A vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott három kényszerintézkedésre vonatkozó szabályozás lényege változatlanul az, hogy e kényszerintézkedések indokoltságát a perjogi helyzetnek megfelelően hathavonta felül kell vizsgálni.
Az időszakos felülvizsgálat esedékessége szempontjából a hathónapos folyamatos, tényleges és a felülvizsgálat időpontjában is fennálló kényszerintézkedésnek van jelentősége.
Amennyiben azonban a kényszerintézkedés valamely okból időközben megszűnik anélkül, hogy helyébe más kényszerintézkedés lépne, folyamatossága megszakad, akkor értelemszerűen a felülvizsgálat esedékességét is a kényszerintézkedés ismételt elrendelésétől, illetve annak tényleges foganatosításától kell számítani. A hathavi folyamatosság szempontjából viszont közömbös, azt nem szakítja meg, ha a három kényszerintézkedést annak bármelyike egymást követően váltja fel [Be. 291. § (1) bek., 290. §, 294. §].
[1] Az ítélőtábla végzésével a vádlott bűnügyi felügyeletének és a vele szemben elrendelt távoltartás indokoltságát a Be. 291. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálta, és a bűnügyi felügyeletet a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában, a távoltartást pedig a Be. 276. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában, valamint a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában írt okból is indokoltnak tartotta, és azokat változatlan magatartási szabályok mellett továbbra is fenntartotta.
[2] A vádlottal szemben a főügyészség vádiratában a törvényszéken emberkereskedelem és kényszermunka bűntette [Btk. 192. § (2) bek. a) és b) pont, (4) bek.], életveszélyt okozó testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. fordulat], kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.], személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) és f) pont], kifosztás bűntette [Btk. 366. § (1) bek. b) pont], okirattal visszaélés vétsége [Btk. 346. § (1) bek. a) pont], készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége [Btk. 393. § (1) bek. a) pont] és kapcsolati erőszak bűntette [Btk. 212/A. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt emelt vádat.
[3] E vádirat alapján a törvényszéken indult büntetőeljárás.
[4] A kitűzött határnap 2026. január 21. napja.
[5] A vádlott bűnügyi felügyeletét a vádirat benyújtását követően a törvényszék 1. számú végzésével tartotta fenn, míg vele szemben a 2025. június 16. napján meghozott és aznap végleges végzésével rendelt el távoltartást. Ez utóbbi végzésével a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait is részben megváltoztatva (kibővítve) előírta, hogy a kényszerintézkedés szabályainak betartását a vádlott mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni.
[6] Az ítélőtábla végzésének indokai alapján a vádlottal szemben a személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 276. § (1) bekezdésében meghatározott általános feltételei fennállnak, és emellett különös feltételként a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt szökés, illetve elrejtőzés veszélye, valamint a távoltartás vonatkozásában a Be. 276. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti tanú befolyásolása, illetve a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában írt bűnismétlés veszélye továbbra is fennáll.
[7] Kifejtette, hogy a vádlottat az ügyészség jelentős tárgyi súlyú bűncselekményekkel vádolja, a büntetőjogi felelősség vádirat szerinti megállapítása esetén a kiszabható büntetés maximuma 15 év.
[8] A vádlott személyi körülményeit kedvezőtlenek, nem él kapcsolatban, vagyontalan, a büntetőeljárást megelőzően bejelentett munkahellyel, legális jövedelemmel nem rendelkezett. Vele szemben korábban elfogatóparancsot bocsátottak ki, mert az elkövetést követően ismeretlen helyre távozott, és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre.
[9] Kifejtette, hogy a szökés, elrejtőzés veszélyét erősíti az is, hogy a kényszerintézkedés indokoltságának legutóbbi felülvizsgálata óta a vádlott továbbra is sorozatosan megszegte a jelentkezési kötelezettségével összefüggő előírásokat, mely miatt az elsőfokú bíróság a mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazását is elrendelte. Ehhez képest jelenleg nincs olyan tény vagy adat, amely a vádlott elérhetetlenné válásának veszélyére vont következtetést érdemben ellensúlyozni tudná.
[10] A szökés, elrejtőzés veszélyén felül a távoltartás további fenntartása arra tekintettel is indokolt, hogy az egyik tanúval történt vádlotti kapcsolatfelvétel, illetve a tanú ezt követően tanúsított perbeli magatartása arra enged következtetni, hogy a vádlott a bizonyítás meghiúsítása érdekében jogellenesen befolyásolta őt, mellyel egyben a bűnismétlés veszélye is konkréttá vált.
[11] Az ítélőtábla végzésével szemben a vádlott védője jelentett be fellebbezést.
[12] Indokai szerint az immáron 3 és fél éve tartó büntetőeljárás során a vádlott együttműködő magatartást tanúsított, az idézésekre megjelent, a távolmaradását alapos okkal ki tudta menteni. A szökés, elrejtőzés veszélyét alátámasztó konkrét körülmény az eljárásban nem merült fel.
