I. Feltétlen hatályon kívül helyezési ok valósul meg, ha a perújítási eljárásban megtartott tárgyaláson ugyanaz az ügyész járt el, aki az alapeljárást lezáró büntetővégzés kapcsán jogorvoslati nyilatkozatot tett.
II. A perújítás alapossága esetén a bíróság ítéletében az alapügyben hozott ügydöntő határozat perújítással érintett terhelt tekintetében történő hatályon kívül helyezéséről, nem pedig csupán valamely rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről rendelkezhet. Ellenkező esetben a terhelt ellen emelt vádról a perújítási eljárást követően két, különböző ténybeli alapokon nyugvó, de azonosan jogerőhatással védett ítélet rendelkezne. A perújítás alapossága esetén az alapügyben hozott ügydöntő határozat perújítással megtámadott részének hatályon kívül helyezését biztosító törvényi rendelkezés kizárólag a több terhelt büntetőjogi felelősségéről rendelkező ügydöntő határozatok esetében értelmezhető [Be. 456. § (1) bek., 608. § (1) bek. d) és f) pont, 647. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével hatályon kívül helyezte korábbi büntetővégzését, egyúttal a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.], és ezért őt 160 óra közérdekű munkára, 210 napi tétel – napi tételenként 1200 forint, összesen 252 000 forint – pénzbüntetésre és 1 év 8 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[2] A terhelt és a védő fellebbezései folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a járásbíróság büntetővégzésének a közérdekű munka büntetésre vonatkozó rendelkezését tekintette hatályon kívül helyezettnek. Mellőzte a bűnösség megállapítására, a pénzbüntetés napi tételének számára, az egy napi tétel összegére, a közúti járművezetéstől eltiltásra és a pénzbüntetés megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 608. § (1) bekezdés d) és f) pontjára figyelemmel, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
[4] Az indítvány szerint a járásbíróság büntetővégzésével szemben a törvényszék perújítást rendelt el, mert olyan új bizonyítékok merültek fel, amelyek felvetették annak a lehetőségét, hogy a terhelt a büntetővégzés meghozatala idején nem volt olyan egészségi állapotban, hogy fizikai munkát tudjon végezni. Az így elrendelt perújítási eljárásban azonban az első- és a másodfokú eljárásban egyaránt feltétlen eljárási szabálysértés valósult meg.
[5] Kifejtette, hogy az elsőfokú eljárásban ugyanis az az 1. számú ügyész járt el a második tárgyalási napon, aki a büntetővégzés tekintetében jogorvoslati nyilatkozatot tett, annak ellenére, hogy a Be. 27. § (3) bekezdése kizárja a perújítási eljárásból azt az ügyészt, aki az alapügyben a vádat képviselte. Mivel a jogorvoslati nyilatkozat tételét a vádképviselet szükségszerű részének tartotta, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1. számú ügyész a perújítás elrendelése folytán megismételt eljárásban kitűzött tárgyaláson nem vehetett volna részt ügyészként. Tekintettel továbbá arra, hogy a Be. 435. § (1) bekezdése szerint a tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező, ezért a Legfőbb Ügyészség szerint a kizárt ügyész részvételével megtartott tárgyalást úgy kell tekinteni, hogy azt olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező volt. Az így megállapítható, a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés pedig egyúttal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok beálltát is eredményezi.
[6] Hozzátette, hogy az előbbiek mellett a törvényszék másodfokú ítéletét ellentétesnek látta a BH 2017.10. számú eseti döntésében kifejtettekkel is, amely szerint perújítási eljárásban nincs törvényes lehetőség olyan tartalmú határozat meghozatalára, amely a megtámadott ítéletet csak részben helyezi hatályon kívül, bizonyos rendelkezéseit viszont megtartja. Ehhez képest a Legfőbb Ügyészség úgy vélekedett, hogy a perújítás alapossága esetén kizárólag arra van törvényi lehetőség, hogy a bíróság a perújítással támadott jogerős ítéletet egészében hatályon kívül helyezze, és ezzel összefüggésben rendelkezzen a terhelt bűnösségéről és a büntetés egészéről. A perújítással támadott büntetővégzés másodfokú bíróság általi részbeni hatályon kívül helyezése ekként azt eredményezte, hogy a terhelttel szemben egyidejűleg létezik egy, a főbb rendelkezések többségét tekintve jelenleg is hatályos jogerős büntetővégzés, valamint egy hatályos jogerős ítélet. E helyzet sajátos következményeként a bűnügyi nyilvántartás a terhelttel szemben kizárólag egy büntetést: 160 óra közérdekű munka kiszabását rögzíti, azonban pénzbüntetés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabására vonatkozó adat a bűnügyi nyilvántartásban nem lelhető fel.
