I. A hagyatéki eljárásban az örökhagyó túlélő élettársa, aki az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén igényt tart a leltárba felvett vagyonra, annak egy részére vagy valamely vagyontárgyra, olyan igénylő, aki öröklésben érdekeltnek minősül.
II. Ha az ingó vagyontárgy hagyatékba tartozását, tulajdonjogát az örökösként érdekelteken kívül álló igénylő teszi vitássá, a vagyontárgyat csak akkor lehet kihagyni a hagyatékból, ha az igénylő okirattal valószínűsíti, hogy az ingó vagyontárgy nem tartozik a hagyatékhoz, hanem az igénylőt illeti meg. Ilyen okirat lehet az a bírósági határozat is, amely megállapítja: adott vagyontárgy az igénylő tulajdonában áll.
III. Miután a hagyatékátadás közjegyzői hatáskörbe tartozik, a szükségszerűen lefolytatandó polgári perben a bíróság klasszikus perjogi értelemben vett marasztalásról nem rendelkezhet; következésképpen az öröklésben érdekelt (az igénylő túlélő élettárs) által előterjeszthető kereset – formálisan – csak megállapításra irányulhat, és a bíróság megállapító rendelkezése a hagyatéki eljárás továbbfolytatása során a közjegyző jogi aktusa által realizálódik marasztalássá [2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról (Hetv.) 1. §, 3. § (1) bek., 79–89. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az I. r. alperes jogelődje az örökhagyó 1996. március 1. napjától 2016. október 04. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.
[2] Megismerkedésükkor, 1995-ben, a felperes jelentős különvagyonnal rendelkezett. 1988-tól 2016-tal bezárólag ingatlanok vásárlására összesen 5 058 500+67 400 000 forintot fordított, amelyből 5 058 500 forint volt az életközösség előtti kiadás, míg az életközösség fennállása alatt az eladásokból 65 550 000 forint folyt be hozzá.
[3] Az életközösség időtartama alatt az örökhagyó is szerzett különvagyont.
[4] Az élettársak együttélésük alatt tudatos vagyonépítést folytattak, és annak érdekében, hogy mindig legyen biztos jövedelmük, abban egyeztek meg, hogy az örökhagyó alkalmazottként fog dolgozni, a felperes marad vállalkozó.
A felperesnek az életközösség fennállása alatt
– munkaviszonyból összesen 6 824 399 forint,
– egyéni vállalkozóként 36 457 655 forint
– vállalkozói kivét jogcímén 4 396 469 forint
– munkaviszonya alapján ingatlanértékesítések után kapott jutalékokból összesen 5 300 000 forint
– a bevallott bérleti díjak a különvagyoni ingatlanok hasznosítása alapján összesen 4 327 260 forint
– különvagyonát képező bérleti díjból további 12 068 100 forint
– közös vagyoni bérleti díjból 1 431 000 forint,
mindösszesen 70 804 883 forint jövedelme származott, melyből 54 409 523 forint a közös vagyoni jövedelem.
Az örökhagyónak az életközösség teljes időtartamára
– munkaviszonyaiból összesen 130 041 458 forint,
– 1997-ben, mezőgazdasági kistermelésből 277 016 forint,
– különvagyoni bérleti díjból 1 417 500 forint,
– közös vagyoni bérleti díjból 1 431 000 forint jövedelme származott,
azaz összesen 133 166 974 forint, melyből 131 749 474 Ft a közös vagyoni bevétel, ezzel járult hozzá a közös szerzéshez.
[5] Az élettársaknak az életközösség fennállása alatt összesen 203 971 857 forint jövedelme volt, melyből 186 158 997 Ft a közös vagyoni jövedelem, melyhez a fenti közös jövedelmek arányában a felperes 29,2%-ban, a néhai 70,8%-ban járult hozzá.
[6] Az örökhagyó fenti munkabérjövedelme tartalmaz 7 737 165 forint ún. projekt-bónuszt, melyet halála után fizetett ki a munkáltató a felperes részére.
[7] Az életközösség fennállása alatt a felperes foglalkozott a saját tulajdonú ingatlanaik hasznosításával. Intézte az I. r. alperes és az örökhagyó testvére ingatlanának bérbeadását, takarítását, egy lakás felújítását, berendezését, amely mintegy háromnegyed évig tartó folyamat volt. Ezért a felperes a szerzésben további 3%-kal működött közre, ami a szerzésben való közreműködés arányát 32%–68%ra módosította.
