I. A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz, az ügyészséghez vagy a nyomozó hatósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus úton szabályszerűen benyújtották [Be. 116. § (4) bek., 139. § (2) bek.; 14/2002. (VIII. 1.) IM rend. (Büsz.) 75/C. § (5b) bek.; 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás (Beisz.) 62. §
(4) bek.].
II. A rendbírság alapjául szolgáló mulasztás vétlenségének igazolására alkalmatlan – még annak fényében is, hogy a törvény külön rendelkezése alapján a bíróság az igazolási kérelmet méltányosan bírálja el –, ha a védő a mulasztását előzetesen nem jelzi, nem igazolja, és – a rendbírságról rendelkező határozat meghozatalát követően – az okai tekintetében nem valószínűsített igazolási kérelmet nyújt be [Be. 139. § (3) bek. 1. mondat, 140. § (2) bek.].
III. Nincs a rendbírság összegét befolyásoló jelentősége, hogy a kirendelt védő milyen összegű díjazásban részesül, ahogy annak sem, hogy a védő kirendelés vagy meghatalmazás alapján látja el a feladatát [Be. 127. § (2)–(4) bek.].
[1] A törvényszék az ítéletével a III. r. terhelt bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford. és (3) bek.], valamint társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. § (1) bek. IV. ford. és (2) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 4 év, fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Megállapította, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre kell átváltoztatni. Megállapította, hogy a III. r. terhelt legkorábban szabadságvesztés büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az III. r. terhelttel szemben 608 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költség viseléséről is.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság III. r. terhelt vonatkozásában az ügyet elkülönítette, tekintettel arra, hogy védője a folytatólagos nyilvános ülésen, 2025. november 4. napján szabályszerű szóbeli idézés ellenére nem jelent meg és távolmaradását nem mentette ki.
[3] Az ítélőtábla a 2025. november 11. napján meghozott végzésével III. r. terhelt védőjét a Be. 127. § (1) bekezdése alapján 100 000 forint rendbírsággal sújtotta és rendelkezett annak meg nem fizetése esetére irányadó szabályokról. A végzés indokolása szerint a III. r. terhelt védője a szabályszerű idézés ellenére a nyilvános ülésen nem jelent meg, helyettesítéséről nem gondoskodott, magát sem akkor, sem azóta nem mentette ki; ezzel az eljárási kötelezettségét megszegte.
[4] A III. r. terhelt védője 2025. november 12. napján – tartalma szerint a Be. 139. § (1) bekezdése szerinti – igazolási kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy 2025. november 4. napján hirtelen megbetegedett, így előre nem látható okból, önhibáján kívül nem tudott eleget tenni az idézésnek, amelyre korábban sosem volt példa. Előadta, hogy helyettesítéséről gondoskodni kívánt, az ülés reggelén több kollégáját is megkereste, azonban nem járt sikerrel.
[5] Az ítélőtábla a 2025. november 26. napján meghozott végzésével a III. r. terhelt védőjének igazolási kérelmét a Be. 140. § (3) bekezdés a) és b) pontjára utalással elutasította. Indokolása szerint a védő igazolási kérelmét 2025. november 13. napján, tehát a 8 napos igazolási határidő leteltét követően, elkésve terjesztette elő. Kifejtette továbbá, hogy a védő nem valószínűsítette a mulasztás vétlenségét sem, betegsége tényét orvosi igazolással nem támasztotta alá és nem teljesítette azt a minimálisan elvárható kötelességét sem, hogy mulasztásáról a nyilvános ülés megkezdése előtt tájékoztassa a bíróságot, jóllehet ebben igazolási kérelmének tartalma alapján semmi nem akadályozta.
[6] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2025. december 11. napján tartott nyilvános ülésen a III. r. terhelttel szemben ügydöntő határozatot hozott.
