I. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs mód. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek.].
II. Az ellenőrzési kör fennállása esetén nem kell vizsgálni, hogy a károkozó körülmény bekövetkezésével a munkáltatónak kellett-e számolnia, volt-e lehetősége a kár elhárítására. E kérdéseknek csak az ellenőrzési kör hiányában van jelentőségük [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. a) pont].
III. Az ellenőrzési kör fennállása esetén a mentesülés érdekében a perben a munkáltatónak azt kell igazolni, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a baleset a munkáltató részéről elhárítható lett volna, a munkáltató a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló objektív felelőssége alól nem mentesülhet [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A nyolc általánost végzett, szakképzettséggel nem rendelkező, ennek megfelelően addig is kizárólag betanított fizikai munkásként dolgozó felperes 2021. szeptember 3-tól előbb határozott, majd 2022. július 1-jétől határozatlan tartamú munkaviszonyban állt az alperesnél, segédmunkás munkakörben. Bruttó alapbére 2021. december 31-ig 1100 forint/óra, 2022. december 31-ig 1150 forint/óra, 2023. január 1-jétől 1700 forint/óra volt, mely összegeket – az őt megillető családi adókedvezmény mértékére figyelemmel – gyakorlatilag teljes egészében kézhez is kapott. A felperes köteles volt a felettesétől kapott utasítások és feladatok végrehajtására, feladata volt többek között az egyéb anyagok rakodása, a szakipar kiszolgálása, az egyéb kisegítő munkák és az általános segédmunka elvégzése, valamint a kisebb állványzat építése is azzal, hogy a munkájának közvetlen irányítója az építésvezető és a brigádvezető voltak.
[2] Az alperes a felperest sem a munkába lépéskor, sem azt követően nem részesítette a magasban végzett munkához használt állványzatok közötti terület áthidalásának szabályaira is kiterjedő munkavédelmi oktatásban.
[3] Az alperes megközelítőleg 2022 decembere óta végzett kivitelezési munkákat három egymással azonos épületrészből álló bölcsödén.
[4] Az első és a második épületrész fedélszerkezetének időben egymást követő építését, így az e munkafolyamatba tartozó szarufák bevágását, felhelyezését megelőzően az ácsbrigádba beosztott munkavállalók (ideértve a felperest is) az adott épületrész két, egymással szemben lévő falán belül, azokkal párhuzamosan egy-egy fémállványzatot építettek úgy, hogy azok mintegy 3,13–3,50 méter legkisebb távolságra voltak egymástól. Ezt követően a brigádvezető, kijelölt munkairányító utasításának megfelelően az építésvezető, valamint egy másik munkavállaló az egyik alperesi ügyvezető tudtával és jóváhagyásával – a két fémállványzat közötti és nagyságrendileg ugyanilyen szélességű (tehát összességében megközelítőleg 3,13–3,50x3,13–3,50 méteres), az adott szinthez képest kb. 3 méter magasban lévő területrész áthidalása céljából előbb felraktak négy darab, egyenként 4 méter hosszú, 20 centiméter széles és 5 centiméter vastag állványpallót a két fémállványra úgy, hogy egy-egy került a két fémállvány egymással szembeni széleire, kettő pedig középre; majd ezekre az állványpallókra keresztbe helyezték rá az immár teljes lefedettséghez szükséges hét-nyolc darab, egyenként 3 méter hosszú, 50 centiméter széles és kb. 2–4 centiméter vastag dokatáblát. Az első, majd azt követően a második épületrész fedélszerkezetének építésekor az alperes munkavállalói ugyanazt a négy állványpallót használták a dokatáblák alátámasztásához, ekkor azokkal kapcsolatban probléma nem merült fel.
[5] 2023. január 18-án a munkavállalók felállították a harmadik épületrész fedélszerkezetének építéséhez szükséges fémállványzatot, melyet az építésvezető még aznap megtekintett és jóváhagyott. Másnap a felperest újfent az ácsbrigádba osztotta be, melynek külön kijelölt munkairányítója ismét a brigádvezető volt, aki ebben a minőségében egyebek mellett felelős volt az előző nap felállított fémállványzat áthidalásának megépíttetéséért, valamint a brigádjába beosztott munkavállalók munkafeladatainak meghatározásáért. Ennek megfelelően utasította a felperest, valamint további két munkavállalót, hogy az áthidalást a korábbiaknak megfelelően, tehát az első két fedélszerkezet építésekor alkalmazott módszerrel és eszközökkel alakítsák ki. A munkavállalók az utasításnak eleget téve a korábbiaknak megfelelően a fémállványzatok közé felrakták a négy állványpallót, azokra keresztbe pedig a dokatáblákat; a brigádvezető ezt az áthidalást megnézte és ahogy korábban, úgy aznap is jónak találta.
