I. A használat szolgalomszerűségének megítélése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a megállapított tényekből levont anyagi jogi következtetés (anyagi jogkérdés), ami az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
II. A telki szolgalmi jog nem jelentheti a tulajdonjog részjogosítványainak szinte teljes körű átengedését. A telki szolgalom célja nem lehet olyan kizárólagos és általános jellegű területhasználat, amely alapján az uralkodó telek mindenkori birtokosa a szolgáló teleknek az uralkodó telekkel szomszédos részét általános jelleggel és kizárólagosan birtokolhatja, használhatja, hasznosíthatja, valamint mindezek jogát másnak átengedheti.
III. Ha az ingatlan egy részére irányuló tulajdonjog elbirtoklási igény érvényesítése – az ingatlan megoszthatóságának hiánya miatt – akadályba ütközik, úgy a felperes alappal nem érvényesíthet olyan telki szolgalom elbirtoklása iránti igényt, amelyben a telki szolgalom tartalma az el nem birtokolható tulajdonjog részjogosítványaival szinte teljesen megegyezik [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 98. §, 99. §, 112. §, 121. § (4) bek., 166. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek tulajdonában álló lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű belterületi ingatlannal (a továbbiakban: felperesi ingatlan) szomszédos az I–II. rendű alperesek tulajdonában álló lakóház, udvar megnevezésű ingatlan (a továbbiakban: alperesi ingatlan). Az alperesi ingatlanra bejegyzett terhek jogosultjai a III–VI. és IX. rendű alperesek.
[2] A felperesi ingatlan 3/12–3/12 tulajdoni hányadát a II–III. rendű felperesek 2006-ban, 6/12 tulajdoni hányadát az I. rendű felperes 2014-ben vásárolta meg. Az I–II. rendű alperesek 1989 óta tulajdonosai az alperesi ingatlannak 1/2–1/2 arányban. Az ingatlanokat elválasztó kerítés nem az ingatlan-nyilvántartási telekhatáron létesült, annak nyomvonala részben az alperesi ingatlanon húzódik. Ennek következtében az alperesi ingatlanból a kerítés által leválasztott 27 m² nagyságú területet (a továbbiakban: perrel érintett terület) a felperesek használnak. Az ingatlanok jelenlegi leválasztása már 1991-ben megvalósult akként, hogy a felperesi ingatlanon a hátsó kertbe vezető lépcsőt kiépítették, valamint a garázsig gépkocsibeállót készítettek, továbbá kukatárolót helyeztek el a gépkocsibeálló jobb oldalán. A felperesi ingatlan akkori tulajdonosai még nem létesítettek virágágyást, hanem a hátsó kertbe vezető lépcsőig terjedő teljes területet gépkocsival való bejárásra használták.
[3] Az I. rendű alperes 2016-ban megkereste az I. rendű felperest azzal, hogy az alperesi ingatlant kimérette, mert építkezni szeretne, és a kerítés nem az ingatlan-nyilvántartás szerinti nyomvonalon húzódik, hanem az alperesi ingatlanból a perrel érintett területet kihasítva a határon túlterjeszkedik. Az I. rendű alperes felajánlotta, hogy a perrel érintett területet kész a felperesek részére bérbe adni, valamint kilátásba helyezte, hogy a perrel érintett terület birtokbavétele iránt pert fog indítani. Az I. rendű alperes ajánlatát a felperesek nem fogadták el.
A kereset és az alperesek védekezése
[4] A felperesek megváltoztatott keresetükben elsődlegesen a perrel érintett területre a változási vázrajz szerint a felperesi ingatlant illető és az alperesi ingatlant terhelő, a garázs és a hátsó kert megközelítésére, átjárásra vonatkozó, valamint használati célú és támfalcélú telki szolgalmi jog bejegyzésének tűrésére kérték kötelezni az alpereseket. Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a perrel érintett területre területhasználati jog illeti meg őket, valamint ennek tűrésére kérték kötelezni az alpereseket.
