I. Sérül a felperes tisztességes eljáráshoz való joga, ha a bíróság nem dönt a Kp. 77. § (5) bekezdés szerinti – a védiratra tett – nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem tárgyában.
II. Ha a védiratra tett felperesi nyilatkozat a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidőben előadott kereseti indokokhoz képest új hivatkozást tartalmaz, az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az jogszerű keresetkiterjesztésnek, avagy tiltott keresetváltoztatásnak minősül-e [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 153. § (1) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 43. § (1) bek., 77. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló cég tulajdonában áll a perbeli ingatlan (a továbbiakban: ingatlan).
[2] A cég mint a vételi jog kötelezettje (a továbbiakban: a vételi jog kötelezettje) és a felperes mint a vételi jog jogosultja 2021. október 27. napján vételi jogot alapító szerződést kötöttek, melyben az ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára vételi jogot alapítottak a felperes javára 5 évi időtartamra.
[3] A felperes 2023. február 20-án a vételi jog kötelezettje felé tett jognyilatkozatában kijelentette, hogy a vételi jogot alapító szerződés alapján élni kíván vételi jogával. A vételi jog kötelezettje 2023. február 22. napján kijelentette, hogy a joggyakorló nyilatkozatot és vételárelszámolást átvette és elismerte a vételár megfizetését, valamint a felperes tulajdonjoga bejegyzéséhez további feltétel nélkül és visszavonhatatlanul hozzájárult.
[4] A felperes 2023. november 15-én tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél az ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára vonatkozóan. Kérelméhez csatolta a 2023. február 20-án kelt „Vételi jog gyakorlást tartalmazó jognyilatkozat” elnevezésű okiratot. A felperesi érdekelt ugyanaznap szintén tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez az ingatlanra vonatkozóan. Kérelmének mellékletét képezte a közte és a vételi jog kötelezettje között létrejött, 2021. október 26-án kelt törlési és visszajegyzési megállapodás, valamint engedély.
[5] A felperesi érdekelt jogi képviselője útján előterjesztette az alperesnél a tőle, a felperestől, valamint a vételi jog kötelezettjétől származó rangsorcsere iránti kérelmet tartalmazó közös nyilatkozatot.
[6] Az alperes a 2024. január 15. napján meghozott határozatában a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adott. Ezzel egyidejűleg a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította. Az elutasítás tényét feljegyezte.
[7] Határozatát az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 6. § (1) bekezdés, 26. § (1)–(3) és (6) bekezdés, 32. § (2) bekezdés, 29. §, 32. § (1)–(3) bekezdés, a 39. § (3) bekezdés, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 43. § (2)–(3) bekezdés, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:167. § rendelkezéseire alapította. Indokai szerint a 2023. február 20-án kelt „vételi jog gyakorlást tartalmazó jognyilatkozat” elnevezésű okirat nem tartalmazott ügyvédi ellenjegyzést, ezért a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet el kellett utasítania. Tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül ismételten előterjeszti a kérelmét az Inytv. 39. § (6) bekezdésére hivatkozással, és a megjelölt hiányosságot pótolja, a beadvány megtartja az eredeti ranghelyét.
A kereseti kérelem
[8] A határozattal szemben a felperes közigazgatási pert indított. Keresetében a határozat hatályon kívül helyezését, valamint az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[9] Érvei részletes kifejtésével állította, hogy a határozat sérti az Inytv. 32. § (2) bekezdését, valamint 39. §-át. Előadta, hogy a határozat meghozatalakor az alperes nem megfelelően értékelte a rendelkezésre álló, illetve a kérelem alapjául szolgáló dokumentumokat, így tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló irat nem lett ellátva ügyvédi ellenjegyzéssel.
[10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy a keresettel támadott határozat ténybelileg és jogilag megalapozott.
[12] Az elsőfokú bíróság a 2024. december 13. napján kelt végzésében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 77. § (5) bekezdése alapján felhívta a felperest a részére megküldött védiratra vonatkozó nyilatkozata 15 napon belüli előterjesztésére. Tájékoztatta a feleket, hogy a határidő letelte után a Kp. 77. § (1) bekezdése alapján a perben tárgyaláson kívül határoz.
[13] Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére a nyilatkozattételre további 5 napot engedélyezett, azzal, hogy a nyilatkozatát legkésőbb 2025. január 31. napjáig terjessze elő.
