I. A tartásdíj fizetési kötelezettséget a gyermekkel való kapcsolattartásnak a jogosult általi vélt vagy valós ellehetetlenítése nem szünteti meg; ezért az erre való hivatkozás a tartási kötelezettség elmulasztásának megvalósulása szempontjából közömbös [Btk. 212. § (1) bek.].
II. Előkészület megállapítására csak az vezet, ha a kifejtett aktivitás célja a szándékolt akarati szinten megvalósítani kívánt bűncselekmény elkövetése, és ettől teljesen eltérő az az eset, amikor bűncselekmény elkövetésének gondolati közlése mindezek nélkül történik. A terhelt huzamosabb ideig, több mint két és fél éven át tartó, a sértett és családtagjai irányába tett nagyszámú, az élet kioltására irányuló különféle fenyegetései önmagában, ölési szándék nélkül a zaklatás megállapítását alapozzák meg [Btk. 11. § (1) bek., 160. § (1) és (3) bek., 222. § (2) bek. a) pont].
III. A helyes minősítéshez tartozó eltérő büntetési tételkeret a felülvizsgálati eljárásban nem feltétlenül teszi szükségessé a büntetés megváltoztatását, hanem a Kúriának az eset összes körülményei alapján kell vizsgálnia, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a helyes minősítés alapulvételével megfelel-e a Btk. 79. és 80. §-ában foglaltaknak [Be. 649. § (1) bek. c) pont].
[1] A törvényszék ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli folytatólagosan elkövetett emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (3) bek.], tartási kötelezettség elmulasztásának vétségében [Btk. 212. § (1) bek.], rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és közlekedés biztonsága elleni bűntettben [Btk. 232. § (1) bek. hetedik ford.]. Ezért halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre és 5 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és kizárta a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból, továbbá elrendelte a terhelttel szemben korábban kiszabott 6 hónap fogházbüntetés és 1 év 6 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
[2] A terhelt és védője fellebbezése folytán másodfokon eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; az élet elleni bűncselekmények minősítésénél a folytatólagos elkövetésre történő utalást mellőzte, a terhelt által elkövetett közlekedési bűncselekmény minősítését a Btk. 232. § (1) bekezdés első fordulatára helyesbítette, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben írt irányadó tényállás az alábbiakat rögzíti:
‒ A terhelt éretlen, indulatilag labilis, énközpontú, érzelmileg befolyásolt helyzetben személyiségjellemzői miatt indulati megnyilvánulásokat tanúsíthat. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavar nincs, de problémájára beszűkült, a jelenlegi konfliktushelyzethez alkalmazkodni képtelen.
‒ A terhelt és a sértett 2010. július 10-től 2018. január 22-ig éltek házassági életközösségben. Életközösségük azáltal szakad meg, hogy külföldön lévő közös otthonukból a sértettet – a terhelt tudta és beleegyezése nélkül – édesapja hazaköltöztette, ennek indoka az volt, hogy a sértett már nagyon félt a terhelttől, ugyanis miután közölte a terhelttel, hogy el akar tőle válni, a terhelt egy nagyméretű konyhakéssel megöléssel és az Interpol értesítésével fenyegette.
‒ A terhelt és a sértett házasságát a járásbíróság felbontotta és közös gyermekük tartására a terheltet kötelezte oly módon, hogy 2018. április 1-jétől kezdődően minden hónap 10-ig 35 000forint összegű gyermektartásdíjat köteles megfizetni a sértett részére.
‒ A terhelt a házassága felbontásába, illetve abba, hogy a bíróság a kizárólagos szülői felügyelet jogával volt feleségét, a sértettet ruházta fel, nem tudott belenyugodni, ezért már a válást követően (2018. január vége és 2019. június 15-ig terjedő időszak alatt) rendszeresen fenyegette és zaklatta volt feleségét, amely cselekménye miatt a járásbíróság – a törvényszék ítéletével jogerőre emelkedett – ítéletével, zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette [Btk. 222. § (2) bek. a) pont, (3) bek. a) pont] miatt el is ítélte.
‒ A terhelt gyermekével a kapcsolattartási jogát személyesen a magyarországi család és gyermekjóléti központban lebonyolított személyes találkozások alkalmaival, továbbá WhatsApp alkalmazáson keresztül gyakorolhatta, a sértettel pedig e-mailen tartott kapcsolatot a közös gyermeküket érintő kérdésekben való egyeztetés céljából. E kapcsolatfelvételek során azonban a terhelt több alkalommal erőszakosan lépett fel volt feleségével, annak családtagjait is fenyegetve, mivel nem tudta feldolgozni, hogy a sértett elvált tőle és gyermekükkel a kapcsolatot csak korlátozott formában tarthatja.
‒ A terhelt a probléma megoldásaként arra az elhatározásra jutott, hogy megöli volt házastársát, valamint annak édesanyját, édesapját és két testvérét, mely cselekedetével egyben véleménye szerint igazságot szolgáltat, ugyanis álláspontja szerint a magyar igazságszolgáltatás is felelős a kialakult helyzet miatt.
‒ A volt hozzátartozói megölésére irányuló szándékának, a sértettel való kapcsolatfelvételek alkalmával rendszeresen, 2020. február 29. és 2022. november 25. között, az ítéletben 36 pontba szedett és ott megjelölt tartalommal – eredetileg angol nyelven, részben már külföldön tartózkodása során – adott hangot, mely közlések a sértettekben komoly félelmet keltettek, olyannyira, hogy 2020. júniusától védelme biztosítása érdekében rendszeresen testőrt vett igénybe.
‒ A terhelt a vele szemben ezen cselekménye miatt folyamatban lévő büntetőeljárás során elrendelt bűnügyi felügyelet magatartási szabályait megszegve 2022. június 22-én az Egyesült Királyságba, majd 2022. június 23-án Hollandiába távozott, cselekménye azáltal szakadt meg, hogy európai elfogatóparancs eredményeképpen 2022. november 17-én Hollandiában elfogásra került, majd 2022. november 27-től a holland hatóságok átadatási letartóztatásba helyezték (tényállás I. pont).
‒ A terhelt a sértettel közös gyermeke tartásására előírt fizetési kötelezettségének 2019. december hónaptól kezdődően annak ellenére nem tett eleget, hogy a jogerős ítéletben pontosan megjelölt időszakokban az ott megjelölt munkáltatók részben egyszerűsített foglalkoztatás, részben munkaviszony keretében foglalkoztatták. 2020. március, április, május, július, szeptember, október és december hónapokban a Covid-19 járványra is tekintettel alkalmi munkát nem tudott vállalni vagy a vállalt alkalmi munkából olyan csekély összegű jövedelemre tett szert, amely a saját létfenntartását sem biztosította. 2020. június hónapban a volt házastársával közös ingatlanuk eladásból 248 150 cseh korona bevétele származott. 2021. júniusában és júliusában, továbbá 2022. februártól júniusig alkalmi munkából biztosította megélhetését, tekintettel arra, hogy a vendéglátásban vállalt munkát, és szakácsként dolgozott – miután Magyarországot 2022 júniusában elhagyta – Hollandiában is 2022. november közepéig.
