Sikkasztás valósul meg, ha a szerződésben vállalt kötelezettség ellenére a terhelt a meghatározott rendeltetéssel érkezett, a hitel fedezetéül szolgáló és a bankot illető befizetéseket nem vagy csak részben teljesíti a projekt számlájára, és ehelyett a pénzt a projekt finanszírozására és a cég likviditási nehézségeinek áthidalására fordítja [Btk. 372. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként elkövetett tartozás fedezetének elvonása bűntettében [Btk. 405. § (1) és (3) bek.], 174 rendbeli sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, 1 esetben (6) bek. b) pont, 74 esetben (5) bek. b) pont, 87 esetben (4) bek. b) pont, 12 esetben (3) bek. b) pont], költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §). Az I. r. terheltet 26 rendbeli sikkasztás bűntettének [1978. évi IV. tv. 317. § (1) bek., (2) bek. c) pont, 6 esetben (7) bek. b) pont, 18 esetben (5) bek. b) pont, 2 esetben (3) bek. b) pont], csődbűncselekmény bűntettének [1978. évi IV. tv. 290. § (1) bek. a) pont, (3) bek. ], valamint társtettesként elkövetett közokirat hamisítás bűntettének [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] vádja alól felmentette, a vele szemben 3 rendbeli sikkasztás vétsége [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont] miatt indított büntetőeljárást megszüntette. Az I. r. terheltet – halmazati büntetésül – 5 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a magánfelek által bejelentett polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról, a lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, az I. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményeit 175 rendbeli sikkasztás bűntettének [Btk. 372. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, 13 esetben (3) bek. b) pont, 86 esetben (4) bek. b) pont, 75 esetben (5) bek. b) pont, 1 esetben (6) bek. b) pont], a költségvetési csalás bűntettét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulat, (5) bekezdés b) pont 2. fordulata szerint minősítette. Helyesbítette az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény megnevezése helyesen társtettesként, folytatólagosan elkövetett tartozás fedezetének elvonása bűntette, és az I. r. terheltet gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól tekintette eltiltottnak.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített tényállás II/a. és II/b. pontjának lényege a következő.
[4] II/a. tényállás: A megjelölt ingatlan megvásárlásához az 1. számú Zrt. a Bank Nyrt.-vel kötött különböző hitelszerződéseket, mely alapján kölcsönöket vett fel. I. r. terhelt irányította a lakópark projektet az általa vezetett, illetve tulajdonolt cégekkel. A cégek minimális önerővel rendelkeztek, ezen beruházást szinte teljes egészében a cég hitelből kívánta megvalósítani. A projektre a Bank 6 686 126 263 forint hitelt folyósított az alábbiak szerint:
[5] A Bank Nyrt. szerződéssel a társasház első ütemének, azaz 130 darab lakás, 98 darab teremgarázs, 51 darab parkoló és 23 darab üzlethelyiség megépítésének finanszírozása nyújtott 1 417 964 000 forint hitelkeretet. A szerződés III.2.h. pontja alapján az 1. számú Zrt. tudomásul vette, hogy meghatározott együttes hitelösszeg 50%-át meghaladó folyósításhoz a projekt lakásai, parkolói és garázshelyei, valamint üzlethelyiségei, összterülete és nettó értéke 33%-ának a hitelösszeg 75%-át meghaladó folyósításához a projekt lakásai, parkolói és garázshelyei, valamint üzlethelyiségei összterülete és nettó értéke 50%-ának értékesítése szükséges. Értékesítés alatt olyan adásvételi szerződést értettek a felek, amely alapján az egyes lakások vevői a vételár legalább 10%-ának megfelelő foglaló befizetését teljesítették a projekt betéti számlára.
[6] A szerződés III.2.k. pontja alapján az 1. számú Zrt. vállalta, hogy a vevőkkel kötött szerződésben szerepelteti azt a rendelkezést, mely szerint a vevők az általuk teljesített befizetéseket kizárólag a projekt betéti számlára teljesíthetik, az adós, vagyis az 1. számú Zrt. köteles a vevőkkel kötött szerződések, valamint az azok időközi módosításainak tervezetét a bank részére jóváhagyás végett bemutatni. A szerződés III.1.n. pontja alapján az 1. számú Zrt. a vevői adásvétel előszerződés szerződésmintáját a banknak bemutatta, azt a bank elfogadta és a vevők a vételár legalább 10%-ának megfelelő foglalót a projekt betéti számlára befizették. A hitelszerződés VII.1. pontja alapján további biztosítéki szerződések megkötését vállalta az 1. számú Zrt., így keretbiztosítási jelzálogszerződést, engedményezési szerződést és óvadéki szerződést. Ezen túlmenően az 1. számú Zrt. tudomásul vette, hogy az ingatlanokon jelzálog jogfedezet alapítására kerül sor, és ennek elvonása vagy elidegenítése bűncselekménynek minősül, illetve az 1. számú Zrt. köteles volt a banknak átadni a projekt megkezdésétől számított negyedévente a főkönyvi kivonatot, illetve a bankszámla kivonatokat és pénzforgalmi kimutatást.
