A hamis magánokirat felhasználásának vétsége bűnsegédként elkövetésének megállapítására alkalmas, ha az elkövető az okiraton a joghatás kiváltása szempontjából lényeges, általa is tudottan valótlan tartalmú része tekintetében tesz jognyilatkozatot, feltéve, hogy az okirat felhasználását más személy legalább megkísérli (Btk. 345. §).
[1] A törvényszék katonai tanácsa ítéletében a címzetes rendőr százados I. r., a címzetes rendőr törzszászlós II. r., a rendőr őrnagy III. r., a rendőr zászlós IV. r., a címzetes rendőr törzszászlós V. r., a rendőr főtörzsőrmester VI. r. és a rendőr őrnagy VII. r. terheltet az ellene folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §), míg a rendőr százados VIII. r. terheltet az ellene 8 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség állam általi viseléséről.
[2] A terheltek terhére bejelentett fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I–VIII. r. terheltek terhére, a Be. 648. § a) pontjára és 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára alapítottan, arra hivatkozással, hogy a terheltek felmentésére büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor.
[4] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint valamennyi terhelt vonatkozásában megállapítható a hamis magánokirat felhasználása vétség elkövetése. Érvelése szerint a vád tárgyává tett Túlszolgálat Elrendelő Lapok szolgálati okmányként feltüntetik, hogy a városi rendőrkapitányság vezetője az illegális migrációhoz kapcsolódó közterületi szolgálat teljesítése érdekében rendelte el a túlszolgálatot. A túlszolgálat rendeltetésével az I–VII. r. terheltek tisztában voltak, amikor annak ellentételezéséért az okiraton az aláírásukkal pénzbeni megváltást igényeltek, ugyanúgy a VIII. r. terhelt is, aki a túlszolgálat teljesítését aláírásával igazolta annak érdekében, hogy a bér számfejtésre és kifizetésre kerüljön.
[5] Kifejtette, hogy a Túlszolgálat Elrendelő Lapok valótlanul tartalmazták, hogy az I–VII. r. terheltek az elszámolt, teljes túlszolgálati időben egyenruhában és gépjárművel végrehajtott, közterületi-közrendvédelmi járőrszolgálatot teljesítettek, mert a valóságban a beosztásukhoz kapcsolódó bűnügyi ügyfeldolgozó munkát végeztek, amelyre tekintettel a terheltek cselekvőségének társadalomra veszélyessége megállapítható.
[6] Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a Túlszolgálat Elrendelő Lapok egybefoglalt magánokiratnak minősülnek, mert álláspontja szerint azokat ténylegesen egységes okiratnak és nem három önálló részből állónak kell tekinteni, amely okiratok célja annak igazolása, hogy a túlszolgálatot elrendelték, azt az érintett végrehajtotta, és a túlszolgálatért járó ellentételezésként díjazást kér. Erre figyelemmel a három nyilatkozat nem értékelhető egymástól függetlenül, így joghatás kiváltására is csak egységesen alkalmasak.
[7] Utalt arra, hogy a terheltek által aláírt papíralapú lapok ténylegesen felhasználásra kerültek, ugyanis felhasználásnak minősül minden olyan tevékenység, aminek következtében a hamis magánokirat tartalmáról más személy tudomást szerezhet. A tényállásszerűséghez pedig nem szükséges, hogy más személy az okirat tartalmát azonnal megismerje, a bűncselekmény megvalósul már akkor is, ha a megismerés későbbi lehetősége fennáll. Másrészt a szolgálatok nyilvántartására szolgáló Robotzsaru modulban a Túlszolgálat Elrendelő Lapokkal megegyező tartalmú bejegyzések is már önmagukban, elektronikus iratként magánokiratot képeznek, amelyek egyértelműen felhasználásra kerültek, hiszen annak alapján a rendőrfőkapitányság gazdasági osztályán az I–VII. r. terheltek részére a túlszolgálat díjazását számfejtették.
[8] Az ügyészség álláspontja szerint a hamis tartalmú magánokirat felhasználójának – vagyis a Túlszolgálat Elrendelő Lapokat a dossziéban elhelyező, illetőleg azok tartalmát a Robotzsaru rendszerbe feltöltő – személye és így a tudattartalma kétséget kizáróan nem állapítható meg, ezért az sem dönthető el, hogy a felhasználók tettesei vagy közvetett tettesei a bűncselekménynek. Álláspontja szerint azonban a tettes kilététől függetlenül az I–VIII. r. terheltek felelőssége legalább részesi, bűnsegédi minőségben – így az I–VII. r. terheltek bűnössége folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, míg a VIII. r. terhelt 8 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében – megállapítható.
[9] Indítványozta erre figyelemmel, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvényszék katonai tanácsának ítéletét valamennyi terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt helyes indokaira utalással fenntartotta.
[11] Osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, miszerint az I–VII. r. terheltek tisztában voltak a túlszolgálat rendeltetésével, továbbá a Túlszolgálat Elrendelő Lapoknak a túlóra elszámolása és kifizetése érdekében történő felhasználásával, amikor az okiraton aláírásukkal azt kérték, hogy a túlszolgálat ellentételezéséért pénzbeni megváltást kapjanak. Ebből következően az aláírásukkal nem csupán a túlmunka ellentételezésének módjáról, hanem egyúttal a túlszolgálat utasításnak megfelelő elvégzéséről is nyilatkoztak, míg elöljárójuk, a VIII. r. terhelt szintén tudomással bírt arról, hogy az aláírásával ténylegesen el nem végzett túlmunkát igazol.
[12] A Túlszolgálat Elrendelő Lapok tehát valótlanul tartalmazták azt, hogy az I–VII. r. terheltek az elszámolt, teljes túlszolgálati időben az illegális migráció ellenőrzésére rendelt, szolgálati egyenruhában és gépjárművel végrehajtott, közterületi–közrendvédelmi járőrszolgálatot teljesítették. Ténylegesen a beosztásukhoz kapcsolódó bűnügyi ügyfeldolgozó munkát végeztek, ezért a terheltek cselekménye kimerítette a Btk. 345. §-ába ütköző, folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének törvényi tényállását.
