Az Euratom rendelet 3. cikke alapján alkalmazandó 6. cikk (1) bekezdése szerint, amennyiben a felperessel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, melynek időtartamára az elsőfokú hatóság a végrehajtást felfüggesztette, ez az intézkedés az elévülést megszakítja, a megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újra kezdődik, jogvesztő határidő hiányában függetlenül a többéves támogatási program végleges lezárulásának időpontjától [2988/1995. Ek. (Euratom rendelet) 3. Cikk (1) bek., 6. Cikk (1) bek.; 67/2007. (VII. 26.) FVM rendelet (Jogcímrendelet) 4. § (4) bek. c), g) pont, 9. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008. február 7-én az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 67/2007. (VII. 26.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján támogatás iránti kérelmet terjesztett elő a Magyar Államkincstár (továbbiakban: elsőfokú hatóság) jogelődjéhez: a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (a továbbiakban: jogelőd elsőfokú hatóság). A jogelőd elsőfokú hatóság határozatával 2009. január 1. és 2013. december 31. közötti működtetési időszakra 10 149 200 Ft jövedelempótló támogatást állapított meg, majd a felperes 2008. december 22-én előterjesztett 90%-os kifizetési kérelmének - megismételt eljárásban – helyt adott.
[2] A jogelőd elsőfokú hatóság a 2009–2011. évekre vállalt kötelezettségek teljesítésének 2012. március 28. és 29. napján tartott helyszíni ellenőrzésén feltárta, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott vállalkozói igazolvány másolaton szereplő adatok nem egyeznek meg az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő adatokkal (adószám, születési hely és idő), továbbá a felperessel szerződéses kapcsolatban álló Kft.-nél (a továbbiakban: Kft.) 2012. június 14-én tartott helyszíni ellenőrzésen megállapította, hogy a felperes által bemutatott számlák nem szerepelnek e cég könyvelésében.
[3] A felperes 2013. január 31-én benyújtott, a támogatás további 10%-ának a kifizetése iránti kérelmére indult eljárást a jogelőd elsőfokú hatóság 2014. február 24-én kelt végzésével felfüggesztette – az általa tett feljelentés alapján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Igazgatóságánál költségvetési csalás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen indult eljárás jogerős befejezéséig.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt Miniszterelnökséget vezető Miniszter (alperesi jogelőd) végzésével az elsőfokú eljárást felfüggesztő végzést helybenhagyta. A felperes által előterjesztett bíróság általi felülvizsgálat iránti keresetet a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. május 27-én kelt 7.Kpk.27.149/2016/3. számú végzésével elutasította.
[5] A büntetőeljárásban a Szolnoki Törvényszék végzésével helybenhagyott, a Szolnoki Járásbíróság ítéletével a felperest költségvetési csalás bűntettében bűnösnek mondta ki megállapítva, hogy a Kft. részére 2009. június 30. és 2011. július 31. közötti időszakban kiállított 6 db számlán szereplő gazdasági események nem történtek meg, a számlák ellenértékét a felperes nem kapta meg, gazdaságának működését valótlan tartalmú okiratokkal igazolta.
[6] A felfüggesztést követően indult közigazgatási eljárásban az elsőfokú hatóság 2019. december 11-én kiadott belföldi jogsegély kérelmére a Belügyminisztérium Okmányfelügyeleti Főosztálya 2019. december 20-án kelt BMOFO/810-2/2019. számú adatszolgáltatása szerint az X. évben született felperes 2016. november 23. napja óta szerepel az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, illetve 2017. február 17. napjától örökösi jogon folytatja az 1938-ban született X.Y. megszűnt egyéni vállalkozói tevékenységét.
[7] Az elsőfokú hatóság határozatával – a Jogcímrendelet 9. § (1) bekezdésére hivatkozással – a kifizetési kérelmet elutasította, a támogatási jogosultságot megszüntette, a felperest jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte.
[8] Indokolása szerint felperes a gazdasági működését valótlan tartalmú okirattal igazolta, nem teljesítette a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltakat, továbbá az egyéni vállalkozók nyilvántartásában 2009. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakban egyáltalán nem szerepelt, megsértette ezzel a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés g) pontja szerinti előírásokat.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[10] Indokolásában hivatkozott a mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Támogatási tv.) 64. § (1) bekezdésére, a Tanács 1995. december 18-i az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EK Euratom rendelet (a továbbiakban: Euratom rendelet) 11. cikkére, 1. cikk (2) bekezdésére, 3. cikk (1) bekezdésére és a Kúria döntéseire.
