I. A közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás nem zárja ki, hogy abban a kérdésben, hogy a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek azok, amelyek megfeleltethetőek az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak, a követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban a bíróság állást foglaljon.
II. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététele időpontjától kötelező, és a Kúriának is kötelező az eljárásának időpontjában irányadó jogegységi határozatot alkalmazni [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek., 229. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek házastársak, egy közös gyermekük van. A gyermek születése után átmeneti ballonos lélegeztetésre szorult, mindkét felső végtagja flexiós kontraktúrában volt; már akkor diagnosztizálták a jobb vállízület rendellenességét és a kétoldali dongalábat, egyidejűleg komplex mozgásszervi fejlődési rendellenességet állapítottak meg. Többirányú vizsgálatot követően diagnosztizálták az újszülött multiplex arthrogryposis betegségét, veleszületett ízületi deformitását, ami súlyos kontrakcióval és izomgyengeséggel párosult.
[2] A magzat alsó végtagjának tartási rendellenességét már a terhesgondozás során, a 16. heti ultrahangvizsgálaton felismerték, majd a terhesség 20. hetében a genetikai tanácsadáson dongalábat diagnosztizáltak. Az alperes ezzel kapcsolatban az I. rendű felperest arról tájékoztatta, hogy a dongaláb a megszületés után korrigálható, ezért az nem képezi a terhességmegszakítás javallatát.
[3] A gyermek megszületésétől kezdődően folyamatosan ortopédiai gondozás alatt állt, több műtéten esett át, ennek ellenére 11,5 éves korában izomzata testszerte kórosan gyenge és sorvadt (hypoton és atrophiás) volt, az izomtónusa mindenütt csökkent; az ízületi mozgásai testszerte jelentősen korlátozottak voltak, rögzült vagy nehezen kimozgatható kontraktúrák jellemezték. A gyermek nem tud járni, elektromos kerekesszékkel közlekedik, a fejét nem tudja megtartani, támaszték nélkül hosszabb ideig nem képes ülni, a kezét nem tudja felemelni, legfeljebb egy ceruza súlyát képes megtartani. Az egyik karját egyáltalán nem mozgatja, a másik karját görcsösen behajlítva tartja, a kezeinek csupán két-két ujját tudja mozgatni. A beszéde nehezen érthető, etetni és itatni szükséges.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Kétirányú mulasztást róttak az alperes terhére: egyrészt azt, hogy a dongaláb diagnosztizálását követően nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a terhességmegszakítás lehetőségéről; másrészt azt, hogy a szükséges vizsgálatok elvégzésének hiánya miatt nem ismerte fel a magzati korban az arthrogryposis multiplex betegséget.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[6] Az elsőfokú bíróság a 6.P.23.028/2015/59. számú közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét a felpereseket a gyermekük egészségkárosodottan való megszületése következtében ért károkért. A másodfokú bíróság a 7.Pf.20.278/2018/6. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyta helyben, hogy annak indokolását a felperesek fellebbezésével érintett részében a jogerős közbenső ítélet indokolásában foglaltak szerint módosította. A Kúria a Pfv.III.21.981/2018/10. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
[7] A felperesek módosított keresetükben személyenként 12 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2009. július 4-től járó késedelmi kamata, valamint vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Vagyoni kártérítésként az I. rendű felperes jövedelemveszteségének megtérítését kérte. Emellett a felperesek mint egyetemleges jogosultak a babakelengye és gyermekholmik, eszközök költsége, baba- és gyermekruhák költsége, játékok és fejlesztő játékok költsége, élelmezés költsége, tisztálkodó- és tisztítószerek költsége, ápolás, gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költsége, háztartási többletköltség, gyógyszerek és gyógyhatású készítmények költsége, pelenka és krém költsége, rehabilitáció költsége, közlekedéssel kapcsolatos üzemanyagköltség, közlekedéssel kapcsolatos kíséret költsége, közüzemi többletdíj költsége, akadálymentesített ingatlanban való lakhatás többletköltsége, nyaralás, kirándulás és kikapcsolódás költsége, valamint speciális jármű költsége címén kérték az alperes marasztalását azzal, hogy a jövőre nézve érvényesített járadékkövetelés kezdő időpontjaként 2022. január 1-jét jelölték meg.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 40 268 386 forintot és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 2022. április 1-jétől havi 327 020 forint járadék, a II. rendű felperes részére 12 000 000 forint és késedelmi kamata, a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 33 460 848 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 2022. április 1-jétől havi 270 143 forint járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy miben áll a felperesek kára. Ezzel kapcsolatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bekezdésére, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére és 54. § (1) bekezdésére is utalással kifejtette, hogy az emberi élet tényleges megvalósulása, fennállása alkotmányos érték, amely semmilyen körülmények között nem értelmezhető polgári jogi értelemben vett kárként. Az 1/2008. Polgári jogegységi határozat indokolása alapján ugyanerre a következtetésre jutott. Emiatt megállapította, hogy a felperesek gyermekének élete önmagában semmiképpen sem tekinthető kárnak, és a terhességmegszakításnak ugyan felmerülhetett volna a lehetősége, de a gyermek megszületett, és ezek után az élete olyan érték, amely alkotmányos védelem tárgya.
[11] A jogerős közbenső ítéletet az alkotmányos rendelkezések alapján nem tartotta oly módon értelmezhetőnek, hogy a gyermek létét önmagában kárnak kell tekinteni. Rámutatott: annak alapján csupán a gyermek betegségével kapcsolatban felmerült kár megtérítésének lehet helye, és a szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti polgári jogi értelemben a kárt.
[12] A nem vagyoni kártérítési követelések elbírálásánál abból indult ki, hogy a tanúvallomásokkal és pszichológus szakértői véleménnyel is bizonyítottan a felperesek helyzete a gyermekük genetikai károsodásával okozati összefüggésben hátrányosan változott meg: az I. rendű felperes önrendelkezési joga már önmagában azáltal sérült, hogy nem élhetett a jogszabályban biztosított döntési jogával a károsodott magzattal kapcsolatban, emellett a felpereseknek sérült az egészséges családban éléshez fűződő joga. Az alperes felróható magatartását csak abban határozta meg, hogy a dongaláb felismerését követően a szülőket nem tájékoztatta a terhességmegszakítás elvi lehetőségéről, a sokkal súlyosabb arthrogryposis multiplex betegség fel nem ismerésével kapcsolatban azonban mulasztás nem terhelte. A gyermek sérülten történt megszületése miatt azonban az alperes kártérítési felelősségét a gyermek egészségkárosodásával összefüggésben a szülőket ért teljes kárért fennállónak nevezte.
[13] Kiemelte, hogy az okozott jogsérelem kiemelkedő mértékű volt, ezért a felróhatóság alacsonyabb szintje ellenére jelentős összegű nem vagyoni kártérítés illette meg a felpereseket. Az összegszerűség meghatározásakor értékelte, hogy minden szülő számára traumát jelent önmagában az a tény, ha a gyermeke sérülten születik, és ennek feldolgozása, a váratlan helyzethez való alkalmazkodás rendkívüli erőfeszítést kíván. Figyelembe vette, hogy az I. rendű felperes esetében a gyermek betegsége határozza meg valamennyi tevékenységét, a folyamatos gondozás szükségessége miatt nem tudta folytatni a korábbi munkáját, és a gondozásban mások segítségére nem számíthat. A II. rendű felperes esetében is a gyermek folyamatos gondozásának szükségességét tekintette a pénzkereső tevékenységét elsődlegesen meghatározó szempontnak. Utalt arra, hogy bár a felpereseknél a klinikai betegség szintjét elérő pszichés változás nem volt megállapítható, de a neurotikus folyamatokba ágyazott tünetképződés és alkalmazkodási nehézség mindkettőjüknél megfigyelhető. Mindezek miatt nem tartotta eltúlzottnak a keresetben követelt nem vagyoni kártérítések összegét.