[14] A felperes a 2025. február 20-án előterjesztett – igazolási kérelmet tartalmazó – nyilatkozatában előadta, hogy az alperesi határozat a garanciális szabályok megsértésére tekintettel érvénytelen. Az alperes ugyanis helyt adott az érintettek rangsorcsere iránti kérelmének, ennek ellenére a ranghely megváltoztatásának jogilag jelentős tényének feljegyzéséről nem intézkedett, ezzel megsértette az Inytv. 44. § (2) és (3) bekezdését, 17. § (1) és (2) bekezdését. Az alperes megsértette a beadványok elintézésére vonatkozó rendelkezéseket és az érintettek rangsorral kapcsolatos rendelkezési jogát, az eljárás jogellenes a vételi jog jogosultjának mellőzésére tekintettel. Sérült az Inytv. 7. § (1) bekezdése, 44. § (1)–(3) bekezdése, valamint a Ptk. 5:180. § (3), (4) és (6) bekezdései, azáltal, hogy az érdekelt kérelme tárgyában a kérelmét megelőzően hozott határozatot.
[15] A vételi jog kötelezettje értesítés ellenére nem kívánt a perbe érdekeltként belépni.
Az elsőfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson kívül hozott jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[17] Az elsőfokú ítélet [21] bekezdés szerint az alperes határozatának jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdés, a 85. § (1)–(2) bekezdés, valamint a 86. § (1) és (2) bekezdések rendelkezései szerint a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények és a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta.
[18] A [26] bekezdésben rögzítette, hogy a kereseti hivatkozások alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes eljárása során az irányadó jogszabályokat helyesen értelmezve, jogszerűen utasította-e el a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét.
[19] Az ítélet [12] bekezdésében a kereset indokainak tartalma körében rögzítette: „Jogsértőnek tartotta abban a vonatkozásban is a határozatot, hogy az alperes helyt adott a rangsorcsere iránti kérelemnek, ennek ellenére a ranghely megváltoztatásának jogilag jelentős tényének feljegyzését elmulasztotta, amellyel megsértette az érintettek rangsorral kapcsolatos rendelkezési jogát. Sérelmezte a vételi jog jogosultja hozzájárulásának mellőzését az anyagi jogi rangsor megsértése miatt. Az álláspontja alátámasztásul hivatkozott a Ptk., az Inytv., az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inytv.vhr.) rendelkezéseire, valamint bírósági határozatokra”.
[20] Az ítélet [27] bekezdése szerint a határozat tartalmaz ugyan rendelkezést a rangsorcsere iránti kérelem vonatkozásában is, azonban e kérdésben a bíróságnak nem kellett állást foglalnia, tekintettel arra, hogy ezen alperesi döntésre vonatkozó kereseti kérelmet a kereset nem tartalmazott.
[21] A KGD 2019.141. számon közzétett eseti döntésében kifejtett elvi tartalomból, a Ptk. 6:225. § (1) bekezdéséből, valamint 6:226. § (2) bekezdéséből következően a vételi jog mindenkori kötelezettje az, akivel szemben gyakorolható a vételi jog. Az ingatlan vonatkozásában ez a mindenkori tulajdonost, jelen esetben a felperesi érdekeltet jelenti, akivel a felperesnek a joggyakorló nyilatkozatát közölnie kellett.
[22] Rámutatott arra, hogy a vételi jogot alapító szerződésre, mint okiratra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a Ptk. tartalmazza, azonban mindezen túl az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetőség érdekében az Inytv. 32. §-a további formai és tartalmi kellékeket ír elő. A felperes bár csatolta a vételi jog kötelezettjének címzett nyilatkozatot, amely tartalmazza, hogy a vételi jogával élni kíván, valamint a vételi jog kötelezettje részéről átadott elismervényt, ugyanakkor az Inytv. 32. § (3) bekezdése eltérést meg nem engedő módon úgy rendelkezik, hogy ingatlanon fennálló tulajdonjog keletkezésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye.
[23] A 2023. február 20-án kelt vételi jog gyakorlásáról szóló nyilatkozat nem felelt meg az Inytv. 32. § (2)–(3) bekezdése szerinti követelménynek, mert nem tartalmazott ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi ellenjegyzést, ezért az alperesnek a bejegyzés iránti kérelmet el kellett utasítania.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[24] A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan annak megváltoztatását, a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, tekintettel arra, hogy az ítélet sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, valamint jogkérdésben eltér a Kúria közzétett határozataitól.
[26] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a 2025. február 20-án előterjesztett nyilatkozatát, amelyet határidőn túl terjesztett elő ugyan, ám a határidő elmulasztásának kimentésére igazolási kérelmet csatolt. Az elsőfokú bíróságnak az igazolási kérelméről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 153. § (1) bekezdése alapján formális határozatot kellett volna hoznia, azonban ezt elmulasztotta. A nyilatkozatában foglaltak figyelmen kívül hagyásával sérült a Kp. 85–86. §-ai, a 36. § (1) bekezdés g) pontja alapján alkalmazandó Pp. 279 § -a.