[11] Rögzítette, hogy a szabálytalanságot a 2012. június 14-i helyszíni ellenőrzésen állapították meg, mely időponttól számos, a szabálytalansággal kapcsolatos eljárási cselekmény történt, több hatósági és bírósági eljárás folyt. Ezen eljárások és cselekmények több alkalommal is megszakították a 4 éves elévülési időt, így a 2020. július 13-án meghozott támogatási jogosultságot megszüntető határozat idején az elévülés még nem következett be.
[12] A Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés c) pontja egyértelműen előírja a működtetési időszakra vonatkozó, a gazdaság működésével kapcsolatos bizonylatok megőrzését, a 4. § (4) bekezdés g) pontja pedig a támogatási határozat kézhezvételét követő 5 évig az egyéni vállalkozókénti tevékenység végzését. A felperes ezeket a kötelezettségeket nem teljesítette, így a Jogcímrendelet 9. § (1) bekezdése szerint a támogatást jogosulatlanul vette igénybe.
A felperes keresete, az alperes védirata
[13] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak – az elsőfokú határozatra is kiterjedő – megsemmisítését.
[14] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a hatóság támogatás visszakövetelési jogosultsága elévült. A Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott több éves programok esetében a jogosulatlan részvétel megállapításához való jog mindaddig nem évül el, amíg a program véglegesen le nem zárul, mely időpontig van jogszerű lehetőség a Támogatási tv. 57. § (3) bekezdése alapján a jogosultságot érintő határozat saját hatáskörben történő módosítására, visszavonására.
[15] Utalt az Euratom rendelet 2. cikk (4) bekezdése szerint alkalmazandó a Támogatási tv. mellett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a 6:21. §-ára, a Kúria Kfv.IV.35.207/2020/7. számú, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-367/09. számú (Belgisch Interventie – EN Restitutiebureau kontra SGS Belgium NV Társasi) döntéseire.
[16] Jelen eljárással érintett támogatásnál a Támogatási tv. 64. § (1) bekezdése szerint az elévülési határidő 5 év, amennyiben közösségi jogi aktus nem rendelkezik eltérően. Figyelemmel azonban arra, hogy a perbeli támogatás olyan uniós költségvetési forrásból finanszírozott, amely az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerint „többéves programnak” minősül – amit a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés g) pontja is alátámaszt –, az Euratom rendelet szabályai alapján az elévülési idő a program zárásával: 2016. június 30-án bekövetkezett.
[17] Lényeges eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú hatóság az együttműködési kötelezettségét megsértve nem szólította fel a Támogatási tv. 51. § (4) bekezdése és 41. § (1) bekezdése alapján az egyéni vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatban hiánypótlásra.
A jogerős ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[20] Döntése a Ptk. 6:21. §-ának, a Támogatási törvény 64. § (1) bekezdés a), b) pontok, az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdésének, a 6. cikk (1), (3) bekezdéseinek, 11. cikk rendelkezésein alapul, hivatkozott a Kúria több eseti döntésére, és az Euratom rendelet közvetlen alkalmazhatóságára.
[21] Elsődlegesen vizsgálta az elévülés kérdését, megállapítva, hogy a Támogatási tv. 64. § (1) bekezdésében foglalt 5 évvel szemben az elévülési idő 4 év. A felperes kifizetési kérelmére indult eljárást a büntetőeljárás miatt az Euratom rendelet 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően az elsőfokú hatóság 2014. február 24-én felfüggesztette, amely jogszabályi ok az elévülést megszakította. Az Euratom rendelet 6. cikk (3) bekezdése szerint az eljárás a másodfokú jogerős büntető ítélet meghozatalával 2017. október 12. napján indult újra, mely időponttól számított 4 éves (2021. október 12-ig tartó) elévülési időn belül az elsőfokú hatóság 2020. július 13-án meghozta határozatát, így az elévülés nem következett be.
[22] Megállapította, az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, a Támogatási tv. 41. § (1) bekezdése, 51. § (1) bekezdése, 52. § (3) bekezdése szerinti eljárásjogi jogsértés nem merült fel.
