A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.052/2025/3. számú végzése
Rendelkező rész
A Kúria az alperes jogegységi panaszát visszautasítja.
Indokolás
[1] Az alperes (a továbbiakban: panaszos) a Kúria Pfv.20.639/2025/2. számú, az alperes felülvizsgálati kérelmét visszautasító végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) szemben nyújtott be jogegységi panaszt. A panaszos a jogegységi panasz jogalapjaként a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdését jelölte meg, érvelése azonban tartalmilag részben a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésén alapul. A panaszos egyrészről azt kifogásolta, hogy a Kfv.35.011/2024/7. számú határozattól jogkérdésben való eltérésre már a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott, ugyanakkor az eltéréssel okozott jogsértést a Kúria nem orvosolta. Másrészről arra hivatkozott, hogy a támadott határozat eltér a Kúria Gfv.30.328/2021/6. számú határozatától és a 4/2024. Jogegységi határozattól is. A panaszos mindezekre tekintettel a támadott határozat hatályon kívül helyezését, a Kúria új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[2] A jogegységi panasz érdemben nem bírálható el.
[3] A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasítja, ha az nem tartalmazza a (3) bekezdésben foglaltakat, és a megfelelő kiegészítés az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem történt meg. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése értelmében a jogegységi panaszban – a beadványra vonatkozó általános szabályokon túl – meg kell jelölni azt a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti és azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít a fél.
[4] A Jogegységi Panasz Tanács számos döntésében következetesen kifejtette, hogy ez a követelmény nem a határozatok és az eltérés puszta megnevezését jelenti. A jogegységi panaszban nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy a panaszos megjelölje miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal. Továbbá a Kúria azt is rögzítette, hogy a panaszosnak ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést, hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel. (Jpe.I.60.059/2024/5., Indokolás [4])
[5] A Jogegységi Panasz Tanács korábban már rámutatott arra is, hogy a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdése zárt rendszert alkot annak érdekében, hogy a jogegység megbomlása minden eljárást lezáró határozat esetén orvosolható legyen. Az (1) bekezdése a referenciahatározat(ok)tól eltérő jogerős, felülvizsgálattal támadott határozat esetén biztosít jogorvoslatot, feltéve, hogy az eltérést – amelyre a felülvizsgálati kérelemben hivatkoznia kell a félnek – a Kúria a felülvizsgálati eljárás során nem orvosolja. A (2) bekezdés esetén a Kúriának a referenciahatározat(ok)tól eltérő határozata a jogerős határozatra tekintet nélkül támadható, mivel ilyenkor nem a felülvizsgálni kért jogerős határozat okozta az eltérést, hanem éppen a Kúria döntése. Az egyik esetben a panasz oka az, hogy a jogegység megbomlását a Kúria nem orvosolta, a másik esetben a panasz azt állítja, hogy éppen a Kúria határozata okozta a jogegység megbomlását. (Jpe.II.60.040/2024/4., Indokolás [5])
[6] Erre tekintettel az (1) bekezdésre alapított panaszban nem elegendő a felülvizsgálati kérelem érvelésének megismétlése, hanem azt is be kell mutatni, hogy a Kúria határozata – adott esetben a visszautasító végzés – annak ellenére nem orvosolta a sérelmet, hogy erre a kérelem lehetőséget kínált. Ha ugyanis a felülvizsgálati kérelem formai vagy tartalmi okból nem felelt meg a törvényi feltételeknek, akkor a jogegység sérelme valóban orvosolatlan marad, de ez nem róható fel a Kúria eljáró tanácsának, ezért panasz folytán sem orvosolható. Hasonlóképpen a (2) bekezdésre alapított panasz sem merülhet ki a korábbi érvelés megismétlésében, mert ebben az esetben – különösen, ha megtagadó vagy visszautasító végzést támad a panasz – világosan ki kell derülnie, hogy a támadott határozat mely jogértelmezése okozta a jogegység megbomlását. (Jpe.II.60.040/2024/4., Indokolás [6])
[7] A jogegységi panasz részben a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésén, részben a (2) bekezdésén alapul. Az (1) bekezdéssel összefüggésben a panaszos azt kifogásolta, hogy a támadott határozatot hozó tanács „egyetértőleg vette tudomásul” az elsőfokú ítéletnek a másodfokú ítélet rendelkező részében megvalósított „pontosítását”, és ezt nem tekintette az elsőfokú ítélet megváltoztatásának. A panaszos álláspontja szerint ugyanis a jogerős ítéletet hozó törvényszék a per fő tárgyát (birtokháborítás kérdését) illetően nem hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hanem azt de facto megváltoztatta.
