A hűtlen kezelés elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelezettség szándékos megszegése. Amennyiben a bűncselekmény tárgyát képező megbízási díj összegének meghatározása/jóváhagyása ténylegesen nem a terhelt mint a helyi önkormányzat költségvetési szerv vagyonkezelőjének a döntése volt, hanem a fenntartóé, úgy büntetőjogi felelőssége hűtlen kezelésben nem állapítható meg [Btk. 376. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont]; a VII. r. és a VIII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
Ezért a III. r. vádlottat 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 2 év költségvetési szervnél magasabb beosztású közalkalmazottként végzett intézményvezetői foglalkozástól eltiltásra, a VII. r. és a VIII. r. vádlottat egyaránt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását valamennyi vádlott esetében 3 év próbaidőre felfüggesztette.
Megállapította, hogy a vádlottak a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható.
A törvényszék az 1. számú Kft.-vel szemben 20 238 720 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el és 5 000 000 forint pénzbírságot szabott ki, míg a 2. számú Kft.-vel szemben 3 794 760 forint összegre rendelt el vagyonelkobzást, és 750 000 forint pénzbírságot szabott ki.
Rendelkezett a bűnjelekről, valamint egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat 67 428 forint, továbbá az 1. számú Kft.-t 263 946 forint, a 2. számú Kft.-t 253 500 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a III. r. vádlottat az ellene hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont], a VII. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont] és a VIII. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bek., (4) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
Az 1. számú Kft. és a 2. számú Kft. jogi személyekkel szemben alkalmazott intézkedéseket hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.
[3] A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása miatt, illetve a 2. számú Kft. és az 1. számú Kft. vonatkozásában vagyonelkobzás és pénzbüntetés alkalmazása érdekében.
[4] A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a III. r. vádlott tudta, hogy már intézményvezetői kinevezése előtt is 1. számú ügyvéd látta el az adatvédelmi tisztviselői feladatokat, ismerte az erre vonatkozó szerződést, illetve azt, hogy a 3. számú Kft.-vel kötött szerződést követően is 1. számú ügyvéd fogja ellátni ezt a feladatot nagyságrendileg ugyanazon megbízási díjért.
[5] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az eltérő tényállás megállapítására vonatkozó eljárási szabályok megsértésével, a másodfokú eljárásban tilalmazott bizonyítékok felülmérlegelésével állapított meg az elsőfokú bíróságétól eltérő tényállást.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a mindhárom vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta.
[7] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás valamennyi vádlott tekintetében minden lényeges kérdést illetően megalapozott, azonban a másodfokú bíróság törvénysértően állapított meg eltérő tényállást, mivel azt az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységének támadásával tette és figyelmen kívül hagyta, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése körében értékelendő bizonyítékértékelés során tett logikai következtetés nem azonos az ítélet megalapozottságával összefüggő tényekből további tényekre vont következtetésekkel.
[8] Ugyanakkor kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, visszaállítandó tényállás is kisebb hiányosságokban szenved, mivel nem tartalmazza az adatvédelmi tisztviselői feladatok ellátásával összefüggésben keletkezett számlákat, azt, hogy ha az Egyesített Szociális Intézmény (a továbbiakban: ESZI) a szerződéses viszonya alatt minden hónapban kifizette volna a megbízási díjakat, összességében mekkora összegű vagyoni hátrány érte volna, valamint, hogy az ESZI a cégeknek ténylegesen mely időszakon belül, hány alkalommal, és mekkora összegeket utalt át.
[9] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban meg kell jelölni a következőket:
– az ESZI-t, ha a 3. számú Kft. részére a szerződéses viszony 19 hónapja tekintetében elutalta volna a megbízási díjat (figyelemmel az 1. számú ügyvéd ügyvédi irodája részére a 3. számú Kft. által szerződés szerint havonta fizetendő 248 920 forint összegre is) 24 033 480 forint vagyoni hátrány érte volna. Ugyanakkor ténylegesen 2019. július 3. és 2020. szeptember 30. napja között összesen 16 alkalommal utalt át megbízási díjat, így összesen 24 221 440 forint átutalására került sor a 3. számú Kft.-nek, amely cég 2019. július 11. és 2021. január 7. napja között összesen 16 alkalommal utalt át alkalmanként 248 920, azaz összesen 3 982 720 forintot 1. számú ügyvéd ügyvédi irodájának;
– a szerződéses viszony az ESZI és a 2. számú Kft. között formálisan 2021. január 4. napjától, ténylegesen azonban 2021. február 1. napjától 2021. december 31. napjáig állt fenn;
– amennyiben az ESZI a 2. számú Kft. részére a megbízási díjat a 11 hónapig fennálló szerződéses viszony minden hónapjában kifizette volna, az ESZI-t 13 914 120 forint vagyoni hátrány érte volna;
– az ESZI a 2. számú Kft. bankszámlájára ténylegesen csak 2021. április 1. napján kéthavi összegnek megfelelő megbízási díjat, míg 2021. április 30. napján egyhavi megbízási díjat, összesen 4 541 520 forintot fizetett meg, illetőleg a 2. számú Kft. 2021. április 12. napján 1. számú ügyvéd ügyvédi irodájának kéthavi megbízási díjat, azaz 497 840 forintot utalt át.
