Ahogy arról már korábban is hírt adtunk, az Igazságügyi Palota felújítása során az előcsarnok mennyezeti képét, Lotz Károly méltán híres művét, a Justitia diadala szekkót is restaurálták.
A köznyelvben tévesen freskónak nevezett alkotás igazából egy szekkó, ugyanis száraz vakolatra festették. (A freskó az olasz: affresco = frissen szó átvétele: a falfestészet egyik legidőtállóbb fajtája, amelynél a festőművész vízzel hígított pigmenteket visz fel a még nedves, friss vakolatra. A secco, olaszul: al secco – „szárazon” egy olyan falfestési technika, ahol a művész száraz vakolatra viszi fel a festéket. A freskóval ellentétben a festék kevésbé tartós, viszont részletgazdagabb ábrázolást tesz lehetővé.)
Az elmúlt századokban gyakran díszítettek bírósági épületeket ezzel a technikával, ezek közül talán leghíresebb ez a 19. századi alkotás.
Az alábbiakban felidézzük az 1895 októberében megjelent Vasárnapi Ujság írását, amely részletes leírást közölt Lotz szekkójáról.
„A csarnok terem felső párkányzatán túl, mintegy folytatás gyanánt tünik föl a nagy kép, világos, fényes levegő távlatát nyitván meg, emelkedő, szálló és röpdeső alakokkal. A kép szélein építészeti részletek formálnak rámát, párkányok, íves kapuk, melyek a magasodás távlata szerint rajzolva, a mennyezetnek mély távlatot adnak. Ez az arkhitekturai rész is oly pontos, oly finom és könnyű, amint belemélyed az áttetsző, tiszta levegőbe.
Allegorikus kifejezői az alakok és csoportok a terem rendeltetésének, hol a törvény és igazság sujt az élet nagy tévedéseire és bűneire és itél, hogy elrettentő példát adjon.
A párkányzat egyik ormán az igazság klasszikus alakja emelkedik ki, baljában a mértékkel, jobbjában a karddal, a jog és büntetés jelvényeivel. Mellette balra a bűnök csoportja, az előtérben a gyilkos tőrrel, s alatta a meggyilkolt; aztán a lélekkúfár asszony, ki eladásra kínálja áldozatát, majd a zsákmányával elosonó tolvaj s a gyújtogató. Ezekre rátörnek a megtorlás jelképies, szárnyas alakjai, kivont fegyverrel. Fölöttük a levegőben szállnak furiák, a kik a lelkiismeret gyötrő furdalását személyesítik.
A másik sarokban, az igazságtól jobbra, nyugodt, boldog családi jelenet, az anya kisdedével, a férj, az aggastyán, a házi munka, mindez a törvények, az igazságszolgáltatás allegoriai oltalmával védve. A szárnyas nemtők pajzsot, dárdát tartanak fölöttük védelmül, s a felhőkről női alakok tekintenek alá éber szemekkel, a munka és törekvés számára babérágat emelve. Szárnyas angyal száll a magasban, hirdetve a törvények védelmét.
A kép másik oldalán levő párkányzat a törvény biztosította rend eleven képe. A földmivelés, kereskedelem, közlekedés alakjai balról, a tudományé és művészeteké jobbról; középen pedig a siker, az eredmény, a boldogulás megtestesítése allegorikusan, a bőség szarvával, az elismerés és jutalom babérját és pálmáját tartó angyallal, a harsonákat fúvó angyalokkal.”