[23] Az ügy érdemét érintően a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés b)–c) és g) pontjaira hivatkozott. A c) ponttal összefüggésben kifejtette, hogy felperes a terhére rótt kötelezettség megsértését nem vitatta, így azt érdemben nem vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy e kötelezettségszegése már önmagában megalapozza a teljes támogatási összeg visszakövetelését. A g) pont alapján rögzítette, hogy felperesnek 2009. január 1-jétől 2013. december 31-ig egyéni vállalkozóként kellett volna a mezőgazdasági tevékenységet folytatnia, azonban a működtetés időszaka alatt az egyéni vállalkozói nyilvántartásban nem szerepelt, csak az követően (2016. november 23-tól), így ezt a kötelezettségét sem teljesítette.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának – az elsőfokú határozatra is kiterjedő – megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.
[25] Álláspontja szerint az alperes visszakövetelési joga elévült, vitatta az elsőfokú ítélet [41] bekezdésének megállapítását, mert az elévülés megszakadása nem jogszabályi oknál fogva következett be. Az elévülés megszakadásának is objektív korlátja az elévülési véghatáridő. Változatlanul fenntartotta a program lezárásához kapcsolódó, a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés g) pontjára, a kifizetési időszak időtartamára (2015. december 31.), a zárójelentés beküldésére (2016. június 30.) vonatkozó határidőkkel kapcsolatosan kifejtett álláspontját.
[26] Utalt az EUB C-367/09. számú ügyben hozott ítéletére, a tagállamok jogszabályainak elsődlegességére, az Euratom rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített elévülési időre, a 2. cikk (4) bekezdésére, 6. cikk (1) bekezdésére, a keresetlevelében kifejtettekkel egyezően a Ptk. 6:21. §-ára, a Kúria Kfv.IV.35.207/2020/7. számú döntésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[33] A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy alperes a felperesi kifizetési kérelmét elutasító, a támogatási jogosultságot megszüntető és a támogatási összeg visszafizetésére kötelező határozatát elévülési határidőn belül, jogszerűen hozta-e meg.
[34] A peres felek egyetértettek abban, hogy jelen eljárásban nem a Támogatási tv. 64. § (1) bekezdésében szabályozott 5 éves, hanem az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerinti 4 éves elévülési határidő az irányadó, figyelemmel az Euratom rendeletnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikkére, valamint az Euratom rendelet 11. cikkének második fordulatára, a közvetlen alkalmazhatóságra.
[35] Nem volt vitatott az sem, hogy az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdésének általános szabálya szerint többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárul, mely jelen eljárással érintett agrár-környezetgazdálkodási támogatási (EMVA-ÁKG) ügyben az EK rendelet 82. cikk (1) bekezdése szerint – a program megvalósításáról szóló zárójelentés bizottság részére történt megküldésének napjáig: 2016. június 30-ig.
[36] A Kúria a felperesi hivatkozás kapcsán vizsgálta, hogy a program végleges lezárása jogvesztő határidőnek minősül-e, illetőleg, hogy van-e lehetőség az elévülés megszakadására.
[37] Az Euratom rendelet 2. cikk (4) bekezdése szerint, figyelemmel az alkalmazandó közösségi jogra, a közösségi ellenőrzések, intézkedések és szankciók alkalmazásának eljárásaira nézve a tagállamok jogszabályai az irányadók. Ennek megfelelően az elsődlegesen alkalmazandó Támogatási tv. szabályain túl nem kizárt az elévüléssel, az időmúlással összefüggésben a Ptk. 6:21. §-ának alkalmazása, mely kimondja, hogy a jogosultág gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
A Ptk. szabályrendszerében tehát az időmúlásnak kétféle jogi joghatása lehet: a jogvesztés vagy elévülés. Jogvesztés kimondásának hiányában az elévülés szabályai alkalmazandók.
[38] A felperes hivatkozásával szemben a program végleges lezárását kimondó határidő – erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jogvesztő határidő, így önmagában az időpont bekövetkezése (2016. június 30.) az igényérvényesítési, illetőleg jogosulatlan igénylés esetén a visszakövetelési jogosultság megszüntetését nem eredményezi, ahogyan az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdése is rögzíti az elévülés megszakadásának eseteit.