‒ 2019. december hónaptól kezdődően 2022. november 26. napjával bezárólag a terhelt önhibájából mindösszesen 29 havi tartásdíj, azaz1 015 000 forint megfizetését mulasztotta el a sértett részére, aki a fennálló tartásdíjhátralék végrehajtása érdekében a terhelttel szemben végrehajtási eljárást is kezdeményezett, azonban a tartozás behajthatatlansága miatt az eljárás szünetel (tényállás II. pont).
‒ A terhelt 2019. március hónaptól kezdődően gyermekével minden hónap utolsó pénteki és szombati napjain 11 órától 12 óráig tarthatta a kapcsolatot a családsegítő és gyermekjóléti központ intézményében. 2021. március 27-én a felek közti megállapodás ellenére a láthatás végeztével 12 óra körüli időben a terhelt, tudva azt, hogy a sértett édesapja meg fog érkezni az intézmény épülete elé, hogy hazavigye a láthatást követően lányát és unokáját, elbújt a közeli garázssornál. Mikor meglátta a sértettet az általa vezetett személygépkocsival, a takarásból előlépett és a kezében lévő tégladarabbal megdobta a mozgó állapotban lévő személygépkocsi hátsó részét, melyben ezáltal 60 159 forint rongálási kár keletkezett. A sértett azt követően, hogy a gépkocsi hátsó részének ütődését érzékelte, illetve amikor meglátta a visszapillantó tükörből a terheltet, aki éppen lehajolt egy tégladarabért egy ismételt dobás érdekében, elhajtott (tényállás III. pont).
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt annak törvényi oka (Be. 649. §) megjelölése nélkül.
[5] A terhére rótt élet elleni bűncselekmény előkészületét érintően a szándékosság megállapítását vitatta. Indokolása szerint az általa küldött sms-ek az emberölési szándékot nem támasztják alá és a házkutatás során sem találtak nála az ilyen cselekmény elkövetésére alkalmas eszközt. Utalt arra is, hogy a feleségének 2021-ben küldött üzenetek között olyan is van, amelyben egyértelművé tett, hogy kizárólag a gyereke megfelelő láthatását igényli, és semmiféle erőszakos cselekmény elkövetése nem vezérli. Hangsúlyozta, hogy ölési szándéka vagy felesége kapcsán bántalmazást célzó gondolata sem volt soha, erőszakos jellemvonása hiányát pedig az eljárás során meghallgatott több tanú is alátámasztotta.
[6] A tartási kötelezettség megsértésében álló bűncselekménnyel összefüggésben a volt felesége láthatást gátló viselkedésére hivatkozott azzal, hogy a tartásdíjat a hatóságok ebben a körben tanúsított tétlensége miatt nem fizette tovább.
[7] Indítványában kérelmezte a jogerős ítéletnek a kiutasítás büntetésre, a vele szemben elrendelt egyik, végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtása elrendelésére vonatkozó és a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezésének felülvizsgálatát.
[8] A vele szemben kiszabott kiutasítással összefüggésben arra hivatkozott, hogy 20 éve legálisan tartózkodik Magyarországon, gyermeke is itt él, akit érintően bírósági láthatási joga van. Kijelentette, hogy Magyarországra nem veszélyes, nem tagja radikális, terrorista csoportnak, a kiutasítás pedig a családi kötődéseit sértené.
[9] A terhelt mindezen túl – megjegyzés nélkül – idézte az előkészület és az azzal összefüggő büntethetőségi akadály Btk. 11. § (1)–(3) bekezdésének, valamint az in dubio pro reo elvének megfelelő, a Be. 7. § (4) bekezdésében írt szabályának normaszövegét.
[10] Beadványának angol nyelven szövegezett részében más, a közérdeklődés körében ismert emberölési ügy kapcsán a nyomozás hibáinak lehetőségére hívta fel a figyelmet, továbbá ártatlanságát hangsúlyozta, hivatkozva a másodfokú bíróság előtt tett 13 oldalas védőbeszédében előadottakra. Állítása szerint üzeneteit több alkalommal félrefordították, illetve csak tudatosan kiválasztott részeket használtak fel bizonyítékként, holott soha nem készült megölni senkit, cselekménye legfeljebb zaklatásként minősíthető, amelyet egyébként is megbánt.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
[12] Utalt arra, hogy a felülvizsgálati indítvány bizonyítékok értékelésével foglalkozó, ezzel összefüggésben az ölési szándékot tagadó részei figyelembevételére a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz kötöttség követelménye folytán nincs lehetőség, míg a próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére, illetve a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések – esetleges törvénysértés esetén – egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolhatók, ezekre nézve a Kúria hatáskörébe tartozó felülvizsgálati eljárás lefolytatásának nincs helye.
[13] Rámutatott: a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a terhelt a volt felesége és családtagjai megölését határozta el, a felülvizsgálatban nem vitatható tudati ténymegállapításnak tekinthető, az elkövetési időtartam hossza, a fenyegetések száma, az a körülmény, hogy a gyermekkel történő kapcsolattartás helyszíne, valamint az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás, és az annak során elrendelt kényszerintézkedés sem tartotta vissza a mások megölésének ismételt kinyilvánításától, továbbá a saját apósával szemben tanúsított valóságos erőszakos viselkedés az ölési szándék konkrét, eltökélt voltát támasztják alá. Érvelése szerint ennek a sértett részéről való komolyan vételét a sértett titokban történt hazaköltözésének oka, továbbá az a körülmény is alátámasztja, hogy 2020 júniusától rendszeresen testőrt vett igénybe.
[14] Kifejtette, hogy bár a terhelt indítványában jogszabályi hivatkozás megjelölésével, de jogi érvek megfogalmazása nélkül utalt büntethetőséget megszüntető okra, azonban az irányadó tényállásból kitűnően cselekményét a külföldi fogvatartásáig folytatta, azzal önként nem hagyott fel.
[15] A tartási kötelezettség elmulasztását érintően arra mutatott rá, hogy a terhelt csak a bűncselekmény elkövetésével összefüggő indítóok kapcsán és nem a törvényi tényállás megvalósulása körében adta elő kifogását, következésképpen felülvizsgálati okra nem hivatkozott, ezért a tényállás II. pontja esetében törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány.
[16] Álláspontja szerint a terhelttel szemben kiutasítás büntetés kiszabására törvényesen került sor, miután az e büntetés alkalmazására vezető törvényi feltételek szempontjából a tartózkodási engedély és a befogadotti státusz visszavonása folytán Magyarországon való jogszerű tartózkodása nem állt fenn, míg a családi élet tiszteletben tartásához való jog sérelme bírói mérlegelés tárgya, ezért felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[17] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett írásbeli észrevételében hangsúlyozta, hogy egyetlen, a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének megállapításával sem ért egyet.
