I. Amennyiben a terhelttel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn, annak vizsgálata és az abból eredő jogkövetkezmények levonása megelőzi a specialitás megsértése miatti jogkövetkezmények alkalmazását, illetve az annak feloldásával kapcsolatos intézkedéseket.
II. Jogos védelem alapján a terhelt felmentésének van helye az ellene garázdaság bűntette miatt emelt vád alól, amennyiben az irányadó tényállás alapján az őt ért jogtalan támadással szemben védekezett, és a jogos védelem határait nem lépte túl [Btk. 22. § (1)–(2) bek., 339. § (1) bek., (2) bek. d) pont; 4/2013. Büntető jogegységi határozat].
[1] A járásbíróság ítéletével B. T. V. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont]. Ezért őt 60 napi elzárásra ítélte azzal, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát B. T. V. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt a cselekmény napján hajnali 2 és 4 óra közötti időben, ittas állapotban a város egyik szórakozóhelyén tartózkodott. A II. r. terheltet a szórakozóhelyen dolgozó „kidobók” kivezették a tánctérről. Emiatt a II. r. terhelt indulatossá vált, és a szórakozóhelyről történő távozása során a bejárat előtti területen szóváltásba került a szintén kidobóként ott dolgozó IV. r. terhelttel és veréssel fenyegetőzött. Ezt követően a IV. r. terhelt a szórakozóhellyel szemközt lévő parkolóban legalább egy alkalommal, oldalról megütötte a II. r. terhelt fejét. A II. r. terhelt beült egy személygépkocsiba, azonban mielőtt elindultak volna, a IV. r. terhelt egy ütéssel kitörte az autó jobb oldali hátsó ajtajának 2000 forint értékű ablaküvegét.
[4] Rövid idő elteltével a II. r. terhelt az őt ért sérelmek miatt a szintén ittas állapotban lévő édesapja, az I. r. terhelt és a testvére, a III. r. terhelt társaságában leparkoltak az U. Kft. előtti parkolóban. A gépjárműből az I. r. terhelt egy vasvillát, míg a II. r. terhelt egy fából készült eszközt vett magához, majd mindhárman a szórakozóhely bejárata felé indultak.
[5] A kidobók ezt észlelve bezárták a szórakozóhely bejárati ajtaját. A II. r., az I. r. és a III. r. terheltek a náluk lévő eszközökkel, valamint a testi erejükkel betörték a bejárati ajtó üvegét, majd az ajtót beszakítva bementek a helyiségbe, ahol rátámadtak a IV. r., a VI. r. és B. T. V. r. terheltekre, akikkel ezt követően kölcsönösen bántalmazni kezdték egymást. Ennek során a VI. r. terhelt egy baseballütőt vett magához, azzal megütötte az I. r. terhelt fejét, aki a nála lévő vasvillával megütötte a VI. r. terhelt jobb vállát, aki a földre esett, ahol a II. r. terhelt a nála lévő eszközzel szintén megütötte őt, majd mind a ketten megrúgták a már földön fekvő VI. r. terheltet.
[6] A verekedés során az V. r. terhelt és az I. r. terhelt kölcsönösen, legalább egy alkalommal megütötték egymás fejét, valamint a IV. r. terhelt és a III. r. terhelt is kölcsönösen bántalmazták egymást, amely során mindketten a földre kerültek, ahol tovább dulakodtak. A IV. r. terhelt megütötte a III. r. terhelt orrát, amely ennek következtében eltört.
[7] Eközben az V. r. terhelt a szórakozóhely egyik, raktárként, illetve ruhatárként funkcionáló helyiségébe menekült, és magára zárta az ajtót. A II. r., az I. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel V. r. terhelt után mentek, és rátörték az ajtót. A helyiségből a IV. r. és az V. r. terhelt először egy-egy felmosónyelet vettek magukhoz, majd a későbbiek során a velük szemben álló társaságtól elvették a vasvillát.
[8] Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel tovább bántalmazták a már földön fekvő IV. r. és V. r. terheltet. Ekkor a VI. r. terhelt lökdösni kezdte az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet.
[9] Végül a szórakozóhelyen tartózkodók, valamint a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt – az elvett vasvillát magukhoz véve – a hátsó kijáraton keresztül elmenekültek, míg a II. r., az I. r., valamint a III. r. terhelt a lőfegyvert és a baseballütőt magánál tartva visszaszaladtak a parkolóba, és beültek az I. r. terhelt autójába.