[14] A vagyoni kártérítési követelések vizsgálatakor abból indult ki, hogy mivel a gyermek léte nem jelent kárt a szülők számára, ezért a felperesek csak a gyermek betegsége következtében felmerült kiadásaik megtérítését kérhették. Éppen ezért a keresetet abban a részében, amely egy egészséges gyermek felnevelésével kapcsolatban is felmerülő károk megtérítésére irányult, elutasította.
[15] Ennek megfelelően a babakelengye és gyermekholmik, eszközök költsége, valamint a baba- és gyermekruhák költsége tekintetében a keresetet teljes mértékben megalapozatlannak minősítette.
[16] A játékok és fejlesztő játékok költségénél is csak a fejlesztő eszközök költségének megtérítését tartotta indokoltnak, mivel a többi játék megvásárlására egy egészséges gyermek születése esetén is szükség lett volna. Mérlegeléssel, számlák és egyéb bizonylatok hiányában is elfogadta a keresetben megjelölt fejlesztő eszközök költségének felmerülését. Figyelembe vette, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint ezek az eszközök a gyermek egyensúlyérzékének, mozgáskoordinációjának fejlesztését szolgálták. Az egyes eszközök értéke kapcsán pedig arra volt tekintettel, hogy azokat a felperesek az igazságügyi ingóforgalmi szakértő szakvéleménye szerint is az adott időszakban jellemző reális áraknak megfelelően tüntették fel. Emiatt ezen a címen mindösszesen 56 580 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
[17] Az élelmezés költsége, valamint a tisztálkodó- és tisztítószerek költsége vonatkozásában a kereset elutasítását szintén azzal indokolta, hogy ezek a kiadások egy egészséges gyermek nevelése esetén is felmerülnek.
[18] Az ápolás, gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költségénél ugyancsak a gyermek betegségével összefüggő többletköltség megtérítése iránti igényt találta megalapozottnak. Annak megállapításánál, hogy mely tevékenységek adódtak a gyermek betegségéből, az igazságügyi orvosszakértői véleményt vette alapul. Azzal egyezően rögzítette, hogy az egyes életkori szakaszokban milyen mértékű többlettevékenység kifejtésére volt szükség, és a járadék mértékének meghatározásakor a mindenkori minimálbért vette alapul. Ezekre figyelemmel a lejárt járadék összegét 12 015 117 forintban, a folyamatos járadék havi összegét pedig 137 986 forintban állapította meg.
[19] A háztartási többletköltség vonatkozásában annak tulajdonított jelentőséget, hogy a gyermek hároméves koráig az egészségkárosodás háztartási többletmunka elvégzését nem indokolta. Szintén a minimálbérből kiindulva a lejárt járadék mértékét 5 585 508 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 70 150 forintban határozta meg.
[20] A gyógyszerek és gyógyhatású készítmények költsége esetében rögzítette, hogy a felperesek a követelésüket a vénytörténeti napló adatai alapján, arra hivatkozással terjesztették elő, hogy a közgyógyellátás keretét meghaladó költségeik merültek fel. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján határozta meg, hogy a keresetben felsorolt készítmények közül melyek voltak az egészségkárosodás miatt szükségesek. A lejárt járadék összegét 452 346 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 3 997 forintban állapította meg.
[21] A pelenka és krém költsége tekintetében a gyermek hároméves koráig felmerült költségek megtérítését azért nem tartotta indokoltnak, mert hivatkozása szerint eddig az életkorig egy egészséges gyermeket is pelenkázni kell. A felperesek részéről bizonyítatlannak találta, hogy a popsitörlő használatára a gyermekük hároméves kora után is szükség volt. A krém használatával kapcsolatos többletkiadást viszont megalapozottnak tartotta, mivel a gyermek lényegében folyamatosan ülni kényszerül, ami köztudottan okozhat olyan tüneteket, amelyeket bőrápoló krémmel kell kezelni. Azt is köztudomásúnak tekintette, hogy a bőrápoló krém nem vényköteles, azt teljes áron kell megvásárolni. Erre tekintettel a lejárt járadék összegét 13 357 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 114 forintban határozta meg.
[22] A rehabilitáció költsége kapcsán abból indult ki, hogy a felperesek az általuk megnevezett fejlesztő terápiák igénybevételét és azok költségét okiratokkal bizonyították, és a terápiák szükségességét az alperes sem vitatta. E körben a lejárt járadék mértékét 6 840 000 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 20 000 forintban állapította meg.
[23] A közlekedési üzemanyagköltség esetében nem vitás ténynek tekintette, hogy a gyermekkel az egészségi állapota miatt tömegközlekedést igénybe venni nem lehet. A fentiekre tekintettel azonban csak az egészségkárosodással összefüggésben, a gyermeknek az egyes egészségügyi szolgáltatókhoz történő szállításával kapcsolatban felmerült költségek megtérítését tartotta indokoltnak. Erre figyelemmel a lejárt járadék mértékét 2 477 940 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 7 896 forintban határozta meg.
[24] A közlekedési kíséret költségének megtérítése iránti követelést teljes egészében megalapozatlannak találta. Ezt azzal indokolta, hogy hozzávetőlegesen tízéves koráig egy egészséges gyermek sem közlekedik egyedül, és a közlekedési kíséret egyébként is a gondozási tevékenység része volt, amelynek ellentételezése az alperes által fizetendő többletgondozási járadékkal megtörtént.
[25] A közüzemi többletdíj költségét szintén olyan költségnek tekintette, amely egy egészséges gyermek születése esetén is felmerült volna. Emiatt a keresetet ebben a részében is elutasította.
[26] Az akadálymentesített ingatlanban való lakhatás költségével kapcsolatban arra, a felperesek által bizonyított tényre figyelemmel, hogy a korábbi, lift nélküli házban lévő ötödik emeleti lakásukból a gyermekük mozgáskorlátozottsága miatt voltak kénytelenek elköltözni. Az általuk bérelt családi házas ingatlant nem tartotta szükségtelenül nagynak egy háromfős család számára. Értékelte továbbá, hogy a bérleti díj nem éri el a piaci árszintet. Emiatt a keresetnek megfelelően 4 020 000 forint lejárt járadék és a jövőre nézve havi 30 000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.
[27] A nyaralás, kirándulás és kikapcsolódás költségét sem tartotta megtérítendőnek, mivel hivatkozása szerint ezek a költségek egy egészséges gyermek születése esetén is felmerültek volna.
[28] A speciális gépjármű költségénél tekintettel volt arra, hogy a felpereseknek a korábbi gépjárművüket bizonyos idő elteltével újabbra kellett volna cserélniük. Habár egy egészséges gyermek születése esetén egy kisebb gépjármű is elegendő lett volna, figyelembe vette, hogy a nagyobb, biztonságosabb gépjármű a felperesek számára is előnyt jelent. A kártérítés összegét ezért mérlegeléssel, a felperesek által az általuk igénybe vett támogatáson felül megfizetett vételárrész 50%-ában, azaz 2 000 000 forintban határozta meg. Ezzel szemben az üzembe helyezéssel kapcsolatos költségeket és a biztosítási díjakat azért nem tartotta megtérítendőnek, mert azok álláspontja szerint a gyermek egészségkárosodásával nem álltak okozati összefüggésben.
