Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező szerződésen alapuló követelésének bejelentése előtt már vitatta a követelés jogalapját. A fizetésképtelenség megállapításának elkerüléséhez nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont, 27. § (2c) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező a felek kizárólagos forgalmazási szerződésének megszegésére alapítottan a 2024. február 27-i levelében 290 000 000 forint összegű royalty és árrés megfizetése iránti igényt jelentett be az adóssal szemben. Az adós a 2024. március 25-i, postai úton megküldött válaszlevelében a követelést visszautasította azzal, hogy a felek között nem jött létre kizárólagos forgalmazási szerződés. A hitelező ezt követően 2024. július 1-jén számlát állított ki (3808) a 2024. március 1-jén esedékes jogdíj (royalty) és árrés (price gap) címén fennálló követeléséről, összesen 255 000 000 forint tőkeösszegben, késedelmi kamattal együtt 261 375 000 forint összegben. A számla fejlécében az adós nevét és székhelyét, a kötelezett rovatban pedig az adós neve mellett a Kft.-t is feltüntette.
[2] Az adós a követelést nem teljesítette, ezért a hitelező 2024. július 31-én írásban felszólította fel az adóst a vele szemben jogalap nélküli gazdagodás címén fennálló tartozás megfizetésére.
A hitelező kérelme és az adós ellenkérelme
[3] A hitelező 2024. október 30-án a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte a felek között a d.® márka termékeinek kizárólagos forgalmazására létrejött keretmegállapodás megszegése miatt kártérítés címén fennálló 255 000 000 forint [105 000 000 forint elmaradt jogdíjból (royalty) és 150 000 000 forint elmaradt nyereségből álló] nem vitatott tartozás miatt.
[4] Az adós a fizetésképtelenségi feltételek hiánya miatt az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[5] Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette.
[6] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését – az utóbb kijavított végzésével – helybenhagyta.
[7] A jogerős végzés indokolásában azt rögzítette, hogy fellebbezés hiányában nem bírálhatta felül az elsőfokú bíróság következtetését arra, hogy a kérelem alapját képező követelés szerződésen alapult [polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdés, 371. § (1) bekezdés a), b) és d) pont].
[8] A fizetésképtelenség Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott konjunktív törvényi tényállási elemeit értékelve megállapította, hogy a konkrét esetben nem valósult meg a követelés nem vitatott jellege – az adós a kérelem alapját képező tartozást megállapíthatóan vitatta –, és nem teljesült az adós fizetési felszólításával kapcsolatos feltétel sem, mert a hitelező fizetési felhívása (számlája) és a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítása tartalmában nem felelt meg a törvényes követelményeknek, illetve mert nem állt összhangban magával a kérelemmel sem, ezáltal azt nem alapozta meg.
[9] A másodfokú bíróság a vitatás értékelésével azért fogadta el az adóstól származóként a képviseletében eljárt ügyvéd által megküldött levelet, mert a hitelező azt az elsőfokú eljárásban ebből a szempontból nem vonta kétségbe, nem hivatkozott az ügyvéd képviseleti jogának hiányzó, illetve előtte nem igazolt jellegére. Az elsőfokú bíróság a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján ezért elfogadhatta bizonyítás nélkül megállapítható tényként, hogy a két vitatás – képviselőjén keresztül – az adóstól származott. A hitelező ezzel ellentétes előadása a fellebbezésében meg nem engedett új tényállítás volt a másodfokú eljárásban a Pp. 373. § (2) bekezdése szerint, amit ezért a másodfokú bíróság nem vett figyelembe.
[10] A másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék álláspontjával az adós vitató nyilatkozatainak érdemi megítélésében is. A 2024. március 25-i ügyvédi válaszlevél tartalmában megfelelt a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak, és megfelelő időben is tették meg a hitelező 2024. február 27-i felszólítása után. Az adós ez utóbbira adott 2024. március 25-i válaszlevelében egyértelműen vitássá tette a kizárólagos forgalmazási szerződés létrejöttét a felek között, és az abból a hitelezőnek a 2024. február 27-i felszólításában jelzett 4%-os royalty, valamint 150 000 000 forint árrés megfizetésére irányuló igényét is. A vitató nyilatkozat arra vonatkozó kitétele, hogy „bíróság előtt nem használható fel”, csak a vitatás (mint anyagi jogi jognyilatkozat) címzettjét érintő korlátozás volt.
