I. Költségpótló járadékigényt nem csupán a károsult, hanem az őt segítő hozzátartozója is érvényesíthet. Ha az e tevékenységeket végző hozzátartozónál jövedelemveszteség keletkezik, az külön kártérítési igényt alapozhat meg. Ezeknek a követeléseknek eltérő tény- és jogalapjuk van.
II. A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya – az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében – sem olyan tény-, sem pedig olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek korábban nem hivatkoztak [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 423. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes 2015. november 18-án motorkerékpár vezetőjeként az alperes biztosítottja által okozott közlekedési balesetet szenvedett. A súlyos gerincsérülése a felső végtagok részleges, az alsó végtagok teljes bénulásával járt. Az állapota végleges, abban érdemi javulás nem várható. Jelenleg kerekesszéket használ, az önálló életvitelének képességét elvesztette.
[2] Az I. rendű felperes ápolását, gondozását és felügyeletét a II. rendű felperes látja el.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperesek keresetükben – egyebek mellett – a II. rendű felperes javára 23 544 892 forint elmaradt jövedelem és annak 2018. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 4 768 500 forint elmaradt jövedelem és annak 2020. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 757 676 forint béren kívüli juttatás és annak 2017. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 319 560 forint egészségügyi szolgáltatási járulék és annak 2018. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint 2020. december 1-jétől havi 433 500 forint járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy a II. rendű felperesnek az I. rendű felperes balesete miatt kellett megszüntetnie a korábbi munkaviszonyát, és azóta semmiféle jövedelemszerző tevékenységet nem végzett.
[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset ismertetett részének elutasítását kérte. Állítása szerint a II. rendű felperes saját döntése volt, hogy személyesen ápolja és gondozza az I. rendű felperest, és ezzel a kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette. Hivatkozott továbbá arra, hogy mivel az I. rendű felperes az ápolás és gondozás költségének járadékként való megtérítését is kérte, ezért ugyanazon tevékenységért kétszeres kifizetést teljesítene.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest – többek között – bruttó 36 549 892 forint lejárt jövedelempótló járadék és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, valamint 2022. július 1-jétől véghatáridő nélkül havi bruttó 433 500 forint jövedelempótló járadék II. rendű felperes részére történő megfizetésére kötelezte.
[6] A bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy a II. rendű felperes a munkáját kényszerűségből, az I. rendű felperes balesetének következtében volt kénytelen feladni, és az I. rendű felperes mellett végzett ápolási, gondozási és felügyeleti szükséglet miatt jelenleg sem képes jövedelemszerző tevékenységet folytatni. Egyetértett a felperesekkel abban, hogy a II. rendű felperes kiesett jövedelmének megtérítése iránti követelés teljesítésére az I. rendű felperes által igényelt ápolási és gondozási járadék nem volt alkalmas. E körben utalt a Kúria Pfv.III.21.417/2017/9. számú határozatának indokolására. Figyelembe vette, hogy a II. rendű felperes a korábban havi 20–22 napra kiterjedő, napi 8 órában végzett munkával szerzett jövedelemről mondott le az I. rendű felperes ellátása érdekében, és végez havi 30–31 napban, napi 24 órában az I. rendű felperes körül szükséges, olykor szakápolói, gondozói és szakvégzettséget igénylő gyógytornászi feladatokat. Mindezek alapján indokoltnak tartotta, hogy mivel az I. rendű felperes napi 14 órára vonatkozóan ápolási és gondozási járadékban részesül, ezért a fennmaradó időszakra a II. rendű felperes a jövedelemveszteségének megtérítésére tarthat igényt. Megalapozottnak ítélte a II. rendű felperesnek azt az érvelését, hogy az igazolt iskolai végzettségével, szakmai tapasztalatával az általa korábban vezetett projekt megszűnése után is folytathatott volna jövedelemszerző tevékenységet, és az elmúlt időszakban akár jövedelmezőbb állást is betölthetett volna. Ennek ellenére, a keresetnek megfelelően a baleset következtében megszűnt munkaviszonyban elért jövedelem alapján határozta meg a jövedelemveszteség mértékét. A számítás során levonta a II. rendű felperes részére 2020 januárjától folyósított ápolási díjat.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és – egyebek mellett – az alperes által a II. rendű felperesnek fizetendő 36 549 892 forint tőkeösszeget 11 921 875 forintra és annak 2019. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatára, a 2022. június 1-jétől fizetendő járadék havi összegét 433 500 forintról 156 250 forintra leszállította, egyúttal a bruttó és a jövedelempótló megjelölést mellőzte.
