A beépítetlen telek fogalmát az Itv. nem határozza meg, a 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentesség a jogalkotó akaratából e törvény alapján nem dönthető el, az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja értelmében az építésügyi szabályokat, a településrendezési tervet kell alkalmazni [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. a) pont, 102. § (1) bek. f) és l) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2024. július 9. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az 1. helyrajzi számon nyilvántartott 1380 m² alapterületű, „kivett beépítetlen terület” megnevezésű ingatlant (a továbbiakban: Ingatlan).
[2] Az adásvételi szerződés megkötését megelőzően az építésügyi hatóság az eladó kérelmére, az Ingatlan állapotának igazolására, az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetés miatt, 2024. június 25. napján hatósági bizonyítványt állított ki, mely igazolta, hogy a „kivett lakóház, udvar” megnevezésű Ingatlanon az ingatlan-nyilvántartás térképi adatbázisában feltüntetett épület elbontásra került az Ingatlan üres, beépítetlen.
[3] A felperes a tulajdonjog bejegyzésre irányuló kérelemmel egyidejűleg B400 adatlapon az állami adóhatóság felé tulajdonszerzését bejelentette, kérte a megszerzett lakóház építésére alkalmas telektulajdonra tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján a feltételes illetékmentesség megállapítását, vállalva az Ingatlan 4 éven belüli beépítését. Az ingatlanügyi hatóság a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba adásvétel jogcímén bejegyezte.
[4] Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásában felperest - az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Az illeték alapja a szerzett vagyontárgy forgalmi értéke volt, amelyet az adásvételi szerződésben rögzített vételárral egyezően, az illeték mértékét pedig – az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján – 4%-ban határozott meg. Az építésügyi hatóság tájékoztatása, a 2024. október 10-én tartott helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv és fényképfelvételek alapján megállapította, az Ingatlanon az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor (2024. július 9.) építmény állt. Ez nem felel meg az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja szerinti beépítetlenségi követelménynek, ezért felperes a feltételes illetékmentességben nem részesülhet.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta.
[6] Indokolása szerint az Ingatlan illetékjogi minősítése szempontjából – az Itv. 102. § (3) bekezdésének előírása alapján – az illetékkötelezettség keletkezésének időpontja az irányadó, mely az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerint a szerződés megkötésének napja (2024. július 9.). Vizsgálnia kellett, hogy a felperes által megszerzett Ingatlan 2024. július 9-én meglévő állapotában megfelelt-e az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezéseknek, azaz lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősült-e.
[7] Hangsúlyozta, az Itv. szerinti lakóház építésre alkalmas telektulajdon fogalmának megítélésekor nem az ingatlan-nyilvántartási állapot az irányadó, hanem az illetékkötelezettség keletkezésekori valós és tényleges állapot. A 2024. október 10-i helyszíni szemlén egyértelműen megállapított, hogy az Ingatlanon egy építmény (épületmaradvány) áll támfalszerkezettel, ami egy 8x8 méteres betonaljzat, a már elbontott lakás korábbi burkolatainak maradványaival, a betonaljzaton kb. 1 méter széles falszakasszal, ami a villanyóra elhelyezését szolgálja. Nem vitatott, hogy az épületrom korábban egy lakásingatlan volt, mely elbontásra került, azonban e tényt igazoló hatósági bizonyítvány önmagában nem igazolja az Ingatlan beépítetlenségét. Utalt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontjára az építmény, és 10. pontjára az épület fogalmi meghatározására. A beépítettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az Ingatlanon álló építmény romos állapotú, vagy, hogy bontást követő épületmaradvány-e. Megjelölte a Legfelsőbb Bíróság BH 2009.380 számú, KGD 2011.49. számú eseti döntéseit.
A felperes keresete, alperese védirata
[8] A felperes keresetében a másodfokú határozatnak – a fizetési meghagyásra is kiterjedő – megváltoztatását, az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételes illetékmentesség biztosítását, az Itv. 26. § (2a) bekezdése alapján a megállapított visszterhes vagyonszerzési illeték felfüggesztését kérte. Álláspontja szerint az adásvételi szerződés megkötésekor az Ingatlan az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint beépítetlen volt, melyet hatósági bizonyítvány is igazol, ennek ellenkezőjét az alperesnek kell bizonyítania. Annak megítélése, hogy az adóhatóság által építménynek minősített, a villanyóra tartására szolgáló 2 x 1 méter magas faldarab az Étv. 2. § 8. pontja szerinti építménynek minősül-e, építésügyi hatósági szakkérdés.