[11] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy jogalapjában a követelés a 2024. február 27-i bejelentését követően, annak összegszerű közlése előtt is vitássá volt tehető, ennélfogva az adós első vitató nyilatkozata vitatottá tette a hitelező igényét. Az adósnak a vitatást nem kellett a számla kézbesítése után megismételnie.
[12] A hitelező ellenkező érvelésével összefüggésben kitért arra is a jogerős végzés, hogy a 2024. február 27-i, 2024. április 8-i és április 11-i levelekben foglaltakkal és az adós válaszleveleivel szemben iratellenesen állította a hitelező, hogy az adós az ügybeli követelést először magából a számlából ismerte meg, ezért fel sem merülhetett annak korábbi vitatása. Kiemelte továbbá a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának szövegezéséből, hogy a követelések nem vitatott jellegére vonatkozó szabályozás szerint is vitatható a tartozás már a számlában megjelölt teljesítési határidő lejárta előtt is. A vitatás szempontjából egyebekben a számla visszaküldésének elmaradása nem bír jelentőséggel: a számla visszaküldése önmagában nem, csak akkor értékelhető vitatásként, ha teljesül a Cstv. 27. § (2c) bekezdése, azaz az adós írásban és indokait is megadva megtagadja a számla szerinti összeg teljesítését.
[13] A vitatásnak az előzőek szerint megállapítható ténye miatt nem volt jelentősége az ügyben a további, a 2024. április 22-i e-mail-ben foglalt vitatásnak, és hogy ez utóbbi esetében az e-mail mennyiben felelt meg az írásbeli alakhoz kötött vitatás követelményének. Nem volt jelentősége az ügyben harmadik vitatásként megjelölt adósi nyilatkozatnak sem, amellyel kapcsolatban ezért nem merült fel az elsőfokú végzés indokolásának hiányossága sem.
[14] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a fizetésképtelenség további feltételének hiányát illetően is: nevezetesen abban, hogy a 3808 számú számla és a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítás tartalmi hiányosságai miatt sem állapítható meg az adós fizetésképtelensége. Kiemelte, hogy a hitelező a kérelmét a felek között szóban (majd a hitelező pontosított nyilatkozata szerint ráutaló magatartás alapján) létrejött szerződés megszegése miatt 2024. július 10-én esedékes kártérítési követelésre alapította. Leszögezte, hogy az első felszólításnak minősülő fizetési felhívásnak (a számla) a Cstv. 27. § (3) bekezdésének megfelelőnek, az ezt követő fizetési felszólításnak és a hitelezőnek az adós felszámolására irányuló kérelmének tartalmilag összhangban kell lennie (tartalmi eltérés csak a megjelölt sorrendben, a több és a kevesebb viszonylatában nyilvánulhat meg).
