I. Az üvegházhatást okozó gázok közösségi kereskedelmi rendszerében meghatározott kibocsátási egységek forgalomképessége (átruházhatósága) időben és a személyi kört tekintve egyaránt korlátozott. A kibocsátási egység mint forgalomképes vagyoni értékű jog csak azt követően válik szabadon átruházhatóvá, hogy az állami vagyonból kiosztás vagy árverési értékesítés eredményeként kikerült [az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve (a továbbiakban: irányelv) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61EK tanácsi irányelv módosításáról, a Bizottság 2019. március 12-i (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátási egységforgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről (Rendelet) 9. cikk, 56.cikk].
II. A kibocsátási egység átruházásától világosan megkülönböztetett jogi aktus a kibocsátási egység visszaadása, amely a kibocsátási egység elszámolását jelenti a jegyzékkezelő felé az üzemeltető által saját létesítménye hitelesített kibocsátási adatai alapján és azok terhére [2012. évi CCXVII. törvény (Ügkr.tv.) 2. § 33. pont, 24. §, 28. §; 410/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet (Ügkr.Vhr.) 15/A. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:579. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel és ennek megfelelően üzemeltetői számlával rendelkező gazdasági társaság: az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve (a továbbiakban: irányelv) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61EK tanácsi irányelv módosításáról, a Bizottság 2019. március 12-i (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátási egységforgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről (a továbbiakban: Rendelet) szerinti üzemeltető.
[2] A felperes 2023. április 12-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.
[3] A felperes korábban meghatalmazott képviselője és a felperes üzemeltetői számlájával kapcsolatos folyamatok kezdeményezésére így jogosult (a továbbiakban: volt képviselő) 2023. április 26-án kérte az alperes NKH a felperes zárolt üzemeltetői számláján lévő összes kibocsátási egység visszaadásának elvégzését.
[4] Az alperes a kérelmet teljesítette, és 29 619 darab kibocsátási egység visszaadását elvégezte az uniós kibocsátási egység-elvetési alszámlára.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes módosított keresetében elsődlegesen 29 619 darab kibocsátási egység forgalmi jegyzék számlájára történő visszaadására, másodlagosan a kibocsátási egységek értékeként megjelölt 997 458 188 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsősorban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése, 49. § (1) bekezdése, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:14. §-a, 6:579. §-a, másodsorban a Cstv. 34. § (2) bekezdése, 49. § (1) bekezdése és a Ptk. 6:95. §-a, 6:112. § (1) bekezdése alapján.
[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A jogerős ítélet indokolása elsők között rögzítette, hogy a felszámolás alá került felperes keresetének elbírálására a Cstv. mellett alkalmazni kellett a kibocsátási egységekre vonatkozó jogkérdésekben az európai uniós és a hazai ágazati jogszabályokat, amelyek közjogi és magánjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaztak. Ide tartozott az irányelv és a Rendelet, az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény (a továbbiakban: Ügkr.tv.) és az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában való részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 410/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ügkr.Vhr.).
[10] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy felszámolás alá került gazdasági társaság kibocsátási egysége – amelyet az Ügkr.tv. 12. § (1) bekezdése dematerializált, immateriális, forgalomképes vagyoni értékű jogként definiál, a 28. § pedig az átruházhatóságát mondja ki – része a felszámolási vagyonnak, a felszámolási eljárásban értékesíthető, ha azt jogi korlát vagy hatósági intézkedés nem gátolja. Az ügyet specializálta azonban az a tényállási elem, hogy a perbeli kibocsátási egységek a felperes zárolt számláján voltak. A számla zárolásával korlátozottnak minősült a rendelkezési jog a felszámolási eljárásban is a Rendelet 56. cikke, a 9. cikk (1) és (2) bekezdése szerint. A zárolt számlán nyilvántartott kibocsátási egységek visszaadására közjogi szabályok szerint került sor.
[11] A másodfokú bíróság a Cstv. 34. § (2) bekezdésének és a Rendelet 20., 21., 22. cikkeinek összevetésével arra következtetett, hogy mivel az üzemeltető számlája felletti rendelkezési jog gyakorlására szigorú eljárásrend betartásával válhat jogosulttá ügyleti meghatalmazott, és a számlainformációban bekövetkezett változás bejelentésére szolgáló tíz napos határidőn belül a felszámoló nem kezdeményezte a meghatalmazás megszüntetését, a felperes korábbi meghatalmazottjának jogállása megmaradt: a volt képviselő nem volt álképviselőnek tekinthető, jogosult volt a keresettel vitássá tett visszaadási kérelem benyújtására. Megjegyezte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a felperes keresetével szemben az álképviseletből levonható következtetés nem az érvénytelenség és nem a hatálytalanság, hanem az, hogy az álképviselő által tett nyilatkozat nem fejthet ki joghatást. Az álképviselő kérelmére tett intézkedés tekintetében a nemzeti képviselő pedig megbízás nélküli ügyvivőnek minősülne.
