A hivatali vesztegetés minősített esete valósul meg, ha arra lehet következtetni, hogy az előny juttatása az átadó részéről azért történt, hogy a hivatalos személy hivatali kötelességét megszegje [Btk. 293. § (1) és (2) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a VI. r. vádlottat az ellene hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] Az ügyészség által a VI. r. vádlott terhére bejelentett fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek.]. Ezért őt 200 napi tétel – az egynapi tétel összegét 200 forintban megállapítva –, összesen 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak átváltoztatásáról, egyúttal kötelezte 47 825 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[3] A másodfokú bíróság ítéletével szemben a VI. r. vádlott védője a VI. r. vádlott felmentése érdekében, míg az ügyészség a VI. r. vádlott terhére, büntetése súlyosítása, vele szemben a pénzbüntetés mellett – végrehajtásában felfüggesztett – szabadságvesztés-büntetés kiszabása érdekében jelentett be másodfellebbezést.
[4] Az ügyészség indokai szerint a másodfokú bíróság pontosan jelölte meg a VI. r. vádlott esetében az irányadó büntetési tételkeretet, és határozta meg az abból következő középmértéket. A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket is helyesen tárta fel, azonban azokat részben nem a súlyuknak megfelelően értékelte, melynek következtében a VI. r. vádlottal szemben a törvényben rögzített célokat szem elől tévesztő, indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására került sor. Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés – azon túl, hogy nem tekinthető tettarányosnak sem – a korrupciós cselekmények elszaporodottságára, és az ilyen jellegű cselekményekhez fűzött kiemelten negatív társadalmi értékítéletre tekintettel nem szolgálja a preventív célok érvényesülését, azok a VI. r. vádlott vonatkozásában kizárólag végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés és a pénzbüntetés egymás melletti kiszabásával biztosíthatók. Álláspontja szerint a VI. r. vádlott előzetes mentesítésre nem érdemes.
[5] A VI. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a 10 000 forint vesztegetési pénz volt, és annak átadásával a VI. r. vádlott az I. r. terheltet akként befolyásolta, hogy ne végezzen semmilyen előírt ellenőrzést. Kifejtette, hogy a VI. r. vádlott az általa folytatott élőállat nagykereskedelem kapcsán rendszeres kapcsolatban állt a szolgáltató és hatósági állatorvos I. r. terhelttel, ami személyes és telefonos kapcsolattartást is jelentett. Fel sem merülhettek olyan körülmények, amelyek szükségessé tettek volna bármilyen ráhatást a hatósági állatorvosi eljárásra. Az eljárás során nem nyert cáfolatot, hogy az I. r. terhelt a Traces bizonyítvány kiállítását megelőző napon járt a VI. r. vádlott telephelyén, és meggyőződött arról, hogy az ott lévő lovak szállításra alkalmasak, arra nézve pedig nem volt kógens előírás, hogy a kötelező vizsgálatot közvetlenül a szállítás megkezdésekor kellene elvégezni, ami az adminisztratív teendők miatt nem is lehetséges. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete [29] és [31] bekezdésében rögzített megállapításai megalapozatlanok, mert a vizsgálat nem a bizonyítvány kiállítása napján, hanem azt megelőzően történt, annak meg nem történtére vonatkozó bizonyíték nem áll rendelkezésre, a ténybeli következtetés téves. Abból a négy szóból, hogy „volt akkor a ló… meg a…” nem következhet az a megállapítás, hogy az átadott pénz azt a célt szolgálta, hogy a hatósági állatorvos szegje meg a kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az átadott összeg jogcíme, az átadás indoka nem volt megállapítható, így az sem, hogy ez jogtalan előny lett volna.
[6] Indokai szerint a rögzített beszélgetésekből nem lehet a VI. r. vádlott szándékára, céljára következtetni, így arra sem, hogy a VI. r. vádlott törekedett volna az I. r. terhelt bármilyen irányú befolyásolására.
Az előny önkéntes utólagos adása nem valósít meg bűncselekményt. Kifejtette, hogy nincs helye a VI. r. vádlott bűnössége megállapításának, mert az előny átadása a hivatalos személy hivatali működésének befejezése után történt, és csak abban az esetben állapítható meg terhére a bűncselekmény, ha a hivatalos személy befolyásolására vonatkozó elhatározása bizonyított, mert ez az alapja a célzatos bűncselekmény megállapításának. Amennyiben bizonyított, hogy az aktív vesztegető már a hivatalos személy működése közben elhatározta a jogtalan előny későbbi juttatását, és ezt a szándékát kifejezte, akkor az aktív oldalon álló elkövető cselekménye is tényállásszerű, ellenkező esetben pusztán az előny önkéntes utólagos adása nem valósít meg bűncselekményt. A célzat bizonyítatlansága okán az utólagosan adott előny nem büntetendő cselekmény.
[7] Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a VI. r. vádlott – elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában – történő felmentését, harmadlagosan a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezésének indokolásában foglaltakat fenntartotta, a védő másodfellebbezését alaptalannak tartotta.
[9] Indokai szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a VI. r. vádlottat érintő részében a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontjában írt okból részben megalapozatlan, mert az részben felderítetlen volt. Ezért a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és helyes ténybeli következtetés útján az első fokon megállapított tényállástól a VI. r. vádlott vonatkozásában eltérő tényállást állapított meg, és annak során az eltérő tényekkel kapcsolatban a bizonyítékokat is részben eltérően értékelte. A másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállás megalapozott, és irányadó a harmadfokú eljárásban is.