[10] Emellett is szükségesnek tartotta a tényállásba átemelni az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzített alábbi ténymegállapításokat:
– a III. r. vádlott jogkörében állt szerződést kötni, nem kellett hozzá fenntartói utasítás, avagy jóváhagyás {elsőfokú ítélet indokolás [167] bekezdés}.
– A III. r. vádlott ismerte a rá, mint intézményvezetőre vonatkozó szabályokat, a saját munkaköri leírását, kötelezettségeit. Ismerte, hogy adatvédelmi jogszabályoknak kell megfelelni {elsőfokú ítélet indokolás [172] bekezdés}.
– A III. r. vádlott tudta azt, hogy vezetővé való kinevezését megelőzően 1. számú ügyvéd foglalkozott az ESZI-nél korábban az adatvédelmi feladatokkal, és ezt milyen díjazás ellenében tette, és azt is tudta, hogy az adatvédelmi tisztviselői feladatok ellátása tárgyában a 3. számú Kft.-vel, valamint a 2. számú Kft.-vel való szerződéskötéseket követően is 1. számú ügyvéd fogja ellátni a korábban is ellátott feladatokat (elsőfokú ítélet indokolás [145], [172] bekezdés).
– A III. r. vádlott tudta azt, hogy a 3. számú Kft.-vel és a 2. számú Kft.-vel adatvédelmi tisztviselői feladat ellátására kötött szerződések túlárazottak (elsőfokú ítélet indokolás [172] bekezdés).
– A III. r. vádlott az adatvédelmi feladatok ellátására kötött, a valós teljesítés értékének több, mint hatszoros díját rögzítő szerződések megkötése kapcsán megszegte a rá, mint önkormányzati költségvetési szervet vezető személyre vonatkozó, az ESZI szervezeti és működési szabályzatát, valamint a saját munkaköri leírását, amelyek értelmében az intézmény költségvetésének tervezésekor és végrehajtásakor gondoskodik a takarékos, észszerű gazdálkodásról, azaz a jó gazda gondosságával jár el. Amely egyébként is általános elvárhatósági szabály a vagyonkezelésben (elsőfokú ítélet indokolás [164] bekezdés).
[11] Továbbá helyesbítendőnek tartotta az ítéleti tényállást annyiban, hogy a III. r. vádlott társai közreműködésével elkövetett cselekmény következtében nem az önkormányzatot, hanem az ESZI-t érte a vagyoni hátrány, mivel az ESZI az önkormányzat által részére biztosított költségvetési összeggel maga rendelkezett.
[12] Ugyanakkor az ügyészi indítvány „az ítéleti tényállás bizonyítás anyagával való összhangja” megjelölésű részében több, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában szereplő ténymegállapítást tartott helytállónak, és azokat mint az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását alátámasztó következtetéseket idézte érvelésében.
[13] Ilyenek voltak – egyebek mellett – a következők:
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének a [150] bekezdésében tett azon ténymegállapítás, hogy a VII. r. vádlott cége és az ESZI szükségtelenül kötött további, e tárgykörbe tartozó szerződéseket.
[15] Továbbá az a ténymegállapítás, hogy a 2. számú Kft.-vel történő szerződéskötést megelőzően csak látszólag szerzett be különféle árajánlatokat, tényleges versenyeztetésre nem került sor. {Az elsőfokú ítélet [158] bekezdésben írtak szerint „a meghívásos versenytárgyalás kiírása csak színjáték volt”.}
[16] A Legfőbb Ügyészség a fentiekkel történő kiegészítéssel indítványozta az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás visszaállítása mellett, hogy a harmadfokú bíróság állapítsa meg a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlott bűnösségét a vád szerint terhükre rótt bűncselekményben, azt a III. r. és a VII. r. vádlott esetében minősítse a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének, amely cselekményt a VII. r. vádlott bűnsegédként követett el, míg a VIII. r. vádlott cselekményét minősítse a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette kísérletének, amely cselekményt a VIII. r. vádlott bűnsegédként követett el.
[17] Mindhárom vádlottat ítélje szabadságvesztésre, amelynek végrehajtási fokozata börtön, és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel; a III. r. vádlottat költségvetési szervnél magasabb beosztású közalkalmazottként végzett intézményvezetői foglalkozástól, míg a VII. r. és a VIII. r. vádlottat gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, vagy egyszemélyi vezetője foglalkozástól határozott időre tiltsa el; a VII. r. és a VIII. r. vádlottal szemben szabjon ki pénzbüntetést; állapítsa meg, hogy a vádlottak a kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtása esetén legkorábban a szabadságvesztések kétharmad részének letöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra; rendeljen el vagyonelkobzást az 1. számú Kft.-vel szemben 20 238 720 forint, a 2. számú Kft.-vel szemben 3 794 760 forint összeg erejéig, és e társaságokkal szemben szabjon ki pénzbírságot is. A bűnjelek tekintetében az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal egyezően rendelkezzen; kötelezze az 1. számú Kft.-t és a 2. számú Kft.-t mindazon eddigiekben felmerült bűnügyi költség megfizetésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárás során a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés szükségességét kellett vizsgálni; valamint kötelezze a vádlottakat egyetemlegesen az eddigiekben az előzőek kivételével felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[18] A Kúria a másodfellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[19] A nyilvános ülésen perbeszédében a Legfőbb Ügyészség képviselője változatlan tartalommal fenntartotta az ügyészi fellebbezésben foglaltakat. Utalt a harmadfokú eljárás megnyíltának jogi alapjára és kiemelte, hogy a másodfokú bíróság törvénysértően állapított meg az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállást az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét támadva. Relatív eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülést tartott, bizonyítást nem vett fel, ehhez képest eltérő tényállást állapított meg a vádlottak tudattartalma vonatkozásában. A vádlottak tudattartalmára levont következtetés ténykérdés, mely vonatkozásban a másodfokú bíróságnak változtatásra, bizonyítás felvétele nélkül eltérő tényállás megállapítására csak az elsőfokú ítélet megalapozatlansága esetén lett volna lehetősége.
