I. A Ptk. 6:439. § (1) bekezdése alapján a biztosító köteles a biztosítási esemény bekövetkezte esetére a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni. Ez olyan kötelezettség, amely a biztosító szerződésszerű teljesítéséhez tartozott. Ennek a teljesítésnek az elmaradása a szerződés megszegését jelenti (Ptk. 6:137. §). Amennyiben a szerződés fenti megszegésével (a szolgáltatás nem teljesítésével) a biztosító a vele szerződő félnek kárt okoz, úgy köteles azt megtéríteni (Ptk. 6:142. §).
II. A biztosítási szerződésben foglalt szolgáltatás teljesítésének megtagadása akkor nem szerződésszegés a biztosító részéről, ha valóban nem következett be a biztosítási esemény, vagy egyéb teljesítés megtagadását megalapozó ok áll fenn.
III. A régi Ptk. kárfelelősségi szabályai alapján született határozat (ami a Ptk. deliktuális kárfelelősségi szabályozásának felel meg) nem irányadó az objektív alapú kontraktuális kárfelelősségi szabályokon nyugvó jogviszony elbírálása esetén [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:439. § (1) bek., 4:142. §, 6:137. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. r. felperes 2015. november 17-én vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel egy ingatlanon álló 160 m2 alapterületű családi házra és az abban lévő ingóságokra. A szerződés biztosítási eseményként a tűzkárra is kiterjedt, a lakóépületre megállapított biztosítási összeg 35 000 000 forint volt. Az általános szerződési feltételek szerint a szerződésből fakadó követelések elévülési ideje 1 év.
[2] Az ingatlan 2016. január 3-án leégett, a benne lévő ingóságok nagyrészben megsemmisültek. Az alperes biztosító részletes vizsgálatot követően az I. és a II. r. felperes kárigényét elutasította. Az ezután indult peres eljárásban a bíróság rész- és közbenső ítéletével az I. r. felperes és az alperes viszonyában megállapította, hogy a tűzesettel kapcsolatban az alperes biztosítási szolgáltatás teljesítésére köteles. A felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezést a Kúria hatályában fenntartotta. A folytatódó eljárásban a bíróság az alperest 29 377 711 forint biztosítási szolgáltatás teljesítésére és abból 28 673 887 forint után 2016. március 11-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
[3] A felperesek 2018. április 18-tól havi 70 000 forintért, majd 2022. január 1-jétől havi 150 000 forintért béreltek ingatlant. A bérleti díjat az I. r. felperes fizette meg. Az alperes 2022 januárjában teljesített a felpereseknek hitelező pénzintézet felé. A II. r. felperes a szerződésszegésből eredő követeléseit 2023. június 30-án az I. r. felperesre engedményezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A keresetben az I. r. felperes 5 540 000 forint tőke és annak 2021. március 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamata, valamint 2024. június 1. és 2024. december 31. közötti időszakra havi 150 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezen felül az I–II–III. r. felperes fejenként 750 000 forint sérelemdíjat és annak 2022. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát követelte az alperes perköltségben való marasztalásával együtt.
[5] A kereset jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:137. §-át, a 2:43. § (1) bekezdés d) pontját és a 2:52. §-át jelölték meg. Előadták, hogy kénytelenek voltak pert indítani a szerződés teljesítése iránt, a jogerős ítélet igazolja, hogy az alperes késedelembe esett, így szerződésszegést követett el, melynek következtében nem tudták a lakhatásukat megoldani. Álláspontjuk szerint a bérleti díj olyan költekezés, amelyet az alperes magatartása idézett elő. Hangsúlyozták, hogy az alperes vitathatatlan joga, hogy a káreseményt megvizsgálja, azonban az e körben hozott döntéséért polgári jogi felelősséggel tartozik. Nézetük szerint az egyéves elévülési időre vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen. A bérleti díjigényt 2018. augusztus 1-jétől 17 hónapra havi 70 000 forintban, majd 2022. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakra havi 150 000 forintban jelölték meg. Sérelemdíjat a magánlakás sérelmének okán követeltek.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte.