[8] Az élettársak az életközösség fennállása alatt a különvagyoni ingatlanok mellett közös vagyoni ingatlanokat is szereztek, különvagyoni és közösvagyoni bérleti díj bevételük is származott, továbbá értékpapírmegtakarítással rendelkeztek. A felperes egy ingatlana 2014 decemberi értékesítéséből származó 23 000 000 forintot kamatozó kincstárjegyek vásárlására fordította, mely értékpapírokat egy vidéki építkezés ideje alatt értékesített. A Magyar Államkincstárnál az örökhagyónak is volt értékpapír-nyilvántartási számlája, melyen prémium magyar államkötvényeket kezeltek a nevén. A felperesnek és az örökhagyónak is egy banknál volt számlája, továbbá közös vagyoni ingóságokkal is rendelkeztek, amelyek egy része az élettársak által az életközösség fennállása alatt vásárolt, a felperes tartózkodási helyéül szolgáló lakásban, más része a szintén az életközösség fennállása alatt vásárolt lakásban található.
[9] Az örökhagyó 2016. október 4-én bekövetkezett halálát követően egy budapesti közjegyző előtt megindult hagyatéki eljárásban a 2017. július 26. napján tartott tárgyaláson a közjegyző a hagyatéki tárgyalást azon felhívás mellett halasztotta el, hogy a felperes mint az örökhagyó túlélő élettársa 45 napon belül az élettársi vagyonközösségi igény vonatkozásában indítson pert és ezen határidőn belül azt igazolja.
[10] A hagyatéki tárgyaláson az I. r. alperes az örökhagyó és a felperes élettársi viszonyát (jogalap) nem, csak az élettársi vagyonközösségi igényét (tulajdonközösség) vitatta. A felperes mind élettársi vagyonközösségi, mind hagyatéki hitelezői igényét is bejelentette a hagyatéki eljárás során. A felperes és I. r. alperes többször próbálkoztak egyezséget kötni, ez azonban nem járt sikerrel.
[11] Az élettársi életközösség fennállása alatt közös jövedelemből került megvásárlásra, bár kizárólag az örökhagyó 1/1 arányú tulajdonjoga került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre a lakásingatlan.
[12] 2005. április 13-án vásárolták meg a másik lakásingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartásban 1/1 arányú tulajdonosként az örökhagyót tüntette fel.
[13] Mivel az élettársak jövőbeli terve az volt, hogy később családi házban éljenek, a lakást pedig bérbeadás útján hasznosíthassák, kerestek eladó telket, és azt a 2015. március 6-án kelt adásvételi szerződéssel közösen, egymás között egyenlő tulajdoni arányban vásárolták meg.
[14] A telekre 2015 szeptemberében építkezni kezdtek, ma már pontosan meg nem állapítható forrásból. 2016. október 4-én, az örökhagyó halálakor a felépítmény 94,4%-os készültségi fokban állt.
[15] Az örökhagyó Magyar Államkincstárnál kezelt értékpapírszámláján 2016. október 4-én, a halálakor 0 forint szabad pénzegyenleg volt, az […] tartós befektetési számla 2013. megnevezésű számlán prémium magyar államkötvény 2017/K értékpapírt 27 000 forint névértékben tartottak nyilván, melynek lejárata 2017. május 10. volt, prémium magyar államkötvény 2017/L nevű értékpapírt 245 000 forint névértékben tartottak nyilván 2017. május 17-i lejárati dátummal, prémium magyar államkötvény 2018/I nevű értékpapírt 10 628 000 forint névértékben 2018. április 25-i lejárattal, prémium magyar államkötvény 2019/L megnevezésű értékpapírt 859 000 forint névértékben 2019. október 21-i lejárattal, míg prémium magyar államkötvény 2020/J megnevezésű értékpapírt 7 781 000 forint névértékben tartottak nyilván 2020. augusztus hó 26-i lejárati dátummal, valamint a szabad pénzegyenlege 281 151 forint volt. 2022. szeptember 5-én a lejáratok folytán az ügyfél szabad pénzegyenlegeként 22 262 381 forint követelést tartottak nyilván, miután a tartós befektetési számla 2018. december 28-án megszűnt, a Magyar Államkincstár az állományt ellenkező ügyfélrendelkezés hiányában automatikusan átvezette az ügyfél referenciaszámlájára. A számlákon egyéb pénzmozgás nem történt, az értékpapírszámlát 2016. december 7-én zárolta az Államkincstár.
