Nincs helye a közigazgatási határozat hiánypótlási felhívás elmulasztására hivatkozással történő megsemmisítésének, amennyiben a kérelem teljesíthetőségének feltételét jelentő tényre vonatkozóan a hatóság a döntéshozatal során a saját nyilvántartásában szereplő, a felperesre vonatkozó adatot használt fel [253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (R.) 28. § (2) bek. c) pont; 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet (BM rendelet) 1/B. § (2) bek.; 2006. évi CL. törvény (Ákr.) 44. §, 62. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes vadgazdálkodással, vadászattal foglalkozó egyesület, vadásztársaságként két fő hivatásos vadásza van, akik munkavégzési célú fegyvertartási engedéllyel rendelkeznek. A felperes bérvadásztatást is végez, és azon bérvadászok részére történő átadás céljából, akik nem visznek magukkal lőfegyvert, a felperes – elsőként – 2024. április 19-én munkavégzési, majd a 2024. szeptember 24-én módosított kérelmével sport célú 5 db sörétes lőfegyver tartása iránti engedélykérelmet terjesztett elő a Rendőrkapitányságnál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság).
[2] Az elsőfokú hatóság az alperes elsőfokú döntést megsemmisítő határozata alapján indult megismételt eljárásban a 2024. október 7. napján meghozott végzésével a felperes kérelmét – figyelemmel arra, hogy az lehetetlen célra irányul – visszautasította.
[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2024. október 31. napján kelt határozatával az elsőfokú végzést helybenhagyta, majd a felperes keresetlevelének benyújtását követően e határozatát a 2024. december 13-án meghozott határozatával az elsőfokú végzésre kiterjedően módosította és a felperes sport célú lőfegyverek tartására benyújtott kérelmét elutasította.
[4] Határozatát az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban Ákr.) 115. § (1) bekezdésére, a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 28. § (2) bekezdés c) pontjára alapította.
[5] Indokolása szerint a kérelem visszautasításának az Ákr. 46. § (1)–(2) bekezdésében írt feltételei nem álltak fenn, ezért a jogszabálysértő másodfokú határozatát az elsőfokú végzésre is kiterjedően módosította a kérelem elutasítására. Hivatalból megállapította, hogy a felperes nem rendelkezik lőtér-üzemeltetési engedéllyel és lőtérszabályzattal, ezért sportcélú fegyvertartási engedély részére nem adható, a kérelmet ezért az R. 28. § (2) bekezdés c) pontja alapján el kellett utasítani. Kifejtette továbbá, hogy az eredeti kérelemben szereplő munkavégzési célú lőfegyvertartás tekintetében a lőfegyver átadása - többek között - akkor jogszerű az R. 22. § d) pontja és 37. § (1) bekezdése alapján, ha az átadás olyan engedélyesnek történik, aki az adott lőfegyver tartási céljával és jellegével megegyező lőfegyver tartására jogosító engedéllyel rendelkezik. A munkavégzési célra engedélyezett fegyvereknek vendégek vagy bérvadászok részére történő átadását a jogszabályi rendelkezések nem teszik lehetővé, mivel az e személyi körbe tartozó engedélyesek lőfegyvertartási engedélye vadászati célú, amely tartási cél eltér az átadni kívánt lőfegyverek tartási céljától (munkavégzés).
A felperes keresete és a védirat
[6] A felperes keresetlevelében az alperes határozatának és a módosító határozatának elsődlegesen a megsemmisítését, és az alperes új eljárásra történő kötelezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
[9] Az alperes a védiratában – a módosított határozatában foglaltak fenntartásával – a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes módosított határozatát az elsőfokú hatóság döntésére kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[11] Indokolása szerint az R. 28. § (2) bekezdés c) pontja a sportlövészeti célú lőfegyver, lőszer tartásához az adott típusú és kaliber jelű lőfegyverre kiadott lőtér-üzemeltetési engedély, valamint lőtérszabályzat meglétét írja elő. A felperes a kérelméhez nem csatolt lőtér-engedélyt és -szabályzatot, ezért az elsőfokú hatóságnak a kérelem pótolható hiányosságainak kiküszöbölésére - az Ákr. 44. §-a alapján - felhívást kellett volna kibocsátania (Kúria Kfv.III.37.358/2016/5.). Rögzítette, hogy a közigazgatási eljárás során bár több alkalommal került sor hiánypótlási felhívás kibocsátására, ezek azonban a munkavállalási célú kérelemhez kapcsolódtak, míg a sport célú engedélykérelem hiányosságainak orvoslására hiánypótlási felhívás nem került kibocsátásra. A hiánypótlási felhívást követően juthatott volna az alperes abba a helyzetbe, hogy a kérelemről érdemben dönthessen. Az eljárási jogszabályszegés miatt az alperes megsértette a jogszerűség, a hivatalbóliság és a hatékonyság elvét [Ákr. 1–4. §], a határozata az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. Az új eljárásra előírta a módosított kérelem kapcsán hiánypótlási felhívás kibocsátását az R. 28. § (2) bekezdés c) pontjában írt feltételek igazolására.
[12] Alaptalannak ítélte ugyanakkor – az Ákr. 13. § (6) bekezdése alapján a Kúria 1/2019. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozatában foglaltakra is utalva – a felperes módosító határozat kézbesítésének szabályszerűtlenségével kapcsolatos kereseti hivatkozását.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[13] Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ákr. 44. §-át, 6a 2. § (3) bekezdését sérti.
