Személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartása az azzal elérni kívánt célok, az alapjául szolgáló okok és az azokat megalapozó tények teljes körű elemzését igényli, melynek a kényszerintézkedés indokoltságára, igenlő esetben pedig a kényszerintézkedés formájának meghatározására is ki kell terjednie [Be. 276–277. §].
[1] Az ítélőtábla végzésével – a törvényszék előtt folyamatban lévő büntetőügyben, a fellebbviteli főügyészség indítványa alapján – a Be. 291. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel felülvizsgálta az I. r. vádlottal szemben a letartóztatás, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottal szemben a bűnügyi felügyelet indokoltságát, és azt az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában, az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlott tekintetében a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában írt okokból továbbra is fenntartotta.
[2] Az elsőfokú végzés ellen az I. r. vádlott kézbesítési íven, indokolás nélkül, továbbá az I. r. vádlott védője, a II. r. vádlott védője, a III. r. vádlott védője és a IV. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést.
[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak találta és az ítélőtábla végzésének helybenhagyását indítványozta.
[4] Indokolása szerint az ítélőtábla a felülvizsgálat során valamennyi vádlott vonatkozásában helyesen értékelte a tárgyi tényezőket, illetve a vádlottak személyéhez köthető tényeket, körülményeket és mindezek alapján – egyezően az ítélőtábla végzésében foglaltakkal – úgy találta, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti oka az I., a II. és a III. r. vádlottak, míg a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti oka az I., a II. és a IV. r. vádlottak vonatkozásában változatlanul fennáll, ugyanakkor az I. r. vádlott tekintetében a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjába írt többletfeltételek a letartóztatás további fenntartását teszik indokolttá.
[5] Az I. és a II. r. vádlott védője fellebbezésében a főügyészségi indítványra tett észrevételében foglaltakkal egyezően, az I. r. vádlott egészségi állapotával összefüggő körülmények hangsúlyozása mellett kifejtette, hogy az I. r. vádlott betegsége és családja miatt a szökés, elrejtőzés veszélye esetében nem áll fenn, a bűnismétlés veszélye pedig a letartóztatás előtti módon kizárható. Álláspontja szerint az enyhébb kényszerintézkedés elrendelése esetén jogkövető magatartás tanúsítására való alkalmasságát igazolni tudná, ezért letartóztatásának megszüntetését, bűnügyi felügyeletének elrendelését indítványozta.
[6] A II. r. vádlott tekintetében vitatta a támadott végzésnek a II. r. vádlott jövedelmi körülményeivel kapcsolatos megállapítását azzal, hogy a kényszerintézkedés jelen formájában, a jelentkezési kötelezettség folytán a II. r. vádlott munkavégzésének ellehetetlenítésére és állásának elveszítésére vezethet, ez pedig nem lehet a kényszerintézkedés célja, így erre tekintettel a jelentkezési kötelezettség fenntartása szükségtelen.
[7] A III. r. vádlott védője fellebbezésében, nem vitatva a szökés veszélyének III. r. vádlott esetén való fennálltát, kiemelte, hogy annak súlya lényegesen kisebb, mint az eljárás korábbi szakaszában. A támadott végzés iratellenes megállapításának minősítette, hogy az ítélőtábla a III. r. vádlott személyi körülményeiben a vállalkozása igazolt megindítása ellenére is a személyi körülmények változatlanságát rögzítette. Megjegyezte, hogy ugyanakkor az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyja a soronkívüliségre vonatkozó előírást, így amellett érvelt, hogy a szükségesség és arányosság követelménye sérül, ha a III. r. vádlott számára a nagyobb mozgásszabadság nem biztosított, amelynek alapjául szolgál az is, hogy a III. r. vádlott jogkövető magatartást tanúsít, személyi körülményei rendezettek.
[8] Mindezek alapján, az időmúlásra is figyelemmel a támadott végzés megváltoztatását, a III. r. vádlott bűnügyi felügyeletének Magyarország közigazgatási területére való kiterjesztését indítványozta.
[9] A IV. r. vádlott védője fellebbezésében a jelentős időmúlásra, a IV. r. vádlott jogkövető magatartására hivatkozással és arra tekintettel, hogy a vád szerint mindössze egyetlen bűncselekménnyel érintett, a bűnügyi felügyelet Magyarország teljes területére való, rendszeres jelentkezési kötelezettség előírásával biztosított kiterjesztését indítványozta.