[13] A cselekmény társadalomra veszélyességének megítélése körében rámutatott, hogy a rendvédelmi szervekbe és az igazságszolgáltatás más résztvevőibe vetett bizalom fenntartása kiemelt társadalmi érdek, ahol a normák betartásának igénye nem tűri, hogy egy rendőr a saját maga és társai vonatkozásában a valóságtól eltérően rögzítsen tényeket egy okiratban, majd azt fel is használja. Erre figyelemmel, álláspontja szerint az sem mentesítheti a rendőr terhelteket a büntetőjogi felelősségre vonás alól, hogy a kapitányságon ezen lap kitöltése volt számukra meghatározva az illegális migráció kezelése miatt elrendelt túlóra elszámolására, mert a jogszerű eljárás az lett volna, hogy ezen okiratot nem írják alá, és a szolgálati utat betartva más módon kérik a túlóra elszámolását.
[14] Indítványozta mindezekre figyelemmel, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a törvényszék katonai tanácsa ítéletét és az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság végzését helyezze hatályon kívül, és a törvényszék katonai tanácsát utasítsa új eljárásra.
[15] Az I–VIII. r. terheltek védője indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálja el, továbbá a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra – a VII. r. terhelt védelmében – írásbeli észrevételt terjesztett elő, amelyben hangsúlyozta a Túlszolgálat Elrendelő Lap mint okirat polgári jogi megítélésének jelentőségét.
[16] Érvelése szerint a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványában lényegében ezen polgári jogi megítéléssel kapcsolatos első- és másodfokú bírói mérlegelést támadja, amikor kifejti, hogy a Túlszolgálat Elrendelő Lapokat a bíróság álláspontjával szemben nem egybefoglalt magánokiratnak, hanem egységes okiratnak kell tekinteni.
[17] Helyesnek tartotta az eljárt bíróságok álláspontját a tekintetben is, mely szerint a Túlszolgálat Elrendelő Lapokon az aláíró személyek csak az aláírásuk felett lévő, elkülönült szövegre nézve tettek jognyilatkozatot, így az I–VII. r. terheltek csak abban a kérdésben nyilatkoztak, hogy a túlmunka ellentételezéseként pénzbeli megváltást kérnek, míg a VIII. r. terhelt abban a kérdésben is, hogy az érintett állománytagok az előírt tartamban túlmunkát végeztek, amely nyilatkozatok nem értékelhetők valótlan tartalmúnak.
[18] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a törvényszék katonai tanácsának ítéletét és az ítélőtábla katonai tanácsának végzését hatályában tartsa fenn.
[19] A Kúria által kitűzött nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[20] Az I–VIII. r. terheltek védője valamennyi terhelt vonatkozásában az írásbeli észrevételében foglaltakkal egyezően szólalt fel.
[21] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.
[22] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére is felülvizsgálati indítvány benyújtására [Be. 651. § (1) bek.]. A Kúria megállapította, hogy a fellebbviteli főügyészség a felülvizsgálati indítványt az arra nyitva álló, a Be. 652. § (3) bekezdése szerinti hathónapos határidőn belül terjesztette elő.
[23] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a) és b) pont].
[24] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa a bűnösség megállapítását célozta, vagyis a terheltek terhére irányult; a terheltek védője pedig a Kúria felhívása alapján indítványozta nyilvános ülés kitűzését. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja szerint nyilvános ülést tűzött ki, és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban foglalt ok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése alapján a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket.
[25] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a jogerős ügydöntő határozat egyes súlyos, a törvényben meghatározott jogi és nem pedig ténybeli – a tényállás megalapozottságát, a lefolytatott bizonyítást, a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét érintő – hiányosságának orvoslására szolgál.
[26] A Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálati eljárás a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is lefolytatható.
[27] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[28] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.], és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések – így jelen esetben a felmentő rendelkezések – helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[29] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terheltek büntetőjogi felelőssége hiányára vont jogkövetkeztetése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.
[30] Az elsőfokú bíróság által megállapított – a másodfokú bíróság által nem érintett – tényállás lényege a következő.
[31] Az I–VIII. r. terheltek 2018. május 1. napja és 2018. október 31. napja közötti időszakban a városi rendőrkapitányságon teljesítettek szolgálatot.
[32] Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetője a 2018. január 25. napján kelt intézkedésében Magyarország összes megyéjére és a főváros területére kiterjedően elrendelte a fokozott közterületi jelenlét biztosítását az illegális migrációval összefüggésben, melynek teljesítéséhez szervezeti egységenként túlórakeretet biztosított.
[33] A vármegyei rendőr-főkapitányság vezetője az országos rendőrfőkapitány utasításának végrehajtására biztosított túlórakeret hatékonyabb felhasználása 2018. februárban főkapitányi rendelkezést adott ki, amely a rendőr-főkapitányság alárendeltségébe tartozó rendőrkapitányságok vezetői és beosztotti állományára – így a városi rendőrkapitányság teljes állományára is – vonatkozott.
[34] A főkapitányi rendelkezés melléklete szerint a vármegyei rendőr-főkapitányság a fokozott közterületi jelenlét feladatainak ellátására havonta 20 millió forint póttámogatásban részesült. Az ez alapján rendelkezésre bocsátott pénzügyi keretből a városi rendőrkapitányságot érintően 100 %-os megváltású túlszolgálati óraszám lett megállapítva. A programba illeszkedett bűnügyi akciók, ellenőrzések végrehajtására a túlszolgálati órakeret legfeljebb 10%-át lehetett felhasználni. A főkapitányi rendelkezés szerint az illegális migrációval összefüggő fokozott közterületi jelenlétet a napi szolgálati feladatok terhére kellett megvalósítani. A feladat teljesítésére rendelkezésre bocsátott túlórakeretet kizárólag a fokozott közterületi jelenlét biztosítására lehetett felhasználni. A főkapitányi rendelkezés lehetővé tette a bűnügyi állomány feladatvégrehajtásba történő bevonását azzal, hogy a kijelölt állomány csak egyen- vagy bevetési ruhában és rendőri jelleggel felszerelt szolgálati gépjárművel hajthatja végre a feladatot.
[35] A fokozott közterületi jelenlét körében elrendelt túlóra esetében a túlszolgálat pihenőidőben történő megváltására nem volt lehetőség, azt kizárólag pénzben lehetett megváltani.
[36] Az I–VII. r. terhelteket fokozott közterületi jelenlét jogcímen a kapitányság-vezető szolgálatteljesítési időn túli munkavégzésre kötelezte, amelynek keretében a 2018. június–október hónap meghatározott napjain túlszolgálatot kellett ellátniuk.