[39] Az elévülés megszakadására vonatkozóan az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdése az elévülésre vonatkozó általános szabály mellett speciális szabályokat is rögzít, kimondva, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újra kezdődik. E szabályozás az elévülés bekövetkezésének legkésőbbi időpontjaként az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napját jelöli meg, kivételként említve a közigazgatási eljárásnak a 6. cikk (1) bekezdése szerinti felfüggesztését.
[40] Az Euratom rendelet 6. cikk (1) bekezdése szerint a jelen rendelet hatálybalépésekor érvényben lévő ágazati szabályok alapján elfogadott közösségi közigazgatási intézkedések és szankciók sérelme nélkül a pénzbeli szankciók, mint például közigazgatási bírság kiszabása a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatával felfüggeszthetők, amennyiben büntetőeljárást indítottak az érintett személlyel szemben ugyanazon tények vonatkozásában. A közigazgatási eljárás felfüggesztése megszakítja a 3. cikkben meghatározott elévülési időt. A (2) bekezdés alapján, ha a büntetőeljárás nem folytatódik, a felfüggesztett közigazgatási eljárás folytatódik. A (3) bekezdés értelmében, amikor a büntetőeljárás lezárul, a felfüggesztett közigazgatási eljárás folytatódik, ha csak ezt általános jogelvek ki nem zárják.
[41] A felperes felülvizsgálati kérelmében az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerinti elévülési szabályokra hivatkozott, mellyel kapcsolatban az EUB a C-367/09. számú ítélete [68] bekezdésében kimondta: „Az elévülési határidők rendeltetése általában véve az, hogy biztosítsák a jogbiztonságot. Ez a rendeltetés nem teljesülne teljes mértékben, ha 2988/95. rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített elévülési időt a nemzeti hatóságok minden, a körülírt tevékenységet nem érintő, és kellő pontossággal körülírt ügyleteket érintő szabálytalanság gyanújával össze nem függő általános ellenőrzési cselekménye megszakíthatná.”, melyet a Kúria Kfv.IV.35.207/2020/7. számú ítéletének [33]–[34] bekezdései is rögzítettek. Az EUB és a Kúria hivatkozott döntései azonban nem az Euratom rendeletnek a 3. cikk (1) bekezdés utolsó mondatában felhívott 6. cikk (1) bekezdés kivételes szabályára („kivéve, ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették”), és annak értelmezésére vonatkoznak.
[42] A felülvizsgálattal érintett ügyben – jogvesztő határidő hiányában – az Euratom rendelet 3. cikk (1) bekezdésében kivételként említett 6. cikk (1) bekezdése szerinti eset valósult meg, a felperessel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, melynek időtartamára az elsőfokú hatóság a végrehajtást felfüggesztette. Ez az intézkedés az elévülést megszakította, a megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újra kezdődött.
[43] A feltárt tényállás alapján a jogerős ítélet iratszerűen rögzíti felperesnek a támogatás 10%-a kifizetésére irányuló kérelme (2013. január 31.), az elsőfokú hatóság eljárást felfüggesztő végzése egyben az elévülés megszakadása (2014. február 24), a büntetőeljárás jogerős befejezése és az elévülés újrakezdése (2017. október 12.) időpontjait.
[44] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság 2020. július 13-án kelt határozatát az Euratom rendelet 6. cikk (3) bekezdése, illetőleg a 3. cikk (1) bekezdése szerint a 4 éves elévülési időn (2021. október 12.) belül hozta meg, ezért a felperes elévülési kifogása nem alapos.
[46] A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúria még kiemeli, hogy a peradatok, közigazgatási iratok egyértelműen alátámasztják – figyelemmel a Belügyminisztérium Okmányfelügyeleti Főosztályától kapott adatokra –, hogy felperes csupán 2016. november 23-tól szerepelt az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, nem teljesítette a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés g) pontja szerinti feltételeket. A tisztázott tényállás mellett nem volt indokolt a felperes hivatkozásával szemben hiánypótlási felhívás kiadása.
[47] Emellett, ahogy ezt az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [47] bekezdésében helyesen állapította meg, felperes a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés c) pontját - a bizonylat megőrzési kötelezettség megsértését - a bírósági eljárásban nem vitatta, mely már önmagában, további vizsgálat nélkül, megalapozza a Jogcímrendelet 9. § (1) bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettséget. A felperes által megjelölt jogszabálysértések tehát nem voltak megállapíthatóak.
[48] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.074/2023/7.)