Végszükség esetén az elhárító tevékenységre kizárólag közvetlen veszélyhelyzet kialakulása vezethet. Ezért nem állapítható meg e büntethetőséget kizáró ok, amennyiben a veszélyhelyzet kialakulása csupán a terhelt feltételezésén alapul és annak elhárítására jogszerű lehetőség is mutatkozik [Btk. 23. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés az eltiltás hatálya alatt bűntettében [Btk. 239/B. § (1) bek., (2) bek.] és ittas járművezetés vétségében [Btk. 236. § (1) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap, börtön fokozatban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Elrendelte továbbá a járásbíróság büntetővégzésével kiszabott 1 év 6 hónap – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés büntetés végrehajtását.
[2] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet tényállásának lényege a következő:
– a terhelttel szemben a járásbíróság korábbi büntetővégzésével ittas járművezetés vétsége miatt 1 év 6 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, fogház fokozatú szabadságvesztés büntetést és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki. A jogerős büntetővégzést a bíróság a terhelt részére 2022. december 22-én kézbesítette. A bíróság büntetővégzése nyomán a kormányhivatal a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyezni rendelte a terhelt vezetési jogosultságának szünetelését, amely határozatot a terhelt részére 2022. december 29-én kézbesítette.
– A terhelt 2023. július 15-én más helyiségben végzett munkát, majd kollégáival visszatért a városba. A munkavégzéshez használt gépjárművet vezető 1. számú tanú a terheltet és egy munkatársát a lakóhelyükön kirakta, majd haza kívánt az autóval hajtani, amikor a gépjármű meghibásodott és leállt. 1. számú tanú erről értesítette a terheltet – aki időközben saját lakóhelyén szeszes italt fogyasztott – majd a járművet hátrahagyva taxival hazautazott. A terhelt – aki a fentiek szerint tudott arról, hogy járművezetéstől eltiltás hatálya alatt áll – ezt követően a helyszínre érkezett, a személygépkocsit működésbe hozta, azonban észlelte, hogy annak ajtajai az elektronika meghibásodása miatt nem zárhatók le. Mivel az autó jelentős értékű építőanyagot és szerszámot tartalmazott – amelyek egy része nem a terhelt vállalkozásának tulajdonát képezte – a terhelt a javak eltulajdonításától tartva megkísérelte a gépjárművet saját lakóhelyhez elvezetni, és ott biztonságba helyezni.
– A terhelt aznap 23 óra 40 perckor a város lakott területén, az 1. számú utcában közlekedett a gépjárművel, amikor a rendőrkapitányság rendőrjárőrei intézkedés alá vonták. A terhelt a fenti cselekmény elkövetésének időpontjában súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, szervezetében 1,34 milligramm/liter levegőalkohol-koncentráció előidézésére alkalmas, szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálat jogszabályi alapját a Be. 648. § a) pontjában, továbbá a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és b) pont ba) alpontjában jelölte meg.
[5] Indokai szerint az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg büntetőjogi felelősségét a terhére rótt bűncselekményekben, minthogy közvetlen veszélyhelyzetet hárított el akkor, amikor a jelentős értékkel – építőanyagokkal és szerszámokkal – megrakott személygépkocsit annak beindítását követően az elhagyott külvárosi területről elvezette. Érvelése szerint a jármű elektronikus meghibásodása miatt lezárhatatlan volt, ezért – tartva annak eltulajdonításától – egy azonnal orvosolandó helyzetre reagált. Eseti döntésekre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a veszély elhárításának joga szükséghelyzetben, illetve gondatlan bűncselekménnyel szemben mindenkit megillet, továbbá azt, hogy a tévedés megállapításának alapját az elkövető ijedtsége megalapozhatja, így a társadalomra veszélyességben való tévedésen alapuló vélt végszükség megállapítását ijedtségre vagy menthető felindulásra lehet alapozni.