[6] Az így kialakított munkaszintre ezt követően a brigádvezető utasítására a felperes ment fel, ahol előbbinek a szarufák motoros fűrésszel bevágása, utóbbinak a szarufák munkaszintre felhúzása és a fűrészelés közbeni megtartása volt a feladata. Amikor az állványpallókra helyezett dokatáblákon állva – az aznap addigra „körülbelül két felest” már elfogyasztó – munkavállaló megpróbálta beindítani a motoros fűrészt, a dokatáblák alatti egyik szélső állványpalló kettétört, az addig a felperest és a másik munkavállalót közvetlenül tartó dokatábla lebillent, ezért 9:45 körül mindketten az alattuk lévő beton födémen odakészített szarufákra zuhantak.
[7] A balesetet követően az egyik munkavállaló a helyszínt azonnal elhagyta, majd az építésvezető telefonon értesítette az Országos Mentőszolgálatot és a Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot arról, hogy „egy” személy alatt beszakadt a padló és leesett kb. 2,5 métert. A baleset kivizsgálását végző külsős munkavédelmi tanácsadó a helyszínre érkezése után egyeztetett, majd a 2023. január 19-ére datált baleset-kivizsgálási jegyzőkönyvben rögzítették, miszerint a födémre épített állványszerkezet a munkavégzés jellegének megfelelő volt, a baleset kiváltó oka a felperesnek az építésvezető és az ács utasítására végzett, ámde szabálytalan munkája volt, mert nem használta a hevederzetet, amely megvédte volna az állványpalló mellé lépés következményeitől.
[8] A 2023. január 30-án kelt munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzítették: a felperes „az állványon az állványpalló mellé lépett és kb. 2,5 méter magasságból leesett… használnia kellett volna a rendelkezésre álló leesés elleni hevederzetet”.
[9] A balesetet követően a felperest a Hivatásos Tűzoltóparancsnokság munkatársai hozták ki az épületrészből, majd őt az OMSZ Egyetem Klinikai Központ Campusára szállította, ahol az orvosok 2023. január 21-én megműtötték, aminek során a jobb külbokájánál harmadcső lemezelést végeztek és oda fémcsavarokat helyeztek el.
[10] Az addig egészséges felperes a baleset során a jobb kül- és belboka törését szenvedte el, mely sérülés a hét hetes gyógytartam alatt maradandó károsodás hátramaradásával gyógyult, ami a jobb alsó végtag terhelhetőségének jelentős csökkenésében, mozgástartományának beszűkülésében, izmainak elsorvadásában nyilvánul meg. Emiatt a felperes immár futni egyáltalán nem, gyalogolni korlátozottan képes, nagy súllyal a jobb alsó végtagja nem terhelhető, az tehát hosszabb gyaloglással, súlycipeléssel járó, sokáig egyhelyben állást igénylő vagy nehéz fizikai munkavégzésre lényegében alkalmatlan. A felperes ezen állapota véglegesnek tekinthető, tehát abban sem javulás, sem rosszabbodás nem várható. A felperes nehezen tudja feldolgozni a baleset során és annak következtében vele történteket, azok miatt szorong, de változásra, változtatásra, támogató terápia igénybevételére nem hajlandó. A felperes baleseti eredetű munkaképesség csökkenése 15%.
[11] A balesetet követően annak lehetséges, az alperesre hátrányos jogkövetkezményei elhárítása/minimalizálása (és a felperes esetében a hamis tartalmú, 2023. január 19-ére datált baleset kivizsgálási jegyzőkönyv aláírása) érdekében, „segítségképpen” az alperes pénzfizetésre vállalt kötelezettséget a felperesnek – a jegyzőkönyv aláírása ellenére – kifizetést egyáltalán nem teljesített. Erre figyelemmel a felperes 2023. március 22-én tájékoztatta a Vármegyei Kormányhivatalt, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv nem a valóságot tartalmazza. A Kormányhivatal az ezt követően lefolytatott eljárásban meghozott határozatával az alperest figyelmeztetésben részesítette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[17] A felperes a módosított keresetében 745 960 Ft kártérítés és 10 000 000 Ft sérelemdíj, valamint ezen összegek 2023. január 20-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[18] Előadta, hogy 2023. január 19-én a munkáltató korábbi utasításainak megfelelően járt el. A perbeli baleset azért következett be, mert az alperes nem tett eleget a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (2) bekezdés b) pontjában és (4) bekezdésében, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2)–(3) bekezdésében és 54. § (7) bekezdésében előírt kötelezettségének, ezért az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján a balesetért teljes felelősséggel tartozik.
[19] A sérelemdíj körében arra utalt, hogy a perbeli baleset során maradandó fizikai egészségkárosodást szenvedett, egyrészt nehéz fizikai munkát egyáltalán nem tud végezni, másrészt a mindennapi életvitele is negatív irányba változott meg, a baleset pszichésen is megviselte.
[20] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a balesetért felelősség nem terheli, de legalább kármegosztás alkalmazásának van helye.
Az első- és a másodfokú ítélet
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 632 735 forint kártérítés és 5 000 000 forint sérelemdíj, valamint ezen tőkeösszegek után 2023. január 20-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[22] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felek között a baleset napján munkaviszony állt fenn, a felperes munkaidőben, munkavégzés közben az állványpalló kettétörése miatt zuhant le a munkaszintről, ennek következtében szenvedett egészségkárosodást, ezért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelőssége fennáll, amely alól csak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak bizonyítása esetén mentesülhetett.
