I. A magánindítvány joghatályosságát illető ítéleti megállapítás jogi következtetésként a jogi indokolás körébe tartozik, ebből következően nem a felülvizsgálat során támadhatatlan ítéleti tényállás része.
II. Ha a bíróság az ítéleti tényállásában rögzíti a magánindítványra – így a bűncselekmény elkövetési idejére, a magánvádló tudomásszerzésére, a magánindítvány előterjesztésének tényére és időpontjára – vonatkozó adatokat, úgy az a felülvizsgálati eljárásban nem támadható [Btk. 30. § a) pont, 31. § (2) bek.; Be. 378. § (1), (3) és (4) bek., 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.].
III. Ha a jogerős ügydöntő határozatból a magánindítvány joghatályos voltára vont jogi következtetés ténybeli alapjai hiányoznak, akkor e kérdésben a felülvizsgálati eljárásban nem lehet állást foglalni, ami feltétlen hatályon kívül helyezési ok megállapítását eredményezi [Be. 649. § (2) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság az ítéletével a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek.] miatt megrovásban részesítette. Kötelezte, hogy a magánvádló részére fizessen meg 10 000 forintot.
[2] A terhelt fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan.
[4] Indokai szerint az ügyben eljárt bíróságok a helyesen megállapított tényállásból nem megfelelő következtetést vontak le a terhelt bűnösségére, mivel – álláspontja szerint – a terhelt által elkövetett cselekmény nem bűncselekmény.
[5] Sérelmezte, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a terhelt által az ügyvédi kamaránál előterjesztett beadványban szereplő tényállások a magánvádló ügyvédi hivatásával semmilyen módon nem voltak összefüggésben, így nem alapozhatták meg az ügyvédi kamara eljárásának kezdeményezését. Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzatra és az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 107. § b) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy az ügyvédi tevékenység alapelve a hivatás méltóságát, becsületét, feddhetetlenségét és jó hírnevét fenntartani, amely kötelesség nem kizárólag az ügyvédi tevékenység gyakorlására, hanem az ügyvéd teljes életvitelére irányadó. Hangsúlyozta, hogy a terhelt számára az volt sérelmes, hogy a magánvádló rosszhiszeműen az ügyvédi mivoltára hivatkozott a kijelentéseiben. A bejelentésének pedig kizárólag az volt a célja, hogy – a település lakóitól összegyűlt információk alapján – panasszal éljen a magánvádló, mint ügyvéd településen tanúsított magatartása miatt egy hivatalos szervnél annak érdekében, hogy az ügyvédi hivatásrendet sértő megnyilvánulásainak hatósági eljárás vessen véget. Álláspontja szerint nem releváns, hogy a magánvádló – aki a legkülönbözőbb tevékenységei során rendszeresen hangoztatja ügyvédi minőségét – ténylegesen eljárt-e ügyvédként az önkormányzat ügyeiben, hiszen ettől függetlenül köteles a hivatásrend írott és íratlan szabályainak betartására. Éppen ezért a magánvádlónak nem kellett ügyvédi mivoltát hangsúlyoznia ahhoz, hogy a kamaránál az ügyvédi tevékenységen kívüli magatartása miatt vele szemben bejelentés előterjesztésére kerüljön sor. Rámutatott arra, hogy amennyiben egy fegyelmi eljárás megszüntetése – mely a fegyelmi vétség gyanújának fennállása miatt jelen esetben megindult – megalapozná a rágalmazás vétségének felrovását, akkor az eljárás lényege és célja üresedne ki. Kiemelte, hogy a terhelt a megszüntető határozatot elfogadta, a bejelentése tartalmát nem hangoztatta, nem továbbította település lakói felé.