[5] Elsődleges keresetüket elbirtoklásra hivatkozva arra alapították, hogy a telki szolgalmi jogot már jogelődeik megszerezték 2002. augusztus 31-én, de ha ez nem nyerne bizonyítást, akkor az elbirtoklás 2008. október 21-én mindenképpen bekövetkezett. A felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges a perrel érintett terület, miután azt a garázs és a hátsó kert megközelítésére használják, a területen növénykultúra is van, valamint kukatárolásra kialakítottak egy zárt, fedett részt is. A perrel érintett terület egésze egy egységet alkot, mert azt a garázsba történő behajtáshoz mindenképpen szükséges igénybe venniük. Korábban a telkeket a kerületi tanács mérte ki, amely utóbb pontatlannak bizonyult, ugyanakkor a kerítéseket ennek megfelelően alakították ki. Szolgalom hiányában a kapubejárót át kellene alakítani, amely a helyi építési rendelet miatt a két ikerházrész garázsaiba való bejárást mindegyikük számára ellehetetlenítené. A perrel érintett területen lévő virágágyás szerves részét képezi az oldalkertnek, az a közlekedési folyosó része. A kukatároló vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy a felperesi ingatlanon nincs másik olyan terület, ahol az elhelyezhető lenne, valamint hivatkoztak az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 10. pontjára is. Az épület mellett található hátsó lépcső a felperesi ingatlan hátsó részének a megközelítéséhez szükséges. Az ingatlanok közötti kerítés támfalként szolgál, ez tartja az alperesi ingatlanon lévő földtömeget, mert a felperesi ingatlan lejjebb található. Az ingatlanok használata már több évtizede kialakult, amely ellen az I–II. rendű alperesek soha nem tiltakoztak, így az elbirtoklás megtörtént. Az ingatlanuk rendeltetésszerű használatában az elmúlt évtizedek alatt nem történt lényeges változás. Az I–II. rendű alpereseket semmi nem akadályozta abban, hogy amikor az ingatlanukat megvásárolták, azt földmérővel felméressék.
[6] Másodlagos keresetükkel kapcsolatban előadták, a kért megállapítás az I–II. rendű alperesekkel szembeni azon joguk megóvásához szükséges, hogy a felperesi ingatlant háborítatlanul, zavartalanul használhassák, birtokolhassák anélkül, hogy a több mint két évtizede fennálló birtok- és használati viszonyokat meg kelljen változtatni, azon az egész ingatlanra kiterjedő aránytalan, az ingatlan használhatóságát jelentősen csökkentő átalakításokat kelljen elvégezni.
[7] Az I–II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását.
[8] Indokolásuk szerint elbirtoklás nem következett be, mert az ahhoz szükséges tíz év nem telt el. Maguk a felperesek állítják, hogy a telekhatár-anomália 2016-ban derült ki, mindkét fél ekkor szerzett tudomást erről, így korábban nem voltak abban a helyzetben, hogy ezt az állapotot kifogásolják. Amikor a helyzet a tudomásukra jutott, az I. rendű alperes azonnal tiltakozott az I. rendű felperes használata ellen és birtokvédelmi pert indított. Vitatták, hogy a szolgalmi jog elbirtoklásának feltételei bekövetkeztek. A szolgalmi jog megszerzése körében nem lehet kényelmi vonatkozású kérdéseket vizsgálni. Vitatták, hogy szolgalmi jog nélkül ellehetetlenülne a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használata. Egy földmérési hibáról van szó, ami azonban nem alkalmas szolgalom alapítására, annak elbirtoklására. A felperesi épület a terveknek megfelelően az ingatlan-nyilvántartás szerinti telekhatártól három méterre épült. Ha a felperesek nem tudják a hátsó kertrészt megközelíteni, az az ingatlanukon létesített terasz miatt van, amely nem szerepel az eredeti tervekben. A felperesi házon van egy hátsó kijárat, amin keresztül a kertrész megközelíthető. Túlépítésre hivatkozva nem lehet indokolni a szolgalmi jog szükségességét sem a garázs használata, sem a hátsó lépcső vonatkozásában. A virágágyás vagy a parkolást megnehezítő egyéb kertelem nem szükséges a biztonságos gépjárműforgalomhoz, valamint a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához, az csak akadályozza a ki- és beállást. A felperesi garázskapu bármikor átalakítható, a kukatároló pedig nem minősül épületnek, az bárhol létesíthető. Vitatták, hogy a kerítés támfalként szolgálna. Ha pedig így lenne, akkor fordított helyzet állna fenn, és a felperesi ingatlan lenne a szolgáló telek.
