I. Amennyiben a hatóság határozatának rendelkező része az építésügyi és építésfelügyeleti jogkört egyaránt tartalmazza, de az indokolásból egyértelműen megállapítható, hogy a hatóság a döntését építésfelügyeleti jogkörében, arra hatáskörrel rendelkező hatóságként hozta meg, a hatáskör hiánya miatt semmisségi ok nem áll fenn.
II. A felperesnek a perindítási határidőben előadott indokai határozzák meg a közigazgatási per vizsgálatának kereteit. A keresetváltoztatás, illetve keresetkiterjesztés körében ezért részletesen vizsgálni kell, hogy a felperes a perindítási határidőn belül előterjesztett keresetlevelében milyen jogszabálysértést állított, tartalmilag mely körben vitatta az alperes határozatában foglaltakat és ezzel összefüggésben milyen jogsérelmet jelölt meg. Amennyiben a felperes első tárgyaláson előadott hivatkozásai a keresetlevélben foglaltakhoz okszerűen sem kapcsolhatók, az a Kp. 43. § (1) bekezdésében szabályozott tiltott keresetváltoztatásnak, illetve keresetkiterjesztésnek minősül, melyet az elsőfokú bíróságnak nem kell érdemben vizsgálnia [1997. évi LXVIII. törvény (Étv.) 46. § (2) bek. b), d) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek. a) pont, 43. § (1) bek., 78. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2021. szeptember 22-én bejelentés alapján a perbeli ingatlanon építésfelügyeleti ellenőrzést tartott. A helyszíni szemle megállapításai és a nyilvántartásban rendelkezésre álló építési tervdokumentáció alapján 2021. november 23. napján építésrendészeti eljárást indított, majd a 2021. december 8-án meghozott, PE/ETDR-EP/16426-6/2021. számú határozatában kötelezte a felperest, hogy a perbeli ingatlant – a döntés véglegessé válását követő hat hónapon belül – tegye szabályossá oly módon, hogy az ingatlanon elvégzett szabálytalan épületbővítéseket bontsa el. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek – a perbeli ingatlanra vonatkozó – a meglévő épület bővítése iránt előterjesztett kérelmét a 2020. november 20-án kelt PE/ETDR-EP/16113-6/2020. számú határozatával elutasította. Az épület bővítésére vonatkozó építési engedély kérelmet és annak dokumentációját az ÉTDR-be feltöltötték. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 18. § (1) bekezdését, 38. § (1) bekezdését, továbbá a Helyi Építési Szabályzat (a továbbiakban: HÉSZ) 23–24. §-ait és 2. számú mellékletét felhívva, megállapította, hogy az ingatlanon megvalósított építési tevékenység szabálytalannak minősül, mert az meghaladja a telek megengedett legnagyobb beépítési mértékére és épületmagasságra vonatkozó HÉSZ-ben megállapított értéket. A szabálytalanul megépített épületrészek elbontására vonatkozó kötelezést az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eljr.) 17. §-ára, 67. §-ára és 1. számú mellékletére alapította.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[2] A felperes az alperes határozata ellen közigazgatási pert indított, keresetében az alperes határozatának a megsemmisítését kérte. Az Eljr. 67. § (3) bekezdés b) pontjára, (3a) és (3b) bekezdésére utalva, arra hivatkozott, hogy az általa megvalósított épületbővítés nem volt szabálytalan. Amennyiben annak részbeni szabálytalansága megállapítható, a hatóságnak elsősorban a fennmaradási engedély kérelem előterjesztésének lehetőségét, másodsorban a szabályossá tétel feltételeit kellett volna vizsgálnia, és csak ezután rendelhette volna el a számára súlyos érdeksérelemmel járó bontást. Hangsúlyozta, hogy a perbeli ingatlanon minden korábbi építés szabályosan, engedély alapján történt, a jelenlegi építés szabályosságát támasztja alá a polgármester 2020. november 11-én kelt településképi véleménye is, amely az építést engedélyezésre javasolta. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (1)–(2) bekezdését szó szerint idézve arra is hivatkozott, hogy az alperes a határozata meghozatala során nem tartotta be a rendeltetésszerűség, jóhiszeműség, szakszerűség és az ügyféllel való együttműködés elvét, mert a jogszabályban előírt vizsgálat nélkül a számára aránytalan és nagy érdeksérelemmel járó bontás szankciót rendelt el.
