IV.
C-558/24 Corendon Airlines ügyben 2025. október 30-án hozott ítélet
A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a légi járat indulási és érkezési időpontjának a légi fuvarozó által előzetesen bejelentett és az érintett utasoknak szóló új foglalási visszaigazolás kiállításával történő elhalasztása esetén az ezen utasok által az érkezésükkor elszenvedett késés időtartamát a menetrend szerinti eredeti érkezési időpont figyelembevételével kell meghatározni.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Corendon Airlines Turistik Hava Tasimacilik AS légi fuvarozó (a továbbiakban: Corendon Airlines) és a Myflyright GmbH, egy légi utasoknak jogi segítséget nyújtó társaság között, a 261/2004 rendelet alapján benyújtott kártalanítási kérelem ügyében terjesztették elő, miután a végső célállomásra érkező járat hosszú késéssel érkezett meg.
Az alapeljárás
8 Négy légi utas, akik a Corendon Airlines‑nál megerősített helyfoglalással rendelkeztek egy Münchenből (Németország) (helyi idő szerint) 10 óra 20 perckor induló, és 2022. augusztus 2‑án Antalyába (Törökország) (helyi idő szerint) 14 óra 20 perckor érkező járatra, az indulást megelőző napon az érintett utazásszervező által kibocsátott, e járatra vonatkozó foglalási visszaigazolást kaptak, amely szerint az említett járat menetrend szerinti indulási idejét (helyi idő szerint) 11 óra 20 percre halasztották, ami a járat érkezési időpontjának (helyi idő szerint) 15 óra 20 percre történő elhalasztását eredményezte.
9 2022. augusztus 2‑án azonban a felszállásra (helyi idő szerint) csak 14 óra 37 perckor került sor, így ezek az utasok végül (helyi idő szerint) 18 óra 16 perckor érkeztek meg a célállomásra.
10 A Myflyright, amelyre az említett utasok a kártalanításhoz való jogukat engedményezték, keresetet nyújtott be az Amtsgericht Erdinghez (erdingi helyi bíróság, Németország) többek között a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke alapján utasonként 400 euró, összesen 1600 euró összegű kártalanítás iránt.
11 2023. augusztus 30‑i ítéletével e bíróság helyt adott e keresetnek, megállapítva, hogy a menetrendek egy órával történő elhalasztása nem a 261/2004 rendelet 2. cikkének l) pontja értelmében vett „törlésnek”, hanem olyan késésnek minősül, amelynek időtartamát az eredeti repülési időpontok alapján kell meghatározni.
12 A Corendon Airlines fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Landgericht Landshuthoz (landshuti regionális bíróság, Németország), amely a kérdést előterjesztő bíróság, arra hivatkozva, hogy a jelen ügyben e késés időtartamát az új foglalási visszaigazolásban szereplő repülési időpontok, nem pedig az eredeti menetrendek figyelembevételével kell meghatározni.
13 Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügyben szóban forgó késés időtartamát a menetrend szerinti eredeti érkezési időpont figyelembevételével kell meghatározni, mivel az érintett utasok számára kizárólag annak van jelentősége, hogy a légi járat ezen időponthoz képest késve érkezett‑e. Álláspontja szerint a járat új foglalási visszaigazolásban feltüntetett érkezési időpontjának figyelembevétele a késés időtartamának meghatározása céljából – azonkívül, hogy az „tisztán formális megközelítés” körébe tartozik –, ellentétes a 261/2004 rendelet céljával, amely többek között a járatuk törlése vagy jelentős késése által érintett utasok magas szintű védelmének biztosítására irányul. Ráadásul az ilyen megközelítés lehetővé tenné a légi fuvarozó számára, hogy anélkül késleltesse a járat érkezési időpontját, hogy felelőssé lehetne őt ezért tenni, azáltal, hogy az utolsó pillanatban új foglalási visszaigazolásokat bocsát ki a járat elhalasztásának feltüntetésével.
14 E körülmények között a Landgericht Landshut (landshuti regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Egy járat halasztása és erről új utalvány kiállítása esetén a menetrend szerinti eredeti érkezési időt vagy az új foglalási visszaigazolásban megadott érkezési időt kell-e figyelembe venni a végső célállomásra való »jelentős« érkezési késés vizsgálatánál?