[23] A kártérítési felelősség alóli teljes vagy részbeni mentesülése körében a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait értékelte. E körben kiemelte, hogy az alperes azon állításának bizonyítására, mely szerint a felperes rendszeres munkavédelmi oktatásban részesült, a perben csupán egy olyan munkavédelmi oktatási naplót csatolt, amely önmagában is valótlan adatokat rögzített azáltal, hogy a felperes esetében ismétlődő oktatást említett. Rögzítette, hogy gyakorlati oktatás az adott munkafeladatra vonatkozóan egyáltalán nem történt, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a segédmunkásként foglalkoztatott felperes nem a munkavédelmi oktatáson elsajátított stabil és alapos elméleti és gyakorlati tudás, ismeretek birtokában, hanem a munkavállaló utasításai szerint végezte a munkáját.
[24] Nem találta bizonyítottnak az alperes azon állítását sem, hogy az első és második épületrész fedélszerkezetének építésekor a dokatáblák alatt 10x15 centiméteres gerendákat használtak. A tanúvallomások ugyanis azt támasztotta alá, hogy a dokalemezek alatt minden alkalommal állványpalló volt. Az áthidalási technikának a felperesben azért sem kellett kétséget ébresztenie, mert azt még az oktatást tartó is tökéletesnek, a munkavédelmi szabályoknak megfelelőnek ítélte. Azt a felperes által állított tényt, hogy a brigádvezető utasításának megfelelően 2023. január 19-én is a korábban használt állványpallókat kellett azonos módszerrel felrakni az áthidaláshoz, a tanuk vallomása is alátámasztotta. Ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a balesetet megelőzően rendelkezésre álltak-e az alperes által állított gerendák.
[25] A bírói gyakorlat (BH 2014.55., EBH 2002.789., Mfv.I.10.614/2007/3., EBH 2006.1537., BH 2003.170.) felhívásával a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy a balesetkivizsgálási jegyzőkönyv, a hatósághoz benyújtott munkabaleseti jegyzőkönyv és nemcsak a perbeli baleset kiváltó oka, de a hevederhasználat szükségessége körében is valótlan tartalmú volt. Nem tartotta szükségesnek munkavédelmi szakértő kirendelését, mert álláspontja szerint nem volt munkavédelmi szakkérdés annak eldöntése, hogy a felperes megtartotta-e a munkavédelmi szabályokat. Álláspontja szerint az adatok aggálytalanul alátámasztották, hogy az nem került betartásra.
[26] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság következtetése szerint az alperes kártérítési felelőssége és sérelemdíj fizetési kötelezettsége fennáll az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján, amely alól őt a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján terhelő kötelezettség ellenére részben sem tudta kimenteni.
[27] A balesettel összefüggésben érvényesített vagyoni károkat illetően kifejtette, hogy azokat a felperes önállóan is érvényesíthette azokban az esetekben is, amelyek az élettársánál merültek fel (a munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelőssége összegszerűségének egyes kérdéseiről szóló 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény).
[28] A kártérítés összegszerűsége körében megállapította, hogy a hat nap kórházi tartózkodás alatti napi kétszeri látogatás üzemanyagköltsége és parkolási díja körében a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének csak részben tudott eleget tenni. Az élettárs által elmondott útvonalak valóban a legrövidebbek voltak, azaz tizenkét fordulóban megtett táv összesen 60 kilométer volt. A használt gépjármű fogyasztási normáját (6,7 liter/100 kilométer) és a NAV gázolaj árát figyelembe véve az üzemanyagköltséget 2866 forintban, míg a parkolás díját 9600 forintban állapította meg.
[29] A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményét alapul véve a felperes gondozása 2023. január 24-től február 16-ig volt indokolt, e körben a felperest megillető összeg a január 26. és február 16. közötti huszonkét napra számított összeg volt.
[30] Ezen túl elszámolt a kontrollvizsgálatok miatt szükséges üzemanyagköltséget a 2023. január és április közötti üzemanyagárral kalkulálva, összesen 6400 forint összegben. Szintén a szakvéleményt alapul véve állapította meg a 216 600 forint értékű gyógyszer- és egészségügyi költséget, míg a munkavédelmi bakancsban és a munkaruhában bekövetkezett károkozó összege 20 000 forint volt.
[31] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a sérelemdíj jogalapját a perbeli esetben az Mt. 9. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontjában írt testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése képezte. A sérelemdíj összegének megállapítása során a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával értékelte az alperes kirívóan súlyos jogszabálysértését, annak ismétlődő jellegét, a mulasztás súlyos következményét, amely a felperes esetében 15%-os üzemi baleseti eredetű egészségkárosodást jelentett. A jogsértés felperesre és a környezetére gyakorolt hatásával kapcsolatban az e körben irányadó ítélkezési gyakorlat kiemelésével hangsúlyozta, hogy a felperes balesete mozgáskorlátozottságban, egészségromlásban, a test szerveinek működési zavaraiban nyilvánult meg. Figyelemmel volt továbbá a jogsértés tárgyi súlyára és annak ismétlődő jellegére, majd pedig a káreseménykori értékviszonyok figyelembe vételével a sérelemdíj összegét 5 000 000 forintban tartotta megállapíthatónak.