[20] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria – az ügyészség által megjelölt kiegészítéssel – az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás visszaállítása mellett a másodfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott vonatkozásában változtassa meg, és állapítsa meg a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlott bűnösségét a vád szerint terhükre rótt cselekményben, azt a III. r. és a VII. r. vádlott esetében minősítse a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének, amely cselekményt a VII. r. vádlott bűnsegédként követett el, míg a VIII. r. vádlott cselekményét minősítse a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette kísérletének, amely cselekményt a VIII. vádlott bűnsegédként követett el. A büntetés kiszabására, a jogkövetkezményekre vonatkozóan szintén az írásbeli indítványával egyezően nyilatkozott.
[21] A III. r. vádlott védője a felszólalásában – korábbi nyilatkozatait változatlanul fenntartva – az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Mind a tényállás megváltoztatása kérdésében, mind a hűtlen kezelés tekintetében elfoglalt jogi állásponttal kapcsolatban egyetértett a másodfokú bíróság által kifejtettekkel.
[22] A VII. r. vádlott védője perbeszédében az addigi nyilatkozatait változatlanul fenntartotta, és a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.
[23] A VIII. r. vádlott védője a másodfokú bíróság ítéletét megalapozottnak értékelve annak helybenhagyására tett indítványt.
[24] Az 1. számú Kft. és a 2. számú Kft. érdekében eljáró ügyvédek az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását indítványozták.
[25] Az utolsó szó jogán a III. r. vádlott nem kívánt nyilatkozni, míg a VIII. r. vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését.
[26] A fellebbviteli főügyészség által bejelentett fellebbezés a következők szerint nem alapos.
[27] A másodfellebbezés alapján harmadfokú eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja.
[28] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[29] A Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdése – a (2a) bekezdésben írt korlátok között – meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdése pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.
[30] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezés alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak.
[31] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[32] A Be. 615. § (2) bekezdés b) pont első fordulata értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette.
[33] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásban rögzített cselekmény miatt a vádlottakat – a III. rendűt mint tettest, a VII. r. és VIII. rendűt mint bűnsegédeket – hűtlen kezelés bűntette [Btk. 376. § (1) bek. és (4) bek. a) pont] miatt ítélte el, ezzel szemben a másodfokú bíróság a vádlottakat felmentette.
[34] Mivel a másodfokú bíróság döntése ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, lehetőség nyílt az ellentétet, illetve eltérést engedő új eljárási fokra, a másodfellebbezés törvényi joga megnyílt.
[35] Az ellentétes rendelkezés mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő – így az elsőfokú bűnösségmegállapítás, illetve a felmentés ellenében igénybe vehető – új eljárási fokra.
[36] Nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását.
[37] Utóbbiról rendelkezik a Be. 615. § (3) bekezdése, ami a másodfellebbezés törvényi joga, s ehhez kötődik a felülbírálat Be. 618. § szerinti szabályozása.
[38] Ennek lényege, hogy az ellentétes döntés elengedhetetlen, de nem eleve, feltétlen (hivatalból), hanem csak akkor jelent harmadfokú eljárásra jogot, ha az ilyen, avagy azzal összefüggő rendelkezést a jogosult sérelmezi. Tehát nem automatikusan van helye harmadfokú eljárásnak, hanem csak akkor, ha a jogosult (Be. 616. §) a törvény adta jogával élve, valamely törvényi okból sérelmezi a másodfokú határozatot.
[39] Jelen ügyben a másodfellebbezés törvényi jogával az ügyészség élt.
[40] Az ügyészség fellebbezése a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja szerinti, az ellentétes döntést sérelmezve mindhárom vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását célozta. Ebből következően a felülbírálat teljeskörű. Ez jelenti tehát a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, a felülbírálat tény- és jogkérdést is érintő.
[41] A joghatályos fellebbezés alapján a Kúria – első körben – a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[42] A felülbírálat tárgya értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül a feltétlen, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig a tényállás megalapozottsága.
[43] Mindezek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárná [Be. 625. § (1) bek. és (2) bek.].
[44] A vádlottakat érintő (teljes körű) felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e.
[45] A harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető (Be. 619. §).
[46] Eszerint a harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – a részéről tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított, és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.
[47] A másod- és a harmadfokú bíróság számára egyaránt adott ugyanis a megalapozatlanság vizsgálatának törvényi lehetősége, és ugyanazok értendők a megalapozatlanság okai alatt [Be. 592. § (1) bek.].
[48] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát – változatlanul – a bizonyítás főszabálya adja, miszerint a Be. 167. § (3) és (4) bekezdései alapján a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.
[49] Ahogyan arra a másodfokon eljárt ítélőtábla is rámutatott, ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének – akár közvetett, akár közvetlen bizonyítás útján való – meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.