[7] Megítélése szerint a vázolt eljárásával a másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést kiváltó eljárási szabálysértést vétett, mert ítéletének indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ez pedig ugyancsak a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására vezet.
[8] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a járásbíróságot utasítsa a perújítási eljárás ismételt lefolytatására.
[9] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[11] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósít meg, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[12] A Be. 646. § (1) bekezdése alapján a perújítási eljárásban is alkalmazandó, a Be. Tizenegyedik Részében elhelyezkedő 435. § (1) bekezdése folytán az ügyész jelenléte a perújítás elrendelése esetén megtartott tárgyaláson is kötelező.
[13] Ugyanakkor a pártatlan ügyintézés követelményének érvényesülését a Be. – bíróságot, ügyészséget és nyomozó hatóságot érintően egyaránt – a kizárás intézményének szabályozásával biztosítja.
[14] A Be. 27. § (3) bekezdése szerint a perújítási eljárásból kizárt az az ügyész, aki az alapügyben a nyomozást teljesítette, egyes eljárási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetve a vádat képviselte.
[15] Mindezek alapján, ha a perújítás elrendelését követően a tárgyaláson olyan ügyész van jelen, aki az eljárásban nem vehet részt, azt úgy kell tekinteni, mintha a perújítási tárgyalást ügyész jelenléte nélkül tartották volna meg, amely felülvizsgálatot is megalapozó, ún. abszolút eljárási szabálysértés.
[16] A Be. 27. § (1) bekezdés a)–c) pontjában és a Be. 27. § (3) bekezdésében írt kizárási okok objektívek, fennállásuk esetén a bíróság állapítja meg, hogy a tárgyaláson kizárt ügyész volt jelen, és emiatt feltétlen eljárási szabálysértés történt.
[17] Az ügyiratokból kitűnően a járásbíróság – a járási ügyészség vádiratában tett indítványára büntetővégzésével a terhelttel szemben ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége [Btk. 236. § (1) bek.] miatt 200 óra, fizikai munkakörben végrehajtandó közérdekű munkát, 210 napi tétel pénzbüntetést és 1 év 8 hónap közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki. A jogosultak a büntetővégzés kézbesítését követően nem terjesztettek elő tárgyalás tartása iránti indítványt, így a büntetővégzés jogerőre emelkedett. A járási ügyészség részéről a jogorvoslati nyilatkozatot 1. számú ügyész tette meg, a büntetővégzést tudomásul véve.
[18] Ezt követően a törvényszék – az illetékes főügyészség perújítási indítványa nyomán –végzésével perújítást rendelt el, és az „ügyet” megküldte a járásbíróságnak a megismételt eljárás lefolytatása végett.
[19] A perújítási eljárásban a járásbíróság két napon tartott tárgyalást. A járási ügyészség részéről az első tárgyalási határnapon 2. számú ügyész vett részt, míg a második határnapon 1. számú ügyész vett részt és tett jogorvoslati nyilatkozatot a bíróság ítéletének meghozatalát követően.
[20] A büntetővégzés tudomásulvételével pedig 1. számú ügyész nem kétségesen a vád képviseletével járó feladatokat látott el az alapügyben. Sőt, a Be. C. Fejezetében szabályozott büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban – tárgyalás tartására irányuló indítvány hiányában – valójában a bíróság által tárgyaláson kívül meghozott büntetővégzéssel szembeni jogorvoslati nyilatkozat előterjesztése a vád képviseletével járó egyetlen feladat.
[21] Ekként 1. számú ügyész az alapügyben a vádat képviselő ügyészként a perújítási eljárásban a Be. 27. § (3) bekezdése alapján kizárt volt.