[37] Az I. r. terhelt e napokon nem, vagy csak részben látott el, míg a II–VII. r. terheltek egyáltalán nem láttak el a fokozott közterület jelenlét biztosítását elrendelő ORFK intézkedésben, illetőleg a vármegyei rendőr-főkapitányság vezetője által kiadott rendelkezésben foglalt tevékenységet. Az elrendelt túlszolgálat tartama alatt ténylegesen egyéb, kifejezetten a munkakörükbe illeszthető rendőri feladatot hajtottak végre.
[38] Az I–VII. r. terheltek a túlmunka elvégzését követően, 2018. június–október között, a Túlszolgálat Elrendelő Lapokon akként nyilatkoztak, hogy a túlmunka ellentételezéseként pénzbeli megváltást kérnek. Az I–VII. r. terheltek ezen nyilatkozatai a Robotzsaru rendszer szolgálatvezénylési moduljában megküldésre kerültek a túlszolgálatok kifizetésére jogosult vármegyei rendőr-főkapitányságnak.
[39] A rendőr százados VIII. r. terhelt a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztály vezetőjeként a címzetes rendőr törzszászlós II. r., a rendőr őrnagy III. r. terhelt, a rendőr zászlós IV. r., a címzetes rendőr törzszászlós V. r., a rendőr főtörzsőrmester VI. r., a rendőr őrnagy VII. r. terhelt vonatkozásában, 2018. június-október hónapokban a Túlszolgálat Elrendelő Lapokon az aláírásával igazolta, hogy nevezett alárendeltje – az ott, terheltenként meghatározott időkeretben – túlmunkát végzett, a számára elrendelt túlszolgálatot teljesítette.
[40] A VIII. r. terhelt a fenti nyilatkozatai alapján a Robotzsaru rendszer szolgálatvezénylési moduljában a városi rendőrkapitányságon rögzítésre került az, hogy alárendeltjei a fokozott közterületi jelenlét jogcímen elrendelt túlszolgálatokat a számukra meghatározott időkeret teljes tartama alatt közterületen, járőrszolgálattal teljesítették. Ezek alapján a vármegyei rendőr-főkapitányság az alárendeltjei részére a túlszolgálatok ellentételezéseként a kifizetéseket teljesítette.
[41] A Kúria következetes gyakorlata szerint a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket a bíróság az ítéletben megállapított, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem az ítélet történeti tényállási részében szerepelnek, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében [Kúria Bfv.II.666/2015/9. (BH 2016.163.III.), BH 2006.392.]. Erre figyelemmel a Kúria az irányadó tényállás részének tekintette a bíróság által megállapított következő tényeket is.
[42] A vármegyei rendőr-főkapitányságon rendszeresített Túlszolgálat Elrendelő Lap három egymástól elkülönülő nyilatkozati részből áll. Szerepel rajta a túlórát elrendelő – kapitányságvezető – azon nyilatkozata, amely alapján illegális migrációval kapcsolatos tevékenység jogcímén szolgálati érdekből túlmunkát rendel el, amely elrendelést aláírásával ellátta. Ezen kívül valamennyi Túlszolgálat Elrendelő Lap rendelkezik egy Nyilatkozat elnevezésű szekcióval, melyben a túlóra végrehajtására kötelezett személy nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy a túlszolgálat ellentételezéseként díjazást kér. Minden Túlszolgálat Elrendelő Lapon szerepel egy igazolás rész, ahol a parancsnok azt igazolja, hogy a túlszolgálattal érintett személy túlszolgálatot látott el és azt milyen időtartamban teljesítette (elsőfokú bíróság ítélete [104] bekezdés).
[43] Az I–VII. r. terheltek által aláírt Nyilatkozat rész konkrétan azt a kifejezést tartalmazza, miszerint a „túlszolgálat ellentételezéseként díjazást kérek” (elsőfokú bíróság ítélete [109] bekezdés).
[44] A 2018. május 1. és 2018. október 21. napja közötti időszakra vonatkozóan nem állapítható meg, hogy a havi és hóközi zárásokat a Robotzsaru rendszeren keresztül ki hajtotta végre (elsőfokú bíróság ítélete [118] bekezdés 2. francia bekezdés).
[45] A Túlszolgálat Elrendelő Lapok az aláírást követően lefűzésre kerültek, ez feltétele volt az elektronikus úton történő elszámolásnak (másodfokú bíróság ítélete [16] bekezdés 5. mondat).
[46] A fenti, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok tévesen következtettek a terheltek büntetőjogi felelősségének hiányára.
[47] A Btk. 345. §-a szerint hamis magánokirat felhasználásának vétségét követi el az, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál.
[48] A bűncselekmény jogi tárgya a magánokiratok valódiságába vetett közbizalom, elkövetési tárgya a magánokirat. Magánokiratnak minősül minden olyan okirat, amely alkalmas valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására és nem minősül közokiratnak.
[49] Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a rendőrségen alkalmazott Túlszolgálat Elrendelő Lap magánokirat, mivel az a közokirat törvényi feltételeinek nem felel meg [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 323. § (1) bek.]. Ezen belül nem teljes bizonyító erejű a magánokirat, mivel Pp. 325. § (1) bekezdésében foglalt egyik felételnek sem felel meg, vagyis egyszerű magánokirat (Pp. 326. §).
[50] A magánokirat akkor lehet a bűncselekmény elkövetési tárgya, ha az hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú. A tényállás alapján az nem vitás, hogy az okiratok alakilag valódiak, a laponként aláíró három személy névaláírása is valós.
[51] A magánokirat akkor valótlan tartalmú, ha alakilag valós, de az abban írt adatok vagy az abban foglalt nyilatkozat nem felel meg a valóságnak, vagyis a kiállító valótlan tartalmú nyilatkozatot tett vagy valótlan tényeket tanúsított (Kúria Bfv.II.1170/2021/6.).
[52] Annak megítélése, hogy valamely irat közokiratnak, illetve magánokiratnak minősül-e vagy sem, nem történeti tény, hanem a történeti tényekből vont jogi értékelés, következtetés [Kúria Bfv.III.125/2021/8. (BH 2021.329.)]. Ehhez hasonlóan, a magánokirat esetében jogkövetkeztetés az, hogy annak egyes, külön aláírással ellátott, különböző nyilatkozatokat tartalmazó részei egymással milyen, jogilag jelentős összefüggésben állnak. Így a történeti tényállás része a Túlszolgálat Elrendelő Lap alakisága (annak nyomtatvány-jellege), a tartalma (a pontos szövege) és az azon szereplő névaláírások valódisága. Az azonban nem a tényállás része, hogy az okirat milyen joghatás kiváltására alkalmas, illetve az aláírókat ennek következtében milyen polgári jogi, munkajogi vagy egyéb kötelezettségek, illetve milyen büntetőjogi felelősség terheli.