[7] Ezt követően a Bank Nyrt. a telekingatlan megvásárlására egy másik szerződéssel (2. számú szerződés) nettó 5 125 000 CHF-nek megfelelő összegű hitelt nyújtott a fenti biztosítéki kerettel. Mindezt követően a Bank Nyrt. további hitelkeretet biztosított az 1. számú Zrt. részére.
[8] A két és fél évvel megkötött szerződés (szerződés3) III.2.j.ii. alpontja alapján az 1. számú Zrt. vállalta azt is, hogy a projekt betéti számlán, mely kamatozó zárolt számla, kerülnek jóváírásra az általa értékesített lakások, üzlethelyiségek és parkolók vételár részletei. A szerződés III.2.k. pontja szerint vállalta ugyancsak a cég, hogy a vevőkkel kötött szerződésekben szerepelteti azt, mely szerint a vevők a befizetéseket kizárólag a projekt betéti számlára teljesíthetik, illetve köteles a vevőkkel kötött szerződések, valamint azok időközi módosításainak tervezetét a bank részére jóváhagyás végett bemutatni.
[9] A hitelszerződések több esetben módosításra kerültek, mely módosítások oka a rendelkezésre állás és visszafizetési határidő megváltozása volt. A hitelszerződések egyebek mellett azt is tartalmazták, hogy a projekt megvalósításával kapcsolatban az 1. számú Zrt. szerződéses jogviszony keretében alkalmazta a bank által elfogadott Kft. műszaki szakértőt mint műszaki ellenőrt, aki jogosult volt a hitel teljes futamideje, illetve a projekt megvalósulása ideje alatt korlátlan műszaki ellenőrzést folytatni a hitel jogszerű és célszerű felhasználása céljából. A fenti szerződésekben rögzítésre került, hogy az 1. számú Zrt. a projekt teljes tartama alatt kizárólag a Bank Nyrt.-nél vezethet bankszámlát, a bank által rendelkezésre bocsátott hitelösszeget kizárólag a projekt költségeinek finanszírozására fordíthatja, a hitelszerződés időbeli hatálya alatt más banknál, pénzintézetnél csak a Bank Nyrt. előzetes írásbeli engedélye mellett nyithat számlát, és ezen a projekten kívül egyéb beruházást, befektetést vagy egyéb tárgyi eszköz beszerzést csak a bank előzetes írásbeli engedélyével lehet eszközölni. Rögzítették azt is, hogy súlyos szerződésszegésnek minősül az, ha a bank tudomására jut, hogy az 1. számú Zrt. a bank által jóváhagyott vevőszerződésektől eltérő tartalmú vevőszerződést köt, illetve a már meglévő szerződéseit a bank tudta és beleegyezése nélkül módosította, s melyek alapján a vevő fizetéseit nem a III.2.j/ii. pontban rögzített számlára utalja.
[10] A 2. számú hitelszerződést a Bank Nyrt. részéről 1. számú, valamint 2. számú ügyfélmenedzser írták alá, az 1. számú Zrt. részéről I. r. terhelt és egy másik igazgatósági tag. Zárókötelezettként is ugyancsak ez a két személy írták alá.
[11] A projekt kezdetétől fogva azonban előfordult, hogy az egyes vevők nem a fenti szerződésekben foglalt projekt betéti számlára fizették be egyes befizetéseiket, illetve vételár részleteiket, hanem az 1. számú Zrt. irodájában.
[12] A projekt megvalósulása során annak finanszírozása körében az 1. számú Zrt. nehéz helyzetbe került, figyelemmel arra, hogy a 2. számú Zrt. által teljesített alvállalkozói teljesítményt pusztán a Bank Nyrt. által folyósított kölcsönökből nem tudta finanszírozni. Ez részben azért alakult ki, mert az akkori gazdasági válsághelyzet miatt a Bank Nyrt. által nyújtott kölcsönök kamatai a lakások iránti kereslet lecsökkenésével egyidejűleg megemelkedtek, továbbá az I. r. terhelt az 1. számú Zrt. által épített lakásokkal számos, a jelen ügy tárgyát időben megelőző építési projektben alvállalkozói szerepet betöltő személy irányába fennálló tartozást is kiegyenlített.
[13] A Bank Nyrt. megyei vezetése tisztában volt azzal, hogy az 1. számú Zrt. a projekt betéti számlára nem minden esetben teljesíti a hozzá készpénzben vételár címén befolyó összegeket, azonban annak érdekében, hogy az építkezés tovább folyjon, a szerződésszegés miatt nem intézkedtek, sőt annak érdekében, hogy az eljárás tárgyát képező összegek projekt betéti számlára való megérkezését igazolják, számos esetben valótlan tartalmú okiratokat állítottak ki.
