I. Az abszolút kizárási okok köre zárt; analógia útján további feltétlen kizárási ok nem alkotható. A bírónak az ügyben való korábbi eljárása miatti kizártságának okait a Be. 14. § (3) bekezdése kimerítően felsorolja; következésképp az ott írt eseteken kívül nem tekinthető elfogultság címén sem kizártnak az a bíró, aki a vádemelést követően az ügyben korábban eljárt.
II. Feltétlen hatályon kívül helyezést az eredményez, ha az ügydöntő határozat meghozatalában vesz részt a törvényben kizárt bíró. E feltétlen eljárási szabálysértés nem valósul meg, ha az eljárás során egy nem ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálásában vesz részt egy el nem bírált kizárási indítvánnyal érintett bíró [Be. 14. § (1) bek. e) pont és (3) bek., 608. § (1) bek. b) pont].
[1] Az 1. számú Járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek.], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, (3) bek. b) pont], 4 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont], 6 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. a) pont II. ford.], valamint 13 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül – a 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt mint visszaesőt – 7 év 6 hónap szabadságvesztésre, végleges hatályú ingatlanforgalmazói tevékenység foglalkozástól eltiltásra, valamint 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és abból a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság elrendelte a terhelttel szemben a 2. számú Járásbíróság határozatával kiszabott 2 évi – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés végrehajtását, továbbá 31 461 731 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt és a felülvizsgálati törvényi okaként a Be. 648. § b) pontját és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg.
[4] Indokolása szerint sérült a „tisztességes bírói eljáráshoz való joga”, ugyanis az eljárt bírók elfogultak voltak. Hivatkozott arra, hogy az eljárás során a törvényszék két bírájának – 1. számú bíró és 2. számú bíró – kizárását kérte, amely azzal került megtagadásra, hogy az ügyében a megnevezett bírók nem járnak el. Ezzel szemben az eljárás során mindkét bíró hozott végzést, 2. számú bíró a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezések elbírálásában vett részt, míg 1. számú bíró a nem jogerős ítélet meghozatalát követően a letartóztatása tárgyában hozott elsőfokú határozat felülbírálata során járt el.
[5] Előadta továbbá, hogy a vele szemben másodfokon eljárt, jogerős határozatot meghozó bírók is jártak el a letartóztatása tárgyában hozott – 2021. január 21-i, 2021. május 27-i, 2021. július 20-i, 2021. október 5-i és 2021. december 6-i keltezésű – határozatok felülbírálata során. Elfogultságuk bizonyítéka, hogy bár az elsőfokú bíróság két alkalommal is megszüntette a letartóztatását, azt a másodfokú bíróság mindkét alkalommal – a letartóztatás elrendelésével – a terhére változtatta meg, ezért álláspontja szerint a másodfokú bíróság kirívóan tisztességtelennek tekinthető eljárási hibákat vétett.
[6] Hangsúlyozta, hogy elmaradt annak értékelése, miszerint az ügyben az eljárás a saját maga által tett feljelentés alapján indult, miután meg akarta állítani azt a folyamatot, hogy az ingatlanközvetítő cég ügyfelei pénzét az őt életveszélyesen megfenyegető személyeknek adta át.
[7] Súlyos eljárási szabálysértésként észrevételezte, hogy folyamatosan tanúként hallgatták ki a gyanúsításban szereplő személyekkel kapcsolatban; hogy annak ellenére, hogy a kérdéses összegű polgári jogi igények biztosítására a cég bankszámláját zárolták, kármentesítés nem történt; hogy hamis tanúvallomásokat használtak fel az ítéleti tényállás több pontjában írt esetben; továbbá, hogy a hangfelvételeken elhangzott fenyegetéseket nem értékelte megfelelő súllyal sem a bíróság, sem az ügyészség. Ez utóbbival kapcsolatban sérelmezte, hogy a fenyegető személyt a nyomozó hatóság nem hallgatta ki, az ügyészség nem jelölte meg vádlottként, holott az 1. számú Járásbíróság jegyzőkönyvbe vette, miszerint a hangfelvételeken hallottak valóban alkalmasak voltak a fenyegetésére. Sérelmezte, hogy bár a védőjével becsatolták a biztosítási jogviszony igazolását, megbízási szerződéseket, jutalék kifizetést, azokat a bíróságok nem vették figyelembe és azt állapították meg, hogy a terhelt nem rendelkezett rendszeres és legális jövedelemmel.
[8] Álláspontja szerint a vád az ítéleti tényállás II–IX. pontjaiban írt cselekmények esetében nem volt törvényes, annak többszöri módosítása, az abban írt tények helytelenségei okán, továbbá arra tekintettel, hogy az ítéleti tényállás I. pontjában írt esetben a nyomozás előbb megszüntetésre került, majd a vádemelésre a nyomozás folytatásának elrendelése nélkül került sor.
[9] Az ítéleti tényállás VI., XIV. és XVII. pontjaiban írt cselekmények részleteinek elemzésével kifogásolta, hogy a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást értintő ügyiratok tartalmával, a bíróság a bizonyítékokat nem értékelte helyesen, a VI/A., B. és C. tényállási pontban írt eset kapcsán hamis tanúvallomást használtak fel, továbbá sérelmezte, hogy az általa korábban tett feljelentésére büntetőeljárás nem indult.
[10] Álláspontja szerint eljárási hiba történt akkor is, amikor nem a vádhatóság gyűjtötte össze és tárta fel a bizonyítékokat a bíróság részére, hanem azt a terheltnek kellett megtennie, hogy bizonyítsa az ártatlanságát. Mindezek alapján véleménye szerint „sem a vád, sem az első- és a másodfokú bíróság nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a bűnösségét”.
[11] Sérelmezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a büntetés kiszabása során a gyógyíthatatlan allergiáját, amelyről az igazságügyi orvosszakértő is nyilatkozott, valamint azt, hogy a nagykorú, egyetemista gyermeke eltartásáról gondoskodnia kell.
[12] Álláspontja szerint a mentesülés okán tévesen rendelte el az alapügyben eljárt bíróság a vele szemben korábban végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.
[13] A terhelt a Kúriára 2023. május 16-án érkezett beadványában a felülvizsgálati indítványa kiegészítéseként a kizárt bíró eljárási szabálysértésére hivatkozott annak állításával, hogy a másodfokon eljárt tanács az összetétele folytán tekinthető elfogultnak, miután az a két bíró járt el, akikkel szemben a kizárási okot bejelentette.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta és a támadott jogerős határozat hatályban tartását indítványozta.
[15] Indokolása szerint a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt kizárási ok nem állapítható meg, az erre való hivatkozás alaptalan, miután a rendelkezésre álló ügyiratok szerint a vádemelés előtt a terhelttel szemben eljáró nyomozási bíró, illetve a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést elbíráló bíró az ügydöntő határozatok meghozatalában nem vett részt.
[16] Az Alkotmánybíróság a 3342/2017. (XII. 20.) AB határozatának [45] bekezdésére hivatkozással utalt arra, hogy az azonos eljárási szakaszban hozott döntések az eljáró bíró vagy bírói tanács összetétele szempontjából nem hozhatók összefüggésbe a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, így az, hogy 3. számú bíró és 4. számú bíró mint törvényszéki bírák a vádemelést követően a terhelt elfogultságra alapított kizárási indítványt elbíráló határozat meghozatalában vettek részt, esetükben kizárási okot nem jelent.
[17] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány további, a tényállást és a bizonyítékok értékelését támadó kifogásai – a felülvizsgálat tényálláshoz kötöttsége követelménye folytán – felülvizsgálatot nem alapozhatnak meg, míg a felülvizsgálati indítvány azon állításával, hogy a terhelt kényszer vagy fenyegetés hatására követte volna el a cselekményeit, a terhelt ugyancsak az irányadó tényállást támadja, e büntethetőséget kizáró okok ténybeli alapjai ugyanis a tényállásból hiányoznak.
[18] Tévesnek minősítette a terhelt azon állítását, mely szerint a büntetés kiszabása során betegségei figyelmen kívül maradtak volna, miután megromlott egészségi állapota az enyhítő körülmények között felhívásra és értékelésre került azzal, hogy ezentúl a büntetéskiszabási körülmények mérlegelése ugyancsak nem képez felülvizsgálati okot.
[19] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében – a felülvizsgálati indítványában foglaltak részbeni megismétlése mellett – kifogásolta, hogy a Legfőbb Ügyészség figyelmen kívül hagyta, hogy a kizárt bíró eljárását a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontján túl az elfogultsági alapú, a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt okára is alapította. Megismételte, hogy ez a kifogás kolléganője férjét, 1. számú bírót és gyerekkori ismerősét 2. számú bírót érinti, akik pártatlannak nem tekinthetők.
[20] A felülvizsgálati indítványban hivatkozott kényszer és fenyegetés hatására való elkövetés körében előadta, hogy a zsaroló személyekkel szemben ismételten feljelentéssel élt és az eljárás is megindult. Ugyancsak feljelentésére eljárás van folyamatban az általa feljelentett ügyvéddel szemben is, akit az ügyvédi kamara is elmarasztalt és miután a vizsgálat is azt állapította meg, hogy az ügyvéd bűncselekményt követett le, érthetetlen, hogy mégis őt ítélték el.
[21] Sérelmezte, hogy a Legfőbb Ügyészség a tényállás VI. pontját érintő észrevételét tévesen a tényállás IV. pontjához kapcsoltan értelmezte, és vitatta a Legfőbb Ügyészségnek a betegségei enyhítő körülményként való figyelembevételével kapcsolatos álláspontját azzal, hogy a büntetés tartamának enyhítésére másodfokon nem került sor.
[22] Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, illetőleg kiszabott büntetése enyhítését indítványozta.
[23] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra – és nem ténybeli hibákra – hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[25] A terhelt a felülvizsgálati indítványában a felülvizsgálatot megalapozó jogszabályi hivatkozásokat is megjelölte, azok azonban csak tévesen vagy csak részben fedik le az indítványában érdemben érintett kifogásokat. A Kúria a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt a tartalma szerint vizsgálja és így jár el abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi (BH 2003.355.). Mindezek alapján a Kúria az indítványban foglaltakat teljes körben, valamennyi kifogásra kiterjedően vizsgálta meg és az indítványában foglalt kifogásokat – tartalmuk alapján – egyrészt eljárási szabálysértésekre hivatkozásként, másrészt a bűnösség megállapításának sérelmezéseként azonosította.
[26] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt kétségtelenül helye van [Be. 648. § b) pont]. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány azonban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben terjeszthető elő. Ennek megfelelően felülvizsgálat alapjául szolgálhat, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [Be. 649. § (2) bek. d) pont]. A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[27] A terhelt indítványa – egyebek mellett – ezt állítja, ezért az indítvány ide kapcsolódó része alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[28] A vonatkozó törvényi szabályozással összefüggésben a Kúria előrebocsátja, hogy a kizárt bíró intézménye, vagyis az adott ügyben bíróként való eljárási akadályok meghatározása, valamint annak szabályozása a bírói függetlenség garanciális követelménye.
[29] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. pontja szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. A bíróság függetlenségének alkotmányos garanciáit az Alaptörvény és az annak nyomán létrehozott szervezeti törvények hivatottak biztosítani. A pártatlanság biztosítása azonban az egyes eljárási törvények feladata. A büntetőeljárási törvényben a hatóságok tagjaira, így a bírókra vonatkozó kizárási okok szabályozásának a célja az, hogy az eljárás pártatlanságát biztosítsák, garanciát teremtsenek arra, hogy az eljáró hatóságok elfogulatlanul bírálják el az ügyeket.
[30] A büntetőeljárásban a bíró kizárását a Be. 14–17. §-aiban szabályozza. A bíróként való eljárás akadályai – jellegükre tekintettel – két csoportra bonthatóak.
[31] Az első csoportba a tényszerű kizárási okok tartoznak; ezek a Be. 14. § (1) bekezdés a)–d) pontja, illetve a Be. 14. § (3) bekezdésében szabályozott, törvény által taxatív felsorolt okok. Ezek ún. abszolút vagy másképpen feltétlen kizárási okok, miután fennállásuk esetén minden további vizsgálat nélkül kizárt a bíró az eljárásból. Nyilvánvalóan nem járhat el a bíró az ügyben például akkor, ha saját maga a sértett, avagy a vádlott a bíró testvére, de akkor sem, ha a bíró az ügyben korábban védőként járt el vagy pedig másodfokon járna el, de korábban az ügy elsőfokú elbírálásában részt vett. Ilyen esetekben kizárt a bíró az eljárásból, és ha ennek ellenére mégis részt vesz az ügy elbírálásában, akkor ez az eljárás bármelyik szakaszában, de még rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében, felülvizsgálatban is sérelmezhető, igazolódása esetén pedig minden további mérlegelés nélkül az ítélet – felülvizsgálatban a jogerős ítélet – hatályon kívül helyezéséhez vezet [Be. 608. § (1) bek. b) pont, Be. 649. § (2) bek. d) pont].
[32] A kizárási okok másik csoportja tulajdonképpen egyetlen törvényi ok: az elfogultság kérdése [Be. 14. § (1) bek. e) pont]. Az elfogultságot – ennek ellenére – nem hibás okcsoportnak nevezni, mivel fogalmilag bármit magában foglalhat, ami annak tényszerű valószínűsítésére alkalmas, hogy a bíró az adott ügyben nem csupán az ügy tényei és az arra vonatkozó jogszabályok alapján jár el, hanem valamilyen külső, oda nem tartozó körülmény is befolyásolhatja, ami a döntésére bármilyen hatással lehet. A törvény ezt akként határozza meg, miszerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. Egyéb ok pedig bármi lehet, ami a Be. 14. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban, illetve (3) bekezdésében meghatározottakon kívül esik.
[33] A relatív kizárási okot megalapozó körülményekre a törvény nem ad, és az objektív behatárolhatatlansága folytán nem is adhat pontos felsorolást. Ide tartozik az abszolút kizárási okokon túlmenő minden olyan egyéb körülmény, amely a bírót befolyásolhatja vagy megakadályozhatja az ügy elfogulatlan elbírálásában és elfogulttá teheti, akár a terhelt javára, akár a kárára. A szabályozás szövegezése, a megfogalmazás nyitott volta alapján az sem kétséges, hogy nem alkothatók újabb abszolút kizárási okok, azaz nincs olyan tény, körülmény, ami minden esetben és minden ügyben, további vizsgálat nélkül elfogultság címén kizártságot eredményez, hanem azt mindig az adott ügyben és az adott perjogi helyzetben kell vizsgálni és csak olyan konkrét okok, tények alapján állapítható meg, amelyek alátámasztják a bírónak a konkrét ügyben való elfogultságát (Kúria Bhar.II.848/2022/59.).
[34] A terhelt helyesen hivatkozott arra, hogy felülvizsgálati indítványa a kizárt bíró eljárására vonatkozó sérelmeket egyrészt a tényszerű kizárási okra, másrészt elfogultságra alapította. Ezért a Kúria a kizárt bíróval összefüggésben előadott kifogásokat a hivatkozásoknak megfelelően, több aspektusból vizsgálta.
[35] A bíró kizárása körében a terhelt a vele szemben másodfokon eljárt tanács kizártságát állította, arra hivatkozással, hogy korábban a letartóztatása tárgyában hozott határozatok felülbírálatát is ugyanazon összetételű tanács végezte el.
[36] Ehhez képest a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.
[37] A törvényi kizáró ok indoka, hogy a vádemelést megelőzően eljárt nyomozási bírónak, illetve a nyomozási bíró által hozott határozat másodfokú felülbírálatában részt vevő bírónak szükségképpen állást kell foglalnia a büntetőügy terheltjével szembeni gyanú megalapozottságát illetően, továbbá – esetlegesen – olyan adatokat is megismerhet, amelyeket a tárgyalás során nem használnak fel bizonyítékként. Ezek alapján pedig a nyomozási bíró jogkörében korábban eljáró ítélkező bíróság tagjainak pártatlanságát kétely övezheti (34/2013. (XI. 22.) AB határozat [53] bekezdés, 21/2016. (XI. 30.) AB határozat [42] bekezdés).
[38] A nyomozási bíró, illetve a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést elbíráló másodfokú bíró a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerint azért nem járhat el a későbbiekben bíróként, mert a vádemelést megelőző eljárásuk során olyan információk is a tudomására juthatnak, amelyek a későbbiekben nem képezi a vád tárgyát vagy nem használhatók fel a perben bizonyítékként. Így előállhat az a helyzet, hogy ezek az általa megismert tények befolyásolhatják az érdemi elbírálás során is. A nyomozás során sincs még vád, a nyomozás során is lehetnek még olyan cselekmények, olyan adatok, bizonyítékok, amelyek a későbbiekben nem képezik az eljárás tárgyát és ezek is befolyásolhatnák a vádemelést követően eljáró bírót, legalábbis ennek az elvi lehetőségét felvetik; ezért van releváns jelentősége a vádemelés előtt és a vádemelés után eljáró bírák személyi különbözőségének (Kúria Bhar.II.848/2022/59. [122]).
[39] Jelen esetben az ügy iratai a vádirat elkészítését követően 2020. november 5-én érkeztek meg a 2. számú Járásbíróságra; ez a vádemelés időpontja (Kúria Bfv.III.1020/2014/12.). Miként azt a terhelt által is csatolt, kivétel nélkül 2021. évben meghozott másodfokú határozatok tanúsítják, az ügyben másodfokú ügydöntő határozatot hozó bírói tanács tagjai, 5. számú bíró, 3. számú bíró és 4. számú bíró nem a vádemelés előtt, hanem azt követően jártak el az ügyben, és – ennek szükségszerű folyományaként – nem a terhelt letartóztatásának meghosszabbításáról [Be. 297. § (2)–(3) bek.], hanem annak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tartó fenntartásáról [Be. 297. § (4) bek., 290. § (1) bek.] és a letartóztatás megszüntetése iránti indítványok elutasításáról rendelkező határozatok meghozatalában vettek részt. Ezen kívül 3. számú bíró az eljáró bíróság kijelölése tárgyában meghozott végzés meghozatala során is eljárt, ekként ugyancsak már a vádemelést követően.
[40] A vádemelést követően pedig – a jogorvoslatokkal összefüggő kizárási okokat kivéve [Be. 14. § (3) bek. b)–e) pont] – nem kizárt az eljárásból az a bíró, aki korábban már eljárt az ügyben; a törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Arra pedig – a korábban már írtak szerint – nem kerülhet sor, hogy a bíróság egy, a törvény által kifejezetten nem kizárási okként szabályozott perjogi helyzetet – elfogultság címén – mérlegelés nélkül, automatikusan kizárási oknak tekintsen. Ekként fel sem merülhet, hogy miközben a vádemelést megelőzően eljárt bíró a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja alapján kizárt a vádemelést követő eljárásból, a vádemelés után korábban eljárt bírót pedig a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja alapján kellene automatikusan a további eljárásból kizártnak tekinteni.