[10] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a vármegyei főügyészség a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be az V. r. terhelt tekintetében arra hivatkozással, hogy a bíróság az V. r. terhelt specialitás szabályain alapuló mentességének megsértése miatt eljárási szabálysértéssel hozta meg határozatát.
[11] A felülvizsgálati indítvány indoka szerint a Z. Járásbíróságon korábban csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette és más bűncselekmény miatt B. T. és társai ellen folyamatban volt büntetőeljárásban B. T. I. r. terheltként vett részt, és amelyben a Z. Járásbíróság a ítéletével társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont], társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és 2 rendbeli testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] miatt mint különös visszaesőt 2 év 6 hó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyúttal a Z. Járásbíróság egy korábban jogerőre emelkedett ítélete kapcsán a H. Törvényszék Büntetés-végrehajtási csoportja által meghozott végzéssel engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy B. T. I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az M. Törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével a Z. Járásbíróság fenti számú határozatát helybenhagyta,
[12] A H. Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája európai elfogatóparancsot bocsátott ki B. T. elítélttel szemben a [11] bekezdésben rögzített ítélettel kiszabott jogerős szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából, amelynek alapján B. T. elítéltet Németországban elfogták, a német hatóságok Magyarországnak átadták. A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ Nemzeti Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Együttműködési Főosztály SIRENE Iroda által adott tájékoztatás szerint B. T. elítélt a német hatóságok előtt a specialitás elvéről nem mondott le.
[13] Az indítvány hivatkozott az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eube. tv.) 30. § (1) bekezdésében írt specialitás szabályára, amely szerint az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától. Az Eube. tv. 30. § (2) bekezdés e), f) és g) pontjában szabályozott, a specialitás elve alól kivételek közé sorolja azokat az eseteket, amikor a személy az átadási eljárás során lemond a specialitás szabályának alkalmazásáról, vagy az átadása után az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemond a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról, illetőleg a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság ahhoz hozzájárulását adja.
[14] Kifejtette, hogy jelen ügyben megállapíthatóan B. T. elítélt a Magyarországra történő átadása során a német hatóságok előtt nem mondott le a specialitás elvéről, ezt követően pedig a jelen eljárás alapját képező bűncselekmény (társtettesként elkövetett garázdaság bűntette) vonatkozásában az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság előtt nem került sor a specialitásról való nyilatkozat tárgyában való újabb – magyar bíróság előtti – meghallgatására, és az átadó német igazságügyi hatóság – hozzájárulás céljából való – megkeresésére sem.
[15] Rámutatott arra, hogy a járásbíróság felülvizsgálattal érintett ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetése a B. T. V. r. terheltnek a magyar igazságügyi hatóság részére való átadását megelőzően történt, melyet követően anélkül került sor a terhelttel szemben az elsőfokú, illetve a másodfokú jogerős ítélet meghozatalára, hogy B. T. V. r. terhelt a specialitás szabályának alkalmazásáról lemondott volna.
[16] Utalt arra is, hogy ha az V. r. terhelt nyilatkozatának beszerzését a korábbi eljárás során nem kísérelték meg, az akadály elhárítása érdekében a felülvizsgálati eljárás során is a Be. 721/A. § (4) bekezdésben írtak szerint a bíróságnak nyilvános ülésen nyilatkoztatni kell a terheltet arról, hogy lemond-e a specialitás szabályának alkalmazásáról, illetőleg meg kell keresnie a hozzájárulásra jogosult államot a büntetőeljárás lefolytatásához való hozzájárulása céljából.
[17] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján – a Be. 721/A. § (1), (2), (4) és (5) bekezdéseire is figyelemmel – nyilvános ülésen eljárva az járásbíróság felülvizsgálati indítvánnyal érintett ítélete kapcsán az V. r. terheltet hallgassa meg abból a célból, hogy – a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról – lemondó nyilatkozatot tesz-e, illetve ennek hiányában a Kúria a német igazságügyi hatóság hozzájárulásának megszerzése iránt intézkedjen, amely után – ezek eredményének ismeretében – kerül az ügyészség abba a helyzetbe, hogy a felülvizsgálat tárgyában – a Be. 721/A. § (8) bekezdése alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartásáról vagy a Be. 721/A. § (9) bekezdése szerint annak hatályon kívül helyezéséről és az eljárás megszüntetéséről – érdemi indítványt terjesszen elő.
