A társtettesség megállapításához szükséges szándékegységnek nem feltétele az előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet.
A terhelt annak tudatában és abba belenyugodva bántalmazta a sértetteket, hogy abba társai is bekapcsolódhatnak (be is kapcsolódtak).
Ehhez képest a társtettesi elkövetői minőség alól csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát. Ha azonban a kinyilvánított szándékot valóra váltó együttműködő jelenlétet választja, akkor annak megfelelően felel társtettesként [Btk. 13. § (3) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek. és (8) bek. I. ford.] és társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek. és (3) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, halmazati büntetését 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra enyhítette. Pontosította a bűnjelekre, illetve egyes tárgyalási határnapokra vonatkozó utalást, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt tekintetétben helybenhagyta.
[3] Az indítvány által támadott jogerős tényállás lényege a következő.
A vádbeli napra virradó éjszaka a település egyik szórakozóhelyén zenés rendezvényt tartottak, amelyen részt vett 1. számú és 2. számú sértett, valamint előbbi barátnője, 1. számú tanú is.
A vendéglátó egység teraszán 1. számú sértett és – az V. r. és a VI. r. terheltek unokatestvére – a 2. számú tanú között nézeteltérés alakult ki. A szóváltás tettlegességig fajult, melynek során 2. számú tanú vállon ütötte 1. számú sértettet, aki ezt követően védekezésképpen két ízben ütést mért 2. számú tanúra, utóbbit el is lökte magától, majd 2. számú sértettel és 1. számú tanúval együtt hajnali 2 óra 30 perc körül elhagyták a szórakozóhelyet, és gyalogosan átmentek a piactéren található másik rendezvényre.
Az I. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. terheltek 2 óra 15 perc és 2 óra 32 perc között érkeztek a parkolóba, ahová a VI. r. terhelt egy fekete színű, BMW típusú személygépkocsival állt be utasával, a 3. számú tanúval. Miután leparkoltak, odament hozzájuk a már ott tartózkodó III. r. terhelt és jelen ügyben nem szereplő társa, majd beszélgetni kezdtek. Ezután érkezett meg az V. r. terhelt egy Mercedes típusú személygépkocsival, amelyben utasként az I. r. és a IV. r. terhelt, továbbá ismerősük, 4. számú tanú foglalt helyet. Csatlakoztak a többiekhez, majd megjelent 2. számú tanú is, aki beszámolt nekik a szórakozóhely teraszán történt incidensről. Ezen feldühödve a III. r., az I. r., az V. r. és a IV. r. terhelt és jelen ügyben nem szereplő társuk az utcákon keresni kezdték 1. számú sértettet, de mivel nem találták meg, visszamentek a parkolóba. A sértettek 2019. szeptember 14-én 3 óra 10 perckor visszaindultak a tér felé, majd szembetalálkoztak a III. r. terhelttel és jelen ügyben nem szereplő társával, akik közölték velük, hogy a többiek keresik őket. A sértettek egy épület aljában található, a főutcát a térrel összekötő átjárón haladtak át, miközben a III. r. terhelt és társa követték őket. Az átjáróba érve a III. r. terhelt váratlanul, hátulról, nekifutásból hátba rúgta 1. számú sértettet, aki ettől megtántorodott. Ezt látva 2. számú sértett a barátja védelmére kelt úgy, hogy a jobb kezével, tenyérrel arcon csapta a III. r. terheltet, aki az állának bal oldalát ért ütéstől hátralépett. Ekkor 2. számú sértettet a III. r. terhelt társa hátulról megtámadta, és megütötte őt. A kiabálásra a többi terhelt is az átjáróhoz futott úgy, hogy az I. r. terhelt volt elöl. Közben a sértettek kiértek az átjáróból, és az épület mögötti térkövezett területen tartózkodtak. A terheltek és társuk ekkor elsőként 1. számú sértettre támadtak, őt körbevették és valamennyien ütni-verni kezdték ököllel, illetve többször bele is rúgtak. 1. számú sértett egy ideig próbált védekezni, majd a földre került, ahol a terheltek tovább ütötték és rugdosták őt. A földön fekvő sértettet a fején, illetve a felsőtestén mindegyik terhelt legalább egyszer megrúgta. Ezt látva 2. számú sértett megpróbált közbeavatkozni úgy, hogy az egyik terhelt nyakát megfogta. Ekkor mind a hat terhelt rátámadt 2. számú sértettre, őt mindannyian legalább egy-egy alkalommal megütötték, amelynek következtében ő is a földre került.