[9] A másodlagos kereset alaposságát is vitatták, mert azzal kapcsolatban a felperesek nem jelöltek meg anyagi jogszabályi rendelkezést. A megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn, egyebekben a felperesek részére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) egyetlen rendelkezése sem keletkeztet jogcímet az ingatlan használatára.
[10] A III–VI. rendű alperesek nem ellenezték a kereset teljesítését. A IX. rendű alperes ellenkérelme szerint vele szemben nem indokolt a kereset fenntartása.
Az első- és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[12] Indokolása szerint az I–II. rendű alperesek hivatkozhatnak az elbirtoklási idő nyugvására, ugyanakkor nem adtak elő olyan okot, amely menthető oknak minősülne. Nem tekinthető ilyennek az, hogy az I–II. rendű alpereseknek nem volt tudomásuk arról, a kerítés nem az ingatlan-nyilvántartási telekhatáron húzódik. Semmi sem akadályozta őket abban, hogy annak helyéről meggyőződjenek.
[13] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a felpereseknek kellett bizonyítaniuk, hogy jogelődeik a perrel érintett területet a garázs és a hátsó kert megközelítésére, valamint támfalként és virágágyás gondozására, továbbá kukatárolásra tíz éven át használták, amely használat ellen a birtokos tíz éven át nem tiltakozott. A felperesek a perrel érintett teljes területre állították a telki szolgalom elbirtoklását, az egyes célok vonatkozásában nem volt külön keresetük, azzal kapcsolatban konkrét külön területek nagyságát nem is jelölték meg. Ebből következően, ha a teljes területre vonatkozó szolgalom elbirtoklását az általuk hivatkozott célok közül csupán egy esetben nem tudják bizonyítani, úgy a teljes területre alaptalan a szolgalmi jog elbirtoklására vonatkozó kereset.
[14] Értékelése szerint a felperesek bizonyítási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni, így nem bizonyították, hogy a telki szolgalmi jogot elbirtoklással megszerezték 2002. augusztus 31-én. E körben ismertette a kihallgatott tanúk vallomásait. Ezek értékelése alapján arra a következtetésre jutott, a felperesek nem tudták igazolni a 2002. augusztus 31-én bekövetkezett elbirtokláshoz szükséges tíz év szakadatlan használatot: a tanúk 1992 és 1994 között a perrel érintett terület használatáról nem tudtak nyilatkozni, 1994 és 1998 között nem nyert bizonyítást, hogy a perrel érintett területet a hátsó kert megközelítésére használták, valamint az sem, hogy ott volt a felperesek kukatárolója, továbbá 1994 után azt sem, hogy folyamatosan virágágyások gondozására használták a területet. A tanúk azt sem bizonyították, hogy a perrel érintett területen lévő kerítést a felperesi jogelődök támfalként használták. Azt bizonyítottnak találta, hogy a felperesi jogelőd a perrel érintett területet 1998. október 21-től 2008. október 21-ig használta a hátsó kert megközelítése, gépkocsibeálló megközelítése és kukatárolás céljára, azonban az nem bizonyított, hogy ezt a területet virágágyás gondozása és támfal céljára használták.
[15] Ha a felperesek valamennyi általuk megjelölt célra bizonyítani tudták volna a szolgalmi jog elbirtoklását, akkor sem bizonyították azt, hogy a perrel érintett terület szükséges a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához. Ehhez nem szükséges, hogy a szeméttároló edényeket a felperesek ezen a területen tárolják. A felperesek által hivatkozott jogszabályi rendelkezés a garázskapu létesítésére és nem átalakítására vonatkozik, így az bármikor átalakítható. A kukatároló nem minősül épületnek, az bárhol létesíthető, esztétikai szempontok sem zárják ki annak áthelyezését. A virágágyás gondozása sem szükséges a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához. A gépkocsival való bejáráshoz nem szükséges a virágágyások által elfoglalt terület, hiszen az éppen akadályozza a ki- és beállást. A rendeltetésszerű használathoz való szükségességet nem támasztja alá a felpereseknek az utcafronti szimmetriával kapcsolatos hivatkozása sem. Nem jár a felperesi ingatlanhasználathoz kapcsolódó jogok sérelmével, ha a felperesek nem jogosultak az alperesi ingatlan egy részének a használatára. Nem volt külön kereset arra, hogy a többi cél vonatkozásában mekkora nagyságú területre kérik a telki szolgalom bejegyzését, ezért a többi cél esetében az elbirtoklási feltételek fennállását már nem vizsgálta, és a teljes keresetet alaptalannak ítélte. Erre figyelemmel mellőzte a felperesek szakértő kirendelésére, valamint helyszíni szemle tartására vonatkozó indítványai teljesítését, mert azok szükségtelenek.