[29] Az I. rendű felperes jövedelemvesztesége tekintetében kiemelte, hogy ha az I. rendű felperesnek egészséges gyermeke született volna, akkor rendelkezne munkából szerzett jövedelemmel, és nem merülne fel költsége a sérült gyermek gondozásával. Emiatt az őt ért kár összegét az elérhető jövedelem és a gondozás költségének együtteseként határozta meg. Rögzítette továbbá, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetése azért volt indokolt, mert a gyermek folyamatos gondozásra szorul, és amellett nyilvánvalóan nem lehetséges teljes munkaidőben a munkát végezni. Mivel az I. rendű felperes a gyermek kétéves korának elérése után tért volna vissza a munkahelyére, ezért az azt megelőző időszakra érvényesített járadékkövetelést megalapozatlannak találta. A járadék alapját a keresettől eltérően határozta meg, mert álláspontja szerint a legutolsó munkáltatónál töltött mindösszesen hét hónapos munkaviszony, és a korábbi jövedelem lényegesen alacsonyabb összege nem tette lehetővé a káresemény előtt elért kiemelkedő összegű jövedelem figyelembevételét. Nem tartotta bizonyítottnak, hogy az I. rendű felperes a gyermekével otthon töltött idő után ugyanilyen kiemelkedő jövedelemre számíthatott volna. Éppen ezért a havi jövedelme átlagát a legutolsó munkabér és a korábbi jövedelem átlagaként havi 350 000 forintban határozta meg. Megfelelőnek tartotta továbbá, hogy az I. rendű felperes a Központi Statisztikai Hivatal adatait alapul véve számította ki a jövedelmének emelkedését. E számítási mód alkalmazásával, a társadalombiztosítási járulék, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék és a gyermek kétéves kora után szerzett jövedelem levonásával a lejárt járadék mértékét 28 268 386 forintban, a folyamatos járadék havi összegét 327 020 forintban állapította meg.
[30] A mindhárom fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. rendű felperest megillető kártérítés összegét 87 158 592 forintra és késedelmi kamataira, az I. rendű felperest 2022. április 1-jétől megillető havi járadék összegét 801 240 forintra, a felpereseket egyetemlegesen megillető kártérítés összegét 67 345 396 forintra és késedelmi kamataira, a felpereseket 2022. április 1-jétől egyetemlegesen megillető havi járadék összegét 527 960 forintra felemelte. Egyebekben – a per főtárgya tekintetében – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[31] Elöljáróban rámutatott: a jogerős közbenső ítélettel elbírálásra került a kártérítési kereset jogalapja, azzal együtt minden olyan kérdés, amely a kereset jogalapjához tartozik. A jogerős közbenső ítélet rendelkező részét egyértelműnek tartotta a tekintetben, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli minden olyan kárért, amely abból ered, hogy a felperesek gyermeke egészségkárosodottan megszületett. E rendelkezés értelmezése kapcsán visszautalt a jogerős közbenső ítélet indokolására, amely szerint a károkozó magatartás eredménye nem az, hogy egy egészséges gyermek helyett egy fogyatékos gyermeket kell a felpereseknek felnevelniük, hanem az, hogy az anyát az alperes nem hozta döntési helyzetbe, aki ezáltal az önrendelkezési jogát nem gyakorolhatta, továbbá az alperes jogellenes és felróható magatartása következtében a szülők egy egészségében károsodott gyermek felnevelésére kényszerülnek.
[32] Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben hivatkozott az EBH 2015.P.11. számú elvi bírósági határozatra, amely szerint a vagyoni károk körében a szülők a károsodottan született gyermek teljes felnevelési költségét igényelhetik. Hangsúlyozta továbbá, hogy a jogerős közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás folytán a kártérítés összege tekintetében folytatódó eljárás során a közbenső ítélettől nem lehet eltérni (PK 195. számú állásfoglalás), és ezért az elsőfokú bíróság nem foglalhatott volna el más álláspontot a jogerős közbenső ítélet értelmezése tekintetében. Súlytalannak nevezte az alperesnek azt az érvelését, hogy csupán a dongaláb betegséggel oksági összefüggésben álló károkért tartozik felelősséggel. Ezt az összegszerűség tekintetében folytatódó eljárás során előterjesztett érvelést egyébként sem tartotta figyelembe vehetőnek, de egyúttal a jogerős közbenső ítélet indokolásával is ellentétesnek tartotta. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az ultrahangvizsgálat során észlelt dongaláb nemcsak kényszertartás volt, hanem egy sokkal súlyosabb, bizonyosan fennálló genetikai-teratológiai fejlődési rendellenességre utalt. Megismételte, hogy a dongaláb felismerése önmagában szükségessé tette volna a terhességmegszakítás lehetőségéről való tájékoztatást, és annak elmulasztása az alperes teljes kártérítési felelősségét alapozta meg. Mindezekre tekintettel az alperesnek a kereset teljes elutasítására irányuló fellebbezési kérelmét eleve megalapozatlannak tartotta.
[33] A nem vagyoni kártérítések esetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul számba vette, és kellő súllyal értékelte a szülők életminőségének romlásához vezető körülményeket. Az alperes fellebbezésére figyelemmel kifejtette, hogy mindkét szülő számára kirívóan súlyos pszichés és fizikális megterhelést jelent a beteg gyermek nevelése, mindkettőjük élete gyökeresen megváltozott, és ezek a negatív hatások hozzávetőlegesen azonos hatással voltak az életminőségükre. Ennélfogva az őket megillető nem vagyoni kártérítések összege tekintetében a különbségtételt nem tartotta indokoltnak. Az alperestől eltérően nem látott lehetőséget arra, hogy a károkozó magatartás felróhatóságát csekély fokúnak minősítse. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy a genetikai vizsgálat során az alperes tudatosan szembehelyezkedett a törvényi előírásokkal, és lényegében „elhallgatta” az anya előtt a terhességmegszakítás lehetőségét, annak éppen az ellenkezőjéről adott tájékoztatást. Az elszenvedett nem vagyoni sérelmek súlyosságára tekintettel a nem vagyoni kártérítéseknek a kereseti kérelemmel egyezően meghatározott összegét nem tartotta túlzónak a hasonló nem vagyoni hátrányokat elszenvedett károsultak részére megítélt kártérítések nagyságrendjéhez viszonyítva, és azokat alkalmasnak tartotta a káresemény idején érvényesülő értékviszonyok megjelenítésére.
[34] A vagyoni kártérítési követelések vonatkozásában megismételte, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott viszonyítás nem állt összhangban a jogerős közbenső ítélet tartalmával, és az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségének terjedelmét indokolatlanul, az irányadó eljárási szabályokat megsértve szűkítette. Ennek kiküszöbölése érdekében a felperesek fellebbezésének – és azzal együtt a keresetnek – minden olyan kártétel esetében helyt adott, amelyet az elsőfokú bíróság arra hivatkozással utasított el, hogy a felszámított költségek egy egészséges gyermek nevelése esetén is felmerülnének. Emellett a keresetnek helyt adva felemelte azoknak a kártérítéseknek az összegét, amelyeknél az elsőfokú bíróság az említett elvi alapon csak a költségek egy részét tartotta megtérítendőnek. Az utóbbi követelések közé sorolta – egyebek mellett – a krém és a popsitörlő használatából eredő többletkiadást is. E tekintetben az elsőfokú bíróságtól eltérően elfogadta, hogy az ülő életmódot folytató, súlyosan mozgáskorlátozott gyermek legkíméletesebb tisztán tartása érdekében hároméves kora után is indokolt a popsitörlő használata.