[32] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta.
[33] A másodfokú bíróság az alperes harmadlagos, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelmével érdemben nem foglalkozott, mert az abban hivatkozott anyagi pervezetés és a bizonyítási teherről történő tájékoztatás mint eljárási hiba konkrétan nem került kifejtésre.
[34] Nem találta megalapozottnak az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányuló, a megállapított tényállást és a bizonyítékok értékelését támadó fellebbezési érvelést sem.
[35] Kiemelte, hogy az alperes állításával szemben a felperes segédmunkásként, nem pedig betanított ácsként dolgozott az alperesnél, amelyet a rendelkezésre álló okiratok – a munkabaleseti jegyzőkönyv, a munkaszerződése és munkaköri leírások – is alátámasztottak. Az elsőfokú bíróság érvelésével egyetértve rámutatott arra, hogy a munkavédelmi oktatás megtörténtét a becsatolt oktatási napló nem támasztotta alá, a gyakorlati oktatás elmaradását tanúvallomás támasztotta alá.
[36] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes utasításellenes munkavégzését a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá. Kiemelte, hogy a brigádvezető tanúvallomása szerint az adott építkezés első és második fázisánál is pallót alkalmaztak gerenda helyett a dokatábla alátámasztására. Mindezek alapján megalapozott az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a bekövetkezett balesetért az alperest kizárólagos felelősség terheli.
[37] Megállapította, hogy az alperes az első perfelvételi tárgyaláson, majd a 2024. február 26-i tárgyaláson tett elismerő nyilatkozatára tekintettel a fellebbezésben támadott, a felperes dologi kárát és a „felépülés költségét” vitató érvelése a Pp. 373. § (1) bekezdésébe ütköző meg nem engedett ellenkérelem változtatásnak minősült, a hozzátartozó látogatásával felmerült üzemanyagköltséggel együtt. Utalt arra is, hogy az elmaradt jövedelemmel összefüggésben maga az alperes jelölte meg a felperes nettó munkabérét 1 123 012 Ft-os összegben, amit az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzített is.
A sérelemdíj körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperest ért immateriális hátrányokat feltárta, amelynek ellentételezésére a megítélt sérelemdíj szükséges és egyben elegendő is volt. Az alperes által felhívott eseti döntés – BH 2009.123. – a jelentősen eltérő tényállásra és a 2005. évi értékviszonyokra tekintettel nem volt alkalmas az összehasonlításra.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[38] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára, harmadlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[39] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 270. § (1), (2), (3) bekezdésébe, a Pp. 279. § (1) bekezdésébe, a Pp. 322. § (1) bekezdésébe, a Pp. 346. § (5) bekezdésébe, a Pp. 369. § (1)–(4) bekezdéseibe, az Mt. 90. § (1)–(3) bekezdéseibe, az Mt. 52. § (1) bekezdése, az Mt. 166. § (1) és (2) bekezdésébe, az Mt. 167. § (1)–(3) bekezdéseibe, az Mt. 172. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint az Mvt. 60. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[40] Az alperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban – az indítványuk alapján – a Vármegyei Kormányhivataltól mint munkavédelmi hatóságtól beszerzett közigazgatási eljárás iratait az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. A Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütközően nem értékelték, hogy a tanúvallomások alapján meghozott határozat szerint a baleset bekövetkezésének egyértelmű oka a két érintett munkavállaló szabálytalan munkavégzése volt, amely az Mt. 166. § (2) bekezdése kimentési lehetőségként szabályoz, az Mt. 167. §-a pedig kármegosztásra ad alapot abban az esetben, ha a kár bekövetkezésében a munkavállaló maga is vétkesen közrehatott. Rámutatott arra, hogy a BH 2024.281. szám alatt közzétett határozat szerint a tényállás megállapításánál azt a nyilatkozatot kell figyelembe venni, amelyet a nyilatkozó fél a per eldöntése szempontjából releváns eseményekhez közelebb eső időben befolyásmentesen tett. Mindez az adott ügy szempontjából azt jelenti, hogy az eljárt bíróságoknak a közigazgatási eljárásban tett tanúvallomásokat is értékelni kellett volna, ezért az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 341. § (1) bekezdésében írtakat is. Az ítéletben foglalt döntésnek ugyanis ki kell terjednie a kereseti kérelemben foglalt igényekre és ezen kívül a viszont kereseti igényekre, valamint az ellenkérelemre is. A Pp. 279. §-a szerint a perben jelentős tényeket az eljárás során megismert bizonyítékok és egyéb peradatok alapján kell megállapítani, azonban, ha egyes bizonyítékok értékelése elmarad, az az ítélet teljességét is megkérdőjelezi. Az Mt. 166. § (2) bekezdése alapján a munkáltatót terhelte a kimentési ok, illetőleg a vétkes munkavállalói közrehatás bizonyítása, azonban a bíróságok ettől elzárták. Sérelmezte, hogy a közigazgatási hatóság által levont következtetést, azt, hogy a felperes bekövetkezett kárával összefüggésben az alperest nem terheli felelősség, az eljárt bíróságok nem is vizsgálták. A másodfokú bíróság megsértette a Pp. 369. §-ában foglaltakat azzal, hogy az elsőfokú eljárásban figyelmen kívül hagyott bizonyítást, illetve bizonyítékot, vagyis a kormányhivataltól beszerzett teljes iratanyagot, nem vonta a mérlegelése körébe.
