I. Az oktatási és egészségügyi intézmények tájékoztatási kötelezettsége a szülői felügyeletet gyakorló szülővel szemben áll fenn.
II. A Ptk. 4:168. § (2) bekezdése alapján a bíróság a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására jogosíthatja fel a különélő szülőt. A szülői felügyeletet nem gyakorló szülő e jogszabályi rendelkezés alapján nem kérheti kizárólag egyes jogok – így a tájékoztatás – gyakorlására való feljogosítását. Jogok gyakorlása az ahhoz kapcsolódó kötelezettségek, feladatok ellátása nélkül e jogszabályi rendelkezés alapján önállóan nem kérhető [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:168. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes magyar, az alperes külföldi állampolgár. Élettársak voltak, kapcsolatukból két gyermek született. A felek 2018-ig életvitelszerűen gyermekeikkel együtt külföldön éltek. 2018 karácsonya után a felperes a gyermekekkel jellemzően már Magyarországon tartózkodott, az alperes néhány hetente látogatta őket.
[2] 2020 júliusában a felperes a gyermekekkel külföldre utazott. Tervezett hazatérésük előtt az alperes pert indított a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése érdekében. A bíróság megállapította joghatóságának hiányát, kötelezte az alperest a gyermekek útleveleinek átadására és annak lehetővé tételére, hogy a felperes a gyermekekkel együtt visszatérjen állandó tartózkodási helyükre. A felperes 2020. október 3-án tért vissza a gyermekekkel Magyarországra, azóta a gyermekek vele élnek együtt. 2020. október és 2021. március között a felperes nem biztosította az alperes és a gyermekek kapcsolattartását, utána az alperes a bíróság ideiglenes intézkedése szerint Magyarországon tartja a kapcsolatot a gyermekekkel.
[3] Az egyik gyermek iskolás, a másik pedig óvodás. Az alperes hónapokig nem járult hozzá a gyermekek TAJ kártyájának kiállításához, személyi igazolványuk igényléséhez, az egyik gyermek lakcím-kártyáján a budapesti állandó lakcím feltüntetéséhez. A felek nem tudtak együttműködni a gyermekek nevelési-oktatási intézményének megválasztásában és az egyik gyermek orvosi vizsgálatának kérdésében, a gyámhatóság döntésére volt szükség. A felek közötti együttműködés kizárólag a bíróság és a gyámhatóság közreműködésével érhető el.
A felperes keresete, az alperes viszontkeresete, a felek védekezése
[4] A felperes keresetében – további, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett kereset mellett – kérte a szülői felügyelet gyakorlására feljogosítását mindkét gyermek esetében.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, viszontkeresetében mindkét gyermeket érintően a szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását kérte.
[6] A felperes érdemi ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével – egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett rendelkezések mellett – a felperest jogosította fel mindkét gyermek szülői felügyeletének gyakorlására. Feljogosította az alperest arra, hogy a gyermekek tanulmányaival, egészségi állapotával, egészségügyi ellátásával kapcsolatban közvetlenül felvilágosítást kérjen az illetékes intézményektől és szakemberektől.
[8] Ítélete indokolásában – továbbiak mellett – kifejtette, hogy a felperes képes jobban biztosítani a gyermekek megfelelő fejlődését. A felek közötti rendkívül rossz viszony ellentétes a gyermekek érdekeivel, és mivel a gyermekek megfelelő szintű fejlődésének biztosítása mindkét szülő kötelessége, ennek eredményes megvalósítása érdekében a bíróságnak be kellett avatkoznia azért, hogy a felek közötti konfliktus-szituációk csökkenjenek, az alperes közvetlenül tudjon tájékozódni a gyermekek egészségi állapotával, ellátásával, tanulmányaival összefüggésben az illetékes intézményektől és személyektől. A felperes is úgy nyilatkozott nem zárkózik el attól, hogy az alperes felhatalmazást kapjon az ilyen jellegű adatokhoz való hozzáférésre.
[9] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét részben megváltoztatta – továbbiak mellett – úgy rendelkezett, hogy mellőzte az alperes feljogosítását a gyermekek tanulmányaival, egészségi állapotával, egészségügyi ellátásával kapcsolatban az illetékes intézményektől és szakemberektől való közvetlen felvilágosítás kérésére. Egyéb rendelkezések mellett az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[10] Ítélete indokolásában – továbbiak mellett – kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a szülői felügyelet gyakorlásáról megalapozott döntést hozott, a felperes jobban tudja biztosítani a két gyermek minden irányú fejlődését. Az ítéletet a szülői felügyelet gyakorlása iránti kereset tárgyában – lényegében – helyes indokai alapján hagyta helyben.