[10] A fellebbezések valamennyi vádlott tekintetében alaptalanok.
[11] Az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor a Be. 291. § (1) bekezdés c) pontjában írtak alapján felülvizsgálta az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottal szemben alkalmazott kényszerintézkedés indokoltságát, és az I. r. vádlottal szemben a letartóztatást, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottal szemben a bűnügyi felügyeletet megalapozottan, helyes okokból és indokokból továbbra is fenntartotta.
[12] Az ítélőtábla a kényszerintézkedéssel összefüggő előzményi adatokat iratszerűen és hiánytalanul rögzítette. Döntésének meghozatalakor a vádlottak személyére lebontva valamennyi tényt, körülményt értékelt, amely során úgy ítélte meg, hogy az I. r. vádlott tekintetében a letartóztatás, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott tekintetében a bűnügyi felügyelet fenntartása továbbra is indokolt, döntésének pedig megalapozott indokát is adta.
[13] A fellebbezésekben foglaltakra tekintettel a Kúria előrebocsátja, hogy a felülbírálat tárgya a vádlottakkal szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában meghozott olyan határozat, amelyet a kényszerintézkedés időszakos törvényi felülvizsgálata során hozott az ítélőtábla. A büntetőeljárás – jellegéből fakadó – meghatározó befolyással bíró jellemzője az idő, a törvény pedig maga garantálja a kényszerintézkedés alkalmazása indokoltságának felülvizsgálata eljárásának előírásával ennek figyelembevételét, hiszen keretei között a kényszerintézkedés indokoltságát rendszeresen felül kell vizsgálni, a felülvizsgálat eredményéről pedig indokolt döntést kell hozni.
[14] A kényszerintézkedés fenntartásának felülvizsgálata nem más, mint egy hatályosuló intézmény szükségességének kontrollálása, egy meglévő helyzet revíziója, amely vizsgálat nem nélkülözheti a visszatekintést, a korábbi státuszhoz való viszonyítást, mind a büntetőeljárás, mind annak alanya tekintetében. Mindez azt jelenti, hogy a kényszerintézkedés indokoltságát és alkalmazásának feltételeit az eljárás valamennyi szakaszában kellő körültekintéssel vizsgálni kell, melynek során a terhelt személyi, családi körülményeiben, illetve az eljárás előrehaladtával az ügyben bekövetkezett változásokra is figyelemmel kell lenni.
[15] A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés nem büntetőjogi szankció, hanem az eljárás sikerének biztosítását szolgáló, részben preventív jellegű, jogkorlátozásban, illetve elvonásban álló intézkedés.
[16] Alkalmazásának általános feltételeit és azt a büntetőeljárási célt, amelyet szolgál, a törvény pontosan – a Be. 267. § (1) és (2) bekezdésében – határozza meg, ez pedig irányt ad, egyben pedig ki is jelöli a bírósági vizsgálat kereteit, mely messze elmarad attól a bizonyítékértékelő komplex tevékenységtől, amelyet a bíróság akkor végez, amikor a büntetőeljárás főkérdésében dönt. A Kúria ehelyütt meg is jegyzi, hogy az ítélőtábla helytállóan hivatkozott a védelmi észrevétellel összefüggésben arra, hogy az eljárás jelenlegi szakaszában a bizonyítékok értékelésére törvényes lehetőség nincs, így a kényszerintézkedés alkalmazásának indokoltsága és szükségszerűsége körében nem releváns a bizonyítékok értékelésének, a vád tárgyát képező bűncselekmények minősülésének kérdése; ez a perbíróság eljárásának érdemi részére tartozik.
[17] A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés alkalmazásának általános feltételeit a Be. 276. § (1) bekezdése határozza meg. Az ítélőtábla helytállóan rögzítette, hogy a Be. 276. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott objektív feltétel, amely szerint szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, mind a négy vádlott tekintetében fennáll.
[18] A további általános követelmény, amely már bírói mérlegelést igényel, az az, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez a kényszerintézkedés alkalmazása szükséges-e, továbbá az elérni kívánt cél más módon biztosítható-e [Be. 276. § (1) bek. b) pont]. Az ítélőtábla ez utóbbit a kényszerintézkedés alkalmazásának szükségességét érintően igenlően válaszolta meg, az elérni kíván cél tekintetében pedig egyik vádlott tekintetében sem látott a fennálló kényszerintézkedéstől vagy annak tartalmától kedvezőbb eltérésre lehetőséget.