[41] Erre indok sem lenne; a vádemelést követően e bíráknak nem kellett állást foglalniuk a terhelttel szemben közölt megalapozott gyanúról, ilyen módon a hivatkozott AB határozatokban írtak folytán pártatlanságukhoz az ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálása során nem férhet kétség. Ezzel összhangban zárja ki a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja kifejezetten csak a vádemelést megelőzően – akár első, akár másodfokon – eljárt bíró részvételét a vádemelést követő eljárásból, ellenben a korábban eljárt bíró későbbi eljárását azonos eljárási szakaszon belül már nem.
[42] A teljesség érdekében jegyzi meg a Kúria, hogy a jelen ügyben bíróságok a vádemelés előtt a terheltet érintően az alábbi elsőfokú nyomozási bírói és azokat felülbíráló másodfokú végzéseket hozták meg:
- a zár alá vétel elrendelése körében,
- letartóztatás elrendelése tárgyában,
- letartóztatás meghosszabbítása tárgyában, valamint
- a letartóztatás megszüntetés iránti indítvány elutasítása körében.
[43] Ezen eljárásokban azonban a másodfokon jogerőre emelkedett ítélet meghozatalában részt vett 5. számú bíró, 3. számú bíró és 4. számú bíró sem működött közre sem nyomozási bíróként, sem a nyomozási bíró határozatát felülbíráló másodfokú bíróság tagjaként, így az e bírák személyét érintően a terhelt által hivatkozott, a Be 14. § (3) bekezdés a) pontjában írt kizárási ok nem állt fenn, a vádemelést követő eljárásuk pedig – a kifejtettek szerint – nem alapozza meg a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontján alapuló kizártságukat sem.
[44] Az elsőfokú ügydöntő határozat másodfokú felülbírálatát végző ezen tanács tagjainak kizártságát a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontján túl azonban a terhelt az elfogultság okán is sérelmezte.
[45] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[46] A másodfokon eljárt tanács tagjait érintő terhelti kifogással összefüggésben a Kúria elsőként az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozatára utal, mely szerint a felülvizsgálati eljárást az elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is megalapozhatja, azonban alkotmányos követelményként csak azokat illeti meg a felülvizsgálati eljárás e kizárási okra alapított lefolytatása, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást. Az AB határozat szerint a felülvizsgálati eljárásban kizárólag olyan ténybeli körülményre alapítható elfogultsági bejelentés, amelyről a terhelt a jogerőt követően szerzett tudomást, és azt három napon belül érvényesítette. Mindezek a feltételek a jelen esetben nem állnak fenn.
[47] A bíró kizárására elfogultság miatt akkor kerülhet sor, ha tőle az ügy elfogulatlan megítélése valamely észszerű és konkrét ok miatt nem várható. A felülvizsgálati indítványban a terhelt azonban ilyen konkrét és ésszerű okot, a megnevezett bírók elfogultságát alátámasztó ténybeli körülményt egyáltalán nem jelölt meg, így azt értelemszerűen nem is valószínűsítette, és kifogását nem a jogerős ítélet meghozatalát követően tudomására jutott konkrét, külső körülményre alapította.
[48] Valójában az őt érintő – ügydöntő és azt megelőzően a per folyamán a kényszerintézkedés tárgyában meghozott – kedvezőtlen döntés miatt vélte a másodfokon eljáró bíróságot elfogultnak, ám nem alapozhat meg utóbb elfogultságot a terhelt által vitatott bizonyítékokra alapított, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító döntés. A töretlen bírói gyakorlat szerint a bíró kizárását nem alapozza meg, ha a terhelttel szemben korábban hátrányos, általa sérelmesnek tartó döntést hozott (BH 2012.147.I., EBH 2014.B.4.). Az alapeljárásban is érdemi indokolás nélküli elutasításra alapot adó bejelentés pedig a felülvizsgálati lefolytatásának kikényszerítésére sem alkalmas, ebből kifolyólag a felülvizsgálati indítvány e részében törvényben kizárt.
[49] Ugyancsak elfogultság okán, a kizárt bíró eljárását sérelmezte a terhelt 1. számú bíró és 2. számú bíró személyét érintően is.
[50] Az ezzel kapcsolatos sérelem részleteinek elemzését megelőzően a Kúria már elöljáróban is rögzíti, hogy a szóban forgó kifogás még alapossága esetén sem vezetne a jogerős ítélet megsemmisítésére, miután a felülvizsgálatban (is) feltételen hatályon kívül helyezést kizárólag az eredményez, ha az ügydöntő határozat meghozatalában vesz részt – elfogultság vagy egyéb, törvényben szabályozott okból – kizárt bíró. Jelen ügyben az elsőfokú ítéletet 6. számú bíró, a másodfokú határozatot pedig – ahogy arra a Kúria már utalt – 5. számú bíró, 3. számú bíró és 4. számú bíró hozták meg. A terhelt által kifogásolt bírák tehát sem az első-, sem a másodfokú ügydöntő határozat meghozatalában nem vettek részt; ekként más bíró eljárása az ügydöntő határozat hatályon kívül vezetéséhez nem vezethet.
