I. Ha a felperes a besorolási határozat jogszerűségét azon az alapon vitatja, hogy az a felvételi tájékoztató jogsértő feltételén alapul, akkor a közigazgatási bíróság a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja és (5) bekezdése alapján jogosult vizsgálni a vitatott feltétel jogszabályokkal való összhangját.
II. A felsőoktatási intézmény a felvételi tájékoztatójában az intézményi pontok számításánál jogszerűen zárhatja ki ugyanannak a tudásnak a kétszeres értékelését [A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (3) bek. c) pont, (5) bek.; 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet (Érettségi rendelet) 45. § (4) bek. a) pont; 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet (Nyelvvizsga rendelet) 14. § (7) bek.; 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (Eljárásrendelet) (1) bek., (1a) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2024. június 26. napján kelt érettségi bizonyítvány tanúsága szerint a felperes angol nyelvből 65%-os eredményű emelt szintű érettségi vizsgát tett. A felperes érettségi bizonyítványa – annak állandó záradék alapján – az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Érettségi rendelet) 45. § (4), illetve (5) bekezdése szerint angol nyelvből középfokú (B2) komplex típusú államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül.
[2] A felperes 2024 februárjában felsőoktatási felvételi eljárást kezdeményezett, amely során a 7. helyen jelölte meg a II. rendű alperes kereskedelmi és marketing szak, alap képzési szint, nappali munkarend állami ösztöndíjas, a 9. helyen jelölte meg ugyanezen szaknak az önköltséges finanszírozási formáját.
[3] A II. rendű alperesnek a kereskedelem és marketing (A) szakra vonatkozó pontszámításról szóló tájékoztatója (a továbbiakban: Tájékoztató) az intézményi pontok vonatkozásában a következőket tartalmazta: emelt szintű érettségi jogcímen 50 pont adható, feltétel legalább 45%-os eredmény; B2 komplex államilag elismert nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvtudás jogcímen 35 pont adható a következő feltétellel: „Többletpont akkor adható, amennyiben a hallgató a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg”.
[4] Az I. rendű alperes határozatával (a továbbiakban: besorolási határozat) a 2024. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás során a felperest az Egyetem Karának nappali munkarendű, önköltséges kereskedelem és marketing alapképzési szakjára sorolta be a felvételi eljárásban elért eredményei alapján. Egyidejűleg rögzítette, hogy a felsőoktatási intézmény felvételi döntése alapján felperes jogosult a II. rendű alperessel a 2024/2025. tanév I. (őszi) félévében hallgatói jogviszonyt létesíteni.
[5] Indokolása szerint a 9. helyen megjelölt szak tekintetében a tanulmányi pontok összegét 163, az érettségi pontok összegét 125, az intézményi pontok összegét 50 pontban, a felvételi összpontszámot 338 pontban állapította meg. A felperes az érettségi pontokból 65 pontot kapott a 65%-os emelt angol nyelvi érettségire, 50 intézményi pontot kapott érettségi, szakképesítés, középfokú tanulmányok címen. A felperes jelentkezési kérelmét a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 40. § (1)–(4) bekezdéseiben, valamint a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eljárásrendelet) 14–26. §-aiban, valamint a 32–35. §-aiban foglaltak alapján bírálta el.
A kereset és a védirat
[6] A besorolási határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben annak megsemmisítését és az I. rendű alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[7] Hivatkozása szerint az I. rendű alperes azzal, hogy az intézményi pontjai kiszámításánál figyelembe vette a II. rendű alperes jogszabálysértő kikötéseit, megsértette az Érettségi rendelet 45. § (4) bekezdés a) pontjában és az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Nyelvvizsga rendelet) 14. § (7) bekezdésében szereplő egyenértékűség követelményét.
[8] Az I. rendű alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte.
[9] Az elsőfokú bíróság az Egyetemet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 25. § (2) bekezdése, valamint az Nftv. 41/H. § (1a) bekezdése alapján II. rendű alperesként perbe állította.