[19] A törvényi szabályozás a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazását tekintve három célt rögzít: a terhelt jelenlétének biztosítását, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozását, illetve a bűnismétlés lehetőségének megakadályozását. Az ítélőtábla ezt a büntetőeljárási célt – az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak tekintetében – a jelenlét biztosításában, továbbá – az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében – a bűnismétlés lehetőségének megakadályozásában jelölte meg.
[20] A terhelt jelenlétének biztosítása pozitív feltételként – mint ahogy a további két célt szolgáló különös ok is – tényen vagy feltételezésen alapulóan lehet a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazásának az oka. Az ítélőtábla – az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak tekintetében – a terhelt elérhetetlenné válása, feltételezésen alapuló különös ok fennállását állapította meg [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont].
[21] Az elérhetetlenné válás veszélyének, mint valamely nemkívánatos jövőbeli esemény lehetséges bekövetkezésének a valószínűsítésére értelemszerűen nem csak olyan körülmény lehet alkalmas, ami a bizonyosság erejével megállapítható. A kényszerintézkedés különös okának megállapításához ugyanakkor a puszta feltételezés elégtelen, és a bíróság döntésének konkrét adatokból levont, megalapozott, és a vádlott személyére egyéniesített következtetéseken kell alapulnia (EBH 2009.2025.).
[22] A támadott végzés elleni fellebbezésekben foglaltakra tekintettel is a Kúria a szökés, elrejtőzés veszélye kapcsán – korábbi határozataiban már rögzítettekkel egyezően – rámutat, hogy e körben a vád tárgyává tett tények törvényi fenyegetettsége alapvető jelentőségű, de nem kizárólagosan figyelembe veendő. A bűnösség megállapítása esetén várható szabadságvesztés tartama, az azzal járó hátrány kétségkívül olyan körülmény, ami a vádlott döntéseire – személyi körülményeitől függően eltérő súllyal – hatással van.
[23] Minél hosszabb a várható szabadságvesztés tartama, az annál nagyobb nyomatékkal hat abba az irányba, hogy az érintett az esetleges szabadságvesztés végrehajtása helyett az az előli szökés vagy elrejtőzés mellett határozzon. Ugyanakkor minden ügyben felmerülhetnek olyan konkrét, egyedi – személyi és tárgyi, az adott vádlottra, illetve az adott ügyben elbírálandó konkrét cselekményekre vonatkozó – körülmények, melyek ezt a veszélyt fokozzák, avagy ellenében hatnak, és ekként gyengítik, esetleg kioltják.
[24] Mindezek értékelésének eredménye pedig lehet a legsúlyosabb – a szökés, elrejtőzés veszélyét fizikailag megakadályozó – kényszerintézkedés, a letartóztatás, avagy annál enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alkalmazása, illetve (a szökési veszély megszűnése esetén) akár a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés mellőzése is.
[25] Nem csupán a két irányba ható körülmények számának, hanem – elsődlegesen – a nyomatékának az egymáshoz viszonyított aránya alapján vonható következtetés arra, hogy az adott ügyben és a konkrét vádlott vonatkozásában a törvény szerint személyes szabadságot érintő kényszerintézkedést megalapozó veszély fennáll-e, és annak kiküszöbölése érdekében milyen fokú szabadságkorlátozást eredményező kényszerintézkedés alkalmazása szükséges és arányos (Kúria Bpkf.II.1.310/2021/3., Bpkf.II.176/2020/2.).
[26] Azon feltételezés alapja, hogy a vádlott jelenléte az eljárásban más módon nem lenne biztosítható, a jelen ügyben a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő törvényi fenyegetettségével kapcsolatos; a vád tárgyává tett cselekmény tárgyi súlya, a hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabásának lehetősége és az ezzel való fenyegetettség terhe az a konkrét tény, amely – összevetve az ügyben a vádlott konkrét személyi, valamint az ügy objektív körülményeivel – a törvényi feltételek fennállását megalapozza (Kúria Bpkf.I.85/2021/2. eseti döntésként BH 2021.279.I. szám alatt közzétéve).
