viszony esetén a döntéshozó hatóság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy meggyőződjön arról, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlása a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, és hogy a családi élet folytatható, mielőtt a harmadik országbeli állampolgár szülőt arra kötelezné, hogy haladéktalanul távozzon abba a tagállamba, ahol tartózkodási engedéllyel vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedéllyel rendelkezik, és ezeket a tényezőket figyelembe kell‑e venni a származékos tartózkodási jog iránti kérelem elbírálása során?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
24 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködés keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (1978. november 29‑i Redmond ítélet, 83/78, EU:C:1978:214, 26. pont; 2025. december 2‑i Russmedia Digital és Inform Media Press ítélet, C‑492/23, EU:C:2025:935, 44. pont).
25 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság mind az EUMSZ 20. cikk, mind pedig a 2008/115 irányelv 5. cikke a) és b) pontjának, valamint 6. cikke (2) bekezdésének az értelmezését kéri. Az ezen irányelvre vonatkozó kérdései azzal magyarázhatók, hogy az államtitkár, miután elutasította az alapeljárás felperesének az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelmét, amelyet utóbbi azért nyújtott be, hogy holland állampolgárságú kiskorú fiával együtt Hollandiában tartózkodhasson, megállapította, hogy a felperes jogellenesen tartózkodik Hollandia területén, és e 6. cikk (2) bekezdése alapján arra kötelezte, hogy haladéktalanul Spanyolországba távozzon.
26 Ez utóbbi rendelkezésből az következik, hogy ha a valamely tagállam által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár jogellenesen tartózkodik egy másik tagállam területén, lehetővé kell tenni számára, hogy azon tagállamba távozzon, amely kiadta számára a tartózkodási engedélyt, ahelyett hogy rögtön a származási országába való visszatérésre köteleznék, feltéve többek között, hogy erre a közrend érdekében vagy nemzetbiztonsági okokból nincs szükség (lásd ebben az értelemben: 2018. január 16‑i E ítélet, C‑240/17, EU:C:2018:8, 46. pont; 2021. február 24‑i M és társai [Átadás egy tagállamnak] ítélet, C‑673/19, EU:C:2021:127, 35. pont).
27 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az alapügy megoldása szempontjából releváns‑e a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontja, amelynek értelmében ezen irányelv végrehajtása során a tagállamok megfelelően figyelembe veszik a gyermek mindenek felett álló érdekét és a családi életet.
28 Mindemellett az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egészének olvasatából kitűnik, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten említi a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontjából eredő kötelezettséget, végső soron abban a kérdésben kéri a Bíróság pontosító értelmezését, hogy meg van‑e fosztva az alapeljárás felperese attól, hogy Hollandiában az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási jogot szerezzen kizárólag azért, mert már rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban. Ezenkívül e bíróság arra keresi a választ, hogy az e felperes által benyújtott ilyen származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelem értékelése keretében az államtitkár köteles‑e egyrészt megvizsgálni, hogy az uniós polgár kiskorú gyermeknek a mindkét szülőjével közös családi élete Spanyolországban folytatódhat‑e, másrészt pedig köteles‑e figyelembe venni e gyermek mindenek felett álló érdekét.
29 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ezen irányelvvel bevezetett közös normák és eljárások csak a kiutasítási határozatok elfogadására és végrehajtására vonatkoznak, nem szabályozzák ugyanakkor a tartózkodási jog harmadik országbeli állampolgárok számára történő megadásának a kérdését (lásd ebben az értelemben: 2022. november 22‑i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Kiutasítás – Orvosi kannabisz] ítélet, C‑69/21, EU:C:2022:913, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ugyanakkor, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is megjegyezte, a családi élet tiszteletben tartásához való jogot a Charta 7. cikke rögzíti, amelyet a Chartának a gyermekek jogaira vonatkozó 24. cikkével összefüggésben kell értelmezni. Így különösen e 24. cikk (2) és (3) bekezdése előírja a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget, valamint minden gyermek jogát ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.