[22] A kizárt ügyész részvételére tekintettel úgy kell tekinteni, hogy a perújítási eljárásban a járásbíróság a második tárgyalási határnapot olyan személy – az ügyész – távollétében tartotta meg (és hozott egyúttal ítéletet), akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező lett volna. A terhelt és a védő ítélet elleni fellebbezése nyomán eljárt törvényszék pedig a kizárt ügyész eljárását nem észlelve, és a törvény által előírt kasszációt elmulasztva bírálta felül az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát.
[23] Az előbbiek mellett a Legfőbb Ügyészség a BH 2017.10. számon közzétett eseti döntés (Bfv.II.635/2016/5.) hivatkozásával azon az alapon is támadta a jogerős ügydöntő határozatot, hogy a másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést megvalósítva „határozatának indokolásában az elrendelt perújítás folytán megismételt eljárás fő kérdését illetően rögzítettekkel ellentétesen rendelkezett akként, hogy a perújítással érintett alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatnak csak a közérdekű munka büntetés kiszabására vonatkozó részét helyezte hatályon kívül”. Okfejtése szerint ugyanis a perújítás alapossága esetén kizárólag arra nyílt volna törvényi lehetőség, hogy a bíróság az alapügyben hozott büntetővégzést egészében hatályon kívül helyezze.
[24] A Kúria a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.II.635/2016/5. számú határozatának [10] bekezdésében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 415. § (1) bekezdésében írt szabályait értelmezve akként foglalt állást, miszerint az eljárási törvény nem nyújt lehetőséget arra, hogy egy terhelt bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor. Törvénysértőnek ítélte meg ezért, amikor az eljárt bíróság a perújítást alaposnak találva a támadott határozat egy adott részét kívánta hatályon kívül helyezni és ehelyett új rendelkezést hozni, míg a támadott határozat más részét, egyéb rendelkezéseit „nem érintettnek” kívánta tekinteni. A [11] bekezdésben pedig ellentmondásosnak és a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a)–b) pontjában meghatározott feltétlen eljárási szabálysértést kimerítő eljárási szabályszegésként értékelte, hogy a bíróság határozata rendelkező részében az érintett határozatok büntetést megállapító részét helyezte hatályon kívül, ugyanakkor az indokolásban a bűnösséget megállapító rendelkezés hatályon kívül helyezését indokolta, és a rendelkező részben új bűnösséget megállapító rendelkezéseket tett.
[25] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozat elvi tételeinek jelen ügyben való alkalmazását megelőzően, annak előfeltételeként a Kúriának azt kellett megítélnie, hogy:
– a korábbi Be. 415. § (1) bekezdésében írt szabályozás a lényegét illetően azonos tartalmú-e a Be. 647. § (1) bekezdésében írtakkal, és ha igen, ennek megsértése
– a 2018. július 1-jén hatályba lépett Be. szerint is a határozat feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező hibáját jelenti-e.
[26] A korábbi Be. 415. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság – a tárgyalás eredményétől függően – megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja.
[27] A Be. 647. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy eljárást megszüntető végzést, illetve annak a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
[28] A Kúria korábbi felülvizsgálati eljárásában alkalmazandó korábbi Be. és a Be. szabályai tehát annyiban más szövegezésűek, hogy – az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat teljes vagy a perújítással megtámadott részére kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett – a korábbi Be. új ítélet hozatalát, a Be. pedig a törvénynek megfelelő határozat hozatalát írja elő.
[29] Az eltérő szövegezés azonban az adott esetben nem jelent tartalmi különbözőséget. Az új Be. által megkívánt „törvénynek megfelelő határozat” szükségképpen új ítélet meghozatalát igényli, az új ítélet hozatala pedig azonos a perújítás alapossága esetén a korábbi Be. szerint követendő eljárással. A törvény tartalmi azonossága mellett ezért továbbra is irányadó a Kúria Bfv.II.635/2016/5. számú határozatában kifejtett jogértelmezés. Ennek megfelelően a Be. továbbra sem teszi lehetővé, hogy egy terhelt bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor.