[9] Hangsúlyozta, a beépítetlen földrészlet és az építmény fogalmát az Itv. nem határozza meg, az építésügyi szabályokra és a településrendezési tervre utal. Hivatkozott a Kúria Kfv.35.129/2020/5. számú döntésére. Kifejtette, amennyiben az alperes a villanyóra tartására szolgáló faldarabot építménynek tekinti, akkor az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjának második fordulata alapján azt is vizsgálnia kellett volna, hogy az építmény eléri-e a szerkezetkész állapotot.
[10] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[12] Indokolása szerint felperes az adásvételt megelőzően meggyőződött arról, hogy beépítetlen Ingatlant vásárol, melyet hatósági bizonyítvány és tulajdoni lap is igazol. Helytállóan hivatkozott arra, hogy az Itv. nem határozza meg a beépítetlen földterület fogalmát. Ezt a hiányosságot a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.39.037/2010/7. számú ítéletével (KGD.2011.49.) töltötte meg tartalommal, és az Étv. rendelkezéseinek bevonásával állapította meg, hogy egy adott ingatlan illetékjogi szempontból beépítetlennek minősül-e.
[13] Az alperes a hatósági bizonyítvány tartalmát, az ingatlan-nyilvántartási állapotot vizsgálva állapította meg, hogy illetékügyi szempontból az Ingatlan tényleges, az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapotának van jelentősége. Tényállástisztázási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a tulajdoni lap, a hatósági bizonyítvány, a jegyző tájékoztatása, az ortofotó, az E-közmű és a Google Earth alkalmazás adatai, a helyszíni szemle alapján döntött.
[14] Az elsőfokú bíróság szerint az Étv. 2. § 8. pontjában foglalt építmény fogalomnak az Ingatlanon található falcsonk megfelel, így a telek nem tekinthető beépítetlen földterületnek. A felperes nem vitatta a falcsonk illetékkötelezettség keletkezésekori fennállását, azt több ízben elismerte.
[15] Az építésügyi hatóság által kiadott hatósági bizonyítvány építésügyi szempontból tanúsította az Ingatlan beépítetlen állapotát, azonban jelen eljárás tárgya illetékügy, így illetékjogi szempontból kellett az Ingatlan beépítetlenségét megállapítani.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen a megváltoztatását, a másodfokú határozatnak - a fizetési meghagyásra is kiterjedő - megsemmisítését, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
[19] Álláspontja szerint a feltételes illetékmentesség szabályait az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is szűken értelmezte, amely teljesen ellehetetlenítené a mentesség igénybevételét. A jogerős ítélet súlyosan, az ügy érdemére kiható módon sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontját, 102. § (1) bekezdés l) pontját, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 9. §-át, 94. § (2) bekezdését, mivel az adóhatóság döntésével nem bírálhatta volna felül az építésügyi hatóság hatósági bizonyítványát, elvonta ezzel az építésügyi hatóság hatáskörét, és olyan kérdésben foglalt állást, melyben nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. Az elsőfokú ítélet sérti az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 66. § (1) bekezdését, az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét, az Étv. 34. § (5) bekezdését és az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012 (XI. 8.) Korm. rendelet 56. § (1) bekezdését, melyek az építésügyi hatóság hatáskörébe utalják, hogy tény, állapot, egyéb adat igazolása céljából hatósági bizonyítványt állítson ki. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére. A megjelölt jogsértésekkel kapcsolatos érveit a felülvizsgálati kérelme 6.1.-6.3. pontjaiban fejtette ki részletesen.
[20] Az Itv. nem határozza meg, hogy milyen feltételek mentén minősül valamely épület „lakóház céljára létesülő építménynek”. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy korábban az Ingatlanon álló lakóház bontása befejeződött, új lakóházat kíván építeni, ebből következően a falcsonk nem egy befejezett bontás maradványa, hanem részét fogja képezni az újonnan létesülő lakóháznak is, ezért lakóház céljára létesülő építménynek minősül.