[3] A felperes az első tárgyaláson további kereseti hivatkozásokat tett. E szerint: 1. A határozat rendelkező része nem közérhető, nem végrehajtható, mely az Ákr. 81. §-át sérti. 2. Az eljárás megindítására nyitva álló 60 nap szubjektív határidő letelt, figyelemmel az Étv. 48/A. § (5) bekezdésére, továbbá az Ákr. 50. § (4) bekezdésére és 52. § (4) bekezdésére. 3. A településképi véleményt az alperesnek a döntés meghozatalánál bizonyítékként figyelembe kellett volna venni, de erre a határozatban nincs utalás (Eljr. 44. § (2) bekezdés). 4. A határozat indokolása hiányos az építmény magasság számítására vonatkozóan és az indokolásból nem állapítható meg az sem, hogy az alperes vitatja-e az építmény építési helyen belüli elhelyezkedését (HÉSZ 20. § (4) bekezdés, 24. § (4) bekezdés). Kifejtette, hogy e hivatkozások sorrendben a keresetlevele [19], [21], [24] és [25] bekezdéseihez kapcsolódnak.
[4] Az alperes a védiratában – a határozatában foglalt indokokat fenntartva – a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[5] A Budapest Környéki Törvényszék ítéletével a felperes keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. Indokolásában az Étv. 48/A. § (1) bekezdés a)–b) pontját, (1a) és (2) bekezdését, az Eljr. 17. § (1) bekezdését, 67. § (2) bekezdés b) pontját és a HÉSZ 24. § (5) bekezdését felhívva, kifejtette, hogy a felperes – a hétvégi ház bővítése iránti építési engedély kérelmének elutasítása ellenére – 2021 januárjában megkezdte a perbeli ingatlanon az épület bővítését, amely önmagában is szabálytalan építési tevékenységnek minősült. Az építésfelügyeleti ellenőrzés során a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy kisebb eltérésekkel az elutasított építési engedély kérelemhez benyújtott tervdokumentáció szerint végezte az építkezést. A közigazgatási iratanyagban elfekvő, építési engedély iránti kérelmet elutasító határozat indokolásából az is megállapítható, hogy a teleknek a már meglévő beépítési mértéke sem felelt meg a HÉSZ előírásainak, túlépített volt, ezért az épületbővítés áttervezéssel sem volt szabályossá tehető. Leszögezte, hogy a felperes által megvalósított építési tevékenység az épületmagasságra és a beépítési mértékre vonatkozó HÉSZ előírásainak nem felelt meg, ezért az alperes az építés szabálytalan voltát helytállóan állapította meg, és a bontás elrendelésére vonatkozó döntése is megalapozott. A már fennálló túlépítettség folytán objektíve fel sem merülhetett a bővítés szabályossá tétele, illetve a fennmaradási engedély benyújtására vonatkozó felhívás kibocsátása.
[6] A felperesnek az első tárgyaláson előadott hivatkozásait a Kp. 43. § (2) bekezdése alapján meg nem engedett keresetváltoztatásnak tekintette, kiemelve, hogy a felperes a keresetindítási határidőn belül előterjesztett írásbeli keresetéhez képest új megtámadási irányt kívánt szabni a közigazgatási perben. E körben hivatkozott a közzétett Kf.VI.39.149/2020/8. számú kúriai ítéletre. Kiemelte, hogy a felperes a határidőben előterjesztett keresetében nem sérelmezte az alperes határozata rendelkező részének hiányosságát, az eljárási határidő túllépését, az épület magasság számítására és építési helyre vonatkozó indokolási hiányosságot. Az újonnan előadott érvei a korábbi kereseti indokaitól alapvetően eltértek, ezért azok érdemben nem voltak vizsgálhatók.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[7] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, és az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[8] Hangsúlyozta, hogy alperes határozata rendelkező részéből, illetőleg a határozat indokolása ötödik oldal utolsó bekezdéséből az következik, hogy az alperes két különböző hatáskörében (építésügyi és építésfelügyeleti) folytatta le az eljárást és hozta meg a határozatát, amely miatt a határozata semmis. A semmisségi okot a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja és a 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna figyelembe vennie. Kiemelte, hogy alapvető eljárási jogot sértene, amennyiben a semmis hatósági döntést kellene végrehajtania, mert a semmisség a legsúlyosabb orvosolhatatlan eljárási szabályszegés. Ezzel összefüggésben utalt a Kúria Kfv.IV.37.936/2015/8. számú határozatára.