[16] A másodlagos keresettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperesek által megjelölt legfelsőbb bírósági határozat a perben nem alkalmazható: a felperesek a túlépítés rendelkezései alapján marasztalást valóban nem kérhetnek, azonban mivel a felek korábban nem állapodtak meg a perrel érintett terület használatában, az I–II. rendű alperesek pert indítottak a jelen per felperesei ellen birtokba adás iránt, amely per tárgyalását a bíróság a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A perrel érintett területen a felpereseknek sem a szeméttároló használata, sem a virágágyás gondozása nem szükséges a rendeltetésszerű használathoz, ezért a teljes területre a felpereseket nem illeti meg használati jog. Mivel ezek nem épületek, az okszerű gazdálkodás követelményével nem ellenkezik a szeméttároló és a kerítés, valamint a virágágyások áthelyezése. Erre figyelemmel a másodlagos keresetet is alaptalannak ítélte.
[17] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] Indokolásában a tényállást kiegészítette az ingatlanok tulajdonjogának változásával, valamint a perrel érintett területen végzett munkákkal és annak használatával kapcsolatban. Értékelése szerint az elsőfokú bíróság a felek kérelmeit megfelelően rögzítette, azonban a kereset elutasításának indokai kiegészítésre szorulnak.
[19] A másodfokú bíróság nem vizsgálta a telki szolgalom elbirtoklásához szükséges tíz év bizonyítottságát, mert ezt akkor kellene megtenni, ha a felperesek igazolták volna a perrel érintett területre a szolgalomszerű használatot. Értékelése szerint ezért nem volt jelentősége annak, hogy a szolgalom elbirtoklása 2002. augusztus 21-én vagy 2008. október 21-én következett-e be.
[20] Az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta azt, hogy a felperesek által állított célok szolgalomszerű használatot jelentenek-e, ugyanis a régi Ptk. 164. § (2) bekezdése alapján a telki szolgalmat átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlop elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. Ezt a régi Ptk. 165. § (2) bekezdése szerinti elbirtoklással megszerezhető telki szolgalom esetén is vizsgálni kell, azaz azt, hogy a felperesek által állított célok szolgalomszerű használatot, vagyis az ingatlanuk rendeltetésszerű használatához szükséges használatot valósítanak-e meg.
[21] A felperesek elsődleges keresetükben a célok vonatkozásában az ingatlanuk megközelítését biztosító átjárást, területhasználat és támfalcélú telki szolgalmat jelöltek meg, ez szerepel az újra záradékolt vázrajzon is. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróságnak sem a kukatárolóval, sem a virágágyással kapcsolatban nem volt lényeges vizsgálódási kötelezettsége. Az a megállapítása azonban helytálló volt, hogy ezek az ingatlan rendeltetésszerű használatához nem szükségesek, amellyel önmagában a másodfokú bíróság is egyetértett.
[22] A felperesek által megjelölt célok tekintetében rámutatott arra, hogy az ingatlan megközelítését szolgáló átjárás – amely a garázs és a hátsó kert megközelítésére szolgált az elsődleges kereset szerint – azt jelenti, hogy a megközelítés kizárólag az alperesi ingatlanon keresztül lenne csak lehetséges. A perbeli esetben azonban a felperesek erre nagyrészt a saját ingatlanukat veszik igénybe. A gépkocsival – saját maguk állítása szerint is – a saját területükön kezdik meg a behajtást, és csupán a garázshoz való ráforduláskor veszik igénybe a perrel érintett területnek a felperesek által pontosan meg nem jelölt részét. A területhasználati cél, amennyiben a felperesek ezen a kukatárolót és a virágágyást értették, szintén nem alapoz meg szolgalomszerű használatot: az ingatlan rendeltetésszerű használatához nem szükséges, hogy azok ott legyenek elhelyezve. A lépcső tekintetében ugyanezt állapította meg, mert a felperesek az átjáráshoz szintén a saját területükön kezdik meg a használatot, ezért a szolgalomszerű használat itt sem állapítható meg. A támfal tekintetében rámutatott arra, hogy az az épület megtámasztására szolgálhat, amennyiben a telekhatáron áll az épület, és az ehhez szükséges támfal az idegen telken áll. A jelen esetben azonban a támfal, illetőleg a kerítés is az alperesi ingatlanon áll, ennek megfelelően nincs támfal funkciója, ezért szintén nem lehet szolgalomszerű használatról beszélni. A kerítés esetleges megtámasztásánál pedig a kerítésnek a felperesi ingatlanon, míg a támfalnak az alperesi ingatlanon kellene elhelyezkednie, azonban mindkettő az alperesi ingatlanon van, így szintén nem lehet szolgalomszerű használatról beszélni. Mindezek alapján a felpereseknek nem sikerült igazolniuk, bizonyítaniuk a szolgalomszerű használatot, ezért érdemben helytálló volt az elsőfokú bíróság döntése.