[27] Az elsőfokú ítélet [27] bekezdésében tett megállapítással szemben kiemelte, hogy a keresetében a határozatot támadta, amit a védiratra tekintettel részletesen kifejtett a 2025. február 20-án előterjesztett beadványában. Amely utóbbiban azt sérelmezte, hogy az alperes nem vette figyelembe a rangsorcsere iránti kérelmét. Másodsorban arra hivatkozott, hogy Kp. 85. § (3) bekezdésére tekintettel az elsőfokú bíróságnak hivatalból is figyelembe kellett vennie az rangsorral kapcsolatos alperesi mulasztásokat.
[28] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a rangsor megváltoztatás ténye feljegyzésének elmaradását, noha az alperes a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adott, az a keresettel támadott határozat rendelkezése volt. A rangsorcsere jogilag jelentős tény, amelynek feljegyzése az Inytv. 17. § (1) bekezdés 24. pontja és a 44. § (2) bekezdése alapján kötelező.
[29] Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az eljárási rangsor megsértését. Az Inytv. 44. § (1) és (2) bekezdései alapján az érintettek közös ranghelymódosító nyilatkozata felülírja a puszta iktatási sorrendet.
[30] Nézete szerint az alperes eljárása jogsértő az anyagi jogi rangsor megsértésére, helytelen ingatlannyilvántartási állapot létrehozására tekintettel. Kiemelte, hogy az Inytv. 39. § (6) bekezdése alapján csatolta a vételi nyilatkozat ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott példányait is a 2023. 11. 15-i ranghely megtartása mellett, ennek ellenére az alperes ismételten elutasította a tulajdonjog bejegyzési kérelmét, amellyel megsértette a felek ranghely rendelkezési jogát és az érdekeltet a tulajdonjog bejegyzési igényét megelőző ranghelyre jegyezte be. Ezzel sérült az anyagi jogi rangsor elve, helytelen ingatlan-nyilvántartási állapot jött létre, amely sérti a rangsorcsere nyilatkozatot aláíró mindhárom érintett rendelkezési jogát és tulajdonhoz fűződő anyagi jogi érdekeit.
[31] Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet nem tér ki arra az érdemi jogsértésre, hogy a vételi jog kötelezettjének tulajdonjogát a vételi jog jogosultjának hozzájárulása nélkül törölte és az érdekelt tulajdonjogát a vételi jog jogosultjának, azaz az ő hozzájárulása nélkül jegyezte be. Az ítélet ellentétes az Inytv.vhr. 15. § (3) bekezdés és a Ptk. 5:181. § rendelkezéseivel.
[32] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése érdemben is téves és ellentétes a bírói gyakorlattal (pl. BH 2001.8.369), amely szerint az ilyen nyilatkozat nem minősül bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak, ezért az ítélet sérti az Inytv. 39. § (3) bekezdés e) pontját, 29. §, 32. § (2)–(4) és az Inytv.vhr. 15. § (4) bekezdését.
[33] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, tekintettel arra, hogy az érdemben mind ténybelileg, mind jogilag megalapozott.
[34] A felperesi érdekelt a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas, mivel azt az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg.
[37] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése biztosítja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[38] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes bírósági eljárás része a bírósághoz fordulás joga (3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [11]–[13]), a tárgyalás igazságosságának biztosítása (36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [66]). Az Alkotmánybíróság 7/2013. (III. 1.) AB határozata szerint a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. E joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [3174/2014. (VI. 18.) AB határozat, 7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[39] A Kfv.35.243/2022/11. számú határozatban kifejtettek szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjog sérelmét eredményezheti olyan eljárásjogi vagy anyagi jogi szabály megsértése, amely az eljárás valamelyik szereplője (jellemzően valamelyik fél) számára többletjogosultságot biztosít, vagy őt éppen valamilyen fennálló jogától vagy jogosultságától fosztja meg (pl.: bizonyítás kérdésében). A Kúria Kfv.37.366/2012/4. számú határozatában foglaltak alapján a tisztességes eljárás jogát csak az a bírói mulasztás sérti, amely akadályozza, illetve szükségtelenül, aránytalanul korlátozza a peres felek perbeli cselekményeit.
[40] A Kp. 36. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni a mulasztásra és annak igazolására.
[41] A Pp. 150. § (1) bekezdése szerint, ha a fél vagy képviselője valamely határnapon önhibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt önhibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – igazolással orvosolhatók.
[42] A Pp. 153. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén a másodfokú bíróság.