[7] Álláspontja szerint a felperesek követelése elévült. Azt elismerte, hogy az általános szerződési feltételek elévülésre vonatkozó rendelkezései megegyeznek a Kúria Pfv.20.152/2020/7. számú ítélettel tisztességtelen szerződési feltételként megállapított szerződési feltételekkel. Hivatkozott arra, hogy az elévülésre vonatkozó szerződéses rendelkezés nem általános szerződési feltétel volt, és az megtárgyalásra került. Kifejtette, hogy a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 123/A § (3) bekezdése szerint jogszabályi felhatalmazás alapján jogosult elutasítani a beérkező kárigényeket, ilyen módon a Ptk. 6:520. § d) pontja szerint nem köteles kártérítést fizetni. A Ptk. 6:453. § alapján utal arra, hogy a kárbejelentést köteles ellenőrizni, a Ptk. 6:439. § és a 6:462. § értelmében akkor köteles a szolgáltatását teljesíteni, ha a biztosítási esemény bekövetkezik. Véleménye szerint nem lehet jogellenes a magatartása, mert a felperesek semmit nem tettek az ingatlan helyreállításáért. Kiemelte, a jogerős döntés nem azt jelenti, hogy a szerződésszegése bizonyított lenne. Vitatta az okozati összefüggés fennállását, utalt arra, hogy a biztosítási szolgáltatás jelentős részét az ingatlant terhelő kölcsöntartozásra fizette ki. Megítélése szerint a felperesek megszegték a kárelhárítási/kárenyhítési kötelezettségüket, mivel sem a cash flow problémát, sem a bérlakásra való igényt nem jelezték. Vitatta, hogy a jogerősen megítélt késedelmi kamaton felül a felperesek kártérítést követelhetnének. Viszontválaszában kérte az eljárás megszüntetését ítélt dologra hivatkozással. Rámutatott, hogy 2024. március 6-án teljesített, ezt követő időre a bérleti díjigény semmiképpen nem lehet megalapozott.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 5 240 000 forintot, ezen összegből 1 190 000 forint után 2020. február 1-jétől a kifizetés napjáig járó, 4 050 000 forint után 2023. február 14-től a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I., II. és III. rendű felpereseknek személyenként 250 000 forintot, valamint ezen összeg után 2022. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.
[9] Ítéletének indokolásában az I. rendű felperes szerződésszegésből eredő kárának tekintetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266. § (1) bekezdése alapján többek között rögzítette, hogy az alperes a szerződés szerinti szolgáltatást kizárólag a bíróság jogerős ítélete alapján teljesítette.
[10] Kiemelte, hogy jelen per tárgya a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése, nem a szerződés teljesítése, ezért az ítélt dologra történő alperesi hivatkozás megalapozatlan.
[11] Az egyéves elévülés vonatkozásában a Ptk. 6:102. §-a és a Kúria erga omnes hatályú Pfv.20.152/2020/7. számú ítélete alapján elfogadta, hogy általános szerződési feltételről van szó és az tisztességtelen. Utalt arra, hogy annak megtárgyalását az alperes nem bizonyította, ezért a Ptk. 6:22. § (1) bekezdése alapján az általános 5 éves elévülési időt vette figyelembe. Az I. r. felperes kérelmére a fizetési meghagyást 2023. augusztus 9-én bocsátották ki, így a jelen perrel érintett időszak tekintetében az igényérvényesítés határidőben történt.
[12] A felek között nem volt vitatott, hogy az alperes nem a szerződésben foglalt határidőben teljesítette szolgáltatását, így a szerződésszegés ténye megállapítható volt. Rögzítette, hogy az alperesnek a jogerős ítéletből fakadóan 2016. március. 11-ig volt lehetősége szerződésszerűen teljesíteni. Felhívta a Ptk. 6:142. §-át, megállapította az alperes felelősségét, mert elismerte, hogy a szerződésszegésre szándékosan került sor, mivel a lefolytatott vizsgálat alapján nem kívánta kifizetni a biztosítási összeget.
[13] A jogellenesség körében az elsőfokú bíróság megítélése szerint alaptalan alperes részéről a Ptk. 6:520. § d) pontjára való hivatkozás, mert annak konjunktív feltételei nem állnak fenn. Egyrészt a Bit. 123/A. § (3) bekezdés a biztosító számára nem ad ilyen jogszabályi felhatalmazást. Az alperes a biztosítási eseményt megvizsgálhatja, illetve köteles megvizsgálni. Alkotmányos joga van a bírósági eljáráshoz, melynek során eldöntésre kerül, hogy helyesen járt-e el. Ezen jogokból azonban nem következik, hogy a szerződésből fakadó fizetési kötelezettség elmaradása ne lenne jogellenes. Kiemelte, hogy a döntésért az alperes felelős, azzal kockázatot vállal, azt nem háríthatja át a szerződő partnerére. Másrészt utalt arra, hogy a lakhatás és a vagyonban beálló jelentős értékvesztés nyilvánvalóan jogilag védett érdeket sért a biztosított oldalán.
[14] Kifejtette, a szerződéskötéssel elérni kívánt fogyasztói cél a család állandó jellegű lakhatásának biztosítása volt. Előre látható, hogy az esetlegesen megsemmisült ingatlan helyett más módon oldódjon meg a lakhatás. Ezt az igényt nyilvánvalóan közvetlenül befolyásolja a biztosítási összeg kifizetésének megtagadása. Ilyen módon a lakbérben megtestesülő költekezés olyan kártétel, amelynek felmerülésével előre számolnia kell a biztosítónak. Mindezért a bekövetkezett károsodás, annak jellege, mértéke előre látható volt.