[8] Rögzítette, hogy a II. rendű felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdés b) pontja alapján elmaradt vagyoni előnyként kérte az abból eredő kárának megtérítését, hogy az I. rendű felperes ellátása, ápolása, gondozása miatt jövedelemszerző tevékenységet folytatni nem tud. Ez az igényérvényesítést helyesnek tartotta, mert a baleset folytán a II. rendű felperes munkaképessége nem csökkent, és ennek következtében a Ptk. 6:528. §-a alapján jövedelempótló járadékot nem követelhetett. Figyelemmel volt azonban arra is, hogy a II. rendű felperes jövedelemszerző tevékenységet azért nem tud végezni, mert az I. rendű felperes ápolását, gondozását, felügyeletét látja el, illetve az I. rendű felperes kieső háztartási tevékenységét helyette elvégzi, és az elsőfokú bíróság e tevékenységek ellenértékének megfizetésére az I. rendű felperes javára kötelezte az alperest. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy – függetlenül attól, hogy az I. rendű felperes költségpótló járadékot, a II. rendű felperes pedig az elmaradt vagyoni előnyt egymás között milyen felosztás eredményeként határozták meg – a II. rendű felperes az elmaradt vagyoni előny megtérítését csak annyiban igényelhette, amennyiben az elmaradt jövedelme a költségpótló járadék összegét meghaladta.
[9] Kiemelte, hogy az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű felperes javára jövedelempótló járadékban marasztaló rendelkezését támadta, és a jövedelempótló járadék iránti kereset elutasítása mellett ápolás-gondozás címén kérte havi 156 250 forint költségpótló járadékban és 11 921 875 forint lejárt járadékban való marasztalását. Mindezt úgy értelmezte, hogy a fellebbezési kérelem a marasztalási összeg leszállítására irányult, holott az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és az alperes által megállapítani kért járadéknak eltérő a jogszabályi alapja. Éppen ezért abból indult ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése szerint az alperes az I. rendű felperes javára havi 375 000 forint ápolási-gondozási járadékot, míg a másodfokon jogerőre emelkedett elsőfokú ítéleti rendelkezés szerint havi 40 000 forint háztartási kisegítői járadékot köteles megfizetni. Mivel ezeknek és az alperes fellebbezésében megjelölt havi 156 250 forint járadéknak az együttes összege meghaladta az elsőfokú bíróság által megítélt jövedelempótló járadék összegét, ezért álláspontja szerint a II. rendű felperes a havi 156 250 forintot meghaladó elmaradt vagyoni előny megtérítésére nem tarthatott igényt. A II. rendű felperest megillető marasztalási összeget ennek megfelelően szállította le.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a jövedelemveszteségére vonatkozó részében való hatályon kívül helyezését és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[11] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §-át, 342. §-át, 346. § (4) és (5) bekezdését, 373. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 6:522. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) és b) pontját, valamint 6:527. § (2) bekezdését jelölte meg.
[12] Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet indokolása nem tért ki arra, hogy az általa a keresetben és a fellebbezési ellenkérelemben is hivatkozott precedensképes bírósági döntések miért nem alkalmazhatóak, és a fellebbezési ellenkérelemben előadottak mely okokból nem voltak megalapozottak.