[15] A fizetési felhívás tartalmát tekintve a másodfokú bíróság a Kúria 4/2013. PJE határozatára utalt: a fizetési felhívással szemben megfogalmazott minimális tartalmi követelmény a követelés ténybeli alapjának, jogcímének, összegének és teljesítési határidejének megjelölése. A hitelező kérelméhez csatolt számlát azért nem találta elfogadhatónak a másodfokú bíróság, mert – a kérelemben és fizetési felszólításban foglaltakkal szemben – két kötelezettet jelölt meg, ezáltal a hitelező kérelméhez kötötten [Pp. 2. § (2) bekezdés] nem volt megállapítható egyértelműen a követelés kötelezettje és a két kötelezett megjelölése miatt (közvetve ugyan, de) kérdésessé válhatott az adósra eső tartozás összege is. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosban utalt arra, hogy a hitelező korábbi számláinak csak annyiban volt jelentőségük, hogy a korábbi számlák a hitelező érvelését az angol nyelv következetes alkalmazásában támasztották alá, a kettős kötelezett megjelölését (mint bevett gyakorlatot) viszont nem. A fizetési felszólítás vonatkozásában egyetértett az ítélőtábla a törvényszékkel abban, hogy az nem állt összhangban a számla tartalmával, és rámutatott még arra is, hogy nem volt szinkronban magával a kérelemmel sem. Kiemelte, hogy a számla „jogdíjat” és „árrést”, továbbá 2024. július 10-i esedékességet tüntetett fel, amivel szemben a fizetési felszólításban megjelölt jogcím jogalap nélküli gazdagodás volt, abban árrés egyáltalán nem, a „royalty” hivatkozás pedig úgy szerepelt, hogy nem tűnt ki, a fizetési felszólítás szerinti teljes összegre vagy egy részére vonatkozik. Eltért továbbá a fizetési felszólítás szerinti esedékesség (2024. július 1.) is a számla és a kérelem vonatkozó adatától. A fizetési felszólítás – a kérelemtől és a számlától eltérően – egy 2024. július 1-jén esedékessé vált jogalap nélküli gazdagodás címén fennálló tartozás megfizetésére hívta fel az adóst. A fizetési felszólítás ezért nem volt alkalmas a kérelem megalapozására; nem zárta le a vitatásra nyitva álló határidőt sem.
[16] A másodfokú bíróság nem fogadta el a fellebbezés hivatkozását a Pp. 342. § (1) bekezdésének megsértésére sem, mivel a fizetési felszólításnak a Cstv. 27. § (3) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeit a bíróság jogosult volt hivatalból vizsgálni az adós ellenkérelme után is.
[17] A fentiekre figyelemmel nem tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság a kézbesítéssel összefüggő kérdéseknek, ugyanakkor rámutatott, hogy a számla kézbesítése megállapíthatóan megtörtént, illetve, hogy a külföldről kézbesített fizetési felszólítás esetén nem volt követelmény a Cstv. 27. § (3) bekezdésének az az előírása, amely a postai úton kézbesített fizetési felszólításokkal szemben várja el a tértivevény különszolgáltatás igénybevételét. Ennek ugyanakkor a konkrét esetben amiatt sem volt jelentősége, mert az adós nem vitatottan megkapta a fizetési felszólítást.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolása elrendelését kérte.
[19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjába, 27. § (3) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:11. § (2) bekezdésébe és a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[20] A jogerős végzést amiatt tartotta jogszabálysértőnek, mert a bíróság a hatáskörét túllépve vizsgálta érdemben a vitatási határidő után a számlát, a fizetési felszólítást és a jogalapot, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint ugyanis a 20 napon belül nem vitatott követelés jogilag nem vitatottnak minősül, arra a bíróság nem folytathat érdemi vizsgálatot. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az ügyvéd útján küldött vitatás nem volt alkalmas a joghatás kiváltására; a jogi képviselő képviseleti jogának igazolása nem történt meg. Állította továbbá, hogy a másodfokú bíróság tévesen értékelte a fizetési felszólítás formai és tartalmi elemeit is; a csatolt irat a Cstv. 27. § (3) bekezdésének maradéktalanul megfelelt.