[21] Az elsőfokú bíróság érvelésével szemben a jogszabály nem határozza meg, hogy milyen feltételek mentén minősül valamely épület „lakóház céljára létesülő építménynek”. Utalt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvény 132. §-ára, az ehhez fűzött törvényi indokolásra.
[22] A 7.2. pontban kifejtette, a hatósági bizonyítvány tanúsítja, hogy a villanyóra (és az azt tartó faldarab) korábban is egy lakóház része volt, egy lakóház közművesítettségét, rendeltetésszerű használatát biztosította. A falcsonk egy olyan közmű megtartását szolgálja, melyet egyrészt sem az eladó, sem pedig a felperes nem bonthat, bonthatott volna el, mivel a villanyóra az áramszolgáltató tulajdonát képezi. Emellett a közmű a további építkezési tevékenységhez, a jövőben felépülő épülethez szükséges. A falcsonk megtartásával nem egy építményt tartott meg, hanem egy közműszolgáltatás további igénybevételének lehetőségét.
[23] A falcsonk és villanyóra megtartásával nem az illetékszabályok kijátszása volt a célja. Az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság jogértelmezésének elfogadása esetén csak olyan telkeknél lehetne igénybe venni az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételes illetékmentességet, amelyeken semmilyen közmű szolgáltatónak semmilyen infrastruktúrája nem található. Becsatolta az ELMŰ tájékoztató levelét, mely szerint 2035. december 31-ig a fogyasztásmérő hiteles és használható, ez szintén azt támasztja alá, hogy a villanyóra és a falcsonk azért kerültek megtartásra, hogy hosszútávon használatban maradjanak, a megépülő lakóháznak is részét képezzék.
[24] Az alperes ellenkérelmében a határozatában, nyilatkozataiban foglaltakat megerősítve a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[30] Az Itv. 1. § (1) bekezdése alapján öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. A visszterhes vagyonátruházási illetékről az Itv. III. fejezete rendelkezik, a 18. § (1) bekezdés meghatározza az illeték tárgyát, mely szerint az ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:38. § (2) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez a tulajdonjog átruházás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges (konstitutív hatály). Az illetékfizetési kötelezettség a megszerzett vagyonhoz, az ingatlan forgalmi értékéhez kötődik.
[31] A Kúra több eseti döntésében kimondta: az adóhatóságnak az ingatlan-nyilvántartás adatait kell az illetékalap megállapításánál figyelembe venni (Kfv.35.129/2020/5., Kfv.35.153/2021/12.). A Ptk. 5:165. §-a szerint az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatozó jogok, valamint jogi szempontból jelentős tények nyilvános és közhiteles nyilvántartása. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza az ingatlanoknak és az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett személyeknek a jogszabályban meghatározott adatait. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek (a továbbiakban: Inytv.) az adásvétel időpontjában hatályos 5. § (1) bekezdése a Ptk.-val egyezően rögzíti az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét.
[32] A felperes 2024. július 9-én megkötött adásvételi szerződéssel „kivett beépítetlen terület” ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanvagyont szerzett, amely szerzés után, a szerződés megkötésének napján, az Itv 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettsége keletkezett.
[33] A jogalkotó az Itv.-ben az illetékfizetési kötelezettség mellett illeték kedvezmény és mentességi szabályokról is rendelkezik. Az Itv. 26. § (1) bekezdésében meghatározottak azok a szerzések, amelyek mentesek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. Ilyen az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít és a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. A vagyonszerző lakóházépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás véglegessé válásáig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál.
[35] Az Itv. az értelmező rendelkezésekben, a 102. § (1) bekezdés l) pontjába foglaltan határozza meg, hogy e törvény alkalmazásában lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet vagy olyan földrészlet, amelyen az f) pont szerinti szerkezetkész állapotot el nem érő, lakóház céljára létesülő építmény áll.