[18] Az élet elleni bűncselekmény kapcsán továbbra is az előkészület megállapítására vezető feltételek és szándéka bizonyítottsága hiányát hangsúlyozta, egyes üzenetek és üzenetrészek szövegkörnyezetből való kiemelését sérelmezte. Hangsúlyozta, hogy az általa tanúsított viselkedés nem emberölés előkészületének cselekménye, hanem elkeseredett, a családjából kirekesztett apa viselkedése.
[19] A közlekedési bűncselekményt érintően annak bizonyítatlansága mellett érvelt azzal, hogy semmilyen bizonyíték vagy logikai következtetés nem támasztja alá a leírt bűncselekmény elkövetését. A kiutasítás kapcsán továbbiakban azt is előadta, mely szerint Iránba egy 2021. évi külügyminisztériumi döntés alapján nem térhet vissza, ezért a kiutasítás alaptalan.
[20] Kifogásolta továbbá az eljárás során végzett tolmácsolás minőségét, valamint, hogy az ügyiratokat angol nyelven nem kapta meg.
[21] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[22] Felülvizsgálatnak a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe.
[23] A Kúria az eljárására irányadó szabály szerint – a hivatalból vizsgálandó felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésen túl – a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.].
[24] A terhelt a felülvizsgálati indítványában a felülvizsgálat okát jogszabályi hivatkozással (Be. 649. §) nem jelölte meg, ekként az indítványt a Kúria – következetes gyakorlat alapján – tartalma szerint vizsgálta, abban pedig a terhelt bűnfelelőssége megállapítása és a kiszabott büntetés körében fogalmazott meg sérelmeket.
[25] Az anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, felülvizsgálatra vezető, a Be. 649. § (1) bekezdésben meghatározott okok megkülönböztetésének alapja a bűnfelelősség terjedelmének eltérő érintettsége. Eltérő a felülvizsgálat kezdeményezésének oka és célja, ha az indítványozó a bűnfelelőssége megállapítását vitatja és más, ha a bűnfelelősségét elismeri, csupán annak minősítését és azzal összefüggésben a kiszabott büntetést sérelmezi.
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján az képez felülvizsgálati okot, ha a bíróság a jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg ugyanezen jogszabályi hivatkozás b) pont első fordulat ba) alpontja alapján az, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést. A Be. 649. § (1) bekezdés c) pontjának rendelkezése szerint felülvizsgálati okot képez az is, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki olyan büntetést, illetve alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe.
[27] Az elsőként írt esetben a felülvizsgálati indítvány célja a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése, míg a másik két esetben a cselekmény minősítésének megváltoztatása és a büntetés – a terhelt javára szóló indítvány esetén – enyhítése.
[28] Elöljáróban ezzel összefüggésben pedig szükséges azt is rögzíteni, hogy a jogerős ítélet a terhelt cselekvőségét érintően több bűncselekményben való bűnösség megállapításról rendelkezett; nyolc – részben különböző jogtárgysérelmű – bűncselekményt állapított meg, vele szemben ezekre figyelemmel szabott ki a bíróság halmazati büntetést.
[29] A Btk. 6. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.
[30] Jelen ügyben megállapítható, hogy a jogerős ítélet a tényállás számozással ellátott részegységeiben időben és térben egymástól eltérő, jellegüket tekintve pedig élesen elkülönülő cselekményeit értékelte. Más magatartás és önálló cselekmény ugyanis, hogy a terhelt fenyegető üzeneteket küldött a volt hozzátartozóinak, más, hogy a tartási kötelezettséget nem teljesítette, és megint elkülönül, amikor az apósa által vezetett gépjárművet kővel megdobta.
[31] Amennyiben a bíróság a terhelt bűnösségét több bűncselekményben állapítja meg és az indítvány nem valamennyi bűncselekmény megállapítását vitatja, alapvető jelentősége van annak, hogy anyagi vagy alaki halmazat valósult-e meg. Halmazat esetében ugyanis a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és bűnösség megállapítása – értelemszerűen – az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán képez felülvizsgálati okot [Kúria Bfv.933/2016/6. (BH 2017.109.)].
[32] Jelen ügyben a terhelt terhére rótt bűncselekmények különböző magatartásból eredően anyagi halmazatot képeznek, amelyek közül a terhelt – a felülvizsgálati indítványa tartalma alapján – a bűnfelelősségét elsődlegesen minden a terhére rótt bűncselekmény kapcsán teljes egészében vitatja, emellett másodlagosan az élet elleni bűncselekmények esetében a cselekmény minősítésének törvénysértését is állítja azzal, hogy az a zaklatás törvényi tényállásának feleltethető csak meg.
[33] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró (például jogos védelem) vagy megszüntető ok (például előkészülettől önkéntes visszalépés) ellenében került sor a terhelt elítélésére. A terhelt indítványa a bűnfelelősség teljes vitatásával érintett bűncselekményeket érintően ezt célozta.
[34] A felülvizsgálati eljárásban azonban a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. E követelmény egyrészt a Be. 650. § (2) bekezdésén alapul, amely szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, másrészt a Be. 659. § (1) bekezdésén, amely előírja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[35] Az élet elleni bűncselekmény előkészületének vitatása körében a terhelt a Btk. 11. § (1)–(3) bekezdéseiben foglalt jogszabályi rendelkezések szövegszerű idézetét tüntette fel. A Btk. 11. § (2) bekezdése az előkészületi cselekményeket érintő büntethetőségi akadályra (büntethetőséget megszüntető okra) vonatkozó szabályozást tartalmazza.
[36] A Be. 652. § (1) bekezdése azonban meghatározza a felülvizsgálati indítvány azon alapvető tartalmi követelményeit, amelyek az elintézéshez nem mellőzhetők. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban az indítványozónak – legalább tartalmilag felismerhető módon – a felülvizsgálat okaként a Be. 649. §-a szerinti büntető anyagi vagy eljárásjogi szabálysértés mibenlétét, illetve azt az alkotmánybírósági vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv felülvizsgálatot megalapozó döntést kell megjelölnie, amely miatt álláspontja szerint felülvizsgálatnak van helye.
[37] Valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány a törvényben kizárt (BH 2018.42.).
[38] Jelen esetben a terhelt az általa idézett jogszabályi rendelkezéshez ügybéli adatot és büntető anyagi jogi érveket sem sorakoztatott fel, ekként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok kereteiben indítványának e része nem vizsgálható érdemben.
[39] A terhelt által kifogásolt, a terhére rótt, a gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmény törvényi tényállását a Btk. 212. § (1) bekezdése szabályozza.