[9] Az elsőfokú bíróság keresetváltoztatásra vonatkozó megállapításait – a településképi vélemény bizonyítékként történő figyelembevételére vonatkozó érvelésén kívül – vitatva, kifejtette, hogy egyértelmű iránymutatás szükséges arra vonatkozóan, hogy „a jogsérelem keresetlevélben történő bármilyen módon történő említése elegendő a Kp. 43. §-ának megfelelő keresetváltoztatás érdekében”. Álláspontja szerint az elsőfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy minden egyes új jogszabályhely esetében megjelölte, hogy az a keresetlevél mely pontjának kiegészítését jelenti. Érvei alátámasztására a Kúria Kfv.II.37.754/2021/7. számú határozatában foglaltakra is hivatkozott. Kiemelte, hogy a keresetváltoztatás téves értelmezése miatt az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson előadott hivatkozásaival összefüggésben a kereseti kérelmét nem merítette ki.
[10] Állította, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 78. § (2) bekezdése szerinti tényállástisztázási, továbbá a Kp. 84. § (2) bekezdés és a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Nem vette figyelembe, hogy az épület HÉSZ-t sértő volta nem azt jelenti, hogy a szabálytalan épületrészek az újonnan végzett építési tevékenység eredményeképpen jöttek létre. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában jogszabálysértő módon nem tért ki az épület szabályosságának megállapítására vonatkozó szakértői bizonyítás mellőzésének okaira sem.
[11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, hivatkozva arra, hogy a jogerős ítélet a jogszabályban foglaltaknak maradéktalanul megfelel. A felperes semmisségi kifogásával összefüggésben kifejtette, hogy építésügyi és építésfelügyeleti jogkörben egyaránt jogosult eljárni. A határozata ötödik oldalán a jogszabályi rendelkezések valóban mindkét hatáskörre utalnak, de az indokolás tartalma alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelen ügyben építésfelügyeleti jogkörében járt el. A felperes által felhívott kúriai határozat eltérő tényállása okán nem releváns. A felperes első tárgyaláson tett nyilatkozataival összefüggésben részletesen kifejtette, hogy azok egyenként miért minősülnek meg nem engedett keresetváltoztatásnak, kiemelve, hogy az ezzel ellentétes álláspont a Kp. 43. § (1) bekezdése szabályának a kiüresedéséhez vezetne. Álláspontja szerint a tényállás tisztázási kötelezettségének eljárása során, továbbá az elsőfokú bíróság a közigazgatási perben eleget tett, a felperes által előterjesztett szakértői bizonyítás a rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel szükségtelen volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az – az alábbiak szerint – nem alapos.
[13] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, 108. § (1) bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[14] A Kúria mindenekelőtt a felperesnek a határozat semmisségére vonatkozóan előterjesztett felülvizsgálati érvelését vizsgálta meg. A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes határozata semmis, mivel annak rendelkező részéből és az indokolásából az a következtetés vonható le, hogy a döntését valójában két (építésügyi és építésfelügyeleti) hatáskörben hozta meg. E semmisséget pedig az elsőfokú bíróságnak a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja alapján hivatalból kellett volna figyelembe vennie.
[15] A Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja szerint a bíróság hivatalból veszi figyelembe a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni. Az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja szerint a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha – az ideiglenes intézkedést kivéve – az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe. A fenti rendelkezések értelmében tehát semmisségi oknak az a körülmény tekintendő, amennyiben a hatóság az eljárását hatáskör hiányában folytatja le.
[16] A közigazgatási határozatoknak a közigazgatási hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései szerinti semmisségét az 1/2019. KMPJE Jogegységi határozatában értelmezte. A jogegységi határozat megállapításai a két törvény szövegazonosságára tekintettel az Ákr. rendelkezéseinek értelmezésére is irányadók. A jogegységi határozat értelmében a közigazgatási döntés semmisségét a Ket., illetőleg a külön törvényben szabályozott körülmények alapozhatják meg. Törvény kifejezett és egyértelmű rendelkezésében meg nem jelölt ok semmisséget nem eredményezhet, a semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető. A hatáskörre vonatkozó garanciális szabály akkor sérül, ha az ügy nem hatósági ügy vagy hatósági ügy ugyan, de az ágazati jogszabály nem az eljárt hatóságra, illetve nem arra a szintű igazgatási szervre telepítette a hatáskört.
[17] A jelen ügyben megállapítható, hogy az alperes a határozata rendelkező részében hatáskörként valóban az építésügyi hatósági és építésfelügyeleti jogkört határozta meg, ugyanakkor a határozata indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy bejelentés alapján a perbeli ingatlanon a helyszíni ellenőrzést építésfelügyeleti jogkörében folytatta le (határozat 2. oldal második bekezdés), majd az Eljr. 67. § (2) bekezdése alapján, az ellenőrzés megállapításaira tekintettel építésfelügyeleti hatósági jogkörében építésrendészeti eljárást indított (2. oldal harmadik bekezdés) és a bontást elrendelő döntését ezen eljárásban hozta meg. A felperes érvelésével szemben a határozat indokolásának utolsó bekezdésében a hatáskörre vonatkozóan az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. és 3. §-ára hivatkozás sem mond ennek ellent, figyelemmel arra, hogy az Étv. és Eljr. tételesen kijelöli, hogy mely eljárások tartoznak az építésügyi [pl. építési engedélyezési, használatbavételi engedélyezési, bontási engedélyezési eljárás, Étv. 34. § (2) bekezdés], illetőleg mely eljárások az építésfelügyeleti [pl. építési folyamat felügyelete, Étv. 46. § (2) bekezdés] hatóság hatáskörébe. Az alperes a határozata indokolásában részletesen idézte az eljárása szempontjából releváns jogszabályokat, ami nem hagy kétséget afelől, hogy az eljárását építésfelügyeleti hatáskörben folytatta le. A szabálytalan építési tevékenység feltárása érdekében ellenőrzést tartott, amely alapján építésrendészeti eljárást indított az Étv. 46. § (2) bekezdés b) és d) pontjára figyelemmel, ezért az alperes hatáskörének hiánya, illetőleg két hatáskörben történő eljárása miatt a határozat semmissége fel sem merült. Erre tekintettel a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a semmisség ok figyelmen kívül hagyása miatt a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontjába ütközően jogszabálysértő.
[18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a per első tárgyalásán a határozat rendelkező része és indokolása általa megjelölt hiányosságával és az eljárási határidő túllépésével kapcsolatos nyilatkozatai a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján tiltott keresetváltoztatásnak minősülnek. Álláspontja szerint a per első tárgyalásán előadottak kapcsolódnak az előterjesztett keresetéhez, az elsőfokú perben megtartott első tárgyalás jegyzőkönyvéből egyértelműen megállapítható, hogy minden egyes új jogszabályhely tekintetében megjelölte, hogy az a keresetlevél mely pontjának a kiegészítését jelenti. Ezt támasztja alá az is, hogy az alperes ezt követően előterjesztett írásbeli beadványa szintén hivatkozik a keresetlevél korábbi pontjaira. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a településképi vélemény bizonyítékként történő értékelésével összefüggő jogsérelme esetén nem vitatta az elsőfokú bíróság Kp. 43. § (1) bekezdése alapján tett megállapításait, ezért a Kúria azt nem vizsgálta.