[36] A felek között nem volt vitatott, hogy az Ingatlanon egy elbontott lakóépület maradványai (betonaljzat, falcsonk villanyórával stb.) találhatóak, azt azonban eltérően minősítették, hogy az Ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdon-e, és így a szerzés az Itv. alapján illetékmentes, avagy illetékköteles.
[37] Az Itv. a 102. § (1) bekezdés l) pontban a lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmi meghatározásánál és az értelmező rendelkezések egyéb pontjaiban [Itv. 102. § (1) bekezdés a)–w) pontok] sem rendelkezik a beépítetlen földrészlet fogalmáról. Az l) pontban a beépítetlen földterületre vonatkozóan rögzített, hogy az „az építésügyi szabályok” és a „településrendezési terv” alkalmazásával, azoknak „megfelelően kialakított”, lakóépület elhelyezésére szolgáló telek. E törvényi előírás szerint a jogalkotó egyértelműen meghatározta, az építésügyi szabályok és a településrendezési terv alapján kell vizsgálni és minősíteni azt, hogy a megszerzett ingatlan lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet-e.
[40] A joggyakorlatnak 2014. január 1-jétől az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjának módosított rendelkezését kellett alkalmaznia. Az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[42] A felperes kérelme alátámasztására benyújtotta az Ingatlan „üres, beépítetlen” állapotát igazoló, az építésügyi hatóság által kiállított hatósági bizonyítványt, rendelkezésre állt a tulajdoni lap is, amelyen az Ingatlannak az ingatlan-nyilvántartási megnevezése: „kivett beépítetlen terület”.
[43] A hatósági bizonyítvány értékelése körében rögzíti a Kúria, hogy az Étv. 34. § (5) bekezdése szerint az építésügyi hatóság tény, állapot, egyéb adat igazolása céljából az ingatlan adataiban bekövetkezett változásnak – jogszabályban meghatározottak szerinti – ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetéséhez helyszíni szemle alapján hatósági bizonyítványt állít ki. E törvényhelyet értelmezte és alkalmazta a Kúria a Kfv.37.383/2021/10. számú ítéletében.
[46] A felperes határozatnak minősülő, bizonyító közokiratot, hatósági bizonyítványt nyújtott be az illetékügyben eljáró hatóságnak, amely - az ellenkező bizonyításáig – a tartalma szerint igazolja, hogy: „az Ingatlan üres, beépítetlen”.
[47] A közhiteles nyilvántartás értékelése körében továbbá rögzíti a Kúria, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 97. § [A hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályok] (1) bekezdése kimondja: a hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet, ha a) a nyilvántartásba történő bejegyzés, annak módosítása és a nyilvántartásból való törlés az ügyfél jogait és kötelezettségeit keletkezteti, módosítja vagy szünteti meg, vagy b) a nyilvántartás vezetésének célja a benne foglalt adatok közhitelű igazolására, bizonyítására szolgál (közhiteles hatósági nyilvántartás).
[48] A Kúria ítéletének [31] bekezdésében már hivatkozott az Inytv. 5. § (1) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartás közhitelességére. Az 5. § (2) bekezdés rögzíti azt is, hogy az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett ingatlanadatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, az ingatlan-nyilvántartásból törölt ingatlanadatról vélelmezni kell, hogy az nem áll fenn.
[49] A felperes közhiteles nyilvántartás alapján kiadott, hatósági bizonyítványnak minősülő tulajdonilap-másolatot nyújtott be az elsőfokú hatóságnak, amely - az ellenkező bizonyításáig – a tartalma szerint igazolja, hogy: az Ingatlan „kivett beépítetlen terület”.
[50] Az illetékügyben eljárt hatóságnak eljárásában tehát az építésügyi hatóság által kiállított hatósági bizonyítványt és a közhiteles nyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján kiállított közokiratot, a tulajdonilap-másolatot kellett értékelnie, amely közokiratok – az ellenkező bizonyításáig – számára is teljes bizonyító erővel bíró bizonyítékok. Az elsőfokú adóhatóság eljárása során iratokat szerzett be, megkereste az építésügyi hatóságot, a jegyzőt, 2024. október 10-én helyszíni szemlét tartott, megvizsgálta az ortofotó, az E-közmű és a Google Earth alkalmazás adatait. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy az adóhatóság a helyszíni szemle alapján bármely más tényt állapított volna meg, mint a hatósági bizonyítványt kiállító építésügyi hatóság, vagyis a hatóságok részéről megállapított tények azonosak.
