A pénzmosás szándékos és gondatlan alakzatának elhatárolása [Btk. 400. § (1) bek., 399. § (4) bek. a) pont, (5) bek.].
[1] A járásbíróság jogerős büntetővégzésével a terheltet pénzmosás vétsége [Btk. 400. § (1) bek.] miatt egy évre próbára bocsátotta, valamint vele szemben 80 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá az eljárás során bűnjelként lefoglalt pénzről.
[2] A megállapított tényállás lényege a következő:
Az egyéni vállalkozó sértett raklapok adásvételével foglalkozik, akit 2020. augusztus 27. napján, telefonon keresett fel egy álnéven bemutatkozó ismeretlen személy, és 4467 darab műanyag raklapot kínált neki eladásra 2 694 720 forint értékben. Az ismeretlen személy magát az 1. számú Zrt. raktár koordinátorának adta ki, és közölte a vállalkozóval, hogy miután a megadott bankszámlára elutalja a vételárat, ezt követő napon kamionnal leszállítja a raklapokat.
A fentiek alapján 2020. augusztus 27. napján a vállalkozó az ismeretlen személy által megadott, 1. számú Bank Zrt.-nél vezetett folyószámlára a fenti összeget elutalta.
A raklapok nem kerültek leszállításra, az ismeretlen személy a sértett számára elérhetetlenné vált.
A terhelt 2020 tavaszán regisztrált egy álláskereső oldalon, ahol megpályázott az 1. számú Nyrt. által hirdetett területi vezető-területi koordinátori állást. 2020. augusztus 25. napján, 8 óra 50 perckor az álnéven bemutatkozó ismeretlen személy hívta fel. Közölte a terhelttel, hogy az 1. számú Nyrt. alkalmazottja és egy területi ügyintézői állást ajánlott fel neki havi nettó 265 000 forint munkabérért. Az ismeretlen személy közölte a terhelttel, hogy a munkavégzés feltétele, hogy az 1. számú Bank Zrt.-nél a céges ügyintézés miatt kell nyitnia egy bankszámlát. A terhelt a fenti utasítás szerint az 1. számú Bank Zrt.-nél bankszámlát nyitott.
Ezt követően, 2020. augusztus 26. napján, 14 óra 59 perckor egy e-mail címről a terhelt e-mail címére került elküldésre a munkaszerződése.
2020. augusztus 27. napján az egyéni vállalkozó sértett számlájáról 2 694 720 forint értékben átutalás érkezett a terhelt 1. számú Bank Zrt.-nél nyitott bankszámlájára, melynek címzettjeként az 1. számú Zrt. volt megjelölve.
A terhelt a pénz megérkezését telefonon közölte az ismeretlen személlyel, aki azt mondta, hogy mivel az 1. számú Bank Zrt.-től ennyi készpénzt nem tud kivenni, így a fenti összeget utalja át a saját, 2. számú Bank Nyrt.-nél vezetett bankszámlájára, és onnan vegye fel készpénzben.
Mivel a terhelt a saját bankszámlájára nem akarta elutalni a pénzt, ezért megkérte az édesanyját, hogy az ő számlájára utalhassa el a pénzt.
2020. augusztus 29. napján a terhelt a fenti összeget elutalta az édesanyja 2. számú Bank Nyrt.-nél vezetett számlájára. Ugyanezen a napon a terhelt és az édesanyja a 2. számú Bank Nyrt. egyik fiókjában 2 000 000 forintot vettek fel, míg 600 000 forintot pedig ATM automatából vettek ki.
Ezt követően az álnéven bemutatkozó ismeretlen személy azt az utasítást adta a terheltnek, hogy 2 500 000 forintot tegyen bele egy cipősdobozba, melyet címezzen meg 1. számú személy részére, majd azt az egyik telephelyükre vigye el.
A fentieket követően a terhelt, az édesanyja, valamint ez utóbbi élettársa gépjárművel 1. számú településről közlekedve 1. számú település irányába mentek.
A terhelt az ismeretlen személy utasítása alapján a cipősdobozt a benne lévő pénzzel a főúton az egyik buszmegállóban helyezte el, míg 80 000 forintot magához vett a költségei megtérítése végett.
A terheltnek a fenti körülményekből fel kellett ismernie azon tényt, hogy bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon elidegenítésében vesz részt, ez csak a terhelttől elvárható figyelem, illetve körültekintés elmulasztása miatt maradt el.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a vármegyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában írt okból a járásbíróság büntetővégzésének megváltoztatása, a terhelt terhére rótt cselekmény eltérő minősítése, és pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[4] A főügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, mivel az irányadó tényállás alapján tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt gondatlanságból követte el a terhére rótt bűncselekményt.
[5] Kifejtette, hogy a büntetővégzésben rögzített tényállás minden olyan elkövetési magatartást tartalmaz, amelyből megalapozott következtetés vonható a szándékos elkövetésre. A terhelt által tanúsított magatartásból, annak előzményeiből az állapítható meg, hogy a magatartásának bűnös következményeit felismerte, azokat fel kellett, hogy ismerje, és e következményekbe belenyugodva fejezte be a cselekményét.
[6] Az ügyintézés körülményei, az ismeretlen kilétű személy által adott, és a terhelt által végrehajtott utasítások tartalma, így különösen a készpénz cipősdobozban történő elhelyezése, és annak az út szélén egy buszmegállóban hagyása olyan körülmények, amelyekből a terheltnek fel kellett ismernie a cselekményének bűnös voltát, ő azonban az esetleges következményekkel nem törődve az utasításokat végrehajtotta.
[7] A pénzmosás szándékos és gondatlan alakzatának elhatárolására a joggyakorlat azt az álláspontot alakította ki, hogy a gondatlanság megállapítására rendszerint akkor kerülhet sor, ha az elkövető legtöbbször valamely bizalmi viszonyon alapuló tévedésből nem ismeri fel a dolog bűnös eredetét, és e tévedése a tőle elvárható körültekintés hiányára vezethető vissza.
[8] Jelen ügyben a kellő élettapasztalattal és egyetemi szintű végzettséggel is rendelkező terhelt esetében a bankszámla megnyitásakor akár még fennállhatott a bizalmi jellegű kapcsolat mögötti tévedés, a későbbi elkövetési magatartások azonban már egyértelműen felvetik az illegális üzletben való részvétel gyanúját.
[9] A terhelt cselekménye tehát helyesen szándékosan elkövetett pénzmosás bűntettének minősül, amelyre vonatkozóan az elbíráláskori törvény enyhébb elbírálást tesz lehetővé, azonban az irányadó büntetési tétel még így is 5 évig terjedő szabadságvesztés, mely esetben próbára bocsátásnak nincs helye. Ebből következően a bűncselekmény helyes minősítése mellett ezen intézkedés alkalmazása törvénysértő.
[10] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatával a felülvizsgálati indítványt azzal a pontosítással tartotta fenn, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[11] Kifejtette, hogy a büntetővégzésnek a terhelt tudattartalmára vont jogi következtetése önmagában is ellentmondó. Az a megállapítás ugyanis, hogy a körülményekből fel kellett ismernie azt a tényt, hogy bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon elidegenítésében vesz részt, valójában azt jelenti, hogy a terhelt ezeket a körülményeket felismerte, amely a tudatos gondatlanságra enged következtetni. Ezzel ellentétes azonban az a megállapítás, hogy a terhelt az elvárható figyelem, illetve körültekintés elmulasztása miatt nem ismerte fel, hogy bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon elidegenítésében működik közre. Ez utóbbi ugyanis a hanyag gondatlanságot jelenti.
[12] A készpénz cipős dobozba történő berakása, annak elhelyezése egy főút melletti buszmegállóban a további tényekkel együtt értékelve arra enged következtetni, hogy a terhelt nem könnyelműen bízott a cselekménye következményeinek elmaradásában, hanem abba belenyugodott. E körben jelentősége van annak is, hogy a magánszámláján kellett volna intéznie a céges ügyeket, amely a hétköznapi élettapasztalattól is idegen. A magánszámláján fogadta a vállalkozó által küldött összeget, azonban sem az összeg utaláson megjelölt címzettjével, sem pedig a küldővel nem állt semmilyen jogviszonyban.
[13] Kifejtette, hogy a törvényes minősítésre tekintettel az alkalmazott intézkedés helyett büntetés kiszabása szükséges, azonban erre a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor, mivel a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a büntetővégzés nem tartalmazza.
[14] A főügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[16] A főügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos, az ügyészséggel 2024. december 3. napján közölt jogerős büntetővégzéssel szemben 2025. május 28. napján került előterjesztésre [Be. 651. § (1) bek., 652. § (3) bek.].