[40] Tartási kötelezettség elmulasztásának vétségéért az felel, aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti.
[41] A bűncselekmény elkövetési magatartása a tartási kötelezettség önhibából történő nem-teljesítése. A tartási kötelezettségnek, jellegét tekintve két konjunktív feltétele van; egyfelől jogszabályon kell alapulnia, másrészt végrehajtható határozatban kell előírtnak lennie.
[42] A bűncselekmény továbbá csak szándékosan követhető el; az elkövetőnek tisztában kell lennie az őt jogerősen terhelő kötelezettséggel, és a büntetőjogi felelősség további feltétele az önhiba, azaz, hogy a terheltnek a tartásdíj nem fizetése vagy a nem fizetés oka felróható legyen.
[43] A terhelt azonban a tartási kötelezettség elmulasztása vétségének körében tett kifogása ténylegesen nem is bűnösségének megállapítására vonatkozik; nem vitatja a fizetés teljesítés elmaradását, nem a tartási kötelezettség ténye vagy az arról való tudomás vagy éppen a bűnösségre vezető önhiba vitatásaként értékelhető.
[44] Azon állítása ugyanis, mely szerint a tartásdíj fizetési kötelezettségének a volt felesége magatartása okán, a gyerekkel való kapcsolattartás ellehetetlenítése miatt nem tett eleget, csupán a bűncselekmény elkövetésére vezető terhelti indítóok, amely azonban a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös.
[45] A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott indokolásában arra, mely szerint a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülmények biztosítása érdekében a gyermek – nemzetközi egyezményben is biztosított – elemi érdeke, hogy a tartásdíjhoz hozzájusson, ekként a tartásdíj fizetése nem tehető függővé a szülő és gyermek közti kapcsolattartás zavartalanságától. Mindezek nem tartoznak a terhelt terhére rótt ezen bűncselekmény törvényi tényállásához (ehhez képest a bűnösség szempontjából közömbösek), és nem képeznek a törvény szerinti büntethetőségi akadályt (Btk. 15–32. §), (másodfokú ítélet [59] bekezdés).
[46] A terhelt a terhére rótt közlekedési és vagyon elleni bűncselekményt érintően kizárólag a bizonyítással összefüggő sérelmet fogalmazott meg.
[47] A felülvizsgálatban irányadó – a fent már rögzített törvényi előírásokon alapuló – tényállástámadás tilalmából következően a tényállás irányadósága azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során valósítottak-e meg esetlegesen valamilyen hibát, továbbá az sem, hogy mely bizonyítékokat és milyen okból fogadtak el, illetve, hogy egyes bizonyítékokat helyénvalóan vetettek-e el.
[48] Az ismertetett szabályozás alapján az ítéleti tényállásban rögzített tények tagadása, ekként a tényállás megalapozatlanságának, a cselekmény bizonyítatlanságának részletezése nem a büntető anyagi jog szabályainak körébe eső érvelés, hanem annak az igénynek a kifejezése, hogy a bizonyítékok újraértékelése alapján megállapított eltérő tények alapján kerüljön sor a bűncselekmény alóli mentesülésre. Mindez azonban a felülvizsgálati eljárásban tilalmazott, ezért a felülvizsgálati indítvány e részében is törvényben kizárt.
[49] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjától eltérően a bűnfelelősséget elismerő, de a cselekmény mikénti minősülését és az ezzel összefüggő szankcionálás törvényességét érintő felülvizsgálati okokat a Be. 649. § (1) bekezdés b) és c) pontja szabályozza. E két ok megállapítására vezető konjunktív törvényi feltételek közül egyező az, hogy a cselekmény minősítése törvénysértő.
[50] A minősítés törvénysértő, ha a bíróság tévesen állapítja meg, hogy a cselekmény a Btk. Különös Részének melyik bűncselekményi tényállását, illetve annak melyik alakzatát (alap- vagy minősített esetét, ezek fordulatát) valósítja meg.
[51] A bűncselekmény minősítésével összefüggő felülvizsgálati ok kapcsán a Kúria továbbá az alábbiakat is rögzíti.
[52] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során – értelemszerűen – a támadott határozatnak a meghozatalakor hatályos jogszabályoknak megfelelőségét kell vizsgálni. A felülvizsgálat azonban maga is a büntetőeljárás része, ezért az eljárást e részében is az aktuálisan hatályos eljárási szabályok szerint kell lefolytatni. Az indítvány elbírálása során alkalmazandó eljárási szabályok megválasztása során tehát nem az indítvány előterjesztésének, hanem az elbírálásának az időpontja a meghatározó.
[53] Ezért jelentősége van annak, hogy az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény 211. §-a 2025. szeptember 1-jei hatállyal módosította a Be. 649. § (1) bekezdés c) és d) pontját. A törvény ezt követően élesen megkülönbözteti a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában írt törvénysértő, illetve a c) pontban írt aránytalanul enyhe vagy súlyos büntetés és intézkedés fogalmát.
[54] Az indítvány előterjesztésének időpontjában hatályos szabályok – az indítvány által is hivatkozott a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulata – helyes értelme szerint, az ezen okra alapított felülvizsgálati eljárásban a megállapított törvénysértő minősítés esetén abban az esetben is lehetett törvénysértő a büntetés, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan enyhe vagy súlyos [Bfv.II.158/2023/9. (BH 2024.29.)]. A büntetés eltúlzottan enyhe vagy súlyos voltából adódóan törvénysértő jellege ekként nem a helyes minősítéshez kapcsolódó büntetési tételkeret függvénye volt.
[55] A módosítás és annak indokaira tekintettel a Kúriának a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán a korábbi törvényszöveg alapján kialakult gyakorlata a hatályos törvény szövegéhez igazítást igényel. A módosítást követően e törvényhely szövegének kizárólag az felel meg, ha a téves minősítés vagy a Btk. más szabályának megsértése olyan büntetéshez vagy intézkedéshez vezet, mely joghátrányt a törvény eleve nem tesz lehetővé, mert kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott szabályt sért.
[56] A hatályos szabályozás alapján ellenben a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja teszi lehetővé a felülvizsgálatot akkor, ha a jogerős ítéletben kiszabott büntetés (intézkedés) ugyan a helyes minősítés alapulvételével is kiszabható lenne, azonban a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel az aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe. Következésképp a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a téves minősítés (vagy a Btk. más szabályának megsértése) miatt a büntetés (intézkedés) törvénysértő, azaz olyan kötelező szabályt sért, melyben mérlegelését a törvény nem a bíróra bízza és így olyan büntetést (intézkedést) szabott ki, amit a törvény nem tesz lehetővé. Ekként a felülvizsgálat ezen oka csak akkor valósul meg, ha az indítványozó a büntetés helyes minősítéshez tartozó – a Btk. általános részi rendelkezéseire is figyelemmel kialakított – tételkereten kívüli voltát panaszolja.