[14] Az 1. számú Zrt. részéről az I. r. terhelt további kölcsönt igényelt a Bank Nyrt.-től annak érdekében, hogy a projekt betéti számla feltöltését lehetővé tegye, az ez irányú tárgyalások igen előre haladottak voltak, azonban a Bank Nyrt. felsővezetése további kölcsön folyósítását megtagadta, így erre már nem került sor.
[15] Az 1. számú Zrt. és az egyes vevők között létrejött szerződések jelentős része tartalmazta, hogy a vevők a lakás vételárát, illetve az egyes részleteket az ott megjelölt számú projekt betéti számlára kötelesek teljesíteni, illetve azt a kitételt is tartalmazták, hogy az 1. számú Zrt. a szerződésben vállalt 15 – néhány esetben 90 – napon belül a cég részére készpénzben megfizetett összeget továbbítja a projekt betéti számlára.
[16] A vádiratban állítottakkal ellentétben a Bank Nyrt. képviseletében eljáró jogi szakemberek, illetve az nyrt. vezetése is tisztában volt azzal, hogy a szerződések tartalmazták a készpénzes befizetésekre vonatkozó kitételeket, az ellen kifogást nem emeltek.
[17] Az I. r. terhelt rendelkezése nyomán az 1–111., 113–125., 127–132., 134–143., 146–172., 174–181., 183–187., 189–191. és a 193–214. alpontokban foglalt esetekben, és sértettek vonatkozásában az általuk befizetett vételár, illetve vételár részletek nem vagy csak részben kerültek a Bank Nyrt. projekt betéti számlájára befizetésre.
[18] II/b. tényállás: Az I. r. terhelt a Bank Nyrt.-hez 2009. május 1. és 2010. szeptember 30. napja közötti időszakban összesen 154 darab vételi ajánlatot nyújtott be, amely a még eladatlan ingatlanokra vonatkozó operatív lízingkonstrukció tárgyában készült a lakóparkban. A vételi ajánlatok közül 99 darab fiktív személyek adatait tartalmazta, illetve a vételi ajánlatot nem az ajánlaton szereplő személy írta alá.
[19] Ezáltal az I. r. terhelt további hitelhez kívánt jutni, azonban az ehhez szükséges eljárás nem indult meg. Ezek a fiktív ajánlatok bankhoz történő benyújtásával az I. r. terhelt valótlan okiratokat használt fel.
[20] A II/a. tényállási pontban foglalt azon esetekben, amikor az ingatlan teljes vételára nem került a projekt betéti számlára, vagy a befizetést a bank nem tudta azonosítani, ennek következtében a Bank Nyrt. az adott sértettek tulajdonjogának bejegyzéséhez nem járult hozzá, keretbiztosítéki jelzálogjogát érvényesíteni kívánta, ezáltal a sértettektől további pénzösszegek befizetését követelte.
[21] Az I. r. terhelt által a projekt betéti számlára be nem fizetett összegeket az I. r. terhelt – ezt cáfoló kétséget kizáró adat hiányában – a projekt finanszírozására és a cég likviditási nehézségeinek áthidalására fordította.
[22] Az egyes sértettek által az előszerződés vagy szerződéskötés napján befizetett összegek javarésze foglalóként került befizetésre. A készpénzes fizetési gyakorlatot a lakópark projektet megelőzően épített lakópark megvalósítása során, illetőleg a jelen projekt megkezdésekor az I. r. terhelt mellett az akkor okiratszerkesztőként eljáró ügyvéd alakították ki, melyről a Bank Nyrt. tudomással bírt, az ellen nem tiltakozott, ellenőrzési és azonosítási kötelezettségének elmulasztásával, illetőleg több esetben hamis adatszolgáltatásával hozzájárult a projekt betéti számla fenti hiányának kialakulásához.
[23] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és b) pontjára hivatkozással.
[24] Indokai szerint a jogerős ítélet a vevők befizetéseinek minősítését illetően anyagi jogszabályt sértő, hiszen azok a polgári jog szabályai szerint a cég részére való befizetéssel a cég – és nem I. r. vádlott magánszemély – saját pénzeszközeivé váltak, és így nem maradtak idegen dolgok. A tulajdonjog átruházással történő megszerzésével kapcsolatban hivatkozott az elkövetéskor hatályban volt Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Ptk.) 117–119. §-aiban foglaltakra.
[25] Kifejtette, hogy a tulajdonjog megszerzése a dologra vonatkozó tulajdoni jogviszony létrejöttét jelenti, és a tulajdonost a megszerzés időpontjától kezdődően illetik meg a tulajdonjogból folyó jogosítványok (birtoklás, használat, haszonszedés és rendelkezés joga) és terhelik őt a dolog fenntartásával, használatával stb. együtt járó kötelezettségek, illetve viseli azokat a károkat, amelyek másra át nem ruházhatóak. Utalt arra is, hogy átruházással való szerzés esetében a főszabály az, hogy a tulajdonjogot csak a dolog tényleges tulajdonosától lehet megszerezni, mely alól ugyanakkor a korábbi Ptk. több kivételt is megfogalmaz.