[15] Rámutatott: amennyiben az alperes szerződésszerűen teljesít, úgy a felperesek annak lehetőségét kapják meg, hogy a lakhatásuk mikéntje felől határozzanak. Az alperes szerződésszegése miatt a lakhatásukat kizárólag bérelt ingatlannal tudták biztosítani, így az okozatiság fennáll. Utalt arra, hogy a felperesek hosszú ideig a lakhatásukat szívességi alapon oldották meg, ezzel kárenyhítési kötelezettségüknek eleget tettek. A bérleti díj olyan költekezés, ami az alperes szerződésszerű teljesítése esetén nem következik be. Az I. r. felperes következményi károkra tartott igényt, így nem értett egyet azzal, hogy a felperesek kizárólag a késedelmi kamat feletti kárt érvényesíthetik.
[16] A csatolt okirati bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság az összegszerűséget igazoltnak találta. Az alperesi teljesítés nem vitatott időpontját (2024. március 6.) figyelembe véve a 2024 áprilisától követelt bérleti díjigényt elutasította. A középarányos késedelmi kamat kezdő időpontját – osztva alperes aggályát – bérleti szerződésenként állapította meg.
[17] A sérelemdíj vonatkozásában a Ptk. 2:43. § b) pontja alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felpereseknek a magánlakáshoz fűződő jogát. Érvelése szerint a felperesek károsodása nem 2016. március 11-én következett be, e körben a lakhatás megoldását jelentő döntés kialakulásától az új ingatlanba költözés napjáig terjedő időszakot vette figyelembe. Az általános élettapasztalatok és az építőipari kivitelezési munkálatok időráfordítása, az építőipar ismert leterheltségére figyelemmel azt 2,5 évben határozta meg, melyre tekintettel az igényérvényesítés határidőben megtörtént. A sérelemdíj összegének meghatározásakor figyelembe vette, hogy az alperes magatartása legfeljebb a lakhatás végleges megoldásának elhúzódásához vezethetett. Értékelte, hogy van olyan időszak (új ingatlan beszerzési ideje), amelyért az alperes nem tartozhat felelősséggel. Hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj abból fakad, hogy az új lakhatást biztosítani hívatott ingatlan megszerzése késedelmet szenvedett. Azt is figyelembe vette, hogy egy alkalommal a felperesek költözésre kényszerültek. Mindezeket mérlegelve fejenként 250 000 forintot állapított meg sérelemdíjént.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
[19] A határozatának indokolásában hangsúlyozta: valamely szolgáltatás nem teljesítése még nem feltétlenül jogellenes. Az alperesi biztosítónak a Ptk. 6:453. §-a alapján joga van arra, hogy a bejelentett káresemény körülményeit megvizsgálja. Az alperes a lefolytatott vizsgálat és a rendelkezésre álló szakértői vélemények figyelembevételével jutott arra a döntésre, hogy a káresemény a szerződés szabályai alapján kívül esik a kockázatviselésének körén. A kárigényt elutasító döntését az adott helyzetben elvárható módon hozta meg, így a teljesítés megtagadása nem volt jogellenes. Az I. rendű felperes pert indított a biztosítási szolgáltatás teljesítése iránt, amelyben az alperest alapjogként megillette a védekezés joga. A vitatott jogkérdésben a Kúria Pfv.III.20.770/2020/4. számú ítélete irányadó. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tévedett, mert a szerződésszegés ténye önmagában amiatt nem állapítható meg, hogy az alperes nem a szerződésben foglalt határidőben teljesítette a szolgáltatást, hanem csak a jogerős bírósági döntésre tekintettel.
[20] Annak az orvoslása, hogy az alperes nem teljesíti a biztosítási szolgáltatást, a teljesítésre történő kötelezés. A pénztartozás után pedig objektív szankció a késedelemre tekintettel a kamat. A kifejtettek alapján a kárfelelősség konjunktív törvényi feltételeinek egyike, a jogellenes magatartás, a szerződésszegés hiányzik, ezért a felperesek keresete sem a vagyoni kártérítés, sem a sérelemdíj vonatkozásában nem foghat helyt. Erre figyelemmel további vizsgálatra az ügyben nem is volt szükség. Megalapozott kárigény hiányában nincs olyan követelés, ami elévülne, ezért az erre vonatkozó jogi érvelést figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálti kérelmet, amelyben kérték: elsődlegesen – tartalma szerint –a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását; másodlagosan a jogerős ítélet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedő – hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[22] Megsértett jogszabályként hivatkoztak a Ptk. 6:137. §-ára, valamint a 6:142. §-ára.