31 E körülmények között meg kell állapítani, hogy két kérdésével – amelyeket együttesen kell vizsgálni – az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 20. cikket a Charta 7. cikkével, valamint 24. cikkének (2) és (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatósága olyan határozatot fogad el, amely azzal az indokkal tagadja meg a területén a származékos tartózkodási jogot egy harmadik országbeli állampolgártól, aki olyan uniós polgár kiskorú gyermek szülője, aki soha nem tartózkodott az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, hogy e harmadik országbeli állampolgár egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik, amennyiben e hatóság előzetesen nem vizsgálta meg, hogy e gyermeknek az őt eltartó két szülőjével közös családi élete folytatódhat‑e ebben a másik tagállamban, és hogy e gyermek ugyanezen tagállamba költözése ellentétes‑e a mindenek felett álló érdekével.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 20. cikk az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára, azzal a céllal, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen (lásd ebben az értelemben: 2001. szeptember 20‑i Grzelczyk ítélet, C‑184/99, EU:C:2001:458, 31. pont; 2025. április 29‑i Bizottság kontra Málta [Befektetői állampolgárság] ítélet, C‑181/23, EU:C:2025:283, 92. pont; 2025. november 25‑i Wojewoda Mazowiecki ítélet, C‑713/23, EU:C:2025:917, 40. pont).
33 Az uniós polgárság alapvető és egyéni jogot ruház az Unió valamennyi polgárára annak érdekében, hogy szabadon mozoghassanak és tartózkodhassanak a tagállamok területén, az EUM‑Szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokra és feltételekre is figyelemmel (2010. október 7‑i Lassal ítélet, C‑162/09, EU:C:2010:592, 29. pont; 2016. szeptember 13‑i Rendón Marín ítélet, C‑165/14, EU:C:2016:675, 70. pont; 2023. június 22‑i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Holland kiskorú gyermek thaiföldi anyja] ítélet, C‑459/20, EU:C:2023:499, 21. pont).
34 A Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, ideértve az uniós polgárok családtagjainak tartózkodási jogát megtagadó határozatokat is, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgár jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől (2011. március 8‑i Ruiz Zambrano ítélet, C‑34/09, EU:C:2011:124, 42. pont; 2012. december 6‑i O és társai ítélet, C‑356/11 és C‑357/11, EU:C:2012:776, 45. pont; 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 61. pont).
35 Ezzel szemben a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak önálló jogot a harmadik országok állampolgárai számára. Ugyanis az ilyen állampolgárokra ruházott esetleges jogok nem az említett állampolgárok saját jogai, hanem az uniós polgárok által élvezett jogokból származtatott jogok. Az említett származékos jogok célja és igazolása azon a megállapításon alapul, hogy e jogok el nem ismerése sértheti az uniós polgár szabad mozgását (lásd ebben az értelemben: 2012. november 8‑i Iida ítélet, C‑40/11, EU:C:2012:691, 66–68. pont; 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 62. pont; 2020. február 27‑i Subdelegación del Gobierno en Ciudad Real [Uniós polgár házastársa] ítélet, C‑836/18, EU:C:2020:119, 38. pont).
36 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárás felperesének kiskorú gyermeke valamely tagállam állampolgáraként még az állampolgársága szerinti tagállammal szemben is hivatkozhat az uniós polgár jogállásához kapcsolódó jogokra, amelyet az EUMSZ 20. cikk biztosít a számára (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az alapeljárás felperese és annak házastársa – aki gyermekükhöz hasonlóan holland állampolgársággal rendelkezik – mind a ketten részt vesznek e gyermek gondozásában, és közös családi életet tartanak fenn Hollandiában. A gyermek így születése óta mindkét szülőjével megszakítás nélkül személyes és közvetlen kapcsolatot tart fenn.