[26] Érvelése szerint az I. r. terhelt vagyon elleni cselekményei alapján törvényi tényállási elem hiányában bűncselekmény nem valósulhatott meg.
[27] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, I. r. terheltet mentse fel a terhére rótt vagyon elleni bűncselekmények vádja alól, és a vele szemben jogszabálysértő módon kiszabott, kirívóan súlyos büntetést enyhítse.
[28] A jogerős ítélet ellen I. r. terhelt is felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be. 648. § a) pontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a b) pont ba) alpontjára hivatkozással.
[29] Indokolása szerint az ítélőtábla tévesen állapította meg, hogy a vevők által befizetett vételárrészletek tulajdonjoga nem szállt át az eladóra, hanem a vevőké maradt. Ehelyett a vádbeli időszakban hatályos polgári jogi szabályok alapján arra kell következtetni, hogy mivel a keretet biztosító jogügylet adásvételi szerződés volt, az átadás jogcíme pedig vételárrészlet-megfizetés, az átadás a pénzösszegek tulajdonjogának eladóra történő átszállását eredményezte. Az átadott összegeket az eladónak haladéktalanul be kellett volna fizetnie a betéti számlára, ennek elmulasztása azonban legfeljebb szerződésszegésnek minősíthető, ami nem büntetőjogi, hanem polgári jogi kategória.
[30] Álláspontja szerint az adásvételi szerződések olyan értelmezése, amely alapján az érintett vételárrészletek rábízottnak tekinthetők, automatikusan nem vonja maga után azok büntetőjogi értelemben véve rábízott, egyúttal idegen voltát.
[31] Nem vitatta, hogy a finanszírozó bankkal megkötött hitelszerződésben az eladó 1. számú Zrt. vállalta, hogy a vevők által a részére megfizetett foglaló-, illetve vételárrészlet-fizetéseket befizeti a Bank Nyrt.-nél vezetett letéti számlára, azonban egyrészt a bankkal a hitelszerződést követő időszakban történt szóbeli szerződésmódosítás következtében ezt már maga a bank sem kérte, másrészt azt saját tulajdonként fizette volna be, amit a bankkal kötött hitelszerződésben ő maga mint adós korlátozott akként, hogy az biztosítékul szolgáljon a hitelező számára.
[32] Mivel az eladó a polgári jog szabályai szerint tulajdonjogot szerzett az átadott pénzeken, azok a könyvelésében is megjelentek, hiányzik a sikkasztás törvényi tényállásának megvalósulásához szükséges „idegen dolog”.
[33] Kiemelte, hogy az eladó a hitelszerződés előírásait csak akkor tudta teljesíteni, ha a vevővel kötendő adásvételi szerződés időpontjában, a szerződést ellenjegyző ügyvéd jelenlétében átveszi a vevőtől legalább az ingatlan bruttó vételára 10%-ának megfelelő összegű készpénzt, azaz a foglalót. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bank Nyrt. a közjegyzői okiratokban minden esetben azt a nyilatkozatot tette, hogy a vevői önerő befizetése az óvadéki számlára megtörtént, és a bank a vevőktől a későbbiekben sem kérte további összeg befizetését, a lakásaik tehermentesen kerültek a nevükre.
[34] Hivatkozott az 1. számú Zrt. és a Bank Nyrt. között szóban létrejött – és ráutaló magatartással megerősített – hitelszerződés-módosításra, továbbá részeletesen bemutatta, hogy 2005. és 2011. között a projekt kapcsán végzett rendszeres ellenőrzések szabálytalanságot nem tártak fel.
[35] Indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, és a terhére rótt vagyon elleni bűncselekmények miatt emelt vád alól mentse fel, egyúttal jelentősen enyhébb büntetést szabjon ki vele szemben. Indítványt tett a jogerős ítéletben kiszabott büntetés félbeszakítására is.
[36] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[37] Kifejtette, hogy a jogerős ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt döntött a sértettek által eszközölt befizetések sorsáról, illetve arról, hogy a projekt betéti számlájára történő befizetésükre nem vagy csak részben került sor. Így az I. r. terhelt volt az, akinek a döntése folytán a sértettek által befizetett pénzösszegek végleg kikerültek a sértettek rendelkezéséből, azokat az I. r. terhelt véglegesen elvonta a sértettek birtokából. Az átvett pénzösszegek az átadás időpontjáig az I. r. terhelt számára idegen dolgot képeztek, az átvétel időpontjától pedig rábízott dologgá váltak, amit a sértettek meghatározott célból, a szerződés szerint a projekt befizetési számlára történő befizetés érdekében bíztak az I. r. terhelt cégére.