[12] Abból a tényből, hogy a felperes kibocsátási számlájának jogi státusza zárolt volt, a másodfokú bíróság a Rendelet 9. cikk (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel leszögezte, hogy a zárolt számláról a 22., a 31. és az 56. cikkekben írtak kivételével nem kezdeményezhető folyamat. Az ügyben az 56. cikk merült fel. A 22. cikk ugyanis a számlaadatok és a meghatalmazott képviselőkre vonatkozó információk aktualizálását tartalmazza, a 31. cikk a hitelesítés szabályait rendezi, és az 56. cikk vonatkozik a kibocsátási egységek leadására. Megállapítható volt ezért az ügyben, hogy a felperes zárolt számlájával kapcsolatosan a meghatalmazott képviselő eljárásának megfelelő kérelem volt egyedül előterjeszthető: a felperes csak a kibocsátási egységek leadásáról rendelkezhetett, melynek eredményeként a kibocsátási egységek az üzemeltető számlájáról az uniós elvetési számlára kerültek átvezetésre. A kibocsátási egységek másra nem voltak felhasználhatók, mint az üzemeltető visszaadási kötelezettsége egy részének jóváírására.
[13] Mindebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint az tette végső soron alaptalanná a Ptk.-ban szabályozott magánjogi jogcímekre alapított keresetet, hogy a vizsgált jogviszony közjoginak minősült. Mind a kibocsátási egységek kiosztása, mind a leadása közjogi aktusnak minősül, nem tekinthető magánjogi jogviszonynak.
[14] A felperes megalapozatlanul érvelt az előzőekkel ellentétesen úgy, hogy az alperes intézkedésével magánjogi átruházási szerződés jött létre, amely beleütközött a Cstv. 49. §-ába. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a Rendelet 56. cikke szerint szabályozott kibocsátási egységek leadásával a kibocsátási egységek tulajdonjoga visszakerül az Európai Unióhoz. A közjog által szabályozott visszaadásra nem irányadók a Cstv. 49. §-a szerinti átruházás szabályai. A zárolt számlán lévő vagyoni értékű joggal a felszámoló számára sem állt nyitva más lehetőség, mint annak visszaadása, figyelemmel arra is, hogy a Rendelet 58. cikkében biztosított jogorvoslattal nem élt, a tévedésből kezdeményezett és már véglegesített folyamat visszavonását nem kérte.
[15] A másodfokú bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapított keresetet azért tekintette megalapozatlannak, mert az alperes nem jutott vagyoni előnyhöz a kibocsátási egységek leadásával. Az ügybeli 29 619 darab kibocsátási egység a leadás eredményeként az Európai Unió tulajdonában álló uniós elvetési számlára került.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozattal – tartalma szerint – az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
[17] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Cstv. 4. § (1) bekezdésébe, 34. § (2) bekezdésébe, 49. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 6:14. §-ába, 6:579. § (1) bekezdésébe, 6:95. §-ába, 6:112. §-ába, 6:110. §-ába, 6:115. §-ába, az Alaptörvény 28. cikkébe, az Ügkr.tv. 2. § 15. pontjába, 12. § (1) bekezdésébe, 28. §-ába, 2. § 33. pontjába, 30. § (3) bekezdésébe, az Ügkr.Vhr. 1. § (1a) bekezdésébe, 5. §-ába, a Rendelet 3. cikk 2. és 3. pontjába, 4. cikk (2) bekezdésébe, valamint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet 7. cikk (2) bekezdés c) pontjába és a Rendelet 20. cikk (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Cstv. 4. § (1) bekezdésével, 34. § (2) bekezdésével, 49. § (1) bekezdésével, továbbá az Ügkr.tv. 2. § 15. pontjával, 12. § (1) bekezdésével és 28. §-ával ellentétesen vizsgálta a jogügylet közjogi-magánjogi jellegét. Abból ugyanis, hogy a kibocsátási egység forgalomképes vagyoni értékű jog, megállapíthatóan lehet magánjogi jogügyletek tárgya, a felszámolási vagyonba tartozik, és kizárólag a felszámoló jogosult róla rendelkezni. A vagyoni értékű jog átruházását célzó jognyilatkozat és annak elfogadása kizárólag a Ptk. és a Cstv. keretei között értelmezhető, azok hatálya alól nem volt kivonható. Nem következik más a nemzeti jegyzékkezelő alperes közjogi hatásköréből sem, amely egyedül a visszaadásra irányuló – a vagyonelem átruházásával teljesedésbe menő – jogügylet elmaradása esetén illeti meg.