[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt módosítva, továbbra is az V. r. terhelt javára, azonban a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okból, az V. r. terhelt felmentése végett tartotta fenn.
[19] Kifejtette, hogy a büntetőügyben irányadó tényállásból megállapíthatóan B. T. V. r. terhelt a szórakozóhely előtti, a II. r. és IV. r. terhelt közti konfliktusban nem volt érintett. A II. r. terhelt éppen ezen sérelme miatti elégtétel végett ment vissza a szórakozóhelyre a rokonaival: az I. r. és a III. r. terheltekkel, az V. r. terhelt pedig csak ezt követően fejtette ki a tevékenységét. Nem lehet szó arról, hogy az V. r. terhelt is a jogtalanság talaján állt volna azért, mert a tettlegességre való kihívást elfogadta vagy a támadást kiprovokálta volna, erre utaló ítéleti ténymegállapítás ugyanis nincsen. Az V. r. terheltnek a védekezésen kívül nem volt más választása. Bár az elsőfokú ítélet [15] bekezdéséből megállapíthatóan a IV. r. és az V. r. terheltnek sikerült elvennie a vasvillát a velük szemben álló csoporttól, azonban arról sincs szó, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt részéről indított jogtalan támadás elhárítása után, a jogos védelmi helyzet megszűnését követően bántalmazta volna az V. r. terhelt a II. r. terheltet és annak hozzátartozóit. Ezzel ellenkezőleg, a dulakodás közben egy raktárként szolgáló helyiségbe menekült, amit a további inzultus elkerülése érdekében magára is zárt, de ott is rátörték az ajtót, végül az V. r. terhelt az épület hátsó kijáratán tudott elmenekülni az épületből.
[20] Hivatkozott a BH 2013.31. számú eseti döntésben kifejtettekre, amely szerint folyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a kölcsönösségre tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna. A jogos védelem körében kifejtett – formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásba illeszkedő – cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége, az ilyen cselekmény nem bűncselekmény.
[21] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az V. r. terhelt cselekménye ekként a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem okán nem büntetendő.
[22] A specialitás elvének sérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy az Eube. tv. 30. § (1) bekezdése szerint az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától. Ebből következik, hogy a specialitás szabályán alapuló mentesség esetén a büntetőeljárás akadályának elhárítása akkor indokolt, ha a terhelt által elkövetett cselekmény bűncselekménynek minősül. Bűncselekménynek nem minősülő cselekmény miatt az Eube tv. 25. § (1) bekezdése alapján európai elfogatóparancs sem bocsátható ki.
[23] Rámutatott a Legfőbb Ügyészség arra is, hogy a Be. 721/A. § (8) és (9) bekezdése szerint a Kúria a sérelmezett jogerős ügydöntő határozatot vagy hatályában fenntartja vagy azt hatályon kívül helyezi, egyben az eljárást megszünteti attól függően, hogy a büntetőeljárás akadálya a terheltnek a specialitás szabályának alkalmazásához való jogról történő lemondásával, ennek hiányában az arra jogosult állam hozzájárulásával elhárítható-e. A specialitás szabályán alapuló mentesség megsértésével hozott jogerős ügydöntő határozat – ilyen okból történő – megváltoztatására, avagy annak hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére azonban a Be. nem ad lehetőséget. Ebből következik, hogy amennyiben ezen eljárási szabálysértés mellett a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati ok is fennáll – mert a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét –, akkor ennek a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértéssel szemben elsődlegessége van.
[24] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott járásbíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését az V. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen változtassa meg, az V. r. terheltet a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerint minősülő garázdaság bűntette miatt emelt vád alól mentse fel.
[25] Az V. r. terhelt védője írásban benyújtott észrevételében a vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványában foglaltakkal egyetértett, osztotta annak jogi indokolásában foglaltakat is, megismételve, hogy amennyiben az V. r. terhelt a specialitás elvéről nem mond le, a bíróságnak a külföldi hatóság megkeresése iránt kell intézkednie, majd ezt követően döntenie a támadott határozat hatályában fenntartásáról, illetőleg annak hatályon kívül helyezéséről és az eljárás megszüntetéséről.