[30] Amint azt a Kúria a hivatkozott határozatában már kifejtette, a perújítással érintett egyazon terhelt ügyében a perújítással támadott ítélet részbeni hatályon kívül helyezésének nemkívánatos következményeként a terhelt bűnösségének kimondását az alapügyben hozott jogerős ítélet – jelen esetben büntetővégzés – rögzíti, míg a jogkövetkezmények meghatározására egy másik ítéletben kerül sor.
[31] Az alapügyben hozott ítélet részbeni, csupán a büntetéskiszabásra kiterjedő hatályon kívül helyezésének további hozadéka, hogy a terhelt ellen emelt vádról két, külön ítélet rendelkezik, mégpedig kétféle, egymástól részben különböző tényállás alapján.
[32] A jelen ügyben a törvényszék perújítást elrendelő végzésének indokolása szerint a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján rendelt el perújítást, éspedig a perújítási indítványt előterjesztő megyei főügyészség által felhozott új bizonyítékra tekintettel, amely olyan, új tény megállapítására szolgálhatott alapul, amely tény (a terhelt munkavégzési képességének csökkent volta) – megállapíthatósága esetén – a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítését (a jogerős büntetővégzésben kiszabott közérdekű munka mellőzését vagy rövidebb tartamban való meghatározását) indokolja.
[33] A perújítási eljárás során a bizonyítás terjedelmét kizárólag az a perújítási ok határozza meg, amely miatt a perújítást elrendelték [Be. 646. § (6) bek. a) pont]. Ez azt jelenti, hogy a perújítási eljárás során a járásbíróság csak a perújítási indítvánnyal igazolni szándékolt tény – a terhelt csökkent munkavégzési képessége – igazolására vehetett fel bizonyítást. Mivel a bizonyítás eredményeként megállapíthatóvá vált, hogy a terhelt alkoholfüggőségben és szerfüggőségben, valamint kevert szorongásos zavarban szenved, az alapügyben fel nem merült e tényt a járásbíróság az ítéleti tényállásban is feltüntette, az alapügyben megállapított – a járásbíróság által ítéletében hatályon kívül helyezett büntetővégzésben írt – tényállás rögzítésével egyidejűleg.
[34] Amikor tehát a törvényszék az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kizárólag az alapügyben meghozott büntetővégzés közérdekű munkára vonatkozó rendelkezését tekintette hatályon kívül helyezettnek, ez nem csupán azt a következményt vonta maga után, hogy a terhelt bűnösnek kimondását és egyes jogkövetkezményeket a perújítással támadott büntetővégzés, míg más jogkövetkezményeket a perújítási eljárásban hozott ítélet hordozza, de azt is, hogy a terhelt ellen emelt vád nyomán két, egyszerre jogerős ügydöntő határozat is rögzíti a döntés alapjaként szolgáló tényállást. A két tényállás ráadásul – a perújítás alapossága folytán a perújítási eljárásban igazolt új ténnyel kiegészülve – a terhelt személyére vonatkozóan megállapított tényeket illetően szükségképpen eltérő tartalmú.
[35] Az adott ügytől elszakadva, a perújítási eljárásban megállapított, a kiszabott büntetés lényeges enyhítését (súlyosítását) szükségessé tevő új, vagy az alapügyben megállapított tényektől eltérő tények ráadásul nemcsak a terhelt személyét, de a történeti tényállást is érinthetik (pl. a bűncselekmény elkövetési értékének, illetve az azzal okozott kár vagy vagyoni hátrány – akár a minősítést sem érintő módon – lényegesen alacsonyabb vagy magasabb összegben való meghatározása következtében). Ez – a törvényszék értelmezését alapul véve – azt eredményezi, hogy a perújítás alapossága esetén az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat részbeni, csak a büntetéskiszabásra kiterjedő hatályon kívül helyezése folytán egyidejűleg két jogerős ítélet is rendelkezik a terhelt ellen emelt vádról, ráadásul úgy, hogy az alapügyben hozott jogerős [azaz a Be. 456. § (1) bekezdése szerint végleges és mindenkire kötelező döntést tartalmazó] ítélet és a perújítási ügyben hozott jogerős [azaz a Be. 456. § (1) bekezdése szerint végleges és mindenkire kötelező döntést tartalmazó] ítélet egymástól eltérő történeti tényeket rögzít. Ugyanazon ügyben, egyazon terhelttel szemben azonban nem hozható két, egyszerre jogerős, ugyanakkor egymástól lényegesen különböző következmények levonását (büntetés kiszabását) szükségessé tevő mértékben eltérő történeti tényeken alapuló ítélet.