[19] A másodfokú ítéletnek a felszámolás alatti képviseleti joggal kapcsolatos – szerinte a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet 7. cikk (2) bekezdés c) pontját és a Cstv. 34. § (2) bekezdését sértő – megállapításaival szemben előadta, hogy mivel a felszámolás kezdő napjától a felszámoló lett jogosult a felperes képviseletére, a volt képviselő képviseleti joga a jogszabály erejénél fogva megszűnt. A volt képviselő álképviselőként tett nyilatkozatot a felperes képviseletében a felszámolás kezdő napja után. A jogerős ítélet az álképviselet (Ptk. 6:14. §) és a jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 6:579. §) irányadó szabályait tévesen nem látta alkalmazandónak. Jogi álláspontja sérti a Rendeletnek a képviselő lehetséges jogosultságait szabályozó 20. cikk (1) bekezdését is, hiszen Zs. I. az ellenkérelemhez csatolt A/2 melléklet szerint egyedül folyamat jóváhagyó jogkörrel bírt, az eljárás kezdeményezésére nem volt joga.
[20] Az érvénytelenség jogkövetkezményét tekintve arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a jogállítását. A keresete nem arra irányult, hogy az álképviselő eljárásának eredményeként kerüljenek alkalmazásra az érvénytelenség jogkövetkezményei. A másodfokú ítélet jogszabálysértő módon nem látta alkalmazhatónak a Ptk. 6:95. §-át, a 6:112. §-át és a 6:110. §-át, a 6:115. §-át.
[21] A jogalap nélküli gazdagodással összefüggésben azért hivatkozott a jogerős ítélet eredményeként az Ügkr.tv. 2. § 33. pontjának, 30. § (3) bekezdésének és az Ügkr.Vhr. 1. § (1a) bekezdésének, 5. §-ának sérelmére, mert a kibocsátási egység visszaadása a jegyzékkezelő felé történő elszámolást jelenti, a jegyzékkezelő pedig a nemzeti tisztviselő, vagyis az alperes szervezeti egységeként működő NKH. Ebből következően a kibocsátási egységek visszaadásából eredő gazdagodás az alperesnél jelentkezik. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Rendelet 3. cikk 2. pontja és 4. cikk (2) bekezdése szerint a nemzeti tisztviselő a valamely tagállam joghatósága alá tartozó ügyfélszámláknak az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben a tagállam nevében való kezeléséért felelős személy, és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék biztosítja a nemzeti tisztviselők és a számlatulajdonosok számára a Rendeletben előírt folyamatok keretét. Az alperes szervezeti egységeként működő NKH tartozik ezért nemzeti tisztviselőként felelősséggel az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék kezeléséért. A felperes számlatulajdonosként a kibocsátási egységek kezelése kapcsán a jegyzékkezelő alperessel és nem az Európai Unióval van kapcsolatban. Az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezéssel a kibocsátási egységek visszaadása iránti igényét az alperessel szemben érvényesítheti.
[22] Felülvizsgálati kérelmét a 2026. május 19-én azzal a további két hivatkozással egészítette ki, hogy az ügyben elsődlegesen alkalmazandó Cstv. rendelkezéseire figyelemmel az alperes helyzetére irányadó az is, hogy nem tehető különbség az adós közjogi és magánjogi jogalanynak minősülő hitelezői között. Állította továbbá, hogy a Cstv. 34. § (2) bekezdésén túl további jogcímet nem kellett megjelölnie a keresete jogalapjául.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, egyetértett annak indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A Kúria a felülvizsgálatot a Gfv.III.30.241/2025/2. számú végzésével a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel engedélyezte. Az a jogkérdés ugyanis, hogy a kibocsátási egységekkel való jogügyletek közjogi vagy magánjogi jellegűek, illetve, hogy emiatt milyen korlátok között értelmezhetők, különleges súlyára és társadalmi jelentőségére tekintettel túlmutatott az egyedi ügyön, ítélkezési gyakorlatában ugyanakkor ebben a jogkérdésben a Kúria még nem foglalt állást, a jogegység érdekében viszont az állásfoglalás indokolt. A további engedélyezési okok, így a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása [Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont] tekintetében a Kúria a felülvizsgálatot megtagadta.