[35] Figyelembe vette, hogy a felperesek a felmerült költségekre vonatkozóan foganatosított bizonyítás adatai alapján módosították a keresetüket, és abban részletesen levezették, hogy követelésük milyen költségekből adódik össze. Az elsőfokú bíróságtól eltérően azt rögzítette, hogy a felperesek a gyermek kíséretével kapcsolatos tevékenységet nem sorolták a gondozási feladatok közé, annak költségeit külön kérték megtéríteni. Az alperest ezért a közlekedési kíséret költsége tekintetében is a kereset szerint marasztalta.
[36] A speciális gépjármű költsége vonatkozásában a felperesek személyes előadásával megerősítettnek tartotta, hogy olyan gépkocsit kellett vásárolniuk, amelybe a gyermek elektromos tolószéke nehézség nélkül elhelyezhető, és erre a célra a korábbi gépkocsi nem volt alkalmas. Erre figyelemmel egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az okozati összefüggés e kár esetében is fennállt, és az alperes a felperesek által megfizetett vételárrész 50%-ának megtérítésére köteles.
[37] Abban is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a felperesek alappal tarthattak igényt az akadálymentesített ingatlanban való lakhatás költségeinek megtérítésére. Ezt a többletköltséget a felperesek korábbi lakásának kiadásából befolyó bérleti díj és az általuk jelenleg bérelt családi ház bérleti díjának különbözeteként határozta meg, amely a gyermek mozgatásával összefüggésben merül fel. Ennélfogva helytállónak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság költségpótló járadékként a bérleti díjkülönbözet megtérítésére kötelezte az alperest.
[38] Mivel az alperes fellebbezésében a felperesek által feltüntetett tevékenységek időigényességét és az azokhoz kapcsolódóan meghatározott költségek mértékét nem vitatta, ezért a felpereseket egyetemlegesen megillető vagyoni kártérítések összegének megállapításához további bizonyítást nem tartott szükségesnek.
[39] Az I. rendű felperes jövedelemveszteséget illetően egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, amely szerint az I. rendű felperes a beteg gyermekének állapota miatt kényszerült a korábbi munkájának feladására. Emiatt nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben nem tartotta az I. rendű felperes kárenyhítési kötelezettsége körébe sorolhatónak, hogy a károsultként felkutasson egy otthoni munkavégzési lehetőséget, és az ahhoz szükséges képzést is elvégezze. Az alperesnek azzal az álláspontjával sem értett egyet, hogy jövedelempótló járadékra csak az a károsult tarthat igényt, aki személyesen szenvedte el a munkaképesség-csökkentő balesetet. Ezt a megközelítést az orvosi kártérítési perekben kialakult töretlen bírói gyakorlattal ellentétesnek tartotta. Megállapította ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság a keresetveszteség összegét nem a törvényi előírásoknak megfelelően számította ki. A régi Ptk. 357. § (1) bekezdésének második mondatára tekintettel a jövedelemkiesés meghatározásakor az I. rendű felperes káresemény előtti utolsó jövedelmének átlagából indult ki, mivel az I. rendű felperes jövedelmében a gyermek születése előtt hét hónappal kedvező változás következett be, és annak tartós jellegét kétségessé tevő peradat nem merült fel. Az I. rendű felperes által alkalmazott számítási módot egyéb tekintetben is helyesnek tartotta, és ezért az alperest a keresettel egyezően marasztalta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[40] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, a felpereseket megillető nem vagyoni kártérítések összegének személyenként 1 000 000 forintra való leszállítását és a vagyoni kártérítések tekintetében a kereset elutasítását kérte. A másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első-, illetve a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felpereseket megillető nem vagyoni kártérítések összegének személyenként 1 000 000 forintra, a felpereseket megillető ápolás, gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költsége tekintetében a lejárt járadék összegének elsődlegesen 1 539 117 forintra, másodlagosan 7 695 585 forintra, a folyamatos járadék havi összegének elsődlegesen 13 799 forintra, másodlagosan 68 995 forintra, a háztartási többletköltség vonatkozásában a lejárt járadék összegének elsődlegesen 558 551 forintra, másodlagosan 2 792 755 forintra, a folyamatos járadék havi összegének elsődlegesen 7 015 forintra, másodlagosan 35 075 forintra, a rehabilitáció költsége esetében a lejárt járadék összegének elsődlegesen 684 000 forintra, másodlagosan 3 420 000 forintra, a folyamatos járadék havi összegének elsődlegesen 2 000 forintra, másodlagosan 10 000 forintra való leszállítását kérte azzal, hogy a járadékfizetési kötelezettség a gyermek 18. életévének betöltéséig, 2027. július 3-ig terheli.
[41] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 163. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 229. § (1) bekezdését és 253. § (2) bekezdését, a régi Ptk. 340. § (1) és (2) bekezdését, 355. § (4) bekezdését és 360. § (1) bekezdését jelölte meg.
[42] Előadta, hogy a 2/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2022/15. szám) közzététele a Magyar Közlönyben a jogerős ítélet meghozatala után, 2022. október 13-án történt, és ezért a másodfokú bíróságra a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 42. § (1) bekezdése alapján még nem volt kötelező, de a Kúriának azt a felülvizsgálati eljárás során figyelembe kell vennie. Álláspontja szerint ezért a jogerős ítéletnek azok a rendelkezései, amelyek alapján a teljes felnevelési költség megtérítésére köteles, jogszabálysértőek.
[43] A jogerős ítéletnek azzal az indokával sem értett egyet, amely szerint a jogerős közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás miatt a kártérítés összege tekintetében folytatódó eljárás során attól eltérni, hogy a teljes felnevelési költség megtérítendő, nem lehetett. Értelmezése szerint ilyen következtetés a jogerős közbenső ítélet rendelkező részéből nem vonható le, az indokoláshoz pedig anyagi jogerőhatás nem fűződik.
[44] Ismertette a 2/2022. Jogegységi határozat lényeges megállapításait. Azok alapján állította, hogy a kár fogalmába nem tartozik bele a teljes felnevelési költség, és az egészségügyi szolgáltató az elmaradt vagyoni előny, valamint a vagyonban beállott értékcsökkenés megtérítéséért sem felel. Emiatt jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítélet valamennyi, a felperesek fellebbezésének helyt adó és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató rendelkezését. Ugyanezen okból jogszabálysértőnek tartotta az I. rendű felperes részére jövedelemveszteség címén megítélt járadék összegének felemeléséről és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni helybenhagyásáról szóló jogerős ítéleti rendelkezést.
[45] Megismételte azt az okfejtését, amely szerint a jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállásra tekintettel a súlyosabb, a gyermek állapotát nagyobb részt befolyásoló arthrogryposis multiplex betegség fel nem ismerése miatt felelősség nem terheli, a felelőssége kizárólag a dongaláb mint ártalom fennállására tekintettel elmulasztott tájékoztatással összefüggésben állhat fenn. Ezzel kapcsolatban pedig elengedhetetlennek tartotta az okozati összefüggés vizsgálatát. Állította, hogy a jogerős közbenső ítélet az okozati összefüggés első lépcsőjének vizsgálatát jelentette, amelyhez képest az egyes kártételek vonatkozásában a jogi okozatosság értékelése szükséges, és annak során az előreláthatósági elvre is figyelemmel kell lenni.