[17] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[18] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.], és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[19] A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróság tévedett, amikor az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségét pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (4) bek. a) pont, (5) bek.] helyett pénzmosás vétségében [Btk. 400. § (1) bek.] állapította meg, amely gondatlan bűncselekmény. Ez jogi – és nem ténybeli – támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.
[20] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségére vont jogkövetkeztetése (azaz a szándékos elkövetés helyett gondatlanság megállapítása) megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.
[21] Törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét pénzmosás vétsége [Btk. 400. § (1) bek.] miatt állapította meg.
[22] A Btk. – elkövetéskor hatályos – 400. § (1) bekezdése szerint pénzmosás vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó
a) dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja,
b) dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről.
[23] Ehhez képest a Btk. elbíráláskor hatályos 400. § (1) bekezdése szerint, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont elrejti, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik, felhasználja, azzal összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez, pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe vagy arról rendelkezik, és gondatlanságból nem tud a vagyon eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[24] A Kúria megjegyzi, hogy bár a büntetővégzés a Btk. 2. §-át nem tüntette fel alkalmazott jogszabályként, a felelősségre vonás alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés [a terhelt felelősségét a Btk. 400. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményben állapította meg] egyértelműen arra utal, hogy a járásbíróság az elkövetéskor hatályos törvény helyett az elbíráláskori jogszabályt alkalmazta.
[25] Eldöntendő kérdés, hogy a terhelt a terhére rótt bűncselekményt szándékosan vagy gondatlanságból követte-e el.
[26] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék).
[27] A Btk. 8. §-a alapján gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
[28] Tehát azt kell vizsgálni, hogy egy adott tudattartalomnak van-e
- értelmi eleme (előrelátás lehetősége fennáll-e),
- ha igen, az annak alapját képező (tudati) tényekhez milyen érzelmi viszonyulás kapcsolódik.
[29] Ha az értelmi elem hiányzik (hanyag gondatlanság), akkor nyilvánvalóan érzelmi viszonyulás sincs, ezért objektív mércét kell alkalmazni.
[30] Kérdés tehát, hogy jelen ügyben van-e olyan tény, amelyből arra lehet következtetni, hogy a terhelt esetében fennált az előrelátás lehetősége (az értelmi elem).
[31] Alapvető követelmény, hogy tényekből kell következtetést vonni. A tényekből vont ténybeli és jogi következtetés közti különbség, hogy előbbi még (jogi) értékelő tartalommal nem bír, nem bírhat, ekként az ilyen következtetés a történeti tényállás része. Utóbbi viszont már nem ténybeli megállapítás, hanem valamely jogtétel (törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.
[32] Különböző tehát, amikor a bíróság a bizonyítékokat méri össze, mérlegeli, s annak eredményeként tényt, tényállást állapít meg, és amikor a már megállapított tényeket (a bizonyítékoktól, illetve azok forrásától függetlenül) veti össze a törvénnyel.
[33] Így van ez a tudattartalom kérdése estében is. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[34] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.
[35] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[36] Ha azonban az irányadó tényállás ilyen tényt nem tartalmaz, vagy a ténybeli következtetés helytelen, akkor a jogi értékelésnek nincs alapja, s ekként az adott törvényi tényállási elem sem állapítható meg.
[37] Ez vizsgálandó jelen esetben is.