[16] A hagyatéki eljárást folytató közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány szerint a 2016. október 4. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül, nőtlen családi állapotban elhunyt örökhagyó törvényes örököse az örökhagyó egyetlen testvére kizárólagosan 1/1 arányban.
[17] A hagyaték állagához tartoznak – többek között – a felülvizsgálattal érintett ingatlanok, valamint Magyar Államkincstárnál és a banknál kezelt pénzösszegek.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
[18] A felperes megváltoztatott keresetében kérte:
1. annak megállapítását, hogy különvagyoni szerzés jogcímén megszerezte az ingatlan1 34/100 tulajdonjogát, és az ingatlanügyi hatóság megkeresésével a tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, az alperesek ennek tűrésére kötelezését,
2. annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösségi szerzés jogcímén megszerezte az ingatlan2 28/100 részét, azaz 39/10500 tulajdonjogát, és az ingatlanügyi hatóság megkeresésével a tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, az I. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését,
3. annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösségi szerzés jogcímén megszerezte az ingatlan3 28/100 tulajdonjogát, és az ingatlanügyi hatóság megkeresésével a tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, az I. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését,
4. annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösségi szerzés jogcímén megszerezte az ingatlan4 28/100 tulajdonjogát, és az ingatlanügyi hatóság megkeresésével a tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, az I. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését,
5. annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösségi szerzés jogcímén megszerezte az ingatlan5 1/2 arányú tulajdonjogát, és az ingatlanügyi hatóság megkeresésével a tulajdonjoga bejegyzésének elrendelését, az I. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését,
6. annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösségi szerzés jogcímén megszerezte:
– a Magyar Államkincstárnál (MÁK) az örökhagyó nevén a […] számú számlán, továbbá
– a bankban az örökhagyó javára vezetett […] számú lakossági bankszámlán kezelt pénzösszeg 1/2 tulajdoni hányadát,
7. a MÁK megkeresését a […] számú referenciaszámlán kezelt 22 262 381 forint és a bank megkeresését a technikai számlán nyilvántartott 8 063 493 forint fele összegének a felperes részére történő átutalása iránt.
[19] A kereseteit a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 116. § (1) bekezdésére, a 578/G. § (1) bekezdésére, 685/A §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:37. §-ára és a 7:1. §-ára alapította.
[20] Az érvényesíteni kívánt jogok és a kérelmek ténybeli alapjául előadta, hogy az örökhagyóval 1996. március 1-jétől a 2016. október 4-i haláláig élettársakként együtt éltek. Az életközösséget megelőzően már 16 éve dolgozott, ezalatt ingatlanokban és pénzben megtestesülő vagyont halmozott fel, amelyet az élettársi kapcsolat alatt is különvagyonként forgatott, az ingatlanokat bérbeadás útján hasznosította. Az életközösség időtartama alatt 101 227 749 forint, az örökhagyó 133 166 974 forint jövedelmet szerzett. A háztartásban végzett többletmunka címén +10%, az örökhagyó különvagyonának kezelése érdekében végzett munka címén +3% szerzésben való közreműködés megállapítását, és 50–50%-os szerzési arány meghatározását kérte.
[21] Előadta, hogy az örökhagyó kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan2, ingatlan3 és ingatlan4 csak 28/100 arányban a tulajdona, mert azok összesen 22 650 000 forint vételárához az örökhagyó szülei is hozzájárultak 10 000 000 forinttal. A szintén az örökhagyó kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan5 azonban a szerzési aránynak megfelelően egyenlő arányú közös tulajdonuk. Az ingatlan-nyilvántartásban ½–½ arányú tulajdonukként nyilvántartott ingatlan1 telkét közösen vásárolták, de azon kizárólag a különvagyonából építkeztek. A 2016. október 4-ig felmerült 28 389 182 forint bekerülési költséget kizárólag a különvagyonából teljesítette.
[22] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a megváltoztatott keresetek elutasítását kérte.
[23] A II. rendű alperes a vele szembeni kereset teljesítését nem ellenezte, ha az ingatlan1-re bejegyzett jelzálogjoga és az annak biztosítására feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom változatlan tartalommal és terjedelemben fennmarad.