[13] A terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlya önmagában nem adhat alapot a kényszerintézkedés változatlan formában történő fenntartására. A vádlott személyi körülményei kedvezőek, lakhatása és megélhetése biztosított, bejelentett munkahellyel rendelkezik, szoros családi kapcsolat fűzi az édesanyjához és a testvéréhez. Mindezek megfelelő visszatartó erővel rendelkeznek ahhoz, hogy ne szökjön el.
[14] A bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak változatlan formában történő teljesítése veszélybe sodorja a munkáját és ezzel a megélhetését is, a munkarendje ugyanis nem engedi meg, hogy jelentkezési kötelezettségének teljesítése érdekében heti 3 alkalommal kimaradjon.
[15] Mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a bűnügyi felügyeletet szüntesse meg, másodlagosan pedig azt, hogy a kényszerintézkedés magatartási szabályait akként módosítsa, hogy a vádlott heti egy alkalommal, minden pénteken 8 és 20 óra között köteles a rendőrkapitányságon személyesen jelentkezni.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak, és az ítélőtáblának a bűnügyi felügyelet fenntartásával kapcsolatos indokaival egyetértve a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
[17] Egyben utalt arra, hogy a távoltartás indokoltáságának vizsgálata jelenleg még időszerűtlen, hiszen annak elrendelésére csak 2025. június 16. napján került sor.
[18] A vádlott védőjének fellebbezése nem alapos.
[19] Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor a vádlott bűnügyi felügyeletének indokoltságát a Be. 291. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálta, és azt helyes okból és indokokkal, megalapozottan továbbra is fenntartotta.
[20] Nem tévedett abban sem, hogy ugyanezen törvényi előírás alapján egyben a vádlottal szemben elrendelt távoltartás indokoltságát is felülvizsgálta, és azt is fenntartotta. Ennek indoka, hogy jelen ügyben a távoltartás nem az egyedüli vádlottal szemben elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés, hiszen az a korábban elrendelt és az elsőfokú bíróság által a vádirat benyújtását követően fenntartott bűnügyi felügyelet mellett került elrendelésre 2025. június 26. napján.
[21] Ezzel összefüggésben a Kúria rögzíti a következőket.
[22] A vádirat beérkezését követően a bíróság hivatalból vagy indítványra határoz a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről vagy megszüntetéséről [Be. 484. § (1) bek. f) pont, Be. 494. § (1) bek.].
[23] A Be. 290. § rendelkezései az ügy perjogi helyzetétől függően differenciáltan határozzák meg azt, hogy az adott eljárási szakaszban eljáró bíróság által elrendelt vagy fenntartott távoltartás vagy bűnügyi felügyelet meddig tart.
[24] A Be. 297. § (4) bekezdése értelmében e szabályokat a letartóztatásra a 298. §-ban meghatározott eltéréssel kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az első- vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.
[25] Emellett a Be. 291. §-a rendelkezik a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet indokoltságának meghatározott időszakonként történő – szintén a perjogi helyzettől függően differenciáltan szabályozott – felülvizsgálatáról, mely szabályok a Be. 297. § (4) bekezdése alapján a letartóztatás indokoltságának felülvizsgálatára is irányadók.
[26] E rendelkezések összevetéséből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a szóban forgó három személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés (távoltartás, bűnügyi felügyelet és letartóztatás) vádemelést követő elrendelésére, fenntartására, illetve indokoltságuk felülvizsgálatára a törvényhozó közös szabályokat állított fel.
[27] E három kényszerintézkedés – amely lehet akár egymást követő (felváltó), illetve a bűnügyi felügyelet és a távoltartás esetén a Be. 277. § (3) bekezdése alapján akár egymás melletti, párhuzamos – vádemelést követő elrendelése, fenntartása, felülvizsgálata egységes szabályozásának nemcsak célszerűségi, hanem garanciális jelentősége is van. E kényszerintézkedésekre vonatkozó, azonos rendszert előíró rendelkezések, illetve az időmúláshoz tapadó további következmény biztosítja a vádlott jogát arra, hogy a vele szemben elrendelt aktuális kényszerintézkedést a törvényben meghatározottak szerint a bíróság időről időre felülvizsgálja.
[28] Ez értelemszerűen akkor is változtatás nélkül irányadó, és a kényszerintézkedés indokoltsága határidejének számítását nem befolyásolja, ha a vádlottal szemben egymást követően (egymást felváltva) több különböző kényszerintézkedés kerül alkalmazásra, és alkalmazásuk folyamatos.
[29] Mindebből következően a Be. 277. § (3) bekezdése alapján egymás mellett elrendelt (fenntartott) és végrehajtott személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések felülvizsgálatának időbeli különválasztására nincs ok és törvényes alap.