[6] Emellett a jogelmélet általánosan elfogadott alapelveire – azok konkretizálása nélkül – és a tényállás hiányosságában megnyilvánuló anyagi jogszabálysértés mibenlétére utalt, továbbá a büntetőeljárási törvény tételes rendelkezéseinek idézése mellett a bírósági határozat rendeltetését idézte. Állította, hogy „mindkét eljáró bíróság megállapítása joghátrány elszenvedéséhez vezetett, mivel az elkövetett anyagi jogi szabálysértéseik okán törvénysértő bűnösség megállapításával, illetve törvénysértő minősítéssel törvénysértő, egyben eltúlzóan súlyos ítéletet kaptam, ami a külső arányosság és a közvetlenség elvére, illetve a középmérték irányadóságára is figyelemmel eltúlzóan súlyosnak tekinthető, amely okán indokolt annak lényeges enyhítése, ha az eljárás megszüntetésére vagy a felmentésre a Kúria nem látna alapot”.
[7] Mindezek alapján elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta, minthogy végszükség megállapítására alapot adó helyzetben követte el a cselekményét, amely kapcsán felmentésnek lett volna helye. Másodlagosan a bűncselekmény minősítésének a megváltoztatását és ehhez mérten „jóval enyhébb” büntetés kiszabását kérte.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért a jogerős határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[9] A végszükség, illetve a tévedés törvényben meghatározott fogalmának bemutatásán keresztül a veszélyhelyzet, illetve a közvetlen veszély fogalmi ismérveinek tükrében mutatott rá, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt valamennyi, a végszükség, illetve a vélt végszükség megállapítását célzó hivatkozása egyértelműen cáfolható.
[10] Kiemelte, hogy a műszaki hibáról értesülő, felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje és járművezetéstől eltiltás hatálya, továbbá önhibájából eredően súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt álló terheltben ezen okok miatt fel sem merülhetett volna már a jármű beindítása sem, nemhogy az azzal történő közlekedés. A saját, illetve más személy anyagi javainak veszélybe kerülése sem közvetlennek, sem másként el nem háríthatónak nem minősült. Önmagában ugyanis annak – akár reális – feltételezése, hogy a rossz hírű környéken esetleg eltulajdoníthatják a járművet, illetve a benne lévő, értékkel bíró tárgyakat, azt alátámasztó konkrét, alapos ok vagy körülmény hiányában csupán egy rendkívül távoli, absztrakt veszély megállapítását igazolhatta. A másként el nem háríthatóság cáfolataként pedig a bíróságok helytálló érvelése szerint a terhelt számára több reális lehetőség is kínálkozott. Így kollégái segítsége, autómentő igénybevétele, illetve a járműben maradása, amelyek egyikével sem kívánt élni, holott bármelyik választás esetén biztonsággal el tudta volna hárítani az általa várható és feltételezett negatív következményeket.
[11] Ezen túlmenően azon körülmény, hogy a gépkocsiban lévő értéktárgyak eltulajdonításának nagy volt a veszélye, és ez indokolta a gépkocsi ittas állapotban, biztonságos helyre történő vezetését, jogos védelem megállapítására sem adott alapot. Ennek indoka, hogy a jogos védelem kizárólag már megindult, jogtalan támadás, avagy ilyen támadás közvetlenül fenyegető veszélyének leküzdésére irányul. Önmagában az általános fenyegetettségi érzés, azaz a jogtalan támadás bekövetkezésének távoli veszélye nem nyújt alapot a jogos védelemre.
[12] Minthogy a bíróságok a tényállásból helytálló következtetést vontak a terhelt bűnösségére, és cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítették, a büntetés kiszabásával összefüggő bírói mérlegelő tevékenység felülbírálatára sem kerülhet sor.
[13] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, megismételve az általa relevánsnak tekintett részeiben foglaltakat.
[14] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra – és nem ténybeli hibákra – hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[16] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okok kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[17] A felülvizsgálati indítvány kapcsán, miután a terhelt a felülvizsgálat törvényi okát érintően jogszabályi hivatkozásokat is megjelölt, a Kúria rámutat, hogy a Be. 648. §-a nem meghatározza, hanem csupán rendszerezi a – egyébként a Be. 649. §-ában taxatíve felsorolt – felülvizsgálati okokat. Következésképp a Be. 648. § a) és b) pontja sem jelenti azt, hogy felülvizsgálatnak önmagában (bármilyen) anyagi vagy eljárási szabálysértés miatt helye lenne.