Az első- és a másodfokú határozat
[24] Az elsőfokú bíróság ítéletével annak tűrésére kötelezte az I. rendű alperest, hogy: az ingatlanügyi hatóság az ingatlan2-re a felperes 25/10500 arányú tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezze, az örökhagyó 140/10500 tulajdoni hányadát törölje és azt 115/10500 arányban jegyezze vissza; az ingatlanügyi hatóság az ingatlan3-ról az örökhagyó 1/1 arányú tulajdonjogát törölje, arra a felperes 18/100 tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezze, és az örökhagyó 82/100 tulajdonjogát az eredeti jogcímen visszajegyezze; az ingatlanügyi hatóság az ingatlan4-ről az örökhagyó 1/1 arányú tulajdonjogát törölje, a felperes 18/100 tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezze, és az örökhagyó tulajdonjogát 82/100 arányban az eredeti jogcímen visszajegyezze; az ingatlanügyi hatóság az ingatlan5 tulajdoni lapjáról az örökhagyó 1/1 arányú tulajdonjogát törölje, a felperes tulajdonjogát 32/100 arányban élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezze, és az örökhagyó tulajdonjogát 68/100 arányban az eredeti ranghelyen és jogcímen visszajegyezze.
[25] Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte az ingatlanügyi hatóságot a fentiek bejegyzés végett.
[26] Megállapította, hogy a MÁK-nál az örökhagyó nevén vezetett […] számú referenciaszámlán kezelt 22 262 381 forintból 15 138 419 forint a hagyaték része, 7 123 962 forint a felperes tulajdona élettársi közös vagyon jogcímén.
[27] Megállapította, hogy a bankban az örökhagyó nevén vezetett […] számú bankszámláról az elhunyt ügyfelek technikai számlájára átutalt 8 063 493 forint egyenlegből 5 483 175 forint a hagyaték része, 2 580 318 forint a felperes tulajdona élettársi közös vagyon jogcímén.
[28] Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[31] Döntését a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésére, a Ptk. 7:1. §-ára, az 5:68. §-ára és az 5:72. §-ára alapította.
[32] Az ítélet tényállásában megállapította, hogy az élettársi kapcsolat jogerős közbenső ítéletben megállapított 1996. március 1. és 2016. október 4. közötti időtartama alatt a felperesnek összesen 70 804 883 forint jövedelme származott, amelyből 54 409 523 forint a közös vagyoni jövedelem. Az örökhagyó összesen 133 166 974 forint jövedelmet szerzett, amelyből 131 749 474 forint a közös vagyoni jövedelem.
[33] A szerzésben való közreműködés arányának meghatározásához könyvszakértőt rendelt ki. A szakvéleményt aggálytalannak találta, miután a felperes észrevételeire teljeskörűen válaszolt. Ez alapján az élettársak jövedelme összesen 186 158 997 forint volt, amelyhez a felperes 29,2%-ban, az örökhagyó 70,8%-ban járult hozzá. A felperesnek az örökhagyó különvagyoni ingatlanai felújításában és hasznosításában való közreműködését az okirati és a tanúbizonyítás eredményét mérlegelve 3%-ban határozta meg. A felperes közös háztartásban végzett munkáját azonban nem tekintette a szerzésben való közreműködésnek, miután nem bizonyította, hogy rendkívüli mértékű háztartási munkát végzett. Mindezért kerekítve 32%–68% szerzési arányt állapított meg.
[34] Számítása szerint az ingatlan2, ingatlan3 és ingatlan4 esetén az örökhagyónak a 10 000 000 forint különvagyoni hozzájárulása folytán 44/100 különvagyoni tulajdonjoga keletkezett; a további 56/100 tulajdonjogból a szerzésben való közreműködés arányában a felperes 18/100 tulajdonjogot szerzett. Az ingatlan5-nél egyik fél sem állított az általános szerzési arányt módosító különvagyoni hozzájárulást, ezért a felperes 32/100, az örökhagyó 68/100 arányban vált tulajdonossá.
[35] Indokolása szerint a MÁK-nál és a bankban kezelt pénzvagyon a szerzésben való közreműködés arányában megilleti a felperest, aki kérhette ennek megállapítását, mert a folytatódó hagyatéki eljárásban a közjegyző a megállapíthatóan hagyatékba tartozó vagyont adja át az örökösnek. A kifizetés iránti megkeresésekre a bíróság nem jogosult, de a felperes a jogerős ítélet birtokában közvetlenül kérheti a kifizetést a számlát kezelő intézménytől.