[6] Az EBH 2011.2394. számon közzétett eseti döntésben kifejtetteket részletesen ismertetve rámutatott arra a töretlen bírói gyakorlatra, melynek alapján a tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres vagy más jogilag szabályozott eljárásban jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt, ideértve a hatósági ügyet megindító beadványt is. Megítélése szerint a magánvádló által sérelmezett kijelentések mindegyike a folyamatban volt hatósági ügy tárgyára vonatkozott. Annak mérlegelése már a fegyelmi biztos feladata volt, hogy ezek megalapozzák-e a magánvádló fegyelmi felelősségének megállapítását, így a terhelt a döntésig nem tudhatta, hogy ezen kijelentések nem bírtak jelentőséggel. Hangsúlyozta, hogy a terhelt kamarai bejelentése kizárólag a MÜK szabályzatának megsértésére vonatkozott, és nem célozta a magánvádló negatív színben való feltüntetését, vagy róla „hazugságok” terjesztését. Amennyiben a terhelt a magánvádló önkormányzati képviselői tevékenységét kifogásolta volna, úgy nem ügyvédi kamarai eljárást indított volna.
[7] Mindezek alapján álláspontja szerint a terhelt cselekménye nem bűncselekmény, mivel a jogellenesség hiánya kizárja a rágalmazás vétségének megállapítását. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék végzését változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól mentse fel.
[8] A magánvádló jogi képviselője észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását kérte.
[9] Egyetértett a jogerős ítélet indokolásával abban, hogy a terhelti állítások a magánvádló ügyvédi hivatásával közvetve sem voltak kapcsolatba hozhatók, egyúttal vitatta a felülvizsgálati indítvány azon érvelését, miszerint irreleváns, hogy a magánvádló ügyvédként járt-e el.
[10] Hivatkozott a területi ügyvédi kamara eljárást megszüntető határozatára, amely kitért a terhelt és a magánvádló közötti nyilvánvaló személyes ellentétre és arra is, hogy a terhelt fenyegetéssel és drónos megfigyeléssel kapcsolatos állításait a meghallgatott tanúk cáfolták. Kiemelte azt is, hogy a terhelt a büntetőeljárás során a valóság bizonyítását nem kísérelte meg.
[11] A terhelt védőjének a jogellenesség körében tett észrevételeit helytelennek és egyoldalúnak tartotta. A terhelt védője által hivatkozott kúriai határozat alapján kiemelte, hogy az állami, társadalmi szervezetekhez intézett panaszok, bírálatok, bejelentések nem nélkülözik eleve a társadalomra veszélyességet. Emellett rámutatott, hogy a Kúria döntése nem a tényállítás, hanem a véleménynyilvánítás esetében mondja ki, hogy a hivatalos eljáráshoz tartozó volta a jogellenesség hiányát eredményezi, azonban a terhelt állításai nem ebbe a körbe tartoznak.
[12] Álláspontja szerint a terhelt célja a kamarai eljárás kezdeményezésével kifejezetten a magánvádló „móresre tanítása” és „megleckéztetése” volt, a bejelentésben tett állításai nem a saját vagy a település lakói véleményét tükrözték, hanem sértések voltak, a terhelt nem is törekedett állításai bizonyítására. Meglátása szerint a terhelt állításai öncélúak és becsmérlőek voltak, melyet az is alátámaszt, hogy a feljelentését nem iktatta hivatalosan az ASP rendszerbe. Kiemelte e körben a másodfokú határozat indokolásának azon részét is, hogy a terhelt a nyilatkozata szerint abban bízott, hogy a magánvádló az ügyvédi egzisztenciája veszélybe kerülése esetén felhagy a kifogásolt magatartásával. Az öncélú eljárást látta igazolva abban is, hogy a terhelt – bár részletekre kiterjedően, konkrét bűncselekményekkel vádolta meg – semmilyen más hatóságot nem értesített, semmilyen más eljárást nem indított az ügyben.
[13] A terhelt védője észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.
[14] Álláspontja szerint a jogi képviselő nyilatkozata – a Be. 659. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen – az irányadó tényállás önkényes kiegészítéséből és az üggyel össze nem függő jogi érvelésből áll.