[51] A rendelkezésre álló ügyiratok alapján a terhelt ezen kifogásával összefüggésben az állapítható meg, hogy bár mind 2. számú bíró, mind 1. számú bíró a vádemelést követően már korábban eljárt az ügyben hozott nem ügydöntő elsőfokú végzések felülbírálata során, a terhelt azonban csak a 2021. július 23-án kelt és a járásbíróságra 2021. július 28-án érkezett beadványában tett velük szemben kizárás iránti bejelentést, melyben egyúttal a törvényszék mint másodfokú bíróság ügyből való kizárást indítványozta. Indokolása szerint 2. számú bíró és 1. számú bíró elfogultak, tőlük az ügy pártatlan elbírálása nem várható el. Kétségtelen, hogy ennek konkrét indokát is megjelölte: 2. számú bíróról állította, hogy évfolyamtársak voltak az általános iskolában, ahol haragos viszonyba kerültek, míg 1. számú bírót a feleségével való közvetlen munkatársi kapcsolata okán tartotta kizártnak.
[52] A terheltet a kizárási ok bejelentése alapján a törvényszék 2021. augusztus 4-én átiratában arról tájékoztatta, hogy a törvényszék előtt a terhelttel szemben sem peres, sem peren kívüli eljárás nincs folyamatban; ezért a kérelem okafogyott. Egyúttal utalt rá, hogy a kizárási kérelem előterjesztését megelőzően a terhelttel szemben a törvényszék korábban – nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálása során – eljárt ugyan, azonban ez az eljárás – melynek intézése során a tanács tagja volt 2. számú bíró is – már 2021. július 20-án be is fejeződött.
[53] A törvényszék mint másodfokú bíróság a terhelt fenti kizárási ok iránti bejelentéséről – amelyet a végzés szerint a terhelt az akkor folyamatban lévő ügyében is kért figyelembe venni – 2021. október 4-én hozott érdemi végzést, melyben a bejelentést érdemi indokolás nélkül elutasította azzal, hogy a terhelt által megnevezett két bíró nem jár el az ügyében, a törvényszék egészére tett bejelentés pedig nem érvényes.
[54] Ezt követően a törvényszék mint másodfokú bíróság – ugyancsak nem ügydöntő határozat elleni fellebbezés elbírálása során – ismét eljárt az ügyben, a 2021. október 5-én kelt végzésének meghozatalában azonban sem 2. számú bíró, sem 1. számú bíró nem vett részt.
[55] Az elsőfokú bíróság az elsőfokú nem jogerős ítélete kihirdetését követően a terhelt letartóztatását a 2022. június 3-án meghozott végzésével a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta, e végzést a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. július 20-án meghozott végzésével bírálta felül. A másodfokú határozat meghozatalában 1. számú bíró a tanács tagjaként részt vett.
[56] A Be. 18. § (1) bekezdése alapján az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy a más által bejelentett kizáráshoz hozzájárult, a bejelentés elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat és ügydöntő határozatot hozhat.
[57] A kizárási ok bejelentése előtt a kizárás következmények alkalmazása fel sem merül, ekként a kizárt bírák eljárásának vizsgálata tekintetében a terhelt 2021. július 28-án megtett bejelentése időpontjának, és az azt követő időszaknak van jelentősége.
[58] A fentiek szerint a terhelt által megtett kizárási ok bejelentését követően 2. számú bíró egyáltalán nem, 1. számú bíró pedig mindössze egy alkalommal közreműködött a vádemelés után a perbíróság kényszerintézkedés tárgyában hozott végzése felülbírálatában.
[59] Jelen esetben kétségtelen tény, hogy a terhelt mind 2. számú bíró, mind 1. számú bíró kizárása kapcsán konkrét ténybeli alapot jelölt meg, amelyet a törvényszék érdemben nem bírált el. A kizárás mindig az adott ügyre vonatkozik (EBH 2016.B.14.), következésképp a kizárás bejelentése is. Az ügy fogalma alapján pedig az adott terhelttel szemben, és adott bűncselekmény miatt – a vádemelést követően: adott vádirat alapján – indult, és ügydöntő határozattal befejezett eljárás értendő, függetlenül attól, hogy az ügyvitelileg milyen ügyszám alatt folyik. Ehhez képest önmagában az a tény, hogy a bejelentés időpontjában a terheltnek a törvényszéken nem volt ügye, majd az érdemi elbírálás időpontjában nem a megnevezett bírák jártak el az ügyében, nem mentesítette volna a törvényszéket a bejelentés elbírálásának kötelezettsége alól, ha a későbbiekben – a bejelentéssel érintett ügyben – a kifogással érintett bírák eljárnak. Ugyanakkor az is tény, hogy a bíró ilyen formában való eljárása a Be. 18. § (1) bekezdés zárómondatára tekintettel nem törvénysértő.