[50] Ugyanakkor a jelenleg hatályos Be. felmentést ad e kötöttség alól és – a törvényi feltételek teljesülése esetén – megengedi, hogy a másodfokú bíróság
– a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy
– eltérő tényállást állapítson meg, és ez alapján határozzon (Be. 593. §).
[51] Ennek elsődleges és általános feltétele, hogy a tényállás nem megalapozott, ezért e kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját.
[52] A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben ki kell küszöbölni. Következik ez már csak abból is, hogy a Be. 607–611. §-ai nem határoznak meg a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó hatályon kívül helyezési okot.
[53] A Be. 592–594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják; a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. § (2) bek.] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem az éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze.
[54] A másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. § (2) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti okból részben megalapozatlan, azaz a tényállás hiányos, ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett (másodfokú ítélet [51] és [124] bekezdés).
[55] A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölendő az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapulvételével a tényállásba nem tartozó részeket onnan mellőzte, illetve az általa helyesnek tartott megállapításokkal kiegészítette, ekként részben eltérő tényállást állapított meg, amivel valamennyi vádlott bűnösségének kérdésére is kiható változtatást eszközölt {másodfokú ítélet [130]-[133] bekezdés}.
[56] A másodfokú bíróság tényállást javító tevékenysége a következő volt:
– mellőzte az ítélet [15] bekezdéséből azt a megállapítást, hogy a VII. r. és a VIII. r. vádlott a tényleges verseny elkerülése, a megbízási díjak számukra kedvező meghatározása érdekében, más gazdasági társaságokat is bevonva működtek együtt;
– az ítélet [17] bekezdéséből mellőzte az arra vonatkozó megállapítást, miszerint a III. r. vádlott tudta, hogy 1. számú ügyvéd adatvédelmi tisztviselői minőségben is ismert volt;
– mellőzte a [23] és a [29] bekezdésekben rögzítetteket is, ami szerint a III. r. vádlott ismerte az 1. számú ügyvéddel kötött adatvédelmi szerződést, és tudta, hogy 1. számú ügyvéd az adatvédelmi tisztviselői feladatokat nagyságrendileg ugyanazon megbízási díjért vállalta el;
– mellőzte az ítélet [31] bekezdésében foglalt számításokat; valamint
– a [32] bekezdés tekintetében mellőzte a valós teljesítés értékére vonatkozó megállapítást és kiegészítette azzal, hogy nem volt megállapítható, hogy a III. r. vádlott megszegte volna a rá mint önkormányzati szervet vezető személyre vonatkozó munkaköri leírást, amelynek értelmében az intézmény költségvetésének tervezésekor és végrehajtásakor gondoskodik a takarékos és észszerű gazdálkodásról;
– a [33] bekezdést akként pontosította, hogy az abban rögzítettek nem állapíthatók meg, azaz, hogy a III. r. vádlott kötelességszegéssel az önkormányzatnak vagyoni hátrányt okozott, illetve a VII. r. és a VIII. r. vádlott a szerződések megkötésével ahhoz segítséget nyújtott, és a 2. számú Kft.-nél, valamint a 3. számú Kft.-nél jelentkező összeg jogtalan vagyoni előny lett volna.
[57] A másodfokú bíróság az általa megváltoztatott, ekként megalapozottá tett tényállásból mindhárom vádlott bűnössége tekintetében az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetésre jutott.
[58] Ennek eredményeként az egyik ítélet alapján a vádlottak cselekménye bűncselekmény, a másik szerint viszont nem.
[59] A másodfokú ítélet felülbírálata kapcsán a kérdés, hogy a másodfokú bíróság megtehette-e eljárásjogilag azt, amit tett, illetve helyesen tette-e azt, amit egyébként megtehetett.
[60] A Be. 593. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlantáságát kiküszöböli, ennek során az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének vagy részbeni felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye, a (2) bekezdés első mondata értelmében pedig, ha a másodfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése során – a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján – az elsőfokú bíróságtól eltérő tényeket állapít meg, az eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat eltérően értékelheti.
[61] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan. Következésképpen törvényesen járt el akkor, amikor ennek korrekciója érdekében a megalapozatlan tényállás javítását elvégezte.
[62] Tehát megtehette eljárásjogilag, amit tett, hiszen, ha nincs teljes megalapozatlanság, azt meg is kell tennie [Be. 593. § (1) és (2) bek.].
[63] Az iratoknak megfelelő, a rendelkezésre álló bizonyítékokon nyugvó megalapozott tényállás nélkül a büntetőjogi felelősségre vonatkozó eltérő jogi értékelésnek nincs meg a ténybeli alapja.
[64] Ez valójában nem más, mint a megalapozott, valósághű tényállás iránti igény, mely alapján a megfelelő jogkövetkeztések levonhatók.
[65] Ehhez képest pedig a másodfokú bíróság helyesen rögzítette mindazon alapvető szempontokat, amelyek a tényállásjavító tevékenysége során meghatározóak, és tartalmilag is helyesen, okszerű következtetés révén tette mindezt. A másodfokú bíróság tevékenysége nem sértette a felülmérlegelés tilalmát, az eljárási törvény rendelkezései alapján járt el.
[66] A másodfokú bíróság tényállásjavító tevékenysége az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokon alapult, és az észlelt megalapozatlansági hibák kiküszöbölését célozta. Az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára egyébként az ügyészi másodfellebbezés is részletesen hivatkozik.
[67] A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Így nem mondhatja például azt egy, az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra, hogy azt nem fogadja el, és az annak alapján megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás, vagy vallomásrész alapján.
