A Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja csak a vitatott közigazgatási cselekmény tekintetében teszi lehetővé azt, hogy a bíróság a felek rendelkezési jogán (a kereseti kérelemhez kötöttség elvén) átlépve hivatalbóli vizsgálatot folytasson, és a támadott közigazgatási cselekmény semmisségét (nem létező voltát) állapítsa meg [2016. évi CXXXX. törvény (Pp.) 323. § (1) bek., 323. § (4) bek.; 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) 1/B. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek. a) pont; 2017. évi LI. törvény (Air.) l/D. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnél az adóhatóság ellenőrzést folytatott le külön megbízólevéllel társasági adónemben 2014–2016. és 2017–2018. évekre. A 2014–2016. évekre vonatkozó elsőfokú határozatot 2020. december 7. napján kiadmányozott 6421469447. iktatószámú határozatával hagyta helyben az alperes. A 2017–2018. évekre vonatkozó elsőfokú határozatot az alperes 2020. december 4. napján kiadmányozott 6421457462. iktatószámú határozatával hagyta helyben.
[2] A dokumentumok rendelkeznek érvényes elektronikus aláírással és időbélyeggel, de a NISZ Zrt. tájékoztatása alapján az aláírás formátuma adbe.pkcs7.detached és nem XAdES, PAdES vagy CAdES alap profil.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes mindkét határozattal szemben keresetet nyújtott be, melyben elsődlegesen az alperesi határozatok elektronikus kiadmányozásának hitelességét vitatta. Azt állította, hogy az általa letöltött határozatokon elhelyezett elektronikus aláírás ellenőrzésekor annak érvénytelenségére vonatkozó hiba üzenet olvasható. A határozatok alaki hibában szenvednek, nem állapítható meg a határozat keltezése és nem tartalmazza a határozatot hozó szerv képviselőjének érvényes aláírását sem. Álláspontja szerint ez sérti a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 1. § 22. pontjában és az eIDAS Rendelet 26. cikkében foglalt követelményeket.
Az elsőfokú ítélet és a Kúria felülvizsgálati eljárása
[5] Az elsőfokú bíróság a két peres ügyet egyesítette, majd ítéletével az alperesi határozatokat megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperes egyik keresetében a 6421469447 számú határozat vonatkozásában terjesztette elő alaki hibára, az érvényes aláírás hiányára vonatkozó állítását, majd a 47. sorszámú észrevételében mindkét határozatra vonatkozóan fenntartotta kifogásait. Tekintettel arra, hogy a felperesi állítás az alperesi határozatok semmisségére, illetve nemlétezésének megállapítására irányult, a bíróságnak azt a keresetindításra nyitva álló határidő elteltétől függetlenül vizsgálnia kellett.A bíróság megkereste a NISZ Zrt.-t a felperes részére kiadmányozott határozatok érvényességére vonatkozóan, annak válasza szerint az alperes mindkét vizsgált határozata aláírt dokumentum, de hiteles időpecsét nincs rajta. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes mindkét vizsgált határozata súlyos alaki hibában szenved, azáltal, hogy időpecsét nincs elhelyezve rajta, illetve az aláírásban feltüntetett időpont nem egy minősített időpecsét szolgáltatótól származik. A döntéshozatal ideje ennek következtében nem megállapítható, ami a közigazgatási határozatok – az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi LI. törvény (a továbbiakban: Air.) 73. § (1) bekezdés d) pontja szerint – kötelező tartalmi kellékének hiányát jelenti. Ezen túlmenően hivatkozott az Air. 76. § (2) bekezdésére, az E- ügyintézési tv. 1. § 11. pont a) alpontjára és az 1. § 21. pontjára, illetve a Pp. 323. § (1) bekezdésére és hangsúlyozta, hogy a határozatok az alaki hiba miatt nem létezőnek tekintendők, ezért azokat a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a Kfv.I.35.243/2022/11. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az alperes tisztességes eljáráshoz való joga sérült, amikor a bíróság a NISZ Zrt. válasza vonatkozásában az alperest nyilatkozat előterjesztésének lehetőségétől megfosztotta, ezzel megakadályozta, hogy a perben tett állításait alátámaszthassa. Az új eljárásban azelsőfokú bíróságnak kell adnia a lehetőséget az alperesnek arra, hogy a NISZ Zrt. nyilatkozatával kapcsolatos álláspontját kifejthesse, bizonyítékait, bizonyítási indítványait előterjeszthesse, amelyeket a bíróságnak a döntés meghozatala során értékelni kell.