[25] A jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátain belül vizsgálta felül, és az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[26] A felülvizsgálati eljárás lényegét és korlátait illetően – egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához – előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat – a törvényben tételesen megnevezett egyéb végzéseken felül – a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérés vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai tartalmilag is megfelelnek a Pp. követelményeinek [Pp. 406. § (1) bekezdés, 413. § (1) bekezdés, 423. § (1) bekezdés].
[27] A jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatároznia, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[28] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy kérelme az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[29] A felülvizsgálatot kérő felperes több körülhatárolható okból támadta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem azonban – a következőkben részletezettek szerint – nem valamennyi hivatkozás tekintetében felelt meg az érdemi elbírálásához szükséges követelményeknek.
[30] Tartalmi hiányossága zárta ki a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását az érvénytelenségi keresetet érintő részében. A felperes az általa szövegesen előadottak szerint alapvetően eljárási okból – a keresete tartalomtól eltérő elbírálása és emiatt lényegében a ki nem merítése miatt – támadta a jogerős ítéletet a vonatkozó részében, de anélkül, hogy a szövegesen így előadott eljárási szabálysértésekkel összefüggésben megjelölte volna a Pp. adekvát rendelkezését a Pp. 341. § (1) bekezdése vagy az általa sérültnek tartott egyéb szabálya szerint. Figyelemmel arra is, hogy a felperes az érvénytelenségi keresetre tartozóan a Ptk. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseinek (Ptk. 6:95. §, 6:112. §, 6:110. §, 6:115. §) megsértését nem önálló jogszabálysértésként – nem a normatartalomtól eltérő értelmezésük miatt – , hanem az előadott eljárási szabálysértéssel összefüggésben állította, a felülvizsgálati kérelem már részletezett hiányos tartalmára tekintettel nem volt felülvizsgálható a jogerős ítélet az érvénytelenségi keresetet elbíráló részében.
[31] A felülvizsgálati eljárás ismertetett szabályai miatt nem volt figyelembevehető a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a felperes nevében eljárt meghatalmazott korlátozott – a jóváhagyó jogkörben kimerülő – képviseleti jogára és emiatt a Rendelet 20. cikk (1) bekezdésének megsértésére sem. Ez a kérdés nem volt tárgya az eljárás megelőző szakaszainak, minderre a felperes a keresetét nem alapította.
[32] Elkésettsége miatt nem vizsgálható továbbá a felperesnek a 2026. május 19-i felülvizsgálati tárgyaláson előadott további két hivatkozása, amellyel a felülvizsgálati kérelmét kiegészítette: sem az, hogy az alperes helyzetére irányadóan nem tehető különbség az adós közjogi és magánjogi jogalanynak minősülő hitelezői között, sem az, hogy a felperesnek a Cstv. 34. § (2) bekezdésén túl további jogcímet nem kellett megjelölnie a keresete alapjául.
[33] A felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértést illetően a Kúria egyetért a másodfokú bíróság jogi álláspontjával. A jogerős ítélet helytálló indokainak megismétlése nélkül a következőkre mutat rá.
[34] Leszögezi elsőként, hogy a felülvizsgálati kérelem nem támadta a jogerős ítéletet sem abban a részében, amely a felperes üzemeltetőként vezetett számlájának zárolt jellegére – annak tényére és mibenlétére – vonatkozott, sem pedig azt illetően, hogy a felperes zárolt számláján nyilvántartott kibocsátási egységek visszaadási (leadási) kötelezettség alá tartoztak. A felperes a kibocsátási egységekről ezért egyedül azok leadásával rendelkezhetett jogszerűen, a felszámolási eljárás alatt is.