[68] A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie; attól – megalapozott tényállás esetén – akkor sem térhet el, ha saját meggyőződése esetlegesen eltérő. A tényállás módosítása (ide értve az eltérő tényállás megállapítását is) csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet.
[69] Helyesen rögzítette az ítélőtábla az indokolásának [125] bekezdésében, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns (ide nem értve a kifejezetten el nem fogadott bizonyítékot).
[70] Miként arra is helytállóan utalt a [126] bekezdésben, hogy az iratellenesség kiküszöbölése a fellebbviteli bíróság részéről az elsőfokú bíróság által nem a valós tartalma szerint figyelembe vett bizonyíték tekintetében kifejtetteket javítja ki az ügyiratok alapján, téves ténybeli következtetés esetén pedig az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti. Azonban a tényállás módosításának alapja minden esetben az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték.
[71] Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja szerint, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, akkor ennek korrekcióját, a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését a helyes tényállás megállapítása érdekében – miként a másodfokú bíróság – a harmadfokú bíróság is megteheti.
[72] Ahogyan a Be. 619. § (3a) bekezdése alapján azt is, hogy ha a másodfokú bíróság az 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekeszti és a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségét állapíthatja meg, míg a (3b) bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a (3a) bekezdés alapján irányadó tényállást az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, ténybeli következtetés alapján kiegészítheti, helyesbítheti.
[73] Az ügyészség másodfellebbezése ez utóbbit célozta.
[74] A harmadfokú bíróság reformációs jogkörének nyilvánvaló korlátja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 619. § (2) bek.].
[75] Az ügyészség tehát másodfellebbezésében a másodfokú bíróság és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlansága mellett is érvelt.
[76] A Kúria a tényállás megalapozottságának további vizsgálata során észlelte, hogy a másodfokú bíróság tényjavító tevékenysége valóban nem volt teljeskörű, a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás továbbra is részben megalapozatlansági hibában szenved, hiányos maradt [Be. 592. § (2) bek. a) pont].
[77] Ehhez képest a megalapozatlanság kiküszöbölésének az iránya a kérdés. E körben a Kúria a másodfokú bíróság felmentés irányába ható tényjavító tevékenységével értett egyet.
[78] Ezért a Kúria a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja szerint, az iratok alapján a tényállást a következőkkel egészíti ki, illetve helyesbíti:
Mindenekelőtt a tényállási részbe átemeli a másodfokú bíróság további lényeges – a másodfokú ítélet indokolási részében rögzített – ténymegállapításait, amelyeket a határozatának [78], [79] és [86] bekezdéseiben rögzített az alábbiak szerint.
– A 3. számú Kft. által kötött szerződések vizsgálata során megállapítható, hogy a GDPR-ral kapcsolatos feladatok elvégzését az ESZI-nél a 3. számú Kft. közel azonos megbízási díj ellenében vállalta, mint egyéb szervek, intézmények esetében {másodfokú ítélet [78] bekezdés}.
– A III. r. vádlott által vezetett ESZI-vel kötött szerződés 1 192 000 forint + áfa/hó volt, azonban a szerződés nem csupán az ESZI-re vonatkozott, hanem magában foglalta a családsegítő szolgálatot, a gyermekjóléti szolgálatot, a szolgáltatóközpontot, a közösségi pszichiátriai ellátást, az 1. számú utca Idősek Klubját, a 2. számú utca Idősek Klubját, a 3. számú utca Idősek Klubját és az Időskorúak Gondozóházát. Az egyes tagintézményekre vetített havi megbízási díj 149 000 forint + áfa volt, ahogyan az a szerződésben is rögzítésre került {másodfokú ítélet [79] bekezdés, megbízási szerződés 5. pont}.
– A 3. számú Kft.-vel való szerződés megkötésére akkor került sor, amikor az ESZI-nek az adott évre vonatkozóan már elfogadott költségvetése volt, így a III. r. vádlottnak a fenntartóhoz kellett fordulnia annak érdekében, hogy a szerződésben meghatározott összeget biztosítsák. A megbízási díj összegét tekintve a fenntartó kifogást nem emelt, és arra a fedezetet biztosította {másodfokú ítélet [86] bekezdés}.
[79] A továbbiakban pedig a bizonyítás anyaga alapján rögzíti a következőket.
– A III. r. vádlott a hivatalba kerülését követően az adatvédelmi feladatok ellátása érdekében a polgármesteri hivatal népjóléti osztálya vezetőjének ajánlására (akinek a polgármesteri hivatal jegyzője javasolta) kereste meg telefonon a VII. r. vádlottat mint a 3. számú Kft. ügyvezetőjét {tényállás [16] bekezdése}.
– A III. r. vádlott a megbízási szerződés megkötéséhez szükséges többletforrás biztosítása érdekében az önkormányzat polgármesteréhez fordult a 2019. május 30. napján kelt fedezetkérő levelében, amiben az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679. számú rendeletére hivatkozással rögzíti, hogy a megbízási szerződés díja 2019-es évre vonatkozóan 8 344 000 forint + áfa, azaz bruttó 10 596 880 forint, a költségvetési keret ugyanakkor erre a célra 2 492 000 forint + áfa, azaz bruttó 3 164 840 forint. Erre tekintettel kéri, hogy az ESZI részére az önkormányzat biztosítson fedezetet a különbözet finanszírozására a fenti rendeleti előírásoknak való megfelelés érdekében. Az igényelt összeg: 5 852 000 + áfa, azaz bruttó 7 432 000 forint (nyomozati iratok, levél).