[23] A felülvizsgálati érvelésük szerint a biztosítási szerződés alapján a biztosító szerződéses kötelezettsége a fedezetnyújtás és a szolgáltatás teljesítése. Nem csupán helytállási és egyfajta gondossági kötelem terheli az alperest, hanem fennáll az eredmény kötelme a biztosítottal szemben, mivel a biztosítási összeget ki kell fizetnie.
[24] A felperesek vitatták a másodfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint nem állapítható meg szerződésszegés amiatt, hogy az alperes csak a peres eljárás eredményeként teljesített. Az ügyfél nem azért köt a biztosítóval szerződést, hogy a biztosító tőle telhetően alapos vizsgálatot folytasson, a biztosítottal szembeni vállalás a biztosítási szolgáltatás nyújtása is.
[25] Az alapperben eljárt bíróságok a biztosítási szolgáltatás teljesítésére kötelezést vizsgálták, ami egyúttal a szerződésszegés kérdésében való állásfoglalást jelent.
[26] A felperesek álláspontja szerint az új kontraktuális kárfelelősségi szabály egyedüli helyes értelmezése csakis arra vezethet, hogy a biztosítási szolgáltatás nyújtását vállaló alperes nem teljesít szerződésszerűen és megszegi a biztosítási szerződést, ha alaptalanul utasítja el a biztosított szolgáltatási igényét. A szerződésszegés lényege abban jelölhető meg, hogy a kötelezett szolgáltatása nem felel meg a szerződésben vagy a törvényben meghatározott követelményeknek. E körben utaltak a Ptk. 6:137. §-ára és a 6:34. §-ára. Az alperes tudatosan felvállalta annak lehetséges következményét, hogy döntése helytelensége esetén nemcsak a biztosítási összeget kell kamattal növelten megfizetnie, hanem meg kell térítenie a szerződés megszegésével okozott kárt is. A felperesek állították, hogy e tekintetben ítélt dologról van szó, az alperes a biztosítási szerződést megszegte azzal, hogy a helytállási kötelezettségét nem teljesítette.
[27] A felperesek álláspontja szerint a Kúria Pfv.20.770/2020/4. számú precedensképes határozatát jelen ügyben nem lehet figyelembe venni, mivel egyrészt ott az alperes szerződésszegésből eredő kártérítő felelőssége a régi Ptk.-án alapult, másrészt a felperes kártérítési követelése teljesen más természetű volt, a ki nem fizetett biztosítási összeg elmaradt befektetési hasznát kívánta érvényesíteni.
[28] Nem áll összhangban a Ptk.-val a másodfokú bíróság azon jogértelmezése, mely szerint az alperesi biztosító azon magatartása, hogy a helytállási kötelezettségét saját vizsgálatára alapozva alaptalanul elutasítja, egyúttal ne jelentene szerződésszegést. A másodfokú bíróság értelmezése oda vezethet, hogy a biztosítók mindenféle kárigényt elutasíthatnak, ha észszerűnek tűnő okfejtést tudnak szolgáltatni a mentesülésükre. A kamat megfizetése nem mentesítheti az alperest a kár és a sérelemdíj megfizetése alól.
[29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kiemelte, a felülvizsgálati kérelemben elemzett tény és jogkérdések kizárólag az alperes és az I. rendű felperes jogviszonyában értelmezhetők, hiszen az alperesnek sem II., sem III. rendű felperesekkel nem állt fenn szerződéses jogviszonya. A II. és III. rendű felperesek kizárólag deliktuális kárkötelmi alapon terjesztettek elő követelést. A II. és III. rendű felperesek és az alperes deliktuális kárfelelősségi jogviszonyára a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz sem megjelölt jogszabályhelyet, sem azt a jogszabálysértést nem jelöli meg, így ez a jogviszony a Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében nem vizsgálható.