38 E végzésből az is kitűnik, hogy az államtitkár azzal az indokkal tagadta meg, hogy az alapeljárás felperesének, az említett gyermek anyjának Hollandiában származékos tartózkodási jogot biztosítson, hogy Spanyolországban e tagállam jogszabályai alapján tartózkodási joggal rendelkezik. Következésképpen elrendelte, hogy az alapeljárás felperese az említett tagállam területére távozzon. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy mivel az uniós polgár kiskorú gyermek, aki soha nem tartózkodott az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, képes anyját Spanyolországba kísérni, ezért az, hogy az anyától megtagadja az EUMSZ 20. cikken alapuló hollandiai származékos tartózkodási jogot, nem jár azzal a hatással, hogy ennek következtében e gyermek az Unió egésze területének elhagyására kényszerülne.
39 Márpedig, noha az előterjesztő bíróság a kérdéseiben abból az előfeltevésből indult ki, hogy az alapeljárás felperese ténylegesen rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban, ez utóbbi a Bíróság előtt mind írásbeli észrevételeiben, mind a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy időközben lemondott e tartózkodási jogáról, következésképpen e tagállamban már nem rendelkezik tartózkodási joggal.
40 Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapeljárás felperese továbbra is rendelkezik‑e tartózkodási joggal Spanyolországban. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a kapott válasz minden körülmények között hasznos legyen e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez, azt az esetet is meg kell vizsgálni, ha ilyen tartózkodási jog nem áll fenn.
Arról az esetről, ha az alapeljárás felperese már nem rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy vannak egészen különleges helyzetek, amelyekben – noha a harmadik országok állampolgárainak tartózkodási jogára vonatkozó másodlagos jog nem alkalmazható, és az érintett uniós polgár nem élt a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogával – az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási jogot kell adni az olyan harmadik országbeli állampolgár számára, aki ezen uniós polgár családtagja, mivel ellenkező esetben az uniós polgárság elveszítené hatékony érvényesülését, ha az ilyen jog megtagadásának következményeként az említett polgár valójában kénytelen lenne elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák őt az e jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 63. pont; 2018. május 8‑i K. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C‑82/16, EU:C:2018:308, 51. pont; 2020. február 27‑i Subdelegación del Gobierno en Ciudad Real [Uniós polgár házastársa] ítélet, C‑836/18, EU:C:2020:119, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Az előző pontban említett helyzeteket az jellemzi, hogy bár olyan rendelkezések szabályozzák ezeket, amelyek a priori a tagállamok hatáskörébe tartoznak, nevezetesen harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási jogára vonatkozó, a másodlagos uniós jog rendelkezéseinek a hatálya alá nem tartozó rendelkezések, amelyek bizonyos feltételek mellett előírják az ilyen jog megadását, e helyzetek mégis szoros összefüggésben állnak az uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll az, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, a harmadik országok állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás ezen jogát, mivel ebben az esetben sérülne e szabadsághoz való jog (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. június 22‑i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Holland kiskorú gyermek thaiföldi anyja] ítélet, C‑459/20, EU:C:2023:499, 25. pont).