[53] A magánokirat akkor vált ki joghatást, ha jogi jelentősége van; azaz a valótlan adat miatt az okirat más jogi megítélést, más jogkövetkezményt von maga után, mint amit anélkül, vagy a valós adat feltüntetésével eredményezett volna [Kúria Bfv.III.751/2018. (BH 2019.70.)].
[54] A terheltek büntetőjogi felelősségének megítélésekor ezért döntő jelentősége annak van, hogy az adott magánokirat joghatás kiváltására mennyiben alkalmas, pontosabban – a jelen ügyben perdöntő jelentőséggel – az, hogy az azon szereplő rendelkezés, nyilatkozat és igazolás külön-külön is alkalmas erre, vagy csak együttesen.
[55] Ennek eldöntéséhez – amennyiben az okirat mögötti jogviszony szabályozott – nélkülözhetetlen az okiratra vonatkozó jogszabályok és egyéb normák értelmezése is.
[56] A Túlszolgálat Elrendelő Lap a megnevezéséből is adódóan a túlszolgálat elrendelését, de egyben annak végrehajtását is igazolja. A rendőri hivatásos állomány túlszolgálatára vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) határozza meg a hivatásos állomány tagjainak kötelezettségeit és a munkaidőn túli munkavégzés feltételeit is.
[57] A Hszt. 139. § (1) bekezdése szerint, ha a szolgálati érdek vagy rendkívüli eset – így különösen tömegbaleset, elemi csapás, katasztrófa vagy súlyos kár megelőzése, elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, előre nem látható körülmény bekövetkezése – szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a 134. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat).
[58] A Hszt. 140. § (1) bekezdése értelmében a túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak vagy az általa felhatalmazott szolgálati elöljárónak írásban kell elrendelnie (erre szolgál a Túlszolgálat Elrendelő Lap). A teljesített túlszolgálatról nyilvántartást kell vezetni.
[59] Túlszolgálat tehát nem bármely okból, hanem akkor rendelhető el, ha a szolgálati érdek vagy rendkívüli helyzet (például elemi csapás, súlyos kár) ezt szükségessé teszi, ez a túlszolgálat alapja.
[60] Az okirat által célzott legfontosabb joghatás tehát a túlszolgálat elvégzésére vonatkozó, ezzel keletkező szolgálati kötelezettség. Ezen túl további joghatás ehhez kapcsolódóan a túlszolgálat igazolása és elszámolhatósága, de ehhez társulhatnak egyéb – statisztikai, vezénylési stb. – hatások is.
[61] A szabályszerűen kitöltött Túlszolgálat Elrendelő Lap joghatása a bérszámfejtés során történő felhasználása esetén kettős. Egyrészt ez alapján a túlszolgálatot elvégző terheltek ellenszolgáltatásra váltak jogosulttá, amit részükre a rendőrkapitányság a kérésüknek megfelelően, pénzben megfizetett. Másrészt azonban azt is – valótlanul – igazolta, hogy a városi rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő elkövetők az illegális migrációval kapcsolatban teljesítettek fokozott közterületi jelenlétet biztosító szolgálatot. Ennek a jogi jelentőségét (egyben a további joghatás kiváltására alkalmasságát) pedig az adja, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság intézkedése kizárólag erre biztosított túlórakeretet, mégpedig szervezeti egységenként (elsőfokú bíróság ítélete [43] és [45] bekezdés). A hamis tartalmú Túlszolgálat Elrendelő Lap alapján tehát a terheltek részére olyan pénzügyi forrásból történt a kifizetés, amelyhez az I. r. terhelt csak részben, a II–VII. r. terheltek pedig nem jutottak volna hozzá a valós tartalmú nyomtatványok esetén.
[62] Nem vitásan a túlszolgálat elszámolása kizárólag a hiánytalan, mindhárom aláírást tartalmazó nyomtatvány alapján volt lehetséges, mivel bármelyik aláírás (utasítás, nyilatkozat, igazolás) hiányában erre jogszerűen nem kerülhetett sor. Ezen túl az egyes jognyilatkozatok egymásra is épülnek, mivel a túlszolgálat elrendelése nélkül a további bejegyzések alapja hiányzik, míg a túlszolgálat igazolása nélkül nem értelmezhető az ellentételezésére vonatkozó nyilatkozat. Ebben az értelemben – a védelmi álláspont szerint is – a kifizetést illetően valóban függő jogi helyzet áll fenn, valamennyi aláírt nyilatkozat létrejöttéig. Ez azonban éppen az okirat egységes büntetőjogi megítélését támasztja alá, mivel az ellentételezésre való jogosultság bizonyítására a teljesen kitöltött okirat alkalmas, a túlmunka elszámolása ez alapján történhet meg.
[63] Az egyes aláírók jognyilatkozatai önállóan joghatás kiváltására nem alkalmasak, azonban az okirat valódiságának büntetőjogi védelme a joghatás kiváltására, bizonyításra rendelt okiratra vonatkozik, ami a jelen ügyben a teljes, mindhárom jognyilatkozatot tartalmazó iratot jelenti.
[64] Attól függetlenül, hogy az okiraton lévő rendelkezési, nyilatkozati és igazolási rész akár időben elkülönülten jött létre, azok mindenképpen egymásra épültek, és a célzott joghatás kiváltására is együttesen váltak alkalmassá. Így az I–VII. r. terheltek nyilatkozata nem pusztán arra vonatkozott, hogy – általában – milyen formában kérik a túlóra ellentételezését, hanem arra, hogy az adott (a Túlszolgálat Elrendelő Lapon szereplő) túlszolgálat tekintetében kérik azt. A túlmunkát végző személy nem is nyilatkozhat másra, mint az adott elrendelt túlmunkára, beleértve annak fajtáját is. Ezt pedig a Túlszolgálat Elrendelő Lap egyértelműen, minden esetben tartalmazta. Nyilvánvalóan a nem létező, nem teljesített túlmunka után semmilyen formában nem jár ellentételezés.
[65] Mindez vonatkozik a VIII. r. terhelt által kiállított igazolási részre is, amely az adott jellegű – az iraton névvel megjelölt személy vonatkozásában az arra jogosult által elrendelt – túlmunka elvégzését igazolta az aláírásával.