[10] A II. rendű alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a határozatot megsemmisítette és az I. rendű alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[13] A [32] bekezdésben iratellenesnek minősítette azt a II. rendű alperesi állítást, hogy semmilyen különbséget nem tett az államilag elismert nyelvvizsga és az emelt szintű nyelvi érettségi között. A Tájékoztatóból egyértelműen az következik, hogy amennyiben a hallgató a nyelvvizsgát nem emelt szintű érettségivel szerezte, jár neki 35 intézményi pont, amennyiben viszont emelt szintű érettségivel szerezte, akkor nem.
[14] A döntése meghozatala során figyelemmel volt a Kúria Kfv.35.306/2020/4. számú határozata elvi tartalmában kifejtettekre, amely szerint sikeresen befejezett érettségi vizsga esetén az idegennyelvi érettségi vizsga külön kormányrendeletben meghatározott vizsgaeredménye az államilag elismert nyelvvizsgával, az elért vizsgaeredményt igazoló érettségi bizonyítvány pedig az államilag elismert nyelvvizsgabizonyítvánnyal egyenértékű.
[15] Ítélete [34] bekezdésében – a Kúria fenti értelmezését figyelembe véve – hangsúlyozta, hogy az Eljárásrendelet 19. § (1a) bekezdésében biztosított intézményi autonómia nem jogosítja fel a II. rendű alperest arra, hogy kivonja magát az érettségi eljárásra általánosan alkalmazandó, a Nyelvvizsgarendeletben meghatározott és az Alaptörvényben is védett alapelvek alkalmazása alól. Megállapítása szerint a Tájékoztató sérti a Nyelvvizsgarendelet 14. § (7) bekezdésében foglalt egyenértékűség követelményét, ugyanis különbséget tesz az emelt szintű érettségivel és a nyelvvizsga letételével megszerzett B2 komplex államilag elismert nyelvvizsgák között.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[18] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[19] Hivatkozása szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XI. cikkét, 25. cikk (2) bekezdés a) pontját, az Nftv. 73. §-át, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 5. §-át, az Eljárásrendelet 15. § (3) bekezdés c) pontját, valamint 19. § (1), (1a) bekezdését.
[20] Hangsúlyozta, hogy az Eljárásrendelet 19. § (1) bekezdése, valamint (1a) bekezdése alapján a saját szakmai döntési kompetenciájába utaltan joga van arra, hogy az intézményi pontok számítására vonatkozó szabályokat hozzon, eldöntse, hogy mely készségeket, kompetenciákat milyen módon kíván értékelni. A Tájékoztatóban az intézményi autonómia keretei között határozta meg az intézményi pontok jogcímét, mértékét.
[21] Álláspontja szerint az ítélet [34] bekezdésében foglaltak súlyosan sértik a szakmai működési autonómiáját. A Tájékoztató törvényességét kizárólagosan a fenntartó jogosult vizsgálni, e tekintetben a bíróság hatáskörrel nem rendelkezik, azaz a határozatának meghozatala során nem jogosult azt vizsgálni, hogy a Tájékoztató törvényességi szempontból megfelel-e a jogszabályoknak, ellenkező esetben ugyanis magának a fenntartónak a hatáskörét vonná el.
[23] Az elsőfokú ítélet [31]–[32] bekezdésében foglaltakkal szemben hangsúlyozta, hogy az Érettségi rendelet 45. § (4) bekezdés a) pontjából, a Nyelvvizsgarendelet 14. § (7) bekezdéséből az következik, hogy az idegen nyelvből teljesített emelt szintű érettségi vizsga, amennyiben eléri a szükséges százalékot, úgy államilag elismert nyelvvizsgával vagy államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül. Az egyenértékűség nem feltételezi, hogy a felvételi eljárás során ezen emelt szintű nyelvi érettségivel megszerzett nyelvvizsga többletpontot eredményez, különösen, hogyha az emelt szintű nyelvi érettségiért járó többletpont már jár a jelentkezőnek.