[13] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során a felek között nem képezte vita tárgyát az alperes helytállási kötelezettségének fennállása, a balesetkori munkaviszonya megléte és az abból származó jövedelem mértéke. Ehhez képest előadta: az alperes az ellenkérelmében kizárólag arra hivatkozással vitatta a szóban forgó követelését, hogy az véleménye szerint megegyezik az I. rendű felperes ápolás-gondozás jogcímén érvényesített követelésével, és ezért kétszeres igényérvényesítés áll fenn; továbbá a II. rendű felperes saját döntésének tartotta a korábbi munkájának feladását. Ezzel szemben megismételte, hogy az I. rendű felperes állandó felügyeletének, ápolásának és gondozásának ellátása érdekében volt kénytelen megszüntetni a korábbi munkaviszonyát. Kiemelte, hogy a kétszeres igényérvényesítésre történt hivatkozás cáfolataként felhívta a Kúria Pfv.III.21.819/2018/3. és Pfv.III.21.417/2017/9. számú határozatait. Lényegesnek tartotta továbbá, hogy a keresetben időbelileg is megbontották az általa megtéríteni kért jövedelemveszteség és az ápolás, gondozás felmerülő költség alapját: míg az előbbit napi 10 óra alapján számította fel, addig az I. rendű felperes az utóbbit a fennmaradó napi 14 óra vonatkozásában kérte megtéríteni. Emiatt állította, hogy két különböző jogcímű és két különböző személynél felmerült kárról van szó, és mivel a kétféle járadék között átfedés nincs, ezért az általa megtéríteni kért jövedelemveszteségnél nem számítható be az I. rendű felperes javára megítélt ápolási-gondozási járadék és háztartási kisegítői járadék.
[14] Az alperes viszontválaszában foglaltakkal szemben állította, hogy a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. E körben az alperes részéről nem vitatottnak nevezte azt az állítását, hogy nem találtak olyan szolgáltatót, aki az ápolást, gondozást ellátta volna. Emellett lényegesnek tartotta, hogy az alperes csak a balesetet követő három évvel kezdte meg a járadék folyósítását.
[15] Az eljárási szabálysértések megjelölése körében utalt arra, hogy az alperes a fellebbezésében vitatta először a követelés összegszerűségét, mégpedig egy teljesen új számítási módszert alkalmazva. Álláspontja szerint ennek figyelembevétele az ellenkérelem másodfokú eljárásban történő megváltoztatásának tilalmát sértette. Állította, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban egyáltalán nem hivatkozott az I. rendű felperesnek járó ápolási és gondozási költség, valamint a háztartási kisegítői költség beszámításának szükségességére. Megismételte ugyanakkor azt a fellebbezési ellenkérelmében tett hivatkozását, amely szerint az alperes számítása nyilvánvalóan téves. Sérelmesnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság ezt a számítást mégis mindenféle indokolás nélkül elfogadta. A jogerős ítéletnek azzal az indokával sem értett egyet, hogy az általa megtéríteni kért elmaradt jövedelem összege nem haladta meg az I. rendű felperes javára megítélt, a fentiekben említett költségpótló járadékok összegét.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[18] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése a II. rendű felperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból jogszabálysértő.
[19] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt [Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. (BH 2017.232.II.)]. A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya – az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében – sem olyan tény-, sem pedig olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek korábban nem hivatkoztak [Kúria Gfv.VI.30.449/2022/8. (BH 2023.39.)].
[20] Mindennek az adott esetben a következők miatt volt jelentősége. A Pp. 370. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének egyik korlátjaként a fellebbezési ellenkérelmet is nevesíti. A II. rendű felperes ugyanakkor az I. rendű felperessel közös fellebbezési ellenkérelmében, az alperest a részére jövedelempótló járadék megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést érintő fellebbezés tekintetében az ellenkérelem-változtatás Pp. 373. § (1) bekezdésében írt tilalmának és a fellebbezésbeli új tényállítás Pp. 373. § (2) bekezdésében meghatározott szabályának sérelmére, valamint ezek következményeként a Pp. 342. §-ának az érdemi döntés korlátaira vonatkozó rendelkezéseinek megsértésére nem hivatkozott. Ennélfogva a másodfokú bíróság ezeket az eljárási szabálysértéseket nem vizsgálhatta, és ezért – a fentiekben kifejtettekre figyelemmel – értékelésükre a felülvizsgálat sem terjedhetett ki.