[30] Az alperes nem szegte meg a biztosítási szerződést, mint ahogy azt másodfokú bíróság megállapította. A Ptk. 6:142. §-ából kiindulva a kárigény szerződésszegés címén történő érvényesítéséhez a károsultnak mindenekelőtt bizonyítani kell a szerződésszegés tényét. Szükséges továbbá a mentesülési körülmények vizsgálata is. A biztosítási esemény bizonyítatlanságának – ennek körében valamely az adott káreseményt a biztosító kockázatviseléséből kizáró tényállási elem megvalósulásának – szerződésszerű jogkövetkezménye a szolgáltatási igény biztosító általi elutasítása. A biztosító fő szolgáltatása a szerződésben meghatározott kockázatviselés. Ennek azonban csak feltételes következménye a szerződésben ígért szolgáltatás teljesítése. A Ptk. 6:439. §-ának általános szabálya, valamint a 6:462. § kárbiztosítási szabálya és a szerződéses szabályok csupán feltételesen írják elő a biztosító számára a szerződésben meghatározott szolgáltatásnak a szerződésben megállapított határidőn belüli teljesítését. E körben az alperes hivatkozott a Ptk. 6:439. § (1) és (2) bekezdésére, a 6:462. §-ára, a 6:453. §-ára, valamint a biztosítási feltételek I. általános feltételek 13.4. pontjára, a 12.24. pontjára, a 11.31. pontjára és a 11.34. pontjára. Az alperesnek nemcsak joga, hanem kötelezettsége is volt, hogy a káreseményt megvizsgálja, az azzal kapcsolatos tényeket tisztázza, és a szolgáltatás teljesítési feltételeinek fenn nem állása esetén a szolgáltatási igényt elutasítsa. E szerződéses jogait gyakorolta a perbeli kárügy peren kívüli elbírálása során. Az alperes tehát szerződésszerűen járt el, amikor az igényt elutasította.
[31] Szerződésszegés hiányában a felperes nem érvényesíthet kárigényt. Mindezeken az sem változtat, hogy utóbb az eljárt bíróságok megállapították az alperes szolgáltatási kötelezettségének fennállását. Kiemelte: a biztosítók biztosítási szerződésen alapuló fő kötelezettsége a szerződésben meghatározott kárveszélyek viselése. Emellett van a biztosítónak egy gondossági kötelezettsége is. Mindezekhez képest csupán feltételes, a biztosítási esemény bekövetkezésétől és az egyéb feltételek fennállásától függő kötelezettség a szerződésben ígért szolgáltatás teljesítése. Ennek a sorrendiségnek azért van jelentősége, mert a biztosítási szerződések gondossági kötelem jellege sokkal hangsúlyosabb, és ez a sorrendiség a biztosítási szerződést nem teszi eredménykötelemmé. A biztosítási szerződés alapvetően gondossági kötelem. Szerződésszegésről csak akkor beszélhetünk, ha a biztosító nem az általában a biztosítási tevékenységet gyakorló szervezettől elvárható módon járt el. Az, hogy a gondossági követelményeknek megfelelő biztosítói eljárás az egyik (szolgáltatás nyújtási), vagy a másik (szolgáltatási igény elutasítási) eredményre vezet, az önmagában nem minősül szerződésszegésnek. A szerződésszegéssel okozott károk megtérítésének magánjogi szabályozásában megjelenő szerződés megszegési tényállás elem többszintű vizsgálatot igényel (Polgári jog I–IV. – új Ptk. – Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2024. január 1., Budapest, ORAC Kiadó Kft.). Az alperes a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, a biztosítási szerződésre vonatkozó speciális szabályokkal összhangban teljesítette szerződéses kötelezettségét.
[32] A másodfokú bíróság ítélete nem sértheti a Ptk. 6:34. §-ának rendelkezését, hiszen éppen a kötelem teljes körű és többszintű tartalmának egybevetett jogszerű értékelése eredményeként, azzal összhangban állapította meg az alperes szerződésszegésének a hiányát. Súlytalan az a felperesi érvelés, miszerint az emberek azért kötnek biztosítási szerződést, hogy kár esetén a biztosító fizessen, nem pedig azért, hogy a kellő gondossággal kivizsgálja a káreseményt. Ettől még ugyanis a kötelem tartalmának meghatározó tartalmi eleme változatlanul ez utóbbi, a kárigények elvárhatóan gondos körültekintő vizsgálata. A biztosító vállalása nem önmagában a biztosítási szolgáltatás kifizetése, hanem a vonatkozó jogi és szerződéses előírások szerinti feltételeknek mindenben megfelelő kellő gondosságú kivizsgálás.
[33] A Ptk. 6:137. §-ának a „bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása” fordulata kizárólag a szerződéses tartalom teljes kontextusában értelmezhető.
[34] Az előzőekkel összefüggésben helytelen a felperesek érvelése az ítélt dolog kapcsán. Az alapperben eljáró bíróságok semmilyen módon nem vizsgálták a szerződésszegés kérdését. Alperesnek nem azért kellett biztosítási szolgáltatást nyújtani az I. rendű felperes felé, mert szerződésszegést valósított meg. A kárvizsgálati gondosság mércéje a bíróságok és a biztosítók tekintetében mások. Egy biztosító a kárrendezési eljárás során nem tud olyan joghatású bizonyítást lefolytatni és annak eredményeként olyan jogerejű döntést hozni, mint a bíróság. Ebből következik: az alapperben beszerzett bizonyítékok, szakvélemények alapján végső soron az alperesétől eltérő jogi következtetés is levonható volt.