Az elsőfokú bíróság második ítélete
[11] Az elsőfokú bíróság az új eljárás alapján az alperesi határozatokat megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[12] Rögzítette, hogy a NISZ Zrt. iránymutatása alapján ellenőrizte a felperes által csatolt és megvizsgálni kért két fájl SHA-256 azonosítóját és ezek alapján megállapította, hogy a felperes nem az általa bemutatott határozat fájlokat vette át az alperestől, így az ezeken lévő aláírás hitelessége a perben nem releváns, továbbá a felperes által csatolt KEAESZ igazolások, amelyek ezen dokumentumokon lévő elektronikus aláírások hibáját igazolták, a keresettel támadott határozatok vonatkozásában bizonyítékként nem voltak figyelembe vehetők.
[13] Ugyanakkor hivatalból vizsgálta az alperes részéről kézbesített és a felperes által ténylegesen átvett alperesi határozatok elektronikus aláírását és időbélyegzőjét. A NISZ Zrt. tájékoztatása alapján álláspontja az volt, hogy az aláírás érvényessége nem megállapítható. Ennek okaként az ún. adbe.pkcs7.detached aláírás formátum használatát jelölte meg, mely nem tekinthető korszerű aláírás formátumnak, nem vagy nem a jelenleg érvényes szabványok szerinti helyen tartalmaz olyan elemeket, amik az érvényben lévő, az European Telecommunications Standards Institute (ETSI) által gondozott és a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93 EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 910/2014 EU rendelet (a továbbiakban: eIDAS) végrehajtási jogi aktusai által hivatkozott eIDAS előírások szerint elvártak, illetve kötelezőek.
[14] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtására felhasználható elektronikus aláíráshoz és bélyegzőhöz kapcsolódó követelményekről szóló 137/2016. (VI. 13.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm.rendelet) 10. § c) pontja szerint a határozatokon alkalmazott aláírás formátum nem felel meg az e pontban hivatkozott 2015/1506 bizottsági végrehajtási határozatban foglalt követelményeknek, ekként az alperes mindkét vizsgált határozata súlyos alaki hibában szenved. Megítélése szerint a magyar közigazgatási szerveknek az elektronikus aláírása vagy bélyegző használata nem csupán az eIDAS rendeletben előírt követelményeknek kell megfelelniük, hanem a jogalkotó által az uniós előírásnál szigorúbb követelményeket is teljesíteniük kell, vagyis a végrehajtási határozatban feltüntetett aláírás formátumokat használhatják kizárólag.
[15] Kiemelte, hogy a hazai jog szerint az elektronikus ügyintézés biztosítására kötelezett állami szervek csak olyan elektronikus aláírást és időbélyegzőt használhatnak a Korm. rendelet hatályba lépése óta, melynek érvényessége a KEAESZ által hitelesen ellenőrizhető, és az ellenőrzés „érvényes” aláírást mutat. Ezért nincs relevanciája annak, hogy az aláírás az Adobe reader vagy e-szignó program által végzett ellenőrzéssel vagy az eIDAS rendelet 22. cikke szerinti, az aláírás érvényesítési szolgáltatás nyújtására jogosultak bizalmi listáján szereplő más szolgáltató általi ellenőrzés eredményeként egyébként megfelelő. Szerinte annak sincs jelentősége, hogy a határozatokon fellelhető elektronikus aláírások fokozott biztonságú elektronikus aláírásoknak tekinthetők, teljeskörűen megfelelnek az eIDAS rendelet 26. cikkében foglalt követelményeknek, az alperestől származnak és érvényesek, mert nem teszik az elektronikus aláírásokat elfogadhatóvá az elektronikus ügyintézést biztosító szervek részéről, mivel nem merítik ki a Korm. rendelet formai előírásait, és ez okból a KEAESZ nem képes azok érvényességét igazolni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[17] Elsődlegesen kiemelte, hogy a felperes sem keresetében, sem az első tárgyalásig a per tárgyát képező határozatokon használt elektronikus aláírások formátumai tekintetében kifogást nem terjesztett elő, bizonyítási indítványt nem tett. Emellett a bíróság megállapította, hogy az alperesi határozatokon elhelyezett aláírások érvényessége nem kérdéses (2022. december 14-i tárgyalási jegyzőkönyv), így álláspontja szerint az érvényességet nem érintő formátum kérdésében hivatalbóli bizonyítás elrendelésének, illetve e nem vitatott körülményre alapítottan hivatalbóli döntésnek nem lett volna helye.