[36] A tulajdonjog megállapítására irányuló kereseteket a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-ában írt eljárásjogi feltételek hiányában elutasította, miután a tulajdonjog bejegyzésének tűrésére kötelezés iránti kereseteket részben teljesítette.
[38] A felperes fellebbezése és az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felperes megállapítási kereseteit elutasította.
[39] A fellebbezést alaposnak, míg a csatlakozó fellebbezést nagyrészt tartotta alaposnak.
[40] Az elsőfokú ítéletnek a MÁK-nál és a bankban kezelt pénzösszegeket érintő megállapítási kereseteket elbíráló rendelkezéseit a felperes fellebbezésében kizárólag a szerzésben való közreműködés arányát vitatva sérelmezte. A másodfokú bíróság a megállapítási kereset előterjesztésének a régi Pp. 123. §-a szerinti konjunktív eljárásjogi előfeltételinek fennállás hivatalból vizsgálta. A megállapítási per megindítása feltételeinek vizsgálatáról szóló 4/2024. jogegységi határozat hangsúlyozta, hogy a megállapítási per akkor indítható, ha jogérvényesítés kizárólag megállapítás útján valósítható meg, azaz az önmagában a kért megállapítás nyújt jogvédelmet a fél számára és a jog érvényre juttatásához további jogcselekmények nem szükségesek. A fentiekből következően a felperes tulajdonjogának a megóvására a kereseteiben kért megállapítás önmagában nem lenne alkalmas. A másodfokú bíróság úgy ítélte, ha a közjegyző a felfüggesztést követően folytatódó hagyatéki eljárásban azt állapítaná meg, hogy az érintett hagyatéki vagyonnak csak egy része tartozik a hagyatékba és azt adná át az örökösnek, e döntéssel a felperes az élettársi közös vagyon jogcímén megszerzett vagyontömeg feletti tulajdonosi részjogosítványokat nem tudná gyakorolni csak akkor, ha az I. rendű alperessel ebben megállapodnának. Az örökhagyó halála a keresetekkel érintett bankszámla és értékpapírszámla szerződéseket nem szüntette meg, a hagyaték megnyíltával azokban a polgári jog szabályai szerint alanyváltozás következett be, az örökös vált szerződő féllé, számlatulajdonossá. A felperes azonban a szerződésekben nem jogutódja az örökhagyónak, ezért a megállapítási kereseteit teljesítő jogerős ítélet alapján sem követelheti az élettársi közös vagyon jogcímén megszerzett erejéig a maga részére a szerződés teljesítését.
[41] A fentieket meghaladóan a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 253. § (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a beszerzett bizonyítékok okszerű és helyes mérlegelésével állapította meg, a másodfokú bíróság döntően egyetértett az abból levont jogi következtetéseivel is.
[42] A felperes fellebbezésében a háztartásban végzett többletmunka címén további 10% szerzési arány megállapítását kérte azon az alapon, hogy a háztartási munkát egyedül végezte. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes milyen tényállításokat tett a háztartásban végzett munka terjedelme és aránya tekintetében (másodfokú ítélet [49] pontja). Az I. rendű alperes vitatására figyelemmel a felperesnek állt érdekében állításai valóságának bizonyítása a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság utalt továbbá a felperesi állítások ellentmondásaira. Mindezek alapján – a felülvizsgálattal érintett körben – úgy értékelte, hogy a szerzésben való közreműködés arányán a háztartásban végzett felperesi tevékenység sem változtat, az elsőfokú ítéletben megállapított szerzési arány nem módosítható. Ebből pedig következik, hogy az ingatlan2, ingatlan3, ingatlan4, és ingatlan5 esetén a felperesnek a további tulajdonjog bejegyzésére irányuló fellebbezési kérelmét sem lehetett teljesíteni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[46] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását kérte az alábbiak szerint: az I. rendű alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az ingatlan2-re a 33/10500-ad arányú, az ingatlan3-ra 24/100-ad arányú, az ingatlan4-re 24/100-ad arányú, az ingatlan5-re 42/100-ad arányú tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, az örökhagyó tulajdonjogának törlésével, majd megfelelő arányú visszajegyzésével; és rendelje el, hogy az elsőfokú bíróság keresse meg az ingatlanügyi hatóságot az örökhagyó fenti ingatlanokon fennálló 1/1 arányú tulajdonjogának törlésére, a felperes előbbiekben megjelölt tulajdonjogának élettársi közös vagyon jogcímén bejegyzésére és az örökhagyó ingatlan2-re 107/10500-ad arányú, az ingatlan3-ra 76/100-ad arányú, az ingatlan4-re 76/100-ad arányú, az ingatlan5-re 58/100-ad arányú tulajdonjogának eredeti jogcímen és ranghelyen visszajegyzésére.