[36] Ez pedig már átvezet az indítványozó által felrótt feltétlen eljárási szabálysértés megítéléséhez.
[37] Feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértés, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont].
[38] A Be. 451. § (5) bekezdése szerint a határozat részét képező indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza.
[39] Ekként az indokolás rendeltetése
– egyfelől a döntés, tehát valamely rendelkezés (jogkövetkeztetés) ténybeli alapjának rögzítése (a tényállás),
– másfelől számadás a döntéshozatali tevékenységről (a tényálláson kívüli indokolás).
[40] A tényállás és a tényálláson kívüli indokolás megkülönböztetése a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértés szempontjából alapvető jelentőségű. Az eljárási szabálysértés megállapítására ugyanis főszabályként csak az vezethet, ha a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás áll egymással ellentétben (Bfv.III.868/2012/14.).
[41] Ha azonban – e főszabály alóli kivételként – a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis a rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik, az a felülvizsgálati eljárásban szintén az abszolút eljárási szabálysértés körében nyer értékelést [Bfv.III.777/2020/9. (BH 2021.193.), Bfv.II.1.726/2016/5. (BH 2017.324.)].
[42] Megfordítva: az ügydöntő határozat rendelkező része és indokolása egymással teljes mértékben ellentétes abban az esetben is, ha a bíróság bűnösséget megállapító és felmentő rendelkezést sem hozott, ugyanakkor a bűncselekmény megállapítására alkalmas történeti tényállás rögzítése, és minősítésének az indokolásban való megállapítása mellett a végzés rendelkező részében a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása és az elkövetett cselekményének minősítése nélkül szabott ki büntetést (Bfv.II.125/2020/7. [17]).
[43] Jelen ügyben pedig a törvényszék – éppen a Be. 647. § (1) bekezdésének téves értelmezése okán – még eddig sem jutott: ítélete rendelkező részében sem a terheltet bűnösnek kimondó, sem az őt az ellene emelt vád alól felmentő rendelkezést nem hozott, csupán büntetést szabott ki vele szemben, ugyanakkor a jogerős ügydöntő határozat indokolásában a terhelt bűncselekmény megállapítására alkalmas magatartásának leírása mellett a büntetés kiszabását kívánó magatartás büntetőjogi minősítésére sem tért ki. Ennek következményeként a jogerős ügydöntő határozat indokolásában foglalt történeti tényállás rögzíti azokat a tényeket, amelyek elkerülhetetlenül igénylik a bűnösség megállapításának és a cselekmény minősítésének a rendelkező részben való megjelenítését, a másodfokú bíróság azonban pontosan azzal változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy e rendelkezéseket mellőzte. Ez pedig a jogerős ügydöntő határozat indokolásának és rendelkező részének fentiek szerinti teljes ellentétét eredményezte.
[44] Ráadásul – összhangban a Legfőbb Ügyészség észrevételével – a másodfokú bíróság a Be. 647. § (1) bekezdését sértő rendelkezéseinek végrehajtása során saját elvi álláspontjával is teljes ellentmondásba került, amikor – az alapügyben hozott ügydöntő határozat részbeni hatályon kívül helyezésének szükségessége mellett felhozott érveivel ellentétesen – a perújítással támadott jogerős büntetővégzés bűnügyi nyilvántartásból való, teljes egészében történő törlése iránt intézkedett. Ennek folyományaként a bűnügyi nyilvántartás (megint csak a törvényszék jogerős ítéletének rendelkezéseivel ellentétesen) azt rögzíti, mintha a terhelt bűnösségének megállapítására és cselekményének büntetőjogi minősítésére a perújítási eljárásban hozott jogerős ítélet alapján került volna sor, és e jogerősen elbírált cselekmény miatt a bíróság vele szemben kizárólag közérdekű munkát szabott volna ki.