[60] Mindezek alapján – a terhelti kifogás kapcsán – valójában annyi állapítható meg, hogy a terhelt által megnevezett bírák közül, a terhelt érdemben el nem bírált kizárási kérelme ellenére, a bejelentést követően csak 1. számú bíró járt el egy ízben, egy nem ügydöntő másodfokú végzés meghozatala során az ügyben.
[61] Ez azonban közömbös, hiszen a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel, a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére csak az vezetne, ha az ítélet – jelen esetben: a másodfokú ügydöntő határozat – meghozatalában vett volna részt a törvényben kizárt bíró. Ehhez képest jelen ügyben mindössze annyi állapítható meg, hogy az eljárás során egy nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálása során járt el egy érdemben el nem bírált kizárási indítvánnyal érintett bíró. Ez pedig az indítvánnyal támadott ügydöntő határozat törvényességét nem érinti, a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárási szabálysértést nem meríti ki.
[62] A terhelt a felülvizsgálati indítványában az ítéleti tényállásban írt több bűncselekmény tekintetében – saját szóhasználatával – a törvényes vád hiányát sérelmezte.
[63] A Be. hatálybalépése, 2018. július 1. napja óta, nem valósít meg felülvizsgálati okot a törvényes vád – a hatályos Be. szerinti helyes fogalomhasználattal a vádirat törvényes elemeinek – hiánya, az ugyanis a felülvizsgálati okot képező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt törvényi felsorolásában – ideértve az említett törvényhely d) pontjában hivatkozott Be. 608. § (1) bekezdését is – nem szerepel.
[64] A hatályos büntetőeljárási törvény alapján a váddal kapcsolatban felülvizsgálati okot egyedül az képez, ha a bíróság a határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg [Be. 649. § (2) bek. c) pont]. Azt azonban az indítvány maga sem állította, hogy az ügyben az ügyészség – a Be. 25. § (1) bekezdése szerinti közvádló – a terhelt terhére rótt, közvádra üldözendő cselekmények kapcsán ne lett volna a vádemelésre jogosult.
[65] A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések törvényi felsorolásából kitűnik, miszerint a vádemelést megelőzően megvalósult esetleges eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálatra egyáltalán nem kerülhet sor (BH 2015.154., EBH 2013.B.23., EBD 2012.B.31., EBH 2011.2299.). Mindez azt jelenti, hogy a nyomozati eljárás esetleges hibáinak vagy hiányosságainak vizsgálatára felülvizsgálatban nincs törvényes lehetőség. Így a terhelti indítvány azon kifogásai kapcsán, miszerint a nyomozás során zár alá vétellel összefüggően a kármentés elmaradt, és a megszüntetett nyomozás után az eljárás határozat nélkül folytatódott, a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[66] Miután tehát az indítvány – a kizárt bíró eljárásán kívül – a törvény által felülvizsgálati okként meghatározott eljárási szabálysértést nem jelölt meg, ezért a felülvizsgálat lefolytatása a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati ok hiányában további eljárásjogi okból nem lehetséges.
[67] A terhelt – indítványának tartalma szerint – a vád hiányára való hivatkozással valójában az ítéleti tényállás egyes pontjaiban megjelölt bűncselekmények tekintetében a bűnfelelősség megállapítását vitatta.
[68] A Kúria ebben a körben előrebocsátja, hogy anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, felülvizsgálatra vezető, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okok eltérően érintik a bűnfelelősség terjedelmét.
[69] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja felülvizsgálati okként akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[70] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján pedig csak abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése, vagy a Btk. más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Az említett felülvizsgálati okon alapuló indítvány tehát nem kifogásolja a bűnösség megállapítását, hanem csupán a cselekmény téves minősítését, és a büntetés nemének és/vagy mértékének arra visszavezethetően, illetve önmagában, a Btk. nem a bíró mérlegelésére bízott szabályának megsértése miatt, törvénysértő voltát állítja.