[10] Kifejtette, hogy az ítélőtábla ítéletében részletes indokát adta annak, hogy az elsőfokú bíróság által nem került sor a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok részét képező, a különleges technikai eszköz alkalmazásának eredményéről készült feljegyzésből, a leplezett eszközök alkalmazása során elfogott közleményekből, valamint az ott meghatározott hivatkozási számú bizonyítványból, mint bizonyítási eszközökből megismerhető tények maradéktalan számbavételére és értékelésére.
[11] Álláspontja szerint tényként volt megállapítható, hogy az I. r. vádlott a bizonyítvány kiállításának napján a szállítandó lovakat érintően bizonyosan nem végzett semmilyen vizsgálatot, szemlét; az általa kiállított Traces bizonyítvány valótlan tartalmú közokirat volt, amelynek kiállítása során az I. r. vádlott hivatali kötelességét megszegte. Az okirat kiállítása, a pénzátadás időpontja és körülményei értékelésével, a rendelkezésre álló bizonyítékok teljes tartalmának mérlegelésével indokoltan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a VI. r. vádlott által a hatósági állatorvos részére átadott első 10 000 forint az állatútlevelek és a Traces bizonyítvány VI. r. vádlott részére történő kiállításának jogtalan előnyként minősülő ellenértéke volt, ezért a másodfokú bíróság a tényállásból helytálló következtetést vont a VI. r. vádlott bűnösségére, és cselekményét törvényesen minősítette.
[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a VI. r. vádlott tekintetében akként változtassa meg, hogy a VI. r. vádlottat ítélje végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre is, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét a VI. r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben.
[13] A Kúria a másodfellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdésének zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[14] A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Kiemelte, hogy jelen esetben nem felülmérlegelésről van szó, mert az elsőfokú bíróság bizonyos bizonyítékokat nem vett figyelembe, illetőleg azokat nem teljes mértékben és teljes körben tette a bizonyítékok mérlegelése tárgyává. Ez vezetett a másodfokú bíróság azon helytálló megállapításához, amely szerint az elsőfokú ítéleti tényállás nem volt teljes mértékben megalapozott, iratellenes volt, illetőleg helytelen ténybeli következtetéseket is tartalmazott. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok tartalmát részletesen értékelte, ekként egyértelmű, és az ítélőtábla indokolása alapján nyomon követhető, hogy nem történt semmiféle vizsgálat az állatok vonatkozásában. A titkos megfigyelés során beszerzett bizonyítékok alapján pedig az volt megállapítható, hogy a hatósági állatorvos nem tudta, hogy hány állatról van szó, és azt sem, hogy neki ténylegesen mi a feladata. A bizonyítékok teljes körű értékeléséből és az ítélőtábla indokolásából egyértelmű, hogy a tényállás nem az első-, hanem a másodfokú bíróság által megállapítottak szerint megalapozott, ebből következően a másodfokú bíróság helytálló következtetést vont le a VI. r. vádlott bűnösségére. A generálpreventív célok érdekében és a következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a VI. r. vádlottal szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta azzal, hogy – a bűncselekmény jellegére figyelemmel – az előzetes mentesítés nem indokolt.
[15] A VI. r. vádlott védője a perbeszédében a másodfellebbezés írásbeli indokolásában írtakkal egyezően szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, mert a rendelkezésre álló iratok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a szóban forgó összeg milyen célból került átadásra, míg a másodfokú ítélet megalapozatlan, mert olyan ténybeli következtetéseket vont le, amelyek a rendelkezésre álló adatokból nem feltétlenül és kizárólagosan vonhatók le. Kifejtette, hogy a „volt akkor a ló … meg a …” szövegből nem az következik kizárólag, hogy a VI. r. vádlott megvesztegette az I. r. vádlottat, ezért az ítélőtáblának azon következtetései, amelyek alapján a vesztegetést megállapította, megalapozatlanok. Mindezek alapján elsődlegesen az ítélőtábla ítéletének megváltoztatását és a VI. r. vádlott felmentését, másodlagosan a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[16] A VI. r. vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy mindent a törvény szerint csinált, úgy, mint az elmúlt harminc évben. Az eddigi tevékenysége során semmilyen probléma nem volt, nem érti a történteket, és nem érzi magát hibásnak. Kijelentette, hogy nem kellett fizetnie az állatorvosnak, mert a ló és a szarvasmarha esetében az okiratokat nem neki kell kiállítania, mindenről nyilvántartás van.
[17] Az ügyészség és a VI. r. vádlott védője által előterjesztett fellebbezések nem alaposak.
[18] A másodfellebbezés alapján harmadfokú eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja.
[19] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[20] A Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdése – a (2a) bekezdésben írt korlátok között – meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdése pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.
[21] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak.
[22] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[23] A Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett.
[24] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a VI. r. vádlottat az ellene hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek.].
[25] Értelemszerűen tehát a másodfokú bíróság döntése a VI. r. vádlott vonatkozásában ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, ezért a másodfellebbezés joga megnyílt.
[26] Az ellentétes rendelkezés, mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő új eljárási fokra.
