Nem ugyanazon joghátrány elhárítását célozza a birtoklásban való szükségtelen zavarás megszüntetésére irányuló igény, és a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett, a károsultat ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség megtérítésére szolgáló igény [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:7. § (1) bek., 5:23. §, 6:522. § (2) bek. c) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli „A” ingatlan fele részének a felperes, másik fele részének egy a perben nem álló személy a tulajdonosa. A szomszédos „B” ingatlan az alperesek tulajdonában áll. A két ingatlant drótkerítés választotta el, a felperes a drótkerítés helyett annak nyomvonalán 1998-ban betonelemes szerkezetű kerítést épített. A betonkerítés nem a két ingatlan térképi határvonalán, hanem az „A” ingatlanon húzódik. Az alperesek 2015-ben a „B” ingatlanon teraszt építettek, ami hozzáér a felperes által épített kerítés betonoszlopaihoz, a kerítés elemeitől pedig csak minimális távolságra áll. A betonkerítés a 2016. augusztus 19-i esőzést követően a terasz nyomvonalában beázott.
A felperes keresete, az alperesek védekezése
[2] A felperes keresetében kérte az alperesek kötelezését a terasz elbontására az „A” ingatlan térképi telekhatárától számított 50 cm távolságig azzal, hogy a két ingatlan közötti telekhatártól számított 10 cm szélességű sávot hagyják szabadon, továbbá fizessenek meg 797 000 forint kártérítést és ezen összeg késedelmi kamatát. Keresete indokai szerint szükségtelenül zavaró magatartás a terasz megépítése, amitől az alpereseknek tartózkodniuk kell. Kötelesek a birtoklásában való zavarás megszüntetésére és a jogellenes magatartásukkal a kerítésben okozott kár megtérítésére.
[3] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állításuk szerint zavaró magatartást, birtokháborítást nem követtek el, a felperes kerítése nem az alperesek magatartása miatt vizesedik, a felperesnek kára nem következett be, a kerítésen csupán kisebb esztétikai hiba jelentkezett. Egyébként is a szomszédos ingatlanokat elválasztó kerítés fenntartásának költségei a szomszédok között megoszlanak, továbbá a térképi határvonal és a felperes kerítésének nyomvonala közötti területsávot elbirtokolták.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy az „A” ingatlan felé eső oldalon épített teraszt a két ingatlan közötti kerítés nyomvonalától számított 30 cm távolságig 45 napon belül bontsák el, valamint 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 105 328 forintot és ennek késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[5] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperesek a teraszt közvetlenül a felperes kerítése mellé építették. A kerítés terasz melletti hét mezejét érintő nedvesedést 90%-ban ez, 10%-ban egyéb körülmény okozza. A kerítés további szakaszain a nedvesedés normál mértékű. A kerítés és a terasz között légrés biztosítása szükséges, ami a terasz bontásával valósítható meg. Az átlagon felüli nedvesedés a terasz és a lépcsője melletti hét kerítésmezőt érinti, melyek esetében az alsó három elem cseréje szükséges. Ennek a költsége 234 062 forint. A terasz megépítése miatt a kerítés állagromlása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:5. § (1) bekezdése szerinti birtokháborításnak, valamint a felperest a Ptk. 5:23. §-a szerinti szükségtelenül zavaró magatartásnak minősül, melyet az alperesek kötelesek megszüntetni. A bekövetkezett kár 90%-a vezethető vissza az alperesek magatartására.
[6] Az alperesek a jelen perben kizárólag a felperessel szemben fennálló jogviszonyuk elbírálása körében alappal hivatkoztak arra, hogy a kerítés nyomvonala és a két ingatlan térképi telekhatára közötti területet elbirtokolták. Ebből következően a jogvita elbírálása során úgy kell tekinteni, hogy a két ingatlan közötti telekhatár a kerítés nyomvonalában húzódik. A telekhatáron álló kerítés fenntartásával járó költségek a szomszédos telkek tulajdonosait közösen terhelik, ezért a kerítésmezők cseréjével felmerülő javítási költségek 50%-a terheli az alpereseket.