[26] Az V. r. terhelt észrevételében arra hivatkozott, hogy a jelen felülvizsgálattal érintett ügy mellett egy jogerős összbüntetési ítélete, valamint a Z. Járásbíróság által meghozott másik jogerős ítélete vonatkozásában sem mondott le a specialitás elvéről, ezért e határozatokkal kiszabott büntetések végrehajtása is jogellenes vele szemben; emiatt a hatályon kívül helyezésüket indítványozta.
[27] A vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványa a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltak szerint alapos.
[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[29] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a Be. 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta az esetleges további, a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott (abszolút) eljárási szabálysértéseket is.
[30] Mindenekelőtt – az V. r. terhelt észrevételében foglaltakra tekintettel – a Kúria rögzíti, hogy a jelen ügyben a vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványa nem terjed ki az V. r. terhelt észrevételében megjelölt két jogerős ítéletre, ezért az V. r. terhelt észrevételként megjelölt beadványát önálló felülvizsgálati indítványként kezeli.
[31] A 2021. január 1. napjától hatályos Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg.
[32] A Be. 721/A. § (1) bekezdése szerint az átadás, kiadatás, illetve egyéb bűnügyi jogsegély keretében Magyarországra érkezett elkövetőt nem lehet gyanúsítottként kihallgatni, nem lehet vele szemben kényszerintézkedést alkalmazni és nem lehet vele szemben vádat emelni a Magyarországra érkezést megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt kivéve, ha törvény vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés az elkövetővel szemben a büntetőeljárás lefolytatását lehetővé teszi.
[33] Az iratok alapján a Kúria megállapította, hogy az M. Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája bocsátott ki európai elfogatóparancsot B. T. elítélttel szemben a Z. Járásbíróság és az M. Törvényszék mint másodfokú bíróság jogerős határozatával kiszabott 2 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetés végrehajtása, valamint a Z. Járásbíróság és az M. Törvényszék mint másodfokú bíróság korábban meghozott jogerős összbüntetési ítéletével kiszabott – a feltételes szabadság megszüntetése miatt – fennmaradt szabadságvesztés letöltése céljából.
[34] A jelen felülvizsgálattal érintett bűncselekmény miatt indult ügyben európai elfogatóparancs kibocsátásra tehát nem került sor.
[35] Az V. r. terheltet a fenti európai elfogatóparancs alapján Németországban elfogták, majd a német hatóságok Magyarországnak átadták. Az V. r. terhelt sem az átadási eljárás során, sem azt követően nem mondott le a specialitás elvének alkalmazásáról.
[36] Az V. r. terhelt ugyan ezt követően az alapügyben tartott tárgyaláson a bűnösségét beismerte és a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy a specialitás nyújtotta védelmet is elvesztette volna. Az e tárgyban teendő nyilatkozat előtt ugyanis a terheltet részletesen tájékoztatni kell a specialitás fennálltáról, illetve a lemondó nyilatkozata következményeiről [Eube. tv. 30. § (3) bek.].
[37] A specialitás szabályának megsértése tehát az V. r. terhelt vonatkozásában kétségtelenül megállapítható, mivel vele szemben a bíróság az európai elfogatóparancsban nem szereplő (annak alapjául nem szolgáló), de az átadását megelőzően elkövetett cselekmény miatt hozott bűnösséget megállapító ítéletet, és szabott ki vele szemben szabadságelvonással járó büntetést. Ez pedig a specialitás szabályának a megsértését jelenti, ekként a vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványa ebben a részében alapos.
[38] A Kúria megjegyzi, hogy a Legfőbb Ügyészség a főügyészég felülvizsgálati indítványát módosított tartalommal tartotta ugyan fenn, azonban a specialitás szabályának megsértését a Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból is köteles vizsgálni.
[39] A specialitás mint eljárási akadály elhárítására a felülvizsgálati eljárásban is sor kerülhet a Be. 721/A. § (8) bekezdése értelmében.
[40] A Kúria azonban egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal abban, hogy amennyiben a terhelttel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn, úgy annak vizsgálata és az abból eredő jogkövetkezmények levonása megelőzi a specialitás megsértése miatti jogkövetkezmények alkalmazását, így az akadály feloldásával kapcsolatos intézkedéseket is.