[45] Összegezve: a perújítás alapossága esetén a bíróság ítéletében az alapügyben hozott ügydöntő határozat perújítással érintett terhelt tekintetében történő hatályon kívül helyezéséről, nem pedig csupán valamely rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről rendelkezhet. Az alapügyben hozott határozat részbeni (csak valamely büntetéskiszabási rendelkezésre kiterjedő) hatályon kívül helyezése esetén ugyanis nem csupán a hatályon kívül helyezéssel nem támadott rendelkezések maradnak hatályban, de e rendelkezések ténybeli alapja is irányadó a továbbiakban is. Az alapos perújítás szükségszerű előfeltételeként ugyanakkor a bíróság olyan tényt állapít meg, amely az alapítéletben megállapított tényhez képest új vagy azzal ellentétes. Ennek folyományaként a terhelt ellen emelt vádról a perújítási eljárást követően két, különböző ténybeli alapokon nyugvó, de azonosan a Be. 456. § (1) bekezdése szerinti jogerőhatással védett (végleges, mindenkire kötelező döntést hordozó) ítélet rendelkezik. A Be. 4. § (3) bekezdése értelmében azonban a terhelt egyazon cselekményéről nem rendelkezhet több, egyidejűleg jogerős ítélet. Ez pedig a perújítás alaposságának megállapítását követően kizárólag az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat – a perújítással érintett terhelt tekintetében való – egészében történő hatályon kívül helyezésével biztosított.
[46] A Be. 647. § (1) bekezdésében a perújítás alapossága esetén az alapügyben hozott ügydöntő határozat perújítással megtámadott részének hatályon kívül helyezését biztosító törvényi rendelkezés a törvényszék értelmezésétől eltérően – helyesen – a több terhelt büntetőjogi felelősségéről rendelkező ügydöntő határozatok esetében értelmezhető, és a támadott ügydöntő határozatnak a perújítással érintett terhelt tekintetében történő hatályon kívül helyezését írja elő. Mivel pedig a konkrét esetben az alapügyben a járásbíróság eleve egyetlen terhelt büntetőjogi felelősségét ítélte meg, a perújítási eljárásban az alapügyben hozott büntetővégzés „perújítással megtámadott részének” hatályon kívül helyezése fogalmilag kizárt volt.
[47] Ekként a járásbíróság elsőfokú eljárásában – a Be. 27. § (3) bekezdésében írt szabályokra tekintettel kizárt ügyész tárgyaláson való részvétele folytán – a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt, míg a törvényszék másodfokú eljárásában a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető, egyúttal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati okot is képező eljárási szabálysértés valósult meg.
[48] A kifejtett érvek mentén, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítélet meghozatalához vezető első- és másodfokú eljárásban megvalósult abszolút eljárási szabálysértésekre tekintettel a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen – a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése szerinti utasításként írja elő, hogy a járásbíróság a megismételt eljárást a kötelező jelenlét szabályainak érvényesülésére ügyelve folytassa le, e körben kiemelt figyelmet tanúsítva, hogy a kitűzendő tárgyaláson ne vegyen részt a Be. 27. § (3) bekezdése szerinti kizárási okkal érintett ügyész.
[51] Amennyiben a megismételt eljárás eredményeként a bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a perújítás alapos, a Be. 647. § (1) bekezdése a törvénynek megfelelő értelmezés mellett kizárólag a perújítással támadott jogerős büntetővégzés (egészében való, nem csupán a megváltoztatást igénylő rendelkezésének) hatályon kívül helyezését teszi lehetővé.
[52] Ilyen esetben, alaposnak bizonyult perújítás nyomán a megismételt eljárásban hozott ítélet rendelkező részének és indokolásának összhangja egyedül abban az esetben biztosított, ha az indokolás valamennyi ítéleti rendelkezésre kiterjed, és e rendelkezésekkel egy irányba mutató, egyidejűleg az indokolásban megállapított tények okán a bíróság által elkerülhetetlenül meghozandó ítéleti rendelkezéseket a rendelkező rész hiánytalanul rögzíti.
(Kúria Bfv.II.679/2023/13.)