[47] Kérte annak megállapítását, hogy a Magyar Államkincstárnál az örökhagyó nevén vezetett referencia számlán kezelt 22 262 381 forintból 12 912 181 forint a hagyaték részét képezi, 9 350 200 forint pedig a felperes tulajdonát élettársi közös vagyon jogcímén, valamint a bankban az örökhagyó nevén vezetett bankszámláról az elhunyt ügyfelek technikai számlájára átutalt 8 063 493 forint egyenlegből 4 676 826 forint a hagyaték részét képezi, 3 386 667 forint pedig az ő tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén és kérte I. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezni.
[49] Az elsőfokú ítélet indokolásának részleges megváltoztatásával állapítsa meg, hogy az örökhagyóval fennállt közös háztartásban a háztartási munka 97%-át ő végezte és ez a többletmunka ténye a szerzésben a javára 10%-os mértékű többlet közreműködést eredményez, ezért az élettársi közös vagyon megszerzésében való közreműködés 42%, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.
[51] Másodlagosan amennyiben a Kúria a közös háztartásban végzett többletmunka tényére alapított többlet szerzési igényét nem tartja alaposnak, úgy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalát kért oly módon: hogy az elsőfokú ítéletet úgy változtassa meg, hogy kötelezze az I. rendű alperest 2 408 786 forint perköltség részére történő megfizetésére és az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben hagyja helyben. Az I. rendű alperes javára fizetendő másodfokú perköltség összegét 207 128 forintra szállítsa le és állapítsa meg, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték összege 2 034 477 forint, ezért az általa fizetendő fellebbezési illeték összegét 2 034 477 forintra szállítsa le.
[52] Megsértett jogszabályhelyként hivatkozott a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésére, az 578/G. § (1) bekezdésére, a Ptk. 5:13. §-ára és a 6:59. § (2) bekezdésére, a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 19. § (1) bekezdésére, a régi Pp. 3. § (1) és (5) bekezdésére, a 24. § (1) bekezdésére, a 81. § (1) bekezdésére, a 123. §-ára, a 163. § (1) és (3) bekezdéseire, a 206. § (1) bekezdésére, a 220. § (1) bekezdés d) pontjára, a 221. § (1) bekezdésére, a 253. § (3) bekezdésére, a Pp. 325. § (3) bekezdésére, a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 1. §-ára, a 3. § (1) bekezdésére, a 79–89. §-aira, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 5. §-ára, a 6. §-ára, a 41/B. §-ára, a 41/C. §-ára, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (2) bekezdésére, a 3. § (1) bekezdésére és (2) bekezdés a)–b) pontjaira, valamint a 3. § (5) bekezdésére.
[74] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[80] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[82] A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
[83] Sérelmezte az általa végzett háztartási munkára alapított 10%-os szerzési többletet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést. E körben hivatkozott a régi Pp. 3. § (5) bekezdésének, a 206. § (1) bekezdésének, a Pp. 325. § (3) bekezdésének, valamint a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének a sérelmére.
[84] Állítása szerint a másodfokú bíróság az általa csatolt írásbeli tanúvallomásokat (68/F/21-23. sorszám) kizárta a bizonyításból. A Kúria azonban kiemeli, a másodfokú bíróság nem a bizonyítékok köréből zárta ki a felperes által 68/F. sorszám alatt csatolt írásbeli nyilatkozatokat, hanem azok bizonyító erejét értékelte amikor megállapította: a teljes bizonyító erejű magánokirat a benne foglalt nyilatkozat valóságát nem bizonyítja. E körben a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp. 325. § (3) bekezdését, valamint a régi Pp. 3. § (5) bekezdését.
[85] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítás eredményét kirívóan logikátlanul, okszerűtlenül, a per adataival ellentétesen mérlegelte, a bizonyítékok mérlegelésének módjára alkalmazandó jogszabályi rendelkezések megsértése miatt a jogerős ítélet megalapozatlan. A régi Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékok egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. Mindezekből következtetés útján alakul ki a bíróság belső meggyőződése arról, hogy az ügyre vonatkozó tények valósak, illetve bizonyítottak-e vagy sem.