[57] A jogerős ítéleti minősítés mellett a terhelttel szemben kiszabható büntetés tartama – a Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel – egy évtől hét év hat hónapig terjedő szabadságvesztés volt. Az indítvánnyal célzott minősítés szerinti büntetési tétel ellenben három hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztés. A jogerős ítéletben kiszabott négy év szabadságvesztés ekként nem törvénysértő, hiszen az az indítvánnyal célzott minősítés alapján is kiszabható lenne, azonban a büntetési tételkeret eltérő voltára tekintettel annak aránytalan súlyossága vizsgálható lenne.
[58] A terhelt indítványa tehát az elbírálásakor hatályos szabályozás alapján a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okot célozza.
[59] Előre kell bocsátani, hogy a tényálláshoz kötöttség elvéből, illetve az azon alapuló, fent írt törvényi rendelkezésekből következően a bűnösségen túl a bűncselekmény minősítése is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. Az eljárt bíróság által levont jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (Kúria Bfv.II.388/2021/6.).
[60] A jogerős ítélet a tényállás I. pontjában írt cselekményt 5 rendbeli emberölés előkészülete bűntettének minősítette.
[61] A Btk. 160. § (1) bekezdése szerint, aki mást megöl, emberölés bűntette miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (3) bekezdés értelmében, aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[62] A Btk. 11. § (1) bekezdése alapján, ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik.
[63] Az alapügyben eljárt bíróságok egységesen a 3/2019. Büntető jogegységi határozat mentén jutottak arra az álláspontra, mely szerint a jelen ügyben az élet elleni cselekmény előkészülete a „vállalkozás” fordulat megállapításán alapul. Az elsőfokú bíróság azonban mindössze a szóban forgó jogegységi döntés egyes részleteinek idézésére szorítkozott, míg a másodfokú bíróság – egyébiránt helyesen – a már ezen jócskán túlmutatóan, a támadott döntés konkrét adatainak a jogegységi döntés iránymutatásaira vetítésével végzett a terhelti szándék megállapítása körében elemzést. Az alapügyben eljárt bíróságok tehát jó – a jogegységi döntés által kijelölt – irány megtartásával jártak el, az abban felvonultatott valamennyi vonulat értékelése azonban elmaradt.
[64] Az alapügyben eljárt bíróságok által hivatkozott és döntésük alapjául szolgáló 3/2019. Büntető jogegységi határozatot alapján, az abban foglaltak kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá.
[66] Bűncselekmény csak büntetőtörvényi tilalomba ütköző akaratmegnyilatkozás lehet. Bűncselekmény elkövetési magatartása nem egyéb, mint akaratnak a külvilágban való megnyilatkozása. Ez a megnyilatkozás (cselekvés) történhet tevéssel (vagy elvárt kötelesség nem tevésével), vagy kifejezéssel. Kifejezés történhet a szavak útján, szó, szavak kimondásával (verbálisan), ami megnyilvánulhat beszédben (élőszóval, vagy közvetítés útján), vagy írásban (levél, irat, nyomtatvány stb. útján); de a kifejezés történhet nemcsak szóban (verbálisan), hanem kifejező mozdulattal, jelek rögzítésével is. A gondolkodás nem cselekvés, a gondolat (érzelem, indulat, meggyőződés), gondolatmenet önmagában, magatartásban való megnyilvánulás nélkül nem válhat jogellenessé.
[67] A szándék kialakulása – bármennyire is bűnös tartalommal telített – a büntetőjog számára közömbös; az a pszichikumban lejátszódó, mások előtt rejtve maradó folyamat. Ezzel szemben az előkészület már a külvilágban lejátszódó tényleges cselekvés, a szándék tettekben megnyilvánuló megerősítése, mások számára is megismerhetővé tétele. Az előkészület büntetendőségének feltétele, hogy a célzott bűncselekmény véghezvitelének megkezdésére nem kerül sor – ugyanis ellenkező esetben az előkészület beleolvad a kísérletbe –, következésképpen – az önkéntes visszalépés eseteit kivéve – nincs is jelentősége annak, miért maradt el a véghezvitel megkezdése [Kúria Bhar.561/2016/4. (BH 2016.294.)].
[68] A gondolat tehát, amíg nem fejeződik ki addig nem számon kérhető, azonban, ha az a külvilágba már mint akaratlagos megnyilatkozás lép, verbálisan vagy fizikálisan történhet. A fizikalitásban megnyilvánuló tett könnyebben megítélhető, miután az többet árul el tanúsítója szándékáról, mint a szó. A verbális megnyilvánulás mögöttes tudattartalmára következtetés azonban körültekintő vizsgálatot igényel; a gondolat nyilvánossággal (címzettekkel) közlése alapján, a tudattartalomra és a célzatra vont következtetés vezethet annak eldöntéséhez, hogy a gondolatközlés valamely befejezett bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, büntetni rendelt előkészületi cselekmény, avagy olyan magatartás, mely a büntetőtörvény szerint nem minősül bűncselekménynek.
[69] Mindezek után az előkészületi cselekmények két csoportba sorolhatók: egyrészt a tettekben megnyilvánuló előkészületi magatartások; másrészt a gondolatközlésben kifejeződő, elsősorban verbális magatartások (felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, közös elkövetésben megállapodás). Az előkészületi magatartások akár önmagukban, akár egymással kombinálva is előfordulhatnak. Tettekben megnyilvánuló tevékenység a bűncselekményhez szükséges vagy azt könnyítő feltétel biztosítása. Ilyen például az eszköz beszerzése, a helyszín felderítése, a végrehajtási terv részletes kidolgozása, a bűncselekmény helyszínének megközelítése (EBH 2007.1583.).
[70] A gondolatközlésben kifejeződő, elsősorban verbális magatartások kapcsán abból kell kiindulni, hogy a büntetőjogi felelősség feltétele a szándék, az elhatározás komolysága, mely alapos vizsgálatot igényel: „a nyilvánvalóan komolytalan, viccelődő, közveszély bekövetkezését „jósoló” valótlan tényállítások bűncselekményt nem valósíthatnak meg, azonban ezt nem a fenyegető szubjektuma alapján – hogy mennyiben szánta viccesnek, vagy komolytalannak a kijelentését –, hanem az ezt észlelő személy szempontjából kell vizsgálni” (Kúria Bfv.III.157/2017/5.). A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében leszögezte: emberölés bűntettének előkészülete csak akkor állapítható meg, ha a terheltben a sértett megölésére a konkrét szándék kialakult. A fenyegetőző, tipikusan garázda kijelentések így nem szolgálhatnak alapul olyan következtetésre, hogy a terheltben konkrét ölésre irányuló szándék alakult ki (BH 1975.154.).