[27] Nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását.
[28] Utóbbiról rendelkezik a Be. 615. § (3) bekezdése, ami a másodfellebbezés törvényi joga, s ehhez kötődik a felülbírálat Be. 618. § szerinti szabályozása.
[29] Ennek lényege, hogy az ellentétes döntés elengedhetetlen, de nem eleve, feltétlen (hivatalból), hanem csak akkor jelent harmadfokú eljárásra jogot, ha az ilyen, avagy azzal összefüggő rendelkezést a jogosult sérelmezi. Tehát nem automatikusan van helye harmadfokú eljárásnak, hanem csak akkor, ha a jogosult (Be. 616. §) a törvény adta jogával élve, valamely törvényi okból sérelmezi a másodfokú határozatot.
[30] A 2024. október 15. napján megtartott nyilvános ülésen a jogorvoslati jogra történt kioktatást követően e joggal a VI. r. vádlott védője élt, a VI. r. vádlott felmentése érdekében jelentett be fellebbezést, az ügyészség pedig a VI. r. vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosításáért.
[31] A felülbírálat lehetőségét – értelemszerűen – önállóan, a saját jogán nyitja meg az adott jogosult fellebbezési jogának (törvénynek megfelelő) gyakorlása.
[32] A Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve – a Be. 2021. január 1. napjától hatályos szövegének – b) pontja szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.
[33] A védő másodfellebbezése a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontján alapult, az ellentétes döntést sérelmezve a VI. r. vádlott felmentését célozta. Ebből következően a felülbírálat a VI. r. vádlott tekintetében teljes körű. Az ügyészség fellebbezése pedig a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontján alapult.
[34] Így jelen ügyben a másodfellebbezés joga megnyílt, a harmadfokú eljárás lefolytatásának törvényi feltétele pedig adott [Be. 615. § (2) bek. a) pont].
[35] A Kúria a joghatályos fellebbezések alapján – első körben – a Be. 618. § (1) bekezdése és (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[36] A felülbírálat tárgya főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül a feltétlen, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig a tényállás megalapozottsága.
[37] Mindezek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárná [Be. 625. § (1) bek. és (2) bek.]. Ilyenre egyébként a fellebbezések nem is hivatkoztak.
[38] Az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le.
[39] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e.
[40] A harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető (Be. 619. §).
[41] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.
[42] A másod- és harmadfokú bíróság számára egyaránt adott ugyanis a megalapozatlanság vizsgálatának törvényi lehetősége, és ugyanaz értendő a megalapozatlanság okai alatt [Be. 592. § (1) bek.].
[43] Főszabályként a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 519. § (1) bek.].
[44] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát változatlanul a bizonyítás főszabálya adja, miszerint a Be. 167. § (3) bekezdése és (4) bekezdése értelmében a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg.
[45] Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.
[46] Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy
– a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy
– eltérő tényállást állapítson meg, és ez alapján határozzon (Be. 593. §).
[47] Ennek elsődleges és általános feltétele, hogy a tényállás nem megalapozott, ezért e kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját.
[48] A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban minden esetben [a harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti kivétellel] a fellebbviteli eljárásban kell kiküszöbölni. Következik ez már csak abból is, hogy a Be. 607–611. §-ai nem határoznak meg a részleges megalapozatlansághoz kapcsolódó hatályon kívül helyezési okot.
[49] A Be. 592–594. §-ai a részleges megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét teljes körben biztosítják; a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. § (2) bek.] nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a téves helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem az éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten alkalmazni rendel arra az esetre is, ha az így módosított eltérő tényállás a felmentett VI. r. vádlott bűnösségnek megállapításához vezet. Ez nyilvánvaló összefüggésben áll azzal, hogy ilyen esetben a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja megengedi a másodfokú ítélet elleni fellebbezést is, ellentétben azzal, ha mindkét fokon egyezően bűnösség vagy a büntetőjogi felelősség hiánya kerül megállapításra.
[50] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mivel a tényállás részben felderítetlen (Be. 592. § (2) bek. b) pont; másodfokú ítélet [17] bekezdés).
[51] A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölendő az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapulvételével a tényállásba nem tartozó részeket mellőzte, és részben eltérő tényállást állapított meg, amivel a VI. r. vádlott bűnösségének kérdésére is kiható változtatást eszközölt (másodfokú ítélet [18], [19] bekezdés).
[52] A másodfokú bíróság tényállásjavító tevékenységének lényege tehát az volt, hogy
– egyrészt mellőzte az elsőfokú ítélet [47] bekezdését, amely szerint „A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján nem lehetett megállapítani, hogy az I. r. vádlott a VI. r. vádlottól miért, milyen jogcímen vette át a 20 000 forintot, így azt sem, hogy az jogtalan előny volt-e.” (másodfokú ítélet [18] bekezdés);
– másrészt helyette megállapította, hogy „az I. r. vádlott a VI. r. vádlottól két részletben 20 000 forintot fogadott el. Az átadott első 10 000 forint az állatútlevelek és a Traces bizonyítvány a VI. r. vádlott részére történő kiállításának ellenértéke volt. a VI. r. vádlott az általa átadott ezen pénzösszeggel az I. r. vádlottat azért befolyásolta, hogy semmilyen számára kötelezően előírt ellenőrzést ne végezzen a külföldre irányuló állatszállítmányokkal kapcsolatban.