[27] Az ítélőtábla a támadott végzésben helyesen jutott arra a következtetésre és rögzítette is, hogy a vádlottak terhére rótt bűncselekmények kiemelkedő törvényi fenyegetettsége a szökés, elrejtőzés veszélyét nyomatékkal felveti, melyet az I. r. vádlott tekintetében még tovább erősít a kézrekerülés módja, ezzel összefüggésben pedig nem hagyhatók figyelmen kívül a büntetőjogi szempontból releváns előéleti adatai sem, mint ahogy ez utóbbi a II. r. vádlott tekintetében is jelentőséggel bír. Mind a három érintett vádlott tekintetében helytállóan vette számba a vád tárgyát képező bűncselekmény jellegére tekintettel a vád szerinti elkövetéskori életvitelt meghatározó, igazolással bíró adatokat és vont le következtetést a vádlottak egzisztenciális körülményeire.
[28] Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott terhére rótt legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételéből, valamint a halmazatra tekintettel irányadó büntetési tételből fakadó szökési veszélyt egyébiránt tovább fokozza a cselekmény – vád szerinti – jellege, az elkövetésére vezető ok, kivitelezésének módja és időtartama, amely egyúttal az elkövető személyiségére, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékére is utal [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont].
[29] A szökés, elrejtőzés veszélye csökkentésére alkalmas körülmények körében az ítélőtábla kifejezett vizsgálata tárgyává tette az I. r. vádlott egészségügyi állapotára vonatkozó adatokat, különös tekintettel arra, hogy a védelmem ezt hangsúlyozva évelt a személyi szabadság teljes elvonásával járó kényszerintézkedés fenntartásának indokoltsága ellen.
[30] A védelmi álláspont azonban súlytalan az ítélőtábla Kúria által osztott indokaival és az ügyiratokból még ebben a körben vizsgálandó és értékelendő tényeivel szemben. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis az I. r. vádlott tekintetében a hivatkozott ritka és különleges kezelést igénylő betegség az orvosi dokumentációk alapján 2021. március 4. óta áll fenn. Ebben az időben az I. r. vádlott még a más ügyben jogerősen kiszabott 4 év szabadságvesztés büntetését töltötte, melyből engedélyezett feltételes szabadságra bocsátást követően került a jelen ügyben ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletbe. A bűnügyi felügyelet szabályait azonban – e betegsége tudatában – egyéb orvosi (szív és szemészeti) vizsgálatokra valótlan hivatkozással, több alkalommal is súlyosan megszegte, mindez vezetett a legszigorúbb kényszerintézkedés elrendeléséhez, úgy, hogy a bíróság a fokozatosság elvét is megtartotta, hiszen az első szabályszegéskor pénzbírságot szabott ki vele szemben.
[31] Az egészségügyi állapottal kapcsolatos hivatkozás tehát – a valamennyi jelenleg értékelhető körülményre tekintettel – a szökési veszély közömbösítésére bizonyosan alkalmatlan.
[32] A II. r. és a III. r. vádlott esetében – az I. r. vádlottól eltérően – a szökés, elrejtőzés veszélye ellenében ható körülmények az ezzel ellentétes irányba mutató körülményekkel összevetve arra a következtetésre nyújtanak alapot, hogy a fenti veszély kiküszöbölése a letartóztatásnál – lényegesen – enyhébb kényszerintézkedéssel is biztosítható.
[33] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a bűnügyi felügyelet szabályainak betartása önmagában nem jelent hivatkozási alapot annak szükségtelenségére, ellenkezőleg: a bűnügyi felügyelet szabályainak megszegése vonna maga után anyagi és eljárásjogi szankciókat is. Ezért a II. r. és a III. r. vádlott személyi körülményei és eljárási magatartása csak azt teszi lehetővé, hogy a szökés veszélyét megalapozó nagy súlyú tárgyi tényezőkkel szemben annak kiküszöbölésére enyhébb kényszerintézkedés – a bűnügyi felügyelet, annak is közigazgatási területre korlátozott, vagyis kifejezetten nagyobb mozgásteret biztosító formája – is alkalmazható legyen. A bűnügyi felügyelet tartalmi szempontból rugalmas kényszerintézkedés, az időmúlással párhuzamosan folyamatosan alakítható, melyet éppen a peradatok igazolnak, hiszen az alapügyben eljáró bíróság a bűnügyi felügyelet tartalmát az eljárás folyamán a II. r. és a III. r. vádlottakra kedvező irányba módosította.