[23] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság nem tudta az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét megváltoztatni. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére sem talált indokot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen új határozat hozatalával az elsődleges, másodlagosan a másodlagos kereset teljesítését, harmadlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a jogerős ítélet sérti egyebek mellett a régi Ptk. 166. § (1)–(2) bekezdését, az Étv. 2. § 10. pontját, a településkép védelméről szóló 45/2017. (XII. 20.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) 14. § c) pontját.
[32] Az I–II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[43] A Kúriának az elsődleges keresettel összefüggésben azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróságnak a szolgalomszerű használat hiányára vonatkozó következtetése sérti-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
[44] A felülvizsgálati kérelem indokolása értelmében a BH 2023.241. számon közzétett határozatban összegzett joggyakorlat szerint a szolgalmak lehetséges körét a Ptk. nem határozza meg teljeskörűen, a használat mértékét és módját mindig az ingatlan adottságai, az azon végzett tevékenység módja és körülményei határozzák meg, valamint a különböző szolgalmak együttes gyakorlása nem zárja ki egymást. E mellett a felperesek arra hivatkoztak, hogy a felperesi ingatlannak az alperesi ingatlan felé eső részét kizárólagosan az I. rendű felperes használja, a perrel érintett terület pedig a felperesi ingatlan szervesült része, azzal funkcionális egységet alkot: a perrel érintett terület egységes területként kezelendő, és már önmagában a területhasználat olyan jogszerű, hasznos cél, amely megfelel a Ptk. követelményeinek, ezt csak kiegészítik azok a további célok, amelyek az átjáráshoz, a támfalhoz és a kukatároló használatához kapcsolódnak.
[45] A tulajdonjog az annak tárgyán fennálló – főszabályként – teljes és kizárólagos jogi hatalom. A tulajdonost ezért illeti meg a birtoklás (régi Ptk. 98. §), a használat és a hasznok szedésének joga (régi Ptk. 99. §), valamint a rendelkezési jog (régi Ptk. 112. §). Ezzel szemben a telki szolgalom korlátolt dologi jog: bizonyos jogosítványok kiválnak a tulajdonjogból, és egy másik ingatlanon fennálló tulajdonjog jogosítványaihoz kapcsolódnak. A telki szolgalom jogosultja ezért meghatározott terjedelemben használhatja a szolgáló telket, vagy követelheti, hogy a telki szolgalom kötelezettje tartózkodjon egy olyan magatartástól, amelyre egyébként joga lenne a tulajdonjogából eredő vagy származtatott birtokjoga alapján [régi Ptk. 166. § (1) bekezdés]. A telki szolgalom tehát korlátozza a tulajdonjogból eredő használat jogát. Helyesen hivatkoztak a felperesek felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a telki szolgalom lehetséges eseteire a törvény csak példálózó felsorolást tartalmaz [régi Ptk. 166. § (2) bekezdés]. Ez a szabályozás támpontot ad a szolgalom lehetséges céljait illetően: a használat mértékét és módját azonban mindig az egyedi körülmények, az ingatlan adottságai, az ingatlanon való gazdálkodás vagy egyéb tevékenység módja és körülményei határozzák meg, így több szolgalom együttes gyakorlása sem zárja ki egymást (Kúria Pfv.I.20.761/2022/5. [22]–[23], megjelent: BH 2023.241.). A telki szolgalom ugyanakkor időben korlátlan jog. Nem jelentheti ezért a használati jog teljes átengedését általános jelleggel és kizárólagosan, mert ezzel kiüresítené a tulajdonjogból eredő használati jogot. Magyarország Alaptörvénye 28. cikke alapján a régi Ptk. 166. §-ának értelmezése során is figyelemmel kell lenni a szabályozás céljára, ennek körében a jogszabály megalkotására irányuló javaslat indokolására. Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963, 180. oldal) is hangsúlyozza, hogy „[s]emmi esetre sem jelentheti azonban a szolgalom az egész használat átengedését, hiszen ez – tekintettel arra, hogy a szolgalom korlátlan időre szól – a tulajdonjogot megfosztaná tartalmától”. Kivételes esetben – egyetlen konkrét speciális célra – akkor lehetséges az uralkodó telek birtokosa általi kizárólagos használat, ha az a szolgáló telek elenyésző részére vonatkozik úgy, hogy az egyáltalán nem érinti a szolgáló telek használhatóságát; az ilyen speciális használat – a tulajdonjogból fakadó használat korlátozásának mértékére tekintettel – nem összeegyeztethetetlen a telki szolgalom céljával, jellemzőjével (Kúria Pfv.I.20.583/2020/9. [39]).