[30] A felülvizsgálat Be. 291. § (1) bekezdésében írt határidejének számítása szempontjából ehhez képest nem annak van jelentősége, hogy mikor került sor a másodikként alkalmazott kényszerintézkedés elrendelésére, hanem annak, hogy az elsőfokú bíróság mikor rendelte el (tartotta fenn) az időben korábbi kényszerintézkedést.
[31] Következésképpen a vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott három kényszerintézkedésre vonatkozó szabályozás lényege változatlanul az, hogy e kényszerintézkedések indokoltságát a perjogi helyzetnek megfelelően hathavonta felül kell vizsgálni.
[32] Az időszakos felülvizsgálat esedékessége szempontjából pedig a hathónapos folyamatos, tényleges és a felülvizsgálat időpontjában is fennálló kényszerintézkedésnek van jelentősége.
[33] Az időszakos felülvizsgálat törvényi követelménye ugyanis a ténylegesen a távoltartásban, bűnügyi felügyeletben, illetve letartóztatásban töltött tartamra vonatkozik.
[34] Amennyiben azonban a kényszerintézkedés valamely okból időközben megszűnik anélkül, hogy helyébe más kényszerintézkedés lépne, folyamatossága megszakad, akkor értelemszerűen a felülvizsgálat esedékességét is a kényszerintézkedés ismételt elrendelésétől, illetve annak tényleges foganatosításától kell számítani.
[35] A hathavi folyamatosság szempontjából viszont közömbös, azt nem szakítja meg, ha a három kényszerintézkedést annak bármelyike egymást követően váltja fel.
[36] Ez a vádemelés utáni egységes szabályozás lényege.
[37] Ugyanakkor a letartóztatás Be. 298. §-ában írt tartamai (felső határ) szempontjából a bűnügyi felügyelet és a távoltartás ideje, miként a folyamatosság is közömbös, és a letartóztatásban töltött teljes idő, így a különálló tartamok összeszámításának van helye.
[38] Mindezek előre bocsátásával a Kúria rögzíti, hogy jelen ügyben a vádlott bűnügyi felügyeletét a vádemelést követően a törvényszék a 2023. november 23. napján meghozott végzésével tartotta fenn.
[39] A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések felülvizsgálatának határidejére vonatkozó, fent írt szabályok alapján a felülvizsgálat esedékességét 2023. november 23. napjától kell számítani, az nem a legutóbbi felülvizsgálat időpontjától, hanem e naptól határozandó meg.
[40] A felülvizsgálat során az ítélőtábla megalapozottan következtetett a bűnügyi felügyelet tekintetében [Be. 277. § (2) bek.] a szökés, elrejtőzés veszélyére, a távoltartás vonatkozásában [Be. 277. § (1) bek.] pedig a tanú befolyásolásának tényére, valamint a bűnismétlés veszélyére.
[41] Tény, hogy a vádlottal szemben kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt is folyik büntetőeljárás, vele szemben akár 15 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Tény az is, hogy az eljárás korábbi szakaszában elfogatóparancs kibocsátása vált szükségessé, ez pedig a szökés, elrejtőzés (elérhetetlenné válás) veszélyét továbbra is változatlanul, a további időmúlás ellenére is megalapozza [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont].
[42] Az ítélőtábla e körben helyesen utalt arra, hogy a vádlott személyi körülményei összességében kedvezőtlenek, nem alkalmasak a szökés, elrejtőzés veszélyének ellensúlyozására.
[43] A távoltartás különös okai tekintetében okszerű következtetést vont arra, hogy a vádlott az egyik tanút tiltott módon befolyásolta, amely miatt e kényszerintézkedés valóban szükséges a bizonyítás megnehezítésének megakadályozása, és a további bűnismétlés elkerülése érdekében [Be. 276. § (2) bek. b) pont ba) alpont és c) pont cb) alpont].
[44] Az ítélőtábla vizsgálata arra is kiterjedt, hogy a vádlottal szemben fenntartott bűnügyi felügyelet indokolt, szükséges és arányos-e. Az e körben tett megállapításai megalapozottak, azokkal a Kúria is egyetértett.
[45] A védő a fellebbezésben kifogásolta az előírt magatartási szabályok közül a jelentkezési kötelezettség szigorúságát.
[46] Ehhez képest a Kúria rögzíti, hogy az akár 15 évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett, több súlyos bűncselekménnyel vádolt, a jelentkezési kötelezettségét korábban több alkalommal (sorozatosan) elmulasztó vádlott számára a jelenleg előírt magatartási szabály kétségtelenül rendkívül kedvező, az nem tekinthető sem szükségtelennek, sem aránytalannak, még akkor sem, ha ezen magatartási szabály teljesítése a vádlott számára esetlegesen nehézséget okoz.
[47] Ezzel ellentétes ok vagy körülmény nincs, ilyet a Kúria a felterjesztett résziratokban nem észlelt.
[48] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 579. § (3) bekezdése folytán irányadó Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.III.1.352/2025/3.)