[34] A szökés, elrejtőzés veszélyén túl az ítélőtábla az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében a bűnismétlés veszélyének feltételezését megalapozó körülményeket is rögzítette. Helyesen értékelte, hogy a büntetett előéletű, a vád szerinti elkövetéskor és azt megelőző hosszabb időben bizonytalan egzisztenciális körülmények között élő vádlottak esetében, akikkel szemben a büntetőeljárás kizsákmányoló típusú bűncselekmény miatt folyik, a bűnismétlés reális veszélye is fennáll [Be. 276. § (2) bek. c) pont cb) alpont].
[35] A kényszerintézkedés alkalmazásának Be. 276. § (2) bekezdés c) pontjában írt oka a bűnismétlés lehetőségének megakadályozását célozza. Feltételezésen alapul a bűnismétlés veszélye, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghez vinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el [Be. 276. § (2) bek. c) pont cb) alpont].
[36] A jogerős elítélés végleges döntés annak igazolásaként, hogy a terhelt egy társadalmi szinten oly mértékben el nem fogadott magatartást tanúsított, amelyhez (és az attól való távoltartás érdekében) az állam szankciót is fűz. A jogerős elítélés utáni újabb büntetőeljárás, a folyamatban lévő büntetőeljárás alatt újabb bűncselekmény elkövetése lehetőségének felvetődése már maga után vonja az önkéntes normakövetés hiányosságának alappal történő feltételezését is. A végrehajtandó szabadságvesztés a legsúlyosabb szankció, amely a személyi szabadság elvonásával jár a társadalomból való kivonás célzatával is. Az ilyen szankcióra ítélés utáni újabb bűncselekmény elkövetőjénél az, hogy a (korábbi) büntetés nem érte el célját; tényként kezelhető, a büntető anyagi jog éppen ebből kifolyólag szabályozza a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés utáni 3 éven belüli bűnelkövetés alapján a visszaesés intézményét, súlyosabb jogkövetkezmények, illetve adott feltételek mellett súlyosabb törvényi fenyegetettség előírásával.
[37] Az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak büntetett előéletűek, a vádirat az I. r. vádlottat visszaesőként terheli a kihasználási célzatú, nyerészkedési motiváción alapuló bűncselekmény elkövetésével. Az I. r. vádlott, a jellegét tekintve hasonló bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésből szabadulást követő rövid idő múlva követte el a vádirat szerint a terhére rótt bűncselekményt, míg a II. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények elkövetési ideje – a vádirat szerint – a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének meghosszabbított próbaidejére esik. Mindezen körülmények – ahogyan arra az ítélőtábla is rámutatott – a bűnismétlés reális veszélye fennállására alapított különös ok megállapítására elégségesek [Be. 276. § (2) bek. c) pont cb) alpont].
[38] A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazására vezető különös okok tehát – osztva az ítélőtábla álláspontját – fennállnak, az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében több is. Az eljárás jelenlegi szakaszában tehát a Be. 276. § (1) bekezdés b) pontja szerinti szükségesség követelménye vonatkozásában rögzíthető, hogy a vádlottak tekintetében a fent rögzített különös okok olyan súllyal jelentkeznek, amely indokolja a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés fenntartását, Az I. r. vádlott esetében a különös okok jellegére és súlyára is tekintettel a legszigorúbb, a letartóztatás, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott esetében az enyhébb, bűnügyi felügyelet formájában.
[39] A vádlottakkal szemben alkalmazott kényszerintézkedések, fajtájukat és tartalmukat tekintve is egyéniesítve differenciáltak.
[40] A Kúria osztja azt az álláspontot, hogy az ítélőtábla elvetette végzésében az I. r. vádlott tekintetében az egyéb kényszerintézkedés alkalmazásának, a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében a kényszerintézkedés tartalmi enyhítésének lehetőségét.
[41] Az I. r. vádlottat érintően enyhébb kényszerintézkedés, a kényszerintézkedés alkalmazása többes okára tekintettel – a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjaiban meghatározottak alapján, amely vizsgálatát az ítélőtábla megfelelő indokolás mellett és helytállóan végezte el – nem lenne alkalmas a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél biztosítására és ez utóbbi ok alátámasztja a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott esetében is a velük szemben fennálló kényszerintézkedés változatlan tartalmú fenntartását.