[35] A régi Ptk. és az új Ptk. szabályainak különbözőségéből ered, hogy a megjelölt Pfv.III.20.770/2020/4. számú precedensképes határozatával érintett ügyben a szerződésszegés tényét és a jogellenesség kérdését is vizsgálták. Jelen perben az új Ptk. szerződésszegésre vonatkozó szabályai alapján kizárólag a szerződésszegés tény- és jogkérdései vizsgálandók, a jogellenesség nem. Ez alapján azonban nem jelenthető ki, hogy a hivatkozott precedens ítélet a jelen perben ne lenne alkalmazható.
[36] Az új Ptk. szerződésszegéssel okozott károknál bevezetett kockázatelosztó szemlélete a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősség alóli kimentési szabályokban testesül meg, azaz a Ptk. 6:142. §-ának második mondatában. A jelen perben ugyanakkor alperes egyszer sem hivatkozott a Ptk. 6:142. §-ának második mondatában szereplő kimentési szabályokra.
[37] Az alperes a kötelezettségeit szerződésszerűen a kötelem tartalmának megfelelően teljesítette. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének kockázatát csak akkor vállalta volna fel a peren kívül elutasító döntésével, ha az elvárható kárvizsgálat nélkül utasítja el a felperes szolgáltatási igényét. A kárvizsgálat eredményével összhangban álló elutasító döntés nem szerződésszegés.
[38] Az alperes hivatkozott Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint a Pp. 341. § (1) bekezdése és 346. § (5) bekezdésére utalással arra, hogy amennyiben a Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmének eleget tenne, úgy az első- és másodfokú bíróságok ítélete az ügy érdemére kiható módon sértené a fenti Pp. szabályokat, hiszen az alperes által már az elsőfokon előterjesztett egyéb jogalapi és összegszerűségi védekezések alapján az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasításának lenne helye.
[39] A felperes perköltség igényét tévesen számította fel a 17/2024. IM rendelet alapján tekintve, hogy a rendelet 7. §-a értelmében ebben az eljárásban még nem alkalmazható.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[41] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatta felül [Pp. 413. § (1) bekezdése és a 423. § (1) bekezdése].
[42] A II. és III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[43] A Kúria kiemeli: a felperesek a Ptk. 2:43. § b) pontjára hivatkozással terjesztettek elő sérelemdíj iránti igényt, mert az alperes megsértette a saját lakóingatlanban történő lakhatásukat, a magánlakáshoz fűződő jogukat. A felperesek felülvizsgálati érvelése szerint a biztosító azon magatartása, ami a helytállási kötelezettségét saját vizsgálatára alapozva elutasította, szerződésszegésnek minősül. A jogerős ítélet megsértette a Ptk. 6:137. §-át [szerződésszegés] és a Ptk. 6:142. §-át [Felelősség szerződésszegéssel okozott kárért]. A Kúria azonban kiemeli, hogy a vagyonbiztosítási szerződés az I. rendű felperes és az alperes között jött létre, éppen ezért a szerződésszegésre, valamint a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályok megszegése fel sem merülhet a II. és a III. rendű felperesek tekintetében. A Ptk. a sérelemdíjat elszakította a kártérítési jogtól, ami természetesen nem azt jelenti, hogy egyes fontosabb részletkérdésekbe ne lehetne a kártérítés szabályait alkalmazni. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály alapján a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy olyan esetben, ahol a felek között nem áll fenn szerződéses jogviszony, úgy az általános deliktuális kártérítési felelősség körébe tartozó sérelemdíj iránti igény esetén a személyiségi jogot sértő személy akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a magatartása nem volt felróható, vagyis úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 1:4. § (1) bekezdése]. A II. és III. rendű felperes a sérelemdíj iránti igénye körében azonban megsértett jogszabályhelyként nem hivatkozott a Ptk. 1:4. § (1) bekezdésére, a 2:52. § (2) bekezdésére és a 2:53. §-ára, a 6:519. megsértésére. A II. és III. rendű felperes esetében a sérelemdíj iránti igény jogalapja nem a szerződésszegés, így ez utóbbira vonatkozó jogszabályhelyek (Ptk. 6:137. § és 6:142. §) esetükben nem képezhetik a felülvizsgálat alapját. Ez okból a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket.
[44] Alapos volt azonban a felülvizsgálati kérelem az I. rendű felperesre vonatkozó rendelkezések tekintetében.