[38] Ezzel összefüggésben az irányadó tényállás a következőket rögzíti:
- a terhelt regisztrált egy álláskereső oldalra, és megpályázott egy állást az 1. számú Nyrt.-nél;
- ezzel összefüggésben felhívta egy álnéven bemutatkozó, valójában ismeretlenül maradt személy;
- aki közölte a terhelttel, hogy az 1. számú Nyrt. alkalmazottja és állást ajánlott fel neki;
- közölte vele azt is, hogy a munkavégzés feltétele, hogy az 1. számú Bank Zrt.-nél a céges ügyintézés miatt kell nyitnia egy bankszámlát;
- 2020. augusztus 26. napján egy e-mail címről a terhelt e-mail címére elküldésre került a munkaszerződése;
- 2020. augusztus 27. napján az egyéni vállalkozó sértett számlájáról 2 694 720 forint értékű átutalás érkezett a terhelt 1. számú Bank Zrt.-nél nyitott bankszámlájára;
- az átutalás címzettjeként az 1. számú Zrt. volt megjelölve;
- az ismeretlen személy arra utasította a terheltet, hogy az összeget utalja át a saját, 2. számú Bank Nyrt.-nél vezetett bankszámlájára, és ott vegye fel készpénzben;
- mivel a terhelt a saját bankszámlájára nem akarta elutalni a pénzt, ezért megkérte az édesanyját, hogy annak a számlájára utalhassa el;
- 2020. augusztus 29. napján a terhelt az összeget elutalta az édesanyja számlájára, melynek egy részét egy bankfiókban még aznap felvették, a másik részét ATM automatából vették ki;
- az álnéven bemutatkozó ismeretlen személy azt az utasítást adta a terheltnek, hogy 2 500 000 forintot tegye bele egy cipősdobozba, melyet címezzen meg 1. számú személy részére, majd azt az egyik telephelyükre vigye el;
- a terhelt az ismeretlen személy utasítása alapján a cipősdobozt a benne lévő pénzzel a főúton az egyik buszmegállóban helyezte el;
- 80 000 forintot a költségei megtérítése végett magához vett.
[39] Az irányadó tényállásban rögzített tények együttes, összességében történő értékelésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy nem legális forrásból származó pénzt szerzett meg, amelyről a várható következmények iránti közömbösséggel rendelkezett.
[40] Az összeg jogtalan eredetére utal, hogy egy olyan személy közreműködésével került a terhelt számlájára, akit személyesen nem ismert, bár ez a személy egyébként munkát ígért számára. A „munkaviszony létesítése” nem a mindennapi gyakorlatnak megfelelően alakult, a tényállás nem tartalmaz utalást arra, hogy a terheltet ennek során meghallgatták-e, illetve a szerződést is e-mailen kapta meg.
[41] Helytállóan hivatkozott az ügyészség arra, hogy közismerten idegen minden munkaviszonytól, és egyébként köztudomásúlag szabálytalan, hogy egy munkáltató különböző céges pénzügyi átutalások bonyolítására a munkavállaló magánszámláját használja.
[42] Kétség sem fér ahhoz, hogy a terhelt tudta, hogy a vállalkozó által küldött pénz megszerzése törvénytelen, hiszen a küldőt nem ismerte, vele semmilyen kapcsolatban nem állt, mint ahogyan az átutalás közleménye szerinti címzetthez (1. számú Zrt.) sem volt semmi köze.
[43] Ehhez képest az összeget az egyébként általa személyesen nem ismert személy utasításának megfelelően az édesanyja számlájára továbbutalta, ahonnan közösen felvették. A pénz illegális megszerzésének nyilvánvaló bizonyítéka a továbbadás módja: a terheltnek azt egy cipősdobozba kellett tennie, a cipősdobozt pedig egy út mentén lévő buszmegállóban kellett hagynia.
[44] A tényállás tartalmazza azt is, hogy a terhelt idegenkedett attól, hogy a frissen nyitott számlájáról az általa használt magánszámlára utalja a pénzt, és ezért inkább az édesanyja számlájára továbbította. E tényből egyértelműen arra kell következtetni, hogy egyáltalán nem bízott az ügylet tisztaságában, jogszerűségében.
[45] Végül a terhelt szándékára következtetés vonható abból is, hogy nem a számlájára érkező teljes összeget továbbította az ismeretlen személynek, hanem abból 80 000 forintot megtartott.
[46] Mindebből következően tudomása volt arról, hogy egy számára idegen személy által a számlájára utalt, jelölten másnak címzett pénz megszerzése nem törvényes, de ennek ellenére azt a kapott utasításoknak megfelelően úgy továbbította, hogy az ügylettel 80 000 forintot keresett.
[47] Így jelen ügyben nem lehet azt mondani, hogy a terhelt tudattartalmának értelmi eleme hiányzott.
[48] Ha pedig a tudattartalom szempontjából az értelmi oldal megvan, akkor a hanyag gondatlanság eleve fel sem merülhet.
[49] Az értelmi oldal megléte esetében válik kérdésessé az, hogy az érzelmi viszonyulás körében tudatos gondatlanság állapítható-e meg vagy eshetőleges szándék.
[50] A konkrét elkövetés egyes tényeiből lehet következtetni, hogy az elkövető belenyugodott-e magatartása lehetséges következményeibe, avagy könnyelműen bízott azok elmaradásában.