[11] A per során a felperes tett olyan nyilatkozatot, hogy az alperes felhatalmazást kaphat a gyermeknevelési intézményekkel való kapcsolattartásra, valamint hozzáférhet a gyermekek egészségügyi ellátására vonatkozó adatokhoz, azonban ennek a nyilatkozatnak nem volt jogszabályi alapja. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:174. §-a ugyanis a gyermeket gondozó, a gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettségéről, nem pedig a tanintézmény, illetőleg az egészségügyi intézmény tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik. A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek kell a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatni a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól. Az oktatással és egészségi állapottal, egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos kérdéseket nem a Ptk., hanem a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) vonatkozó rendelkezései szabályozzák. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen jogosította fel az alperest a közvetlen felvilágosításkérés lehetőségére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése, elsődlegesen – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a viszontkeresetében foglaltak teljesítése, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[14] Jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az elsőfokú ítélet mellőzött rendelkezésének nem volt jogszabályi alapja. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 4:168. § (2) bekezdés első mondatát: azt, hogy a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására. Ez a jogszabályi rendelkezés kifejezetten lehetővé teszi a bíróság számára a különélő szülő feljogosítását a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására. Az elsőfokú bíróság döntésének ez volt az alapja.
[15] A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 4:174. §-át, ami a szülői felügyeletet gyakorló szülő tájékoztatási kötelezettségét rögzíti, ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülő közvetlenül szerezze be a szükséges információkat az iskolától, illetve az egészségügyi szolgáltatótól. A felperes az elsőfokú eljárás során nem ellenezte az alperes feljogosítását a közvetlen információszerzésre.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére irányult.
[17] Hangsúlyozta: a felperes jogszabályi kötelezettsége az alperes tájékoztatása a gyermekek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának [28] bekezdésében megállapította, hogy a felperes a gyermekekkel kapcsolatos információkat megosztotta az alperessel. A felperes tehát a Ptk. szerinti tájékoztatási kötelezettségét teljesítette.
[18] Az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezése az alperes közvetlen tájékoztatásra való felhatalmazásáról téves. Nem áll a gyermekek érdekében, hogy az alperes párhuzamos orvosi kezeléseket, párhuzamos iskolai beiratkozásokat intézzen, továbbá, hogy saját konfliktusait a gyermekek oktatási intézményébe „bevigye”.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[23] A Kúria rámutat: az érdemi felülvizsgálat kizárólag arra terjedhetett ki, hogy a másodfokú bíróság követett-e el az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, amikor mellőzte az alperes feljogosítását a közvetlen felvilágosítás kérésére. Ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá a Kúria.
[24] A Ptk. 4:168. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására. A Ptk. 4:174. §-a szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.
[25] Az elsőként idézett jogszabályi rendelkezés a szülői felügyeleti jogok gyakorlásának merev elhatárolása ellen hat azáltal, hogy lehetőséget biztosít a különélő szülőnek a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására. Ehhez képest a Ptk. 4:174. §-a a szülői felügyeletet gyakorló szülő tájékoztatási kötelezettségét fogalmazza meg, melynek teljesítése révén elérhető, hogy a különélő, szülői felügyeletet nem gyakorló szülő tájékozott legyen a gyermekével kapcsolatos ügyekben. A két jogszabály összevetésével azt kellett eldönteni, hogy a különélő szülő feljogosítható-e arra, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tájékoztatást ne a gondozó szülőtől, hanem közvetlenül az intézményektől kapja meg; és egyben az intézmények kötelezhetőek-e arra, hogy a tájékoztatást ne csak a szülői felügyeletet gyakorló, hanem a különélő szülőnek is megadják.