[41] Az alperes további érvelése szerint az elsőfokú eljárásban sérült a Pp. 270. § (3) bekezdésében írt rendelkezés is, amely szerint a más eljárásban felvett bizonyítás eredményét a bíróság a tárgyaláson a szükséges terjedelemmel ismerteti, amelyre a felek észrevételt tehetnek. Ebben a körben utalt a Kúria Kf.40.562/2021/6. számú precedensképes határozatára, amely szerint az elsőfokú bíróság a döntést megalapozó olyan tényállást köteles megállapítani, amely tartalmazza a bíróság által megállapított tényeket is.
[42] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az eljárt bíróságok az Mfv.I.10.419/2015/7. számú ítéletében rögzítettek és az Mt.-hez fűzött miniszteri indokolás ellenére nem vették figyelembe, hogy az ellenőrzési kör helyett a működési kör fogalmával az Mt. új szabályozásának célja pont az volt, hogy szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű munkáltatói felelősséget. A perbeli esetben a felperes a korábban kialakult gyakorlattal ellentétesen építtette meg a munkaszintet, amely a baleset kiváltó oka volt, így a felperes figyelmen kívül hagyta a munkáltató utasításait. Ezzel az érvvel ugyanakkor a bíróságok nem hivatkoztak, amellyel megsértették az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat.
[43] A munkavállaló munkáltatói utasítással és gyakorlattal ellentétes indokolatlan magatartására a munkáltatónak semmilyen objektív ráhatása nem lehetett, ezért az ellenőrzési kör hiánya is megállapítható, amit a munkáltató egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről szóló joggyakorlat-elemzés összefoglaló véleményében foglaltak és a KMK vélemény II. pont 3. alpontja is alátámaszt. Az alperes oldalán pedig kizárható olyan munkavédelmi szabályszegés, amely a balesetet kiválthatta volna. Az alperes álláspontja szerint mindezzel szorosan összefügg az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti elháríthatatlanság is, ugyanis itt is a kártelepítés alapja az, hogy a munkáltató milyen elvárható erőfeszítéseket tett meg a károkozó körülmény elkerülése érdekében. Ezt támasztja alá a KMK vélemény II. pontjának 4. alpontjában kifejtett álláspont is. Mindebből következően amennyiben az ellenőrzési kör hiánya esetlegesen nem is állapítható meg, a munkáltató akkor is mentesül a felelősség alól, mert a kárt nem köteles megtéríteni, az ellenőrzési körén belül eső körülmény miatt sem, ha bizonyítja, hogy azt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. E körben értékelni kell, hogy a felperes a balesetet megelőzően részesült munkavédelmi oktatásban, de – kioktatás hiányában is – az általános élettapasztalat, valamint a felperes végzettsége, képzettsége, a munkáltatónál eltöltött idő teljes mértékben alapot adott arra, hogy tisztában legyen a balesetet megelőző kockázati tényezőkkel, mivel a balesetet megelőző munkafolyamatot, így az állványzat összeszerelését is napi szinten végezte. Tudnia kellett tehát, hogy az 5 cm vastagságú pallódeszka használata 4 méter szélességben balesetveszélyes.
[44] Az alperes szerint alaptalan az ítélet tényállási részében rögzített azon megállapítás is, hogy a felperes segédmunkás munkakörben dolgozott, mert saját elmondása szerint is betanított ács volt. Iratellenes az a megállapítás is, hogy a felperes nem részesült magasban végzett munkához használt állványzatok közötti terület áthidalásának szabályaira is kiterjedő munkavédelmi oktatásban. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az építkezés első két fázisánál az áthidalás gerendával volt megoldva. A brigádvezető nem hagyhatta jóvá a baleset napján az áthidalás megépítését, mert tényleges elkészültét nem is látta. A tanú kifejezetten felhívta a munkavállaló figyelmét arra, hogy az állványzatot ugyanúgy csinálják meg, mint a csatolt rajz szerint az első kettőt, ami pedig gerendából volt építve. Ebből következően megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, hogy a korábbi szerkezet építésénél is állványpallót használtak a munkavállalók, ezt a megállapítást a csatolt fényképfelvételek is cáfolták.
[45] Érvelése szerint teljességgel alaptalan az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperes a munkavédelmi szabályokat betartotta, mert az ellentétes a kormányhivatal 2023. május 18-án kelt jegyzőkönyvében foglaltakkal, amely szerint a két érintett munkavállaló felelőtlenül, nem a kellő gondossággal és minőségben készítette el a munkaszintet. A felperes az áthidalás építése során egyértelműen megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat.