[18] A bíróság egyértelmű választ kapott a NISZ Zrt.-től az érvényesség körében, ennek ellenére hivatalból újabb kérdéseket tett fel az alperesi határozatok aláírásának formátumával kapcsolatosan, hivatalból folytatott le bizonyítási cselekményt, amelyre vonatkozóan megszegte a Kp. 78. § (6) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét. Rámutatott arra, hogy az alperes által az alapperben 53. sorszámon (helyesen 43. sorszámon) csatolt KEAESZ igazolás egyértelműen igazolta, hogy az ellenőrző program 2021. október 6-án meg tudta vizsgálni az alperesi határozatokon az elektronikus aláírást és azt egyértelműen érvényesnek találta. Előadta, hogy a eIDAS rendelet alapján más bizalmi szolgáltatókat is el kell fogadni, így egy aláírás megfelelősége, érvényessége kapcsán nem lehet kizárólag a NISZ Zrt. igazolását figyelembe venni, hanem más bizalmi szolgáltatók is igazolhatják egy aláírás érvényességét.
[19] Az elsőfokú bíróság ítéletében nem jelölt meg olyan lényeges alaki kelléket, ami hiányzik az alperesi határozatokból. Ezzel szemben a jogerős ítélet egyértelműen rögzítette, hogy a határozatokon elhelyezett fokozott biztonságú aláírás érvényes és a NISZ Zrt. 2023. április 18-án kelt nyilatkozata alapján nem lehet kérdés az sem, hogy az érvényes aláírások minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú aláírásoknak minősülnek. Az, hogy az alperes által használt aláírás formátumok eltértek a referencia formátumoktól, nem tekinthetők jogi nemlétezést eredményező, lényeges hiányosságnak, hiszen ettől függetlenül igazolható az aláírások érvényessége és az eIDAS rendeletnek való megfelelősége. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az eIDAS rendelet 26. cikk, 3. cikk 41. pontja, 32. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, mely szabályok összevetésével megállapítható, hogy mikor tekinthető egy elektronikus aláírás érvényesnek. Az aláírás formátum eltérése tehát semmiképpen nem lehet lényegi, alaki hiányosság, hiszen az alperes által használt formátum mellett kétséget kizáróan megállapítható a kiadmányozó személye, a kiadmányozás időpontja és az is, hogy a dokumentum az aláírás óta nem változott.
[20] A bíróság által hivatkozott hiba, a nem megfelelő formátum használata nem jelentheti sem a Pp. 323. § (1), sem (4) bekezdésének megsértését, és a bíróság a törvényi szintnél alacsonyabb szabályozásra, így a Korm. rendelet 7. § c) pontjára hivatkozással nem csorbíthatja a minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírás törvényi szinten deklarált joghatását.