[38] Rámutatott arra, hogy a létrejött szerződések polgári jogi minősítése büntetőjogi szempontból közömbös, mivel – amint azt a BH 2013.86. számú eseti döntés is megállapítja – a sikkasztás tekintetében az eltulajdonítás, a sajátjaként rendelkezés jogellenessége abban áll, hogy annak nincs törvényes jogcíme. Hangsúlyozta, hogy a sértettek és az I. r. terhelt által irányított cég közötti szerződés eleve kizárta, hogy a beruházó zrt. a befizetéseken tulajdont szerezzen, mivel azok egy hitelszerződés fedezetéül szolgáltak, e befizetések eleve a Bank Nyrt.-t illették, így nem lehetett szó az összegeknek az I. r. terhelt, illetve a beruházó cég részére történő átruházásáról. Az I. r. terhelt által képviselt beruházó cég a befizetéseket birtokosként köteles lett volna a projekt betéti számlára haladéktalanul befizetni, azonban a befizetések az I. r. terhelt utasítása alapján elmaradtak, és ugyancsak az ő utasítása alapján került sor e befizetések más célra történő felhasználására.
[39] Ennek alapján az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg, hogy az I. r. terhelt a terhére rótt sikkasztási cselekményeket elkövette és a kiszabott büntetés is törvényes.
[40] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[41] A védői érveléssel egyező hivatkozásokra nézve a korábbi átiratban foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy az I. r. terhelt a jogerős ítéleti tényállásban foglaltaktól eltérően állította, hogy az 1. számú Zrt. és a Bank Nyrt. között szóbeli megállapodás jött létre a vevői befizetések felhasználásáról, melyben a bank jóváhagyta ezen összegeknek a projekt céljára fordítását. Ezzel szemben a vevői befizetések a hitel fedezetét képezték, az I. r. terhelt a hitel összegét fordíthatta a projekt céljaira, azonban a bankot illető befizetéseket nem.
[42] Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet [343] bekezdése szerint azokban az esetekben, amikor az ingatlan teljes vételára nem került a projekt betéti számlájára, vagy a befizetést a bank nem tudta azonosítani, a bank az adott sértettek tulajdonjogának bejegyzéséhez nem járult hozzá, keretbiztosítéki jelzálogjogát érvényesíteni kívánta, ezáltal a sértettektől további pénzösszegek befizetését követelte. E ténymegállapításból következően hiába fizette be a sértett a kizárólag a bankot illető vételárrészletet az 1. számú Zrt. számlájára vagy pénztárába, amennyiben annak továbbítására nem került sor, a sértett a már egyszer kifizetett összeg ismételt megfizetésére kényszerült.
[43] Érvelése szerint az elsőfokú ítélet [60] bekezdésében foglalt megállapítások nem jelentik az írásban megkötött szerződés szóbeli módosítását.
[44] Az I. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.
[45] Kiemelte, hogy az általa hivatkozott kógens polgári jogi norma a befizetés pillanatában ipso iure az I. r. terhelt ügyvezetése alatt álló gazdasági társaság tulajdonává minősíti a befizetett pénzeszközöket, így az I. r. terhelt szerződésszegést és nem sikkasztást követett el azzal, hogy a pénzt a banknak történő befizetés helyett az építkezésre fordította.
[46] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség mindkét átiratára észrevételt tett.
[47] Nem értett egyet azzal, hogy a szerződések polgári jogi minősítése büntetőjogi szempontból közömbös, ugyanis a tényállási elemek vizsgálatakor, köztük az idegen dolog megállapításakor döntő jelentősége van annak, hogy milyen szerződés jött létre a felek között. Jelen esetben az átadott összegek tulajdonjoga az eladóra szállt át.
[48] Érvelése szerint hitelszerződések fedezetéül a hitelfelvevő saját tulajdona szokott szolgálni, az pedig, hogy a betéti számlára befizetett összegek az elszámolás időpontjában a bank tulajdonává váltak volna, nem jelenti azt, hogy az eladó ezt megelőzően ne szerezhetett volna azon tulajdont.
[49] Hangsúlyozta, hogy a kérdéses pénzösszegeket nem vonta el a vevők birtokából, azokat a vevők önként adták át neki, hiszen ezt a hitelszerződés is megkövetelte.
[50] A „rábízott dolog” és az „idegen dolog” vonatkozásában utalt arra, hogy a gazdasági büntetőjognak háttérjoga a polgári jog, és nem fordítva, ezért először a polgári jog alapján kellett volna megállapítani, hogy az átadott pénzösszegek idegen dolgok voltak-e, és azokat a vevők a terheltre bízták-e. Okfejtése szerint nem lehet úgy eljárni, hogy ha egy jogszerű, tulajdonátruházással járó szerződés a szerződési szabadság alapján valamilyen megbízás jellegű feltételt is tartalmaz, akkor azt eleve büntetőjogi rábízásnak tekintik és ebből kiindulva tagadják a polgári jogi tulajdonjogváltozást.