[24] Az egyenértékűség követelménye, illetve a Nyelvvizsgarendeletben foglaltak nem írják felül az Eljárásrendelet 19. § (1a) bekezdésében a számára biztosított, a szakmai autonómia gyakorlására vonatkozó azon jogot, hogy arról döntsön, hogy a kétszeres értékelés elkerülése érdekében, és éppen ezáltal más felvételizőkhöz képest aránytalan előny juttatásának elkerülése érdekében ilyen esetben a nyelvtudást kétszeresen nem kívánja értékelni. Ezt nem az Eljárásrendelet 17. § (4) bekezdésére visszavezethetően teszi, hanem a számára a 19. § (1a) bekezdésében biztosított szakmai autonómiájában.
[29] Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[33] Az ügyben eljárt bíróság helyesen határozta meg a közigazgatási jogvita tárgyát, hatáskörét nem lépte túl, amikor a Tájékoztató vonatkozó kikötésének a jogszabályokkal való összhangját vizsgálta, ám a besorolási határozat jogszerűségét illetően téves következtetésre jutott.
[34] A felsőoktatási intézmény működésének alapelveit az Nftv. III. fejezete tartalmazza. Az Nftv. 11. § (1) bekezdés f) pontja szerint a felsőoktatási intézmény az e törvényben foglaltak szerint meghatározza és közzéteszi a hallgatói jogviszony létesítésének követelményeit.
[35] Az Nftv. 110. § (1) bekezdés 8. pontjában kapott felhatalmazás alapján megalkotott Eljárásrendelet 15. § (3) bekezdése értelmében a felvételi eljárásban a jelentkező összesen a középiskolai osztályzatai és az érettségi vizsgákon elért százalékos eredményei átlaga alapján legfeljebb 200 tanulmányi pontot [a)]; a meghatározott érettségi vizsgaeredményei alapján legfeljebb 200 érettségi pontot [b)]; felsőoktatási intézmény által meghatározott követelmények alapján 100 intézményi pontot szerezhet [c)].
[36] Az Eljárásrendelet 19. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény által meghatározott intézményi pont különösen az alábbi jogcímeken adható: a) emelt szintű érettségi vizsga, b) nemzetiségi nyelvből, nemzetiségi nyelv és irodalomból tett érettségi vizsga, c) felvételi vizsga, amely járhat személyes megjelenéssel, és lehet szóbeli vagy írásbeli vizsga, a részvételt a felsőoktatási intézmény feltételekhez kötheti, d) kompetenciateszt, e) nyelvvizsga vagy nyelvtudás, f) tanulmányi és művészeti versenyek, g) sporteredmények, h) szakképesítés, i) esélyegyenlőség, j) munkatapasztalat, k) részképzésben való részvétel, illetve l) ha a felsőoktatási szakképzésben szerzett oklevélből nem számítottak érettségi pontot, az azonos képzési terület szakjára történő jelentkezés esetén a felsőoktatási szakképzésben szerzett oklevélért.
[37] A kiemelt rendelkezésekből látható, hogy a felsőoktatási felvételi összpontszám három kategóriában elérhető pontokból tevődik össze. Ebből az egyik a felsőoktatási intézmény által adható intézményi pont. A jogalkotó ebben a kategóriában érvényesíti az intézményi autonómiát. A jogfejlődés során az oktatási intézmények jelentős önrendelkezési jogot kaptak, ennek keretében maguk határozzák meg belső működési szabályaikat, dönthetnek a felvételi követelményeikről. A kiemelt jogszabályi rendelkezések azokat a kereteket határozzák meg, mely kereteken belül szabadon állapíthatja meg az intézményi pontok jogcímét és mértékét. A „különösen” kitétel arra utal, hogy a felsorolás nem teljes körű, és a jogalkotó nem korlátozza a szabályozást a konkrétan megnevezett jogcímekre. Annyi megkötés van, hogy a jelentkező az Eljárásrendelet 15. § (3) bekezdés c) pontja alapján a felvételi eljárásban a jelentkező összesen a felsőoktatási intézmény által meghatározott követelmények alapján 100 intézményi pontot szerezhet.