[24] Ahogy a Kúria a korábbi döntésében is rögzítette, a NISZ Zrt. megkeresésére is lehetőség van, amely nyilván nem azonos a KEAESZ rendszer használatával. Megítélése szerint kifejezetten ellentétes lenne az eIDAS rendelet [23] preambulum bekezdésével, ha a közigazgatási szerv az ügyfél beadványát csupán formátum hibára vagy a referencia formátumtól való eltérésre hivatkozva utasítaná el, ha egyébként egyértelműen meg tudja állapítani az ügyféli aláírás érvényességét. Arra is utalt, hogy a digitális aláírások tekintetében az Európai Bizottság által támogatott uniós technológiai gyakorlat túllépett a jogszabályokban minimum elfogadhatóként előírt formátumok használatán.Összegző értékelésében rámutatott arra, hogy a perben az alperes igazolta, hogy az alperesi aláírást a tanúsítvány érvényessége alatt a bizalmi szolgáltató érvényesnek minősítette, igazolta, hogy a KEAESZ mint bizalmi szolgáltatás nem tud lejárt tanúsítványt olvasni, erre nem megállapítható jelzést ad, igazolta, hogy az uniós bizalmi szolgáltató az alperesi aláírás tanúsítványi érvényességét követően is érvényesnek minősítette és igazolta, hogy a bizalmi szolgáltató szakértői az alperesi aláírást a tanúsítvány érvényességét követően is érvényesnek minősítették.A Kúria döntése és jogi indokai
[32] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.Elsőként a Kúria a jelen perben vizsgálható jogsérelem, – és ebből következően – az elbírálható kereseti kérelem meghatározása tekintetében vizsgálódott. A Kúria hangsúlyozza, hogy elsőként az elsőfokú bíróságnak a közigazgatási per kereteit meghatározó eljárásjogi kérdések vizsgálatát kell elvégeznie, ennek során tisztázni, hogy érdemben pontosan milyen tartalmú kereseti kérelem került előterjesztésre és bírálható el, felmerül-e meg nem engedett keresetkiterjesztés.A felek rendelkezési joga érvényesül a közigazgatási perben is. A Kp. 2. § (4) bekezdésében foglalt alapvető rendelkezés értelmében – főszabály szerint – a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. Ez azért is lényeges előírás, mert a közigazgatási perben a közigazgatási tevékenység jogszerűsége az eljárás tárgya, amelynek vizsgálatát a kereseti kérelem határolja be. A kereseti kérelemhez kötöttség tehát a közigazgatási jogvitában közelebbről azt jelenti, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [Kp. 85. § (1) bekezdés]. Ennek a jogszerűségi vizsgálatnak az alapja pedig az a jogsérelem, amelyet a felperes keresetlevele megjelöl. Ezt tükrözik a keresetlevél kötelező tartalmi elemeire vonatkozó szabályok. Ezek között a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja – melyet a felülvizsgálati kérelem is idézett – előírja, hogy a keresetlevél tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. A közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem megfogalmazásával szemben követelmény, hogy az ne általában vonatkozzon valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes pontosan jelölje meg, hogy milyen meghatározott irányú vizsgálatot kér. Az ilyen módon konkretizált jogsérelem határozza meg a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja. A felperesnek a keresetlevélben pontosan és határozottan le kell írnia a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet vagy jogsérelmeit, azt, hogy miért gondolja valamely joga, illetve a jog által védett érdeke alapján a számára sérelmesnek az adott tevékenységet.A Kp. 85. § (1) bekezdése és a Kp. 2. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó joggyakorlat egységes, azaz a közigazgatási bíróság a közigazgatási perben csak arról a jogsérelemről dönthet, amelyet a felperes kereseti kérelme állít, kivéve a hivatalból vizsgálandó eseteket (Kfv.37.878/2020/5., Kfv.37.138/2019/4.). Ugyanezt fogalmazta meg a Kúria a 2/2011. (V. 9.) KK véleményében is, mely bár a közigazgatási perrendtartás hatályba lépését megelőzően hatályos jogszabályi környezet szerint értelmezte a kereseti kérelemhez kötöttség kérdését a közigazgatási perben, de változatlanul hivatkozható többek között az a megállapítása, hogy a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási határozat felülvizsgálatára, hanem a felperes egy meghatározott irányú felülvizsgálatot kér.A Kúria erre tekintettel vizsgálta azt, hogy a felperes kereseti kérelme mire irányult, mely határozatokra vonatkozóan állította, hogy azok lényeges alaki hiányosságban szenvednek. A felperes érvelése az volt, hogy a részére kézbesített határozatokon elhelyezett elektronikus aláírások ellenőrzése során annak érvénytelenségére vonatkozó hibaüzenet olvasható. A határozaton elhelyezett elektronikus hitelesítés nem felel meg az eIDAS Rendelet 26. cikkében meghatározott követelményeknek. A határozat érvényes aláírás és dátum (időbélyegző) hiányában nem felel meg a határozattal szemben támasztott követelményeknek, nem közokirat és nem alkalmas joghatás kiváltására. Ezek bizonyítására csatolt két fájlt, amelyekre vonatkozóan adta elő az aláírás érvénytelenségére vonatkozó előadását.Az alperes a határozatok érvényes aláírásának ellenőrzése érdekében megküldte a bíróságnak azt a két fájlt, amelyet elektronikusan kézbesített felperes részére.Az elsőfokú bíróság ezen négy fájl ellenőrzésére hívta fel az NISZ Zrt.