A keresetváltoztatás engedélyezésénél a bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a fél a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 217. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben terjesztette-e elő, a kérelem tartalmazza-e a Pp. 217. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeket, a fél csatolta-e a Pp. 217. § (3) bekezdésében megjelölt bizonyítékokat, továbbá a megváltoztatott kereset vonatkozásában fennáll-e a keresetlevél-visszautasítási okok bármelyike. Ha a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelem e követelményeknek nem felel meg, a bíróság azt a Pp. 218. § (1) bekezdése szerint visszautasítja. A tartalmi vizsgálat körében a megengedhetőség Pp. 215. § (1) bekezdésében írt feltételei fennállásának kérdésében kell állást foglalni, és ennek eredményétől függően, a Pp. 219. § (1) bekezdése alapján a keresetváltoztatás engedélyezésének vagy a keresetváltoztatás iránti kérelem elutasításának van helye [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2. § (1) bek., 215. § (1) bek. a) pont, 217. § (1)–(3) bek., 218. § (1) bek., 219. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I–II. rendű felperesek a 2016. július 9-én született és 2019. március 1-jén elhunyt gyermek szülei, a III–IV. rendű felperesek pedig a testvérei. A gyermeken 2019. február 22-én ütköztek ki a vírusos eredetű bárányhimlő tünetei. A II. rendű felperes 2019. február 26-án a gyermeket az alperes gyermekambulanciájára vitte. Az alperes orvosa a gyermeket vizsgálat után azzal a tájékoztatással bocsátotta otthonába, hogy ismételt hányás esetén haladéktalanul jelentkezzen kontrollra. Az ismételt hányás miatt még aznap este megtörtént a gyermek osztályos felvétele. Másnap a gyermek jó általános állapotát rögzítették, de mivel többször lázas volt, ezért további megfigyelésre kórházban tartották. 2019. február 28-án a nappali műszakban az osztályon szakorvos nem volt, az orvosi feladatokat tényleges felügyelet nélkül a rezidens gyakornok végezte, aki 13 óra 30 percig tartózkodott az osztályon. A gyermek délelőtti vizsgálata alapján az állapotát minden szempontból kielégítőnek találta.
[2] Az ügyeletes szakorvos a II. rendű felperes jelzésére 17 óra 45 perckor a gyermeket megvizsgálta, és az állapotát összességében egy kezdődő sokkos állapotnak értékelte. A gyermek tudatának feltisztulása érdekében infundálást alkalmazott, és az alacsony oxigén szaturáció miatt oxigén adását rendelte el. A gyermek tudata a kezelés ellenére nem tisztult fel, szapora szívverés és nehézlégzés jellemezte. A rosszabbodó általános állapotára tekintettel este mentővel egy gyermekgyógyászati klinikára szállították, ahol közepesen súlyos általános állapotban vették fel. Kórismeként a bárányhimlő fertőzés talaján kialakult, súlyos bakteriális szepszisnek megfelelő vérmérgezést, sokk állapotát és többszervi elégtelenséget rögzítettek. A haladéktalanul megkezdett kombinált antibiotikumos kezelés, a centrális vénabiztosítás és gépi lélegeztetés ellenére a perifériás keringése romlott. 2019. március 1-jén a reggeli órákban az állapota tovább rosszabbodott, a súlyos perifériás keringési elégtelenség és a sokk tünetei fennmaradtak, szívleállás lépett fel, és az újraélesztés ellenére a gyermek 9 óra 25 perckor elhunyt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperesek keresetükben a családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértésének megállapítását és az alperesnek az I–II. rendű felperesek javára személyenként 6 000 000 forint sérelemdíj, a III–IV. rendű felperesek javára személyenként 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését kérték. Állították, hogy a hozzátartozójuk kezelése során az alperes orvosai nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény előírásainak megfelelő gondossággal jártak el, amikor nem tárták fel a gyermek tényleges egészségi állapotát, és nem alkalmazták a gyógyuláshoz szükséges kezeléseket. Az I–II. rendű felperesek perfelvételi szakban előterjesztett keresetváltoztatásukban annak megállapítását is kérték, hogy az alperes megsértette a testi épséghez és lelki egészséghez fűződő személyiségi jogukat, amire figyelemmel személyenként további 10 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A per érdemi szakában, az igazságügyi orvosszakértői vélemény és az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény ismeretében újabb, az elsőfokú bíróság által engedélyezett keresetváltoztatást terjesztettek elő, amelyben az I. rendű felperes 20 000 000 forint sérelemdíjat, a II. rendű felperes 30 000 000 forint sérelemdíjat követelt az alperestől.