[38] Az Eljárásrendelet 19. § (1a) bekezdése meghatározza, hogy az intézményi szabályzat szerint a Tájékoztatóban közzétett 15. § (3) bekezdés c) pontja alapján meghatározott intézményi pontok jogcímeiről, mértékéről és elfogadhatóságáról az intézmény dönt, amelynek eredményét és tényét a Hivatal által a rendelkezésére bocsátott informatikai rendszerben rögzíti.
[39] Az intézményi autonómia jelenik abban a szabályozásban, amely szerint az intézményi pontok elfogadhatóságáról is az intézmény dönt, és ezen az intézményi döntésen alapul a besorolási határozat intézményi pontokra vonatkozó döntése.
[40] Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy mivel a felperes az intézményi pontok számítását vitatta, a jelen közigazgatási jogvita tárgyát képezi az intézményi pontszámításra vonatkoztató Tájékoztató azon része, amelyen a besorolási határozat és a felvételi döntés alapul. Azt is helyesen ismerte fel, hogy a Tájékoztató vitatott kikötése egyedi ügyben alkalmazandó – a Jat. hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés.
[41] Ilyen esetben a közigazgatási bíróság a hatáskörében eljárva az általános hatályú rendelkezés jogszabályokkal való összhangját vizsgálhatja a keresettel érintett és a hivatalbóli vizsgálat alá eső körben. Mindebből következően az elsőfokú bíróság helyesen helyezkedett arra az álláspontra a [34] bekezdésben, hogy az Eljárásrendelet 19. § (1a) bekezdésében biztosított intézményi autonómia nem jogosítja fel a II. rendű alperest arra, hogy kivonja magát a vonatkozó jogszabályok.
[42] A Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja szerint ha a bíróság a jogsértést – a kereset alapján vagy hivatalból – megállapítja, a közigazgatási cselekményt megváltoztatja, megsemmisíti, hatályon kívül helyezi, illetve az általános hatályú rendelkezésnek az ügyben való alkalmazását kizárja. A kiemelt rendelkezésből az következik, ha az általános hatályú rendelkezés, a jelen esetben a Tájékoztató vitatott pontja jogszabállyal ellentétes, akkor a bíróságnak ki kell mondania az adott ügyben való alkalmazásának tilalmát, mégpedig az ítélet rendelkező részében, és nem az indokolásában, ahogyan azt az elsőfokú bíróság – helytelenül – tette.
[43] A Kúria kiemeli, hogy az ügy érdemét illetően annak van jelentősége, hogy a felperes 65%-os emelt szintű érettségit tett angol nyelvből, amely a középfokú (B2) komplex típusú államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül. Nagy jelentősége van annak is – amit az elsőfokú bíróság a hiányos ténymegállapítása miatt figyelmen kívül hagyott –, hogy a felperes az emelt szintű angol érettségire érettségi jogcímén 50 intézményi pontot kapott.
[44] Az Érettségi rendelet 45. § (4) bekezdés a) pontja alapján a vizsgázó érettségi bizonyítványa, tanúsítványa, ha idegen nyelvből, illetve a nyelvoktató nemzetiségi oktatásban nemzetiségi nyelvből emelt szintű érettségi vizsgát tett, és sikeresen teljesítette az érettségi vizsga írásbeli és szóbeli vizsgáit, azoknak minden vizsgarészét, ha legalább 60%-ot ért el, középfokú (B2) komplex típusú, államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül.
[45] A Nyelvvizsgarendelet 14. § (7) bekezdése értelmében sikeresen befejezett érettségi vizsga esetén az idegennyelvi érettségi vizsga, az érettségi vizsgaszabályzatról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendeletben meghatározottak szerinti vizsgaeredménye az államilag elismert nyelvvizsgával, az elért vizsgaeredményt igazoló érettségi bizonyítvány pedig az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű.
[46] Az Érettségi rendelet és a Nyelvvizsga rendelet hivatkozott rendelkezéseit a Kúria a Kfv.35.306/2020/4. számú határozatában már értelmezte, és kimondta, hogy a sikeresen befejezett érettségi vizsga esetén az idegennyelvi érettségi vizsga külön kormányrendeletben meghatározott vizsgaeredménye az államilag elismert nyelvvizsgával, az elért vizsgaeredményt igazoló érettségi bizonyítvány pedig az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű. A Tájékoztató ennek nem mond ellent.