[71] Jelen esetben a terheltnek a cselekményei kényszer, fenyegetés hatására való elkövetésének állítása a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott ok körébe tartozhatna, azonban ezzel nem egyeztethető össze a terheltnek a felülvizsgálat céljaként a büntetés enyhítésére tett indítványa, ez utóbbi ugyanis arra utal, hogy a terhelt a bűnfelelősséget nem minden bűncselekmény tekintetében vitatja vagy pedig a kényszer, fenyegetés hatására csak mint büntethetőséget korlátozó okként [Btk. 19. § (2) bek.] hivatkozik. A felülvizsgálati indítványból ugyanis nem olvasható ki egyértelműen, hogy a kényszer, fenyegetés hatása alatti elkövetést a terhelt az irányadó tényállás valamennyi vagy csak egyes pontjában írt esetre vonatkoztatva állítja a valamennyi bűncselekmény alóli teljes vagy csak részbeni mentesülés és ez utóbbival összefüggésben a büntetés enyhítésének célzatával. Mindennek azonban arra tekintettel nincs jelentősége, miután a felülvizsgálati indítvány e vonatkozásában is törvényben kizárt.
[72] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya ugyanis, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[73] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[74] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102., BH 2021.280.). Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására (BH 2020.94., BH 2018.42.).
[75] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg.
[76] Jelen ügyben a terhelt pedig túlnyomórészt a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységének kifogásolásán keresztül az ítélet iratellenességét, a tényállás megalapozatlanságát állította, azon keresztül a bűnfelelőssége törvénysértő megállapítását vitatta; az ilyen tartalmú indítvány alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[77] Felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok – így a kényszer, fenyegetés – hiányára vont következtetés helyessége kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható (EBH 2011.2395.). Jelen esetben az irányadó tényállás olyan ténymegállapítást, amely szerint a terhelt kényszer, fenyegetés hatása alatt állt, egyáltalán nem tartalmaz. Az indítvány éppen ezt sérelmezi és a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő tényekre hivatkozik, e tények megállapításának hiányát kifogásolja, és csak azon keresztül állítja, hogy bűnösségének megállapítása törvénysértő. Következésképpen az indítvány valójában a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja, és mint ilyen, a törvényben kizárt.
[78] Ugyanez irányadó a kényszer, fenyegetés büntethetőséget korlátozó okként való értékelése kapcsán is, azzal a többlettel, hogy mivel a Btk. 19. § (2) bekezdésének alkalmazása sem felmentéshez, sem eltérő minősítéshez nem vezethet, alkalmazásának hiánya akkor sem lehetne felülvizsgálati ok, ha a büntethetőséget korlátozó ok alkalmazásának ténybeli alapjai az irányadó tényállásból kitűnnének.
[79] A Kúria megjegyzi, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati eljárásként a jogerős ítélet jogi hibáinak orvoslását szolgálja, a jogerős ítélet ténybeli javításának eszköze – törvényben meghatározott okokból és feltételek alapján – egy másik rendkívüli jogorvoslati eljárás, a perújítás. A felülvizsgálati indítvány hivatkozásait figyelembe véve többek között perújítási ok az is, ha az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel. Ez okból azonban csak akkor van helye perújításnak, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság vádról rendelkező ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta [Be. 637. § (1) bek. d) pont, (3) bek.]. Az alapügyben tett hamis tanúvallomásra hivatkozás is csak akkor perújítási ok, ha ezt jogerős ítélet megállapította (BH 2013.63.).
[80] Az indítványnak a büntetés enyhítésére irányuló részét érintően a Kúria utal a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára, mely szerint felülvizsgálati ok az, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[81] Felülvizsgálat tárgya lehet tehát a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés, azonban önmagában nem, hanem csak abban az esetben, ha annak törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésének következménye, avagy, ha az nemében vagy mértékében a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A felülvizsgálati indítvány azonban ilyen kifogást nem tartalmazott.
[82] A helyes minősítés mellett, a büntetéskiszabás kötelező szabályának megsértése nélkül kiszabott büntetés önmagában nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját (Btk. 79. §), a büntetéskiszabás elveit (Btk. 80. §), illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe [Kúria Bfv.I.1134/2018/21. (BH 2019.158.II.), Bfv.I.415/2016/7. (BH 2016.264.II.)].
[83] Így a helyes minősítés mellett, a Btk. Általános és Különös Része által meghatározott törvényes keretek között kiszabott büntetés neme és/vagy mértéke ekként felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet, az erre irányuló indítvány törvényben kizárt.
[84] A terhelt sérelmezte a vele szemben korábban kiszabott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésnek a támadott ítéletben való utólagos elrendelését is.
[85] A Be. 650. §-a a felülvizsgálat olyan korlátait is meghatározza, melyek esetében az egyébként felülvizsgálati oknak minősülő jogsértés miatt sincs helye felülvizsgálatnak. Ekként a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha az esetleges törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.
[86] A Be. 671. § 2. pontja szerint pedig egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontja alapján történő elrendeléséről.
[87] A felfüggesztett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontjában meghatározott okon alapuló törvénysértő elrendelése a Be. 671. § 2. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható, következésképp amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[88] Mindezekre tekintettel – miután a Kúria olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.310/2023/16.)