[43] A Pp. 153. § (4) bekezdése értelmében, ha a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt úgy kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetve részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell.
[44] A Pp. 154. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelmet visszautasító, azt elutasító, valamint az eljárás folytatásának, illetve a határozat végrehajtásának a felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.
[45] A Pp. 153. § (4) bekezdéséből és a 154. § (1) bekezdéséből következően az igazolási kérelem tárgyában a bíróság háromféle – a kérelemnek helyt adó, az igazolási kérelmet visszautasító és az igazolási kérelmet elutasító – döntést hozhat. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy az igazolási kérelemről nem döntött, megsértette a Pp. 153. § (1) bekezdésének rendelkezését.
[46] Azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a felperes igazolási kérelmét azon túl, hogy megsértette az ismertetett tételes jogot, megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát is. Ezzel összefüggésben a Kúria a precedensértékű Kfv.35.156/2022/8. számú határozatában kimondta, ha az elsőfokú bíróság nem dönt az igazolási kérelemről, sérül a tisztességes eljárás követelménye. Az ilyen elsőfokú eljárás akkor sem tisztességes, ha az elsőfokú bíróság szerint el kell utasítani az igazolási kérelmet. Az eljárás tisztessége a perrendi szabályoknak maradéktalanul megfelelő eljárással garantálható.
[47] Amennyiben az elsőfokú bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, akkor a felperesi nyilatkozatban előadottakat a következőkben foglaltak szerinti vizsgálatnak kellett volna alávetnie.
[48] A Kp. 2. § (4) bekezdése kimondja, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el.
[49] A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint a közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amely egyebek mellett tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával.
[50] A Kp. 85. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
[51] A kiemelt perrendi szabályokat a Kúria már számos határozatában értelmezte. A Kfv.45.116/2023/5. számú határozatában rámutatott, a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, a keresetet nem lehet a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni. A felülvizsgálat kereteit a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem jelöli ki. A felperes által megjelölt jogsérelem szabja meg ugyanis a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja [Kfv.39.149/2020/8.].
[52] Az elsőfokú bíróság a jelen perben tárgyaláson kívül hozott ítéletet. A Kp. 77. §- a tartalmazza a tárgyaláson kívüli elbírálás szabályait. Az (1) bekezdés szerint, ha egyik fél sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem tartja szükségesnek, a bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz.
[53] A Kp. 77. § (5) bekezdése alapján a per tárgyaláson kívül történő elbírálása esetén a bíróság a védirat közlésével egyidejűleg a felek számára beadványaik benyújtására – tizenöt napnál nem rövidebb – határidőt állapít meg. Az e beadványokra adandó válaszok és egyéb beadványok benyújtására a bíróság tizenöt napnál nem rövidebb határidőt állapíthat meg, azzal, hogy arra lehetőleg az első tárgyalás kitűzésére irányadó határidőn belül sor kerüljön. A (6) bekezdés kimondja, hogy azok az eljárási cselekmények, amelyek legkésőbb az első tárgyaláson teljesíthetőek, a bíróság által az (5) bekezdés alapján meghatározott határidőn belül, ennek hiányában az ítélet meghozataláig teljesíthetőek.
[54] A Kp. 43. § (1) bekezdése értelmében a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
[55] A keresetváltoztatás, illetve a keresetkiterjesztés a közigazgatási perben szigorú feltételekhez kötött, ami – a perkoncentráció, az eljárás észszerű időn belüli lefolytatása, a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben való elbírálhatósága követelményeinek megfelelően – a per elhúzódásának megakadályozását célozza. A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben (Kfv.39.149/2020/8.). A több évtizedre visszanyúló töretlen joggyakorlat szerint amennyiben a keresettel támadott közigazgatási határozat rendelkezései valamelyikét a felperes a keresetlevélben nem támadta, ezekre a rendelkezésekre a kereseti kérelmet kiterjeszteni csak a fenti határidőben lehet (Kfv.35.258/2016/9.).
[56] A tárgyaláson kívüli elbírálás esetén legkésőbb a Kp. 77. § (5) bekezdése szerinti nyilatkozatban kerülhet sor a keresetváltoztatásra.
[57] A Kúria kiemeli, hogy a keresettel támadott határozat két, jól elkülöníthető rendelkezést tartalmaz az első, a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adó, a második a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet elutasító rendelkezés.
[58] A felperes a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően, a védiratra tett Kp. 77. § (5) bekezdése szerinti nyilatkozatában sérelmezte legelőször a perben azt, hogy az alperes a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adással egyidejűleg nem jegyezte fel az ingatlan-nyilvántartásba a rangsorcsere tényét.