[66] Ebből következően téves az a jogi álláspont, amely szerint az okiratot nem egységesen, hanem egyes részei tekintetében elkülönülten kell és lehet értékelni a tartalmi hamissága körében.
[67] A terheltek nyilatkozata, illetve igazolása büntetőjogilag akkor lenne közömbös, amennyiben ezen tartalom a joghatás kiváltása szempontjából nem bírna jelentőséggel, mert az okirat olyan részére vonatkozna, ami a hozzá fűződő joghatás kiváltása szempontjából nem játszik szerepet (hasonlóan: BH 2012.4.). Például a nyilatkozat vagy az igazolás elmulasztása nem eredményezné a túlmunka kifizetésének elmaradását, arra ettől függetlenül sor kerülne.
[68] Az okirat egységességét, egységes jogi sorsát igazolja az az elsőfokú bíróság által tett helyes megállapítás is, hogy „a túlszolgálat megváltásának lehetősége az igazolást végző parancsnok aláírásával nyílt meg, tehát annak hiányában a túlszolgálat pénzbeli ellentételezésére nem lett volna lehetőség” (elsőfokú bíróság ítélete [111] bekezdésének utolsó mondata).
[69] A Hszt. szabályozásából következően is nyilvánvaló, hogy el nem rendelt fajtájú túlmunkát nem lehet elvégezni, illetve azzal kapcsolatban valós jognyilatkozatot sem lehet tenni. A terheltek nyilatkozata, igazolása pedig – általuk is tudottan – el nem rendelt túlszolgálatra vonatkozott, ez pedig tartalmi valótlanságot eredményezett. Mindez független attól, hogy a terheltek által túlszolgálatként ténylegesen elvégzett munka a munkáltató érdekében állt-e vagy sem.
[70] Téves ezért az eljárt bíróságok jogi álláspontja abban, hogy az I–VIII. r. terheltek „nem készítettek valótlan tartalmú okiratot”.
[71] Az eljárt bíróságok azon álláspontja sem helytálló, amely szerint a terheltek által aláírt magánokirat nem minősül felhasznált okiratnak.
[72] Az okiratok felhasználása körében a Kúria a következőket emeli ki.
[73] A bűncselekmény elkövetési magatartása a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználása. Ebből következően a hamis magánokirat készítése nem része az elkövetési magatartásnak, az önmagában büntetlen előkészület, illetve – ahogy arra a Kúria a későbbiekben kitér – a más általi felhasználás esetén bűnsegélyt valósíthat meg. A bűncselekmény tehát a hamis magánokirat felhasználásával lép a törvényi tényállás keretei közé.
[74] A bírói gyakorlat szerint felhasználás alatt a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak a jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására, vagyis a joghatás kiváltására, illetve előidézésére történő használatát kell érteni, amelynek folytán a magánokirat az elkövetői körön kívül álló más személyhez kerül. A bűncselekmény csak szándékosan (egyenes, de akár eshetőleges szándékkal is) követhető el, vagyis az elkövető tudatának ki kell arra terjednie, hogy a magánokirat alakilag vagy tartalmilag hamis, illetve arra, hogy azt valamilyen joghatás kiváltása céljából használja fel (BH 1998.156.).
[75] „Használáson oly tevékenység értendő, mely megteremti annak lehetőségét, hogy valaki a hamis vagy hamisított magánokirat létezéséről vagy tartalmáról tudomást vegyen, s ennek folytán oly jogilag jelentős magatartást fejtsen ki, amilyent e tudomás hiányában nem vitt volna véghez” (Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve, Okirat hamisítás, Budapest, 1929. 9.).
[76] A kialakult bírói gyakorlat szerint felhasználás alatt a hamis vagy hamisított, illetve valótlan tartalmú magánokiratnak a joghatás kiváltására, illetve előidézésére történő használatát kell érteni. Így felhasználásnak minősül többek között a bemutatás, felmutatás, hozzáférhetővé tétel, az iratokhoz történő csatolás, az átadás, vagy minden olyan tevékenység, amelynek következtében a magánokirat tartalmáról más személy tudomást szerez (Kúria Bfv.III.1139/2022/10. [24] bekezdés).
[77] A büntetőjogi értékelést maga után vonó felhasználás tehát azt jelenti, hogy a hamis vagy hamisított okirat az elkövetői körön kívülre kerül, és ekként joghatás kiváltására alkalmassá válik. Ez a jelen ügyben, a terheltek személyére és az érintett okirat jellemzőire, annak „útjára” tekintettel speciális módon érvényesült.
[78] Az irányadó tényállás szerint:
a Túlszolgálat Elrendelő Lapon a túlszolgálat szabályszerű elrendelése illegális migrációval kapcsolatos tevékenység jogcímén, szolgálati érdekből történt;
az I–VII. r. terheltek nem, vagy csak részben láttak el szolgálatot az elrendelésnek megfelelően, a túlszolgálat ideje alatt rendes munkakörüket látták el;
az I–VII. r. terheltek – a túlmunka elvégzését követően – a Túlszolgálat Elrendelő Lapon valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a túlszolgálat ellentételezéseként díjazást kérnek, és azt aláírták;
a VIII. r. terhelt minden lapon igazolta, hogy a terheltek a túlmunkát elvégezték;
a Túlszolgálat Elrendelő Lapokat ismeretlenül maradt személy iratkezelésre átadta, valamint ismeretlen személy a Robotzsaru rendszerben rögzítette a túlszolgálatok adatait;
a túlszolgálatok ellentételezéseként a főkapitányság a kifizetéseket teljesítette.
[79] A tényállás alapján, a rendőri állomány számára rendszeresített, kitöltött és aláírt nyomtatvány az elkövetői körön kívülre került, annak aláírását követően. A felhasználás ezzel, a rendőrségi belső ügykezelésbe kerüléssel (iktatással, „lefűzéssel”) történt meg.
[80] A Túlszolgálat Elrendelő Lap nyomtatványok mint okiratok felhasználása ezért nem a Robotzsaru rendszerben való rögzítéssel valósult meg, hanem már azáltal, hogy a rendőrségen belül a terheltek, de akár más arra illetékes személyek, az aláírást követően továbbították, kezelték, iktatták, arról adatot rögzítettek stb. Ugyanakkor a Robotzsaru programban való rögzítés, csakúgy mint a tényleges kifizetés, a felhasználást igazolja.