[45] A Ptk. 6:439. § (1) bekezdésének megfogalmazásából az tűnik ki, hogy a biztosító alapvető kötelezettsége a rendelkezésre állás, emellett azonban köteles a biztosítási esemény bekövetkezésétől függő szolgáltatás teljesítésére is. Ebből következik: a biztosító szerződéses kötelezettsége kettős, egyrészt rendelkezésre kell állnia, másrészt meghatározott feltételek bekövetkezte esetén szolgáltatási kötelezettség teljesítésére köteles. Az nem vitás, hogy az alperesnek joga van arra: a bejelentett káresemény körülményeit megvizsgálja, és ha biztosítási esemény nem következett be, vagy egyéb okból a szolgáltatási kötelezettsége nem áll be [Ptk. 6:453. §], a kifizetést megtagadja. A biztosítási esemény bekövetkezte, a szolgáltatási kötelezettsége be nem állása azonban független a biztosító megítélésétől. A kivizsgálás során bármennyire is gondosan, körültekintően járt el, az általa igénybe vett szakértő helytelen szakvéleménye nem mentesíti őt a szolgáltatási kötelezettsége teljesítése alól.
[46] A másodfokú bíróság által hivatkozott Ptk. 6:453. §-a a biztosítási esemény bekövetkezésére vonatkozó bejelentési kötelezettséget szabályozza, és azokat az eseteket sorolja fel, amikor a biztosító kötelezettsége nem áll be: a biztosítási esemény bekövetkeztét a szerződésben megállapított határidőben nem jelentik be, a szükséges felvilágosítást a szerződő fél illetve a biztosított nem adja meg, a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését nem teszi lehetővé, és emiatt a biztosító kötelezettsége szempontjából lényeges körülmény kideríthetetlenné válik. Az alperes arra nem hivatkozott az eljárás során, hogy nem tudta lefolytatni a szükséges vizsgálatot, hiszen az annak eredményeként rendelkezésére álló szakértői vélemény figyelembevételével jutott arra a döntésre, hogy a káresemény a szerződés szabályai alapján kívül esik a kockázatviselés körén, nem minősül biztosítási eseménynek. Ezt támasztja alá az alapperben előterjesztett védekezése, amelyet a Kúria Pfv.I.21.222/2020/9. számú közbenső ítélet [7] és [8] bekezdése is tartalmazott. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.222/2020/9. számú közbenső ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.288/2020/5. számú rész- és közbenső ítélete a felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezését hatályában fenntartotta. A jogerős rész- és közbenső ítélet megállapította, hogy az alperes a biztosítási szolgáltatás teljesítésére köteles. A tűzesettel kapcsolatosan egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az biztosítási eseménynek minősül, és az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a tűz oka gyártási, technológiai, kivitelezési hiba volt. A perben kirendelt szakértő ez utóbbit nem támasztotta alá. A szakértők egyike sem tudta kimutatni a felperes (a jelen per I. rendű felperese) terhére a lakóház építésére és a kandalló kémény bekötésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés, szabvány vagy más kötelező műszaki előírás megszegését. Nem nyert bizonyítást, hogy a felperes által elszenvedett tűzkár a biztosítási fedezetből kizárt kockázatok közé tartozott, ezért az alperesi biztosító a szerződés alapján köteles a biztosítási szolgáltatás teljesítésére, amit az I. rendű felperes jogosult követelni.
[47] Mindezek alapján az nem vitatható: az I. rendű felperes és az alperes közötti biztosítási jogviszony alapján az alperes köteles volt a biztosítási szolgáltatást teljesíteni.
[48] Az I. rendű felperes és az alperes közötti perben meghozott jogerős ítélet megállapította: az I. rendű felperes jogosult volt az alperestől a biztosítási szolgáltatás teljesítését kérni a biztosítási szerződés alapján, azaz a Ptk. 6:462. §-a alapján a szolgáltatás teljesítését követelni. A Ptk. 6:439. § (1) bekezdése alapján az alperes a biztosítási esemény bekövetkezte esetére köteles a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni. Ez pedig olyan kötelezettség, amely a biztosító szerződésszerű teljesítéséhez tartozott. Ennek a teljesítésnek az elmaradása a szerződés megszegését jelentette (Ptk. 6:137. §), ezért kényszerült az I. rendű felperes a szerződés teljesítése iránti anyagi jogi igényét keresettel indított polgári perben érvényesíteni. Amennyiben a szerződés fenti megszegésével (a szolgáltatás nem teljesítésével) a biztosító az I. rendű felperesnek kárt okozott, úgy köteles azt megtéríteni (Ptk. 6:142. §).
[49] A másodfokú bíróság helytelen jogkövetkeztetést vont le akkor, amikor úgy ítélte, a szerződéses kárfelelősség konjunktív törvényi feltételeinek egyike, a szerződésszegés hiányában alaptalan az I. rendű felperes keresete.