[18] A felülvizsgálati indítványban jogszabályi hivatkozásként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, továbbá a Be 649. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg a terhelt, míg szövegesen az anyagi jogszabálysértés okán a bűnfelelősség megállapításának vitatásán túl a kiszabott büntetést is sérelmezte, és bár konkretizált eljárási szabálysértést nem nevezett meg, indítványából kiolvashatóan a bíróság bizonyítással kapcsolatos eljárását kifogásolta és az ezzel összefüggő indokolást kérte számon.
[19] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt – a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve – a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. E rendelkezés azonban a megtámadott határozat meghozatala idején irányadó büntető anyagi jogi szabályok alkalmazásának felülvizsgálati eljárásban történő felülbírálatát, valamint az eljárási cselekmény foganatosítása idején hatályos eljárási szabályok betartásának felülvizsgálatát jelenti, írja elő; azaz e szabály alapján azt kell vizsgálni, hogy az eljárt bíróságok betartották-e eljárásukban az elbíráláskor irányadó anyagi és eljárásjogi szabályokat.
[20] Azonban magában a felülvizsgálati eljárásban a hatályos Be. szabályai az irányadók. A felülvizsgálati eljárás ugyanis a büntetőeljárás része. A büntetőeljárást pedig mindenkor a hatályos eljárásjogi törvény szabályai mentén kell lefolytatni. Következésképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálásától eltérő, akár a támadott határozat meghozatalának időpontjában, akár az indítvány előterjesztésekor hatályos Be. rendelkezései közömbösek a felülvizsgálati eljárás lefolytathatósága és lefolytatása szempontjától. Amennyiben tehát a felülvizsgálati indítvány a hatályos Be. 649. §-ában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozik, az a felülvizsgálati indítványnak a megtámadott határozat meghozatala (jogerőre emelkedése) idején hatályos jogszabályok alapján történő, érdemi elbírálását vonja maga után (Kúria Bfv.II.1.284/2018/7., Bfv.II.332/2019/2.). Nincs viszont helye felülvizsgálatnak akkor, ha valamely eljárási szabálysértés az indítvány előterjesztésekor még felülvizsgálati ok, de az elbírálásakor már nem [BH 2019.103. (Bfv.I.1.023/2018/6.)].
[21] Ugyanígy nem kerülhet sor felülvizsgálatra, ha az indítványban írt anyagi jogi kifogás az előterjesztésekor még felülvizsgálati ok volt, az elbírálás idején azonban már nem, mert az azt jelentené, hogy a Kúria az eljárást nem a hatályos eljárási törvény szerint folytatja le, mert határozatát nem létező felülvizsgálati ok alapján eljárva hozza meg.
[22] Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény 211. §-a, 2025. szeptember 1-jei hatállyal módosította a Be. 649. § (1) bekezdés c) és d) pontját. A törvény ezt követően élesen megkülönbözteti a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában írt törvénysértő, illetve a c) pontban írt aránytalanul enyhe vagy súlyos büntetés és intézkedés fogalmát.
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[24] A felülvizsgálati indítvány által megjelölt, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a hatályos törvény alapján felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a törvénysértő büntetés objektíve törvénysértő, tehát a bűncselekmény tételkereteire – ideértve a Btk. Általános Részében írt, a büntetési tételkereteket befolyásoló rendelkezéseket is – figyelemmel törvényesen kiszabható büntetésen kívüli, attól törvénysértő módon lefelé vagy felfelé eltérő, vagy más kötelező szabályt sértő büntetés kiszabását eredményezték.