[7] Az alperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét részben megváltoztatta: mellőzte az alperesek kötelezését a terasz elbontására, ebben a részében a keresetet elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] Ítélete indokolásában kifejtette: a felperes keresetében szomszédjogi sérelemre hivatkozással egyrészt az alpereseket birtokháborító magatartás megszüntetésére, másrészt ezzel a magatartással jogellenesen okozott kár, a kerítés állag- és esztétikai romlása miatt bekövetkezett kár megtérítésére kötelezését kérte. Az alperesek fellebbezésükben azzal érveltek, hogy ha a szükségtelen zavarásra hivatkozó tulajdonos a szükségtelen zavarással okozott kár megtérítésére tart igényt, akkor a kárt okozó zavarás megszüntetését már nem kérheti. A két igény együttes érvényesítése kizárja egymást, mert ugyanazon joghátrány elhárítására irányulnak. Az alperesek 52 664 forint erejéig nem támadták fellebbezéssel az őket kártérítésre kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést (erre az összegre kérték leszállítani a marasztalás összegét), ezen összeg erejéig az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az ítélt dolog tárgya a keresettel érvényesített jogról való döntés, így a felek által a másodfokú eljárásban már nem vitatható, hogy az alperesek a terasz megépítésével károkozó magatartást tanúsítottak, magatartásukkal a felperesnek kárt okoztak, a felperes által épített kerítésben állag- és esztétikai romlás következett be. Az elsőfokú bíróság pedig ezen károkozó magatartás következményének megszüntetése érdekében 52 664 forint erejéig jogerősen kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket, azaz az alperesek a károkozó magatartásuk jogkövetkezményeként kártérítést kötelesek fizetni a felperesnek. A károkozó magatartás jogkövetkezményének alkalmazását jogerős ítéleti rendelkezés írja elő, ugyanezen károkozó magatartás miatt egy további, a kártérítéstől eltérő érvényesített jog alkalmazása kizárt, mert mindkettő ugyanazon joghátrány elhárítására, a terasz megépítésével okozott kár kiküszöbölésére irányul. A terasz megépítése és a felperesnek a terasz kerítés mellé építésével okozott kár közötti ok-okozati összefüggésen alapuló pénzbeli kártérítés megítélésével kiküszöbölésre került a felperest ért érdeksérelem. A terasz részbeni lebontására irányuló kereseti kérelmet el kellett utasítani annak jogalapja hiányában.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének – tartalma szerint – helybenhagyása, másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Ptk. 5:5. § (1), (2), (4) bekezdés, 5:13. § (1), (2), (3) bekezdés, 5:15. §, 5:17. § (1) bekezdés, 5:18. § (1) bekezdés, 5:21. §, 5:23. §, 5:28. § (1) bekezdés, 5:29. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés, 5:36. § (1) bekezdés, 5:44. § (1) bekezdés, 6:519. §, 6:523. § a), b), c) pont, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, (5) bekezdés, Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) V. cikk, XIII. cikk (1) bekezdés megsértését állította.
[10] Érvelése szerint keresete az alperesek által előidézett jogellenes állapot megszüntetésére irányult. A jogellenes állapotot az alperesek azzal idézték elő, hogy a teraszuk építésekor nem hagytak megfelelő távolságot a kerítéstől. A terasz visszabontásával kialakulna egy szabad sáv a kerítés mellett, a csapadékvíz így el tudna folyni, ezáltal a kerítés vizesedése megszűnne, a szellőzés, párolgás megoldottá válna. Ezzel a további károkozás is megelőzhető lenne. Az alperesektől a kártérítésként kapott összegből meg tudná javíttatni és megfelelően tudná szigeteltetni a kerítést. A jogerős döntés eredményeként azonban a terasz a jelenlegi állapotában és méretében fennmarad, ezzel folyamatos károsodás éri.
[11] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a kártérítés és a visszabontásra kötelezés ugyanazon joghátrány elhárítására szolgál, mert a kártérítés a már bekövetkezett kár kiegyenlítése, míg a terasz visszabontása a további károsodás megelőzésének alapja. Ha a bíróság csak kártérítés fizetésére kötelezné az alpereseket, a probléma nem oldódna meg, ezzel szemben a károkozó magatartás és az abból eredő kár folyamatos lenne. Ha pedig csak a visszabontásra lennének kötelesek, akkor a már felmerült kár nem térülne meg.
[12] Ha elfogadható lenne a másodfokú bíróság álláspontja, akkor is a felperes számára hátrányos megoldási módot alkalmazott a bíróság. Jogi képviselő nélkül járt el, anyagi jogi kioktatást nem kapott, nem került abba a helyzetbe, hogy választási lehetőségével éljen, és a neki megfelelőbb módot válassza a kára megtérítése érdekében. Az alperesek károkozó magatartást tanúsítottak, így a veszélyeztető magatartás abbahagyására, kártérítés megfizetésére kötelesek [Ptk. 6:519. §, 6:523. § a), b), c) pont].
