I. A Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 370. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint nincs lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság felek által nem vitatott jogkérdéseket is felülbírálat körébe vonjon. A Pp. 370. § (2) bekezdése azonban ez alól kivételt határoz meg, amikor az ún. kötelező hatályon kívül helyezési okok (Pp. 379–380. §) hivatalbóli észlelésének kötelezettségét írja elő.
II. A Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja az anyagi jogerő negatív hatását (res iudicata) foglalja magában. Anyagi jogerőhatás kötődik a jogerős fizetési meghagyáshoz is, mivel az az Fmhtv. 36. § (1) bekezdése értelmében ítélet hatályú határozatnak minősül.
III. Ha a fél azonos tényekre, de más, újonnan megjelölt, korábban el nem bírált jogalapra helyezi a keresetét, az anyagi jogerő res iudicata hatása nem akadályozhatja a fél- és tényazonos, de nem jogazonos per (igény) elbírálását [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bek. d) pont, 360. § (1) bek., 370. § (1)–(2) bek., 379. §, 389. §; 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 36. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008. április 19-i kérelmére az I. rendű alperes 2 000 000 forint deviza alapú kölcsönt folyósított, majd 2009. február 2-án a törlesztőrészletek nemfizetése miatt felmondta a szerződést, 2009. március 3-án a követelését (lejárt tőke, ügyleti és késedelmi kamat) a II. rendű alperesre engedményezte. A II. rendű alperes a követelést fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette. A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyás 2015. október 20-án jogerőre emelkedett. A jogerős fizetési meghagyás alapján a II. rendű alperes kérelmére a közjegyző végrehajtási lapot bocsátott ki. A felperessel szemben folyamatban van a végrehajtás.
A kereseti kérelem
[2] A felperes az I. rendű és a II. rendű alperes ellen 2024. január 29-én előterjesztett keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az általa 2008. április 19-én aláírt kölcsönszerződés nem jött létre. Másodlagosan a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. A II. rendű alperest az ítéleti rendelkezés tűrésére kérte kötelezni.
[3] A felperes később előadta: nem tartja fenn az I. rendű alperessel szembeni keresetét, a II. rendű alperest 15 111 358 forint „jogosulatlanul érvényesített szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás visszafizetésére” kéri kötelezni, egyebekben a beadványban előterjesztett kiegészítésekkel fenntartja a keresetlevélben előadottakat. Amennyiben a bíróság úgy ítéli, hogy a perben támadott szerződés létrejött, akkor a szerződés érvénytelenségére hivatkozik, a kötelmi jogviszony tartalmának tisztázása után a szerződéses kikötés tisztességtelensége, harmadlagosan a szerződés főtárgyát érintő kikötés tisztességtelensége – azaz a teljes szerződés érvénytelensége – megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményei levonását kéri. Összegzésként rögzítette: „Az ügylet minden jogállításom következtében arra vezet, mivel a felek közötti jogviszonyban szerződés nem jött létre, vagy az teljes egészében semmis, tehát sem jogot nem eredményeztet, sem kötelezettség nem keletkezik belőle, így a felek csak a jogcím nélkül maradt összegek vonatkozásában kötelesek elszámolni egymással, következésképpen az eredeti állapot helyreállítása lehet az egyetlen jogi eszköz az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a kiküszöbölésére.”. Az összegszerűség körében előadta: a pénzintézet jogcím nélkül folyósított 2 000 000 forintot, amellyel szemben 17 111 358 forintot tiltottak le tőle, a marasztalási összeget a kettő különbözete alapján határozta meg.
Az első- és a másodfokú végzés
[4] Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet visszautasította.
[5] Indokolása szerint a keresetlevél nem felelt meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (2) bekezdés a) pontjában, a (3) bekezdés a) pontjában és (4) bekezdésében foglaltaknak, ezért a felperest hiánypótlásra hívta fel. A felperes 2024. március 7-én hiánypótlási nyilatkozatot és eshetőleges eljárási kifogást terjesztett elő, továbbá úgy nyilatkozott, hogy az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmét, a megállapítási kereseti kérelmeit, valamint a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelmét nem tartja fenn. A közte és az I. rendű alperes közötti szerződés érvénytelenségére hivatkozással kérte, hogy a bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (2) bekezdése, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi LX. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. §-a és 37/A. §-a alapján kötelezze az alperest 15 111 538 forint jogosulatlanul érvényesített szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás visszafizetésére.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján – eltérő indokolással – helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
[8] Indokolásában rámutatott: a felperes a 2024. március 7-én benyújtott beadványában részben pótolni kívánta a keresetlevél hiányait, részben megváltoztatta a keresetét oly módon, hogy a korábbi I. rendű alperessel szembeni megállapításra irányuló kereseti kérelmét és a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmét nem tartotta fenn, továbbá a kölcsönszerződés létre nem jöttére vagy érvénytelenségére hivatkozva kérte az alperes kötelezését 15 111 358 forint jogosulatlanul érvényesített szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás visszafizetésére.