[46] Kifejtette, hogy a felperesek esetében egy egészséges gyermek felnevelési költsége helyett egy arthrogryposis multiplex betegséggel született gyermek felnevelési költsége minősül alap-felnevelési költségnek, ez jelenti a viszonyítási alapot, amelyhez képest megállapítható a többlet-felnevelési költség összege. Mivel pedig a szakmai protokoll értelmében a dongaláb kezelése a járástanulás idejéig, egy-másfél évig, míg a gondozása a láb növekedésének befejeződéséig tart, ezért hivatkozott arra, hogy a jövőre nézve megállapított járadékok megfizetésére legkésőbb a gyermek 18. éves koráig kötelezhető. Ugyanebből következően csak a gyermek másfél éves koráig felmerült kezelésekkel összefüggő költségek megtérítését tartotta indokoltnak. Kérte figyelembe venni azt is, hogy a dongaláb gondozásával kapcsolatos többletidő legfeljebb a teljes többlet-időráfordítás 10%-át éri el, mivel a gyermek mozgásképességét alapvetően nem az korlátozza. Ennek megállapíthatatlansága esetére a régi Ptk. 344. §-ának alapulvételével azt tartotta lényegesnek, hogy legfeljebb 50%-os felróhatóság terhelheti a gyermek állapotát meghatározó két egészségkárosodásra tekintettel.
[47] Hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni kártérítések esetében is csak azokat a többletterheket lehet a mérlegelés szempontjává tenni, amelyek a felróható magatartásával okozati összefüggésben állnak, és amelyek a gyermek egészségkárosodásával következtek be. Érvelése szerint ez arthrogryposis multiplex betegséggel született gyermekkel kapcsolatos változásokhoz képesti többletterheket jelentheti. A jogerős közbenső ítélet alapján megállapíthatónak tartotta, hogy a gyermek létét alapvetően meghatározó egészségkárosodását – a dongaláb betegségen túl – nem látta és nem is láthatta előre, ezért a részéről a releváns ok nem mutatható ki. Minderre hivatkozással a nem vagyoni kártérítések összegét túlzónak nevezte. Azt is előadta, hogy a 2/2022. Jogegységi határozat szerint nem a jogerős ítéletben megjelölt körülményeket kellett volna értékelni, a szülők életminőségének romlása, az életük megváltozása a nem vagyoni kártérítések összegének meghatározásakor ugyanis lett volna figyelembe vehető.
[48] Lényegesnek tartotta, hogy a káronszerzés tilalma miatt a járadékigények vizsgálatakor a gyermek állapotából adódó többletköltségből levonásba kell helyezni azokat a tételeket, amelyek egy egészséges gyermek nevelése körében is felmerültek volna. Arra is utalt, hogy a károsult részéről a kárenyhítési kötelezettség teljesítése az igényérvényesítés jogszabályi feltétele, amelyre a bíróságnak külön hivatkozás nélkül is ki kell terjesztenie a bizonyítást. Mindezek miatt elsődlegesen annak a költségnek a megállapítását tartotta indokoltnak, amely csak az arthrogryposis multiplex betegséggel rendelkező gyermek felnevelésével kapcsolatosan felmerült volna, és ahhoz képest tartotta meghatározhatónak az általa megtérítendő többletköltséget. Ennek hiányában a kereseti követeléseket összegszerűségükben nem tartotta megalapozottnak.
[49] Az I. rendű felperes jövedelemvesztesége tekintetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a 2/2022. Jogegységi határozat értelmében az elmaradt haszon nem képez olyan kárt, és nem minősül az egészségkárosodással összefüggő olyan többlettehernek, amelynek megtérítésére köteles lenne. Hivatkozása szerint a bizonyítás eredménye cáfolta, hogy az I. rendű felperes a beteg gyermekének állapota miatt kényszerült a korábbi munkájának feladására, és emiatt nem tudott teljes munkaidőben elhelyezkedni. Állította egyúttal, hogy az I. rendű felperes okiratokkal igazoltan nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, sőt a saját döntése alapján azonos munkáért jelentősen alacsonyabb munkabért fogadott el. Mivel pedig az I. rendű felperes maga kezdeményezte a káresemény előtti teljes munkaidős munkaviszonyának megszüntetését, ezért annak nem lehetett oka, hogy teljes munkaidőben nem tudott dolgozni, hiszen ezt követően is teljes munkaidőben dolgozott. Nem tartotta megállapíthatónak azt sem, hogy az I. rendű felperes foglalkoztatásával bekövetkezett változások a károkozó magatartásával releváns oksági kapcsolatban álltak. Érvelése szerint az ápolási és gondozási többletköltség érvényesítése mellett a jövedelemveszteség megtérítésének követelése a káronszerzés tilalmát sérti, a kétféle járadék ugyanis együttesen a károkozó magatartással összefüggő elmaradt jövedelmen felüli juttatást eredményez. A baleseti járadék szabályaira tekintettel elsődlegesen az I. rendű felperes munkaképesség-csökkenésének megállapítását tartotta volna szükségesnek. Álláspontja szerint a járadék összegének meghatározásakor nem lett volna figyelmen kívül hagyható, hogy az I. rendű felperesnek a káresemény előtti munkáltatója átalakulással megszűnt, és ezért a korábbi munkakörben való foglalkoztatása már nem volt lehetséges. Sérelmezte a fellebbezésében megjelölt juttatásoknak a jövedelempótló járadék összegéből való levonásának elmaradását.
[50] Az akadálymentesített ingatlanban való lakhatás többletköltsége tekintetében kifogásolta annak értékeletlenül hagyását, hogy az I. rendű felperes haszonélvezeti jogának fenntartásával értékesítette a tulajdonában volt ingatlant, és ezért a bérleti díjak különbözete nem lehet a marasztalás alapja. Állította továbbá, hogy a lakáscsere nem a magatartásával okozati összefüggésben álló dongaláb betegség, hanem az azzal összefüggő, súlyosabb egészségkárosodás következményei miatt volt indokolt.
[51] A speciális gépjármű költsége vonatkozásában megismételte, hogy a speciális gépjármű szükségessége nem azonos a felperesek által beszerzett nagyobb, a piacon elérhető legmagasabb felszereltséggel rendelkező gépjármű beszerzésének szükségességével. Egyértelműnek tartotta, hogy a gépjármű megvásárlásával a felperesek vagyonában a kárfelelősség által indokolt mértéken túli növekedés következett be, és ezt az értéknövekményt a káronszerzés tilalma miatt nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
[52] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[53] Az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.
[54] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését, míg az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható további okokból nem jogszabálysértő.
[55] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás téves értelmezését, és ebből az okból a régi Pp. 229. § (1) bekezdésének megsértését is állította. A jogerős közbenső ítélet szerint az alperest kártérítési felelősség terheli a felpereseket a gyermekük egészségkárosodottan való megszületése következtében ért károkért. Mindezt a határozathoz kötődő, a régi Pp. 229. § (1) bekezdésében meghatározott anyagi jogerőhatás miatt az alperes a követelés összegére nézve folytatott eljárásban már nem tehette vitássá [Kúria Pfv.III.20.769/2016/3. (BH 2017.151.)]. Ennélfogva a kár bekövetkezését és annak a károkozó magatartásával való okozati összefüggését mint a kártérítési felelősség szükségképpeni feltételeinek fennállását sem vitathatta. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben a jogerős közbenső ítélet nem csupán az okozati összefüggés első lépcsőjének vizsgálatára szorítkozott, és a bíróságok a jogalapi döntés meghozatalakor nem mellőzték a jogi okozatosság értékelését; ebben az esetben ugyanis a kártérítési felelősség fennállását sem állapíthatták volna meg.
[56] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében fenntartotta továbbá azt, a követelés összegére nézve folytatott eljárásban következetesen képviselt álláspontját, hogy a felelőssége kizárólag a dongaláb betegséggel oksági kapcsolatban álló károkért áll fenn. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy ez az érvelés ellentétes a jogerős közbenső ítélet indokolásával. A szerint a dongaláb mint a magzatnál bizonyosan fennállt végtagfejlődési rendellenesség felismerése a terhességmegszakítás lehetőségéről való tájékoztatást indokolt volna, és ennek elmulasztása miatt az alperest minden olyan kárért kártérítési felelősség terheli, amely a felpereseket a gyermekük egészségkárosodottan való megszületése következtében érte. A felelősség terjedelme tehát annak ellenére sem korlátozódott az említett fejlődési rendellenességgel okozati összefüggésbe hozható károkra, hogy a gyermek állapotát ugyancsak meghatározó arthrogryposis multiplex betegség magzati korban történő felismerésének elmaradásával az alperes nem mulasztott.