[15] Ismét hangsúlyozta annak irreleváns voltát, hogy a magánvádló a bejelentésben írt cselekményeit ügyvédként eljárva követte-e el. Kiemelte, hogy a magánvádló az ügyvédi hivatás etikai szabályait mindenképp súlyosan megsértette, így a fegyelmi eljárásnak volt alapja vele szemben. Okfejtése szerint a megfogalmazott tényállítások abban az esetben sem jogellenesek, amennyiben a magánvádló cselekménye mégsem sértette az ügyvédi hivatás etikai szabályait, hiszen minden állampolgárnak – így a terheltnek is – joga van hasonló eljárások megindítására. Hivatkozott a Kúria Bfv.I.803/2022/8. számú határozatára, mely szerint a jogellenességet a valóság bizonyítása nélkül is kizárhatják az elkövetés konkrét körülményei, így az is, ha azt panaszban vagy bejelentésben tették. Ebben az esetben a terhelt kijelentései nem voltak „túlzottan gyalázkodóak, sértők” sem.
[16] A felülvizsgálati indítvány eltérő okból alapos.
[17] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe.
[18] A Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése alapján a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[19] A Be. 649. § (2) bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a magánindítvány hiányában hozta meg.
[20] A Btk. 231. § (2) bekezdése alapján rágalmazás vétsége (Btk. 226. §) csak magánindítványra büntethető, melynek előterjesztésére a Btk. 31. § (2) bekezdése szerint a sértett jogosult.
[21] A Btk. 30. § a) pontja szerint a magánindítvány hiánya a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza.
[22] A Be. 378. § (1) bekezdése alapján magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult indítványára indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás. Magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja [Be. 378. § (2) bek.]. A (3) bekezdés szerint a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
[23] A büntetőeljárásól szóló törvény rendelkezései szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[24] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem csupán a jogerős ítéletben írt tényállás támadhatatlan, de az a mérlegelő tevékenység is, amely e tényállás megállapítására vezetett. Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás megalapozottságának vizsgálatára, a felmerült bizonyítékok mérlegelésének felülbírálatára, és azok eltérő értékelésére nem kerülhet sor, ahogyan az eljárási törvény a tényállás megváltoztatására sem biztosít lehetőséget.
[25] Mivel az irányadó tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó, ahhoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2015.216.I., BH 2013.237., BH 2013.53., BH 2006.392.). A felülvizsgálat során az irányadó tényállás részének kell tekinteni tehát a bíróságnak – az ítéletszerkesztési hiba folytán – az ítélete indokolásának más, tényálláson kívüli részeiben feltüntetett ténymegállapításait is (BH 2016.163.III.).
[26] Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, a tényállás ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (BH 2011.385.).
[27] Az ítélkezési gyakorlat szerint a magánindítványra vonatkozó megállapításokat indokolt a tényállás [Be. 561. § (3) bekezdés c) pont] körében rögzíteni. Ehhez képest a magánindítvány joghatályos volta jogkérdés; a magánindítvány előterjesztésére vonatkozó ténymegállapítások alapján levont jogi következtetés, melyre nem vonatkozik a tényálláshoz kötöttség, illetve a tényállás támadhatatlansága a felülvizsgálat során.
[28] Emellett a magánindítvány joghatályosságára vonatkozó ténymegállapítás az ítéleti tényállásnak – legalábbis a szűkebb értelemben vett történeti tényállásnak – egyébként sem a szükségszerű eleme. Ezt támasztja alá az is, hogy a magánindítvány joghatályosságát nem érinti az, hogy annak rögzítése ítéletszerkesztési hibából fakadóan elmaradt; így az eljárás magánindítvány hiányában történő megszüntetésének nyilvánvalóan nincs helye – a joghatályos magánindítvány megléte mellett – pusztán azon okból, hogy annak ítéleti tényállásban történő rögzítése nem történt meg. Másrészt a magánindítvány léte nem a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos, a bűncselekmény elemeit és minősítését megalapozó történeti tény, hanem a magánindítvány büntethetőségi akadály jellegének megfelelően az annak előterjesztésére jogosult akaratától függően bekövetkező eljárási tény. Éppen ezért teszi a törvény kifejezetten lehetővé a magánindítvány hiányának felülvizsgálat keretében történő támadhatóságát (BH 2021.65. [20]–[21] bekezdés).