[21] A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése a II. rendű felperes által megjelölt további eljárási hibáktól mentes volt. A II. rendű felperes a fellebbezési ellenkérelmében – az elsőfokú eljárás során már előadott jogi érveinek megismétlése mellett – azt is állította, hogy az alperesnek a fellebbezésben ismertetett járadékszámítása nyilvánvalóan téves matematikai számításon alapult. Noha a másodfokú bíróság e hivatkozás megalapozottságát külön valóban nem vizsgálta, ez mégsem jelentette a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértését. A másodfokú bíróság ugyanis kellő indokát adta annak, hogy a fellebbezési kérelem – részben értelmezésre szoruló – tartalmával egyezően, az I. rendű felperes részére megítélt ápolási-gondozási járadék és háztartási kisegítői járadék összegét is figyelembe véve miért a jogerős ítélet rendelkező részében foglaltak szerint határozott a II. rendű felperest megillető marasztalási összeg leszállításáról. Ezzel összefüggésben a II. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy bár a másodfokú bíróság az elmaradt jövedelmet csak annyiban tartotta megtérítendőnek, amennyiben annak összege meghaladta a költségpótló járadék összegét, e feltétel teljesülésének hiányát a Pp. 279. §-ának megsértésével, iratellenesen állapította meg. A járadék mértékének meghatározásakor azonban a másodfokú bíróság az utóbbi eljárási szabálysértés megállapítására okot adó bizonyítékmérlegelési hibát nem vétett, az általa e körben jelentősnek tekintett tényeket nem nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés eredményeként [Kúria Pfv.I.21.474/2011/10. (BH 2013.119.II.)] állapította meg.
[22] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések vizsgálatakor annak, a jogerős ítélet indokolásában kifejtett – és az elsőfokú bíróságétól eltérő – jogi álláspontnak a helyességéről kellett állást foglalni, amely szerint a II. rendű felperes a jövedelemkiesésből származó elmaradt vagyoni előnye megtérítését csak az általa végzett tevékenységek ellentételezéseként az I. rendű felperes javára megállapított költségpótló járadékokra tekintettel, azok összegétől függően követelhette. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban abból indult ki, hogy a II. rendű felperes jövedelemszerző tevékenységet azért nem tud végezni, mert az I. rendű felperes ápolását, gondozását és felügyeletét látja el, valamint az I. rendű felperes kieső háztartási tevékenységét helyette végzi. Arra is figyelemmel volt, hogy ha a felsorolt tevékenységeket nem a II. rendű felperes végezné ingyenesen, akkor azok ellenértékét az I. rendű felperesnek minden esetben ki kellene fizetnie a szolgáltatást nyújtó személy számára.
[23] A következetes bírói gyakorlat szerint a károkozó abban az esetben is köteles a felmerült többletkiadások megtérítésére, ha a kisegítői tevékenységet a károsult hozzátartozója ingyenesen látja el (EBH 2007.1640., BH 2017.92., Kúria Pfv.III.21.486/2019/5.). Ilyen esetben ténylegesen a károsult kárairól van szó, hiszen ő szorul rá a gondozásra, a háztartási kisegítésre, a kísérésre, függetlenül attól, hogy ezeket a munkákat a hozzátartozók végezték, valójában a károkozó helyett, ilyen módon az ő költségére, ám a károsult érdekében [Kúria Pfv.III.21.500/2016/4. (BH 2017.403.)]. Erre figyelemmel költségpótló járadékigényt nem csupán a károsult (Kúria Pfv.III.21.697/2019/6.), hanem az őt segítő hozzátartozója is érvényesíthet (Kúria Pfv.III.20.559/2021/11., Pfv.III.21.126/2020/5., Pfv.III.21.074/2014/7.). Ugyanezen helyzet további kártérítési következményeként előfordulhat, hogy a szóban forgó tevékenységeket végző hozzátartozónál jövedelemveszteség keletkezik, amely külön kártérítési igényt alapozhat meg. Ebben az esetben kiemelt jelentősége van a Ptk. 6:525. § (1) bekezdésében meghatározott kárenyhítési kötelezettségnek, és vizsgálni kell, hogy a hozzátartozó annak eleget téve járt-e el akkor, amikor a munkaviszonyát vagy az egyéb jövedelemszerző tevékenységét a közvetlen károsult kisegítése érdekében megszüntette. Miután azonban az ismertetett kétféle kártérítési igény eltérő károk megtérítésére irányul, a jövedelemkiesés meghatározásánál a károsult személye körüli teendők költségének kompenzálására szolgáló járadékot adott esetben figyelembe venni nem lehet (Kúria Pfv.III.20.893/2021/7.).