[4] Az alperes kérte az érdemi tárgyalási szakban előterjesztett keresetváltoztatás iránti kérelem visszautasítását, hivatkozván arra, hogy az I–II. rendű felperesek új tényt nem jelöltek meg. Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, valamint az I–II. rendű felperesek testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 12 000.000 forint, a II. rendű felperesnek 15 000.000 forint, a III. rendű felperesnek 3 000 000 forint és a IV. rendű felperesnek 3 000 000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[6] Az alperes észrevételeire tekintettel kiegészített és aggálymentesnek minősített igazságügyi orvosszakértői véleményt az ítélkezése alapjául maradéktalanul elfogadta, azt a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal összhangban állónak értékelte. Annak alapján megállapította, hogy a gyermek betegsége vírusos eredetű bárányhimlő volt, annak talaján szövődményként bakteriális fertőzés, tüdőgyulladás és hemofagocitózis alakult ki, és mindezek a gyermek többszervi elégtelenségéhez, perifériás keringésének összeomlásához vezettek, együttesen a közvetlen halálát okozták. Kiemelte, hogy a szakvélemény értelmében a gyermek kezelése egyértelműen nem felelt meg az orvosszakmai szabályoknak. A szakvéleményből idézte, hogy ha a gyermeknél elvégzik a gyakorlatnak megfelelő fizikális vizsgálatokat, lefolytatják a szakma szabályai szerint előírt diagnosztikai vizsgálatokat (laborvizsgálat, mellkasröntgen, hasi ultrahang), valamint megfelelően figyelik a gyermek általános állapotát, végül a gyermek megkapja a megfelelő gyógyszereket, akkor csaknem kategorikusan kijelenthető, hogy a gyermek életben maradt volna, és ezért az alperes tevékenysége, valamint a gyermek halála között közvetlen oksági összefüggés állapítható meg.
[7] Mindezek miatt tényként állapította meg, hogy a gyermek halála az alperes diagnosztikai tévedésére és gyógykezelési mulasztására visszavezethető okból következett be. Rögzítette: a diagnosztikai tévedésben közrejátszott, hogy a kezelés során csak részben volt biztosított a megfelelő szakorvosi ellátás.
[8] Erre tekintettel megállapította a felperesek teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga megsértését. Az I–II. rendű felperesek testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogának megállapítását az egyesített igazságügyi pszichológus és elmeorvos szakértői véleményt is értékelve azzal indokolta, hogy a szülők gyászreakciója a hozzátartozó elvesztésével együtt járó lelki fájdalmat jelentősen meghaladta, és gyermekük adott körülmények között történt elvesztésének fájó emléke egy életen át elkíséri őket. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az I–II. rendű felperesek nemcsak a hozzátartozójukat vesztették el, hanem a jogsértéssel a saját egészségük is sérült. Az alperes jogsértését és felróhatóságát kirívóan súlyosnak minősítette. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor jelentőséget tulajdonított annak, hogy a II. rendű felperes a kórházban tartózkodása alatt közvetlenül átélte a gyermeke súlyosbodó állapotát, ami a gyermek elvesztése után szükségszerűen önvádba fordult át, és ezért lelki sérülései lényegesen súlyosabbak az I. rendű felpereséhez képest.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett – a keresetnek helyt adó – részében helybenhagyta.
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (1) bekezdése szerinti eljárásjogi felülbírálati jogkörében eljárva megállapította, hogy az elsőfokú eljárás fellebbezésben megjelölt lényeges szabályainak az ügy érdemi eldöntésére kiható megsértése hiányában, illetve a megállapítható eljárási szabálysértés másodfokú eljárásban történt orvoslása miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének nem volt helye.
[11] Kifejtette, hogy a fellebbezésben előadottakkal szemben a Pp. 215. § (1) bekezdés a) pontja az elsőfokú eljárás során nem sérült, mert a keresetváltoztatás megengedhetőségének feltételei a második keresetváltoztatás engedélyezése során fennálltak. Álláspontja szerint a szakvélemény elkészülte után előterjesztett újabb keresetváltoztatásnak az említett jogszabályhely alapján helye volt, a felperesek ugyanis a keresetfelemelés indokaként nemcsak – a perfelvételi szakban történt keresetváltoztatás okaként megjelölt – elhúzódó gyászreakcióra, hanem az alperes mulasztásainak súlyára is hivatkoztak. Rámutatott: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (3) bekezdése értelmében a sérelemdíj mértékének megállapításakor a bíróság a jogsértés súlyára és a felróhatóság mértékére is figyelemmel van, ezért e körülmények, amelyeket a felperesek kizárólag a szakvéleményből ismerhettek meg, mindenképpen lehetőséget biztosítottak a keresetváltoztatásra. Mindezt azonban azért nem tartotta meghatározó jelentőségűnek, mert az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összege az első keresetváltoztatással érintett összegeket nem haladta meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, eshetőlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását” és a kereset elutasítását kérte.
[17] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – a Pp. 2. § (1) bekezdését, 215. § (1) bekezdés a) pontját, 217. § (1) bekezdését jelölte meg.