[86] A régi Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata csak jogszabálysértésre hivatkozással kérhető, jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet meghozatala is. Megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás felderítetlen marad vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. Következetes a Kúria ítélkezési gyakorlata abban, hogy a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.680/2006.; megjelent: EBH 2006.1526.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonathó lett volna, kizárólag az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2014.; megjelent: BH 2013.119.).
[87] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság következtetése nem okszerűtlen, ugyanis a bizonyítékokból nemcsak egyfajta, azaz a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni, hanem arra is, amelyre a másodfokú bíróság jutott. A másodfokú bíróság figyelembe vette a felperes testvérének tanúvallomását. Részletesen megindokolta, hogy a felperes állításainak a hitelességét mi kérdőjelezte meg.
[88] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes nem vitatta a háztartásban végzett többletmunkára vonatkozó állítását. A 20.P.23.388/2017/77. sorszám alatti jegyzőkönyv 3. oldalán ugyanis az I. rendű alperes jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy az élettársak közösen végezték a házimunkát, az nem kizárólag a felperes javára számolható el.
[89] A felperes érvelésével szemben a másodfokú bíróság nem jutott olyan következtetésre, hogy a főállású munkavégzés eleve kizárja a háztartásban végzett többletmunka megállapíthatóságát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi következtetéseivel döntően értett egyet, a szerzési arányok megállapításánál részletesen vizsgálta a háztartási többletmunkát megalapozó felperesi tényállításokat, a bizonyítékokat értékelte (másodfokú ítélet [48], [50] pontok).
[90] A Kúria kiemeli továbbá: a napi 3–4 óra háztartási munka nem áll összhangban azzal a ténnyel, hogy az utolsó élettársi közös lakhelyül szolgáló lakás 75 m2 nagyságú volt, gyermekük pedig nem született (felülvizsgálati kérelem 32. oldal 12. pont). Mindezek alapján a jogerős ítélet [50] pontja alatti mérlegelés nem volt kirívóan okszerűtlen, abból levonható olyan következtetés is, amelyre a másodfokú bíróság jutott a mérlegelés során.
[91] A fent kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet nem sérti a háztartásban végzett munkára alapított plusz 10%-os szerzési arány elutasítása miatt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi és eljárási jogszabályhelyeket.
[92] A felülvizsgálati kérelem alapos volt – a plusz 10%-os szerzési arány megállapításának kivételével – a bankszámlára és értékpapírszámlára vonatkozó keresetek elutasítása miatt.
[93] A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes a bankszámlán és értékpapírszámlán elhelyezett pénzösszegek tekintetében az élettársi közös vagyon jogcímén őt megillető tulajdonjoga megóvása érdekében terjesztett elő megállapítási kerestet. A felperes tulajdonjogának megóvására a keresetében kért megállapítás azonban nem alkalmas, a régi Pp. 123. §-a szerinti két konjunktív feltétel közül az egyik hiányzik, így az erre irányuló kereseteket elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Hetv. szabályainak figyelmen kívül hagyásával hozta meg döntését, és nem vette figyelembe, hogy a hagyatéki eljárást jogerősen felfüggesztették a jelen per megindítására tekintettel.
[94] A Hetv. 1. §-ában rögzítettek szerint a törvénynek az a célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyaték átszállást – az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával – biztosítsa. A törvény az örökösként érdekelt személyek (kire száll át a hagyaték), a hagyaték tárgyai (milyen vagyon száll át) és a hagyaték átszállás jogcíme (mi az öröklés jogcíme) megállapítását biztosítja egy olyan eljárási rend által, amely alapvetően a közjegyzői – szükség esetén részben bírósági – hatáskörbe tartozik.
[95] A hagyatéki per fogalmát a Hetv. értelmező rendelkezése rögzíti [6. § (1) bekezdés f) pont], valamint meghatározza az „öröklésben érdekelt” [6. § (1) bekezdés l) pont] és az „igénylő” [6. § (1) bekezdés g) pont] fogalmát. A hagyatéki eljárásban az örökhagyó túlélő élettársa, aki az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén igényt tart a leltárba felvett vagyonra, annak egy részére vagy valamely vagyontárgyra, olyan igénylő, aki öröklésben érdekeltnek minősül. A felperes a Hetv. 6. § (1) bekezdés g) pontja szerinti igénylő és mint ilyen az l) pont szerint öröklésben érdekelt.