[42] A II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak védői fellebbezéseivel összefüggésben, az ország területére kiterjesztett hatókörű bűnügyi felügyelet kapcsán – amely irányú módosítást a III. r. és a IV. r. vádlott védői kezdeményeztek a III. r. és a IV. r. vádlottat érintően – általánosságban rögzíthető, hogy az ilyen terjedelmű területi kiterjesztés – a kényszerintézkedés tartalmának kiüresedésével – az esetek túlnyomó részében azt ténylegesen formálissá teszi, amely eredményként elfogadhatatlan, célja pedig nem is lehet egy olyan jogintézmény esetében, amelyet a jogalkotó a büntetőeljárási célok érvényesülése végett alkotott meg. A III. r. és a IV. r. vádlott tekintetében a kényszerintézkedés alkalmazásának fennálló okára figyelemmel a kényszerintézkedés tartalmának ilyen mérvű enyhítése ekként fel sem merülhet.
[43] A fent említettek a II. r. vádlott tekintetében ugyancsak irányadóak, éppen ezért helytállóan fogalmazott az ítélőtábla, amikor a II. r. vádlott tekintetében a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés kapcsán a „kifejezetten méltányos” fordulatot használta. Ezt pedig – kedvezőtlen értelemben – maga a védői fellebbezés is alátámasztja, amikor arról számol be, hogy „ez a mozgási lehetőség nem tudja megakadályozni, hogy (a II. r. vádlott) elszökjön, elrejtőzzön, sőt azt sem, hogy más bűncselekményt kövessen el, ha akar.” A jelenleg fennálló jelentkezési kötelesség, a Kúria álláspontja szerint azonban – ahogyan a fellebbezés fogalmaz – legfeljebb a vádlotti oldalon „teljesen felesleges”, ráadásul annak szükségességét nem a terhelti oldalon lévő szubjektív érzet, hanem – amint azt a törvény is meghatározza – a büntetőeljárás célja szempontjából kell vizsgálni és értékelni. Az alkalmazott kényszerintézkedés a szökés és a bűnismétlés veszélyét csökkenti és ezzel – a bíróság tényeken alapuló feltételezése szerint – azokat kiküszöböli. A jelenleg fennálló kényszerintézkedés további enyhítése a II. r. vádlott tekintetében fennálló különös okokra tekintettel – a jelen helyzetben – szóba sem jöhet.
[44] A Kúria – korábbi határozataiban kifejtettekkel azonosan – rögzíti, hogy a kényszerintézkedés, akár hosszú időn át való fenntartását az a közérdek indokolhatja, ami nagyobb súllyal esik latba, mint a személyi szabadság sérthetetlenségének követelménye.
[45] A Kúria a közérdek körébe sorolja azt is, amikor a felrótt bűncselekmény büntetési tétele alapján a kiszabható büntetés olyan tetemes, hogy abból a szökés, elrejtőzés veszélyére vonható megalapozott következtetés. E következtetés alapja tény, éspedig a büntetési tétel ténye (Kúria Bpkf.II.568/2015/2.).
[46] A közérdek fogalma egyébiránt azokra az érdekekre utal, amelyekkel az emberek egy közösség tagjaként közösen rendelkeznek. A társadalmi együttélési szabályok betartása és betartatása, amelyen valójában maga a büntetőjog léte alapul, vitathatatlanná teszi az ilyen jellegű sérelmek, azok veszélye, illetve felmerülésük esetén a közérdekből történő értékelést, kivizsgálást.
[47] A normák követésében immanens közérdek leginkább ugyanis a bűncselekményekkel, mint a társadalomra legveszélyesebb cselekményekkel szemben biztosított objektív jogvédelem, melynek legfőbb letéteményese a bíróság. Vitán felül áll tehát, hogy a vádbeli események, körülmények anyagi igazságnak való megfelelősségének kérdése a közérdek körébe tartozik, amelyre a választ a tisztességes eljárás követelményének megfelelő eljárás keretében, az igazságszolgáltatás legfőbb fórumának, a bíróságnak kell megadnia.
[48] Azt, hogy Az I. r. vádlott tekintetében a letartóztatás megszüntetésére nem kerülhet sor, az ítélőtábla végzése – utalva arra, hogy az I. r. vádlott és védője ezirányban terjesztett elő indítványt – indokolásában helytállóan rögzítette, és az alaptalanság tekintetében indokolta is. Rendelkező részében azonban az ezen indokolással érintett rendelkezés feltüntetése elmaradt, így ezt a Kúria – a Be. 300. § (2) bekezdése alapján – azzal pótolta, hogy a letartóztatás fenntartásáról szóló döntést egyúttal az I. r. vádlott és védője letartóztatás megszüntetése iránti indítványa elutasításának is tekintette.
(Kúria Bpkf.II.1.287/2024/3.)