Eközben 1. számú sértettnek sikerült a földről felkelnie és elindulnia a terheltek felé, akik ismét mindannyian rátámadtak, és ököllel ütlegelték, az I. r. terhelt olyan erővel vágta fejbe 1. számú sértettet, hogy összeesett, és a térkővel borított földre zuhant úgy, hogy eszméletét veszítette. Észlelve, hogy 1. számú sértett mozdulatlanul fekszik, az egyik terhelt felkiáltott: „Ez meghalt!”, mire mind a hatan elmenekültek a helyszínről, visszafutottak a parkolóba és – a IV. r. terheltet kivéve – elhajtottak a helyszínről. A IV. r. terhelt a parkolóból visszasétált a sértettekhez.
1. számú sértettet összességében legalább 14, ütésekben és rúgásokban megtestesült tompa erőbehatás érte, ezekből összesen legalább 9 a fejét, legalább közepes-nagy erővel legalább 6 a bal oldali falcsontját, illetve nyakszirtjét, valamint a jobb oldali falcsontját-halántékát; legalább kis-közepes erővel legalább 3 a bal homlokát-halántékát, a bal orcáját és az orrgyökét érte. A sértett jobb vállízületének és lapockájának környezetét legalább 4 legalább kis-közepes erejű, míg a jobb hüvelykujját legalább 1 kis erejű tompa erőbehatás érte.
Az egymással összehangoltan, szándékegységben cselekvő terheltektől elszenvedett ütések/rúgások következtében 1. számú sértett koponyájának jobb oldali falcsontján elmozdulás nélküli, 1 cm hosszúságú, ténylegesen 4-6 hét gyógytartamú törés keletkezett. Az 1. számú sértettnél legalább közepes fokú agyrázódás, valamint több helyen koponyaűri vérzés is kialakult, egyrészt a bal oldali fali-nyakszirti tájékon, túlnyomórészt a keményburok alatt, másrészt a pókhálóhártya alatt, a bal homloklebenyén, az e területen keletkezett több (kisebb) agyzúzódása környezetében. Koponyaűri vérzései 3-4 hét, míg az agyzúzódásai 4-6 hét tényleges gyógytartamúak egyenként és összességükben is, azonban ezek az agysérülések nála közvetlen életveszélyes állapotot eredményeztek. E sérülések jellegét, elhelyezkedését és keletkezési mechanizmusát tekintve fennállt a még súlyosabb – nagyobb tömegű, térfoglaló jellegű koponyaűri vérzésekben, nagyobb kiterjedésű agyzúzódásokban, agyduzzanathoz társuló következményes koponyaűri nyomásfokozódás kialakulásában is megnyilvánulható – eredmény kialakulásának lehetősége is.
1. számú sértett a fején, a kezén, a jobb vállán zúzódások, hámhorzsolások keletkeztek. A sértett vérbeszűrődései, zúzódásai és hámhorzsolásai tényleges gyógytartama egyenként és összességükben is nyolc napon belüliek. 1. számú sértett – a közvetlen életveszélyes állapotára figyelemmel – 2019. szeptember 24. napjáig részesült kórházi ellátásban.
(2. számú sértett a terheltektől elszenvedett bántalmazás következtében – egyebek mellett – az állkapocscsontja bal rágóízületi végén enyhe elmozdulással járó haránttörést szenvedett, amelynek tényleges gyógytartama 4 hét.)