[35] A Kúria kiemeli a kibocsátási egységeknek a Rendeletből, az irányelvből, az Ügkr.tv.-ből, valamint az Ügkr.Vhr.-ből kitűnő mechanizmusával és rendeltetésével kapcsolatosan, hogy a kibocsátási egységek forgalomképessége (átruházhatósága) időben és a személyi kört tekintve egyaránt korlátozott. A kibocsátási egység mint forgalomképes vagyoni értékű jog csak azt követően válik szabadon átruházhatóvá, hogy az állami vagyonból kiosztás vagy árverési értékesítés eredményeként kikerült. Meghatározott ezen felül a kibocsátási egység átruházhatóságának lehetséges alanyi köre is. A kibocsátási egység szabad átruházhatósága az EGT-megállapodásban részes államokban lakóhellyel rendelkező természetes személyek, székhellyel rendelkező jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek között, illetve a kibocsátási egységeket a törvénynek megfelelően elismerő harmadik állambeli természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek között determinált [irányelv 12. cikk (1) bekezdés a) és b) pont, Ügkr.tv. 28. §]. Az irányadó uniós és hazai szabályozói környezet tehát semmiképpen nem tekinti értelmezhetőnek a kibocsátási egység átruházását a kibocsátási egységekkel kapcsolatban tagállami feladatokat ellátó alperes vonatkozásában.
[36] A kibocsátási egység előzőek szerint körülhatárolt átruházásától világosan megkülönböztetett jogi aktus a kibocsátási egység visszaadása, amely a kibocsátási egység elszámolását jelenti a jegyzékkezelő felé az üzemeltető által saját létesítménye hitelesített kibocsátási adatai alapján és azok terhére [Ügkr.tv. 2. § 33. pont]. Az üzemeltető részére a kibocsátási időszak elején kiosztott kibocsátásiegység-mennyiség ugyanis előzetes jellegű, amellyel az üzemeltetőnek a tényleges kibocsátására vetítetten utóbb, évente el kell számolnia. Az üzemeltetőnek a nyomon követett és hitelesített tárgyévi kibocsátásának megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet, azaz az előzetesen részére megállapított kibocsátási egységből a tényleges éves kibocsátásnak megfelelő nagyságú részt vissza kell adnia a jegyzékkezelő alperesnek a tárgyévet követő év szeptember 30-ig [Ügkr.tv. 24. §, Ügkr.Vhr. 15/A. § (1) bekezdés].
[37] Az Ügkr.Vhr. utóbbi szabálya az irányelv 30e. cikk (2) bekezdésének feleltethető meg, amely előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a szabályozott jogalany minden évben visszaadjon egy olyan mennyiségű, e fejezet hatálya alá tartozó kibocsátási egységet, amely egyenlő a szabályozott jogalany összes kibocsátásával. A tagállamoknak gondoskodni kell továbbá arról is, hogy az így visszaadott kibocsátási egységeket ezt követően töröljék.
[38] A Kúria hangsúlyozza a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó álláspontja szerint a felperes zárolt, ezáltal korlátozott rendelkezési joggal hozzáférhető számlájáról (az ügyben nem releváns számlaadat-aktualizálást és a kibocsátási adatok hitelesítést nem érintve) egyedül a kibocsátási egységek leadása volt kezdeményezhető, ahogy az az ügyben ténylegesen meg is valósult (Rendelet 9. cikk, 56. cikk).
[39] Mindebből együttesen megállapítható, hogy mivel a keresettel visszajuttatni (jóváírni) kért kibocsátási egységek visszaadási kötelezettség alá estek, nem voltak a továbbiakban értékesíthetők. A kibocsátási egységek a felperes részére előzetesen megállapított kibocsátási egységből a felperes ténylegesen megvalósult kibocsátásának már megfeleltetett, ennélfogva visszaadandó és törlendő részt jelentettek. A továbbiakban a már fel felhasznált kvótának megfelelő üvegházhatású gáz mennyiségével nem volt a környezet (újból) megterhelhető.
[40] Az előzőeket a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható jogalap nélküli gazdagodás szabályaira vonatkoztatva megállapítható, hogy annak konjunktív feltételei nem teljesültek: az alperes nem jutott vagyoni előnyhöz a visszaadott – újra nem értékesíthető, törlésre váró – kibocsátási egységekkel (ezen felül a felperes fennálló visszaadási kötelezettsége és a kibocsátási egységek átadásának ebben elismert jogalapja miatt az állított vagyoneltolódás nem volt jogcím nélküli aktusnak sem tekinthető) [Ptk. 6:579. § (1) bekezdés].
[41] Mindebből következően az eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés nélkül következtettek az elsődleges kereset megalapozatlanságára.
[42] A Kúria rámutat, hogy a fent részletezettek egyben szükségtelenné tették a felülvizsgálati kérelem további, az álképviselet szabályaival kapcsolatos hivatkozásainak a vizsgálatát.
[43] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 424. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.241/2025/10.)