[71] Az élet, testi épség sérelmét kilátásba helyező vagy erőszakos magatartást célzó gondolatközlések valójában fenyegetést tartalmaznak. A fenyegetés címzetthez juttatásával az elkövető akarata célba ért, amennyiben a cselekmény tényállásszerű, a bűncselekmény befejeződött. Fenyegetéssel befejezett bűncselekmény például a zaklatás vétsége [Btk. 222. § (2) bek.], a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette (Btk. 316. §), a közveszéllyel fenyegetés bűntette [Btk. 338. § (1) bek.].
[72] Amennyiben az elkövető gondolatközlése valamely bűncselekmény véghezvitelét célozza, ám a bűnös cél megvalósítására csupán készül, előkészületért tartozik büntetőjogi felelősséggel. Az egyoldalú, konkrét bűncselekmény komoly elhatározását kinyilvánító gondolatközlés pedig nem más, mint az „elkövetés vállalása”, mely a Btk. 11. § (1) bekezdés negyedik fordulata szerinti elkövetési magatartásnak felel meg. Az erőszakot kilátásba helyező gondolatközlés megvalósíthatja például az emberölés előkészületét [Btk. 160. § (3) bek.], a terrorcselekmény előkészületét [Btk. 315. § (1) bek.], de akár a közveszély okozásának előkészületét is [Btk. 322. § (4) bek.].
[73] A gondolatközléssel befejezett célzatos bűncselekmények és a büntetni rendelt előkészületi cselekmények egyaránt feltételeznek célzatot. A tényállásszerűség vizsgálata mellett a gondolatközlés mögött rejlő célzat, a törvényi tényállás alanyi ismérvei alapján lehet következtetni arra, hogy a kérdéses magatartás előkészület vagy gondolatközléssel megvalósult befejezett bűncselekmény.
[74] A jogegységi határozat meghozatalára vezető probléma abban a kérdésben merült fel, hogy a Btk. 11. § (1) bekezdés negyedik fordulata szerinti előkészület esetében milyen elkövetési magatartás értékelhető „bűncselekmény elkövetésére vállalkozásként” és az ítélkezési gyakorlat megosztottságának szemléltetésére öt – ügyszámmal is megjelölt – bírósági határozatot hivatkozott és értékelt.
[75] A jogegységi eljárás azt vizsgálta, hogy a komoly fenyegetést kilátásba helyező gondolatközlés mikor válhat büntetendő cselekménnyé. A történeti és dogmatikai kifejtések alapján a jogegységi döntés végül arról rendelkezett, hogy „bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására”.
[76] Bár kétségtelen a határozatban felhívott eseti döntések leginkább élet elleni bűncselekmények tárgyában születtek, a jogegységi határozat rendelkező része nem az emberölés vagy valamely más pontosan megnevezett különös részi tényálláshoz tartozó rendelkezést tartalmaz, az „általában” szól bűncselekmény megállapításáról, pontosabban a bűncselekmény megállapítására való alkalmasságáról.
[77] A jogegységi határozat azt a kérdést döntötte el, hogy a komoly fenyegetést kilátásba helyező gondolatközlés megfeleltethető-e az előkészület törvényi fogalmában megjelenő vállalkozás fordulatának, azonban annak kifejtését is tartalmazza, mely szerint ugyanazon magatartás, célzatától függően vezethet a bűncselekmény eltérő stádiumaira; vagyis adott esetben, ha ugyanazon magatartásnak a célzata az emberölés, úgy az, mint vállalkozás az emberölés előkészülete, ha viszont kizárólag a félelemkeltés, úgy befejezett bűncselekményként a zaklatás megállapításának van helye. Mindemellett a jogegységi határozat olyat nem állít, hogy öléssel fenyegetve nem lehetne zaklatást elkövetni. Az alapügyben eljárt bíróságok pedig ezzel maradtak adósak, amikor az általuk rögzített tények alapján mindezt – indokolásukból kitűnően – nem vizsgálták.
[78] A Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerint zaklatást követ el, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget.
[79] A zaklatás súlyosabban minősülő és büntetendő minősített eset, ha azt speciális passzív alanyi kör sérelmére követik el, így a házastárs, a volt házastárs, az élettárs vagy a volt élettárs sérelmére [Btk. 222. § (3) bek. a) pont].
[80] A zaklatás Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerinti alakzatának elkövetési magatartása a nyílt fenyegetés, mely – a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában definiált fogalma szerint – eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A zaklatásra vezető fenyegetés pedig élet és testi épség elleni bűncselekmények kapcsán vonatkozhat bántalmazásra, emberölést vagy testi sértést megvalósító cselekményre.
[81] A zaklatás célzatos bűncselekmény, egyenes szándékot feltételez, mely célzat a Btk. 222. § (2) bekezdése esetében a félelemkeltés, a fenyegetés megvalósításával pedig a bűncselekmény befejezett. Az ilyen magatartásnak a tényállásszerűség szempontjából félelemkeltésre alkalmasnak kell lennie, de – a célzatként szabályozásból fakadóan – nem szükséges, hogy a sértett félelme be is következzen [Kúria Bfv.II.208/2019/7. (BH 2020.63.)].
[82] Mindezek előrebocsátása után az irányadó tények alapján az állapítható meg, hogy az érzelmileg instabil, agresszivitásra is hajlamos attitűdű terhelt számára a házasságfelbontással és a gyermeke láthatásával összefüggésben felmerült probléma kezelhetetlenné vált.
[83] Az ítéletben szövegszerű pontossággal rögzített üzenetek tartalma kétségkívül halált vagy annak valamely gyötrelmes formáját vizionálják, túlnyomórészt a terhelt vagy hozzá köthető tett által. Az üzenetekben a halál bekövetkezésével érintett célpontként túlnyomórészt a sértett vagy a sértett családja, de nem egy esetben a terhelt saját maga vagy éppenséggel saját gyermeke is megjelenik. Az sem mellékes, hogy több üzenet a terhelt saját személyes családi konfliktusán túlmutató, a sértetti család megnevezett konkrét tagjaitól teljesen független történelmi eseményekhez fűződő igazságosztásról szól. Ami viszont a leglényegesebb, hogy az üzenetekbeli fenyegetés kizárólag ezen, a félelemkeltést célzó szinten maradt, melyet éppen az irányadó tények igazolnak az üzenetek tartalmának, az abban foglalt fenyegetések beváltásának, továbbá a terhelt egyébként tanúsított magatartásának értékelése alapján.