[41] Ennek oka, hogy a Be. 721/A. § (1) bekezdésének szabálya nem általánosságban zárja ki a terhelttel szemben a büntetőeljárás (le)folytatását, törvény vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés azt lehetővé teheti. Ezért a specialitás mint eljárási akadály elhárításának megkísérlése – a terhelt nyilatkoztatásával, illetve a külföldi hatóság megkeresésével – akkor válik szükségessé, ha a törvényben szabályozott kivételek közül egyik sem állapítható meg az adott ügyben.
[42] Ilyen kivételeket tartalmaz az Eube. tv. 30. § (2) bekezdése, amely szerint a specialitás szabálya nem alkalmazható, ha
a) a személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el – bár erre lehetősége lett volna – Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér;
b) a bűncselekmény szabadságvesztés vagy elzárás büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;
c) a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;
d) a személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés szabható ki, illetve alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;
e) a személy az átadási eljárás során lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;
f) a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról, vagy
g) a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság a (4) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja.
[43] A büntetőeljárás eredményeként nyilvánvalóan nem kerül sor közvetlenül személyi szabadságot korlátozó büntetés, illetve intézkedés alkalmazására, amennyiben a bíróság a terhelttel szemben – az eljárás során szabadságelvonással járó kényszerintézkedés alkalmazása nélkül – a büntetőeljárást megszünteti, illetve a terheltet az ellene emelt vád alól – kényszergyógykezelés elrendelése nélkül – felmenti [Eube. tv. 30. § (2) bek. c) és d) pont]. Ezért az ilyen tartalmú határozat meghozatala a specialitás védelme alatt álló terhelttel szemben sem ütközik akadályba. Más szóval a specialitás mint eljárási akadály elhárítása nem szükséges (utólag az eljárást sem teszi törvénysértővé), amennyiben annak eredményeként a terheltet a bíróság felmenti vagy vele szemben az eljárást megszünteti, és sem az eljárás során, sem annak eredményeként a személyi szabadságát nem vonják el.
[44] Jelen ügyben ez állapítható meg, az alábbiak szerint.
[45] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[46] A Legfőbb Ügyészség által módosított felülvizsgálati indítvány szerint az V. r. terhelt büntethetőségét az adott ügyben az V. r. terhelt javára megállapítható jogos védelmi helyzet kizárta.
[47] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint a jogos védelemre tekintettel nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[48] A jogos védelem kérdéseiről a 4/2013. Büntető jogegységi határozat tartalmaz részletes, a bíróságokra kötelező iránymutatást.
[49] A Btk. a jogos védelmet a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként szabályozza és a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” nyilvánítja. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, még ha azzal meg is valósítja a Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállást, nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ezáltal nem bűncselekmény.
[50] A jogos védelem megítélésénél döntő kérdés, hogy jogtalannak tekinthető támadás (vagy annak közvetlen veszélye) hatására, annak elhárítása érdekében cselekedett-e az elkövető. Jogtalan támadás hiányában ugyanis a jogos védelmi helyzet fel sem merülhet még akkor sem, ha az elkövetés éjszaka történt (BH 2018.103.).
[51] A törvény megfogalmazása szerinti „intézett” támadásról van szó akkor, ha az elkövető valamely, a Btk. Különös Részében büntetni rendelt bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegető pedig a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy igen rövid időn belül reálisan tartani lehet.
[52] A jelen esetben az V. r. terhelt azon magatartását kellett megítélni, hogy az I. r. terhelttel kölcsönösen, legalább egy alkalommal megütötték egymás fejét. Az irányadó tényállás szerint az V. r. terhelt személy elleni erőszakos, ekként – önmagában – garázdaságként értékelhető cselekménye ugyanis ebben merült ki.
[53] A jogos védelmi helyzet értékelésekor – így a támadás ténye, illetve annak jogtalansága megállapításakor – az előzmények és a teljes cselekménysor vizsgálata szükséges annak meghatározásával, hogy az érintett elkövető tekintetében a jogos védelmi helyzet mikor kezdődött és meddig tartott.
[54] A felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok – így a jogos védelem – is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vizsgálható (BH 2017.322.).