[15] Előadta, hogy a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 1/B. § (2) bekezdése alapján a lőtér helye szerint illetékes rendőrkapitányság engedélyezi a lőtér üzemeltetését, valamint jóváhagyja a lőtérszabályzatot. Az Ákr. 44. §-a alapján, ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. Az alperesnek hivatalos tudomása volt a nyilvántartásaiból arról, hogy ilyen engedélyt a felperesnek nem adott, szabályzatot nem hagyott jóvá. A felperesnek nincs lőtérszabályzata, sport célú engedély részére nem adható, erre további hiánypótlás szükségtelen lett volna. Hivatalos tudomása mellett tisztázott tényállással hozta meg tehát az elutasító döntését. Az Ákr. 62. § (3) bekezdése értelmében a hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
[16] Az elsőfokú bíróság által hiányolt újabb hiánypótlási felhívás nemcsak szükségtelen, de az Ákr. 44. §-ával, 62. § (3) bekezdésével és a hatékonyság elvével ellentétes, egyben értelmezhetetlen és az ügyfelet megtévesztő is lett volna, ha olyan iratot kér, amiről hivatalos tudomása kell legyen, hiszen ő maga adhatta (volna) ki. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott Kfv.III.37.358/2016/5. számú eseti döntés a jelen ügy tényállásától eltér, ezért az nem alkalmazható.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[18] Előadta, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. Az eljárás során a hatósággal történő egyeztetés alapján a kérelme alapját, a lőfegyvertartás célját módosította, ezáltal az ilyen tartalmú kérelem tekintetében terhelte a hatóságot a tényállástisztázási kötelezettség [Kfv.VI.37.876/2019/6.], amely folytán a lőtér-üzemeltetési engedély és szabályzat tárgyában a módosított kérelemre tekintettel hiánypótlást kellett volna kibocsátani.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a felülvizsgálati kérelemben kellően valószínűsített joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége miatt befogadta abban a jogkérdésben, hogy olyan tény igazolására szükséges-e hiánypótlás, amelyről a hatóság hivatalos tudomással bír.
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[21] A Kúria a jogerős ítéletet - a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül [Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés] a felülvizsgálati kérelemben (csatlakozó felülvizsgálati kérelemben) állított jogsértések körében. Az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. § (5) bekezdés].
[22] A Kúria előrebocsátja, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős ítéletnek a módosító határozat kézbesítésével kapcsolatos megállapítását, ezért a felülvizsgálati eljárás az elsőfokú bíróság döntésének ezt a részét nem érintette.
[23] Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az általa helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések téves értelmezése miatt jogszabálysértően semmisítette meg az elsőfokú döntést és másodfokú közigazgatási határozatokat.
[24] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes keresetlevelében nem állította, hogy rendelkezik lőtér-üzemeltetési engedéllyel, illetve lőtérszabályzattal. Az alperes pedig nyilatkozott, hogy a felperes részére ilyen engedély nem került kibocsátásra.
[25] A felperes nem sportegyesület, a módosított kérelme szerint sport célú lőfegyvertartás engedélyezését kérte. A sport célú lőfegyvertartás esetén az R. 28. § (2) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy „Lőfegyver, lőszer tartása az alábbi szervezeteknek engedélyezhető: sportlövészetre, illetve lövészeti oktatásra az a szervezet, amely az adott típusú és kaliberjelű lőfegyverre kiadott lőtér-üzemeltetési engedéllyel, valamint lőtérszabályzattal rendelkezik.”
[26] A felperes számára sport célú lőfegyvertartás számára kizárólag akkor lenne engedélyezhető, ha az adott típusú és kaliberjelű lőfegyverre kiadott lőtér-üzemeltetési engedéllyel, valamint lőtérszabályzattal rendelkezne. A 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 1/B. § (2) bekezdése alapján a lőtér üzemeltetését a lőtér helye szerint illetékes rendőrkapitányság engedélyezi, és ez a szerv hagyja jóvá a lőtérszabályzatot.
[27] Figyelemmel a felek nyilatkozataira, azaz egyrészt arra, hogy az elsőfokú hatóság a felperes részére lőtér üzemeltetést nem engedélyezett, másrészt arra, hogy ilyet a felperes sem állított, az elsőfokú bíróság okszerűtlenül állapította meg, hogy az alperesnek hiánypótlási felhívást kellett volna kiadnia a lőtér-üzemeltetési engedély és lőtérszabályzat tekintetében ahhoz, hogy az ügyben érdemi döntést hozhasson. Az alperes a hivatalos nyilvántartásában szereplő adatokat a döntéshozatal során jogszerűen használta fel a tényállás megállapítása során, ezért határozata a felperes, illetve az elsőfokú bíróság által megjelölt okból nem jogszabálysértő, az megfelel az Ákr. 62. §-ában, különösen a (3) bekezdésben foglalt követelményeknek.
[28] A felülvizsgálati ellenkérelem alapján a Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes kérelme módosítására figyelemmel az Ákr. 44. §-ában foglalt rendelkezés helytálló értelmezése szerint újabb hiánypótlási felhívás kibocsátásának nem lett volna törvényes akadálya, azonban a jelen esetben – a hatóság kérelem teljesíthetőségének feltételét illető, hivatalos tudomására tekintettel – az a tényállás tisztázásához, illetve a döntés meghozatalához szükségtelen volt.
[29] A Kúria a kifejtettek miatt jogszabálysértő jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[30] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban köteles a Kúria jelen végzésben kifejtett jogértelmezésére tekintettel dönteni a felperes keresetlevelében megjelölt, a tényállás tisztázásával, a hiánypótlás elmaradásával kapcsolatban megjelölt jogsérelemről.
(Kúria V.Kfv.37.565/2025/10.)