[13] Az alperesek azzal, hogy a teraszt a kerítésre „ráépítették”, folyamatosan kárt okoznak, és ezzel birtoklásában zavarják [Ptk. 5:5. § (1), (2), (4) bekezdés]. A kerítés tulajdonosa a felperes, helytelen a bíróságoknak az a megállapítása, hogy a kerítést a szomszédok közösen kötelesek fenntartani. A szabálytalanul kivitelezett terasszal az alperesek folyamatosan kárt okoznak, ezzel csökken a felperes ingatlanának értéke is. A jogerős ítélet sérti a Ptk. 5:13. § (1), (2), (3) bekezdését, a tulajdonjoghoz kapcsolódó jogok gyakorlását, az Alaptörvény V. cikkét, XIII. cikk (1) bekezdését. A másodfokú bíróság nem kötelezte az alpereseket a terasz visszabontására, ezzel sérült a Ptk. 5:21. §-a, 5:23. §-a, 5:28. § (1) bekezdés a), b), c) pontja, 5:29. § (1) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése, 5:36. § (1) bekezdése.
[14] Az elbirtoklás kimondásával sérült a Ptk.-nak az alkotórészekre vonatkozó rendelkezése, mivel a kerítés alkotórésze az oszlopokat tartó gyűrű, enélkül a kerítés nem állna meg, továbbá a kerítés az ingatlan-nyilvántartás szerinti telekhatárra esik, a felette lévő földterület nem birtokolható el, nem használható jogellenesen más által [Ptk. 5:15. §, 5:17. § (1) bekezdés, 5:18. § (1) bekezdés]. A Ptk. 5:44. § (1) bekezdése értelmében elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén 15 éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja, azonban a kerítés támasztéka a telekhatáron van, és az a kerítés alkotórésze, attól nem elválasztható, ezért az a földterület, amelyen a támaszték van nem elbirtokolható, az elbirtoklás még az ítéleti indokolás szintjén sem állapítható meg.
[15] A bíróság közrehat abban, hogy a fél a perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja, illetve annak hibáit kijavítsa. Ezzel szemben mindkét fokú bíróság elmulasztotta tájékoztatni arról, hogy a kártérítés és a visszabontás nem alkalmazható együtt. A Pp. 342. §-a tartalmazza az érvényesített jogtól való eltérés tilalmát azzal a céllal, hogy a „meglepetés ítélet” lehetőségét kizárja. Ez a szabály kiegészül az alapelvi fejezetben elhelyezett bírói közrehatás kötelezettségével (Pp. 6. §), amit a bíróságnak az eljárás folyamán mindvégig gyakorolnia kell. Ennek a közrehatási kötelezettségnek részei a Pp. 237. §-ában foglalt anyagi pervezetés szabályai, vagyis az, hogy a perben a tény- és jogkérdések tisztázása a bíróság feladata, amely folytán a bíróság lényegi szerepet játszik az eljárás lefolytatása és a felek joggyakorlásának ellenőrzése terén. Ezt a kötelezettségüket a perben eljárt bíróságok nem teljesítették, mert elmulasztották a jogi képviselő nélkül eljáró felperes tájékoztatását arról, hogy az általa kért kétféle igény (kártérítés és visszabontás) együttesen nem érvényesíthető. Ezzel elvonták tőle a nyilatkozattételi és választási lehetőséget.
[17] Az alperesek elsődlegesen kérték a felülvizsgálati kérelem visszautasítását, másodlagosan felülvizsgálati ellenkérelmük a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költségük megtérítésére irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem az alábbiakban kifejtettek szerint megalapozott.
[23] Abban a kérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a szükségtelen zavarásnak mint jogellenes magatartásnak és mint birtokháborító magatartásnak lehet-e egymás mellett alkalmazható jogkövetkezménye a szükségtelen zavarás megszüntetése, valamint a kártérítési igény teljesítése.
[24] A birtokvédelmi és a kártérítési igény célzata, továbbá terjedelme eltérő. A birtokvédelmi igény magának a zavarásnak a megszüntetésére, míg a kártérítési igény a zavarás káros eredményének az ellensúlyozására irányul. Jelentősége van továbbá annak, hogy a birtokvédelmi igény mellett milyen fajta kár megtérítését kéri az arra jogosult. A Ptk. 6:522. § (2) bekezdés a), b), c) pontjaiban foglaltak szerint a teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést; az elmaradt vagyoni előnyt; és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
[25] A felperes a perbeli esetben a birtoklásban való zavarás megszüntetése mellett az őt ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség, a kerítéselemek pótlásához szükséges költség megtérítését kérte, és az elsőfokú bíróság a kárral érintett hét kerítésmező három alsó eleméjének cseréjével felmerülő költség egy részének megfizetésére kötelezte az alpereseket {elsőfokú ítélet [36] bekezdés}.