[57] Mindezekből következően a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett régi Ptk. 340. § (1) bekezdését sem sérthette, mivel a károsulti közrehatás (önhiba) vizsgálata és annak megléte esetén – a vagyoni károknál – a kármegosztás alkalmazása a keresettel érvényesített jog fennállásának elbírálására tartozik, és arról a régi Pp. 213. § (3) bekezdésében szabályozott közbenső ítéletben állást kell foglalni. A jogerős közbenső ítélet viszont ebből az okból sem szűkítette az alperes kártérítési felelősségét. Ehhez képest elegendő utalni arra, hogy az alperes felülvizsgálati okfejtésével szemben a bíróság a bizonyítást a kárenyhítési kötelezettség teljesítésére külön hivatkozás nélkül nem terjesztheti ki, a régi Pp. 164. § (2) bekezdése alapján kivételesen megengedett hivatalbóli bizonyításnak ebben a körben nem lehet helye.
[58] A fentiektől eltérő, a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének téves alkalmazásával történt hivatkozással összefüggésben megválaszolandó jogkérdés volt az, hogy a másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítélet tartalmára is tekintettel kötelezhette-e az alperest a gyermek teljes felnevelési költségének megtérítésére. A közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás ugyanis nem zárja ki, hogy abban a kérdésben, hogy a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek azok, amelyek megfeleltethetőek az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak, a követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban a bíróság állást foglaljon [Kúria Pfv.III.21.290/2022/3. (BH 2023.186.II.), Pfv.III.21.291/2022/4.].
[59] A jogerős ítéletben is felhívott EBH 2015.P.11. (Kúria Pfv.III.20.069/2015/3.) értelmében a vagyoni károk körében a szülők a károsodottan született gyermek teljes felnevelési költségét igényelhetik, az egészséges létből és a fogyatékosságból eredő költségek elkülönítésének nincs jogi alapja. Az elvi bírósági határozat indokolása tartalmazta, hogy valamennyi, a gyermek megszületésével kapcsolatban felmerülő felnevelési költség olyan kárnak minősül, amelyeket a károkozó térít meg, és nem lehet kár csak a fogyatékosságból eredő többletkiadás.
[60] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa által meghozott 2/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2022/15. szám) szerint, amennyiben az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége megállapítható amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében az anya nem élhetett a terhességmegszakítás jogszabály által biztosított jogával, a genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében a szülők kártérítésként az egészségkárosodással kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költségre, és nem a gyermek teljes felnevelési költségére tarthatnak igényt. A jogegységi határozat indokolása rögzítette, hogy a Kúria eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként, és a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. A közzététel 2022. október 13-án megtörtént.
[61] A felperesek az ismertetett jogegységi határozatot a felülvizsgálati eljárásban azért nem tartották figyelembe vehetőnek, mert a másodfokú bíróság a jogerős ítéletét a jogegységi határozat közzététele előtt, 2022. október 12-én hozta. A felülvizsgálati ellenkérelmükben előadták, hogy – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 422. §-ára és a 423. § (1) bekezdésére is figyelemmel – a Kúria a felülvizsgálat során csak akkor vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet megfelelt-e az adott tárgykörben született jogegységi határozatnak, ha a jogerős ítélet meghozatalakor a jogegységi határozat már hatályban volt, azaz a Magyar Közlönyben megjelent. Ez a jogi álláspont téves. Ennek az oka nem az, hogy a perben még a régi Pp. rendelkezéseit kellett alkalmazni, hiszen a Kúriának a Pp. megjelölt szabályainak tartalmilag megfeleltethető régi Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése szerint is a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok alapján kell döntenie, valamint főszabályként csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. Az utóbbiakból pedig értelemszerűen következik, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálásának korlátait a jogerős ítélet meghozatalakor hatályban volt, a másodfokú bíróság által alkalmazott, és a felülvizsgálati kérelemben megsértettként feltüntetett jogszabályhelyek határozzák meg. A jogegységi határozat azonban nem jogszabály, az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése a jogszabályokra vonatkozó felsorolásában nem nevesíti. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésében meghatározott, visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma ezért a jogegységi határozattal kapcsolatban fel sem merülhet (hasonlóképpen: Kúria Pfv.VI.20.704/2023/5.). Általában a jogértelmezés a jogszabály eleve adott tartalmát tárja fel, így ezzel kapcsolatban a visszaható hatály nem is értelmezhető (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [96]). A jogegységi határozatoknak az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdéséből következő célja pedig a jogalkalmazás egységesítése, az, hogy a hatályban lévő jogszabályoknak a bíróságokra nézve kötelező jellegű értelmezésével elősegítse az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakulását (Kúria Pfv.I.21.711/2017/4.). Figyelembe véve továbbá azt, hogy a felülvizsgálati kérelemben is megjelölt Bszi. 42. § (1) bekezdés második mondata értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététele időpontjától kötelező, a Kúriának is kötelező az eljárásának időpontjában irányadó jogegységi határozatot alkalmazni. Nem ütközik tehát a jogállamiság követelményéből [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] levezethető visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába az, ha a Kúria a felülvizsgálati eljárás időpontjában „hatályos” jogegységi határozatot követi (Kúria Pfv.I.21.632/2016/13.).
[62] Mindezek miatt az adott felülvizsgálati eljárásban is a 2/2022. Jogegységi határozat figyelembevételével kellett határozni arról, hogy mi az a kár, amely a felpereseket azzal okozati összefüggésben érte, hogy a gyermekük egészségkárosodottan megszületett [Kúria Pfv.III.20.140/2022/6. (BH 2023.128.II.)]. Tekintettel kellett lenni arra, hogy a jogegységi határozat indokolása szerint nem tartozhatnak bele a kárfogalomba a gyermek létéből eredő költségek, vagyis az alap-felnevelési költségek, kizárólag az egészségkárosodással összefüggésben felmerült többletköltségek. Ezért a fejlődési rendellenességgel született gyermek felnevelésével kapcsolatban a szülők vagyoni kárként a tervezett egészséges és a ténylegesen megszületett egészségkárosodott gyermek magasabb felnevelési költsége közötti különbözetet érvényesíthetik. Ennélfogva az egészségügyi szolgáltató felelősségi körébe is csupán azok a többletterhek, gondozási, nevelési és tartási többletköltségek tartoznak, amelyek a tervezett és/vagy vállalt, de a természeténél fogva fogyatékosan született gyermek tartásának különbözeteként jelentkeznek. Miután a genetikai, teratológiai ártalommal született gyermek léte önmagában kárként nem értelmezhető, a vagyoni kár fogalmába nem tartozhat bele a gyermek felnevelésével kapcsolatos összes költség, kizárólag az egészségkárosodásból eredően felmerült többletköltség. Ezért nem vonható az egészségügyi szolgáltató felelősségi körébe az alap-felnevelési költség megtérítése.