Az utóbb átadott 10 000 forinttal a VI. r. vádlott egy barátja („spanja”) helyett tudta le az I. r. vádlott irányában annak meg nem határozható okból, szívességből vagy valamely termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból eredő tartozását.” (másodfokú ítélet [18]–[19] bekezdés).
[53] A másodfokú bíróság az általa megváltoztatott, megalapozottá tett tényállásból a VI. r. vádlott bűnössége tekintetében eltérő jogi következtetésre jutott.
[54] Ekként az egyik ítélet szerint a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, a másik szerint viszont igen.
[55] A másodfokú ítélet felülbírálata kapcsán a kérdés, hogy a másodfokú bíróság megtehette-e eljárásjogilag azt, amit tett, illetve helyesen tette-e azt, amit egyébként megtehetett.
[56] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja a tényállás javításának mindhárom eszközét felsorolja; eszerint az eltérő tényállás megállapítása történhet az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján is.
[57] Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a VI. r. vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns.
[58] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan. Következésképpen törvényesen járt el akkor, amikor ennek korrekciója érdekében a megalapozatlan tényállás javítását elvégezte.
[59] Tehát megtehette eljárásjogilag, amit tett, hiszen, ha nincs teljes megalapozatlanság, azt meg is kell tennie [Be. 593. § (1) bek. és (2) bek.].
[60] Az iratoknak megfelelő, a rendelkezésre álló bizonyítékokon nyugvó megalapozott tényállás nélkül a büntetőjogi felelősségre vonatkozó eltérő jogi értékelésnek nincs meg a ténybeli alapja.
[61] Ez valójában nem más, mint a megalapozott, valósághű tényállás iránti igény, mely alapján a megfelelő jogkövetkeztések levonhatók.
[62] Ehhez képest pedig a másodfokú bíróság helyesen rögzítette mindazon alapvető szempontokat, amelyek a tényállásjavító tevékenysége során meghatározóak, és tartalmilag is helyesen, okszerű következtetés révén tette mindezt. A másodfokú bíróság tevékenysége nem sértette a felülmérlegelés tilalmát, az eljárási törvény rendelkezései alapján járt el.
[63] Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja szerint, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, akkor ennek korrekcióját, a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését a helyes tényállás megállapítása érdekében – miként a másodfokú bíróság – a harmadfokú bíróság is megteheti.
[64] A harmadfokú bíróság reformációs jogkörének nyilvánvaló korlátja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 619. § (2) bek.].
[65] A Kúria a tényállás megalapozottságának további vizsgálata során észlelte, hogy a másodfokú bíróság tényjavító tevékenysége nem volt teljes körű, a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás továbbra is részleges megalapozatlansági hibában szenved, (részben) hiányos maradt [Be. 592. § (2) bek. a) pont].
[66] Az első- és a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás és az elfogadott bizonyítékok tartalma alapján a Kúria a tényállást – az általa tett kiegészítésekkel – egységesen a következők szerint rögzíti.
Az I. r. terhelt a megyei kormányhivatal járási hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztály vezetőjeként, dolgozott a vádbeli időszakban.
Az I. r. terhelt a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 3. § (8) bekezdés d) pontja alapján mint a kormányzati igazgatási tisztségviselő szakmai vezetőnek minősült.
Az I. r. terhelt munkavégzése során többek között a megyei kormányhivatal járási hivatal vezetője által kiállított feladatjegyzék alapján volt köteles feladatait ellátni; elvégezni az áruk nemzetközi forgalmának jogszabályban előírt ellenőrzését és kiállítani a szükséges állategészségügyi bizonyítványokat, valamint ellenőrizni az állattartónál, forgalmazónál az állategészségügyi szabályok megtartását, az állatok egészségi állapotát.
Mindezen ellenőrzések alapján a hatósági állatorvosok jogkörébe tartozott az úgynevezett Traces (Trade Control and Export System) bizonyítványok kiállítása.
A Traces egy integrált, számítógépes állategészségügyi rendszer, melyet a 2004. március 30-i 2004/292/EK bizottsági határozat vezetett be. Célja az Európai Unión belüli és a harmadik országokból érkező állatforgalom monitorozása, valamint az ezekkel az árukkal kapcsolatos valamennyi referenciaadat rendelkezésre bocsátása volt. A rendszer használata 2005. évtől kezdődően vált kötelezővé az állatok, valamint egyes termékek közösségen belüli kereskedelme és behozatala során.
Az I. r. terhelt által hivatali hatáskörében kiállított Traces bizonyítványok I. része a külföldre szállítandó állatok fajta szerinti megjelölését, mikrochippel ellátottságát, az állatútlevek számát, az állatok ivar szerinti megjelölését, valamint a szállítandó állatok korát tartalmazta.
A Traces bizonyítványok II. részében a hatósági állatorvos igazolta, hogy az ellenőrzés idején az állatok az 1/2005/EK tanácsi rendelet rendelkezéseinek megfelelően alkalmasak voltak a tervezett szállításra.
A Traces bizonyítványok II. részének végén a hatósági állatorvos elhelyezte az aláírását és a pecsétjét. A Traces bizonyítványok I. részének kitöltése a hatósági állatorvos részéről a kereskedők, illetve vállalkozók által rendelkezésre bocsátott adatok alapján történt.