[26] Az alperesek által az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben hivatkozott – és a másodfokú bíróság által döntése alapjául elfogadott – ítélőtáblai határozatban (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.663/2009/5. foglaltak szerint a szomszédjogi szabályok sérelme esetén a birtokvédelem eszközei is igénybevehetők, vagyis a zavartalan birtoklás biztosítása érdekében helye lehet a szomszédos tulajdonos tevőleges magatartásra kötelezésének is. A hivatkozott ügyben azonban a felperes a birtokháborítás megszüntetésére kötelezés mellett az alperes építkezése következtében az ingatlanában bekövetkezett kilátáselvonás és intimitás-csökkenés miatt kért kártérítést. Erre tekintettel fejtette ki azt a bíróság: ha a tulajdonos, akinek ingatlanában az állított szükségtelen zavarás forgalmi értékcsökkenést eredményezett kártérítésre tart igényt, a birtokháborító magatartást megvalósító zavarás megszüntetését már nem kérheti. A két igény kizárja egymást, mert ugyanazon joghátrány elhárítására irányulnak. A felperest választási jog illeti meg, hogy melyik jogvédelmi eszköz alkalmazását kéri: a kártérítési igény melletti követelése a birtokháborító-jellegű magatartások megszüntetésére kétszeres igényérvényesítést jelent. Az ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenés megtérítése ugyanis olyan sajátos kártérítés, amely valójában a folyamatosan fennálló, adott birtokháborító állapot okozta hátrány ellensúlyozására szolgál.
[27] Ez az ítélőtáblai határozat azonos indokolást tartalmaz a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.191/1999. számú, az EBH 2001.517. számú elvi bírósági határozatban foglaltakkal. Ebben a Legfelsőbb Bíróság azt fejtette ki, hogy az a tulajdonos, aki az ingatlanában a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett forgalmi értékcsökkenés megtérítéseként már kártérítést kapott, nem igényelheti a birtokháborítást megvalósító zavarás megszüntetését is, mert a két igény kizárja egymást. Ezekben az ügyekben a bíróságok a jogvitát ugyan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján bíráltak el, de a kifejtett érvek az ebben a körben lényegében változatlan szabályozás miatt a Ptk. alapján hozott döntésekben is irányadóak.
[28] A hivatkozott ügyekben az ingatlant érintő, a szomszédos ingatlanon megvalósult beruházás folytán bekövetkezett szükségtelen zavarás folyamatos birtokháborításban nyilvánul meg, azonban a károkozás a fennálló birtokháborítás ellenére sem minősül folyamatosnak, mert az érintett ingatlan forgalmi értékcsökkenése már a szükségtelen zavarást okozó szomszéd épület megépítésével bekövetkezett. A kár szempontjából nem az épület léte, hanem a létesítése a mérvadó. A forgalmi értékcsökkenés egy adott időpillanatban, az alapjául szolgáló szükségtelen zavarás tanúsításának kezdő időpontjában bekövetkezik, de meg is szűnik, ha a szükségtelen zavarás maga megszűnik. Ez az oka annak, hogy a károsult a szükségtelen zavarás megszüntetését, vagy a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett forgalmi értékcsökkenés megtérítését kérheti, és a két jogkövetkezmény egymás mellett nem alkalmazható, egymást kizárják, mert ugyanazon joghátrány elhárítására irányulnak.
[29] A perbeli esetben a felperesnek a birtoklásban való zavarás megszüntetése melletti kártérítési igénye a kerítéselemek pótlásához szükséges költség megtérítésére mint az őt ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség kiegyenlítésére irányult, azaz a két igénye nem ugyanazon joghátrány elhárítását célozta. Az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak értelmében az eljárás során beszerzett szakértői véleményben írtak szerint a kerítés és a terasz között teljes teraszszélességben és -magasságban légrés biztosítása szükséges, ami a terasz bontásával valósítható meg. A nedvesedéssel érintett kerítéselemek cseréje nem jelenti a jogvita teljes megoldását, mert ha a terasz szerkezete a terasz és a kerítés geometriai méretei változatlanok, abban az esetben a nedvesedés már egy év elteltével (a csapadék mennyiségétől függően akár hamarabb is) újra megjelenhet.
[30] Megállapítható tehát, hogy nem ugyanazon joghátrány elhárítását célozza a birtoklásban való szükségtelen zavarás megszüntetésére, és a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett, a károsultat ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség megtérítésére szolgáló igény. A másodfokú bíróság ezért a Ptk. 5:5. § (1) bekezdése, 5:21. §-a és 5:23. §-a megsértésével utasította el a felperes birtokháborítás megszüntetésére irányuló keresetét. A felülvizsgálati kérelemben állított további jogszabálysértésnek az ügy elbírálásánál nem volt jelentősége.
[31] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a terasz lebontására, továbbá az alpereseket a perköltség megfizetésére kötelező részében az indokolás kiegészítésével és pontosításával helybenhagyta.
(Kúria Pfv.I.20.189/2024/9.)