[7] Az ítélőtábla 2025. november 11. napján meghozott (rendbírságot kiszabó) és a 2025. november 26. napján meghozott (igazolási kérelmet elutasító) végzése ellen a III. r. terhelt védője a jogorvoslati határidőben fellebbezést terjesztett elő, a két ügyet a Kúria végzésével, célszerűségi okból egyesítette.
[8] A III. r. terhelt védője a rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésében megismételte a 2025. november 4. napján jelentkező akkut megbetegedéséről, és a helyettesről való gondoskodás kapcsán az igazolási kérelmében írtakat. Hangsúlyozta, hogy önhibáján kívül mulasztotta el a nyilvános ülést, valamint minden tőle telhetőt megtett a következmények elhárítása érdekében, nem volt célja a bíróság munkájának akadályozása. Úgy érvelt, hogy olyan előre nem ismert, elháríthatatlan akadály merült fel, amely kivételt képez a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja szerinti helyettesítési kötelezettség alól.
[9] Álláspontja szerint a kiszabott rendbírság összege is aránytalanul magas, mind a mulasztás következményeit, mind a kirendelt védői díjat tekintve, utóbbi kapcsán kiemelte még, hogy kirendelt védőként jelentős anyagi és személyes áldozatvállalással látja el tevékenységét. A bírói gyakorlatra utalással megjegyezte, hogy mivel első alkalommal mulasztott, a rendbírság kiszabása a fokozatosság elvének sem felel meg, amennyiben ugyanis a védő mulasztása nem ismétlődő, és az eljárás elhúzódása nem jár jelentős következményekkel, úgy a védő kérelmére a rendbírság mellőzésére vagy mérséklésére „rendszeresen sor kerül”. Rámutatott, hogy a Be. 127–128. §-ai értelmében, valamint a bírói gyakorlat szerint a rendbírság kiszabása nem lehet automatikus, annak a konkrét körülmények mérlegelésén kell alapulnia, az övéhez hasonló helyzetben (első, önhibán kívüli mulasztás esetében) a rendbírság kiszabása nem megszokott. Ezért a vele szemben alkalmazott rendbírságot méltánytalannak és funkciójával összeegyeztethetetlennek tartotta. Mindezek alapján fellebbezésében elsődlegesen a rendbírságról rendelkező végzés hatályon kívül helyezését, másodlagosan a rendbírság mérséklését indítványozta.
[10] Az ítélőtábla igazolási kérelmet elutasító végzése ellen előterjesztett fellebbezésében a III. r. terhelt védője előadta, hogy igazolási kérelmét nem elkésetten terjesztette elő, miután azt 2025. november 12. napján elektronikus úton benyújtotta az ítélőtáblához. Az erről rendelkezésére álló gépi igazolást csatolta.
[11] A mulasztását eredményező, hirtelen fellépő betegsége kapcsán előadta, hogy az nem volt sem előre látható, sem elhárítható, a helyettesítéséről való gondoskodáshoz pedig nem állt elegendő idő a rendelkezésére.
[12] Hangsúlyozta, hogy a Be. 139. § (3) bekezdése a mulasztás okának és a vétlenség körülményeinek valószínűsítését írja elő, és nem követeli meg kötelezően orvosi igazolás csatolását. Kiemelte, hogy a jogszabály szövege alapján az igazolási kérelem elbírálása során a bíróság feladata az előadott körülmények életszerűségének, logikai koherenciájának és valószínűségének mérlegelése. Ennek kapcsán kifejtette, hogy betegsége rövid lefolyású, heveny, vírusos megbetegedés volt, amelynek tünetei másnapra jelentősen enyhültek, így orvosát nem látta szükségesnek felkeresni. Rámutatott még, hogy korábban határidőt, határnapot nem mulasztott és kifejtette, hogy a szankció célja nem a büntetés, hanem az eljárási rend fenntartása, és annak alkalmazása csak akkor indokolt, ha a mulasztás visszatérő, súlyos vagy az eljárás menetét ténylegesen érdemben veszélyezteti. Mindezek alapján az igazolási kérelmének való helytadást és az ítélőtábla végzésének is a hatályon kívül helyezését indítványozta.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a III. r. terhelt védőjének fellebbezéseit alaptalannak tartotta, ezért az ítélőtábla végzéseinek helybenhagyására tett indítványt.