[21] Kifejtette, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában a vitatásra engedett 20 napos határidő szabályát úgy kell értelmezni, hogy a határidő után – ha az adós nem vitatta – a bíróság sem vizsgálhatja a jogalapot. A másodfokú bíróság sem vizsgálhatta volna ezért érdemben a számla tartalmát, a fizetési felszólítást és a jogalapot. Utalt a Kúria Gfv.30.245/2024/4. számú döntésének [35] pontjára, amely szerint az adós fizetésképtelenségének megállapítására irányuló eljárásban a bíróság – a szabályozás jellegéből, azaz a fizetésképtelenség megállapításának törvényi szabályaiból következően – nem folytat a kérelem alapját képező követelés megalapozottsága vonatkozásában érdemi vizsgálatot, hanem kizárólag a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételeit vizsgája. A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2012. február 22–24-i Országos Tanácskozásának 21. állásfoglalását is kiemelte, amely szerint a fizetésképtelenség megállapítása körében nem vizsgálható a követelés jogszerűsége vagy a vitatás megalapozottsága. Állította, hogy a fizetési felszólítás megfelelő volt, mivel tartalmazta az adós megnevezését, a tartozás jogcímét és összegét, a teljesítési határidőt, a végső határidőt és a felszámolási eljárásra való figyelmeztetést. A fizetési felszólítás szövegéből egyértelműen megállapítható volt, hogy az adós tartozása az ott ismertetett szerződésszegésből eredt (a direktimportokból, melyek a megállapodástól eltérően a hitelező megkerülésével folytak). A hitelező tartalmilag tehát ebből az okból követelte az adóstól a felek szerződése alapján őt megillető ellenértéket, ezért a megjelölt jogcím a szerződés alapján járó ellenérték volt, nem volt jelentősége, hogy azt „jogdíj” és/vagy „árrés” vagy jogalap nélküli gazdagodás, vagy “price gap” címen jelölte meg. Mivel a fizetési felszólítás utalt a 3808 számú számlára, és a hitelező részletesen tájékoztatta az adóst, hogy az érvényesíteni kívánt követelése miből ered, az adós számára egyértelműen megállapíthatónak kellett lennie a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint a tartozása jogcímének. A fizetési felszólítás ezáltal a számlával egyértelműen összerendelhető volt. Nem volt megállapítható a számla, a fizetési felszólítás és a felszámolás elrendelése iránti kérelem között olyan lényeges ellentmondás, amely a tartozás egyértelmű beazonosítását gátolta volna.
[22] Az ügyvéd által küldött vitatással kapcsolatban állította, hogy nem volt előzetes vitatásnak tekinthető, illetve hogy nem volt elfogadható azért sem, mert nem bizonyított képviseleti jogra hivatkozik, nem tartalmazott meghatalmazást, és mert kifejezetten kizárta a bírósági felhasználhatóságát. Ezen felül tartalmilag sem volt megfelelő, mert nem a követelés tárgyára vonatkozott, hanem egy korábbi szerződésre és védjegyjogvitára. Utalt még összeférhetetlenségre is, mivel az S. Ügyvédi Iroda véleményezte a felek alá nem írt szerződését. Állította ezzel összefüggésben, hogy a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét is, és hogy a tényállást okszerű bizonyítás nélkül állapította meg. A közlés – ügyben fel nem tárt – módját tekintve hangsúlyozta, hogy a felek jogviszonyában nem volt kikötve elektronikus kommunikáció.
[23] Álláspontja szerint továbbá amiatt, hogy az ügyvéd megbízási szerződése csak a másodfokú eljárásban vált a hitelező előtt ismertté, ügyvédi meghatalmazást viszont az adós továbbra sem csatolt, a hitelezőnek önhibáján kívüli okból jutott később tudomására a megbízási szerződés, a hivatkozása nem volt elkésett. Nem annak van jelentősége, hogy a hitelező nem volt elzárva attól, hogy a képviseleti jog igazolását megkövetelje, hanem annak, hogy az adós érdekkörébe esik a meghatalmazottja eljárásának igazolása a Ptk. 6:11. § (2) bekezdése szerint. A másodfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni, hogy az ügyvéd rendelkezett-e a felszámolási eljárásban szükséges érvényes meghatalmazással, amivel eljárásjogi szabálysértést követett el.
[24] A Pp. 346. § (4) bekezdésének sérelméhez vezetett még véleménye szerint, hogy a másodfokú végzés 2. oldalán (1. bekezdés) rögzítettek szerint a felek között 2024. szeptember 24-én ráutaló magatartással jött létre megállapodás, a felek üzleti együttműködése azonban ténylegesen 2019-ben indult. A másodfokú végzés megállapításával szemben, hogy a megállapodás az X városban gyártott d.® márkájú termékek forgalmazására vonatkozott, a hitelező az Európai Unión kívül gyártott, de az EU-ban forgalmazott termékek után jogosult royaltyra.