[46] Az eljárt bíróságok az Mt. 167. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat megsértve hagyták figyelmen kívül, hogy a munkavállaló magatartása nemcsak elháríthatatlan, hanem súlyosan gondatlan, tehát vétkes magatartás volt, ezért a kármegosztás mellőzésére nem volt lehetőség. E körben hivatkozott az EBH 2008.1902. és BH 2015.5.222., valamint a BH+ 2009.8.374. határozatok elvi tartalmára. Álláspontja szerint a felperes az általános élettapasztalattal is szembement, amikor az egyébként rendelkezésére álló anyagokból nem az általa megszerzett ismereteknek megfelelően építette meg a munkaszintet, amely ekként megteremti a kármegosztás alapját.
[47] Az alperes azt is kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a sérelemdíjjal összefüggésben sem vizsgálták a felperes vétkes közrehatását és azt sem, hogy a felperes állapota fokozatosan javult. A Ptk. 2:52. § (1)–(3) bekezdései alapján álláspontja az volt, hogy a személyiségi jogsértés megállapítása, valamint az objektív szankciók megítélése mellett is elutasíthatja a bíróság sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nemvagyoni sérelem, amely a sérelemdíj megítélésére adhatna alapot. A fél az őt ért nemvagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, azaz a nemvagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj megítélésének feltétele, amelynek bizonyítása a felperest terhelte. Álláspontja szerint a felperest esetleg ért nemvagyoni sérelem bekövetkezése és az alperes magatartása között nem volt semmilyen okozati összefüggés. Az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy a felperes kárát a törvényhez képest előre lássa, amely a kártérítési felelősséget alapvetően kizárja. Érvelése szerint továbbá a Kúria Mfv.X.10.153/2020/4. számú ítéletében foglalt hasonló tényállás mellett túlzott a megítélt sérelemdíj összege is.
[48] A sérelemdíj megállapításánál az eljárt bíróságok nem értékelték a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását és azt sem, hogy a felperes már a baleset bekövetkezését követően is folyamatosan dolgozott, amelynek következtében az orvosszakértő által megállapított károsodás mértéke vitatható. Értékelés nélkül maradt a felperes balesetet követő magatartása is, az, hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a személyiségi jogsérelem hatásait csökkentse, konkrétan az orvosilag indokolt újabb műtéti beavatkozástól elzárkózott. E körben a BH+ 2013.5.212. számú ügy elvi tartalmát hívta fel. Vitatta továbbá a felmerült költségek indokoltságát is.
[49] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[50] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[51] A Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki.
[52] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerint lefolytatható rendkívüli perorvoslat, amelynek során a Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben eltérő voltát.
[53] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alapvetően a bizonyítékok értékelését, a tényállás megállapítását támadta és az Mt. 166. § (2) bekezdésében foglalt kimentési okok elemeire (ellenőrzési kör hiánya, előreláthatóság hiánya, kizárólagos, elháríthatatlan munkavállalói közrehatás), valamint az Mt. 167. § (2) bekezdésére hivatkozott, ezeket az elemeket keverve, logikailag nehezen követhető érvelést adott elő.
[54] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta a közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás és az annak eredményeként meghozott, a munkavállalók kizárólagos felelősségét megállapító határozat figyelmen kívül hagyását.
[55] A Pp. a bizonyítás körében alapelvként a tényállás szabad megállapításának elvét fogalmazza meg, amely meghatározóan a szabad bizonyítási rendszerben mutatkozik meg. A szabad bizonyítás elve magában foglalja egyrészt a bizonyítás lefolytatásának formai szabadságát, másrészt annak lehetőségét, hogy a bíróság bármely alkalmas eszközt bizonyítékként felhasználjon. A törvény változatlanul a szabad bizonyítási rendszer elvi alapján áll, a polgári perben nincs kötött bizonyítási rendszer, annak ellenére sem, hogy vannak kötöttségi elemek.
[56] A tényállás szabad megállapításának elvével összefüggésben kerül megjelenítésre a Pp. 263. § (2) bekezdésében az a főszabály, mely szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban meghatározott tényállás nem köti.
[57] Az elsőfokú bíróság a szabad bizonyítás elvének megfelelően a kereset jogalapja körében a bizonyítási eljárást lefolytatta, amelynek eredményeképpen a közigazgatási hatóságtól eltérő következtetést vont le, különösen arra való tekintettel, hogy a perbeli tanúvallomások szerint a tanúk a közigazgatási eljárásban szándékosan – az alperessel történt megegyezés miatt – nem mondtak igazat.
[58] A jogerős ítélet a tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése során nem sértette a Pp. 279. § (1) bekezdését sem.