Az állatok és állati eredetű termékek bizonyítványainak kiállításáról szóló 128/2004. (VIII. 19.) FVM rendelet 3. § (1) bekezdése alapján a bizonyítványt kiállító hatósági állatorvos nem írhat alá üres, illetve hiányosan kitöltött bizonyítványt, vagy olyan élő állatra vagy termékre vonatkozó bizonyítványt, amelyet még nem vizsgált meg, vagy amelynek vizsgálata nem tartozik a feladat- és hatáskörébe. Amennyiben a bizonyítványt kiállító hatósági állatorvos valamely bizonyítványt egy másik bizonyítvány vagy egyéb okirat alapján ír alá, az aláírást megelőzően rendelkeznie kell ezzel az okirattal.
A VI. r. vádlott mint az 1 számú kft. tulajdonosa szarvasmarha- és lófelvásárlással, valamint -értékesítéssel foglalkozó vállalkozóként Olaszországba szállított lovakat.
A lovak és szarvasmarhák korának meghatározása nem külső jegyek vizsgálata alapján, illetve a tulajdonos, tenyésztő elmondására hagyatkozva történik, hanem a rendelkezésre álló okmányok alapján. Ez szarvasmarhák esetében az állatok ENAR (Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer) számát is tartalmazó füljelzők, lovaknál chip vagy úgynevezett besütés adatainak a nyilvántartását és vezetését jelenti. Az állat oltottsága viszont kizáró ok, mert oltott állatot nem lehet vágás céllal exportálni.
A VI. r. vádlott 2020. február 15. napján délelőtt 10 óra 15 perckor hívta fel telefonon az I. r. terheltet – aki úgy tudta, hogy délben találkoznak –, majd közölte vele, hogy átküldött a részére CMR-eket, továbbá azt, hogy „14 darab” lesz, és azt is, hogy „vágóba megy” (azaz vágásra szánt állat), majd 11 óra 02 perckor felhívta még az I. r. terhelt figyelmét arra, hogy ki kell nyomtatnia a CMR-eket, és „kell útlevelet is pecsételni”.
Ezt követően a VI. r. vádlott az előzetes telefonos egyeztetésnek megfelelően – néhány percen belül – felkereste az I. r. terheltet hivatali helyiségében.
A „2009/156 Törzskönyvezett lófélék, tenyésztésre és termelésre szánt lófélék, vágásra szánt lófélék” szállítása kapcsán kiállított Traces bizonyítvány.
Az I. r. terhelt a VI. r. vádlott által képviselt 1. számú kft. részére a 2020. február 15. napján kiállított Traces bizonyítvány II. részében az alábbi tényeket (is) tanúsította:
„A fent leírt állatok megfelelnek a következő követelményeknek
II.1: a mai napon végzett vizsgálat során betegségre utaló klinikai tüneteket nem mutatnak;
II.7: a szemle időpontjában az állatok az1/2005/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban a tervezett szállításra alkalmasak voltak.”
A Traces bizonyítvány II. részét követő Megjegyzések rovata tartalmazta, hogy „(2) A nem kívánt rész törlendő”, azaz az I. r. terheltnek megvolt a lehetősége arra is, hogy a szállítandó állatokra nem vonatkozó részeket a bizonyítványból törölje, mint ahogy azt a bizonyítvány tanúsága szerint egyébként az egészségügyi információkra vonatkozó II. pontban rögzített több tényre vonatkozóan meg is tette.
I. r. terhelt a bizonyítvány kiállításának napján – sem azt megelőzően – a szállítandó lovakat (állatfaj: Equus cabalus) érintően nem végzett semmilyen vizsgálatot, szemlét.
I. r. terhelt a szállítmány összetételével, a szállítandó lovak számával sem volt tisztában.
A VI. r. vádlott és a hatósági állatorvos közösen tevékenykedve állították ki az iratokat, melynek során a VI. r. vádlott a hatósági állatorvos bélyegzőjével az általa hozott iratokat lebélyegezte.
Közvetlenül azután, hogy az I. r. terhelt az irodahelyiségben az iratok elkészítését befejezte, és azokat behelyezte a VI. r. vádlott irattartójába, a VI. r. vádlott minden előzetes kérés vagy erre irányuló egyéb kommunikáció hiányában elővette az első 10 000 forintos bankjegyet, és azt átnyújtotta az I. r. terheltnek.
A VI. r. vádlott eközben az I. r. vádlottnak azt mondta, hogy „Tudod. Volt akkor a ló … meg a …”. Mire az I. r. terhelt azt válaszolta, hogy „Igen. Akkor ő is.”.
Az átadott első 10 000 forint az állatútlevelek és a Traces bizonyítvány a VI. r. vádlott részére történő kiállításának ellenértéke volt. A VI. r. vádlott az általa átadott ezen pénzösszeggel az I. r. terheltet azért befolyásolta, hogy semmilyen számára kötelezően előírt ellenőrzést ne végezzen a külföldre irányuló állatszállítmányokkal kapcsolatban. Az utóbb átadott 10 000 forinttal a VI. r. vádlott egy barátja („spanja”) helyett tudta le az I. r. terhelt irányában annak meg nem határozható okból eredő tartozását.