[25] Kitért a felülvizsgálati kérelem az adós és a Kft. kapcsolt jogviszonyára is. A két cég azonos ügyvezetésére, székhelyére, tulajdonosi körére és a Ptk. 6:29. §-a szerint ebből következő egyetemleges kötelezettségre. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok elmulasztották annak vizsgálatát, hogy az adós és a Kft. kapcsolt vállalkozásnak minősül-e a számviteli szabályok szerint. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a bírósági eljárás elhúzódásával a hitelező Cstv.-ben elismert érdeke sérült.
[26] Az adós felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult. Egyetértett annak indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[27] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátain belül vizsgálta felül, és a megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[28] A felülvizsgálati eljárás lényegét és korlátait illetően – egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához – előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat – a törvényben tételesen megnevezett egyéb végzéseken felül – a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérés vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai tartalmilag is megfelelnek a Pp. követelményeinek [Pp. 406. § (1) bekezdés, 413. § (1) bekezdés, 423. § (1) bekezdés].
[29] A jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel.
[30] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy kérelme az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[31] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő hitelező több körülhatárolható okból támadta a jogerős végzést. A felülvizsgálati kérelem azonban – a következőkben részletezettek szerint – nem valamennyi hivatkozás tekintetében felelt meg az érdemi elbírálásához szükséges követelményeknek.
[32] Bár a felülvizsgálati kérelem maga is utalt rá, de mivel több helyen mégis ellentétes tartalommal is érvelt, leszögezi a Kúria, hogy az adós fizetésképtelenségének megállapítására a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezett eljárásban a bíróság – a szabályozás jellegéből, azaz a fizetésképtelenség megállapításának törvényi szabályaiból [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont, (2c) bekezdés, (3) bekezdés] következően – nem folytat a kérelem alapját képező követelés megalapozottsága vonatkozásában érdemi vizsgálatot, hanem a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételeit vizsgálja, amint az a Cstv. 27. § (2c) bekezdés utolsó mondatából is egyenesen következik. Emiatt a felszámolási ügyekben eljáró bíróság nem foglal állást arról, hogy a hitelező pénzkövetelése jogalapjában, illetve összegszerűségében megalapozott-e (abban sem, hogy melyik kötelezettel szemben áll fenn), és abban sem, hogy a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak megfelelő tartalommal és időben megtett vitató nyilatkozat érdemben helytálló-e, ténybeli és jogi hivatkozásait tekintve megalapozott-e. Ezek a kérdések a felek közötti jogvita érdemi, polgári perre tartozó kérdései.
[33] Az eljárt bíróságok a Cstv. előzőekben értelmezett szabályainak megfelelően és a következetes bírói gyakorlattal egyezően vizsgálták az adós fizetésképtelenségét – a hitelező kérelmének és az adós ellenkérelmének korlátai között – aszerint, hogy a hitelező által megjelölt és a másodfokú eljárásban már nem is vitás megállapodásból eredő tartozását vitatta-e az adós a vitatás végső határidején belül, azaz a hitelezőnek a kérelme alapjául így megjelölt 2024. július 31-i fizetési felszólítása kézhezvételét megelőzően.
[34] A felülvizsgálati kérelem álláspontjától eltérően azzal, hogy a hitelező nem tekintette elfogadható vitatásnak az adós eljárást megelőző nyilatkozatainak egyikét sem, nem zárta el az adóst attól, hogy védekezését erre alapítsa, és az eljárt bíróságokat sem, hogy az adós ellenkérelmének a vitatásra tartozó tény- és jogállításairól a Cstv. 27. §-ának keretei között érdemben állást foglaljanak.
[35] A jogerős végzés indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a fizetésképtelenségi feltételek – helyesen értékelt – konjunktív természete mellett két jól elhatárolható okból is kizártnak tekintette az adós fizetésképtelenségét a hitelező kérelme alapján: egyrészt a hitelező kérelmében megjelölt tartozás megfelelő vitatása miatt, másfelől pedig – a számla, a kérelem és a fizetési felszólítás egymásnak való megfeleltetésével – a fizetési felszólítás tartalmi hiányosságára tekintettel, és mindkét vizsgálódási körben egymástól függetlenül (önállóan is) az adós fizetésképtelensége megállapíthatóságának az ügybeli hiányára következtetett.