[84] Az üzenetek tartalmából kiolvashatóan több üzenet olyan fenyegetést tartalmaz, amely bekövetkezését a terhelt valamiféle határidőhöz kötötte, ugyanakkor az irányadó tényállás alapján az is megállapítható, hogy egyetlen esetben sem következett be a beígért fenyegetéshez akár kis mértékben is köthető bármilyen, vagy akár rendkívüli esemény. Ide tartozó a terhelt 2020. október 9-i közlése, amelyben már csak néhány hónapot ígért a sértett örök elhallgattatására, a 2020. október 25-i e-mail, amelyben a sértett édesanyjának jövendölte utolsó napjait vagy hónapjait, a 2021. március 25-i levele, mely az adott 2021. évet jelölte meg a bosszúra utolsó évként vagy a 2021. április 2-i sértettnek címzett levele, amelyben ugyancsak a 2021. évet jelölte meg, mint amikor a gyereket utoljára láthatja. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a terhelt saját halálára is tett utalást a 2021. augusztus 26-i és október 3-i üzeneteiben, azonban a tényállás a terhelt életének ön vagy más általi legkisebb veszélyeztetését megalapozó tényeket nem rögzít.
[85] A terhelt terhére rótt közlekedés és vagyon elleni bűncselekmény elkövetési ideje 2021. március 27. napja. A terhelt kifejezetten a sértett édesapja részére sem ezt megelőzően, sem ezt követően fenyegető tartamú üzenetet nem küldött, ugyanakkor a sértett részére a tényállás I. pontjában felsorolt üzenetek egyikében sem lelhető fel arra vonatkozó utalás, hogy a sértett édesapját (is) megjelölő fenyegető üzenetekben írtak és a terhelt azon magatartása között, hogy a sértett édesapja által vezetett gépkocsit megdobta, bármiféle összefüggés volna. Másképpen szólva sem az esetet megelőzően küldött üzenetekben nincs nyoma az e cselekedetre való rákészülésnek, sem az utána következőkben utalás arra, hogy a tette a már megfogalmazott fenyegetés beváltásának részét képezné.
[86] Az irányadó tényállás pedig maga is azt tartalmazza, mely szerint a terhelt már jelen cselekmények elkövetési időszakát megelőzően is rendszeresen fenyegette és zaklatta volt feleségét (elsőfokú ítélet [6]), amelyért a bíróság zaklatás miatt már korábban jogerősen marasztalta, továbbá azt is, hogy a terhelt a volt hozzátartozói megölésére irányuló szándékát a sértettel való kapcsolatfelvételek alkalmával rendszeresen hangoztatta is, mely közlések a sértettekben komoly félelmet keltettek (elsőfokú ítélet [11]).
[87] E tények pedig pontosan a zaklatás törvényi tényállási elemeivel azonosíthatók, miután a félelemkeltésen túl a terhelt semmilyen konkrét magatartást nem tanúsított, ami azt célozta volna, hogy az emberölés(eke)t kísérleti szakba juttassa.
[88] A terhelt az irányadó tényállás alapján tehát egyebet nem tett, mint hogy a gondolatainak nyilvánosan, a célzott személy irányába hangot adott, azonban az üzenetekben nincs az abban foglaltak végrehajtásának elhatározására vonatkozó dinamikus fejlődés, vagy bármi, ami arra utalna, hogy e fenyegetések végrehajtása végett bármit is tett vagy arra készülne. Az üzenetek hangvételükben hol erősebbek, hol gyengébbek, és az abban álló fenyegetés jellegét érintően is hullámzóak. Mindezek mellett van jelentősége az időbeliségnek, nevezetesen, hogy mind erre a félelemkeltésen való továbblépés bármilyen jele vagy arra utaló szándéka nélkül, több mint két és fél éves időtartam alatt, részben ráadásul már akkor került sor, amikor a terhelt az érintettek által is tudottan az országot is elhagyta.
[89] Következésképpen a terhelt üzenetekben megjelenő megnyilvánulásaiban az elkeseredettségből fakadó tehetetlenség és az azzal összefüggő düh érhető tetten, ennek ellentételezése generált a terhelt részéről egy, a problémája – terhelt szerinti – okozója felé állandósult jelleggel fenntartott félelemkeltést, ez pedig nem azonos az emberölés(ek) végrehajtását célzó komoly elhatározással.
[90] Mindennek annulálására a Legfőbb Ügyészség által is hivatkozott azon elsőbírói megállapítás sem alkalmas, mely szerint az irányadó tényállásban szereplő tudati tény, nevezetesen, hogy a terhelt a volt felesége és családtagjai megölését határozta el, a felülvizsgálatban nem támadható ténymegállapításnak tekinthető.
[91] A Kúria következetes gyakorlata, hogy amennyiben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a tudati tényeket is megállapítja, azok a felülvizsgálati eljárásban nem támadható tényállás részét képezik [Kúria Bfv.I.718/2021/8. (BH 2022.144.)]. A Kúria azonban arra is rámutatott, hogy a tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága csak akkor esik el, amennyiben a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből életbeli jelenségekből, a belső tények valóban következnek (BH 2018.232. [38] bekezdés, Bf.II.1256/2015/5.). Jelen ügyben nem ez a helyzet. Azontúl ugyanis, hogy az üzenetek idézett tartalma és a terhelti megnyilvánulások összhangja hiányzik, önmagában az a megállapítás, mely szerint a terhelt a volt hozzátartozói megölését „elhatározta”, önmagában még csak nem is előkészület, az kizárólag az élet elleni bűncselekményre vonatkozó – nem büntetendő – terhelti gondolat.
[92] Mindezek alapján a terhelt – tényállás I. pontjában írt – cselekménye nem az élet elleni bűncselekmények előkészülete, hanem a zaklatás bűntette befejezett alakzata megállapítására alkalmas. A terhelt ugyanis a kapcsolattartási formákkal visszaélve félelemkeltés céljából, annak fenntartása végett volt feleségét és rá tekintettel hozzátartozóit élet ellenes cselekmény elkövetésével üzeneteiben többször megfenyegette. A zaklatás lényege abban áll, hogy a kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedik a sértettre; jelen esetben a terhelt pedig – egyébiránt eredményesen – pontosan ezt célozta.
[93] A zaklatás rendbeliségét a passzív alanyok száma határozza meg. Jelen ügyben ez egyetlen személy, nevezetesen a terhelt volt felesége, miután kizárólag ő kapta személyes vagy az elektronikus kapcsolattartás keretében a fenyegetéseket. Tartalmuk szerint pedig ezek neki, illetve családjának, azon belül két alkalommal pontosan megjelölt hozzátartozóinak, édesanyjának, édesapjának, valamint két testvérének szóló és nekik is célzott fenyegetések voltak. Mindez pedig pontosan megfelel a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott törvényi tényállás „mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját” fordulatának.
[94] A zaklatás valamennyi alakzata csak magánindítványra büntethető [Btk. 231. § (2) bek.]. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló, a Be. 378. § (3) bekezdése szerinti, egy hónapos határidőt a bűncselekmény befejező mozzanatától, utolsó részcselekményétől (az arról való tudomásszerzéstől) kell számítani. A sértett a büntetőeljárás teljes folyamatában a fenyegetésekről való tudomásszerzést követően írásban, és tanúkihallgatásai során is a terhelt megbüntetése iránti igényének adott hangot, legutoljára 2022. szeptember 23. napján terjesztett elő magánindítványt (nyomozati iratok V/547. oldal). Ekként a terhelt ezen időpontig tartó cselekményei miatti felelősségre vonásának a törvényes minősítés szerint – amely az elsőfokú ítéletben számozottan rögzített üzenetek közül az 1–33. alattiakra terjed ki – egyéb eljárásjogi akadálya sem volt.