43 A tartózkodási jog harmadik ország állampolgárától való megtagadása azonban csak akkor akadályozhatja az uniós polgárság hatékony érvényesülését, ha a harmadik ország ezen állampolgára és az uniós polgársággal rendelkező családtagja között olyan eltartotti viszony áll fenn, amelynek következtében az uniós polgár arra kényszerül, hogy kísérje a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt, és elhagyja az Unió egészének területét (2011. március 8‑i Ruiz Zambrano ítélet, C‑34/09, EU:C:2011:124, 43–45. pont; 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 69. pont; 2023. június 22‑i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Holland kiskorú gyermek thaiföldi anyja] ítélet, C‑459/20, EU:C:2023:499, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár és annak uniós polgár kiskorú gyermeke közötti eltartotti viszony fennállásának az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog esetleges elismerése céljából történő értékelése során figyelembe kell venni az eset valamennyi körülményét, és különösen az e gyermek feletti felügyeletet, valamint azt, hogy jogi, pénzügyi vagy érzelmi szempontból a harmadik országbeli állampolgár szülő viseli‑e az említett gyermek gondját. Szintén releváns körülménynek minősülhet az ilyen gyermek életkora, a testi és érzelmi fejlettsége, a mind az uniós polgár szülővel, mind a harmadik országbeli állampolgár szülővel fennálló érzelmi kapcsolatának erőssége, valamint az a kockázat, amelyet az utóbbitól való elszakítása a gyermek lelki egyensúlyára jelenthet (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 70. és 71. pont; 2022. május 5‑i Subdelegación del Gobierno en Toledo [Családtag tartózkodása – Nem elegendő források] ítélet, C‑451/19 és C‑532/19, EU:C:2022:354, 67. pont; 2022. szeptember 7‑i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az EUMSZ 20. cikk szerinti tartózkodási jog jellege] ítélet, C‑624/20, EU:C:2022:639, 38. és 39. pont).
45 Így tehát ezen értékelés szempontjából az a körülmény, hogy a másik szülő, aki uniós polgár, valóban képes és készen áll arra, hogy napi szinten ténylegesen egyedül viselje gondját a gyermeknek, releváns tényező ugyan, ám önmagában még nem elegendő annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő és a gyermek között nincs olyan eltartotti viszony, amely miatt ez utóbbi az Unió területének elhagyására kényszerülne, ha e harmadik országbeli állampolgártól megtagadnák a tartózkodási jogot (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 71. pont; 2022. május 5‑i Subdelegación del Gobierno en Toledo [Családtag tartózkodása – Nem elegendő források] ítélet, C‑451/19 és C‑532/19, EU:C:2022:354, 67. pont).
46 Az említett értékelés keretében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a családi élet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében foglaltak szerinti jogot, összefüggésben értelmezve a gyermek mindenek felett álló érdekének – mint a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységekben elsődleges szempontnak – a figyelembevételére irányuló, a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettséggel, valamint a gyermeknek az említett Charta 24. cikkének (3) bekezdésében foglalt azon jogával, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i Chavez Vilchez és társai ítélet, C‑133/15, EU:C:2017:354, 70. pont; 2022. május 5‑i Subdelegación del Gobierno en Toledo [Családtag tartózkodása – Nem elegendő források] ítélet, C‑451/19 és C‑532/19, EU:C:2022:354, 66. pont).
47 E tekintetben, amennyiben a kiskorú uniós polgár mindkét szülőjével állandó jelleggel együtt él, és ezért az e gyermek feletti felügyeletet, valamint a jogi, érzelmi és pénzügyi szempontú gondviselői feladatokat e két szülő a mindennapok során megosztja, megdönthető vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy e kiskorú uniós polgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülője között eltartotti viszony áll fenn, függetlenül attól, hogy e gyermek másik szülője annak a tagállamnak az állampolgáraként, amelynek területén a család letelepedett, feltétel nélküli tartózkodási joggal rendelkezik e tagállam területén (2022. május 5‑i Subdelegación del Gobierno en Toledo [Családtag tartózkodása – Nem elegendő források] ítélet, C‑451/19 és C‑532/19, EU:C:2022:354, 69. pont).
48 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárás felperese és annak uniós polgár kiskorú fia között a jelen ítélet 43–47. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében vett eltartotti viszony áll fenn.
49 Következésképpen abban az esetben, ha megállapítást nyerne, hogy az alapeljárás felperese már nem rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban, meg kell állapítani, hogy a közte és uniós polgár kiskorú gyermeke között fennálló ezen eltartotti viszonyra tekintettel ez utóbbi kénytelen lenne anyját elkísérni, és ennélfogva az Unió egészének területét elhagyni abban az esetben, ha anyjától megtagadnák az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jogot Hollandiában. Márpedig, amint az a jelen ítélet 41. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az Unió területéről való ilyen távozás azzal a hatással járna, hogy megfosztaná e gyermeket az uniós polgári jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől, és sértené e jogállás hatékony érvényesülését. Ilyen helyzetben tehát e gyermek anyja számára az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jogot kell biztosítani.