[25] Ettől eltérően a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a bűncselekmény téves minősítése és arra tekintettel a kiszabott büntetés vagy intézkedés neme és/vagy mértéke már csak azzal a feltétellel valósít meg felülvizsgálati okot, ha a törvényes minősítés a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő törvényes büntetési tételkeretet eredményezett, és a kiszabott – nem törvénysértő, azaz a helyes minősítés alapulvételével is kiszabható – büntetés vagy intézkedés arra figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe. A felülvizsgálat kizárt, ha a helyes minősítés mellett is azonos tételkeret lenne irányadó.
[26] Mindezen törvényi előírások és elvi tételek megjelölése után rögzíthető, hogy az indítványban foglalt indokok a felülvizsgálati indítvány Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában körülírt okból történő érdemi elbírálását alapozta meg, hiszen a bűnösség alóli teljes mentesítés iránti igényét túlnyomórészt a végszükségre hivatkozásban jelölte.
[27] A végszükség olyan büntethetőségi akadály, amely fennállása esetén a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja alapján felmentő ítélet meghozatalának van helye, azaz az semmiféle büntetés kiszabásával össze nem egyeztethető.
[28] A felülvizsgálati eljárásban ugyanakkor megkerülhetetlen szabály a tényálláshoz kötöttség és a tényállástámadás tilalma a Be. 650. § (2) bekezdése alapján, amely úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A felülvizsgálat tényálláshoz kötöttségének követelménye folytán, a felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok hiányára vont következtetés helyessége is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vizsgálható [Kúria Bfv.I.884/2017 (BH 2017.323.II.), EBH 2011.2395.], így a végszükség kérdésében is csak az irányadó tények alapján lehet dönteni.
[29] A Btk. 15. § f) pontja szerint az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza a végszükség.
[30] A Btk. 23. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
[31] A Btk. 23. § (2) bekezdése szerint nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.
[32] A végszükség esetében a szabályozás szintjén külön kerül meghatározásra a társadalomra veszélyességet, illetve a bűnösséget kizáró végszükség. Ha a veszélyt kisebb, enyhébb vagy azonos sérelem okozásával hárítják el, mint amivel az fenyegetett, a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, míg, ha a megmentett és a feláldozott jogi tárgy vagy a sérelem nagyobb, mint a mentett érték, már csak a büntetendő cselekményt elkövető bűnösségének a kizárása lehetséges.
[33] A Btk. 23. § (1) bekezdése a társadalomra veszélyességet kizáró végszükséget szabályozza, amiből látható, hogy végszükségről csak valamilyen veszélyhelyzetben lehet szó.
[34] A Btk. 23. § (2) bekezdése a bűnösséget kizáró végszükségről rendelkezik, mely esetben a veszélyhelyzetben cselekvő személy büntethetőségét az ijedtség vagy menthető felindulás a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül kizárja.
[35] A végszükség jogi természetét tekintve a jogos védelemhez hasonlóan társadalomra veszélyességet kizáró ok. Azonban míg a jogos védelemnél jogtalanság áll szemben a joggal, végszükség esetén jog áll szemben joggal, vagyis itt nem egy jogtalan támadás teszi jogossá az elhárító tevékenységet, hanem egy olyan veszélyhelyzet kialakulása, mely nem róható a cselekvő terhére. Jogilag éppen azért menthető cselekmény ez, mert az emberi természettel megegyező eljárás, ha az ember a neki fel nem róható módon keletkező veszélyből magát vagy javait menteni próbálja, és nyilván erre tekintettel jogos az is, ha mások személye vagy javai, illetve a köz érdekében teszi mindezt.
[36] A végszükség tehát két jogilag védett érdeknek az összeütközése, ahol az egyiknek a védelme csak a másiknak a megsértésével lehetséges. A végszükségben cselekvő személy véletlenül keletkezett, vagy más személy által teremtett veszélyt hárít el. A veszély elhárításának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben, valamint gondatlan bűncselekménnyel szemben [Kúria Bfv.III.341/2023/18.]. Ezt a terhelt is helytállóan idézte indítványában.