– A fenti előterjesztés elfogadását követően, miután az igényelt forrás rendelkezésre állt, másnap, 2019. május 31. napján kötötte meg az ESZI képviseletében eljáró a III. r. vádlott a 3. számú Kft.-vel a megbízási szerződést.
– A III. r. vádlott a VII. r. vádlott 2020. szeptember 17. napján keltezett, többletforrás kezdeményezésére a 2020. szeptember 24-én adott válaszában a VII. r. vádlott részére azt a tájékoztatást adta, hogy a megbízási díj összegének emelésére nincs mód. Amennyiben változatlan megbízási díj ellenében nem kívánják a továbbiakban ellátni a feladatot, úgy javasolja a megbízási szerződés 2020. december 31. napjával közös megegyezéssel történő megszüntetését {tényállás [24] bekezdése, nyomozati iratok, levél}.
– A tényállás [25] bekezdés második mondatát kiegészíti, ekként az a következőképpen szól. „A megbízási szerződés díjként – annak utólagos felülvizsgálatát követően az összeget csökkentve – szintén havi 1 192 000 forint + áfa, azaz 1 513 840 forint megbízási díjat tartalmazott.”
– Mellőzi továbbá a tényállásból, hogy „magával az önkormányzattal az adatvédelmi tisztviselői feladatok ellátására a szerződést 2020. szeptember 7-én kötötte meg a VII. r. vádlott által képviselt gazdasági társaság” {elsőfokú ítélet [13] bekezdés}.
[80] Az ekként kiegészített (és helyesbített) tényállás megalapozott, és irányadó a harmadfokú eljárásban is [Be. 619. § (1) bek.].
[81] A III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlott bűnössége azonban e tényállás alapján nem állapítható meg.
[82] A Btk. 376. § (1) bekezdése szerint hűtlen kezelést követ el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A (4) bekezdés a) pontja alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt okoz.
[83] A hűtlen kezelés jogi tárgya a vagyon megóvásához fűződő tulajdonosi érdek.
[84] E bűncselekmény lényege: vagyoni hátrányt okozó visszaélés az idegen vagyon kezelésére vonatkozó megbízatással; elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelezettség megszegése. A vagyonkezelési kötelezettség tartalmát megállapíthatják jogszabályok, hatósági határozatok, megbízási szerződések, belső szabályzatok, a társaság legfőbb szervének utasításai és belső szokásjogi szabályok egyaránt. Mindezeknek közös lényege, hogy a vagyonkezelőnek a rendes gazdálkodás szabályai szerint kell eljárnia, és nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a tulajdonos vagyoni érdekeinek sérelmével jár. Vagyis a vagyonkezelő megbízása teljesítése során a tulajdonos érdekeinek megfelelően és javára köteles eljárni.
[85] A hűtlen kezelés olyan szándékosan megvalósítható bűncselekmény, amely csak akkor állapítható meg, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy magatartása, és a tulajdonos oldalán bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés fennáll; vagyis a törvényi tényállásból az is következik, hogy a vagyoni hátrány elszenvedője végső soron a vagyon tulajdonosa lehet. Az elkövető szándékának a vagyoni hátrány bekövetkezésére is ki kell terjednie, amely lehet eshetőleges szándék is.
[86] A hűtlen kezelés tettese csak az lehet, aki a dolgot kezeli, akire a vagyonkezelői megbízatás kiterjed.
[87] Nem kétséges, hogy a büntetőjogi felelősség kérdését illetően a III. r. vádlott cselekvőségének értékelése az elsődleges, hiszen a VII. r. és a VIII. r. vádlott elkövetői minősége az elsőfokú ítélet tényállása és a vád szerint is értelemszerűen a bűnsegélyre korlátozódott.
[88] Eldöntendő kérdés tehát, hogy az ESZI intézményvezetőjeként mint vagyonkezelő a III. r. vádlott a szóban forgó szerződések megkötésével büntetőjogi tilalomba ütköző – a hűtlen kezelés törvényi tényállásába illeszkedő – elkövetési magatartást tanúsított-e, magatartása és a vagyoni hátrány között fennáll-e az okozati összefüggés, alanyi oldalon pedig a bűnössége (szándékosság) megállapítható-e.
[89] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, amely az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
[90] Ehhez képest a Kúria, egyetértve az ítélőtábla indokolásával, a rendelkezésre álló bizonyítékok, az irányadó tényállás alapján a következőket emeli ki.
[91] Tény, hogy a III. r. vádlott intézményvezetőként, ekként vagyonkezelőként kötött szerződést a VII. r. vádlott cégével, azonban az ügylet (és az ügy) sajátossága, hogy a szerződés szerinti összeg jóváhagyása, így végső soron a szerződés megkötése nem a III. r. vádlotton múlott, az a polgármester (a fenntartó) döntése volt.
[92] Tény ugyanis, hogy a szerződés megkötésének idején az ESZI-nek az adott évre vonatkozóan már elfogadott költségvetése volt.
[93] Miként tény az is, hogy amennyiben a szerződés megkötésére év közben kerül sor, és a már elfogadott költségvetésben meghatározott keretet meghaladja a megkötendő szerződésben szereplő megbízási díj, úgy az intézményvezetőnek a forrás biztosításához előterjesztést kellett tennie a fenntartó felé.