[59] A Kúria nem kíván eltérni a töretlen és egységes ítélkezési gyakorlattól abban a jogkérdésben, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének és mérlegelésének nincs helye, ezért önmagában nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A jogszabálysértést a mérlegelési hiba akkor valósítja meg, felülmérlegelésre csak akkor van lehetőség, ha a korábbi mérlegelés kirívóan okszerűtlen, nyilvánvalóan iratellenes, vagy ellentétes a logika alapvető szabályaival (Mfv.V.10.060/2025/4., Pfv.V.20.430/2022/6., Pfv.IV.21.281/2022/5., Pfv.V.20.810/2022/5.). Lényeges, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.), az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.V.20.796/20221/6., Pfv.I.20.507/2022/5., Pfv.IV.20.848/2022/5., Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.).
[60] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen levont következtetése nem volt ellentétes a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakkal. A közigazgatási eljárás során hozott határozattól ellentétes tényállás megállapítása nem volt kirívóan okszerűtlen, az eljárás során olyan bizonyíték figyelmen kívül hagyása nem történt, amely egyértelműen ellentétes következtetés levonását indokolta volna.
[61] A rendelkezésre álló bizonyítékok közül kiindulási pontként értékelni kellett azt a baleseti jegyzőkönyvben foglalt, utóbb az alperesi ügyvezető nyilatkozata szerint is valótlan állítást, amely a baleset okaként azt jelölte meg, hogy a felperes az áthidaló járólap mellé lépett.
[62] Az előző valótlan megállapítással szemben a baleset egyértelmű oka az volt, hogy a két falnál elhelyezkedő fémszerkezet áthidalására szolgáló dokatáblák alátámasztásához használt fapallók nem voltak alkalmasak az áthidalni kívánt távolság miatti teherbírásra és a két munkavállaló egyidejű ott tartózkodása a kisebb teherbírású palló letörését, egyben a munkavállalók mélybe zuhanását eredményezte. A perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy az állvány ekként történő megépítése egy egyedi, a munkáltató elvárásával, következetes utasításával és a korábbi gyakorlattal teljesen szembenálló munkaművelet eredménye volt-e, avagy a már hosszabb ideje folyó építési munkák során a munkavállalók a munkáltató tudtával ezt korábban is ilyen módon oldották meg.
[63] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontjával szemben a fapallók következetes, vagyis már az első és második épületrész építése során történő alkalmazását a munkafeladatban résztvevő munkavállalón kívül a közvetlen munkairányítást ellátó munkavállaló tanúvallomása is alátámasztotta. Az irányadó tényállás szerint: már az 1. és 2. fázisú tetőnél is nem gerenda, hanem állványpalló volt a dokalemezek alatt. Ez megfelelt az elvárásoknak, kipróbált állványpalló volt tehát a dokalemezek alatt. Ezt az áthidalást a munka irányítója megfelelőnek találta, annak ellenére, hogy nem volt szabályszerű.
[65] Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a munkavédelmi tanácsadó a 24. számú jegyzőkönyv 8. oldal utolsó bekezdésében a baleset helyszínén még „gerendákra helyezett dokatáblákat” látott, azonban ugyanezen jegyzőkönyv 10. oldalán már úgy nyilatkozott, hogy a dokatáblák alá helyezett pallók „mindenben megfeleltek a munkavédelmi szabályoknak, hiszen ezek a pallók az ismertetett paraméterekkel erre a célra is szolgálnak”.
[66] Mivel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás adatai egyértelműen azt támasztják alá, hogy a magasban történő munkavégzés során a felperes és munkatársa a munkáltató által tudottan, rendszeresen, az áthidalási távolság miatt teherbírásra alkalmatlan, balesetveszélyes pallókat használt, a közigazgatási eljárás alapján meghozott határozatban foglaltak nem voltak figyelembe vehetőek. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rossz munkaszervezés, az eltűrt szabálytalan gyakorlat nem minősül a munkavállaló vétkes közrehatásának (Mfv.I.10.614/2007/3.).
[67] Az Mt. 166. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.
[68] A munkaviszonnyal összefüggés akkor állapítható meg, ha a felek között munkaviszony áll, vagy állt fenn és a munkavállalót ért kár valamilyen formában összefüggésben áll e jogviszonnyal (KMK vélemény I.1. pont.).
[69] A felelősség alóli mentesülést szabályozó Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt konjunktív feltételek – ellenőrzési körön kívül eső olyan körülmény, amelynek bekövetkezésével a munkáltatónak nem kellett számolnia, továbbá nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa –, illetve az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontjának – a károsult kizárólagos elháríthatatlan magatartásának – bizonyítása a perben az alperes érdekében állt.
[70] A KMK vélemény II.1. pontja szerint az ellenőrzési kör a munkáltató befolyásolási, ráhatási lehetőségével, illetve ennek hiányával határozható meg. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak (Kúria Mfv.I.10.442/2018., Mfv.VIII.10.069/2023.).
[71] A munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott, vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény. (KMK vélemény II.2. pont.)
[72] Mivel a felperes egészségkárosodását eredményező baleset a felek között fennálló munkaviszony alapján végzett feladat ellátása során, a munkavégzés helyszínén, munkaidőben, a munkáltató képviselőinek felügyelete alatt következett be, az teljes mértékben az ellenőrzési kör fogalmi kereteibe tartozott. Az ellenőrzési kör fennállása esetén pedig nem kell vizsgálni, hogy a károkozó körülmény bekövetkezésével a munkáltatónak kellett-e számolnia, volt-e lehetősége a kár elhárítására. E kérdéseknek csak az ellenőrzési kör hiányában van jelentőségük.