[29] Mindezekből az következik, hogy amennyiben a bíróság az irányadó tényállásban rögzíti a magánindítványra – így a bűncselekmény elkövetési idejére, a magánvádló tudomásszerzésére, a magánindítvány előterjesztésének tényére és időpontjára – vonatkozó adatokat, úgy az a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
[30] Ehhez képest a magánindítvány joghatályosságát illető ítéleti megállapítás nem a felülvizsgálat során támadhatatlan tényállás része, hanem jogi következtetésként a jogi indokolás körébe tartozik.
[31] Jelen ügyben a jogerős ítélet a magánindítvány előterjesztése körében az alábbi adatokat rögzíti:
– a sérelmezett terhelti beadvány a területi ügyvédi kamarához az adott év június 21. napján érkezett,
– a magánindítvány előterjesztésének időpontja az adott év augusztus 6. napja.
[32] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján teljeskörűen bírálta felül. Ennek során az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást megalapozottnak tartotta, a határozatát a Be. 591. § (1) bekezdése alapján e tényállásra alapította, a végzésében a magánindítványra vonatkozó kiegészítést nem tett.
[33] Mindezek alapján rögzíthető, hogy a jogerős ügydöntő határozat sem a szűken vett tényállásban, sem pedig a tényálláson kívüli indokolásban nem tartalmaz arra vonatkozó ténymegállapítást, hogy a magánvádló a bűncselekményről milyen időpontban szerzett tudomást.
[34] Mivel a jogerős ügydöntő határozatból a magánindítvány joghatályos voltára vont jogi következtetés ténybeli alapjai hiányoznak, e kérdésben a felülvizsgálati eljárásban nem lehet állást foglalni. Ennek következtében a Be. 649. § (2) bekezdés b) pont I. fordulata szerinti eljárási szabálysértés megvalósult.
[35] Ezért a Kúria a járásbíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését – a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben – a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[36] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése alapján iránymutatásként előírja, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást a Be. rendelkezései szerint, a Kúria határozatában foglaltak szem előtt tartásával folytassa le.
[37] Az elsőfokú bíróságnak elsőként azt kell vizsgálnia, hogy a feljelentés tárgyát képező beadvány tartalmáról a magánvádló mikor értesült, az erre vonatkozó ténymegállapításokat az ügydöntő határozatban rögzítenie szükséges.
[38] Amennyiben a magánindítvány hiányzik, a Be. 567. § (1) bekezdés g) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye.
[39] Joghatályos magánindítvány esetén a rágalmazás miatti büntetőjogi felelősség megállapítása akkor felel meg a büntető anyagi jog szabályainak, ha a cselekmény tényállásszerű, jogellenes és amennyiben a valóság bizonyításának helye van, az nem vezet eredményre (BH 2020. 258., BH 2023.152. [63] bekezdés).
[40] Ennek megfelelően a járásbíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata-e.
[41] Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) is tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
[42] Tényállítás olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet (BH+ 2011.291).
[43] A tényállás másik vizsgálandó eleme a becsület csorbítására alkalmasság, mely objektív ismérv.
[44] Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására, nem pedig a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján (BH 2001.462.).
[45] Becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (BH 2022.32.III., EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).
[46] A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény – a becsület csorbulása – ténylegesen bekövetkezzék.
[47] Ha a bűncselekmény tényállásszerű, ezt követően vizsgálandó az, hogy az adott cselekmény vonatkozásában a jogellenesség is fennáll-e, illetve büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok megállapítható-e.
[48] Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a – becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas – tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt (BH+ 2014.285, BH 2021.2.).
[49] Ehhez képest értelemszerűen nem csupán folyamatban lévő ügyben kifejtett, hanem a hatósági ügyet megindító beadvány esetében is fennállhat a jogellenességet kizáró ok.
[50] Együttes feltétel azonban, hogy
- az elkövető és a sértett egyaránt ugyanazon eljárás tárgya szempontjából legyen érintett, eljárási helyzetük, szerepük azonban közömbös (alanyi összefüggés);
- az elkövető nyilatkozata az adott eljárás tárgyához tartozó legyen, jelentősége azonban közömbös, hiszen annak eldöntése nyilvánvalóan az adott eljárást folytató hatóság feladata (tárgyi összefüggés); továbbá
- a megtett nyilatkozat az elkövető legális érdekével indokolható, nem öncélú; és
- nem gyalázkodó, becsmérlő tartalmú (EBH 2011. 2394.).