[81] Azzal a terheltek is nyilvánvalóan tisztában voltak, hogy az általuk aláírt Túlszolgálat Elrendelő Lapokat a belső ügyintézés során továbbítják, kezelik, majd pedig intézkednek a bérszámfejtés iránt. Ebből következően a nyomtatványt az ügykezelésre továbbító, ezzel a valótlan tartalmat igazolni kívánó elkövető a hamis magánokiratot egyben tettesként fel is használta, figyelemmel arra is, hogy a nyomtatvány ezt követően a rendőri szerv (a városi rendőrkapitányság) kezeléséből nem került ki. Emiatt annak már nincs jelentősége, hogy annak adatait a Robotzsaru rendszerbe pontosan ki töltötte fel.
[82] A felhasználó személye azonban nem volt megállapítható, erre vonatkozó tényadatot az irányadó tényállás nem tartalmaz. Ez azonban nem a bűncselekmény megvalósulását érinti, hanem az elkövetői alakzat vonatkozásában bír jelentőséggel.
[83] A Kúria részben már utalt arra, hogy a terheltek szándékosan követték el a bűncselekményt. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik (Btk. 7. §).
[84] A hamis magánokirat felhasználásának vétsége szándékos bűncselekmény. Az okirat aláírására tekintettel annak valótlan tartalmával az aláíró elkövetőnek tisztában kell lennie, ennek hiányában a bűncselekmény nem valósul meg (BH 2017.146.).
[85] Ezért az elkövető tudatának át kell fognia egyrészt a magánokirat tartalmának valótlanságát, másrészt ezen tudattartalom mellett szándékosan kell felhasználnia a magánokiratot. A bűnsegéd mindehhez szándékosan nyújt segítséget, akár akként, hogy hamis, joghatás kiváltására alkalmas okiratot készít (EBH 2019.B.6.IV.).
[86] A Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a „vádirati tényállás a vádlottak akaratlagos elkövetésére vonatkozó tényeket, adatokat nem tartalmaz”. Kétségtelen, hogy a vádirati tényállás az ítéleti tényállásnál konkrétabb módon tartalmazza azt, hogy a terheltek a valótlan nyilatkozattal „tanúsították”, hogy a fokozott közterületi jelenlét jogcímén elrendelt túlszolgálatot teljesítették. Ehhez képest a bíróság az ítéleti tényállásban egyrészt mellőzte a „valótlan tanúsítás” szókapcsolatot, helyette a szándék tekintetében semleges és egyébként a nyomtatvány szövegének is megfelelő „nyilatkozás” igét tartalmazta. Másrészt a tényállásban nem utalt arra, hogy az I–VII. r. terheltek ezen nyilatkozatukkal a túlmunka teljesítését igazolták volna.
[87] Mindkét, a vádirattól történt eltérés helyes és indokolt volt, mivel az ítéleti tényállásnak az ún. külső-, valamint a belső (tudati) tényeket kell tartalmaznia, az I–VII. r. terheltek ténylegesen nyilatkozatot tettek (nem tanúsítottak), és a nyilatkozatuk a szövege szerint a túlmunka ellentételezésére vonatkozott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tények alapján, a jogi értékelés körében a terheltek – legalább – bűnsegélyre vonatkozó szándékának hiányára levont következtetés helyes lenne.
[88] Az ítéleti, a felülvizsgálatban irányadó tényállás ugyanis tartalmazza, hogy ténylegesen az okirat túlmunkát elrendelő részében rögzítettől eltérő jellegű túlszolgálatra került sor, vagyis olyanra, amelyre a parancsnoki rendelkezés nem vonatkozott, ekként nem is engedélyezett. Az okirat aláírói (az I–VII. r. terhelt) pedig csak akkor hivatkozhatnának a szándékosság hiányára, ha vagy a saját túlmunkavégzésük tényleges formájával nem lettek volna tisztában (ami kizárható), vagy pedig az elrendelt túlmunka jellegét nem ismerték. Utóbbit azonban a nyomtatvány kezdő része rögzíti, ez egyben a túlmunka alapja is, és az arra illetékes személy időrendben előbb töltötte ki. Ezért az I–VII. r. terheltek e vonatkozásban tévedésben sem lehettek.
[89] A VIII. r. terhelt vonatkozásában pedig – szemben a másodfokú bíróság érvelésével – megállapítható, hogy az ő igazolása éppen az elrendelt (konkrét) túlszolgálatra, annak teljesítésére vonatkozott, amely annak jellegét (illegális migrációval kapcsolatos tevékenység) is tartalmazta. Éppen annak ellenőrzése volt a feladata. Ebből következően a valóságtól eltérő túlszolgálattal tisztában kellett lennie, a szándékossága – egyenes szándék formájában – szintén megállapítható.
[90] Téves ezért a másodfokú bíróság azon érvelése, amely a terheltek bűnösségének hiányára abból (is) következtet, hogy a rendőrkapitányságon nem volt szabályozva az okiraton található nyilatkozatok aláírásának sorrendje. A nyomtatvány ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a kifizetésre (ellentételezésre) vonatkozó és a túlszolgálat elvégzésének leigazolása logikailag csak az elrendelést követően történhet meg. Ellenkező esetben a nyilatkozó, igazoló nem tudja, hogy mire nyilatkozik, mit igazol, aláírása „biankó” lenne. Ezt a terheltek tudatának is feltétlenül át kellett fognia.
[91] Mindebből következően a terheltek szándékos elkövetési magatartása mint a bűncselekmény eleme, szintén megállapítható.
[92] Az elkövetői alakzat vonatkozásában – az eddigieken túl – a Kúria kiemeli a következőket.
[93] Az ítéleti tényállás alapján nem kétséges, hogy az okiratokat ténylegesen valaki felhasználta, mivel az alapján adatot rögzítettek, illetve a kifizetések is ezek alapján történtek meg. A felhasználó személye azonban nem tisztázódott, ismeretlen maradt.
[94] A Kúria már utalt rá, hogy amennyiben a hamis okirat felhasználója nem azonos a készítővel, akkor a hamisító vagy részes vagy közvetett tettes lehet attól függően, hogy a felhasználó személy a hamisításról tudomással bírt-e.
[95] A közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek [Kúria Bfv.I.431/2023/14. (BH 2025.107. [52] bekezdés), Kúria Bfv.I.693/2021/6. (BH 2022.148. [34] bekezdés), Kúria Bfv.I.693/2021/6. (BH 2016.161.)].