[36] A felülvizsgálati kérelemnek ezért ahhoz, hogy eredményre vezessen, mindkét körben – mind az adós vitatását tekintve, mind a fizetési felszólítás törvényes tartalma tekintetében – sikerrel kellett támadnia a jogerős végzést. A hitelezőnek a felülvizsgálni kért végzés indokaival szemben valamennyi érv cáfolatára meg kellett fogalmaznia az álláspontját, és megalapozottan kellett hivatkoznia a jogerős végzés jogszabálysértő jellegére.
[37] Az adós 2024. március 25-i nyilatkozatának értékelése kapcsán a jogerős végzés eljárási okból – a Pp. 373. § (2) bekezdésének tiltó szabálya alkalmazásával – tekintette az adóstól származó nyilatkozatnak a vizsgált vitatást, mivel a hitelező fellebbezésének a másodfokú eljárásban meg nem engedett új hivatkozása volt az adós meghatalmazottjaként eljárt ügyvéd képviseleti jogának kifogásolása. A felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai szerint ezért a hitelezőnek ahhoz, hogy a jogerős végzés jogszabálysértő jellegét ebben a körben kimutassa, a határozat indokolásának megfeleltethetően, a Pp. adekvát rendelkezésének egyidejű megjelölésével és a jogszabálysértés szöveges kimunkálásával eljárási szabálysértésre kellett volna hivatkoznia: vagy arra, hogy az elsőfokú eljárásban volt hatályosan és a szükséges tartalommal előadott állítása az adós nevében eljárt ügyvéd képviseleti jogának hiányára; vagy arra kellett volna hivatkoznia, hogy az elsőfokú eljárás szabályainak érvényesülése mellett nem mulasztott, a fellebbezése megengedetten tartalmazott új tényállítást. A felülvizsgálati kérelemnek azonban nem volt az előzőeknek megfelelő – a felülvizsgálati kérelemtől elvárt – tartalom tulajdonítható. Bár utalt a hitelező a másodfokú eljárásban megismert megbízási szerződésre és arra önhibáján kívül ekkor tett nyilatkozatra, illetve – teljesen téves értelmezéssel – a másodfokú bíróságot hivatalból terhelő feladatra a felet az eljárás megindítását megelőzően képviselő ügyvéd képviseleti jogának ellenőrzésére, egyik eljárási szabálysértéssel összefüggésben sem jelölt meg álláspontja szerint sérült konkrét jogszabályhelyet. A felülvizsgálati eljárás ismertetett szabályai miatt nem vehető figyelembe a felülvizsgálati kérelem újonnan előadott hivatkozása az adóst korábban képviselő ügyvéd eljárásának abból következő kizártságára sem, hogy az ügyvédi iroda összeférhetetlenség miatt nem járhatott el az adós képviseletében, mivel ez a kérdés nem volt tárgya az eljárás megelőző szakaszainak. A hitelező felülvizsgálati kérelme alapján, amely egyedül a Ptk. 6:11. § (2) bekezdésének megsértését állította, nem vizsgálható felül a jogerős végzés eljárási szabályokon alapuló következtetése arra, hogy az adós tette a felszámolást megelőzően eljárt jogi képviselője közreműködésével a 2024. március 25-i vitató nyilatkozatot.
[38] A vitatás tartalmi értékelésével a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az adós a 2024. március 25-i nyilatkozatával érdemben teljes egészében kétségbe vonta a hitelező felé fennálló fizetési kötelezettségét, abból az okból, hogy nem jött létre a felek között a hitelező követelését (royalty, árrés) megalapozó kizárólagos forgalmazási szerződés.
[39] Helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság abban is, hogy a Cstv. szabályai – a hitelező téves érvelésével szemben – nem zárják ki, hogy az adós a követelés jogalapját, jogcímét már a követelés összegszerű bejelentése előtt vitatottá tegye, ahogyan arra a Kúria – többek között – a Gfv.VII.30.043/2016. számú (megjelent: BH 2016.312.) határozatában is rámutatott. Ebből következően a hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre hiába küld ezt követően az igénybejelentést tartalmazó fizetési felhívást (számlával vagy egyéb módon), majd fizetési felszólítást. Amennyiben ugyanis az adós a tartozást a fizetési felhívásban szereplő esedékességet követő 20 napon belül nem egyenlíti ki és nem is vitatja a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltak szerint, de a felszámolási eljárás során igazolja, hogy a követelés bejelentése előtt vitatta a követelés jogalapját, nem állapítható meg a fizetésképtelensége. A fizetésképtelenség elkerüléséhez az pedig nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját.