[14] Kifejtette, hogy az ítélőtábla a III. r. terhelt védőjét szabályszerűen idézte a 2025. november 4. napján tartott nyilvános ülésre, így a védő tisztában volt megjelenési kötelezettségével és mulasztása következményeivel. Álláspontja szerint a védőnek tudnia kellett azt is, hogy a bíróság erre a nyilvános ülésre a terheltek utolsó szó jogán történő felszólalását és a határozat kihirdetését tervezte, a védő mulasztása folytán azonban a III. r. terhelt esetében a másodfokú eljárás nem fejeződhetett be, a bíróságnak az eljárás vele szemben történő elkülönítéséről és elnapolásáról kellett határoznia. Nem tartotta relevánsnak a védőnek a rendbírság összege és a kirendelt védői díj közötti aránytalansággal kapcsolatos érveit. Kifejtette, hogy a törvény megadja a kiszabható rendbírság kereteit, azon belül a konkrét összeg meghatározásakor a kiszabására okot adó magatartás súlyára és következményeire, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatására, valamint annak ismétlődő jellegére kell figyelemmel lenni. A Legfőbb Ügyészség szerint ezért sem a védő személyi körülményei, sem a kirendelt védői díj mértéke nem befolyásolhatja az alkalmazott rendbírság összegét. Mindezek alapján – és mert álláspontja szerint a védő mulasztása súlyos – a rendbírság alkalmazását és összegét megalapozottnak és jogszerűnek tartotta.
[15] Az igazolás kérelem kapcsán egyetértett a III. r. terhelt védőjével abban, hogy az nem késett el. Kifejtette ugyanakkor, hogy az igazolási kérelemben előadottak észszerű kételyre adnak alapot, mivel a védő állítása szerint több kollégáját is megkereste a mulasztott nyilvános ülés reggelén, a bíróságot mégsem tájékoztatta az állapotáról. Rámutatott, hogy a védő igazolási kérelmet csak a rendbírságról szóló végzés kézhezvétele után terjesztett elő, és sem abban, sem fellebbezéseiben nem jelölt meg egyetlen ügyvédet sem, akit megkeresett volna a helyettesítése érdekében, és ebbéli igyekezetét semmilyen más módon sem igazolta. Kifejtette, hogy mivel a védő betegsége másnapra enyhült, semmi nem akadályozta volna igazolási kérelme előterjesztésében. Hangsúlyozta, hogy betegségét nem csupán orvosi igazolással támaszthatta volna alá, hanem azzal is, ha az ülést megelőzően, esetleg azt röviddel követve jelezte volna mulasztását és annak okát a bíróság felé akár telefonon, akár elektronikus formában. Mivel ilyen tényre utaló adatot a védő nem tudott megjelölni sem az igazolási kérelmében, sem a fellebbezéseiben, így a mulasztása okát nem tartotta valószínűsítettnek. Mindezek alapján az igazolási kérelmet elutasító végzést is megalapozottnak és jogszerűnek tartotta.
[16] A III. r. terhelt védőjének fellebbezése – mindkét támadott végzés vonatkozásában – alaptalan.
[17] A védő mulasztása tárgyában hozott két nem ügydöntő végzés egymással szorosan összefügg, mivel amennyiben a védő igazolási kérelme alapos, abban ez esetben a vele szemben kiszabott rendbírság jogalapja is hiányzik. Ennek megfelelően a Kúria mindenekelőtt az igazolási kérelmet elutasító végzést bírálta felül.
[18] A védő és a Legfőbb Ügyészség álláspontja helyes abban, hogy a III. r. terhelt védőjének igazolási kérelme nem késett el.
[19] Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetve az akadály megszűnésével kezdődik. Három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni [Be. 139. § (2) bek.].