[24] A Kúria fenntartja továbbá azt – az adott tényállás mellett is irányadó – álláspontját, amely szerint a vitatott követelések olyan, más alapon nyugvó többletigények, amelyeket eltérő jogalapon kell megítélni, és nem áll fenn az a helyzet, hogy azokat lefednék és ki is egyenlítenék a más címeken kapott járadékok. Ezeknek a követeléseknek eltérő tény- és jogalapjuk van, a más-más címen adott járadékok, juttatások ténye nem zárja ki azt a más jellegű, más célú tevékenységet, amelyeket ugyanebben az időben végeznek (Kúria Pfv.III.20.953/2014/6.).
[25] A perbeli esetben mindkét fokú bíróság egyezően állapította meg, hogy a II. rendű felperes az I. rendű felperes ápolása, gondozása és felügyelete miatt jövedelemszerző tevékenységet folytatni nem tud. A jövedelemkiesése tehát okozati összefüggésben áll az I. rendű felperest a közlekedési baleset folytán ért egészségkárosodással, amelyért az alperes biztosítottja kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróság ítéletének a másodfokú bíróság által sem megváltoztatott ténymegállapítása szerint a II. rendű felperes a korábban havi 20–22 napra kiterjedő, napi 8 órában végzett munkával szerzett jövedelemről mondott le az I. rendű felperes ellátása érdekében, és végez havi 30–31 napban, napi 24 órában az I. rendű felperes körül szükséges, olykor szakápolói, gondozói és szakvégzettséget igénylő gyógytornászi feladatokat. Ennek ellenére az I. rendű felperes napi 14 óra alapulvételével határozta meg a keresetében megtéríteni kért ápolási-gondozási költségpótló járadék mértékét, a II. rendű felperes a további 10 órára számította fel azt a kieső jövedelmet, amelynek ellentételezését jövedelempótló járadék formájában kérte. Az I. rendű felperes által követelt háztartási kisegítői járadék esetében pedig a számítás nem napi időszükséglet figyelembevételével történt. Mindez ez azért volt lényeges, mert a felülvizsgálati kérelemben is felhívott bírói gyakorlat (Kúria Pfv.III.21.417/2017/9., Pfv.III.21.819/2018/3.) szerint az egyes tevékenységek időszükségletére, időbeli eloszlására is tekintettel kellett lenni. Ezzel ellentétes volt a másodfokú bíróságnak az a megközelítése, hogy a különböző járadékok összevetésekor kizárólag azok összegének tulajdonított jelentőséget. Mivel pedig egymástól elkülönülő tény- és jogalapon nyugvó járadékkövetelésekről volt szó, ezért a II. rendű felperes javára megítélt jövedelempótló járadék összege az I. rendű felperest megillető költségpótló járadékok összegére figyelemmel nem lett volna leszállítható. A jogerős ítélet e rendelkezése sérti a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett, a teljes kártérítés elvét rögzítő Ptk. 6:522. § (1) bekezdését.
[26] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest a II. rendű felperes részére jövedelempótló járadék megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta.
(Kúria Pfv.III.20.223/2023/5.)