[59] Mivel a rangsorcsere ténye feljegyzésének elmulasztására való hivatkozás a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidőben előadottakhoz képest kétségkívül új hivatkozás volt, ezért az elsőfokú bíróságnak a Kp. 43. § (1) bekezdéséből következően vizsgálati kötelezettsége keletkezett arra vonatkozóan, hogy az jogszerű keresetkiterjesztésnek minősül, avagy a keresetváltoztatás tilalmába ütközik, azaz a per tárgyát képezheti-e a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adó rendelkezés jogszerűségének a vizsgálata vagy sem.
[60] A Kúria megállapította, hogy a rendelkezésre álló iratok között nincs nyoma annak, hogy ezt a vizsgálatot az elsőfokú bíróság elvégezte volna, illetve, hogy e körben a felek képviselőit nyilatkoztatta volna. Az elsőfokú ítéletből az a következtetés vonható le, hogy bár az elsőfokú bíróság a rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adó rendelkezés kapcsán előadott jogsérelmet az ítélete [12] bekezdésében a kereset indokai körében feltüntette, azonban azt vélhetően nem megengedett keresetkiterjesztésnek tekintette a [27] bekezdésben, amikor azt rögzítette, hogy „a határozat tartalmaz ugyan rendelkezést a rangsorcsere iránti kérelem vonatkozásában is, azonban e kérdésben nem kellett állást foglalnia, tekintettel arra, hogy ezen alperesi döntésre vonatkozó kereseti kérelmet a kereset nem tartalmazott.”.
[61] A Kúria hangsúlyozza, a garanciális perrendi szabályoknak a tárgyaláson kívüli elbírálás során is érvényesülniük kell. Ez azt jelenti, hogy a tárgyaláson kívüli elbírálás estén is alkalmaznia kell a bíróságnak a Kp. 43. § (1) bekezdésében írt rendelkezést, nevezetesen, hogy a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A Kp. 77. § (6) bekezdéséből következően tárgyaláson kívüli elbírálás esetén az első tárgyalás alatt a Kp. 77. § (5) bekezdése szerinti, azaz a védiratra vonatkozó nyilatkozat megtételére nyitva álló határidőt, ennek hiányában az ítélet meghozataláig terjedő időtartamot kell érteni.
[62] A kiemelt perrendi szabályokból következően az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha – akár a tárgyalásos szabályokra való áttéréssel – a felek nyilatkozatának beszerzésével tisztázza, hogy a védiratra tett felperesi nyilatkozatban szereplő rangsorcsere iránti kérelemnek helyt adó rendelkezéssel szembeni új hivatkozás a keresetlevél benyújtására nyitva határidő leteltéig előadott kereseti indokok kibontása, részletezése a kereseti érvrendszerből okszerűen következik-e, azaz jogszerű keresetkiterjesztésnek tekinthető-e, vagy az a kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új irány és ezért a keresetváltoztatás tilalmába ütközik. Ha azt állapítja meg, hogy az új hivatkozás jogszerű keresetkiterjesztésnek minősül, akkor erről tájékoztatnia kell az alperest és fel kell hívnia a keresetkiterjesztés tekintetében érdemi nyilatkozata megtételére. Amennyiben azt állapítja meg, hogy az új hivatkozás a keresetváltoztatás tilalmába ütközik, akkor erről számot kell adnia érdemi határozatában.
[63] Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelem elbírálásának elmulasztásával megsértette a Pp. 153. § (1) bekezdését, a felperes tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, továbbá a kereset tartalma pontos megállapításának elmulasztásával az ügy érdemére kihatóan megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdését, a 43. § (1) bekezdését, valamint a 85. § (1) bekezdését.
[64] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[65] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során döntenie kell az igazolási kérelem tárgyában. Amennyiben annak helyt ad, meg kell vizsgálnia, hogy a védiratra tett nyilatkozatban foglalt új hivatkozás jogszerű keresetkiterjesztésnek, avagy tiltott keresetváltoztatásnak minősül-e. Ha jogszerű keresetkiterjesztésnek tekinti, akkor pontosan rögzítenie kell a kereset tartalmát és lehetőséget kell adnia az alperesnek az azzal kapcsolatos álláspontja kifejtésére. Ez követően kerül abba a helyzetbe, hogy a határozat megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntsön a határozat jogszerűsége kérdésében a kereseti indokok mentén. Ha úgy tekinti, hogy az új hivatkozás a keresetváltoztatás tilalmába ütközik, megállapításáról számot kell adnia az érdemi határozatában.
(Kúria Kfv.VI.37.359/2025/10.)