[50] A Kúria hangsúlyozza: a biztosítási szerződés teljesítésének megtagadása akkor nem szerződésszegés, ha valóban nem következett be a biztosítási esemény, vagy egyéb teljesítés megtagadását megalapozó ok áll fenn. Az alperes azzal már nem védekezhet a jelen perben, hogy a biztosítási esemény nem következett be, mert ezt a védekezését már az alapperi jogerős rész- és közbenső ítélet elbírálta. Továbbá, az alperes jelen perben nem hivatkozott arra, hogy a Ptk.6:453. § -a szerint a szolgáltatási kötelezettsége nem állt be, mert például a biztosított nem jelentette be határidőben a biztosítási eseményt, a szükséges felvilágosítást nem adta meg. A Kúria hangsúlyozza, az alperes addig szerződésszerűen járt el, amíg a szerződésben foglalt határidő alatt a szükséges vizsgálatot lefolytatta, ennek során szakvéleményt szerzett be. A szerződésszegése akkor következett be, amikor a szerződés szerinti kárbejelentés megvizsgálásának határideje lejárt, és a szolgáltatási igény teljesítését szerződésbe ütköző módon megtagadta. A szerződésszegése nem önmagában a bejelentett szolgáltatási igény megtagadása, hanem a bejelentett jogos szolgáltatási igény megtagadása. A kettő közötti különbséget a másodfokú bíróság és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme is összemossa, holott a különbség nyilvánvaló. Az alperes azzal sem védekezhet, hogy az általa igénybe vett szakértő szakvéleménye nem támasztotta alá a biztosítási esemény bekövetkeztét, hiszen az ő felelősségi körébe tartozik, hogy milyen szakértőt alkalmaz, vagy bíz meg.
[51] A másodfokú bíróság helytelen következtetésre jutott a Kúria Pfv.20.770/2020/4. számú ügyben hozott határozatból: egyrészt mert a hivatkozott határozat a régi Ptk. hatálya alatti ügyben született, másrészt az ítélet [43] bekezdésében a Kúria az abban az ügyben megállapított tényállás alapján mondta ki, hogy a teljesítés megtagadása, a perben történő védekezés még nem tekinthető jogellenes magatartásnak. A Kúria ezzel összefüggésben szükségesnek tartja kiemelni: a kontraktuális és a deliktuális kárfelelősség kiinduló alapjában mutatkozó különbség következményeit a Ptk. két vonatkozásban vonja le. Egyrészt a szerződésszegési kártérítési felelősség szabályozásánál megszigorítja a szerződésszegő fél kimentését (Ptk. 6:142. §), elszakítva azt a deliktuális felelősség körében változatlanul megtartott felróhatósági elvtől (Ptk. 6:519. §). Másrészt, a kimentés megszigorítását ellensúlyozva, a szerződésszegő fél által a szerződéskötéskor előrelátható károkra korlátozza a megtérítendő következménykárok és az elmaradt haszon mértékét (Ptk. 6:143. §). A két változtatás szorosan összefügg egymással. A megszigorított, objektív alapú kimentés és a kártérítés nagyságának korlátozása egészséges egyensúlyi helyzetet teremt a vagyoni forgalomban a szerződő felek közötti kockázatmegosztás terén. A régi Ptk. kárfelelősségi szabályai alapján született határozat (ami a Ptk. deliktuális kárfelelősségi szabályozásának felel meg) semmiképpen nem lehet irányadó az objektív alapú kontraktuális kárfelelősségi szabályokon nyugvó jogviszony elbírálása esetén. A Ptk. a deliktuális kárfelelősség szabályai között tisztázza az általános kártérítési norma tényállási elemeit, így a jogellenességet, az okozati összefüggést és a kártérítési kötelezettség terjedelmét [6:520. §]. Ez okból a másodfokú bíróság tévesen utal az ítélet indokolása [34] és [36] bekezdésében a jogellenesség hiányára, mert ez a deliktuális kárfelelősség egy törvényi tényállási eleme. A jelen perben az I. rendű felperes által érvényesített kontraktuális kárfelelősség tényállási elemei viszont a fentiektől részben eltérően: a szerződésszegés, az okozati összefüggés és a kár.
[52] A másodfokú bíróság a kontraktuális kárfelelősség fenti konjunktív törvényi feltételeinek egyike, a szerződésszegés – általa megállapított - hiányában nem vizsgálta az alperes fellebbezését az I. rendű felperesre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések tekintetében. A felülvizsgálati kérelem azonban annyiban alapos volt, hogy a szerződésszegés megállapítható volt, így nem lett volna mellőzhető a fellebbezés további indokainak vizsgálata.
[53] A fentiekre tekintettel a jogerős ítélet az I. rendű felperes tekintetében az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő a Ptk. 6:137. §-ának és a 6:142. §-ának megsértése miatt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet az I. rendű felperes tekintetében hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 424. § (3) bekezdés].
[54] A II. és III. rendű felperesekre nézve a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért abban a részében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.II.21.191/2025/4.)