[63] Ennek megfelelően abból kellett kiindulni, hogy a felperesek az alap-felnevelési költségeik megtérítését az alperestől nem követelhették. Ez azt jelentette, hogy azoknál a vagyoni kártérítési követeléseknél, amelyeknél az elsőfokú bíróság részéről a kereset teljes egészében vagy részben történő elutasításának kizárólagos oka a többlet-felnevelési költség és az alap-felnevelési költség megkülönböztetése volt, az alperesnek a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének sérelmére alapított felülvizsgálati támadása megalapozottnak minősült. Ezek a következők voltak: a babakelengye és gyermekholmik, eszközök költsége, a baba- és gyermekruhák költsége, a játékok és fejlesztő játékok költsége, az élelmezés költsége, a tisztálkodó- és tisztítószerek költsége, az ápolás-gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költsége, a háztartási többletköltség, a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények költsége, a közlekedési üzemanyagköltség, a közüzemi többletdíj költsége, valamint a nyaralás, kirándulás, kikapcsolódás költsége. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság ítéletének a felsorolt követeléseket érintő rendelkezése érdemben helyes volt. Ebben a körben ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyásának volt helye.
[64] Az elsőfokú bíróság a pelenka és bőrápoló krém költsége esetében a költségek előzőekben hivatkozott szempontú szétválasztásán túl a kereset részbeni elutasítását azzal indokolta, hogy a felperesek a popsitörlő használatának a gyermek hároméves kora utáni szükségességét nem bizonyították. Ezzel szemben a másodfokú bíróság elfogadta, hogy az ülő életmódot folytató, súlyosan mozgáskorlátozott gyermek legkíméletesebb tisztán tartása érdekében az említett életkor betöltése után is indokolt a popsitörlő használata. Ez a ténymegállapítás a bizonyítékoknak a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő, okszerű mérlegelésén alapult, és a felperesek a költség felmerülését, annak összegét ebben a részében is okirattal igazolták. Emiatt a keresettel egyezően a gyermek hároméves korától az elsőfokú ítélet meghozataláig terjedő időszakban lejárt járadék összegét 64 233 forintban, a 2022. április 1-jétől fizetendő járadék havi összegét 549 forintban kellett meghatározni.
[65] A közlekedési kíséret költségénél sem egyedül a többlet-felnevelési költség és az alap-felnevelési költség közötti különbségtétel volt a kereset elsőfokú bíróság részéről történt teljes elutasításának indoka. Amellett ugyanis, hogy hozzávetőlegesen tízéves koráig egy egészséges gyermek esetében is indokoltnak tartotta a közlekedési kíséret igénybevételét, azt a gondozási tevékenység részének tekintette, amelynek ellentételezése az alperes által fizetendő többletgondozási járadékkal megtörtént. A másodfokú bíróság viszont helyesen mutatott rá arra, hogy a felperesek a részletes levezetést tartalmazó keresetükben a gyermek kíséretével kapcsolatos tevékenységet nem sorolták a gondozási feladatok közé, annak költségeit külön kártételként érvényesítették. Ebből – az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt helytálló kiindulási alapot figyelembe véve – az következett, hogy a gyermek tízéves korának betöltése után a közlekedési kísérettel felmerült költség olyan többlet-felnevelési költségnek minősült, amelynek megtérítésére az alperes a kereset alapján köteles volt. Ez egyrészt a 2019. július 4-től az elsőfokú ítélet meghozataláig terjedő időben lejárt 979 800 forint járadék, másrészt 2022. április 1-jétől havi 81 650 forint járadék megfizetésének kötelezettségét jelentette.
[66] A felperesek mint egyetemleges jogosultak által az alperessel szemben érvényesített további vagyoni kártérítési követelések közül a rehabilitáció költségének megtérítése iránti követelés tekintetében csak többlet-felnevelési költség felszámítása történt, amely a gyermek fejlesztése, állapotának javítása és szinten tartása érdekében, különböző terápiákon való részvétel folytán merült fel. Ennek szükségességét az alperes sem vitatta, míg a költség összegét az okirati bizonyítás eredménye alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság részéről a keresettől eltérő marasztalás oka az volt, hogy az I. rendű felperes nyilatkozatára tekintettel 2020. december 1-jétől már csak heti egy gyógytornára volt szükség. A másodfokú bíróság ebben a részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítéletnek ez a rendelkezése sem a bizonyítás általános szabályait rögzítő, a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett eljárásjogi jogszabályhelyeket, sem a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését nem sértette.
[67] A perben eljárt bíróságok az akadálymentesített ingatlanban való lakhatás költségével kapcsolatban is azonos jogi álláspontot fejtettek ki, és a másodfokú bíróság a keresetnek teljes egészében helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Az alperes a követelést megalapozó, a felperesek által az elsőfokú eljárásban bizonyított tények fennállását már a fellebbezésében sem vitatta, ehelyett a kereset elutasítását voltaképpen a káronszerzés tilalmára hivatkozással kérte. A felülvizsgálati kérelmében is jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy az I. rendű felperes haszonélvezeti jogának fenntartásával értékesítette a tulajdonában volt ingatlant. Éppen ez tette azonban lehetővé, hogy az I. rendű felperes a korábbi ingatlant bérbeadás útján hasznosítsa, és a kereset kizárólag a bérleti díjak különbözetének megtérítésére irányult. Ennek, a nem kétségesen többlet-felnevelési költségnek tekinthető kiadásnak a szükségességét alátámasztotta, hogy a gyermek mozgáskorlátozottsága miatt vált indokolttá egy nagyobb alapterületű, könnyebben megközelíthető ingatlan használata. Ehhez képest az alperesnek az a további felülvizsgálati hivatkozása, hogy a lakáscsere nem a dongaláb betegség következményei miatt volt indokolt, a korábbiakban részletezett indokok ismeretében megalapozatlannak minősült.
[68] A speciális gépjármű költségének megtérítése iránti követelés is olyan, a felperesek mint egyetemleges jogosultak által érvényesített vagyoni kártérítési követelés volt, amely a többlet-felnevelési költségek közé tartozott, és amellyel összefüggésben a keresetnek – legalábbis részben – helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az új, a korábbinál nagyobb méretű, s ezáltal a gyermek elektromos tolószékének elhelyezésére is alkalmas gépjármű megvásárlásával felmerült költséget a bíróságok csak részben tartották átháríthatónak az alperesre, és a keresettől eltérően a felperesek által megfizetett vételár 50%-ának megtérítésére kötelezték. Az elsőfokú bíróság ebben a körben helyesen értékelte, hogy a gépjármű bemutatott jellemzői a gyermek egészségkárosodásától függetlenül is előnyt jelentenek a felperesek számára. Ez éppen a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott káronszerzés tilalmának érvényesítését jelentette, ugyanakkor a kereset teljes elutasítását nem indokolhatta.
[69] Mindezek miatt a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett rendelkezésének részbeni megváltoztatása mellett az alperes által a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak fizetendő kártérítés összegének – a pelenka és a bőrápoló krém költségének 64 233 forint lejárt járadékával és a közlekedési kíséret költségének 979 800 forint lejárt járadékával – 34 445 832 forintra való felemelésére volt szükség azzal, hogy ebből a marasztalási összegből az alperes a megjelölt részösszegek után köteles az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az alperes által a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 2022. április 1-jétől fizetendő havi járadék összegét pedig – a hivatkozott két követelésre figyelemmel – 352 228 forintra kellett felemelni.