[46] A jelen ügyben a felperesek felülvizsgálati kérelmükben a használat szolgalomszerűségével összefüggésben az ingatlanok egyedi sajátosságainak figyelembevétele körében arra hivatkoztak, hogy a perrel érintett terület a felperesi ingatlan szervesült része, azt az I. rendű felperes egységes területként kizárólagosan használja, így önmagában a területhasználat olyan jogszerű és hasznos cél, amelyre lehetséges a telki szolgalom, ezt csak kiegészítik a használatot még inkább szükségszerűvé tevő további célok. A felperesek tehát a szolgalomszerű használatot a felperesi ingatlannal funkcionális egységet képező perrel érintett terület kizárólagos és általános jellegű területhasználatában jelölték meg. A felperesi érvelés alapossága így a perrel érintett terület egésze általános jellegű használatának a teljes átengedését jelentené, amely kifejezetten ellentétes a jogszabály fentiek szerinti céljával. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben maguk adták elő, hogy eredetileg a perrel érintett terület tulajdonjogának elbirtoklással való megszerzését állították, de ennek közigazgatási akadálya miatt hivatkoznak a telki szolgalmi jog elbirtoklására. A telki szolgalom tartalmát azonban olyan kizárólagos és általános jellegű területhasználatban jelölték meg, amely a perrel érintett területre teljes mértékben kiüresítené az alperesi ingatlanon fennálló tulajdonjogot. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kizárólagos és általános jellegű területhasználat esetén az alperesi ingatlan tulajdonosa a perrel érintett területet ténylegesen nem birtokolhatná (régi Ptk. 98. §), azt nem is használhatná, az abból folyó esetleges hasznokat nem szedhetné (régi Ptk. 99. §), annak birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak nem engedhetné át [régi Ptk. 112. § (1) bekezdés]. A telki szolgalmi jog mint korlátolt dologi jog azonban a fentiek szerint nem jelentheti a tulajdonjog részjogosítványainak szinte teljes körű átengedését. A telki szolgalom célja nem lehet olyan kizárólagos és általános jellegű területhasználat, amely alapján az uralkodó telek mindenkori birtokosa a szolgáló teleknek az uralkodó telekkel szomszédos részét általános jelleggel és kizárólagosan birtokolhatja, használhatja, hasznosíthatja, valamint mindezek jogát másnak átengedheti. Ha az ingatlan egy részére irányuló tulajdonjog elbirtoklási igény érvényesítése – az ingatlan megoszthatóságának hiánya miatt [régi Ptk. 121. § (4) bekezdés] – akadályba ütközik, úgy a felperes alappal nem érvényesíthet olyan telki szolgalom elbirtoklása iránti igényt, amelyben a telki szolgalom tartalma az el nem birtokolható tulajdonjog részjogosítványaival szinte teljesen megegyezik.
[47] Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sérti a régi Ptk. 166. § (1)–(2) bekezdését. A szolgalomszerű használattal kapcsolatban megsértettként megjelölt további jogszabályi rendelkezéseknek [Étv. 2. § 10. pont, önkormányzati rendelet 14. § c) pont] pedig e jogkérdés elbírálásánál nem volt jelentőségük, mert a fentiek szerint nem lehetséges a felperesek által megjelölt tartalmú telki szolgalom.
[51] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.140/2025/13.)