[19] A Kp. 43. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezéseire csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
[20] A keresetváltoztatás, illetve keresetkiterjesztés e szabálya lényegében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) hatálya alatt irányadó 335/A. § rendelkezéséhez képest nem változott, a bírói gyakorlat e rendelkezést a közigazgatási perek speciális voltához igazodóan ítéli meg. Az rPp. 335/A. § értelmezésére számos kúriai határozat áll rendelkezésre, amelyekben elfoglalt jogi álláspontot a kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról szóló KK. 34. állásfoglalás, illetve az ezt követően ugyanezen tárgyban meghozott 2/2011. (V. 9.) KK vélemény is tartalmazza. A kialakult bírói gyakorlat szerint a kereset megváltoztatására legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőség. Az ott előadottaknak a törvényes határidőn belül már előadott kereseti indokokkal szoros oksági kapcsolatban állónak kell lennie. A kizárólag eljárási jogszabálysértésre hivatkozó kereseti kérelem a per első tárgyalásán anyagi jogszabálysértésre nem terjeszthető ki és fordítva sem. A határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereset önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes a határozatot teljes terjedelmében, minden megállapítására kiterjedően vitatja, minden ügyben külön kell vizsgálni, hogy a kereset a határozat mely tartalmára és ezzel összefüggésben milyen jogszabálysértésre irányul (pl. Kfv.I.35.809/2013/5., Kfv.I.35.325/2014/9., Kfv.I.35.390/2015/4., Kfv.III.35.359/2015/7., Kfv.V.35.307/2021/5., Kfv.I.35.090/2016/6., Kfv.I.35.570/2016/11., Kfv.VI.34.458/2017/5., Kfv.IV.35.001/2018/10., Kfv.VI.37.380/2018/23.).
[21] A Kp. 43. § (1) bekezdése az rPp. 335/A. § (1) bekezdésében foglaltakat lényegében azonosan tartalmazza, ennek megfelelően az újabb bírói gyakorlat hasonlóan foglalt állást a meg nem engedett keresetváltoztatás, illetve keresetkiterjesztés kérdéséről. A Kúria az rPp. 335/A. § értelmezését tartalmazó Kfv.VI.37.458/2017/5. számú ítélet [16] bekezdésére utalva a Kfv.I.35.432/2019/5. számú ítélete [24] bekezdésében kifejezetten is megerősítette, hogy a Kp. hatálybalépése előtti jogértelmezés változatlanul irányadó. Ennek megfelelően a Kúria a Kfv.VI.39.149/2020/8. számú ítéletében elvi éllel szögezte le, hogy a keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. A Kúria ezen ítélete indokolásában kiemelte, hogy a keresetváltoztatás (illetve a keresetkiterjesztés) a közigazgatási perben szigorú feltételhez kötött, ami – a perkoncentráció, az eljárás észszerű időn belüli lefolytatása, a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben való elbírálhatósága követelményeinek megfelelően – a per elhúzódásának megakadályozását célozza. A Kp. 43. § (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás (keresetkiterjesztés) körében – utaló szabály hiányában – a Pp. rendelkezései és fogalom meghatározásai nem alkalmazhatóak. A felperesnek legkésőbb a perindítási határidő leteltéig előadott kereseti indokai határozzák meg a közigazgatási per irányát, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának kereteit. A felperes a perindítási határidő letelte után, de a per első tárgyalásának befejezése előtt csak a már előadott kereseti indokai körében változtathat, azokat kibonthatja, részletezheti, pontosíthatja, ha megállapítható, hogy az a kereseti érveléséből okszerűen következik, ugyanakkor e kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új szempontok bevezetése, a per teljesen új irányát eredményezné, ezért az nem megengedett.
[22] Ugyanezen álláspontot foglalta el a Kúria a Kp. 43. § értelmezésével összefüggésben a Kfv.VII.37.666/2020/5., Kfv.III.37.946/2020/7., Kfv.IV.37.299/2021/5., Kf.VI.39.085/2021/5., Kfv.IV.37.364/2022/5., Kfv.VII.37.677/2022/6., Kfv.IV.37.874/2022/7., Kfv.IV.37.100/2023/10. és Kfv.I.37.261/2023/5. számú határozataiban.
[23] A jelen esetben a felperes a perbeli ingatlanon elvégzett szabálytalan épületbővítés elbontására kötelező határozattal szemben előterjesztett keresetében általánosságban arra hivatkozott, hogy az általa megvalósított épületbővítés nem volt szabálytalan, amennyiben pedig a szabálytalanság megállapítható, a hatóságnak a bontás elrendelését megelőzően a szabályossá tétel, illetőleg a fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatásának lehetőségét kellett volna mérlegelnie. Idézte az Ákr. 2. § (1) és (2) bekezdését, hivatkozva a rendeltetésszerűség, jóhiszeműség, szakszerűség és az ügyféllel való együttműködés elvére, ehhez pedig azt az indokolást fűzte, hogy az alperes a jogszabályban előírt vizsgálat nélkül, azonnal a számára aránytalan, nagy érdeksérelmet jelentő bontás szankciót rendelte el.
[24] A keresetlevél tartalmi elemzéséből az következik, hogy a felperes a rendeltetésszerűség, jóhiszeműség, szakszerűség és az ügyféllel való együttműködés elvének sérelmét a szabálytalan építési tevékenység jogkövetkezménye körében, az általa kötelezően alkalmazni vélt sorrendiség hiányához kötötte. Ehhez képest a határozat rendelkező részének végrehajthatatlansága, nem közérthető volta (Ákr. 81. §), a határozat indokolásának hiányossága az építmény magasság és az építmény építési helyen történő elhelyezkedése tekintetében, illetve az eljárás megindítására nyitva álló határidő elmulasztása [Eljr. 44. § (2) bekezdés], olyan új jogszabálysértésekre hivatkozások, amelyek a kereseti kérelemben foglaltakhoz okszerűen nem kapcsolhatók, annak ellenére, hogy azokat a felperes az első tárgyaláson tett nyilatkozatában a keresetlevele meghatározott pontjához rendelte.
[25] A Kúria a Kfv.IV.37.100/2023/10. számú ítéletében kiemelte, hogy egy jogszabályhely keresetlevélben történő idézése, a kapcsolódó tényállítások és a konkrét jogsérelem megjelölése hiányában, nem minősül előterjesztett kereseti indoknak. Mindebből következően a felperes által a keresetlevélben több bekezdésben idézett Ákr. 2. § (1) és (2) bekezdése csak az arra vonatkozó szövegesen is megjelölt jogsérelemként értelmezhető. A keresetváltoztatás, illetve keresetkiterjesztés megengedhetősége körében mindig vizsgálni kell, hogy a keresetlevél tartalmilag mely körben vitatja az alperes határozatában foglaltakat, mert ez határozza meg a közigazgatási per kereteit. A felperes a fenti alapelvi rendelkezésekhez kizárólag azt a szöveges magyarázatot fűzte, hogy az alperes döntése azért ütközik a megjelölt alapelvekbe, mert a bontást, mint legsúlyosabb szankciót a fennmaradási engedély kérelem előterjesztésének lehetősége, az építés szabályossá tétele vizsgálata nélkül rendelte el. Ehhez képest a felperes által állított határozat indokolási hiányossága, a rendelkező rész érthetetlen volta és végrehajthatatlansága, továbbá az eljárási határidő megsértése nem minősíthető a keresetben előadottak további kifejtésének, magyarázatának vagy bővítésének, azok a keresetben megjelölt jogszabálysértésekhez okszerűen nem kapcsolhatók. A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást arról, hogy a felperes első tárgyaláson előterjesztett fenti hivatkozásai nem kapcsolhatók a törvényes határidőben előterjesztett keresete tartalmához, ezért azok tiltott keresetkiterjesztésnek minősülnek.