-t, amely 80001-111/1206/2022 iktatószámú nyilatkozatában az alperes által csatolt fájlok tekintetében megállapította, hogy azok hitelesek, a felperes által csatolt fájlokról pedig azt, hogy azok nincsenek megfelelően hitelesítve. Az elsőfokú bíróságnak tehát első lépcsőben azt kellett tisztáznia, hogy a négy fájl közül, melyek azok fájlok, amiket az alperes kézbesített. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel 2022. december 14-én megtartott tárgyaláson felhívta a feleket, hogy vitatják-e a NISZ Zrt. korábbi, fentebb hivatkozott megkeresésre adott válaszát, vagyis, hogy melyek azok a fájlok, amelyek elektronikus aláírással ellátottak és melyek nem. Erre mindkét fél egyértelmű nyilatkozata az volt, hogy „nem”. Erre figyelemmel rögzítette 10. számú jegyzőkönyvének 4. oldalának 3. bekezdésében, hogy „akkor a bíróság számára eldöntendő kérdés az, hogy milyen azonosító számú fájlok kerültek a felperes részére alperesi határozatokként kézbesítésre.” Erre világos, vitathatatlan választ adott a NISZ Zrt., melynek alapján a bíróság ítéletének [45] pontjában is rögzítette, hogy felperes nem az által csatolt határozatfájlokat vette át az alperestől, így az ezeken lévő aláírás hitelessége a perben nem lehet releváns, továbbá a felperes által csatolt KEAESZ igazolások, melyek ezen a dokumentumokon lévő elektronikus aláírások hibáját igazolják, a keresettel támadott határozatok vonatkozásában bizonyítékként nem vehetők figyelembe. Ezzel maga az elsőfokú bíróság is elismerte, hogy megdőlt a felperesnek a határozatok semmisségére vonatkozó állítása, hiszen nem a részére ténylegesen kézbesített határozatok vonatkozásában tartalmazott keresete erre vonatkozóan előadást és érvelést és terjesztett elő bizonyítékot.Bár a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja e körben hivatalbóli vizsgálati kötelezettséget határoz meg, amikor kimondja, hogy a bíróság hivatalból veszi figyelembe a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni, de azt nem lehet elszakítva értelmezni a felperes kereseti kérelmében előadottakkal. A Kúria megítélése szerint mindig az adott tényállás függvényében kell vizsgálni a semmisséget, erre vonatkozóan pedig a felperesi állítás az volt, hogy az általa csatolt két fájl esetében áll fenn a semmisség, az aláírások érvénytelensége. Ezekre tekintettel kérte eljárásjogi szempontból a közigazgatási határozatok megsemmisítését. Ezekről pedig kiderült, hogy nem azonosak a részére megküldött alperesi határozatokkal, amelyek tekintetében a NISZ Zrt. első válasza már tisztázta, hogy érvényes aláírásokkal rendelkeznek. Az elsőfokú bíróságnak eddig terjedt a hivatalbóli eljárása és bizonyítási kötelezettsége, mivel nem volt olyan egyéb tisztázatlan tényállás a semmisség körében, amely miatt az elsőfokú bíróságnak bármilyen hivatalbóli eljárási kötelezettsége merült volna fel. Ezek alapján az alperes által ténylegesen kézbesített döntéseinek semmisségére vonatkozó következtetést az elsőfokú bíróság nem vonhatott volna le. Ellenkező álláspont elfogadása esetén parttalanná válna a bíróság semmisség vizsgálati kötelezettsége, hiszen anélkül, hogy bármiféle felperesi kifogás merülne fel a határozatok semmissége kapcsán a bíróságnak minden esetben ennek tisztázásával kellene foglalkozni. A felperes a keresetében az alperes által ténylegesen megküldött határozatokkal kapcsolatban nem hivatkozott semmiféle érvénytelenségi okra. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem rendelkezett felhatalmazással arra, hogy a felperes rendelkezési jogán (a kereseti kérelemhez kötöttség elvén) átlépve hivatalbóli vizsgálatot folytasson, főként olyan kérdésben is, melyre vonatkozóan a felperes semmilyen előadást nem tett (aláírás formátum).A Kúria az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésére figyelemmel a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.Az új eljárásban a határozat érdemi vitatása körében előterjesztett felperesi keresetről kell dönteni.
(Kúria Kfv.I.35.238/2023/10.)