2) ha a módosított érkezési időt kell figyelembe venni:
a) Jelentőséggel bír‑e, hogy az utas az eredeti indulási időpont előtt mennyi idővel értesül a járat elhalasztásáról? Különösen az bír‑e jelentőséggel, hogy ténylegesen betartják‑e a [261/2004] rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett, az új érkezési időre vonatkozó határidőket annak érdekében, hogy az üzemeltető légifuvarozó mentesülhessen a kártalanítási kötelezettség alól?
b) Ha igen: jogosult-e az utas – és adott esetben milyen feltétek mellett – a [261/2004] rendelet 5. és 7. cikke szerinti kártalanításra, ha az eredeti érkezési időhöz képest jelentős az érkezési késés?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
15 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a légi járat indulási és érkezési időpontjának a légi fuvarozó által előzetesen bejelentett és az érintett utasoknak szóló új foglalási visszaigazolással kísért elhalasztása esetén az ez utóbbiak által az érkezésükkor elszenvedett késés időtartamát a menetrend szerinti eredeti érkezési időpont vagy az ezen új foglalási visszaigazolásban szereplő időpont figyelembevételével kell meghatározni.
16 Először is meg kell állapítani, hogy a 261/2004 rendelet nem határozza meg a „késés” fogalmát, ellentétben a „járat törlésének” fogalmával, amelyre e rendelet 5. cikke vonatkozik, és amelyet az említett rendelet 2. cikkének l) pontja úgy határoz meg, mint „egy korábban tervezett légi járat nem közlekedése, amelyre legalább egy helyet lefoglaltak”.
17 A légi járat „késésének” fogalmát illetően a Bíróság pontosította egyrészt, hogy a 261/2004 rendelet 6. cikke értelmében vett „késés” akkor áll fenn, ha e légi járat az eredeti repülési tervnek megfelelően közlekedik, és ha tényleges indulási idejét későbbre tolják a menetrend szerinti eredeti indulási időhöz képest (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑i Sturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 32. pont). Másrészt úgy ítélte meg, hogy ellentétes lenne e rendelet szövegének szokásos jelentésével és felépítésével, ha az említett rendelet 2. cikkének l) pontja értelmében vett járattörlésnek minősítenék a járat indulása tényleges időpontjának puszta elhalasztását, bármilyen további módosítás nélkül (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Corendon Airlines ítélet, C‑395/20, EU:C:2021:1041, 22. pont).
18 A Bíróság egyébiránt pontosította, hogy a 261/2004 rendelet az 5. cikke értelmében vett „törölt” járat vagy 6. cikke értelmében vett „késett” járat szerinti minősítést nem teszi függővé kizárólag attól, hogy előzetesen bejelentették‑e a légi járat indulási idejének elhalasztását (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Corendon Airlines ítélet, C-395/20, EU:C:2021:1041, 21. pont).
19 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az érintett utasokat az indulást megelőző napon tájékoztatták a járatuk indulási időpontjának elhalasztásáról, és új foglalási visszaigazolást küldtek nekik, amely új menetrendeket tartalmaz, anélkül hogy az indulási vagy érkezési repülőtér, illetve az utasokat szállító járat száma megváltozott volna. E tényezők tehát a 261/2004 rendeletnek a jelen ítélet 17. és 18. pontjában értelmezett 6. cikke értelmében vett „késést” jellemzik.
20 Másodszor, a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkét e rendelet (2) preambulumbekezdésével és az egyenlő bánásmód elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a késéssel érintett járatok utasai egyrészt az e 7. cikk (1) bekezdésében foglalt kártalanításhoz való jog alkalmazása szempontjából a törölt járatok utasaihoz hasonlónak tekinthetők. Másrészt ezen utasok hivatkozhatnak erre a kártalanításhoz való jogra, amennyiben a légi járat késése következtében visszafordíthatatlanul legalább háromórás időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest háromórás vagy azt meghaladó késéssel érik el (lásd ebben az értelemben: 2024. január 25‑i Laudamotion és Ryanair ítélet, C‑54/23, EU:C:2024:74, 19. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Ezt a háromórás késést, mint a kártalanítás megszerzésének feltételét, annak figyelembevételével határozták meg, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja lehetővé teszi a légi fuvarozók számára, hogy a légi járatok utolsó pillanatban történő törlését követően az utasok átfoglalásának sajátos keretében legfeljebb egy órával előrehozzák az utasok indulási idejét, és érkezési idejüket kevesebb mint két órával késleltessék (lásd ebben az értelemben: 2012. október 23‑i Nelson és társai ítélet, C‑581/10 és C‑629/10, EU:C:2012:657, 31. pont).