[8] A panaszos utalt arra, hogy a másodfokú bíróság a pontosítás során a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 353. §-ára ([Kijavítás a másodfokú bíróság által]) hivatkozott, ugyanakkor a panaszos álláspontja szerint ez a „pontosítás” valójában a Pp. 355. §-a szerinti kiegészítésnek minősült, amely kiegészítéssel a Kúria Kfv.35.011/2024/7. számú ítéletétől is eltért a jogerős ítélet. A panaszos e tekintetben a Kfv.35.011/2024/7. számú határozat [36] bekezdését jelölte meg, amely szerint „A kiegészítés az érdemi döntés hiányainak pótlására szolgáló eszköz, de csak meghatározott követelmények teljesülése esetén kerülhet sor annak alkalmazására. Ha nem állnak fenn a hivatalbóli kiegészítés feltételei, akkor a bíróság csak kérelemre intézkedhet az ítélet kiegészítéséről.” Erre az eltérésre a panaszos már a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott.
[9] A panaszos arra is hivatkozott, hogy a birtokháborítás fennállása vagy fenn nem állása nem vagyonjogi kérdés, az e körben előterjesztett felperesi igény ezáltal a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapítási kereset. Ebből következően a visszautasító végzésben említett kártérítési kereset nem önálló igény, így álláspontja szerint nem volt szükség felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére. A támadott határozatban elfoglalt ezzel ellentétes álláspont a panaszos szerint a Pp. 172. § (3) bekezdésébe ütközik, egyúttal eltér a Kúria Gfv.30.328/2021/6. számú határozatától és a 4/2024. Jogegységi határozatától, amely a megállapítási per megindításának feltételeit értelmezi.
[10] A panaszos a fentiek szerint megkísérelte megjelölni, hogy mely kérdésekben lát eltérést (a másodfokú bíróság általi „pontosítása”, illetve a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem szükségessége), azonban a jogegységi panaszban elmaradt a támadott határozat és a referenciahatározatok tényállásának és az ügyekben megjelenő jogkérdések értelmezésének összevetése, azok ütköztetése, valamint az ügyek összehasonlítható tényállásának bemutatása, az ügyazonosság feltárása. A Gfv.30.328/2021/6. számú határozat és a 4/2024. Jogegységi határozat kapcsán pedig a panaszos mindössze az eltérés tényére utalt, egyáltalán nem jelölte meg, hogy a két hivatkozott határozatnak mely jogértelmezésétől tért el a Kúria a támadott határozatában, illetve semmilyen érvelést nem adott elő az ügyazonossággal kapcsolatban sem.
[11] A jelen ügyben tehát a panaszos [4]–[6] bekezdésben rögzített tartalmi követelményeknek nem tett eleget: a jogegységi panasz túlnyomórészt a panaszos által alkalmazni vélt jogszabályok ismertetéséből áll, részben pedig a korábbi jogi álláspontjának megismétlésére szorítkozik. A hivatkozott referenciahatározatokkal összefüggésben tehát a panaszos nem munkálta ki, hogy milyen értelmezésbeli különbségek határozhatók meg a támadott és a hivatkozott határozatok között, nem fejtette ki az ügyazonosság szempontjait. Valójában a támadott határozat által okozott vélt jogsérelmeit, illetve az általa tévesnek ítélt kúriai jogértelmezést kívánta orvosolni, amelyre a jogegységi panasz eljárás nem ad lehetőséget. (Jpe.I.60.001/2024/4., Indokolás [11])
[12] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Elvi tartalom
[13] A jogegységi panaszban nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy a panaszos megjelölje miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal.
[14] A panaszosnak ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel.
Záró rész
[15] Az eljárás a jogegységi panasz visszautasítására tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
[16] A végzés ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2025. október 13.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró