I. A közérdekű bejelentés alapján hivatalból megindított eljárásban az alperes nincs kötve a közérdekű bejelentésben foglaltakhoz. Ilyen esetben az alperes határozatát nem kizárólag a közérdekű bejelentésben foglaltakra alapíthatja, hanem a hivatalból megállapított tényállásra.
II. A jogsértés megállapításakor nem bír relevanciával az, hogy esetlegesen egy fogyasztót érintett a jogsértés, mert az egyrészt valamennyi uniós állampolgárt érinthette, másrészt mert e körülmény a szankció alkalmazása tekintetében vehető figyelembe, jogszabály erre irányuló előírása esetén.
III. Ha a felperes a határozatban foglalt kötelezésnek eleget tesz a kereset benyújtásának időpontjára, az önmagában nem jelenti azt, hogy a jogsértést elismerte, különösen akkor, ha a kereseti állítása az, hogy az adott jogsértést nem követte el [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 3. §; 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 6–7. §; 2018/302 EU rendelet 3. Cikk (Geo-blocking rendelet)].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alpereshez 2022. október 24. napján közérdekű bejelentés érkezett, mely szerint a bejelentő az Európai Unióban élő fogyasztóként Magyarországon él és dolgozik, és a felperes áruházlánc vásárlója. Írországi mobil telefonszámmal rendelkezik és azzal regisztrált az internetes alkalmazás - áruházban. A bejelentő a felperes magyarországi alkalmazását próbálta meg letölteni a telefonjára, melyet az geo-blokkolt. Előadta, hogy az alkalmazást a Budapest-szerte kihelyezett hirdetés révén próbálta elérni, továbbá, hogy a mobilkészülékével az alkalmazás-áruházba írországi fiókkal regisztrált.
[2] Az alperes a felperest értesítette az eljárás megindulásáról, és nyilatkozattételre hívta fel. A felperes az eljárás során több ízben nyilatkozatot tett, amelyekben előadta, hogy az egyes országokban, ahol áruházakat üzemeltet, külön-külön alkalmazások állnak a fogyasztók rendelkezésére, melynek oka, hogy teljes mértékben eltérőek, országspecifikusak az alkalmazáson keresztül fogyasztónak kínált előnyök. A felperes előadta továbbá, hogy korábban éppen a fogyasztói panaszok miatt alakították át alkalmazásaik hozzáférését az egyes országok szerint, tekintettel a téves letöltésekre, korábban azonban nem volt ilyen panasz egyik országban sem. Kifejtette, a cseh és szlovák társosztályokkal történt egyeztetésen kiderült, hogy a probléma mindhárom országot érintően fennállt, a technikai beállítás megtörtént, a megtett intézkedésekről az ügyfélszolgálat értesítette a közérdekű bejelentőt.
[3] Előadta, az alkalmazást a felperes fejlesztette ki, melyet más európai országokban, köztük Csehországban és Szlovákiában is elérhetővé tesznek az ügyfeleknek. A vonatkozó országspecifikus szabályozási követelményeknek való megfelelés érdekében az alkalmazás helyi verzióját bocsátják a fogyasztók rendelkezésére, amely a fogyasztó a vonatkozó Apple- vagy Google fiókjában beállított régió alapján tölthető le. Ez biztosítja, hogy a fogyasztó az alkalmazás megfelelő verzióját töltse le. Kifejtette, hogy nem sérti az alkalmazandó jogszabályokat, beleértve az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló (EU) (2018. február 28.) Rendelet (a továbbiakban: Geo-blocking rendelet) rendelkezéseit.
[4] Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem tiltja az alkalmazáshoz való hozzáférést a fogyasztó állampolgárságával, lakóhelyével vagy székhelyével kapcsolatos okból, mivel a beállítások automatikusan az Apple és a Google beállításaihoz igazodnak. A fiók beállításának ellenőrzése, beleértve a régió kiválasztását is, teljes mértékben a fogyasztó kezében van. Vannak ún. „több bérlős” alkalmazások, amelyek automatikusan módosítják tartalmukat a felhasználó tartózkodási helyétől függően meghatározott kritériumok, általában IP-cím alapján. Rámutatott, azért alkalmaz ilyen műszaki megoldást, hogy a helyi fogyasztóvédelmi követelményeknek való megfelelést biztosítsa, beleértve a nyelvi követelményeket is, mely megfelel az összes vonatkozó jogszabálynak és a fogyasztók érdekét is szolgálja. A közérdekű bejelentéssel kapcsolatban kiemelte, hogy az egy egyedi, elszigetelt eset, korábban egyetlen országban sem volt még ilyen jellegű panasz. A felperes előadta, hogy a probléma megszüntethető, ha a bejelentő Magyarországot jelöli ki a fiókjában régióként.
[5] Az alperes ügyintézője az eljárás során a bizonyítás körében Magyarországon regisztrált telefonnal, IP címmel mind az alkalmazás cseh és szlovák verzióját sikeresen töltötte le, az cseh, illetve szlovák nyelven elérhető, használható volt, területi vagy régiós kód átalakítása nélkül. Az applikáció nem irányította át a magyar nyelvi változatra.
[6] Az alperes 2023. január 19-én kelt PE/002/73-2/2023. számú határozatában figyelmeztette a felperest a geo-blocking tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések pontos betartására. Kötelezte továbbá a felperest a mobilapplikáció kapcsán a határozat 3.3 és 3.4 pontjában jelzett, a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során észlelt és a határozat meghozataláig még meg nem szüntetett hiba, hiányosság és jogsértés megszüntetésére. Határozatában megtiltotta a felperes vonatkozásában a jogsértő magatartás tovább folytatását és kötelezte a felperest, hogy a mobilapplikációnak az app áruházakba feltöltött leírásban egészítse ki tájékoztatását arra vonatkozóan, ha az applikáció letöltése egyéb felhasználói beavatkozást is igényelhet (megjelölve a konkrét teendőt), valamint az „alkalmazásról” címszó alatti tájékoztatását egészítse ki a megfelelő specifikációval. Az alperes kötelezte továbbá a felperest, hogy értesítse a cseh és szlovák társosztályait a magyar hatóság határozatában foglalt megállapításokról, különös tekintettel a nyelvi változatokban szereplő hasonló tájékoztatási környezetre. Az alperes kötelezte a felperest a megtett intézkedések bejelentésére.
[7] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a Geo-blocking rendelet 3. § (1) és (2) bekezdésének a sérelme nem volt megállapítható. E körben kiemelte, hogy a közérdekű bejelentő felszólítás ellenére sem csatolt olyan bizonyítékot, mely kellően alátámasztotta és rögzítette volna azt a teljes folyamatot, amely oda vezetett, hogy az applikáció kapcsán a bejelentő azt a rendszerüzenetet kapta, hogy az applikáció nem elérhető a régiójában, illetőleg az országában, rögzítve, hogy vélelmezhetően nem közvetlenül az app áruházból, hanem a kihelyezett reklámfelületen elhelyezett QR kód beolvasásával próbálta a letöltést. Az alperes hangsúlyozta, hogy a multinacionális kereskedők nemzeti interfészeinek különbségeit, országvariációik nem tekinthetők szűk értelemben vett földrajzi blokkolási gyakorlatnak, vagy a határokon átnyúló vásárlókra vonatkozó korlátozásnak. Ezek az eltérések érvényesek lehetnek és a hazai vásárlók megsegítését, orientált igénykielégítését célozzák.
[8] Határozatában megállapította, hogy a felperes a Rendelet 3. § (3) bekezdését sértette meg, figyelemmel a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1)–(3) bekezdésére, 6. § (1) bekezdésének bf) pontjára, 7. § (1) bekezdésére és 7. § (3) bekezdés a) pontjára. E körben arra hivatkozott, hogy nem jogsértő az országonként történő különféle applikációk alkalmazása, ugyanakkor a kereskedőnek világos és konkrét magyarázatot kell adnia a vevők számára arról, hogy a megfelelés biztosítása érdekében miért van szükség a hozzáférés letiltására, korlátozására, átirányítására. Ezt a magyarázatot annak az online interfésznek a nyelvén kell megadni, amelyhez a vevő eredetileg hozzáfért. Hangsúlyozta, hogy az alkalmazás nem tartalmazta azt a tájékoztatást az App áruházakban, hogy a nyelvi, területi/régiós beállítások megváltoztatása szükséges lehet az applikációk letöltéséhez. Amennyiben azonban az applikáció letöltése további aktív közreműködést igényel, a fogyasztó részéről a korlátozás/letiltás elkerülése érdekében (pl. saját telefonkészülékének nyelvi beállításának megváltoztatása), az nem felel meg a Geo-blocking rendelet korlátozásmentes hozzáférési követelményeknek és nem valósul meg előzetes tájékoztatás az applikáció keretein belül, amely sérti az Fttv. előírásait, különös figyelemmel a 7. § (1) bekezdésben részletezett megtévesztő mulasztásban megnyilvánuló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra.
[9] Az alperes az Fttv. 6. § (1) bekezdés bf) pontja körében határozatában rögzítette, hogy megvizsgálta a mobilapplikációhoz feltöltött tájékoztató szövegét, melyben az „alkalmazásról címszó alatt: az alkalmazás ingyenesen letölthető, az alábbi operációs rendszerrel rendelkező okoseszközön iOS 11.0 és újabb”. Megállapította, hogy a mobilapplikáció általános leírásaként biztosított tájékoztatásban az Fttv. 6. § (1) bekezdés bf) pontjára és 7. § (1) bekezdésbe ütköző megtévesztő mulasztásban megnyilvánuló jogsértés tapasztalható, mivel az alkalmazás nem csak iOS, hanem Androidos telefonokra is letölthető, mely nem került megemlítésre. Másrészt a közérdekű bejelentő a technikai követelményeknek eleget tett, az applikációt mégsem tudta letölteni, mivel figyelmét nem hívták fel arra, hogy egyéb körülmények is befolyásolhatják a letölthetőséget.
[10] Az alperes végül rögzítette, hogy szankcióként a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásától eltekintett, mert figyelemmel volt a felperes diszfunkció kijavítása érdekében tett intézkedéseire a panasz kivizsgálása körében.
A felperes keresete és az alperes védirata
[11] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte oly módon, az alperesi határozat III/c. pontjának a megsemmisítését kérte. Azt állította, nem sértette meg a Geo-blocking rendelet 3. cikk (3) bekezdésében foglaltakat és ekként az Fttv. 3. §-ában, 6. §-ában, 7. §-ában foglaltakat, ideértve az Fttv. 6. § (1) bekezdés bf) pontját.
[12] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, a határozatban foglaltakat fenntartotta. Érvelése szerint a jogsértő tényállás kellőképpen bizonyított, különös tekintettel arra, hogy a felperes azt nyilatkozataiban is elismerte. Az alperes hangsúlyozta, hogy a közérdekű bejelentő által közölt információk alapján nem tudott bizonyossággal jogsértést megállapítani, a megállapított jogsértések a felperes nyilatkozatain alapulnak.
A jogerős ítélet
[13] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[14] Megállapította, hogy az alperes határozatában ismertette a közigazgatási eljárásban résztvevő felek nyilatkozatait, illetve a csatolt bizonyítékokat, de azokat nem vetette össze, nem értékelte, nem adta okszerű indokát döntésének. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a tényállás tisztázásnak az elmulasztása a döntés megalapozatlanságát eredményezi (Kf.VI.37.912/2000/4., Kfv.VI.38.384/2000/3., Kfv.II.39.142/2006/4.).
[15] Kiemelte, az alperes a fogyasztóvédelmi eljárást a közérdekű bejelentő panasza alapján kezdeményezte a felperessel szemben. A hivatalból indult eljárásban a közigazgatási ügy iratai alapján nem állapítható meg, hogy annak milyen más oka volt, amely a határozatban felsorolt jogszabályok betartásának vizsgálatát szükségessé tette. Rámutatott, az alperes által sem vitatottan a közérdekű bejelentő nyilatkozata alapján – a bizonyítékok rendelkezésre bocsátásának a hiánya miatt – a jogsértés nem volt tisztázható. A közérdekű bejelentő felszólítás ellenére sem csatolt olyan bizonyítékot, mely kellően alátámasztotta volna azt a teljes folyamatot, amely oda vezetett, hogy az applikáció kapcsán a bejelentő azt a rendszerüzenetet kapta, hogy az applikáció nem elérhető a régiójában, illetőleg az országában.
[16] Kifejtette, az alperes nem értékelte, hogy a felperes az eljárás során folyamatosan hangsúlyozta, hogy egyedi esetről volt szó. Az alperes nem indokolta, hogy ennek ellenére miért látta megalapozottnak az általános tájékoztatási kötelezettség előírását, különös tekintettel arra, hogy ő maga sem tapasztalt hasonló jogsértést, amikor magyar telefonnal, magyar előfizetéssel megpróbálta letölteni az applikációkat. Az alperes nem értékelte továbbá azt sem, hogy a felperes álláspontja szerint sem állampolgársági, sem területi alapon nem korlátozza a hozzáférést. A felperes nyilatkozata szerint tevékenysége nem jogszabálysértő azért sem, mert nem használ fel olyan adatot, amelyből ezt megtehetné (például tartózkodási hely). Nem értékelte továbbá, hogy a felperes hivatkozott arra, hogy vannak ún. több-bérlős alkalmazások, amelyek módosítják tartalmukat a felhasználó tartózkodási helyétől függően.
[17] A bíróság mindemellett nem osztotta a felperes Fftv. 6. § (1) bekezdés bf) pontjának megsértése körében előadottakat, mert a felperes nem bizonyította, hogy az alperes által megállapított jogsértés a határozat meghozatalának az időpontjában nem állt fenn. Arra is utalt, hogy az alperes védiratában további ellentmondásokat is feltárt a felperes letöltési feltételei vonatkozásában, melyet azonban a bíróság nem vizsgált, tekintettel arra, hogy az alperes határozatának hiányosságait a védiratában nem egészítheti ki (Kúria, Kf.V.39.011/2020/9.).
[18] A bírság kiszabásának elmulasztása körében kiemelte, az alperes határozatának indokolása szerint a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásától eltekintett, mert figyelemmel volt arra, hogy a felperes az alkalmazás letöltése érdekében egy fogyasztó panasza miatt is kiegészítette a tájékoztatást, és folyamatosan együttműködött az eljárás során, ezért nem tisztázott, hogy az alperes a közérdekű bejelentésben foglaltakra tekintettel pontosan milyen tényállás alapján, mely jogszabályok megsértését állapította meg.
[19] Rámutatott arra, hogy a közigazgatási eljárásban a felperes cseh és szlovák társosztályai nem vettek részt, velük szemben az alperes – amennyiben arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezne – nem indított eljárást. Az alperes határozatának III/c. pontja alapján jogszabálysértő a felperes kötelezése a határozatában foglaltakról történő értesítésre vonatkozóan.
[20] A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperes köteles tisztázni, hogy a hivatalból indított fogyasztóvédelmi hatósági eljárás a közérdekű bejelentés alapján vagy más okból indult-e. A tényállás tisztázása során az üggyel összefüggő releváns tényeket kell feltárnia, és a közérdekű bejelentő bizonyítékok csatolása nélküli nyilatkozatait az egyedi esetben a felperes nyilatkozataival együtt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1) – (4) bekezdése alapján értékelnie, és az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerint indokolt határozatot hoznia.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[21] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és szükség esetén az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új – a jogszabályoknak megfelelő – döntés meghozatalára utasítását kérte. Azt állította, hogy a jogerős ítélet ellentétes az Ákr. 3. §-ával, 62. § (2) és (4) bekezdéseivel, 64. § (1) bekezdésével, a bejelentéskor hatályos panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény 3. § (1) bekezdésével, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 341. § (1) bekezdésével, 342. § (1) bekezdésével, 346. § (4)–(5) bekezdéseivel. Arra is hivatkozott, hogy a bíróság helytelen következtetésre jutott, mert a meghozott alperesi határozat indokolását összefüggéseiben nem vizsgálta, ellentétben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésével. Helytelenül értelmezte továbbá az Ákr. 103. § (1) bekezdését és 104. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdését, végül pedig nem értékelte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1) bekezdését és a 47/C. § (5) bekezdését.
[22] Vitatta a jogerős ítéletnek a közérdekű bejelentés során a hivatalból indítható eljárás szabályainak alkalmazása kapcsán tett megállapításait. Előadta, a perbeli esetben a közérdekű bejelentés alapján hivatalból volt indítható az eljárás, annak fényében, hogy a Geo-blocking rendeletet feltételezetten sértő magatartás az európai állampolgárok többségét érinthette, akik a felperes mobilapplikációjával kapcsolatba kerültek. Hangsúlyozta, hogy a hivatalbóli eljárás nincs a közérdekű bejelentés tartalmához kötve, a hatóság jogsértés felmerülése esetén a bejelentésben foglaltakon túlterjeszkedve is állapíthat meg a bejelentés tárgyát érintő szabálytalanságot. Márpedig a mobilapplikációban adott tájékoztatás a közérdekű bejelentéssel szorosan összefüggően merült fel, az előzetes tájékoztatás körében. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 10/2017. (V. 5.) AB határozatára.
[23] Idézte az Ákr. 3. §-át, az Ákr. 62. §-át, és utalt az Ákr. 64. § (1) bekezdésére, és kifejtette, hogy a közigazgatási eljárás során nem volt kétséges, hogy a bejelentő számára nem volt lehetséges a felperes magyarországi applikációjának letöltése. Kiemelte, a hatóság mindent megtett annak érdekében, hogy a külföldi bejelentőtől megtudja a geo-blocking felmerülésének folyamatbeli körülményeit, ugyanakkor a bejelentőtől nem teljesen életszerű annak követelése, hogy a szabálytalanság felmerülésének pillanatát, annak folyamatát utólag hitelesen rekonstruálja, hiszen nem a fogyasztó kötelezettsége annak bizonyítása, hogy vele jogsértés történt. Hangsúlyozta, a hatóság továbbá értékelte eljárása során, hogy a bejelentett szabálytalanság nem csupán a bejelentőt érinthette, a jogsértés minden uniós állampolgárt érinthetett (kiemelten az írországbeli fogyasztókat), akik ezáltal nem használhatták a magyar applikációt, és akadályozva voltak a klubkártya kedvezmények igénybevételében a magyarországi Tesco üzletekben.
[24] Hangsúlyozta, a felperes üzleteiben is kihelyezett reklám QR kódját beolvasva a bejelentő nem tudta letölteni az alkalmazást, ekkor kapta azt az üzenetet, hogy az alkalmazás nem érhető el az ő országában, illetve régiójában. Kiemelte, a bejelentő Magyarország területén, magyar boltban próbálta az applikációt letölteni. Rámutatott, már a felperes első és második válaszából kiderült, hogy a problémát úgy kívánták feloldani, hogy javasolták, próbálja meg átállítani a telefonja nyelvét magyarra, töltse le a legújabb alkalmazást, majd a beállításoknál visszaállíthatja a telefon nyelvét. Mindezzel a felperes már közvetve elismerte a jogsértést, ráadásul egyértelműen további intézkedést igényelt volna a megfelelő működés elérése, melyről a mobilapplikáció letöltési felületén nem tájékoztatják a felhasználókat. Az alperes ugyanakkor határozatának 3.2.1 pontjában kifejtette, hogy a Geo-blocking rendelet 3. cikk (1) bekezdésének sérelme nem volt bizonyítható a hatósági eljárás során, a bejelentő megfelelő együttműködésének hiányában. Az EU rendelet 3. cikk (3) bekezdésének vonatkozásában ugyanakkor nem volt szükséges a bejelentő maximális együttműködése. Kifejtette, az alperes az Ákr. rendelkezései alapján bizonyítékként kezelte a felperes nyilatkozatait.
[25] Kiemelte, amennyiben az alkalmazás használatához a fogyasztónak tevőleges magatartásával változtatnia kell a fiókjának régiós beállításait, arról a felperes kötelessége előzetesen tájékoztatni az applikációt felhasználni kívánókat. Kihelyezett reklámjaiban is utalnia kellett volna a további feltételekre vagy azok elérhetőségére, azt applikációjának felhasználási feltételeiben is részleteznie kellett volna.
[26] Utalt arra is, hogy a felperes nyilatkozata értelmében korlátozta az alkalmazás országspecifikus verzióinak elérhetőségét a fogyasztó által választott régió alapján, vagyis területi alapon valójában közvetve korlátozta az applikáció elérhetőségét, ezért nem tudta a bejelentő sem a magyar, sem a cseh és szlovák applikációt letölteni a telefonja régiós beállítása alapján. E tekintetben a Geo-blocking rendelet 3. cikk (1) bekezdésére utalt, és rámutatott, a perbeli esetben a felhasználók alap régiós beállításai lakóhelyükhöz kötődnek. Anélkül, hogy a felperes előzetesen felhívná a figyelmet arra, hogy a régiót át kell állítani az alkalmazás letöltéséhez, jogsértést követ el az EU rendelet vonatkozásában is. Ezt azonban - megfelelő bizonyíthatóság hiányában – a hatóság nem rótta a felperes terhére. A Rendelet 3. cikk (3) bekezdése alapján azonban utólagos tájékoztatási kötelezettség is fennáll, ugyanis korlátozás esetében a kereskedőnek világos és konkrét magyarázatot kell adnia a vevők számára arról, hogy a megfelelés biztosítása érdekében miért van szükség a hozzáférés letiltására vagy korlátozására vagy az átirányításra. Ezt a magyarázatot annak az online interfésznek a nyelvén kell megadni, amelyhez a vevő eredetileg hozzáférni szándékozott. Érvelése szerint a bejelentő területi korlátozása a fentiek alapján fennállt, és a hatóság jogszerűen értékelte a felperes nyilatkozatait bizonyítékként, a bejelentő nem teljesen együttműködő magatartása nem adott okot arra, hogy a 3. cikk (3) bekezdését érintő jogsértés ne lehetne alappal megállapítható.
[27] Figyelemmel arra, hogy az előzetes tájékoztatás körében is jogsértés volt tapasztalható, az alperes határozatában is hivatkozott a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvénnyel kapcsolatos elvi jelentőségű döntései kapcsán arra, hogy a jogsértés megállapíthatóságával kapcsolatban nincs annak jelentősége, hogy az adott magatartással összefüggésben ismertté váltak-e fogyasztói panaszok vagy sem […]. (Vj/40/2004.), továbbá akár egyetlen fogyasztó területi korlátozása is sérti az EU rendelet, valamint az Fttv. tájékoztatásra vonatkozó előírásait. Rámutatott, azért írta elő általánosságban a szabálytalanság kiküszöbölését, mert a felperes maga is elismerte, hogy mindhárom országot érintően fennállt az a technikai beállítás, mely az applikáció letöltését gátolta. Azzal is érvelt, azért nem értékelte a felperes azon hivatkozását, mely arra vonatkozott, hogy vannak ún. több-bérlős alkalmazások, amelyek módosítják tartalmukat a felhasználó tartózkodási helyétől függően, mivel erre a felperes nem saját gyakorlataként hivatkozott.
[28] A megismételt eljárásra előírtakkal kapcsolatban előadta, hogy az eljárás hivatalból indult, a közérdekű bejelentés alapján. A bejelentő is közérdekű bejelentésként kérte értékelni beadványát, nem kérelemként. Az Ákr. nem határolja be, hogyan juthat a hatóság tudomására olyan ok, mely hivatalbóli eljárás kezdeményezését eredményezheti. Hangsúlyozta, az, hogy a konkrét eljárás hivatalból indult, kiderül a határozat rendelkező részének első bekezdéséből, valamint 1.5 és 2.2.1. pontjából, nem utolsó sorban pedig az eljárást megindító végzésből.
[29] Kiemelte, a perbeli esetben kétféle jogsértés került megállapításra a mobilapplikációval kapcsolatban: a Geo-blocking rendelet 3. cikk (3) bekezdés sérelme, figyelemmel az Fttv. 3. § (1)–(3) bekezdésére, a 6. § (1) bekezdés bf) pontjára, 7. § (1) bekezdésére, 7. § (3) bekezdés a) pontjára (ld. határozat 3.3 pont); valamint a Tesco által a mobilapplikáció általános leírásaként biztosított tájékoztatásában az Fttv. 6. § (1) bekezdés bf) pontjába és 7. § (1) bekezdésébe ütköző megtévesztő mulasztásban megnyilvánuló jogsértés (lásd határozat 3.4 pont). Rámutatott, az utóbbit a felperes nem is vitatta, mert keresetlevelének utolsó érdemi részében előadta, hogy a határozat 3.4 pontjában megállapított jogsértéssel kapcsolatban a keresetlevél megírásakor a mobilalkalmazásban a Gyakran Ismételt Kérdéseknél már a következő tájékoztatás található: Milyen operációs rendszeren működik a mobilalkalmazás? A Clubcard mobilalkalmazás Android és IOS rendszereket használó okostelefonokon használható. Vagyis a felperes a határozatban foglalt ezirányú kötelezettségének eleget tett, így a határozatot csak részben vitatta. Kiemelte, a bíróság azzal, hogy ítéletében mindkét jogsértést vizsgálta, a Pp. 342. § (1) bekezdése szerinti kereseti kérelemhez kötöttség elvét megsértette, mert a felperes a két feltárt jogsértésből csak az egyiket vitatta. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság az Ákr. 3. §-ával, 62. § (2) és (4) bekezdéseivel, 64. § (1) bekezdésével és a Pp. 78. § (2) bekezdésével ellentétben döntött, mert a felperes többszöri elismerő nyilatkozatának bizonyíték jellegét nem fogadta el.
[30] Rámutatott arra, hogy védiratának I. pontjában azt fejtette ki a bíróság számára, hogy a felperes az egyik jogsértést bár nem vitatta, jelzése ellenére sem tett eleget a határozatban foglalt, tájékoztatást érintő kötelezettségének, vagyis az ítéleti megállapítással szemben nem újabb ellentmondást tárt fel, mert a védiratban szereplő tényközlések nem új jogsértés feltárására irányultak, hanem a felperes azon érvelésére reagáltak, hogy a tájékoztatást érintő határozati kötelezettségüknek eleget tett. Kifogásolta, hogy a bíróság a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdéseivel ellentétesen az alperesi érvelést nem a megfelelő módon kezelte, az új eljárást érintő kötelezettséget részben arra alapította, hogy az alperes új tényállási elemet rögzített védiratában, ugyanakkor az csupán az Fgytv. 47. § (2) bekezdésének teljesítésére utaló felperesi érvelésre adott tényszerű válasz volt.
[31] Kifogásolta azt is, hogy a bíróság jogi indokolással nem támasztotta alá, hogy amennyiben az alperes nem bírság szankciót, hanem kötelezést alkalmazott, annak következményeként miért lenne tisztázatlan, hogy az alperes milyen tényállás alapján, milyen jogszabályok megsértését állapította meg, arra is figyelemmel, hogy az EU rendeletbe és az Fttv. előírásaiba ütköző jogsértések nem tartoznak a kötelező bírságkiszabási esetkörbe. Az alperes határozatának indokolásában kifejtette, hogy miért nem alkalmazott fogyasztóvédelmi bírságot. Érvelése szerint a törvényszék határozatának meghozatala során a Pp. 342. § (1) bekezdésének, és 346. § (4)–(5) bekezdéseinek megsértésével járt el akkor, amikor nem fejtette ki, hogy miért lett volna kötelezettsége a hatóságnak közigazgatási bírságot kiszabnia, és a bírság nem alkalmazása miért járna együtt azzal, hogy ezáltal ne lenne tisztázott, hogy milyen tényállás alapján, milyen jogszabályok megsértését állapította meg a hatóság.
[32] Állította, nem jogsértő határozata rendelkező részének III/c. pontja, mivel nem a cseh és szlovák üzemeltetők felé támasztott kötelezettséget, hanem a felperest kötelezte arra, hogy a hatósági eljárás eredményéről tájékoztassa – az egyébként általa a közigazgatási eljárás során bevont – EU-s áruházláncait.
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[34] Rámutatott, a bejelentő állítása semmivel nem alátámasztott, szemben azzal a ténnyel, hogy sokmilliós nem magyar hardverrel történő leolvasás valósul meg, nemcsak Magyarországról, hanem más, harmadik országból is letölthető az adott alkalmazás. Kiemelte, az alperes a tényállás tisztázási kötelezettsége körében sem ezt, sem az applikáció alkalmazhatóságával összefüggő feltárást nem végzett. Az alperes által beismerésnek tekintett nyilatkozattal kapcsolatban rámutatott, a felperes a hivatkozott levélben egy adott pillanatban fennálló technikai probléma kezeléséről tett előadást, nem pedig arról, hogy a szolgáltatás más EU ország állampolgárának nem érhető el, vagy általában vett tiltás vagy korlátozás állna fenn. Hangsúlyozta, az alkalmazás minden szempontból mentes minden olyan megkülönböztetéstől, mely akár állampolgársággal, akár lakóhellyel lenne kapcsolatos. Az alkalmazás letöltése teljes szabadságot biztosít a fogyasztók számára annak érdekében, hogy az applikáció előnyeit élvezhessék az adott országban.
[35] Arra is hivatkozott, nem volt olyan kötelezettsége, hogy külön tájékoztatást adjon bármely felületen, miután korlátozás/tiltás nem állt fenn, ugyanakkor önkéntesen tájékoztatást adott a fogyasztók részére a GYIK körben még a határozat meghozatala előtt. Érvelése szerint téves az az alperesi állítás, hogy a felperes a tájékoztatással a határozatban foglaltakat elismerte volna, így erre nem terjedt ki a kereseti kérelem, mert a felperes ezt a tájékoztatást már a határozat előtt megadta, így ezen kötelezés indokolatlan volt, és a határozat iránti felülvizsgálati kérelem erre is kiterjedt, abban a körben, melyben a felperes a tényállás tisztázási kötelezettség jogszabályi sérelmére utalt.
[36] Azon megállapítás, amely szerint a felperes korlátozta az alkalmazás ország specifikus verzióinak elérhetőségét, érvelése szerint félreértelmezés, mert a felperes mindössze annyit állított, hogy a fogyasztónak választása szerint lehetősége van arra, hogy az alkalmazás megfelelő ország specifikus verziójának a megfelelő változata legyen letölthető, a felperes technikai segítséget nyújtott annak érdekében, hogy a fogyasztó választási szabadsága érvényesülhessen. Éppen ez a nyilatkozat tartalmazza azt is, hogy a nem magyar telefonszámmal/előfizetéssel rendelkező fogyasztók is hozzáférhetnek az alkalmazáshoz.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint érdemben alapos.
[38] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[39] A rendelkezésre álló iratokból az volt megállapítható, hogy a perbeli esetben a felülvizsgálat tárgyát képező hatósági eljárás megindítását egy közérdekű bejelentés előzte meg. A Kúria rámutat, az Ákr. értelmében az eljárás hivatalból vagy kérelemre indul, a perbeli esetben pedig a közérdekű bejelentés nyomán az alperes hivatalból indította meg eljárását a felperessel szemben (PE/002/3093-5/2022. számú végzésével). Mivel pedig a hivatalbóli eljárás megindítása nem függ sem a közérdekű bejelentéstől, sem annak tartalmától, sem az abban foglalt jogsértésektől, az eljárt bíróság tévedett akkor, amikor hiányolta a hivatalbóli eljárás megindításának közérdekű bejelentésben foglaltakon túli indokát. A Kúria hangsúlyozza, az alperes az Fgytv. 43/A. § (4) bekezdése alapján fogyasztóvédelmi hatóságként ellenőrzi többek között a Geo-blocking rendeletben foglaltak betartását, e jogszabály betartásának ellenőrzése érdekében pedig hivatalból eljárást indíthat, anélkül, hogy meg kellene külön jelölnie, hogy a hivatalbóli eljárását a Geo-blocking rendelet betartásának ellenőrzésén túl mi teszi szükségessé. A perbeli eljárást megindító, PE/002/3093-5/2022. számú végzés egyebekben kifejezetten tartalmazza, hogy az alperes a közérdekű bejelentés alapján, a Geo-blocking rendelet érvényesülésének ellenőrzése céljából, hivatalból indít eljárást a felperessel szemben. Helyesen mutatott rá tehát e körben az alperes arra, hogy a hivatalbóli eljárás nincs a közérdekű bejelentés tartalmához kötve, a hatóság a jogsértés észlelése esetén a bejelentésben foglaltakon túl is vizsgálhatja a jogszabályok betartásának megvalósulását.
[40] Nem kifogásolható erre tekintettel az sem, hogy az alperes a jogsértésre vonatkozó megállapításait egyéb bizonyítékokra, így például a felperes nyilatkozataira alapította, mert nincs olyan jogszabályi előírás, amely szerint kizárólag a közérdekű bejelentésben foglaltak alapján állapítható meg a jogszabálysértés, különös tekintettel arra, hogy a perbeli esetben az alperes hivatalból indított eljárást a közérdekű bejelentés alapján a felperessel szemben. Az alperes helytállóan hivatkozott e körben az Ákr. 3. §-a szerinti hivatalbóliság elvére, amelynek egyik része éppen arra vonatkozik, hogy az alperes a tényállást hivatalból állapítja meg, és határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét. Tévesen érvelt ezért azzal az eljárt bíróság jogerős ítéletében, hogy az alperes által sem vitatottan a közérdekű bejelentő nyilatkozata alapján – a bizonyítékok rendelkezésre bocsátásának a hiánya miatt – a jogsértés nem volt tisztázható, mert e körülménynek nem volt jelentősége a hivatalból megindított eljárásra és a hivatalbóliság elvére tekintettel.
[41] A jogerős ítélet mindezek mellett tévesen értékelte azt is, hogy az alperesnek a jogsértés megállapítása körében figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy egyedi esetről van szó. A Kúria rámutat arra, hogy a jogsértés megállapítása körében nem bír relevanciával a jogsértéssel érintettek köre, az kizárólag a jogsértésre tekintettel megállapítandó jogkövetkezmény (szankció) körében értékelhető, amennyiben annak figyelembe vételét a jogszabály mérlegelési körülményként előírja, amit egyebekben a perbeli esetben az alperes a szankció megválasztásakor értékelt is. Az alperes helyesen hivatkozott e körben felülvizsgálati kérelmében e mellett arra is, hogy a jogsértés minden uniós állampolgárt érinthetett, akik a felperesi jogsértés miatt nem használhatták a magyar applikációt és akadályozva voltak a klubkártya kedvezmények igénybevételében a magyarországi üzletekben.
[42] A jogerős ítéleti megállapításokkal szemben az alperesi határozat nem a Geo-blocking rendelet 3. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban állapított meg jogsértést, az alperesi határozat ugyanis egyértelmű a tekintetben, hogy az EU rendelet 3. cikk (1) bekezdésének sérelme nem volt bizonyítható a hatósági eljárás során, a közérdekű bejelentéssel élő megfelelő együttműködésének hiányában (alperesi határozat 3.2.1. pont). Ezért tévesen utalt arra a jogerős ítélet, hogy az alperes nem értékelte azt, hogy a felperes álláspontja szerint sem állampolgársági, sem területi alapon nem korlátozta a hozzáférést, mert az EU rendelet erre vonatkozó 3. cikk (1) bekezdése tekintetében az alperes nem állapított meg jogsértést. Az alperes okszerűen kifogásolta azt is felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős ítélet az alperesi határozatnak a Geo-blocking rendelet 3. cikk (3) bekezdése körében megállapítottakra jogszabálysértő módon egyáltalán nem tér ki, annak ellenére, hogy az alperesi határozat e tekintetben jogsértést állapított meg, kötelezést ír elő határozatában a felperes számára, továbbá, hogy a felperes keresetében vitatta a Geo-blocking rendelet 3. cikk (3) bekezdése tekintetében megállapítottakat. A jogerős ítélet emellett tévesen hivatkozott az ún. több-bérlős alkalmazások alperes általi figyelmen kívül hagyására is, mert arra a felperes általánosságban, és nem a saját gyakorlataként hivatkozott, így az a perbeli esetben nem volt releváns.
[44] Jogosan vitatta mindemellett az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős ítélet nem támasztotta alá, hogy amennyiben az alperes bírság szankciót nem alkalmazott, „az alperes a közérdekű bejelentésben foglaltakra tekintettel pontosan milyen tényállás alapján, mely jogszabályok megsértését állapította meg”, mert a fentiekben kifejtettek szerint az alperes nem volt kötve a közérdekű bejelentésben foglaltakhoz a jogsértés megállapítása során, továbbá, mert határozatából egyértelműen megállapítható a felperes terhére rótt jogsértés.
[45] A cseh és szlovák üzemeltetők irányába előírt tájékoztatási kötelezettség körében a Kúria osztotta a jogerős ítéletben foglaltakat. Az alperes mint fogyasztóvédelmi hatóság a felperessel szemben indított (és indíthatott) fogyasztóvédelmi eljárást, és a felperessel szemben vizsgálta az uniós és nemzeti jogszabályokban foglaltak betartását. Az alperes a felperes működésének jogszerűségét vizsgálta, a cseh és szlovák üzemeltetők felé a felperes részére még tájékoztatási kötelezettséget sem írhat elő, még az „önkéntes jogkövetés elérése” érdekében sem, mert nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami erre az alperest felhatalmazná, ilyenre egyebekben az alperes maga sem hivatkozott.
[46] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróság az alperesi határozat felülvizsgálatát nem korlátozhatja a közérdekű bejelentésben foglaltakra, hanem az alperes által hivatalból indított eljárás és az alapján meghozott határozat jogszerűségét kell vizsgálnia, a jogsértés körében nem értékelheti, hogy az a felperes állítása szerint egyedi eset volt. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak továbbá állást kell foglalnia a Geo-blocking rendelet 3. cikk (3) bekezdése körében az alperes által megállapított jogsértésről.
(Kúria Kfv.IV.37.274/2024/6.)