[26] A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az intézmények szülőkkel szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségét nem a Ptk., hanem külön jogszabályok tartalmazzák. A tanulmányokkal kapcsolatos tájékoztatást a Nkt. szabályozza, melynek 72. § (5) bekezdés b) pontja értelmében a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. A Kúria a Kfv.II.37.632/2022/5. számú ítéletének [36] bekezdésében kifejtette: az Nkt. 72. §-ában szabályozott, az oktatási intézmény szülő felé terhelő tájékoztatási kötelezettséget előíró szabályát önállóan, a Ptk.-tól függetlenül nem lehet értelmezni. Kétségtelen, hogy a szülő fogalmát az Nkt. nem határozza meg, de az Nkt. 72. §-ához kapcsolódó kommentár is utal a Ptk. szülői felügyeleti jogot szabályozó rendelkezéseire. A Kúria ebből azt a következtetést vonta le, hogy a teljes körű, a gyermek sorát érintő lényeges kérdéseket meghaladó tájékoztatás csak akkor illeti meg a különélő szülőt, ha a bíróság feljogosította valamely, egyébként a szülői felügyeleti jog körébe tartozó, például neveléssel összefüggő egyes feladatok ellátására. Ennek hiányában a gyermekkel összefüggő információk különélő szülő részére történő átadásának kötelezettsége a Ptk. 4:174. §-a alapján a gondozó szülő feladata. A különélő szülők a gyermekeik sorsát érintő lényeges kérdésekben gyakorolják csak közösen jogaikat. A lényeges kérdések közé tartozik – továbbiak mellett – az iskola és az életpálya megválasztása. Az erről való megalapozott közös döntéshez a félévi és az évvégi osztályzatot, valamint a magatartás és a szorgalom értékelését kell ismernie a különélő szülőnek is, ezek olyan lényeges információk, melyeket az iskola a neki is köteles megadni.
[27] Az adott esetben a szülői felügyelet gyakorlására a felperes jogosult, az ő jogai körébe tartozik, hogy a gyermekek fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, nevelésükhöz tanácsokat, segítségét kapjon a nevelési-oktatási intézménytől.
[28] Az egészségügyi kérdésekről való tájékoztatást az Eütv. szabályozza, melynek 13. § (1) bekezdése értelmében a betegnek van joga a tájékoztatáshoz; a 24. § (1) és (6) bekezdésében foglaltak értelmében pedig a beteg jogosult a róla készült egészségügyi dokumentációban foglaltakat megismerni. A 13. § (5) bekezdése szerinti, a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú beteget megillető, a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatást meghaladó tájékoztatás joga pedig a 16. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával a törvényes képviselőt illeti meg. A Ptk. 4:161. § (1) bekezdése alapján a gyermek törvényes képviseletét a szülői felügyeletet gyakorló szülő látja el. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következően abban az esetben, ha mindkét szülő szülői felügyeleti joga fennáll, úgy mindkettőjüket megilleti a tájékoztatáshoz és a dokumentáció megismeréséhez fűződő jog kiskorú gyermekük egészségi állapotát illetően. A szülői felügyeleti jogot nem gyakorló szülő azonban nem minősül törvényes képviselőnek, ebből következően ezt a szülőt saját jogán nem illetheti meg a tájékoztatáshoz vagy az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog.
[29] A Nkt. és az Eütv. rendelkezései szerint tehát az oktatási és egészségügyi intézmény tájékoztatási kötelezettsége a szülői felügyeletet gyakorló szülővel szemben áll fenn. Ezzel összhangban van a Ptk. 4:174. §-ának az a rendelkezése, hogy a további – a szülői felügyeletet nem gyakorló szülővel szemben fennálló – tájékoztatási kötelezettség a szülői felügyeletet gyakorló szülőt terheli. A bíróság a Ptk. alapján az intézmények számára nem állapíthat meg további kötelezettségeket, a külön törvényben szabályozott kötelezettségüket nem teheti terhesebbé, nem kötelezheti őket tájékoztatásra a külön törvényben ilyen joggal nem rendelkező személyek számára is.
[30] A Ptk. 4:168. § (2) bekezdése alapján a bíróság a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására jogosíthatja fel a különélő szülőt. Az alperes ezzel szemben csak jog – a tájékoztatási jog – gyakorlására való feljogosítását kérte. A tájékoztatás joga az ahhoz kapcsolódó kötelezettségek, feladatok ellátása nélkül e jogszabályi rendelkezés alapján önállóan nem kérhető, önmagában jogosultság az ahhoz kapcsolódó kötelezettség nélkül nem állhat.
[31] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a felülvizsgálattal támadott részében az indokolás részbeni pontosításával, további indokok megjelölésével – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.794/2024/6.)