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt – a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját megjelölve – elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan eltérő minősítés és enyhébb büntetés kiszabása érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[5] Indokai szerint a bíróság törvénysértően minősítette az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekményt a Btk. 164. § (1), (3) és (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének. Az irányadó tényállás alapján a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűncselekményét lehetett volna megállapítani, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így cselekményének törvénysértő minősítése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[7] Indokai szerint az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a IV. r. terhelt a társaival együttesen, szándékegységben bántalmazta 1. számú sértettet és 2. számú sértettet, amelynek következtében 1. számú sértett több sérülés mellett közvetlen életveszélyes állapotba került, 2. számú sértett pedig nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A felülvizsgálati indítvány figyelmen kívül hagyja 1. számú sértett esetében a sérüléseknek az irányadó tényállásban rögzített gyógytartamát.
[8] Álláspontja szerint a társtettesi szándékegység meglétének nem feltétele előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet. Közös bántalmazás esetén, amikoris valamennyi elkövető tisztában van társai cselekvőségével, és saját tevékenységét annak ismeretében, ahhoz képest alakítja, fejti ki, közömbös, hogy a súlyosabb minősítést megalapozó sérülést éppen melyik elkövető fizikai erőkifejtése idézte elő. Az okozott eredményért az elkövetők társtettesként felelnek, ezért a bíróság a cselekményt helyesen minősítette, és törvényes a kiszabott büntetés is.
[9] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a támadott határozatokat a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[10] A IV. r. terhelt az ügyészség indítványára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában írtakat lényegében megismételve hangsúlyozta, hogy az 1. számú sértett sérüléseinek gyógytartama nyolc napon túli, ezért cselekménye a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés megállapítására alkalmas, mert az életveszélyt okozó testi sértésnek nincs törvényi tényállásban ettől eltérően rögzített gyógytartama. Indítványait fenntartotta.
[11] A IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[13] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[14] A Be. 659. § (1) bekezdéséből következően a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[15] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.].
[16] A IV. r. terhelt azt vitatta, hogy a jogerős tényállásban írt magatartása társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntette megállapítására alapot adhat.
[17] A Btk. 164. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el; a (3) bekezdés szerint, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette, míg a (8) bekezdés I. fordulata alapján, ha életveszélyt okozva követi el, az elkövető emiatt büntetendő.
[18] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– a IV. r. terhelt társai nézeteltérésbe kerültek 1. számú sértettel, amelynek eredményeként a III. r. terhelt és társa követték őt és társát, 2. számú sértettet, majd a III. r. terhelt hátulról, nekifutásból hátba rúgta 1. számú sértettet, aki ettől megtántorodott;
– 2. számú sértett 1. számú sértett védelmére kelt és a jobb kezével, tenyérrel arcon csapta a III. r. terheltet, majd 2. számú sértettet a III. r. terhelt társa hátulról megtámadta és megütötte;
– ekkor a többi, a IV. r. terhelt is – és társuk – 1. számú sértettre támadt, őt körbevették és valamennyien ütni-verni kezdték ököllel, illetve többször bele is rúgtak;
– 1. számú sértett a földre került, ahol a terheltek őt tovább ütötték és rugdosták;
– a földön fekvő sértettet a fején, illetve a felsőtestén mindegyik terhelt – így a IV. r. terhelt is – legalább egyszer megrúgta;
– 2. számú sértett az egyik terhelt nyakát megfogta, ekkor mind a hat terhelt – közöttük a IV. r. terhelt – rátámadt 2. számú sértettre, és őt mindannyian legalább egy-egy alkalommal megütötték, amelynek következtében ő is a földre került;
– eközben 1. számú sértett elindult a terheltek felé, akik ennek láttán ismét mindannyian – így a IV. r. terhelt is – rátámadtak és ököllel ütlegelték, és az I. r. terhelt olyan erővel vágta fejbe, hogy összeesett, a térkővel borított földre zuhant, és az eszméletét veszítette;
– a terheltek, miután észlelték, hogy 1. számú sértett mozdulatlanul fekszik, a helyszínről elmenekültek, majd a IV. r. terhelt visszasétált a sértettekhez;
– a bántalmazás következtében 1. számú sértett számos sérülést szenvedett, agysérülései közvetlen életveszélyes állapotot eredményeztek (míg 2. számú sértett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett el).
[19] Az indítvány tehát a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. A Kúria ennek kapcsán rámutat a következőkre.