[55] Az irányadó tényállás alapján pedig az állapítható meg, hogy:
a konfliktus során nem az V. r. terhelt lépett fel támadólag, hanem az I. r., II. r. és III. r. terhelt érkezett a helyszínre vasvillával és más eszközzel felfegyverkezve és támadott rá bosszúból az V. r. terheltre és társaira;
az V. r. terhelt és a vele lévő személyek nem bocsátkoztak verekedésbe, hanem a diszkó ajtaját magukra zárták;
az I. r. terhelt és társai az ajtót betörve rátámadtak a IV. r., V. r. és VI. r. terheltre;
a verekedés során az I. r. és az V. r. terhelt legalább egy-egy alkalommal megütötték egymás fejét;
a „kölcsönös” bántalmazást követően az V. r. terhelt a ruhatárba menekült, de a támadók ott is rátörték az ajtót;
a IV. r. és V. r. terhelt a magához vett felmosónyelet, illetve a támadóktól elvett vasvillát más személy ellen nem használta;
az I. r., II. r. és III. r. terhelt tovább bántalmazta IV. r. és V. r. terheltet, amíg utóbbiak a hátsó kijáraton el nem menekültek.
[56] Az irányadó tényállás alapján az V. r. terhelt javára a jogos védelmi helyzet megállapítható figyelemmel arra, hogy őt a testi épsége ellen intézett jogtalan támadás érte. A jogos védelmi helyzet a számára időben akkor kezdődött, amikor a felfegyverkezett támadók a diszkó ajtaját a bent lévőkre rátörték, ekkor ugyanis a tettleges bántalmazás (személy elleni támadás) közvetlen veszélye teremtődött meg; a személy elleni támadás pedig rövid időn belül be is következett.
[57] A jogos védelmi helyzet pedig mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. Jelen esetben – figyelemmel az egységes cselekménysorra – az V. r. terhelt egészen az épületből történt sikeres elmeneküléséig jogos védelmi helyzetben volt. Ekként pedig a támadókkal szemben jogszerű erőszakot alkalmazhatott.
[58] A folyamatos jogtalan támadás esetén a védekező a – megtámadást követő – kölcsönös bántalmazásra tekintettel nem kerül a jogtalanság talajára (BH 2013.31.I.). Az I. r. és az V. r. terhelt a megállapított tényállás szerint a diszkó épületében kölcsönösen megütötték egymást, ez azonban nem jelentette azt, hogy az V. r. terhelt ekkor ne lett volna jogos védelmi helyzetben. Nem volt szó ugyanis kölcsönös kihívásról vagy a verekedésre felhívás – akár szóban, akár ráutaló magatartással történő – elfogadásáról. Az I. r. terhelt és társai részéről az üldözés és bántalmazás pedig az ütésváltást közvetlenül megelőzően és azt követően is folyamatos volt, azzal nem hagytak fel. Vagyis az V. r. terhelt a jogos védelem időbeli keretei között, a védekező magatartása keretében ütötte meg az I. r. terheltet.
[59] Ezzel pedig a garázdaság bűncselekményét csak formálisan valósította meg, a cselekménye nem büntethető. A jogos védelmi helyzetben kifejtett magatartás nem bűncselekmény akkor sem, ha az aktív és szükségszerűen erőszakos elhárító cselekmény egyébként riadalomkeltésre vagy megbotránkoztatásra alkalmas (BH 2016.322.). Vagyis az V. r. terheltet az épületben az I. r. terhelttel szemben elkövetett – bántalmazó – magatartásáért büntetőjogi felelősség nem terheli.
[60] Megjegyzi a Kúria, hogy a tényállás szerint az V. r. terhelt az I. r. terhelt megütésével legfeljebb 8 napon belül gyógyuló sérülést okozhatott. A jogos védelem minőségi túllépése ezért szóba sem kerülhet arra figyelemmel sem, hogy a személye elleni támadás éjszaka, felfegyverkezve és csoportosan történt [Btk. 22. § (2) bek. a) pont aa), ac) és ad) alpont].
[61] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a módosított felülvizsgálati indítványt megalapozottnak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, V. r. terheltet az ellene társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában [Be. 566. § (1) bek. a) pont] felmentette.
[62] Az V. r. terhelt vonatkozásában felmerült bűnügyi költséget – a terhelt felmentésére figyelemmel – az állam viseli [Be. 575. § (1) bek.].
(Kúria Bfv.I.327/2023/8.)