[96] A részesi felelősség megállapítása akkor törvényes, ha az irányadó tényállás mind a terhelti alapcselekmény törvényi tényállási elemeit, mind az ehhez kapcsolódó bűnsegédi felelősség megállapítását megalapozó tényeket is tartalmazza. A részesség járulékos jellegéből nem következik, hogy a bűnsegéd büntetőjogi felelősségének előfeltétele lenne a tettes bűnösségének megállapítása [Kúria Bfv.I.754/2024/8. (BH 2025.181. I–II.), BH 1999.53.].
[97] A részes felelősségének megállapítása törvényes, ha a jogerős ítéleti tényállás az alapbűncselekmény törvényi tényállási elemeit és a részes ahhoz nyújtott szándékos rábíró vagy segítő magatartásának leírását tartalmazza [Kúria Bfv.II.148/2021/11. (BH 2022.67.I.)].
[98] A bűnsegéd tudatának át kell fognia, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell segítséget nyújtania [Kúria Bfv.I.397/2021/16. (BH 2022.172.I.)].
[99] A fenti bírói gyakorlatból levezethetően, ha a hamis okiratot az aláírást követően az I–VII. r. vagy a VIII. r. terhelt továbbította, akkor ők a bűncselekmény tettesei, ha pedig más olyan személy, aki nem tudott a hamis tartalomról, akkor pedig a közvetett tettesei. Előfordulhat az is, hogy az egyik terhelt vagy a cselekményről tudomással bíró harmadik személy a lapokat összegyűjtötte a terheltektől, és egymaga adta le; ebben az esetben ő maga tettes, a többi terhelt pedig a bűncselekmény bűnsegéde. E vonatkozásban tehát a tényállás nem teljes, annyi azonban biztosan megállapítható, hogy a terheltek legalább bűnsegédei a bűncselekménynek, mert az általuk is tudottan felhasználásra szánt hamis magánokirat készítésében szándékosan részt vettek.
[100] A halmazati kérdéseket tekintve a Kúria utal a 36/2007. BK véleményben kifejtett azon elvi álláspontra, amely szerint a hamis magánokirat felhasználása folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú – ugyanazon vagy több – magánokiratot, ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használják fel, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak.
[101] Ez alapján a terheltek több, rövidebb időszakban megvalósított azonos cselekménye (több alkalommal, több Túlszolgálat Elrendelő Lap aláírása) a folytatólagos elkövetés feltételeinek megfelel [Btk. 6. § (2) bek.].
[102] A Kúria nem osztotta a másodfokú bíróságnak a cselekmények társadalomra veszélyessége körében kifejtett álláspontját sem.
[103] A társadalomra veszélyesség a jogalkotó által törvényi követelményként megjelenített materiális jogellenesség, amelyet a törvény a tényállásszerűségben megjelenő formális jogellenesség mellett a bűncselekmény-fogalom nélkülözhetetlen törvényi elemeként szabályoz. A formális jogellenesség (a tényállásszerűség) abban az esetben jeleníti meg a társadalomra veszélyességet (a materiális jogellenességet) is, ha a jogalkotó által kifejezetten a büntetőtörvényben meghatározott, a cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okok nem állnak fenn és a tényállásszerű magatartás a cselekmény objektív körülményei alapján a büntetendővé nyilvánítás alapjául szolgáló, a bűncselekmény jogi tárgyában megjelenő érdeket sérti vagy veszélyezteti [(Kúria Bhar.I.1632/2024/6. (BH 2026.4.II. és [74]–[80] bekezdés)].
[104] A Btk. 4. § (2) bekezdése szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági rendjét sérti vagy veszélyezteti.
[105] A hivatkozott törvényhely végső előterjesztői indokolása szerint ezen bűncselekmény-fogalom megegyezik a korábbi büntető törvénykönyvbéli fogalommal, amelynek elemei: a tényállásszerűség (büntetni rendeltség), a társadalomra veszélyesség, és a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság). Ezen elemek közül az új Btk.-ban csak a társadalomra veszélyesség definíciója változott kisebb mértékben: előbb az egyéni jogok, másodsorban Magyarország Alaptörvény szerinti rendjének sérelme, illetve veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban.
[106] Nem kétséges, hogy a törvényi szabályozás alapján a bűncselekménynek nem csak tényállásszerűnek, de társadalomra veszélyesnek is kell lennie. A társadalomra veszélyesség ebből a megközelítésből a jogalkotó által büntetendőnek nyilvánított cselekvés vagy mulasztás büntetendővé nyilvánításának oka, melynek alapja azon megítélés, hogy az ilyen cselekvés vagy mulasztás (magatartás) társadalomra káros. A magatartás társadalomra veszélyessége miatt van tehát szükség arra, hogy a törvényhozó büntetés kilátásba helyezésével igyekezzék meggátolni az ilyen jellegű magatartások tanúsítását.
[107] A jelenlegi törvényi szabályozás tehát megköveteli azt, hogy a bűncselekmény megvalósulásának vizsgálatakor a jogalkalmazó a tényállásszerűség és a jogellenesség vizsgálata mellett a cselekmény társadalomra veszélyességét is vizsgálja. A tényállásszerűség ugyanakkor alapvetően magában foglalja a védett jogi tárgy sérelmét, így társadalomra veszélyesség hiányát kizárólag az olyan tényállásszerű magatartás esetében lehet megállapítani, amely atipikus módon nem sérti a büntetőjogi szabályokkal védeni rendelt jogi tárgyat, vagyis az adott elkövetés összes körülménye alapján az elkövető által kifejtett magatartás az adott körülmények között nem sérti a büntetendővé nyilvánítás alapjául szolgáló egyéni és társadalmi érdekeket.
[108] Amennyiben egy adott magatartás tényállásszerű, a cselekmény tekintetében nem áll fenn büntethetőséget kizáró ok, és az érintett magatartás a büntetendővé nyilvánítás indokául szolgáló jogalkotói érdeket megjelenítő védett jogi tárgyat sérti vagy veszélyezteti, úgy a magatartás társadalomra veszélyességének hiányát megállapítani nem lehet.
[109] A cselekmény tényállásszerűsége ellenében csak olyan körülmények zárhatják ki a társadalomra veszélyességet (jogellenességet), melyek folytán az elkövető magatartása a társadalom számára hasznos, de legalább tűrt.