[20] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
[21] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[22] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[23] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[24] Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
[25] Az irányadó tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a IV. r. terhelt társaival együtt 1. számú sértettre támadt, őt körbevették, valamennyien bántalmazták ököllel, illetve többször bele is rúgtak, majd, amikor sértett a földre került, tovább ütötték és rugdosták, a földön fekvő sértettet a fején, illetve a felsőtestén mindegyik terhelt – így a IV. r. terhelt is – legalább egyszer megrúgta.
[26] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása tekintetében nyilvánvaló különbség van (lehet) az egyes bántalmazási módokat illetően, jelen esetben azonban az ököllel való ütés, a lábbal való rúgás, a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága értelemszerűen a súlyosabb sérülés lehetőségét magában hordozta.
[27] Az pedig az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a IV. r. terhelt elkövetési magatartása nem limitált, a társaihoz kapcsolódó, és alkalmas a súlyosabb eredménnyel járó sérülés okozására.
[28] Miként az be is következett, 1. számú sértett ugyanis életveszélyes sérülést szenvedett el. Márpedig, ha a testi sértéssel okozott sérülés a Btk. 164. § (8) bekezdés I. fordulata szerinti életveszélyt eredményezett, az elkövető e cselekmény miatt büntetendő.
[29] Továbbmenve, az pedig nyilvánvalóan ténykérdés, hogy 1. számú sértett életveszélyt okozó sérülést szenvedett el, amelynek megállapítása mint orvosi szakkérdés, az igazságügyi orvosszakértő feladata volt.
[30] A IV. r. terhelt vitatta a társtettesség megállapítását.
[31] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[32] A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.
[33] Az elkövető (így a társtettes) választja meg mindig magatartásának módját, ami – értelemszerűen – helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan, és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető – ekként közvetlen – közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[34] Ilyen külvilágbeli, fizikai feltételek mellett ugyanis – önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan – nincs észszerű alapja, és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető magatartásának tudattartalma nem fogja át a másik elkövető magatartását (BH 2019.36., Kúria Bfv.III.36/2018/7.).
[35] A társtettesség megállapításához szükséges szándékegységnek nem feltétele az előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet.
[36] A közös elkövetés többféle együttes magatartást is jelenthet, ide tartozik az is – miként jelen ügyben –, ha a társtettesek közvetlen egymást követően, térben és időben lényegében egyszerre valósítják meg a törvényi tényállást.
[37] A terheltek cselekvősége tehát egyazon térben és időben zajlott, az eseménysorban megszakítás nem volt. A IV. r. terhelt a sértettek terhelttársai bántalmazása során mindvégig a helyszínen volt, a tevékenységüktől nem határolódott el, így egymás előtt tudott volt a további terhelttársak cselekvősége. A IV. r. terhelt annak tudatában és abba belenyugodva bántalmazta a sértetteket, hogy abba társai is bekapcsolódhatnak (be is kapcsolódtak), amint a IV. r. terhelt is terhelttársai cselekményéhez csatlakozva bántalmazta a sértetteket.
[38] Ehhez képest a társtettesi elkövetői minőség alól csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát, és az elkövetés helyszínéről nyomban eltávozik. Ha azonban a kinyilvánított szándékot valóra váltó együttműködő jelenlétet választja, akkor annak megfelelően felel társtettesként (BH 2019.36., Kúria Bfv.III.36/2018/7.).
[39] Társtettesként felelnek az elkövetők az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva, akarategységben, közösen bántalmazzák. Ez esetben nincs jelentősége, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell büntetőjogi felelősségüket megállapítani (BH 2017.357.II., Kúria Bfv.III.430/2017/7.).
[40] Ekként nem sértett törvény az eljárt bíróság, amikor a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében is [Btk. 164. § (1) bek. és (8) bek. I. fordulat] megállapította.
[41] Ehhez képest a IV. r. terhelttel szemben – egyébként halmazati büntetésként – kiszabott, a törvényi minimumot alig meghaladó 2 év 6 hónap szabadságvesztés büntetés nyilvánvalóan nem törvénysértő.
[42] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[43] Ekként a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a IV. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a IV. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.790/2023/10.)