[51] Kiemelte, hogy a szerződésmódosítással kapcsolatos érvelése nem a tényállás támadása, hanem a helytelen jogi értékelés vitatása. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet [60]–[63] bekezdései alátámasztják, hogy a bank felsővezetése tisztában volt ezzel a gyakorlattal és azt – mivel már előzetesen jóváhagyta – hosszú időn át elfogadta, mely körülmények szóban és ráutaló magatartással a szerződés módosítását jelentik. Szintén a módosítás valóságát támasztja alá, hogy több, mint 60 alkalommal került sor a projekthitel további folyósítására, amelyet ellenőrzés előzött meg. Szerződésmódosítás hiányában a bank felsorolt munkatársainak intézkedniük kellett volna a további hitelezés felfüggesztése iránt és ebben az esetben nem állítottak volna ki valótlan okiratokat az összegek betéti számlára való megérkezéséről.
[52] Rámutatott arra, hogy a foglaló készpénzben való átadása ugyan szövegszerűen nem szerepel a szerződésben, azonban az akkor hatályos jogszabályok alapján ez volt az egyedüli törvényes mód, mellyel a bank is tisztában volt és elfogadott.
[53] Tévesnek tartotta az elsőfokú ítélet [343] bekezdésének megállapítását, hiszen a hitelfelvevők vagy CSOK-ot igénylők további összeg megfizetése nélkül szereztek tehermentes tulajdonjogot.
[54] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben alaptalan, az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan.
[55] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a szerint csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okok alapján vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[56] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[57] Az I. r. terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan kifogásolta az I. r. terhelt bűnösségének kimondását sikkasztás bűntettében, ugyanakkor a terhére megállapított további bűncselekményeket nem sérelmezte.
[58] A megjelölt okból felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[59] E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítélet tényállásában leírt cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bíróság a tényállásban egyértelműen rögzített büntethetőséget kizáró vagy büntethetőséget megszüntető ok ellenére állapította meg a terhelt bűnösségét.
[60] A felülvizsgálat a jogerős ügydöntő határozat jogi – és nem ténybeli – a hibájának orvoslására szolgál, ezért a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül, tehát a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján nincs helye a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[61] A tényállás megalapozottsága tehát a felülvizsgálatban nem vizsgálható, a büntető anyagi jog szabályainak megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el akkor is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített, és ellentétes az iratok tartalmával, tehát függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem.
[62] A felülvizsgálati eljárásban nem csak a tényállásban írtakkal ellentétes, hanem az abban nem szereplő, az eljárt bíróságok által meg nem állapított tényekre sem lehet hivatkozni.
[63] Jelen esetben az irányadó tényállás nem tartalmaz az 1. számú Zrt. és a Bank Nyrt. közötti szóbeli szerződésmódosítás megtörténtére és annak tartalmára vonatkozó megállapításokat, így az I. r. terhelt erre alapított érvelése – mivel a Be. 650. § (2) bekezdésébe és a Be. 659. § (1) bekezdésébe ütközik – felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Ugyancsak kívül esik a felülvizsgálaton az I. r. terhelt arra vonatkozó hivatkozása, miszerint a tényállás [343] bekezdésében rögzített téves megállapítások helyett melyek az általa helyesnek tartott ténymegállapítások.
[64] A Btk. 372. § (1) bekezdése szerint sikkasztást követ el az aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
[65] Idegennek az a dolog tekintendő, ami – a rábízáskor és az elkövetési magatartás kifejtésekor is – nem az elkövető, hanem más (természetes vagy jogi személy) tulajdonában áll. Rábízottá pedig akkor válik az ilyen dolog, ha a rábízás folytán annak birtokba vétele, átvétele, illetve a dolog feletti tényleges hatalom megszerzése megtörténik. A rábízással a dolog tulajdonosa az őt megillető egyik részjogosítványt, a birtoklás jogát ruházza át más személyre. A sikkasztás az ingó dolog feletti tényleges, s egyébként jogszerű hatalom (birtoklás) kihasználása, visszaélés a tulajdonos bizalmával (Kúria Bfv.III.1.019/2018/5., indokolás [10]–[12] bekezdés).
[66] A sikkasztás tényállásszerűségéhez megkívánt rábízás nem a dolog tulajdonjogának átruházását jelenti; a jogszerű rábízó a tulajdonjog gyakorlásának egyes részjogosítványait engedi át annak, akire a dolgot rábízza. Így a dolog birtokba adásával átengedi a birtoklás jogát, ezen túlmenően pedig – saját rendelkezési jogából fakadóan, és annak terjedelmét meg nem haladóan –, amennyiben szándékában áll, a használat és a rendelkezés jogát is átruházhatja. Az átengedett részjogosítványok körét és kereteit azonban – azaz azt, hogy akire a dolgot rábízták, mit tehet azzal – mindig a rábízó határozza meg, mivel a dolog másra bízásakor az átadott dolog feletti rendelkezés jogának ő a jogszerű jogosultja [Kúria Bfv.III.1.143/2016/5. (BH 2017.214.I.)].