22 A jelen ítélet előző két pontjából tehát az következik, hogy amennyiben a légi járat érkezésekor elszenvedett késés legalább három óra, azokhoz az utasokhoz hasonlóan, akiknek az eredeti járatát törölték, és akiknek a légi fuvarozó nem tud átfoglalást ajánlani a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában előírt feltételek mellett, e rendelet 7. cikke alapján kártalanításra jogosultak, mivel visszafordíthatatlan időveszteséget is elszenvednek (2014. szeptember 4‑i Germanwings ítélet, C‑452/13, EU:C:2014:2141, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy amennyiben az érintett utasok által a célállomásukra való érkezéskor elszenvedett késés időtartamát a menetrend szerinti eredeti érkezési időpont figyelembevételével határozzák meg, ezen utasok hivatkozhatnak a kártalanításhoz való jogra, mivel – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – a menetrend szerinti eredeti érkezési időponttól kezdődően három órát meghaladó késést szenvedtek. Ezzel szemben, ha e késés időtartamát az új foglalási visszaigazolásban megjelölt érkezési időpont alapján kellene meghatározni, az említett utasok nem igényelhetnének ilyen kártalanítást, mivel ebben az esetben az érkezési késés kevesebb mint három óra lenne.
24 Márpedig a 261/2004 rendelet értelmezni kért rendelkezéseinek szövegében semmi nem zárja ki, hogy az utasok által a végső célállomásukra való érkezéskor elszenvedett késés időtartamát az ugyanazon utasok és a légi fuvarozó által az érintett légi járat foglalásának időpontjában eredetileg megállapodott indulási időpont alapján határozzák meg, függetlenül e járat indulási és érkezési időpontjának későbbi egyoldalú elhalasztásától, valamint attól, hogy e légi fuvarozó új foglalási visszaigazolásokat ad ki.
25 A szóban forgó késés időtartama meghatározásának e módját megerősítik egyrészt a 261/2004 rendeletnek az utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzései, teljes mértékben figyelembe véve az e rendelet (1) preambulumbekezdésében megfogalmazott általános fogyasztóvédelmi követelményeket. Másrészt azt megerősíti az említett rendelet (4) preambulumbekezdése, amely az uniós jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy „megemelje” az előző rendeletben meghatározott védelmi követelményeket, mind az utasok jogainak megerősítése, mind pedig annak biztosítása érdekében, hogy a légi fuvarozók a liberalizált piacon azonos feltételek mellett működhessenek.
26 Ezzel szemben a szóban forgó késés időtartamának az új foglalási visszaigazolásban szereplő érkezési időponthoz viszonyított meghatározása lehetővé tenné az érintett légi fuvarozó számára, hogy pusztán egy ilyen visszaigazolás kibocsátásával egyoldalúan módosítsa a járat indulási időpontját, még akkor is, ha ezen időpontban az utasok és a légi fuvarozó szerződésben állapodott meg a foglalás időpontjában. Márpedig ez ellentétes lenne a 261/2004 rendelet által követett, a légi utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló fő célkitűzéssel, amely célkitűzés az utóbbiak számára elismert jogok tág értelmezését követeli meg (lásd ebben az értelemben: 2024. február 29‑i Eventmedia Soluciones ítélet, C‑11/23, EU:C:2024:194, 33. pont).
27 A Corendon Airlines állításával ellentétben az érintett utasoknak a légi fuvarozó által a járatot megelőző napon e‑mailben küldött, a járat indulási és érkezési időpontjának elhalasztásáról szóló előzetes értesítése nem kérdőjelezheti meg e halasztás késésként minősítését, miközben nem zárható ki, hogy az ilyen értesítés adott esetben korlátozhatja az érintett utasok által elszenvedett kényelmetlenségek mértékét.
28 A fenti indokok összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a légi járat indulási és érkezési időpontjának a légi fuvarozó által előzetesen bejelentett és az érintett utasoknak szóló új foglalási visszaigazolás kiállításával történő elhalasztása esetén az ezen utasok által az érkezésükkor elszenvedett késés időtartamát a menetrend szerinti eredeti érkezési időpont figyelembevételével kell meghatározni.
A második kérdésről
29 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.