[26] A felperes által megjelölt Kfv.II.37.754/2021/7. számú határozat eltérő tényállása okán a jelen ügyben nem volt alkalmazható. Abban az ügyben a Kúria a keresetváltoztatás körében elsődlegesen azt vizsgálta, hogyan kell értékelni az első tárgyaláson a bírói pervezetés miatt elő nem adott, és bírói felhívásra utóbb előterjesztett nyilatkozat tartalmát. Ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a bírói felhívásra utóbb írásban előterjesztett beadványban foglaltakat az első tárgyaláson előadott kereseti nyilatkozatként kell elbírálni. Vizsgálta továbbá, hogy a fennmaradási engedélykérelem felhívására vonatkozó – önálló jogorvoslattal nem támadható – végzés ellen előterjesztett keresetben foglaltakat az elsőfokú bíróságnak érdemben is kellett-e értékelnie. Az elsőfokú bíróság a végzéssel és a bontást elrendelő határozattal szemben előterjesztett kereseteket egyesítette, majd a végzés jogszerűségének vizsgálata iránti pert megszüntette. Ítélete indokolásában a végzéssel összefüggő kereseti hivatkozásokat a részbeni permegszüntetés miatt érdemben nem vizsgálta. A Kúria végzése szerint a fennmaradási engedély kérelem előterjesztésére vonatkozó felhívás jogszerűsége a bontást elrendelő határozat ellen előterjesztett kereset alapján indult közigazgatási perben vitatható, ezért az elsőfokú bíróságot a felperes erre vonatkozó érvei érdemi elbírálására utasította.
[27] A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt is állította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázási kötelezettségének a keresetváltoztatással, illetve keresetkiterjesztéssel érintett körben a Kp. 78. § (2) bekezdésébe ütköző módon nem tett eleget, illetve nem értékelte, hogy a HÉSZ megsértése miatti szabályszerűtlenség nem azt jelenti, hogy az az újonnan végzett építési tevékenység körében jött létre. Az elsőfokú bíróság a Kp. 43. § értelmezésével összefüggésben helytálló megállapítást tett, ezért az első tárgyaláson előadott körben a tényállás tisztázási kötelezettsége nem állt fenn. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve való értékelését elvégezte, ezért a Kp. fenti rendelkezését nem sértette meg. A felperes felülvizsgálati érvelésével szemben az elsőfokú bíróság a Kp. 84. § (2) bekezdése és a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének is eleget tett. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésére abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az az ügy érdemére is kihatott. A felperes állításával szemben az elsőfokú ítélet a releváns tényállást és a rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve azok megfelelő értékelését tartalmazza. Nem volt relevanciája annak a ténynek, hogy a több évtizeddel ezelőtt megvalósított építési tevékenység folytán létrejött épület már szabálytalan volt, a bontás ugyanis – a határozat rendelkező részéből kitűnően – kizárólag az újonnan (a 2021. évben megvalósított építési tevékenységgel) létrehozott épületrészeket érintette.
[28] A felperes képviseletében eljáró jogi képviselő a 2022. november 2-án napján megtartott első tárgyaláson (a 12. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal) akként nyilatkozott, hogy „a keresetlevélben előadott szakértői bizonyítási indítványt a keresetlevélben megjelölt körben nem tartja fenn”. A keresetlevélben a felperes a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 302. §-a alapján magánszakértői vélemény benyújtásának engedélyezését kérte arra vonatkozóan, hogy a vitatott épületrész ténylegesen szabálytalan-e, és amennyiben igen, úgy milyen műszaki megoldással tehető szabályossá, illetve fennmaradásának milyen egyéb műszaki feltételei vannak. Az első tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából kitűnően a felperes képviseletében eljáró felperesi jogi képviselő e körben nem tartotta fenn a bizonyítási indítványát. A tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal további részében a határozat rendelkező részének, illetve indokolásának hiányosságát állította, miszerint nem lehet megállapítani, hogy a bontás elrendelése mely épületrészekre vonatkozik, esetlegesen azok érintik-e a 40 éve fennálló épületrészeket. A határozat e hiányosságára vonatkozó bizonyítási kötelezettsége függvényében nyilatkozott utóbb úgy, hogy e felsorolt határozati hiányosságokra vonatkozóan az alperes védekezésétől függően a „szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt fenntartja”. Miután e bizonyítási indítvány egyértelműen a tiltott keresetkiterjesztéshez kapcsolódott, a felperes felülvizsgálati érvelésével szemben az elsőfokú bíróságnak e bizonyítási indítvány mellőzésének okairól nem kellett kötelezően számot adnia.
[29] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.806/2023/8.)