[67] A tényállás Kúria által történt kiegészítése az alábbiakon alapul:
– a 2020. február 15. napján kiállított Traces bizonyítvány (nyomozati irat 4725–4726. oldal);
– a 2020. március 24. napján kelt, különleges technikai eszköz alkalmazásának eredményéről készült feljegyzés (nyomozati irat 4717–4723. oldal);
– a leplezett eszközök alkalmazása során elfogott közlemények (nyomozati irat 2299–2300. oldal);
– az ítélőtábla ítéletének [21]–[39] bekezdés közötti ténymegállapításai.
[68] A [67]–[89] bekezdésekben egységesen rögzített tényállás további részei megegyeznek az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállással, valamint a másodfokú bíróság általi módosítással.
[69] Az ekként helyesbített tényállás megalapozott, ezért az irányadó volt a harmadfokú eljárásban is [Be. 619. § (1) bek.].
[70] Az eldöntendő kérdés az irányadó tényállásból a VI. r. vádlott bűnösségére vont jogkövetkeztetés helyessége, és a cselekmény minősítése, ami anyagi jogi kérdés.
[71] A Btk. 293. § (1) bekezdése szerint (aktív) hivatali vesztegetést követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki, vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik. A (2) bekezdés alapján egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen.
[72] A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontja szerint hivatalos személy a központi államigazgatási szervnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik.
[73] Jelen ügyben kétségtelen, hogy az I. r. terhelt az elkövetés idején a megyei kormányhivatal járási hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztály vezetőjeként közhatalmi feladatot ellátó személy volt, tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozott, az osztályvezetői megbízatásából és abból adódóan, hogy a külföldre irányuló állatszállítmányok elindításáról – az azok jogszerűségéhez szükséges okiratok kiállításáról – volt hivatott dönteni, (vezető beosztású) hivatalos személy volt.
[74] A Btk. XXVII. Fejezetében szabályozott korrupciós bűncselekmények közül a hivatali vesztegetés bűncselekmény jogi tárgya a közélet tisztaságához, a hivatalos személyek szabályszerű, befolyásolástól mentes működésébe vetett bizalom.
[75] A bűncselekmény elkövetési tárgya a jogtalan előny. Az előny lehet vagyoni vagy személyes, lényege, hogy az elkövetőt (vagy rá tekintettel mást) a korábbinál kedvezőbb helyzetbe juttasson. A vagyoni jellegű előny pénzbeli, illetve pénzértéket képviselő dologi juttatás.
[76] A Btk. 293. § (1) bekezdése és a (2) bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása az előny adása vagy ígérése, amelynek alkalmasnak kell lennie a hivatalos személy befolyásolására, és azt a hivatalos személy működésével kapcsolatban kell adni vagy ígérni.
[77] Mindkét elkövetési magatartás megvalósulhat nyíltan, az előny kifejezett nyújtásával, illetve leplezetten, ráutaló magatartással.
[78] A hivatalos személy működése az a jogszerű hivatali tevékenységi kör, amelyben a hivatalos személy maga fejt ki tevékenységet. A hivatalos személy kötelességét jogszabályok, szervezeti és működési szabályzat, ügyrend, ügyviteli utasítások határozzák meg. A hivatali kötelesség megszegése esetén a hivatalos személy feladatkörébe tartozó ügyben jár el, azonban olyan magatartást tanúsít, amely ellentétben áll azzal a magatartással, amelynek tanúsítását a felsorolt rendelkezések számára előírják.
[79] A hivatali vesztegetés a hivatalos személyek működésének törvényes rendjét és a működésükbe vetett közbizalmat azzal sérti, hogy a hivatalos személy a hatáskörébe tartozó kötelezettségeit elmulasztja, vagy a rendelkezési jogosultságait önkényesen kiterjeszti. Nem teszi meg azt, amit közfeladatának ellátása érdekében teljesítenie kellene, illetőleg olyat tesz, amire nincs felhatalmazva. A bűncselekmény megállapításának feltétele, hogy az közvetlen hatással legyen a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére, és ezen keresztül sértse vagy veszélyeztesse az állami szerv működésének rendjét, illetve a törvényességbe vetett közbizalmat (BH 2004.493.), (Kúria Bhar.III.518/2023/11. [81] bekezdés).
[80] Az előny és a hivatalos személy működése közötti kapcsolat egyértelmű, ha az aktuális tevékenységhez kötődik, vagyis akkor részesül a hivatalos személy az előnyben, amikor az előny adójának az ügyében éppen eljár. Jelen esetben ez történt.
[81] A hatályos törvényi tényállás jövőbe mutató eleme a befolyásolni törekvés, amely a cselekmény célzata. Ekként a Btk. 293. § (1) és (2) bekezdése esetén a bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el.
[82] A befolyásolni törekvés azt jelenti, hogy az elkövető a maga részéről mindent megtett a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározása érdekében.
[83] Ennek a célzatnak a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés esetében a jelentéstartalma, azaz a törvényi elvárás, amelyet bizonyítani kell a büntetőigény érvényesítéséhez, a következő.
[84] Ugyanúgy határozható meg, mint ahogyan egy magatartás leírható, vagyis annak a négy kérdésnek megválaszolásával, hogy kinek, mit kell tennie, hol és mikor.