[9] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapíthatónak ítélte, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2008. április 29-én svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre. Az I. rendű alperes a felperes teljesítésének elmaradása miatt 2009. február 2-án azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, és a követelését 2009. március 3-án a II. rendű alperesre engedményezte. A jogutód alperes 2015. szeptember 28-án benyújtott kérelme alapján a közjegyző szám számon fizetési meghagyást bocsátott ki, amely 2015. október 20-án jogerőre emelkedett. A fizetési meghagyásban az annak alapjául szolgáló jogviszonyként a kölcsönszerződést nevesítették.
[10] Utalt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 36. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 360. § (1) bekezdésére. Rámutatott: az, hogy a kötelezett felperes határidőben nem lépett fel a fizetési meghagyással szemben, ítélet hatályú határozatot eredményezett bírósági tárgyalás, illetve bizonyítás nélkül. Az ítéleti hatály következtében a res iudicata perakadályt jelent. A felperes maga adta elő, hogy a jogerős fizetési meghagyás alapjául szolgáló, az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés létre nem jöttére, valamint érvénytelenségére hivatkozik, anélkül, hogy ilyen tartalmú ellentmondással a közjegyző eljárása során élt volna.
[11] Mindezek alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a fellebbezésben előadott hivatkozások alapján nem állapítható meg az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése, ezért az elsőfokú végzést a fellebbezés megalapozatlanságára tekintettel helybenhagyta, azzal az eltérő indokolással, hogy a keresetlevél visszautasításának a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján van helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagos felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a Kúria az elsőfokú végzésre is kiterjedően helyezze hatályon kívül a jogerős végzést és kötelezze az elsőfokú bíróságot „a kereseti kérelemnek megfelelő per lefolytatására”.
[14] A felülvizsgálati kérelem indokolásában az eljárásjogi jogszabályok megsértése körében a Pp. 240. § (1) bekezdés c) pontjára, 176. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással rámutatott: a jogerős végzésben rögzített jogi indokok csak az eljárás megszüntetését eredményezhették volna. A fellebbezési eljárásban gyakorolt bírói jogkör eljárási szabályait a Pp. 389. §-a, a 369. § (3) bekezdés a)–e) pontja, a 370. § (1) bekezdése, 381. §-a tartalmazza. A határozathozatal szabályai szerint a felülbírálati eljárásban csak abban az esetben lehetséges a határozat indokolásának elvetése, amennyiben a felülbírálati bíróság a rendelkezésre álló tények alapján, a felek nyilatkozatainak figyelembevételével, a kérelemhez kötöttség korlátai között maradva, eltérő jogi következtetésre jut. A jelen esetben a másodfokú bíróság az általa helyesnek vélt indokok mentén az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról dönthetett volna, vagy a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja alkalmazásával, de mindenképpen csak a Pp. 370. § (1) bekezdése által meghatározott korlátok között gyakorolhatta volna felülbírálati jogkörét. A Pp. 382. §-ának és a 383. § (1)–(3) bekezdéseinek együttes értelmezésével megállapítható, hogy az ügyben lényegében kétszeresen egyfokúvá vált az eljárás, mivel a másodfokú bíróság eltérő jogi indokok mentén hozta meg a döntését, amely sérti az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogát.
[15] A felperes a fizetési meghagyás jogi természetével és a res iudicatával kapcsolatban előadta: tény, hogy a II. rendű alperes fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette a szerződés felmondásával megszűnt kötelmi jogviszonyból származó, tartozásvásárlással megszerzett pénzkövetelését, a fizetési meghagyás azonban csak a követelés összegére vonatkozó alaki/formális jogerőt eredményezett. Ítélt dolog nem keletkezett, mivel az ügy érdemében kontradiktórius eljárásban bírósági döntés nem született. A fizetési meghagyásos eljárás sajátosságaiból következően „a visszautasított keresetben perbe vitt jogcímek” nem esnek az elbírált dolog fogalma alá. Rámutatott, hogy az Fmhtv. 36. § (1) bekezdése és a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján csak a keresettel érvényesített és elbírált jog tárgyában hozott ítélet minősül res iudicatának. A jelen esetben kereset hiányában semmilyen bírói fórum nem járt el a szerződés létre nem jötte és érvénytelensége tárgyában, így a perben érvényesített „létre nem jöttségi és érvénytelenségi kifogás” nem minősül ítélt dolognak, hiszen arról a bíróság nem döntött. Kiemelte, hogy a felek személye azonos, de más az érvényesített jog, a fizetési meghagyásban a kölcsön megfizetése, a perben a szerződés létre nem jötte és érvénytelensége. A magyar perjog szerint a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján csak az elbírált jog tekinthető ítélt dolognak.