[67] A sikkasztás elkövetési magatartása a jogtalan eltulajdonítás vagy a sajátkénti rendelkezés. Jogtalan eltulajdonítás esetében az elkövető a dolog feletti rendelkezési jogot olyan módon gyakorolja, hogy annak következtében az eredeti tulajdonállapot megszűnik és egy új jön létre. Lényeges feltétel, hogy az elkövetőt erre jogszabály vagy az arra jogosult rendelkezése nem jogosítja fel.
[68] Ehhez képest a sajátkénti rendelkezés akkor valósul meg, ha az elkövető a rábízott, számára idegen dolog vonatkozásában a jogosult felhatalmazása nélkül olyan magatartást tanúsít, amelyre csak a tulajdonos vagy az ő felhatalmazása alapján más, erre feljogosított személy lenne jogosult. Ekként a birtoklás jogán túl egyéb tulajdonosi részjogosultságokat gyakorol anélkül, hogy az a dolog tulajdonjogában végleges változást eredményezne. A sajátkénti rendelkezés megvalósulhat a használat, a hasznok szedése vagy az olyan rendelkezés jogosultságának gyakorlásával, amely nem jár a tulajdonjogban történő változással, a dolog elidegenítésével (Bfv.I.982/2020/7., Bfv.III.745/2022/10., Bfv.II.411/2023/15.).
[69] A sikkasztás megvalósulása szempontjából a rábízás időtartama közömbös, az történhet rövidebb időre is.
[70] A pénz mint helyettesítő dolog átadása esetében – amennyiben az kölcsön címén történik –sikkasztásról nem lehet szó, ez esetben ugyanis a kölcsönösszeg tulajdonba megy át. Ha azonban az átadott pénz nem kölcsön, akkor annak eltulajdonítása, azzal sajátjakénti rendelkezés sikkasztást valósíthat meg. Ilyennek minősül a célzott felhasználásra átadott, befizetett pénzösszeg (BH 2013.86.).
[71] Az irányadó tényállás tartalmazza az I. r. terhelt irányítása alatt álló 1. számú Zrt. és a Bank Nyrt. között létrejött hitelszerződések releváns rendelkezéseit, köztük azt, hogy az 1. számú Zrt. vállalta a vevőkkel kötött szerződésekben annak feltüntetését, hogy a befizetéseiket kizárólag a projekt betéti számlára teljesíthetik.
[72] A tényállás szerint azonban előfordult, hogy az egyes vevők nem a fenti szerződésekben foglalt projekt betéti számlájára teljesítették az egyes befizetéseiket, illetve a vételárrészleteiket, hanem azokat az 1. számú Zrt. irodájában adták át. E vonatkozásban az 1. számú Zrt. és az egyes vevők között létrejött szerződések jelentős része – a projekt betéti számlára teljesítés mellett – azt is tartalmazta, hogy a cég részére készpénzben megfizetett összeget a gazdasági társaság 15 – néhány esetben 90 – napon belül továbbítja a projekt betéti számlára.
[73] Ebből következően egyértelműen megállapítható, hogy az 1. számú Zrt. irodájában befizetett pénzösszegek az I. r. terhelt által irányított gazdasági társaság számára idegen dolognak minősültek, melyeket jogszerűen, a szerződésben meghatározottak szerint és rendeltetéssel vett birtokba. A rábízás nem változtatta meg a vevők által befizetett összegek tulajdonjogát, azok felett I. r. terheltnek, illetve a gazdasági társaságnak rendelkezési joga nem volt. A szerződésben vállalt kötelezettség ellenére az I. r. terhelt döntése nyomán a meghatározott rendeltetéssel érkezett, a hitel fedezetéül szolgáló és a Bank Nyrt.-t illető, a tényállásban részletezett befizetések a projekt számára nem vagy csak részben történtek meg, az I. r. terhelt ehelyett a pénzt a projekt finanszírozására és a cég likviditási nehézségeinek áthidalására fordította.
[74] Mindezek alapján szó sincs tehát arról, hogy ezek az összegek a tulajdonjog átszállása folytán az 1. számú Zrt. saját pénzeszközeivé váltak volna, és a tényállásban leírt esetekben nem bűncselekmény, hanem csupán polgári jogi következménnyel járó szerződésszegés valósult meg. Az ítélkezési gyakorlat számtalan példát szolgáltat arra, hogy a polgári jogi ügyletek képében megjelenő magatartások különböző bűncselekmények – így sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, intellektuális közokirat-hamisítás stb. – megállapítását eredményezhetik, tehát polgári jogi keretek között bűncselekmények elkövetésére kerül sor. Ha pedig akár polgári jogi ügylet keretében, akár anélkül, valamely bűncselekmény elemei megvalósulnak, akkor annak következményeit – a törvényes vád alapján eljáró bíróságoknak – érvényesíteniük kell (BH 2011.188., indokolás).