[20] A 2025. november 4. napján tartott nyilvános ülés elmulasztása miatti igazolási kérelmet 2025. november 13. napján lajstromozták az ítélőtáblán. Ugyanakkor a védő által csatolt kézbesítési igazolás szerint „Az Ön […] KR érkeztetési számú Urlap egyéb beadvány benyújtásához (OBHGEPI_B23) megnevezésu beadványát a bíróságok informatikai rendszere 2025.11.12. 16:05:19-kor érkeztette, a beadvány bírósági érkeztetési azonosítója: […].”
[21] Megállapítható az is, hogy a bírósági elektronikus lajstrom (BIIR) vonatkozó adatai ezzel egyezőek (KR szám és az érkezés dátuma).
[22] Ha a büntetőeljárásban a kapcsolattartás elektronikus úton történik, a napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő esetén a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz, az ügyészséghez vagy a nyomozó hatósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus úton szabályszerűen benyújtották [Be. 154. § (1) bek., Kúria Bpkf.I.139/2023/3. (BH 2023.123.)].
[23] Azt, hogy a beadvány mikor minősül az informatikai követelményeknek megfelelően előterjesztettnek, a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 75/C. § (5b) bekezdése határozza meg. Eszerint a beadványt akkor kell benyújtottnak tekinteni, ha az informatikai rendszer befogadás-visszaigazolást küldött, és adathordozón történő benyújtás esetén az adathordozót törvény által meghatározott határidőben nyújtották be. Ezzel egyezően tartalmazza a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás (Beisz.) 62. § (4) bekezdése, hogy a központi kézbesítési rendszeren keresztül érkezett küldemény érkezésének időpontja az az időpont, amelyről a bíróság informatikai rendszere befogadás visszaigazolást küldött [Kúria Kpkf.VII.39.205/2020/3. (BH 2021.94.), BDT 2024.4769.].
[24] A Be. 139. § (2) bekezdése alapján a védő az igazolási kérelmet legkésőbb 2025. november 12. napján terjeszthette elő, amelynek ezen napon, elektronikus úton eleget tett. Ezért az igazolási kérelme elkésettnek nem tekinthető, függetlenül attól, hogy az elektronikus lajstromkönyvben (BIIR) csak a következő napi dátummal jelent meg.
[25] Ebből következően az ítélőtábla az igazolási kérelem érdemi vizsgálatára volt köteles, amelyet – az igazolási kérelem elkésettként értékelése ellenére – ténylegesen el is végzett, indokolási kötelezettségének e körben is eleget téve. Ezért a végzés érdemi felülbírálatra alkalmas, ebből következően a végzés hatályon kívül helyezésére nem volt alap.
[26] A felülbírálat keretében a Kúria megállapította, hogy a védő határidőben előterjesztett igazolási kérelme a mulasztás utólagos kimentésére alkalmatlan, az ítélőtábla által döntően helyesen kifejtett indokok mentén.
[27] A Be. 139. § (3) bekezdés 1. mondata szerint az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik.
[28] A III. r. terhelt védője által sem vitatottan az ítélőtábla szabályszerűen idézte a 2025. november 4. napján tartott nyilvános ülésre, amelyen a védő nem vett részt.
[29] A Be. 44. § a) pontja alapján az eljárásban a védő részvétele kötelező volt, ezért a védő távollétében az eljárási cselekmény megtartása akadályba ütközött, ezen túl a 2025. november 4-i nyilvános ülés a III. r. terhelt vonatkozásában kizárólag a védő mulasztása miatt nem volt megtartható. Emiatt az ítélőtábla a III. r. terhelt vonatkozásában az eljárást befejezni nem tudta, az ügyet vele szemben elkülönítette, majd több mint egy hónappal később, 2025. december 11. napján hozott ügydöntő határozatot, immár a védő jelenlétében.