Arról az esetről, ha az alapeljárás felperese továbbra is rendelkezik tartózkodási joggal Spanyolországban
50 Az a körülmény, hogy az alapeljárás felperese továbbra is tartózkodási joggal rendelkezik Spanyolországban, még ha bizonyítást is nyerne, önmagában nem zárhatja ki, hogy e felperest az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási jog illethesse meg Hollandiában.
51 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy az alapeljárás felperese és annak uniós polgár kiskorú gyermeke között fennálló eltartotti viszonyra tekintettel ez utóbbi valójában arra kényszerülne, hogy az anyját Spanyolországba kísérje, következésképpen, hogy elhagyja Hollandia területét, amelynek állampolgára, abban az esetben, ha anyjától megtagadnák az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jogot e tagállamban.
52 Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, az uniós polgár kiskorú gyermek ilyen kényszerű Spanyolországba költözése sértheti a gyermek bizonyos alapvető jogait, különösen a családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a gyermekek jogait, amelyeket a Charta 7. cikke, illetve 24. cikkének (2) és (3) bekezdése biztosít.
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 51. cikk (1) bekezdése értelmében a Charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.
54 Márpedig a jelen ítélet 51. pontjában említetthez hasonló helyzetben erről van szó. A másodlagos uniós jogban e területen előírt feltételek és korlátozások tiszteletben tartása mellett ugyanis az uniós polgárságból eredő, a tagállamok minden állampolgárát megillető jogok az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint magukban foglalják a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot. Egy olyan helyzetben, amikor az uniós polgár ténylegesen kénytelen elhagyni a tartózkodási helye szerinti tagállamot, amelynek állampolgára, hogy egy másik tagállamban telepedjen le, szükségszerűen fennáll az e jog gyakorlásába való beavatkozás.
55 Ebből következik, hogy a jelen ítélet 51. pontjában említetthez hasonló helyzetben az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelmet elutasító határozat a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának minősül, és az illetékes nemzeti hatóságok az ilyen határozat elfogadásakor nem mentesülhetnek az e Chartában biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásának értékelése alól.
56 Ami először is a Charta 7. cikkében biztosított, a családi élet tiszteletben tartásához való jogot illeti, azt a Charta 24. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely szerint minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.
57 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a jelen ügyben az uniós polgár kiskorú gyermek mind a harmadik országbeli állampolgár szülőjével, mind pedig az uniós polgár szülőjével eltartotti viszonyban áll. Ugyanakkor az államtitkár – ugyanezen információk szerint – anélkül utasította el az alapeljárás felperese által az EUMSZ 20. cikk alapján benyújtott, származékos tartózkodási jog iránti kérelmet, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy az e gyermek által e két szülővel Hollandiában folytatott családi élet folytatódhat‑e Spanyolországban.
58 Így különösen, a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az államtitkár nem vizsgálta meg az alapeljárás felperesét Spanyolországban megillető tartózkodási jog jellegét, sem pedig a spanyol hatóságok által a házastársával és az uniós polgár kiskorú gyermekükkel szemben annak érdekében előírt esetleges feltételeket, hogy adott esetben huzamosan együtt tartózkodhassanak e tagállam területén. Ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy az alapeljárás felperese jelezte, hogy nem folytat kereső tevékenységet, és hogy házastársa jövedelemszerzésre nem képes, így nincs biztosítva, hogy megfelel az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy az uniós jog értelmében, ezen belül a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján Spanyolországban huzamos tartózkodási jogot kaphasson.