[95] A terhelt terhére élet elleni bűncselekmény előkészületének felrótt cselekményeinek helyes minősítése, mely a speciális alanyi körbe tartozó egyetlen passzív alanyt érintett, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntette, miután az ugyanolyan bűncselekmény elkövetésére egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször került sor [Btk. 6. § (2) bek.].
[96] A szóban forgó bűncselekmény büntetési tétele a generális minimumra tekintettel három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés. A terhelt terhére rótt további bűncselekményeket a törvény, a tartási kötelezettség elmulasztásának vétségét két évig, a rongálás vétségét egy évig, a közlekedés biztonsága elleni bűntettet három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, így a terhelttel szemben a Btk. 81. § (3) bekezdésének megfelelő halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés mértéke három hónaptól négy év hat hónapig terjedhet, melynek a Btk. 80. § (2) bekezdésének megfelelő középmértéke két év négy hónap tizenöt nap. A szabadságvesztés mint büntetési nem joghátrányként való kiszabása tehát – a törvényes minősítés mellett is – törvényes.
[97] Figyelemmel az alapügyben eljárt bíróságok által feltárt és értékelt bűnösségi körülményekre, a zaklatás kifejezetten hosszú, két és fél évet is meghaladó időtartamára, a zaklatás jellegére és módjára, ebben a körben leginkább az élet és testi épség elleni rendszeres fenyegetés mibenlétére, a sértett életvitelére való jelentős kihatására, a jogerős ítéletben kiszabott négy év a megváltozott büntetési tételkeret között sem aránytalan, vagyis aránytalanul súlyosnak egyáltalán nem tekinthető, annak enyhítésére indok nincs. A Be. 649. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozás tehát nem alapos.
[98] A terhelt a kiutasítás törvénysértő kiszabását is kifogásolta az országban tartózkodás időtartama, vérszerinti gyerekére tekintettel őt megillető kapcsolattartási jogára hivatkozással.
[99] A kiutasítás törvénysértő kiszabása a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak feleltethető meg.
[100] A Btk. 59. § (1) bekezdése szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani.
[101] A Btk. 59. § (2) bekezdése szerint nem utasítható ki az, aki számára Magyarország menedékjogot biztosít.
[102] A Btk. 59. § (3) bekezdése alapján a szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.
[103] Végül a Btk. 59. § (4) bekezdése szerint azzal szemben,
a) aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy
b) aki Magyarország területén jogszerűen tartózkodik, és a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne,
csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.
[104] Annak eldöntése, hogy a nem magyar állampolgár elkövetővel szemben indokolt-e kiutasítás alkalmazása, a bírói mérlegelés körébe tartozik. E körbe tartozik az abban való állásfoglalás is, hogy a kiutasítás alkalmazásával nem sérül-e a terhelt családi élet tiszteletben tartásához való joga, ezért erre nézve nincs helye felülvizsgálatnak (BH 2017.2.).
[105] A terhelt iráni állampolgár, ezért a Btk. 59. § (1) bekezdésében állampolgársági szempontból meghatározott alanyi körnek megfelel. Emellett a jogerős ítélet ténymegállapításai alapján rögzíthető, hogy menedékjoggal nem rendelkezik, vagyis a Btk. 59. § (2) bekezdése alapján sem volt akadálya a büntetés kiszabásának.
[106] Kétségkívül a terhelttel szemben tíz évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabására került sor, ettől függetlenül a Btk. 59. § (4) bekezdésében meghatározott további feltételek közül az ország területén jogszerű tartózkodás [Btk. 59. § (4) bek. b) pont] a tartózkodási engedélyének és befogadotti státuszának visszavonására tekintettel (elsőfokú ítélet [161] bekezdés) nem áll fenn.
[107] Az ország területén legalább tíz év jogszerű tartózkodás [Btk. 59. § (4) bek. a) pont] megállapítását alátámasztó tények sem olvashatóak ki a jogerős ítéletből, mindössze csak az, hogy több mint 18 éve érkezett Magyarországra, de volt feleségével bizonyosan Prágában éltek együtt, mely 2018. évben szakadt meg.
[108] A Btk. 59. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott további feltétel, nevezetesen a családi élet tiszteletben tartásához való jog sérelme ugyanakkor bírói mérlegelés tárgya, ezért – miután nem törvény által előírt kötelező rendelkezés – felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[109] A terhelt a jogerős ítéletnek a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátásról, továbbá a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendeléséről szóló rendelkezéseit is sérelmezte.
[110] A Be. 650. §-a a felülvizsgálat egyes olyan korlátait határozza meg, melyek esetében az egyébként felülvizsgálati oknak minősülő jogsértés miatt sincs helye felülvizsgálatnak.
[111] A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatra nem kerülhet sor, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.
[112] A Be. 671. § 2. és 4. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontja alapján történő végrehajtásának elrendeléséről [Be. 671. § 2. pont], illetve a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről [Be. 671. § 4. pont].
[113] A felfüggesztett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontjában meghatározott okon alapuló törvénysértő elrendelésével, valamint a feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatban felmerült törvénysértés kiküszöbölésére a Be. 671. § 2. és 4. pontjai egyszerűsített felülvizsgálat keretében lehetőséget adnak, következésképpen amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[114] A terhelt egyéb, a vele szemben lefolytatott eljárás szabályosságát érintő észrevételei kapcsán pedig a Kúria arra mutat rá, hogy felülvizsgálatnak eljárási szabálysértés miatt is kétségkívül helye van, azonban az előterjeszthető felülvizsgálat okait a Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontja taxatíve sorolja fel. Ezek között pedig sem az ügyiratok sérelmezett megismerése, sem a tolmácsolás milyensége nem szerepel. A tolmács eljárásával kapcsolatban kizárólag az valósít meg felülvizsgálati okot, ha a bíróság a tárgyalást tartja meg a terhelt által értett tolmács részvétele nélkül; mivel a nem magyar anyanyelvű terhelt esetében a tolmács részvétele a Be. 78. § (1) bekezdése alapján főszabályként kötelező, így a tárgyalási távolléte ilyen esetben feltétlen – és egyben felülvizsgálatot megalapozó – eljárási szabálysértést valósít meg (BH 2014.203.).
[115] A Kúria – mivel nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[116] A felülvizsgálati eljárásban – a magyar nyelvet nem ismerő terhelt részére fordítással kapcsolatban – felmerült bűnügyi költségről a Be. 664. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett.
(Kúria Bfv.II.562/2025/11.)