[110] A társadalomra veszélyesség hiányát az érintett magatartás objektív jellemzői, és nem az elkövető személyében megnyilvánuló szubjektív jellemzők alapján kell megítélni. A cselekmény társadalomra veszélyessége ugyanis magában a magatartásban nyilvánul meg, nem pedig az elkövető ehhez való viszonyulásában. Amennyiben a társadalomra veszélyességet magában hordozó és tényállásszerű magatartás esetében az elkövetőnek a magatartáshoz fűződő viszonya zárja ki a büntethetőséget, úgy azt ennek körében kell értékelni (társadalomra veszélyességben tévedés).
[111] Társadalomra veszélyesség teljes hiányában felmentésnek csak abban az esetben van helye, ha a formálisan jogellenes (tényállásszerű) cselekmény esetében annak materiális jogellenessége (társadalomra veszélyessége) teljesen hiányzik. Ennek alapjául szolgálhat a törvényben megjelenített büntethetőséget kizáró ok, illetve az, ha a tényállásszerű magatartás objektív jellemzőit tekintve a védett jogi tárgyat nem sérti vagy veszélyezteti.
[112] Mindezek mellett a Kúria megállapította, hogy nem mellőzi a társadalomra veszélyességet az, ha a hivatalos személynek minősülő rendőr a kötelességét megszegve annak megtörténtét hamisan igazolva, olyan tevékenységért igényel és vesz fel díjazást, amelyre egyébként nem lenne jogosult.
[113] A rendőröknek mint adott esetben túlszolgálatra kötelezett munkavállalóknak ismerniük és alkalmazniuk kell az ennek igazolásával és bérszámfejtésével kapcsolatos szabályokat. A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy az igazságszolgáltatásban résztvevőktől joggal várható el, hogy a rájuk kötelező szabályokat betartsák.
[114] A Kúria arra is utal, hogy a másodfokú bíróság a társadalomra veszélyesség hiányának megállapításakor valójában a valótlan tartalmú magánokirat téves jogi értelmezéséből, abból indult ki, hogy az I–VII. r. terheltek nem arra tettek nyilatkozatot, illetve a VIII. r. terhelt nem azt igazolta, amire a túlszolgálat elrendelése ténylegesen vonatkozott. Ez volt a terheltek felmentésének indoka is, amely a Kúria fentiekben kifejtett álláspontja szerint nem helytálló.
[115] A terheltek cselekménye a társadalomra veszélyességet akkor nélkülözné, ha a valótlan tartalmú magánokirat felhasználásával a bűncselekmény jogi tárgya, az okiratok valódiságába vetett bizalom megőrzése az adott okiratok felhasználása és joghatásai tekintetében nem sérült volna. Ez azonban – a Túlszolgálat Elrendelő Lapok mint magánokiratok joghatása körében kifejtettekre figyelemmel – nem állapítható meg.
[116] A terheltek cselekménye a társadalomra veszélyességet abban az esetben sem nélkülözi, amennyiben – az elrendelttől eltérő jellegű – túlmunkát ténylegesen elvégezték, és ezért a túlóra díjazása nem minden jogalap nélkül történt.
[117] A Kúria már rámutatott arra, hogy a Túlszolgálat Elrendelő Lap joghatása nem csupán abban áll, hogy a túlmunka kifizetésének alapja, bár kétségtelenül az I–VII. r. terheltek szemszögéből ennek volt a legnagyobb jelentősége. Ugyanakkor a túlmunka pénzbeni ellentételezésének forrása eltérő volt attól függően, hogy milyen jellegű túlmunkát végeztek, mivel az ORFK kifejezetten az illegális migrációval kapcsolatos tevékenységre biztosított olyan anyagi eszközöket, amit célzottan erre a feladatra használhattak fel az egyes rendőrkapitányságok. Ebből következően a céltól eltérő túlmunka – még annak társadalmi hasznossága mellett is – ennek a forrásnak a terhére nem volt igénybe vehető vagy elrendelhető. A hamis tartalmú nyomtatványok azonban éppen erre adtak lehetőséget. Ezzel egyben csökkentették az ORFK rendelkezése által célzott, közterületi jelenlétet feltételező túlszolgálat parancsnoki elrendelésének és ekként a végrehajtásának pénzügyi keretét, ezzel egyben a kitűzött központi cél megvalósítását is. Más szóval sérült az a szolgálati érdek, ami éppen az adott túlszolgálat elrendelésének az alapja volt.
[118] Emellett az eltérő túlmunka rögzítése alkalmatlanná tette a hatásának, eredményének utólagos ellenőrzését, statisztikai elemzését is, ami pedig a jövőbeni vezényléseket befolyásolta a részben hamis adatok alapján.
[119] Mindezek alapján a cselekmények társadalomra veszélyességének hiánya nem állapítható meg, legfeljebb annak viszonylag csekélyebb foka. Ez utóbbi azonban már nem a bűnösség, hanem a büntetéskiszabás kérdése.
[120] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a törvényszék katonai tanácsa, illetve az ítélőtábla katonai tanácsa a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozott felmentő rendelkezést az I–VIII. r. terheltekkel szemben.
[121] A Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles.
[122] A Kúria döntési jogköre az anyagi jogot sértő jogerős felmentés esetén korlátozott, a felmentő rendelkezés bűnösséget megállapító megváltoztatására nincs törvényi lehetőség. Ha a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [Be. 662. § (1) bek.]; ha azonban a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, a határozatot hatályon kívül helyezi és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával (Kúria Bfv.III.347/2020/11.).
[123] A Be. 663. § (4) bekezdés a) és b) pontja értelmében a Kúria a másod-, illetve harmadfokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha a felülvizsgálat oka a másod-, illetve harmadfokú bíróság eljárásában merült fel, vagy a törvénynek megfelelő határozat a másod-, illetve harmadfokú bíróság eljárásának megismétlésével is meghozható. A jelen ügyben megállapítható, hogy a bűnösség kérdésében az elsőfokú bíróság is téves álláspontra helyezkedett, vagyis a felülvizsgálat oka már az elsőfokú bíróság eljárásában felmerült. Másrészt a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett – amennyiben a bíróság a terheltek tekintetében ismételten felmentő rendelkezést hoz – az ügyészség rendes jogorvoslati joga (a másodfellebbezés megnyílásának hiányában) nem lenne biztosított. A Kúria mindezek miatt döntött az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról, a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva.
(Kúria Bfv.I.337/2025/50.)