[75] Az irányadó tényállás II/a. és II/b. pontja alapján az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg az I. r. terhelt bűnösségét 175 rendbeli sikkasztás bűntettében.
[76] Az I. r. terhelt és a védő által is megjelölt Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[77] A felülvizsgálati indítvány benyújtását követően, 2025. szeptember 1-jei hatállyal az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény 211. §-a módosította a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontját; a korábbi c) pont pedig d) pontra módosult. A Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki olyan büntetést, illetve alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe.
[78] A végső előterjesztői indokolás szerint „a módosítás egy új felülvizsgálati ok bevezetésével egyértelművé teszi, hogy a bűncselekmény törvénysértő minősítése esetén felülvizsgálat abban az esetben is lehetséges, ha a bűncselekmény korábbi, utóbb törvénysértőnek minősített jogi minősítése helyett egy olyan törvényes minősítést kell megállapítani, amely következtében a büntetés kiszabására eltérő – a Különös Részben meghatározott – törvényes keretek között kell sort keríteni. Ez a feltétel az új felülvizsgálati ok objektív feltétele. Emellett a felülvizsgálathoz szükséges az is, hogy a törvényes minősítés alapján megállapítandó tételkerethez képest a korábban kiszabott büntetés már „aránytalan” legyen. Az „aránytalan” szó és annak az eltérő minősítés változásából következő eltérő tételkerethez kötése azt jelenti, hogy ilyen esetben a büntetést a Kúria nem önmagában, a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességére, a felmerült enyhítő és súlyosító körülményekre – tehát a büntetéskiszabás általános elvárásaira – figyelemmel bírálhatja felül, hanem kizárólag azért, ha az eltérő büntetési tételkeret olyan eltérő büntetéskiszabási koordináta rendszert alakított ki, amely keretei között a korábban irányadó, a jogerős döntést hozó bíróság által értékelt büntetéskiszabási körülmények torzzá, arányvesztetté váltak.”
[79] A módosítás a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontját nem érintette, e felülvizsgálati okot illetően az indokolás ugyanakkor rögzítette, hogy ennek alapján „a továbbiakban felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a törvénysértő büntetés objektív törvénysértő, tehát a bűncselekmény tételkereteire figyelemmel törvényesen kiszabható büntetésen kívüli, attól törvénysértő módon lefelé vagy felfelé eltérő büntetés kiszabását eredményezte. Lényeges továbbá, hogy továbbra is a hatályos b) pont szerinti felülvizsgálati ok keretei között értékelhető a Btk. más szabályainak megsértése. Ezekben az esetekben kizárólag az objektív törvénysértés, tehát a tételes anyagi jogi szabállyal ellentétes büntetés felülvizsgálatára nyílik lehetőség. E szabály – és nem az új c) pont szerinti, kifejezetten a különös részi tételekeretek változásához kötött felülvizsgálati ok – keretei között értékelhető a Btk. általános részében, a büntetéskiszabási szabályok között szereplő enyhítő szakasz törvénysértő alkalmazása is”.
[80] A felülvizsgálat indítványok tartalmai vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy az I. r. terhelt és a védő ugyan megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontját, azonban az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények jogi minősítését egyáltalán nem vitatták, arra vonatkozó anyagi jogi kifogást nem adtak elő, hogy a cselekmények téves minősítése miben nyilvánult meg. A felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni az indítvány előterjesztésének okát is [Be. 652. § (1) bek.], ebből következően valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására (BH 2018.42.).
[81] A büntetőjog más szabályának törvénysértő büntetés kiszabását eredményező megsértése miatt mindazon büntető anyagi jogi szabály megszegése felülvizsgálati okot képez, amelynek alkalmazását a büntetés kiszabása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt a Be. XCIV. Fejezete nem nyújt jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem felel meg a törvénynek, mert joghátrányt ebben a formában a törvény nem tesz lehetővé [Kúria Bfv.III.1.559/2018/10. (BH 2020.9.)].
[82] Az I. r. terhelt és a védő ilyen törvénysértésre úgyszintén nem hivatkozott.
[83] Amennyiben pedig a felülvizsgálattal érintett cselekmények elbírálásához kapcsolódó anyagi jogszabálysértés nem valósult meg, a büntetés önálló vizsgálatára nincs törvényes lehetőség. Így nem értékelhető, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját (Btk. 79. §), a büntetéskiszabás elveit (Btk. 80. §), illetőleg a büntetéskiszabási tényezőkről szóló 56. számú BK véleményt miként vették figyelembe [Kúria Bfv.I.1134/2018/21. (BH 2019.158.II.), Bfv.I.415/2016/7. (BH 2016.264.II.)].
[84] Mindezek alapján a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatása a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában és a c) pontjában írt okból is kizárt.
[86] Mindezek alapján a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.26/2025/15.)