[30] A Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja szerint a védő akadályoztatása esetén köteles – az előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve – a helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot, az ügyészséget vagy a nyomozó hatóságot tájékoztatni. Ezen, a törvény által előírt védői intézkedések a nyilvános ülés kapcsán – szintén nem vitatottan – elmaradtak.
[31] A védő a mulasztását előre nem jelezte, nem igazolta, ezen túl – csak a rendbírságról rendelkező határozat meghozatalát követően – a mulasztás okai tekintetében nem valószínűsített igazolási kérelmet nyújtott be. Mindez a rendbírság alapjául szolgáló mulasztás vétlenségének (az előre nem látható elháríthatatlan akadálynak) az igazolására teljességgel alkalmatlan, még annak fényében is, hogy a törvény külön rendelkezése alapján a bíróság az igazolási kérelmet méltányosan bírálja el [Be. 140. § (2) bek.].
[32] A Kúria rámutat, hogy egészségügyi ok esetén a mulasztás igazolására orvosi igazolás bemutatásával, csatolásával általában lehetőség van. Az adott esetben a védő által hivatkozott megbetegedésre vonatkozóan az orvosi vizsgálat és erről igazolás kérése akadályba nem ütközött, és ezt érintő akadályra a védő maga sem hivatkozott. Nyilvánvalóan nem ilyen ok, hogy a tünetei a következő napra enyhültek, hiszen az orvosi ellátás alapja a tünetek jelentkezése, így azt akár az adott napon, akár azt követően is igénybe vehette volna.
[33] A helyettesítő védő állítása kapcsán a védő arra hivatkozott, hogy „számos” ügyvéddel felvette a kapcsolatot, de az egy esetben sem volt eredményes.
[34] A Be. 42. § (3) bekezdés e) pontjának helyes értelmezése alapján egy, a határnapon hirtelen fellépő betegség okán (ami „előre nem ismert elháríthatatlan akadály”-nak minősül) a védőtől nem elvárható és nem is kötelessége helyettes védő állítása, mivel a megfelelő felkészülés legfeljebb kis tárgyi súlyú ügyben lehetséges ilyen rövid időn belül.
[35] Ugyanakkor – a már kifejtettek szerint – a mulasztás vétlenségét valószínűsítő ok (a védő hirtelen betegsége) a jelen ügyben pusztán a védő által állított, de semmilyen módon nem valószínűsített körülmény; ebből következően a helyettes védő állítása kapcsán sem fogadható el előre nem látható egyben elháríthatatlan akadályként. Ellenkező esetben a jelenlét (akár helyettes útján történő) biztosítását szolgáló szabályok kiüresednének.
[36] A védő igazolási kérelme nem tartalmazott indokolást arra vonatkozóan sem, hogy az eljáró bíróságot miért nem értesítette a távolmaradásáról már a határnapon, azaz az akadály felmerülésekor nyomban. Ennek nyilvánvalóan nem volt egészségi akadálya, figyelemmel arra is, hogy helyettesítése céljából több ügyvédet is a megkeresett ezen napon.
[37] Nem foghat helyt a védő azon hivatkozása sem, hogy az eljárásban korábban nem mulasztott, mivel az eljárási szabályok meg nem tartása miatti szankció nem az ismételt megsértésükhöz kapcsolódik, vagyis arra akár egy alkalommal megvalósult eljárási szabálysértés is alapot ad. A védő eljárásban tanúsított korábbi magatartása csak a rendbírság összegének meghatározásakor juthat szerephez.
[38] A fentiek alapján a Kúria az ítélőtábla határozatát érdemben helyesnek találta azzal, hogy a Be. 140. § (3) bekezdés a) és b) pontjára utalást az indokolásból mellőzte, mivel e törvényhelyek az igazolási kérelem érdemi indokolás nélküli elutasítására vonatkoznak. Ezen túl az elmulasztott cselekmény védő általi pótlásának elmulasztása mint elutasítási ok [Be. 140. § (3) bek. b) pont] a jelen ügyben nem értelmezhető, lévén az a másodfokú nyilvános ülés volt.