[94] Ennek megfelelően tény, hogy a III. r. vádlott – mivel a folyó évi költségvetés többletforrást nem biztosított – az önkormányzat polgármesteréhez fordult a 2019. május 30. napján kelt (a konkrét összegeket tartalmazó) fedezetkérő levelében, és csak annak elfogadását követően köthette meg az ESZI képviseletében a 3. számú Kft.-vel a megbízási szerződést.
[95] Ez pedig azt jelenti, hogy a konkrét esetben a III. r. vádlott vagyonkezelői jogosultságától (és kötelezettségétől) függetlenül az érdemi döntés meghozatala, ami egyet jelentett a megbízási díj meghatározásával és elfogadásával, ténylegesen nem volt a III. r. vádlott hatókörébe tartozó, fenntartói, azaz önkormányzati döntést igényelt.
[96] Következésképpen nem állapítható meg a III. r. vádlott részéről olyan kötelességszegő magatartás, amely az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás körében a költségvetési fedezetet biztosító szerv, a fenntartó tudta vagy akarata ellenében való lett volna.
[97] Ugyanakkor mindezen tények nem teszik a III. r. vádlottat feltétlen felelősség nélkülivé, azonban ahhoz, hogy a büntetőjogi felelőssége ezek ellenére megállapítható legyen, olyan egyéb ténybeli körülmények fennállása szükséges, amelyek viszont jelen ügyben nincsenek.
[98] Épp ellenkezőleg.
[99] E körben a következő tényeknek van jelentőségük.
[100] A III. r. vádlott szociális munkásként 2018-tól dolgozott az ESZI-nél (előtte a Máltai Szeretetszolgálatnál végzett segítő munkát), és mindössze 2 hónapja (2019. április 1. napjától) volt intézményvezető.
[101] Az ESZI-nél 2019 januárjától nem volt adatvédelmi tisztviselő, miután az előző évben a korábbi intézményvezető felmondta a korábbi adatvédelmi tisztviselő szerződését.
[102] A III. r. vádlott korábban nem ismerte sem a VII. r., sem pedig a VIII. r. vádlottat, velük nem volt kapcsolatban.
[103] Ellenben a VII. r. vádlott cége már az ESZI-vel kötött megbízási szerződés megkötését megelőzően, 2018. évben és 2019. évben is több hasonló jellegű szerződést kötött az önkormányzat intézményeivel.
[104] Ehhez képest a VII. r. vádlott személyét, cégét az önkormányzat népjóléti osztályának vezetője – akinek az önkormányzat jegyzője javasolta a VII. r. vádlott cégét – ajánlotta a III. r. vádlottnak.
[105] Ekként az irányadó tényállás alapján az első szerződés (a VII. r. vádlott cégével) megkötéséhez vezető folyamatban, a cég kiválasztásában az új, egyébként a korábbi megbízási díjhoz képest valóban jelentős többletforrást igénylő megbízási díj összegének (bár az összeg a szerződés 5. pontja szerint több tagintézményt érintett) meghatározásában, illetve elfogadásában a III. r. vádlott nem játszott meghatározó szerepet, a végső döntést nyilvánvalóan nem ő hozta.
[106] Ehhez képest van jelentősége annak, hogy a második szerződés (a VIII. r. vádlott cégével) megkötését megelőzően a III. r. vádlott a VII. r. vádlott megbízási díj emelésére vonatkozó igényét nem fogadta el, majd a megbízási szerződést emiatt közös megegyezéssel megszüntették.
[107] Ezt követően pedig egy egyszerű beszerzési eljárásban kiírt pályázat nyertesével, a VIII. r. vádlott cégével kötötte meg a megbízási szerződést ugyanazon összegért, mint amekkora díjazásért a VII. r. vádlott gazdasági társasága.
[108] Ez viszont azt is jelenti, hogy a III. r. vádlott a fenntartó által előző évben jóváhagyott szerződéses összegtől, a biztosított kerettől nem tért el, kötelességszegő vagyonkezelői magatartás ez esetben sem állapítható meg.
[109] Mindezzel összefüggésben, figyelemmel a legfőbb ügyészségi indítványban szereplő indokolásra, az ebben, illetve az első- és a másodfokú ítéletben is több esetben felmerült vád kereteire történő utalásra, a Kúria a következőkre mutat rá.
[110] A bíróság vád alapján ítélkezik [Be. 6. § (1) bek.].
[111] A vádelv alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet; csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan tények alapján, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (3) bek.].
[112] Mindez azt jelenti, hogy a vád perjogi rendeltetése alapvetően az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse.
[113] A Kúria kiemeli, hogy a Be. 6. § (3) bekezdése a bíróság vádhoz kötöttségét személyi és tárgyi értelemben is meghatározza. A személyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság csak a megvádolt, a vádiratban – egyértelműen és azonosíthatóan – meghatározott azon személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását a vádló indítványozza. A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vád e körben tartalmazza a cselekmény történeti tényállását, a vád szerinti bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, és a cselekmény Btk. szerinti minősítését is.
[114] A vádelv eljárási garanciája egyidejűleg több részelemből építkezik:
(1) a büntetőeljárás bírósági szakaszát kizárólag a vád lendítheti működésbe, vagyis a bíróság előtti büntetőeljárás megindításának nélkülözhetetlen előfeltétele a vád,
(2) a bíróság eljárása vádhoz kötött, vagyis a vád jelöli ki az eljárás kereteit, a büntetőeljárás során egyfelől a tettazonosság elve, másfelől a bíróság vádkimerítési kötelezettsége érvényesül (33/2013. (XI. 22.) AB határozat [15] bekezdés).