[70] Az I. rendű felperes keresetében vagyoni kártérítésként a jövedelemveszteségének megtérítését kérte. Az alperes mindvégig vitatta az I. rendű felperesnek a járadékra való jogosultságát: bizonyítatlannak tartotta, hogy az I. rendű felperes a beteg gyermekének állapota miatt kényszerült a korábbi munkájának feladására, és álláspontja szerint az I. rendű felperes a kárenyhítési kötelezettségét sem teljesítette. Ezt meghaladóan a felülvizsgálati kérelmében kétségbe vonta, hogy az elmaradt haszon a gyermek egészségkárosodásával okozati összefüggésben álló, általa megtérítendő kárnak minősül. Ez az utóbbi hivatkozás azonban a 2/2022. Jogegységi határozat téves értelmezésén alapult. A szerint az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségének fennállása esetén a gyermek egészségkárosodásával kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költség megtérítésére köteles, amely a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdés c) pontjában nevesített, a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségnek feleltethető meg. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának az előzetes döntéshozatali indítvány alapján e kárfajta tekintetében kellett állást foglalnia a kártérítési felelősség terjedelméről, különbséget téve az alap-felnevelési költség és az egészségkárosodásból eredő többlet-felnevelési költség között. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy a szülők az egészségügyi szolgáltatótól egyéb kárfajták, így az elmaradt vagyoni előny megtérítését követelhessék.
[71] A bíróságok a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével azonosítható bizonyítékmérlegelési hibát az alperes által vitatott, a jövedelemveszteség megtérítése iránti követelés megalapozottsága szempontjából lényeges tények megállapításakor sem vétettek. Erre alkalmas, nyilvánvalóan okszerűtlen következtetést [Kúria Pfv.I.21.474/2011/10. (BH 2013.119.II.)] a jogerős ítélet indokolása nem tartalmazott. A bizonyítás eredménye alátámasztotta azoknak, a gyermek egészségkárosodása miatti többlettevékenységeknek a szükségességét, amelyek ellátása az I. rendű felperesre hárul, és amelyek őt a jövedelemszerző tevékenység folytatásában akadályozzák. Ezzel összefüggésben az alperes a kárenyhítési kötelezettség megsértését is tévesen állította, az I. rendű felperes ugyanis azzal, hogy a fentiek ellenére egy rövid ideig teljes munkaidőben, majd részmunkaidőben vállalt munkát, károsultként a megjelölt kötelezettségét teljesítette. Figyelemmel kellett lenni továbbá arra, az ápolás, gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költségénél értékelt tényre is, hogy a felsorolt feladatok teljesítése az I. rendű felperes részéről a gyermek ötéves korának betöltéséig növekvő időráfordítást igényelt, és ezen felül háztartási többletmunkát is kell végeznie.
[72] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytelenül érvelt amellett, hogy az ápolási és gondozási többletköltség érvényesítése mellett a jövedelemveszteség megtérítésének követelése a káronszerzés tilalmát sérti. Mivel ezek a kártérítési igények eltérő károk megtérítésére irányulnak, eltérő tény- és jogalapjuk van, ezért a más-más címen adott járadékok, juttatások ténye nem zárja ki azt a más jellegű, más célú tevékenységet, amelyeket ugyanebben az időben végeznek (Kúria Pfv.III.20.953/2014/6.). Ennélfogva nem lehetett szó kétszeres igényérvényesítésről.
[73] A keresetben megtéríteni kért jövedelemveszteségnek a károkozó magatartással való oksági kapcsolatát – az alperes hivatkozásával ellentétben – nem szakította meg az a tény, hogy az I. rendű felperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. Ebből a szempontból annak volt jelentősége, hogy az I. rendű felperes a gyermekének egészségkárosodottan való megszületése miatt nem tudta a korábbi munkaviszonyát fenntartani, és ez az alperes kártérítési felelősségének körébe tartozott.
[74] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt a tényállítását is megismételte, hogy az I. rendű felperesnek a korábbi munkakörében való foglalkoztatása a munkáltatójának átalakulása miatt sem volt lehetséges. Ennek valóságát azonban nem bizonyította, és már az elsőfokú bíróság is rögzítette, hogy a munkakörnek az átalakulás következtében történt megszűnésére utaló peradat egyáltalán nem merült fel.
[75] Az alperes megalapozatlanul hiányolta az I. rendű felperes munkaképesség-csökkenésének bizonyítottságát. Ennek, a baleseti járadékra való jogosultság tekintetében a régi Ptk. 356. § (1) bekezdésében megkövetelt feltételnek a fennállására azért nem volt szükség, mert az I. rendű felperes nem erre alapította a járadékkövetelését. Az I. rendű felperes a gyermekének személye körüli teendők ellátása miatt keletkezett jövedelemveszteségének mint elmaradt vagyoni előnynek járadék formájában való megtérítését kérte, amely követelés annak ellenére sem azonosítható a baleseti járadékköveteléssel, hogy a mértékének meghatározásánál a hivatkozott járadékfajta vonatkozásában irányadó szabályokra ugyanúgy figyelemmel kell lenni (hasonlóképpen: Kúria Pfv.III.20.893/2021/7.). A másodfokú bíróság ezért a bírói gyakorlatra hivatkozással helyesen állapította meg, hogy az a károsult is igényelheti keresetvesztesége megtérítését, aki az egészségügyi szolgáltató magatartásával okozati összefüggésben kényszerül más személy ápolására.
[76] Ugyanezen követelésnél az alperes a káronszerzés tilalmának megsértését azért állította, mert szükségesnek tartotta volna a fellebbezésében is megjelölt, a gyermek egészségkárosodására tekintettel igénybe vehető juttatásokkal csökkenteni a járadék mértékét. A bíróságok ugyanakkor az I. rendű felperes részére folyósított valamennyi társadalombiztosítási és szociális ellátás (gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, gyermekek otthongondozási díja, családi pótlék) figyelembevételével állapították meg az alperes járadékfizetési kötelezettségét. Azt pedig a bizonyítás eredménye nem támasztotta alá, hogy az I. rendű felperes ezt meghaladóan más, a szociális rászorultságtól függetlenül is igényelhető pénzbeli ellátásban részesült volna.
[78] A felülvizsgálati kérelem a nem vagyoni kártérítések esetében is tartalmazta azt a – fentebb írtak szerint – téves okfejtést, amely szerint mivel az alperes felelőssége a dongaláb betegséggel oksági kapcsolatban álló károkért áll fenn, ezért kizárólag az arthrogryposis multiplex betegséggel született gyermekekkel kapcsolatos változásokhoz képesti többletterheket lehet figyelembe venni. E hátrányok kapcsán az alperes az előreláthatóság hiányára hivatkozással az okozati összefüggés fennállását vitatta, amire a jogerős közbenső ítélet tartalmára tekintettel már nem volt eljárásjogi lehetősége. A felperesek életminősége romlásának, az életük megváltozásának mint nem vagyoni hátránynak a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor történt értékelését az alperes azért sérelmezte, mert álláspontja szerint a 2/2022. Jogegységi határozat értelmében az nem képezheti a nem vagyoni kártérítés alapját. A jogegységi határozat azonban sem a nem vagyoni kártérítés, sem a Ptk. 2:52. §-ában szabályozott sérelemdíj tekintetében nem tartalmaz ilyen, a kompenzálandó nem vagyoni hátrányok körét szűkítő megállapítást. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a nem vagyoni kártérítések összegének eltúlzottságát csak az ismertetett indokok miatt állította, és kérte annak leszállítását. Ehhez képest a bírói gyakorlat (Kúria Pfv.III.21.191/2021/3.) által ebben a körben lényegesnek tekintett szempontok érvényesülését, vagyis a nem vagyoni hátrányok teljes körű feltárását és azok kellő súllyal való értékelését, valamint a kár bekövetkeztekori értékviszonyok és a hasonló tényállású ügyekben hozott eseti döntések figyelembevételét nem tette vitássá.
[79] Mindezekből következően a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek közül kizárólag a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését sérti.
[80] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az alperes által az I–II. felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak fizetendő kártérítés összegét felemelte.
(Kúria Pfv.III.21.297/2022/6.)