[85] Ennek érdekében kifejezésre kell juttatni azt, hogy ki mit tegyen – ellenkező esetben ugyanis a törekvés üres elhatározás, mely büntetőjogilag közömbös –, továbbá megállapíthatóságához konkrét tények kellenek, melyek következtetési alapul szolgálhatnak.
[86] Ezek a tények tudati tények, az aktív vesztegető alanyi oldalán lévő tényállási elemre tartozóak (ami nem más, mint a célzat), s mint ilyenre, nem lehet önmagában abból következtetést levonni, hogy a passzív oldalon álló mit tesz vagy mit nem tesz.
[87] Alapvető követelmény, hogy tényekből kell következtetést vonni. A tényekből vont ténybeli és jogi következtetés közti különbség, hogy előbbi még (jogi) értékelő tartalommal nem bír, nem bírhat, ekként az ilyen következtetés a történeti tényállás része. Utóbbi viszont már nem ténybeli megállapítás, hanem valamely jogtétel (törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.
[88] Különböző tehát, amikor a bíróság a bizonyítékokat méri össze, mérlegeli, s annak eredményeként tényt, tényállást állapít meg, és amikor a már megállapított tényeket (a bizonyítékoktól, illetve azok forrásától függetlenül) veti össze a törvénnyel.
[89] Így van ez a tudattartalom kérdése esetében is.
[90] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[91] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, amely pedig jogkérdés.
[92] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[93] Ha azonban az irányadó tényállás ilyen tényt nem tartalmaz, vagy a ténybeli következtetés helytelen, akkor a jogi értékelésnek nincs alapja, s ekként az adott törvényi tényállási elem sem állapítható meg.
[94] Valójában ez vizsgálandó a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés (a jogtalan előnyt azért adja, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje) – mint célzat – esetében is.
[95] Célja minden szándékos bűncselekménynek van, ha pedig ezt a törvény külön értékeli, akkor az a célzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a célzat mindig túlmutat a szándékon, több, mint a szándék. Ennek kifejezője, hogy a célzatos bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el. Vagyis az ilyen bűncselekményt megvalósító szándéka, tudattartalma feltétlenül a törvényi értékelés szerinti célra irányul, ami nem jelenti azt, hogy a cél elérése, bekövetkezte megtörténik.
[96] A célzat nem az eredmény megfelelője vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges ismérve.
[97] A célzat törvényi értékelésének alapja a bűnelkövetői szándék társadalomra veszélyességének konkretizálása.
[98] Ehhez képest kétségtelen, hogy amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Másként szólva e vonatkozásban követelmény az önálló ténybeliség.
[99] Összegezve: amennyiben van konkrét adat arra, hogy az aktív vesztegető a passzív oldali hivatalos személy hivatali működése közben elszánta magát a jogtalan előny későbbi juttatására, és ebbéli szándékát kifejezésre is juttatta, akkor az aktív oldalon álló cselekménye tényállásszerű.
[100] Ezzel összhangban arra a kérdésre, hogy vannak-e az irányadó tényállásban olyan tények, amelyek a törvényi tényállási elemeknek megfeleltethetőek, az ítélőtábla igenlő válasza helytálló, azzal a Kúria egyetértett, azaz az ítélőtábla ténybeli és jogi következtetései helytállóak.
[101] A védelem hivatkozott arra, hogy semmi sem cáfolta azt, hogy a hatósági állatorvos korábban nem végezte el a szükséges vizsgálatot a kérdéses lovak vonatkozásában, illetve nem volt ténybeli alapja a másodfokú bíróság azon megállapításának, hogy a hatósági állatorvos részéről kizárható lenne ezen vizsgálat elvégzése.
[102] Ez az álláspont téves.
[103] A hatósági állatorvos által kiállított bizonyítvány szerint aznap történt a vizsgálat, amikor azt kiállították, továbbá a lovak a szemle szerint szállításra alkalmasak voltak.
[104] Ehhez képest tény, hogy aznap vizsgálat nem történt, miként a rendelkezésre álló további bizonyítékokból az is egyértelműen megállapítható, hogy azt megelőzően sem, a hatósági állatorvos a szállítandó lovak számával sem volt tisztában.
[105] A konkrét ismeret hiánya a VI. r. vádlott és a hatósági állatorvos kommunikációjából megállapítható volt, hogy a VI. r. vádlott lényegében a hatósági feladatot ellátó hatósági állatorvossal együttműködve, tevékenyen részt vett a hatósági munkában, így például végezte a bélyegzést is, ami összességében, és a védő által hivatkozott érzékelhető régi ismeretségen túlmutat, nyilvánvalóan a hivatalos személy hivatalos működésének nem elfogadott formája.
[106] A hatósági állatorvos olyannyira nem volt az ismeretek birtokában, hogy csupán a számára váratlanul előrehozott találkozójuk előtt közvetlenül értesült arról, hogy „14 darab” lóról van szó, sőt azt is ekkor közölte a VI. r. vádlott, hogy „vágóba megy”, amely adatok egy szabályosan elvégzett hivatalos eljárás lényeges szempontjai.
[107] Következésképpen nem a másodfokú bíróság következtetésének, hanem a védelem hivatkozásának nincs semmilyen alapja, az mindössze feltételezésen és nem konkrét bizonyítékokon alapuló, fel nem merült ténybeliségre vonatkozó spekuláció. Ehhez képest nyilvánvaló, hogy a kiállított közokirat nem a valóságnak megfelelő tartalommal bírt.