[37] A végszükséget nem jogtalan támadás, hanem meghatározott veszély alapozza meg; a végszükségi helyzet veszélyhelyzet. Veszélyhelyzetet idézhetnek elő például elemi erők (árvíz, tűzvész, földrengés), közlekedési vagy üzemi balesetek, állatok támadása, de a végszükséget keletkeztető veszély emberi magatartás eredményeként is előállhat, nevezetesen akkor, ha a veszélyt:
– jogtalan támadásként nem értékelhető emberi magatartás idézi elő,
– jogtalannak is tekinthető támadás idézte elő, de a támadó már nincs a helyszínen (például felgyújtotta a házat),
– olyan jogtalan mulasztás okozta, amely nem hoz létre jogos védelmet.
Az irányadó tényállás alapján a terhelt valamennyi, a végszükség, illetve a társadalomra veszélyesség tudatában való tévedés alapján a vélt végszükség megállapítását célzó hivatkozása is alaptalan.
[38] A tényállás ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy a terhelt által vezetett, jelentős értékű építőanyagot, illetve szerszámot tároló személygépkocsi beindítását megelőzően közvetlen, térben és időben beazonosítható, általa érzékelt – és nem feltételezett – bármilyen veszély fenyegette volna. Emellett tényszerű, hogy a járműben hagyott értéktárgyak megóvása, illetőleg biztonságba helyezésére a terheltnek több lehetősége is adódott, ennek ellenére – annak tudatában, hogy a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztott, illetőleg korábbi, ugyancsak járművezetés ittas állapotban bűncselekmény elkövetése miatt közúti járművezetéstől eltiltás hatálya alatt állt – cselekménye tiltott, bűncselekményt megvalósító voltának tudatában vállalkozott a jármű vezetésére.
[39] A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés nem azonosítható a jogi szabályozás, azon belül a büntetendőség ismeretének hiányával. Jelen ügyben a terhelt tudatában volt az általa történő járművezetés tilalmával és annak okával is. Ha pedig tudatában volt cselekménye jogilag tilalmazott voltával, akkor a társadalomra veszélyességben való tévedés fel sem merülhet.
[40] Mindez azt jelenti, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét a törvénynek megfelelően állapította meg a bíróság, így rá nézve a büntethetőséget kizáró okra hivatkozás nem foghatott helyt.
[41] A felülvizsgálati indítványban megfogalmazott további sérelmek azonban felülvizsgálatban érdemben nem vizsgálhatóak.
[42] A Kúria a felülvizsgálati indítványban felülvizsgálat okaként felhívott, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán már utalt rá, hogy felülvizsgálatban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) önmagában nem, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható; az említett jogszabályi hivatkozás első fordulata alapján akkor, ha a szankció törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, a második fordulata szerint pedig akkor, ha a büntető anyagi jog – minősítésen túli – más szabályának megsértésére vezethető vissza [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) és bb) alpont].
[43] Arra nézve ugyanakkor a felülvizsgálati indítvány nem tartalmaz jogi okfejtést, hogy a terhelt cselekményének minősítését miért tartja törvénysértőnek, illetve miben áll az a büntető anyagi jogi szabálysértés, amivel összefüggésben törvénysértő büntetést szabtak ki. Bár a végszükség kétségkívül anyagi jogi jogszabály, azonban az a bűncselekmény minősülésére nem hat ki, a büntetés kiszabásával pedig – és erre a Kúria már utalt – semmiféle összefüggésben nem hozható, a felülvizsgálati indítvány is nyilvánvalóan ezért maradt adós a jogi okfejtéssel.
[44] A felülvizsgálati indítvány a támadott ítéletekre vezető eljárás kapcsán is vetett fel sérelmeket.
[45] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van [Be. 648. § b) pont]. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány azonban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben terjeszthető elő.
[46] A hatályos Be. alapján feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést – egyben felülvizsgálati okot – az indokolás egyetlen hibája valósíthat meg, éspedig, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont]. Ilyen ellentét fennállására az indítvány azonban még csak utalást sem tartalmaz, így értelemszerűen e hivatkozás alapján, eljárási szabálysértés okán a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálása szóba sem kerülhet.
[47] Mindezeket követően a Kúria – miután olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.470/2025/10.)