[51] Az eshetőleges szándék esetén az elkövető értelmileg valószínűnek tartja az eredmény bekövetkezését, és annak jelentkezése iránt közömbös. Tudatos gondatlanság esetén pedig értelmileg valószínűtlennek, távolinak ítéli az eredmény bekövetkezését, és bízik annak elmaradásában. A két tudattartalom kétféle irányú. Az eshetőleges szándékú elkövető túljutott a rossz eredmény lehetőségének mérlegelésén, azt valóságosnak tartja és bekövetkeztébe belenyugszik, mellé áll. A tudatos gondatlan elkövető szintén mérlegelte a rossz eredmény lehetőségét, viszont azt valószínűtlennek tartja, nem is áll mellé, hanem bízik az elmaradásában.
[52] Ez az elhatárolás alapja.
[53] Jelen ügyben a terhelt kétségtelenül túljutott a cselekménye következményeinek értékelésén, a tényállás alapján „bizakodásnak” semmi alapja nincsen, és a nyilvánvalóan rossz mellé állt. Ennek egyértelmű jele, hogy az általa is tudottan illegális ügyletet a maga javára fordította, azon pénzt keresett. Ebből pedig az következik, hogy az ügylet további, őt immár nem érintő következményeibe belenyugodott, vagyis eshetőleges szándékkal cselekedett (Btk. 7. § második fordulat).
[54] Helytállóan utalt az ügyészség arra, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az elbíráláskor hatályos törvény a terheltre nézve kedvezőbb, hiszen az irányadó büntetési tétel öt évig terjedő szabadságvesztés, szemben az elkövetéskor hatályos törvény szerint irányadó egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel.
[55] Mindezek alapján az eljárt bíróságnak a terhelt terhére rótt bűncselekményt az irányadó tényállás alapján – az elbíráláskori törvény alapján – pénzmosás bűntettének kellett volna minősítenie [Btk. 399. § (4) bek. a) pont, (5) bek.], amely tehát öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény.
[56] Ehhez képest a próbára bocsátás alkalmazása valóban törvénytelen, hiszen felnőttkorú elkövetővel szemben arra csak vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt van törvényes lehetőség [Btk. 65. § (1) bek.].
[57] A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatot – főszabályként – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[58] A felhozott felülvizsgálati okhoz kapcsolódó felülbírálati jogkörhöz igazodik a Kúria Be. 662. §-ában írt döntési jogköre, jelen esetben a (2) bekezdés b) pontja szerint a törvénynek megfelelő határozat meghozatala.
[59] Ugyanakkor a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja szerinti reformációs döntési jogkör mellett a Kúria nincs elzárva attól, hogy ilyenkor a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján kasszációs döntési jogkört gyakoroljon, azaz az indítványban támadott határozatot hatályon kívül helyezze, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítsa. Erre akkor kerülhet sor, ha a Be. 662. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges.
[60] Helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a törvénynek megfelelő határozat hozatala jelen ügyben akadályozott.
[61] A bíróság büntetővégzése a Be. 741. § (4) bekezdése alapján rövidített indokolással készült, amely nem tartalmazza az ügy elbírálása során figyelembe vett súlyosító és enyhítő körülményekre vonatkozó mérlegelést.
[62] A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye, ezért a Kúria nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy egyéb büntetés kiszabásához vagy intézkedés alkalmazásához szükséges adatokat, körülményeket feltárhassa, illetve azokat a megalapozott döntéshez szükséges mértékben megismerhesse. Ez azt is jelenti, hogy az iratoknak megfelelő, a rendelkezésre álló bizonyítékokra alapított, megalapozott (valósághű) tényállás alapján lehet dönteni a büntetőjogi felelősség kérdésében.
[63] Így a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálattal megtámadott határozat megváltoztatása, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala nem lehetséges, erre kizárólag a Be. 633. §-a szerint megismételt elsőfokú eljárásban van mód. Abban a perjogi helyzetben a terhelt javára és terhére szóló mindazon körülmények megvizsgálása megtörténhet, amelyek figyelembevételével a törvényes büntetőjogi joghátrány meghatározható.
[64] Ekként a Kúria a vármegyei főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a járásbíróság büntetővégzését a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv.III.1.228/2025/18.)