59 Így e bíróság megjegyzi, hogy mivel a kiskorú gyermek az anyjával fennálló eltartotti viszony intenzitása miatt kénytelen lenne anyját Spanyolországba kísérni, ha az alapeljárás felperesétől megtagadnák az EUMSZ 20. cikken alapuló hollandiai származékos tartózkodási jog megadását, fennáll annak a konkrét veszélye, hogy e gyermek elszakad az apjától, mivel ez utóbbi számára lehetetlen lenne, hogy huzamosan Spanyolország területén tartózkodjon, és így e területen folytassák családi életüket a jelenleg Hollandiában folytatott formában.
60 E körülmények között, és azon vizsgálat függvényében, amelyet végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie, meg kell állapítani, hogy a származékos tartózkodási jogot az uniós polgár kiskorú gyermek anyjától megtagadó határozat sérti a család egységét, mivel megfosztja e gyermeket az őt születése óta megillető azon lehetőségtől, hogy mindkét szülőjével rendszeresen személyes és rendszeres kapcsolatot tartson fenn, és ezzel sérti a Chartának a 24. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkét. Abban az esetben, ha e jogsérelem megállapítást nyer, az említett gyermek anyja számára az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási jogot kell biztosítani Hollandiában.
61 Másodszor, ami a Charta 24. cikkének (2) bekezdését illeti, amely szerint a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapeljárás felperese szerint gyermekének kényszerű Spanyolországba költözése ellentétes lenne a gyermek mindenek felett álló érdekével.
62 E tekintetben e bíróság hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben az érintett gyermek, aki a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásának időpontjában tíz éves, hollandul beszél, spanyolul pedig nem. Ezenkívül e gyermek öt éves koráig nem beszélt, továbbá beszédzavarral küzd, és nehezen fejezi ki magát, ami miatt Hollandiában olyan speciális oktatásban vesz részt, amelyet a hagyományos oktatásban nem biztosítható sajátos támogatást igénylő tanulók számára nyújtanak.
63 Márpedig – fenntartva, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálatot végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie – nyilvánvaló, hogy az ilyen körülmények legalábbis alkalmasak lehetnek annak bizonyítására, hogy az érintett kiskorú gyermek mindenek felett álló érdeke, hogy továbbra is Hollandiában tartózkodjon, és hogy ennélfogva kényszerű Spanyolországba költözése valójában ellentétes lenne ezzel az érdekkel.
64 Abban az esetben tehát, ha megállapítást nyer, hogy ténylegesen ez a helyzet, az anyja számára származékos tartózkodási jogot kell biztosítani a Charta 24. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 20. cikk alapján.
65 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket a Charta 7. cikkével, valamint 24. cikkének (2) és (3) bekezdésével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni:
– e rendelkezéssel ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatósága olyan határozatot fogad el, amely azzal az indokkal tagadja meg a területén a származékos tartózkodási jogot egy harmadik országbeli állampolgártól, aki olyan uniós polgár kiskorú gyermek szülője, aki soha nem tartózkodott az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, hogy e harmadik országbeli állampolgár egy másik tagállamban tartózkodási joggal rendelkezik, amennyiben e hatóság előzetesen nem vizsgálta meg, hogy e gyermeknek az őt eltartó két szülőjével közös családi élete folytatódhat‑e ebben a másik tagállamban, és hogy e gyermek ugyanezen tagállamba költözése ellentétes‑e a mindenek felett álló érdekével;
– e rendelkezés alapján el kell ismerni az említett harmadik országbeli állampolgár számára a származékos tartózkodási jogot azon tagállam területén, amelynek az említett gyermek az állampolgára, és ahol két szülőjével együtt tartózkodik, amennyiben e gyermeknek az őt eltartó két szülőjével közös családi élete nem folytatódhatna az említett másik tagállamban és/vagy a gyermek ugyanezen tagállamba való költözése ellentétes lenne a mindenek felett álló érdekével.