[39] A Be. 116. § (3) bekezdése szerint, ha a védő az idézés ellenére nem jelenik meg és helyettesítéséről nem gondoskodik, rendbírsággal sújtható, valamint az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni. A Be. 116. § (4) bekezdése utólagos kimentési lehetőséget szabályoz, amely szerint a jogkövetkezmények abban az esetben nem alkalmazhatók, ha a védő mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul kimenti magát, vagy ha ez nem lehetséges, a mulasztását az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal igazolja. A kimentés tehát kizárólag olyan, a védő önhibáján kívül bekövetkező körülmények esetén alkalmazható, amelyek ténylegesen akadályozták a megjelenést és a helyettes állítását is. Más szóval, amennyiben a védő a mulasztását – előzetes kimentés vagy igazolási kérelem útján – alappal igazolni nem tudja, vele szemben rendbírság kiszabásának van helye.
[40] A mulasztás miatt rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezés elbírálásakor a másodfokú bíróság a kiszabás jogalapjának és a rendbírság összegszerűségének a helyességét is vizsgálhatja (BH 2016.32.).
[41] A Be. 127. § (2) bekezdés b) pontja szerint a védő vonatkozásában a rendbírság összege 20 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedhet. A rendbírság összegének megállapításakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen – de nem kizárólagosan – a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni [Be. 127. § (3) bek.]. Az anyagi jellegű megfontolások azonban – ahogy a Legfőbb Ügyészség is rámutatott – a mérlegelésben nem játszanak szerepet (Kúria Bpkf.III.1062/2025/3.).
[42] A törvény nyomatékosítja az eljárás időszerűségének védelmét azáltal, hogy amennyiben a rendbírság kiszabására okot adó magatartás a büntetőeljárás egy hónapnál hosszabb ideig tartó elhúzódását okozta, a rendbírságot kötelezően ki kell szabni [Be. 127. § (4) bek.].
[43] A védői mulasztás következtében a büntetőeljárás egy hónapot meghaladó tartamban húzódott el, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság az ügyet a III. r. terhelt tekintetében elkülönítette, és újabb nyilvános ülést 2025. december 11. napján tartott, amelyen az eljárást befejezte. Következésképpen a mulasztó védővel szemben a rendbírság kiszabása kötelező volt.
[44] Az ítélőtábla a törvényi minimumhoz közelítő összegben határozta meg a rendbírság összegét, amely ekként méltányosnak tekinthető, a fokozatosság elvét sem sérti, így további enyhítése fel sem merülhet. A Kúria gyakorlata szerint a rendbírság összege alacsonyabb összegben akkor állapítható meg, ha az arra okot adó mulasztás nem eredményezte az eljárás elhúzódását (Kúria Bpkf.III.1411/2020/3.).
[45] A védői érveléssel szemben annak nincs a rendbírság összegét befolyásoló jelentősége, hogy a kirendelt védő milyen összegű díjazásban részesül, ahogy annak sem, hogy a védő kirendeléssel vagy meghatalmazás alapján látja el a feladatát.
[46] Ekként a rendbírság kiszabása mind jogalapja, mind mértéke tekintetében törvényes, a mulasztás súlyával és következményével összhangban áll, annak összege eltúlzottnak nem tekinthető. A rendbírságról rendelkező végzésnek a rendbírság elzárásra történő esetleges átváltoztatására vonatkozó rendelkezése is törvényes.
[47] Az igazolási kérelmet elutasító végzés jogorvoslati része és indokolása ugyanakkor tévesen tartalmazza, hogy a végzés elleni fellebbezést az ítélőtábla bírálja el, mert az ítélőtábla hatáskörébe tartozó ügyekben másodfokon a Kúria jár el [Be. 614. § (3) bek. b) pont].
[48] A Kúria mindezek alapján az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzéseit – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.I.1.624/2025/4.)