[40] A hitelező felülvizsgálati érvelésével szemben az adós 2024. március 25-i vitató nyilatkozata megállapíthatóan az ügybeli követelésre vonatkozott: az adós vitatását közvetlenül megelőzte a hitelező 2024. február 27-i levele, melyre reflektálva hárította el az adós a hitelező által jelzett – a kérelem alapjául is megjelölt kizárólagos forgalmazási szerződés megszegése miatt követelt jogdíjból és árrésből álló – fizetési kötelezettségét. Nem rontotta le a hitelezőhöz intézett vitatás hatályosulását és adósi vitatásként értékelését az sem, hogy az adós az irat bírósági felhasználását eredetileg korlátozta, majd azt utóbb a saját felhasználásával feloldotta.
[41] Helyesen következtetett ezért a másodfokú bíróság a jogerős végzésben arra, hogy a követelést az adós a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak megfelelő tartalommal, írásban és a hitelező 2024. július 31-én kelt fizetési felszólítását megelőzően vitatta, amire tekintettel az adós felszámolása nem volt elrendelhető.
[42] A megállapíthatóan megtörtént vitatás ténye miatt nem volt jelentősége – ahogyan arra a jogerős végzés is utalt – az adós 2024. március 25-i vitatását követő további vitató nyilatkozatainak, az elektronikus levélváltás azokkal kapcsolatban felmerült megfelelőségének.
[43] A fizetésképtelenségi feltételek konjunktív jellege miatt az érdemi vitatás ténye önmagában zárta ki az adós felszámolásának elrendelését, ezért az előzőek szükségtelenné tették egyben a felülvizsgálati kérelem további, a fizetésképtelenségi feltételek közül a fizetési felszólításra tartozó hivatkozásai vizsgálatát is.
[44] Az előzőekre figyelemmel alaptalanul állította a hitelező a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdéseinek megsértését is. A jogerős végzés indokolása kielégítő magyarázatot ad arra, hogy milyen tények és érvek alapján állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az adós fizetésképtelenségének megállapításához szükséges, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában írt konjunktív feltételek miért nem állnak fenn, és nemcsak egyértelmű, de helyes indokkal hárította el az ügyben már szükségtelen kérdések vizsgálatát. A felülvizsgálati kérelem álláspontjától eltérően nem vetette fel az indokolási kötelezettség sérelmét a jogerős végzésnek a hitelező kérelmét ismertető tartalma sem. A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett körben a hitelező kérelmét és annak ténybeli alapját ismertette a felek közti megállapodás jellemzőivel; nem tett az ítélőtábla az érdemi döntése alapjául figyelembe vett ide tartozó ténymegállapítást. A Kúria hangsúlyozza azt is, hogy a peres eljárások tekintetében a bíróságok indokolási kötelezettségére nézve számos alkotmánybírósági határozat állást foglalt már, amely megfelelően irányadónak tekinthető a bírósági nemperes eljárásokat illetően is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bírósági eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és annak értékeléséről határozatában számot adjon. Az Alkotmánybíróság a 3354/2020. (X. 14.) AB határozat [25] pontjában és a 3169/2019. (VII. 10.) AB határozat [32] pontjában kifejtette, a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása.
[45] A Kúria rögzíti, hogy tartalmi hiányossága zárta ki a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását a bizonyítási eljárás hiányosságát érintő részében. A hitelező anélkül utalt a bizonyítási eljárás hibájára, így az adós kapcsolt vállalkozás jellegét illetően is, hogy a szövegesen előadott eljárási szabálysértéssel összefüggésben a Pp. azzal összhangban álló és álláspontja szerint sérült rendelkezését megjelölte volna.
[46] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.258/2025/11.)