[96] A Hetv. 81. § (2) bekezdése értelmében: ha az ingó vagyontárgy hagyatékba tartozását, tulajdonjogát az örökösként érdekelteken kívül álló igénylő teszi vitássá, a vagyontárgyat csak akkor lehet kihagyni a hagyatékból, ha az igénylő okirattal valószínűsíti, hogy az ingó vagyontárgy nem tartozik a hagyatékhoz, hanem az igénylőt illeti meg. Ilyen okirat lehet az a bírósági határozat, amely megállapítja: adott vagyontárgy vagy annak egy része az igénylő tulajdonában áll.
[97] A közjegyző a hagyatéki eljárást felfüggesztheti akkor is, ha a hagyaték vagy egy részének átadása olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás van folyamatban [Hetv. 71. § (1) bekezdés b) pont bb) alpont]. Ha a fentiekben meghatározott eljárás még nincs megindítva, de a rendelkezésre álló adatok és a megindításra jogosult nyilatkozata alapján rövid időn belüli megindulása valószínűnek mutatkozik, a közjegyző az eljárás megindítására és annak igazolására az arra jogosultnak megfelelő határidőt tűz [Hetv. 71. § (3) bekezdés].
[98] Ha a Hetv. 81. § (4) bekezdése szerinti eset merült fel, azaz a leltárba felvett vagyonra, vagyonrészre, illetve vagyontárgyra az örökhagyó túlélő élettársa az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén tart igényt és
[99] a) az igényt tartó az egyetlen örökösként érdekelt, valamint az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik,
[100] b) igényét az örökösként érdekelt egyéb személy elismeri, vagy
[101] c) arra az örökösként érdekelt felhívás ellenére sem nyilatkozik,
azt a hagyatékból ki kell hagyni, egyben – az a) és b) pontban foglalt esetek kivételével – külön végzésben meg kell állapítani, hogy az a házastársat (volt házastársat) vagy az élettársat (volt élettársát) illeti; e végzés jogerőre emelkedéséig a hagyatéki eljárást a vagyontárgy tekintetében fel kell függeszteni. Amennyiben nem állnak fenn az a)–c) feltételek, akkor a túlélő házastárs csak perben érvényesítheti igényét. A közjegyzői eljárás ekkor is megakad (mint jelen esetben felfüggesztésre került) és folytatására csak a jelen per lefolytatását követően, annak eredményétől függően kerül sor. E pertípus, mintegy közbe ékelődő eljárásként jelenik meg a hagyatéki eljárás menetében és kimenetelétől függ a közjegyző minden további jogcselekménye (Hetv. 89. §). Miután a hagyatékátadás a közjegyzői hatáskörbe tartozik, a szükségszerűen lefolytatandó polgári perben a bíróság klasszikus perjogi értelemben vett marasztalásról nem rendelkezhet; következésképpen az öröklésben érdekelt (igénylő túlélő élettárs) által előterjeszthető kereset – formálisan – csak megállapításra irányulhat és a bíróság megállapító rendelkezése a hagyatéki eljárás tovább folytatása során a közjegyző jogi aktusa által realizálódik marasztalássá (Kúria Pfv.I.21.495/2015. számú ítélet; megjelent: BH2016.279.). A fentiek alapján az örökhagyó túlélő házastársa által indított megállapítási kereset feltételei a Hetv. rendelkezései alapján fennállnak, a jogerős ítélet a Hetv. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseibe és a régi Pp. 123. §-ába ütköző módon jogszabálysértő. A fentiekre tekintettel nem volt jelentősége a felperes által megjelölt további jogszabálysértéseknek, amelyek a bankszámla-szerződések és az értékpapírszámla-szerződések öröklésen alapuló jogutódlására vonatkoztak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen utalt arra: a felperes jelen perben tudja érvényesíteni élettársi vagyonjogi igényét annak eldöntése céljából, hogy mi tartozik az örökhagyó vagyonába. A felperes felülvizsgálati kérelme a plusz 10% szerzési arány megállapításán túl – e körben – megalapozott volt.
[112] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet érdemben a felülvizsgálattal támadott részében: részben hatályában fenntartotta (a háztartási munkára alapított plusz 10%-os szerzési arány elutasítása körében); részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv.II.21.190/2024/6-II.)