[108] A VI. r. vádlott védőjének álláspontja szerint ugyancsak nem cáfolható, hogy a nem vitatott pénzösszeg átadása a csatolt nyugta szerinti állatgyógyászati eszközök ellenértéke volt, de legalábbis nem állapítható meg a pénz átadásának jogcíme, így az sem, hogy az jogtalan előny lett volna.
[109] A VI. r. vádlott védőjének ezen érvelése is téves.
[110] A rendelkezésre álló megfigyelés (és az azt megelőző telefonos kapcsolatfelvétel) anyaga alapján semmilyen ténybeli alapja nincs annak, hogy a kérdéses pénzösszegek átadása állatgyógyászati eszközök ellenértéke lett volna. Ellenkezőleg.
[111] A VI. r. vádlott és a hatósági állatorvos kommunikációja, az általuk ez idő alatt közösen végzett tevékenység és a pénzösszeg átadása során elhangzottak nem hagytak kétséget afelől, hogy a pénzösszeg első része e „hivatali működés” tevékenység ellenértéke, miként az sem kétséges, hogy a második része sem az utólag csatolt nyugta szerinti összeg.
[112] Ekként ilyen körülmények között, ilyen ténybeliség mellett kizárólag egyetlen következtetés vonható le, miként azt az ítélőtábla helyesen tette, hogy az első 10 000 forint átadása a hatósági állatorvos minden hivatali jelleget, működést, ellenőrzést nélkülöző eljárásának az ellenértéke, azaz kötelességszegéséért adott jogtalan előny volt.
[113] A Kúria megjegyzi, hogy az adott körülmények mellett a pénzösszegek átadása során elhangzott „négy szó” hiányában is kizárólag ez a következtetés vonható le, minden más puszta feltételezés.
[114] Ehhez képest a cselekmény lezárásaként átadott összeg nem váratlan, utólagos „hála” gyanánt adott pénzösszeg volt, hanem a nyilvánvaló kötelességszegéssel együtt járt befolyásolás ellenértéke, azaz vesztegetési pénz.
[115] A VI. r. vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezés tehát nem alapos.
[116] Ekként nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek.], és a cselekmény minősítése is törvényes.
[117] A Kúria ezt követően – az ügyészség által a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett fellebbezésre is tekintettel – vizsgálta, hogy a kiszabott büntetés az alkalmazott minősítés mellett a büntetés céljával összhangban álló-e.
[118] A törvény meghatározza a büntetés célját és a büntetéskiszabás elveit [Btk. 79. §, 80. § (1) bek.].
[119] A Btk. 79. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
[120] A büntetés kétségtelenül joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent.
[121] Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, a számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása.
[122] E mérlegelési folyamatnak nyilvánvalóan vannak általános és speciális (az elkövető személyéből és a cselekmény jellegéből adódó) szempontjai.
[123] Ez tehát a büntetés célja, és egy adott büntetés arányosságának lényege.
[124] A másodfokú bíróság a jogkövetkezmény alkalmazása során a VI. r. vádlott tekintetében súlyosító körülményként értékelte a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát, míg enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, azt, hogy – neki nem felróható módon – hosszabb időn keresztül állt büntetőeljárás hatálya alatt, továbbá a büntetlen előéletét.
[125] Jelen ügyben a VI. r. vádlottal szemben kiszabható büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
[126] A büntetés kiszabása során értékelendő körülményeket a másodfokú bíróság megfelelően számba vette, a Kúria ezt a következőkkel egészíti ki.
[127] A büntetőügyben eljáró bíróságnak lehetősége van arra, hogy a büntetőeljárás elhúzódásából származó sérelmet orvosolja. A Btk. rendelkezései alapján a büntetőbíróságok következetes gyakorlata szerint az elhúzódó büntetőeljárások vonatkozásában enyhítő körülménynek számít a büntetéskiszabás során az időmúlás. Ennek az enyhítő körülménynek az értékelése a büntetés mértékének csökkentését eredményezi, ha a terhelt indokolatlanul hosszú ideig állt a büntetőeljárás hatálya alatt (2/2017. (II. 10.) AB határozat [84], [85] bekezdés).
[128] A VI. r. vádlottnak felrótt cselekmény elkövetési ideje 2020. február 15. napja, az időmúlás öt évet meghaladó. E körülmény a VI. r. vádlott javára külön nyomatékkal értékelendő.
[129] Következésképpen az ítélőtábla által már értékelt tényezőkön túl a további időmúlásra is figyelemmel nincs ok és lehetőség a VI. r. vádlottal szemben alkalmazott jogkövetkezmény súlyosítására.
[130] Mindezek alapján a VI. r. vádlott tekintetében kiszabott büntetés a büntetési célok eléréséhez szükséges, és egyben elegendő, a Kúria a jogkövetkezmények súlyosítására nem látott lehetőséget.
[131] A másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően kötelezte a VI. r. vádlottat az eljárás során vonatkozásában felmerült bűnügyi költség összegének a megfizetésére is.
[132] Ekként a Kúria az ügyészség és a VI. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletét a VI. r. vádlott tekintetében a Be. 623. §-a értelmében helybenhagyta.
(Kúria Bhar.III.435/2025/11.)