[73] Nem megalapozott az a hivatkozás sem, hogy a munkabaleset bekövetkezése kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartásának következménye volt. Annak elhárítására ugyanis lehetőséget adott volna a munkafolyamat rendszeres ellenőrzése, a szabályszerű áthidaló megépítésére vonatkozó munkáltatói utasítás, avagy – az alperes állítása szerint – rendelkezésre álló egyéni testhevederzet alkalmazása. Mindezek hiányában azonban nem állapítható meg, hogy a baleset bekövetkezése a munkáltató részéről elháríthatatlan lett volna.
[74] Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti mentesülés érdekében a perben az alperesnek azt kellett igazolni, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet (KMK vélemény II.5. pont).
[75] A KMK vélemény e ponthoz fűzött indokolása szerint a munkavállaló kizárólagos és egyben elháríthatatlan magatartása a törvény kifejezett rendelkezése hiányában vétkességére tekintet nélkül fennállhat. Vizsgálni kell azonban az eset összes körülményeit, mivel e mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre.
[76] A Kúria irányadó precedens határozatai szerint (Mfv.I.10.291/2018. megjelent: BH 2019.13. és Mfv.X.10.040/2020. megjelent: BH 2020.339.) az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges, az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről.
[77] Nem volt perdöntő jelentősége annak, hogy a felperes ténylegesen milyen elnevezésű munkakörben dolgozott, mert a munkakör tartalma a felek előadása, a munkaköri leírás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján teljes egészében megállapítható volt. Igazolt az is, hogy a felperes mindössze egyetlen munkavédelmi oktatás jegyzőkönyvét írta alá, amely ismétlő oktatásról szól, ugyanakkor nem állapítható meg, hogy az alapoktatásra mikor és milyen módon került sor. Mindezek mellett az oktatás hatékonyságát megkérdőjelezi, hogy az állítólag abban elhangzott szabályok alkalmazását a munkáltató nem követelte meg, hiszen a tanúvallomások azt támasztották alá, hogy a felperes és munkatársa rendszeresen fapallókat használt az áthidaló megépítéséhez, amely egyértelműen ellentétes volt a magasban végzett munkához előírt munkavédelmi szabályokkal.
[78] Miután az alperes ellenőrzési körébe tartozó baleset egyértelműen a munkáltató által ismert, az általa eltűrt szabálytalan munkavégzés következménye volt, a munkáltató az objektív felelősség alól nem mentesülhetett.
[79] Az Mt. 167. § (2) bekezdése szerinti, a kármegosztás alkalmazására lehetőséget adó munkavállalói vétkes magatartás bizonyítása a perben szintén sikertelen volt. A felperes, jóllehet hosszabb ideje végzett munkát az alperesnél, ugyanakkor szakképzettséggel nem rendelkezett, a munkavédelmi oktatás a gyakorlati ismeretek átadásának hiányában legalább részben hiányos volt, így a munkavédelmi jogszabályok alapján a munkavállalóra háruló kötelezettségek betartásának hiánya nem volt a terhére értékelhető. Amennyiben a munkáltató a szakképzettséggel nem rendelkező munkavállalót nem oktatja ki megfelelően, a tervezett biztonságos munkavégzés követelményeit nem követeli meg, azt nem ellenőrzi, a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése nem állapítható meg.
[80] Az eljárt bíróságok a Ptk. 2:52. § (1)–(3) bekezdéseinek megfelelően a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelve kötelezték az alperest sérelemdíj megfizetésére. Nem vitatható, hogy a felperes balesete során hármas bokatörést szenvedett, amely utóbb nem teljesen gyógyult, ezért az orvosszakértő aggálymentes tanúvallomása alapján 15%-os tartós munkaképesség-csökkenést eredményezett. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján a felperesnél jelentkező immateriális hátrányt feltárta, amelynek ellentételezésére a sérelemdíj szolgál. Ennek összegszerűségét az elsőfokú bíróság megfelelően megindokolta, alátámasztotta és helytállóan utalt arra is, hogy az egyes egyedi esetekben megítélt sérelemdíj összege csak kivételes alkalmakkor ad lehetőséget az összehasonlításra, ennek során ugyanis az egyedi élethelyzet mellett az adott év jövedelmi vagyoni viszonyait és gazdasági körülményeit is értékelni kell, így az alperes által felhívott eseti döntés összehasonlításra nem volt alkalmas.
[81] A másodfokú bíróság meg nem engedett keresetváltoztatásként értékelte az alperes fellebbezésében hivatkozott azon állítását, hogy az üzemanyagköltség vonatkozásában a felperes hozzátartozója választhatott volna költséghatékonyabb közlekedési módot is, ezért e körben a felülvizsgálati kérelem érvelésének érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az elmaradt jövedelemmel és egyéb dologi kárral összefüggő kártérítés mértékét már nem vitatta, ezért a Kúria a jogerős ítélet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.003/2026/5.)