[51] Mivel a terhelt a területi ügyvédi kamara előtt fegyelmi eljárást kezdeményezett, a jogellenességet kizáró ok körében kifejtettek az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) a fegyelmi felelősségre vonatkozó (Ügyvédi tv. Hatodik Rész) és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 13. pontjában foglaltak figyelembevételével ítélhetők meg.
[52] Ha a cselekmény tényállásszerű és jogellenes, ezt követően az vizsgálandó, hogy büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok fennáll-e.
[53] A Btk. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel sem a rágalmazás, sem a becsületsértés miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.
[54] A Btk. 229. § (2) bekezdése értelmében a valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Ez utóbbi kettős feltétel teljesülését jelenti, egyrészt a közérdek (jogos magánérdek) azonosíthatósága a kijelentéssel kapcsolatban, másrészt annak szükségessége (indokoltsága) az adott körülmények (előzmények, tartalom, megjelenés módja, formája, a terhelt és sértett viszonya stb.) között.
[55] A törvény rendelkezése alapján tehát nem büntethető az elkövető rágalmazás miatt, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta, és az az eljárásban lefolytatott, erre irányuló bizonyítás alapján valósnak bizonyul. A bizonyítás sikere – Btk. 15. § h) pontja szerinti – büntethetőséget kizáró okot képez.
[56] Mivel a közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet.
[57] Ezzel összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas tény tekintetében a büntető anyagi jog által biztosított valóság bizonyításának elmaradása – ha annak helye van – felülvizsgálatra okot adó anyagi szabálysértés (BH 2023.151., BH 2020.258., BH 2000.285.IV.).
[58] A valóság bizonyításának elrendelhetősége szempontjából a bírói gyakorlat a közérdek fogalmát tágan értelmezi. Mindig közérdekűnek tekintendő a közhatalmat gyakorló szervek összetétele (létrejötte), működése, érdemi döntései körébe tartozó kérdések, de általánosságban is a nagyobb számú személyt (például társadalmi csoportot) közvetlenül érintő események, körülmények. A közérdek fogalmán nem csupán a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni, hanem közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekét érintő tényállítás, híresztelés is (EBH 2014.B.16. Indokolás [29] bekezdés).
[59] A közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását – még ha azok alkalmasak is e személyek társadalmi megbecsülésének a csorbítására – általában közérdekűnek kell tekinteni (BH 1998. 412., EBH 1999. 87., EBH 2019.B.2.II., BH 2000. 285.).
[60] Szükséges ugyanakkor rámutatni arra is, hogy a közérdek (vagy a jogos magánérdek) fennállása esetén sem illeti védelem az olyan kifejezéseket, amelyekben megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet; azok a kijelentések, amelyek kifejezetten gyalázkodó, lealacsonyító, megszégyenítő, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértők, nem minősíthetők véleménynyilvánításnak, értékítéletnek (BH 2020.196., indokolás [26]–[27] bekezdés).
[61] Ha az állapítható meg, hogy a becsületsértő tény állítását a közérdek (vagy jogos magánérdek) indokolta, a valóság bizonyítását el kell rendelni (BH 2023.151.).
[62] Amennyiben az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a valóság bizonyítását elrendeli, a terheltet, valamint a magánvádlót is fel kell hívnia e körben bizonyítási indítványaik előterjesztésére. Ezt követően pedig – szintén a valóság bizonyítása körében szükséges – a személyi, tárgyi, okirati bizonyítást le kell folytatnia. A valóság bizonyítása esetén a bizonyítási teher megfordul; nem a vádló feladata a tényállítás valótlanságának bizonyítása, és annak elmaradása nem esik a terhelt javára. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesül, ha kétséget kizáróan bizonyítja közlésének valóságát.
(Kúria Bfv.I.92/2024/9.)