[115] A bírósági eljárás kereteit pontosan meghatározó vádirat áll összhangban a védelemhez fűződő jogosítványok hatékony érvényesítésével is.
[116] A büntetőjogi felelősség megállapítása csak és kizárólag a vád tárgyává tett lényeges (releváns) tények alapulvételével történhet, olyan bűncselekményre vonatkozó tényeket a bíróság nem állapíthat meg, amelyet a vád nem tartalmazott [Be. 6. § (3) bek.] (BH 2025.83., Kúria Bfv.III.454/2024/25. számú határozat).
[117] Ehhez képest az ügyészi másodfellebbezés érdemi indokolása (7-10. oldal) olyan terhelő ténymegállapítással érvel kimerítően – látszólagos versenyeztetés –, amely az elsőfokú bíróság által megállapított – visszaállítandó – tényállásban nem, de a vádban sem szerepelt.
[118] Az elsőfokú ítélet tényállása kizárólag a [15] bekezdésben tartalmazta, és csupán általánosságban azt, hogy a VII. r. és a VIII. r. vádlott a tényleges verseny elkerülése, a megbízási díjak számukra kedvező meghatározása érdekében más gazdasági társaságokat is bevonva működtek együtt.
[119] Ezen általános utalással szemben azonban a tényállás további részében egyáltalán nem tartalmaz arra vonatkozó ténymegállapítást, hogy a VII. r. és a VIII. r. vádlott akár az első, akár a második szerződés során, előtt bármikor is egyeztettek volna.
[120] A másodfokú bíróság a tényállásjavító tevékenysége során ezen általános megállapítást is helytállóan mellőzte a tényállásból, feloldva egyben az abból fakadó, a konkrét ténymegállapításokkal szembeni belső ellentmondást.
[121] Ehhez képest is kifejezetten ellentétes volt a második szerződés előtt történt eseményekre, a szerződés megkötésére vonatkozó elsőfokú tényállás (amely tényállásrész megalapozatlan voltára az ügyészi másodfellebbezés nem hivatkozott), és az elsőfokú ítélet indokolása (amely ellentétes indokolásra viszont az ügyészi másodfellebbezés mint bűnösséget alátámasztó, megalapozott következtetésre hivatkozott).
[122] Harmadfokú eljárásban a Be. 619. § (3a) és (3b) bekezdés alapján akként visszaállítani az elsőfokú tényállást – a másodfokon történt felmentés ellenében –, hogy a vádlott bűnösségének, büntetőjogi felelősségének az egyik lényeges alapvetését olyan ténymegállapítás képezze (legyen annak az alapja), amely nem csupán az elsőfokú ítéleti tényállásban le nem írt cselekvőség, releváns tény, hanem a leírtakkal kifejezetten ellentétes, nem lehetséges.
[123] Továbbmenve, miként az elsőfokú ítéleti tényállás, úgy a vádirat is csak általánosságban tartalmazott összefonódásra, nem jogszerű eljárásra utaló tényállásrészt, de a vád tárgyává tett két megbízási szerződés kapcsán valójában semmilyen konkrét, arra vonatkozó ténymegállapítást nem rögzített.
[124] Ráadásul mindazon tényállás szerinti közvetlen előzmények, amelyek akár az első, akár a második szerződés megkötéséhez vezettek, ellentétben álltak az említett, általánosságban tett terhelő megállapításokkal.
[125] Mindez összességében azt is jelenti, hogy a másodfellebbezés a harmadfokú bíróságtól egyrészt egy megalapozatlan tényállás visszaállítását, másrészt ezen túlmenően annak megalapozottá tételét is várja, ami jelen esetben a bűnösség megállapítása érdekében történő eltérő tényállás megállapítását jelentené.
[126] Ez nyilvánvalóan nem lehetséges.
[127] Más kérdés, hogy a bizonyítás anyaga részben tartalmazza azon információkat, amelyek úgy az elsőfokú ítélet indokolásában, miként az ügyészi indítványokban megjelentek, azonban a büntetőbíróság feladatát a vád keretei határozzák meg.
[128] Az ítélőtábla ennek megfelelően az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát, ellentmondásos indokolását, vádon túlterjeszkedő következtetéseit törvényesen korrigálta {a leplezett eszközök alkalmazásának eredményét illető álláspontja is helytálló; másodfokú ítélet [121]-[122] bekezdés}.
[129] Ehhez képest, ilyen körülmények között a III. r. vádlottnak a tényállás szerint ténylegesen betöltött szerepe alapján a hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetése nem állapítható meg.
[130] Mindennek pedig az a következménye, amire az ítélőtábla jutott a másodfokú felülbírálat során, azaz a felmentő rendelkezés meghozatalára, úgy a III. r., miként a járulékos cselekménnyel érintett VII. r. és VIII. r. vádlott esetén is.
[131] Ekként a Kúria az ügyészség által bejelentett másodfellebbezést elbírálva az ítélőtábla ítéletét a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlott tekintetében a Be. 623. § értelmében helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. § (1) bekezdése, és a Be. 617. §-ára figyelemmel a Be. 575. § (1) bekezdés alapján az állam viseli.
(Kúria Bhar.III.344/2025/23.)