[51] A tényekre alkalmazandó törvényhely, az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja a „lakóház építésére alkalmas telektulajdon” fogalmát úgy definiálja, hogy feltételként a beépítetlenséget, illetve az f) pont szerinti szerkezetkész állapotot el nem érő készültségű lakóház céljára épülő építményt írja elő, visszautalva az építésügyi szabályokra és a településrendezési tervre. A 2024. év január 1. napjától az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjának módosítását célzó jogalkotói cél szerint nem kell „üresnek” lennie a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, így a beépítetlenséget csak az Étv. 2. § 8. pontjából, az építmény fogalmi meghatározásából levezetni már nem lehetséges, amire a felperes is helytállóan hivatkozott.
[52] Építési szabály az Étv. mellett az illetékkiszabás idején hatályos országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK). Az Étv. a beépítetlen telekre nem szabályoz definíciót. Az OTÉK sem a „beépítetlenséget” definiálja, hanem a fogalom meghatározások között - a 114. pontban - a telek beépített területének a számításáról rendelkezik.
[53] Összegezve, mivel a beépítetlen telek fogalmát az Itv. nem határozza meg, e törvény alapján a jogi minősítés nem végezhető el, a 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentesség a jogalkotó akaratából az Itv. alapján nem dönthető el, a 102. § (1) bekezdés l) pontja értelmében az építésügyi szabályokat, a településrendezési tervet kell alkalmazni, azaz az illetékügyi és építésügyi szempontok nem választhatók szét. Az eljárt hatóság ezzel ellentétes állítása jogszabályi alap nélküli, téves.
[54] Az ügyben, a perben nincs adat arra vonatkozóan, hogy az építésügyi hatóság a hatósági bizonyítvány kiállítása során nem a megfelelő építésügyi jogszabályok alkalmazásával járt el, ahogyan arra sem, hogy a hatósági bizonyítványban foglaltak megdöntésére az illetékügyben eljárt hatóság milyen más tényt állapított meg, mint az építésügyi hatóság, milyen eljárást, bizonyítást folytatott, és milyen jogszabályok alkalmazásával döntötte meg az építésügyi hatóság megállapításait. Az illetékügyben eljárt hatóságnak a saját határozata meghozatalát megelőzően az építésügyi hatóság és az ingatlanügyi hatóság részéről kiállított hatósági bizonyítványban foglaltakat, az azokra vonatkozó szabályok és eljárásrend szerint kellett volna megdöntenie.
[55] Az illetékügyi hatóság tévedett az Itv. és az építésügyi jogszabályok, az Ákr., az Inytv. alkalmazandó rendelkezéseinek a jogértelmezésében, ezért a megfelelő bizonyítási eljárást nem folytatta le, a bizonyíték értékelése hiányos, döntése érdemi vizsgálatra nem alkalmas, mindez a közigazgatási perben nem pótolható, amelyet az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, azonban ezeket eltérő jogértelmezése okán megállapítani elmulasztotta.
[56] Mindezek folytán a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a közigazgatási cselekményt megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[57] A megismételt eljárásban az illetékügyben eljáró hatóságnak meg kell jelölnie azokat a bizonyítékokat, amelyeket az építésügyben eljárt hatóság nem értékelt, részletesen meg kell indokolnia, hogy ugyanazon tényre ugyanazokat az építésügyi jogszabályokat miért és hogyan értelmezné más eredménnyel, a közokiratokban foglaltakat milyen bizonyítási eljárás eredményeként, melyik bizonyítékokra alapított, milyen tények döntik meg akkor, amikor az építésügyi hatóság részéről eljárási szabálysértés megvalósítása a közigazgatási eljárásban és a perben sem ismert. Az adóhatóságnak közokirattal tanúsított adatok és tények valóságának megdöntése hiányában az illetékmentességről a közokiratokban foglaltak alapján kell döntenie.
(Kúria Kfv.VI.35.243/2025/7.)