[19] Az I–II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben vizsgálható alábbi eljárásjogi okból jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem alapos.
[32] A Kúria nem értett egyet a felperesnek azzal a felülvizsgálati érvelésével, hogy a másodfokú bíróság az általa helyesnek vélt indokok mentén csak az elsőfokú végzést hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító határozatot hozhatott volna. Rámutat arra, hogy a jelen esetben a Pp. 381. §-a és 382. §-a alkalmazásának lehetősége nem merült fel. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet visszautasító döntése helyes volt, ezért a Pp. 383. § egyik bekezdését sem sértette meg azzal, hogy az elsőfokú végzést helybenhagyó határozatot hozott.
[33] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a másodfokú bíróság nem lépte túl felülbírálati jogkörének korlátait. A Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 370. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint valóban nincs lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság felek által nem vitatott jogkérdéseket is felülbírálat körébe vonjon. A Pp. 370. § (2) bekezdése azonban ez alól kivételt határoz meg, amikor az ún. kötelező hatályon kívül helyezési okok (Pp. 379–380. §) hivatalbóli észlelésének kötelezettségét írja elő. Márpedig a Pp. 379. §-a kötelező hatályon kívül helyezési okként szabályozza többek között azt az esetet, amikor az eljárás megszüntetésének van helye, mert a Pp. 240. § (1) bekezdése vagy 241. § (1) bekezdése szerinti ok az első- vagy a másodfokú eljárásban fennáll. A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján pedig az eljárást hivatalból meg kell szüntetni, ha a keresetlevelet már a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. Az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak megfelelő értelmezés mellett a Pp. 370. § (1) bekezdése a keresetlevél visszautasítása esetén is alkalmazandó, ezért a másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy erre irányuló fellebbezési kérelem nélkül vizsgálta a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott visszautasítási ok alkalmazhatóságát. Tévesen ítélte azonban úgy, hogy a jelen esetben fennáll a keresetlevél visszautasításának ez az oka.
[34] A Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja a korábbi elbírálás anyagi jogerő hatása tényének jogkövetkezményét szabályozza. A Kúria rögzíti: a felperes álláspontjával ellentétben anyagi jogerőhatás kötődik a jogerős fizetési meghagyáshoz is, mivel az az Fmhtv. 36. § (1) bekezdése értelmében ítélet hatályú határozatnak minősül.
[35] Az anyagi jogerőnek – mint hivatalból figyelembe veendő, feltétlen perakadálynak – a Pp. 360. § (1) bekezdésben rögzített hatása kettős: pozitív és negatív hatásként értelmezhető. A pozitív hatás az ítélet tartalmának irányadó voltát jelenti: azt, hogy a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni; ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak. Ehhez képest a negatív hatás az újabb per, illetőleg újabb bírói döntés tilalmát jelenti: ennek értelmében kizárt, hogy a felek és jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresetet indíthassanak (6/2022. Jogegységi határozat [26] bekezdés). A Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja e kettő hatás közül az anyagi jogerő negatív hatását (res iudicata) foglalja magában. Annak, hogy az ítélt dolog (res iudicata) folytán a jogerő negatív hatása beálljon, és okot adjon a keresetlevél visszautasítására, három konjunktív (egyidejűleg fennálló, együttes) feltételnek kell teljesülnie, úgy mint: félazonosság, tényazonosság, jogazonosság. Ha e feltételek közül akár csak az egyik nem áll fenn, a res iudicata hatás nem érvényesül.
[36] A tény- és jogazonosság jelentése szerint nem indítható újabb per, ha a felek ugyanarra a történeti tényállásra kívánják alapozni keresetüket, feltéve, hogy az abból fakadóan érvényesített jog is azonos. A keresettel érvényesített jogot a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja alapján a jogalap megjelölése útján kell meghatározni. A jogalap a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja szerint az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít. Ha a fél azonos tényekre, de más, újonnan megjelölt, korábban el nem bírált jogalapra helyezi az új keresetét, az anyagi jogerő res iudicata hatása nem akadályozhatja a fél- és tényazonos, de nem jogazonos per (igény) elbírálását.
[37] A jelen esetben a felperes nem a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített jogot (szerződés teljesítése) jelölte meg a keresetlevelében érvényesíteni kívánt jogként, ezért a fizetési meghagyás anyagi jogerejének negatív hatása nem vezethetett a keresetlevél Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján történő visszautasítására. Más kérdés, hogy a fizetési meghagyásban elbírált jog már nem tehető vitássá a II. rendű alperessel szemben indított perben (Kúria Pfv.21.111/2019/31. [43]).
[38] A Kúria a kifejtettekre tekintettel az ügy érdemére kiható módon eljárási jogszabályt sértő jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv.I.21.018/2024/6.)