[47] A Tájékoztató vitatott feltétele szerint „Többletpont akkor adható, amennyiben a hallgató a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg”.
[48] A Kúria hangsúlyozza, hogy az idézett kikötést nem lehet kiragadni és önmagában értelmezni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette a [32] bekezdésben.
[49] A Tájékoztató értelmében, ha a jelentkező ugyanazon idegen nyelvből egyidejűleg nyelvvizsga és emelt szintű érettségi vizsga alapján is jogosult lenne intézményi pontra, akkor a pontokat csak egyszer, a számára kedvezőbb pontszámot biztosító jogcímen kapja meg.
[50] A jelen esetben a felperesnek angol nyelvből van olyan emelt szintű érettségije, amely a középfokú államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű. Ilyen esetben – a Tájékoztató szerint – a felperes részére a számára kedvezőbb, az emelt szintű érettségiért járó 50 intézményi pont került beszámításra, a nyelvtudásért járó 35 intézményi pont beszámítására a felperes nem jogosult. Az emelt szintű nyelvi érettségiért akkor nem jár többletpont nyelvtudás jogcímén, ha ugyanabból a nyelvből való tudást igazolt, amit egyszer már értékelt a felsőoktatási intézmény. Az Eljárásrendelet 19. § (1) és (1a) bekezdésében biztosított intézményi autonómián belül a felsőoktatási intézmény megteheti, hogy kizárja a kétszeres értékelést, ez nem jár az egyenértékűség sérelmével. Az egyenértékűség nem azt jelenti, hogy a felvételi eljárás során az emelt szintű nyelvi érettségivel megszerzett nyelvvizsga automatikusan többlet pontot eredményez. Nem arról van tehát szó, hogy a II. rendű alperes az egyenértékűséget nem ismerte el, hanem ugyanannak a nyelvtudásnak a kétszeres értékelést zárta ki.
[51] Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a [34] bekezdésben, hogy a II. rendű alperes különbséget tett az államilag elismert nyelvvizsga és az azzal egyenértékű emelt szintű érettségi között. Annak van ugyanis döntő jelentősége, hogy bár egyenérékű az a felperes érettségi bizonyítványa az államilag elismert nyelvvizsgával, az ugyanabból a nyelvből megszerzett nyelvtudásnak számít. Nem tett tehát különbséget a II. rendű alperes a vizsgázási módok között, hanem ugyanazt a nyelvtudást nem kívánta kétszeresen értékelni.
[53] Az elsőfokú bíróság álláspontjának elfogadásával ugyanazon nyelvtudás kétszeresen kerülne értékelésre a felperes vonatkozásában. Ez végső soron azt eredményezné, hogy aki az érettségi előtt már egy nyelvből nyelvvizsgát szerzett, és ezen felül további egy nyelvből az államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű emelt szintű érettségi tett, ugyanannyi pontot kapna, mint a felperes, aki mindezt egy - azonban a jogszabályok alapján egy másik okirattal egyenértékű okiratnak minősülő - érettségi vizsgával szerezte. Ez az értelmezés az Alaptörvény XI. cikk (2) bekezdés sérelméhez vezetne, és a Tájékoztatóból sem következik.
[54] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria jelen végzésben írt jogértelmezését követve kell újból döntenie a felperes keresetéről. Ennek során arra kell figyelemmel lennie, hogy a felperesnek angol nyelvből van olyan emelt szintű érettségije, amely a középfokú államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű. Ilyen esetben – a Tájékoztató szerint – a felperes részére a számára kedvezőbb, az emelt szintű érettségiért járó 50 intézményi pont kerül beszámításra, a nyelvtudásért járó 35 intézményi pont beszámítására a felperes nem jogosult. Az emelt szintű nyelvi érettségiért akkor nem jár többletpont nyelvtudás jogcímén, ha ugyanabból a nyelvből való tudást igazolt, amit egyszer már értékelt a felsőoktatási intézmény.
(Kúria VI.Kfv.37.600/2025/5-I.)