[18] Megismételte azt a hivatkozását, hogy a második keresetváltoztatás új tény megjelölése hiányában nem volt megengedhető. Előadta, hogy a keresetváltoztatás okaként feltüntetett tények közül a mulasztás súlya a 2021. február 2-án kézbesített igazságügyi orvosszakértői véleményből megismerhető volt, a felperesek ugyanakkor az ettől az időponttól számított, a Pp. 217. § (1) bekezdésében írt határidőn belül a keresetváltoztatás iránti kérelmüket nem terjesztették elő. A felperesek által megjelölt másik tény, az elhúzódó gyászreakció tekintetében pedig állította, hogy a felperesek arra már a korábbi kereset és az első keresetváltoztatás tényalapja körében utaltak. Emiatt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a második keresetváltoztatást engedélyezte.
[21] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[23] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.
[26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében is vitatta a második, az érdemi tárgyalási szakban előterjesztett keresetváltoztatás megengedhetőségét. Ezzel kapcsolatban a következőkből kellett kiindulni. A keresetváltoztatás engedélyezésénél a bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a fél a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 217. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben terjesztette-e elő, a kérelem tartalmazza-e a Pp. 217. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeket, a fél csatolta-e a Pp. 217. § (3) bekezdésében megjelölt bizonyítékokat, továbbá a megváltoztatott kereset vonatkozásában fennáll-e a keresetlevél-visszautasítási okok bármelyike. Ha a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelem e követelményeknek nem felel meg, a bíróság azt a Pp. 218. § (1) bekezdése szerint visszautasítja. A tartalmi vizsgálat körében a megengedhetőség Pp. 215. § (1) bekezdésében írt feltételei fennállásának kérdésében kell állást foglalni, és ennek eredményétől függően, a Pp. 219. § (1) bekezdése alapján a keresetváltoztatás engedélyezésének vagy a keresetváltoztatás iránti kérelem elutasításának van helye.
[27] Az alperes az elsőfokú eljárásban arra hivatkozással kérte a fentiekben említett keresetváltoztatás iránti kérelem visszautasítását, hogy a keresetváltoztatás a Pp. 215. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az állított tények újszerűségének hiányában nem volt megengedhető. Mindez azonban az előzőekben kifejtettek szerint nem a kérelem visszautasítására, hanem annak – az alperes által is megjelölt – Pp. 219. § (1) bekezdése alapján történő elutasítására adhatott volna okot. Az alperes a fellebbezésében a korábbiakkal egyezően indokolta a szóban forgó eljárási szabálysértéssel kapcsolatos hivatkozását. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelmében már azt is állította, hogy a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelem elkésett, a felperesek ugyanis azt a Pp. 217. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl terjesztették elő. A felülvizsgálati eljárásban ugyanakkor olyan új tényre, körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni [Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. (BH 2017.232.II.)]. Kizárt az ilyen tényállításra alapított új jogi érvelés előadása is (Kúria Gfv.V.30.170/2022/5.). Ennélfogva a Pp. 217. § (1) bekezdésének sérelmére alapított felülvizsgálati támadás érdemi vizsgálatának sem lehetett helye.
[28] Az az új tényállítás, amelynek a keresetváltoztatással való közvetlen okozati összefüggésére mint a keresetváltoztatás megengedhetőségének a Pp. 215. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételének fennállására a felperesek hivatkoztak, egyrészt az elhúzódó gyászreakció, másrészt az alperes mulasztásainak súlyossága volt. Közülük – ahogyan a jogerős ítélet indokolása is tartalmazza – az utóbbi felelt meg az új tényállítás Pp. 214. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott fogalmának, és tette megengedhetővé az érdemi tárgyalási szakban történt újabb keresetváltoztatást. Míg ugyanis a felperesek az elhúzódó gyászreakciót már a perfelvételi szakban előterjesztett keresetváltoztatásnak is az egyik okaként jelölték meg, addig az alperes mulasztásainak súlyosságáról a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményéből szereztek tudomást. E tény relevanciáját pedig a másodfokú bíróság helyesen határozta meg a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésére utalással, mivel ez a jogszabályhely a sérelemdíj mértéke megállapításánál figyelembe veendő, példálózó jelleggel felsorolt szempontok között a jogsértés súlyát és a felróhatóság mértékét is nevesíti. Mindazonáltal helyesen állapította meg azt is, hogy a perfelvételi szakban megváltoztatott kereseti kérelmen sem túlterjeszkedő ítéleti marasztalás miatt a fentieknek meghatározó jelentősége nem volt, vagyis ez a körülmény az alperes által megjelölt eljárási szabálysértést eleve kizárta. Ennélfogva a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben a keresetváltoztatással összefüggésben megjelölt, a rendelkezési elvet rögzítő Pp. 2. § (1) bekezdését sem sértette.
[30] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.21.119/2022/4.)