A Pp. 316. § (3) bekezdése szerint a kizárt szakértő szakvéleménye a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe, ezért a kizárás iránti kérelem szabályos elintézése körében a bíróságnak különös gondossággal kell eljárnia. Amennyiben a fél a Pp. 12. § f) pontjában megjelölt elfogultságra hivatkozik, a szakértő meghallgatása nem mellőzhető [2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 275. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 301. §, 311. §, 315. §].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. június 6-tól állt hivatásos szolgálati jogviszonyban az alperessel, melynek keretében az alperes kirendeltségén, operatív műveleti területen, figyelő munkakörben dolgozott. Munkaköri feladatainak ellátása során vezénylés alapján megfigyelési és követési tevékenységet végzett a munkavégzési helyről kiindulva. Az alperes a hétfői állománygyűlésen adott tájékoztatást arról, hogy az adott hétre hogyan alakul az ellátandó tevékenység, a konkrét időpontokat sms-ek tartalmazták. A munkavégzés részben kiszámíthatatlan volt, a munkafeladatok elhúzódása miatt előfordult olyan is, hogy a felperes csak másnap tudott visszatérni a kiindulási helyre.
[2] A felperes 2008 és 2015 között időszakos egészségügyi alkalmassági vizsgálatokon esett át, amelyek eredményeképpen alkalmas minősítést kapott. A 2016. évi felülvizsgálaton hallásvesztés miatt a szolgálatra korlátozottan alkalmasnak minősítették. Az alperes igazgatósága jogerős határozatában a felperes nyaki porckorong rendellenesség, cervicobrachialis syndroma, valamint kétoldali idegi hallásvesztés betegségeit a szolgálati kötelmekkel összefüggőnek minősítette.
[3] A felperes állapotának felülvizsgálata során a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek I. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága határozatában a felperest hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítette 31%-os összegészségügyi károsodás megállapítása mellett, melynek egészét üzemi balesetből eredőnek értékelte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek II. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága határozatában – a felperes hivatásos szolgálatra alkalmatlanságát nem érintve – az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét 33%-ra felemelte azzal, hogy az alkalmatlanságot nem szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy betegség alapozta meg.
[4] A felperes 2019. november 22-én kérelmezte az alperes igazgatóságának jogerős minősítő határozatában még fel nem tüntetett betegségei – így az alvászavar, a kevert szorongásos és depressziós zavar és a súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetek nélkül – szolgálati kötelmekkel összefüggő jellegének a megállapítását.
[5] Az alperes igazgatóságának vezetője a 2020. január 11-én kelt határozatában, amelyet a felperes fellebbezése folytán eljárt Belügyminisztérium Személyügyi Helyettes Államtitkársága a 2020. március 25-én kelt határozatával eljárási szabálysértésre hivatkozással megsemmisítette, a felperes megjelölt betegségeit szolgálati kötelmekkel nem összefüggő, nem a szolgálat ellátása során keletkezett, illetve nem a szolgálatellátással összefüggésben keletkezett megbetegedésnek minősítette.
[6] A megismételt eljárásban a 2020. június 10-én kelt vizsgálati jegyzőkönyvben, valamint a 2020. június 17-én kelt átiratban rögzített szakmai véleményében úgy foglalt állást, hogy a felperes foglalkozási megbetegedésének gyanúját megalapozó pszichológiai állapotának szolgálati kötelmekkel való ok-okozati összefüggése kizárható.
[7] Ezt követően a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek I. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága a 2020. július 15-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy a felperes megjelölt betegségeinek – egyéb nyaki porckorong degeneratio, alvászavar, kevert szorongásos és depressziós zavar, valamint súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetek nélkül – foglalkozási eredete nem valószínűsíthető. E szakvéleményre alapítottan az alperes igazgatóság vezetője a 2020. augusztus 3-án kelt határozatában a felperes megjelölt betegségeit szolgálati kötelmekkel nem összefüggő, nem a szolgálatellátás során keletkezett, illetve nem szolgálatellátással összefüggésben keletkezett megbetegedésnek minősítette.
[8] A felperes fellebbezése nyomán eljárt Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek II. fokú Felülvizsgáló Orvosi Bizottsága a 2020. október 30-án kelt szakvéleményében megállapította, hogy a felperes betegségei közül a halláskárosodás a munkavégzéssel egyértelműen összefüggésbe hozható, az egyéb megjelölt betegségek közül az alvászavar, a kevert szorongásos és depressziós zavar, a súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetek nélkül betegségei szolgálati kötelmekkel nem összefüggőek, és e betegségek nem a szolgálat ellátása során, továbbá nem azzal összefüggésben keletkeztek. Erre tekintettel a Belügyminisztérium Személyügyi Helyettes Államtitkársága a 2021. május 13-án kelt határozatával az igazgatóságvezető által 2020. augusztus 3-án meghozott határozat rendelkező részének az egyéb nyaki porckorong degeneratio betegségre vonatkozó rendelkezését megsemmisítette, a többi betegség vonatkozásában a határozat rendelkező részét és indokolását helybenhagyta.
[9] A felperes hivatásos szolgálati jogviszonya 2020. február 29. napjától megszüntetésre került, azonban a felperes 2020. március 1-jétől munkaszerződést kötött az alperessel, melynek keretében új szolgálati helyen végez munkát. 2020. március 23-án az alperes főigazgatója a 3637/100/0/44721-1/2020. számú határozatában megállapította a felperes egészségkárosodási ellátásra való jogosultságát, és az egészségkárosodási keresetkiegészítés mértékét a nem szolgálati kötelmekkel összefüggő betegségekre vonatkozó szabályok alapján a távolléti díj 65%-ában határozta meg.
A felperes keresete és az alperes védirata
[10] A felperes a Belügyminisztérium Személyügyi Helyettes Államtitkársága 2021. május 13-án meghozott határozatával szemben előterjesztett keresetében kérte annak megváltoztatását akként, hogy állapítsa meg az alvászavar, a kevert szorongásos és depressziós zavar és a súlyos depressziós epizód pszichotikus tünetek nélkül betegségek szolgálati kötelmekkel összefüggő voltát. Álláspontja szerint pszichés betegségei a szolgálat ellátása során, a szolgálati kötelmekkel összefüggésben alakultak ki, melynek bizonyítására indítványozta igazságügyi orvos- és pszichiáter szakértő kirendelését.
[11] Az alperes védirata a kereset elutasítására irányult. Kiemelte, hogy határozatait az alapeljárásban eljárt, speciális szakértelemmel rendelkező szakértői bizottságok véleményére alapítottan, jogszerűen hozta meg.
A bíróság ítélete
[12] A bíróság a keresetet elutasította.
[13] A bíróság a tényállás megállapítása során figyelembe vette a felperes beosztását, munkaidejét tartalmazó kimutatást, valamint a meghallgatott tanúk előadását, ezen felül annak tisztázására, hogy a munkavégzés hektikussága és a munkafeltételek járultak-e hozzá a felperes által megjelölt betegségek kialakulásához, szakértőt rendelt ki. A szakértő kiegészített szakvéleményében megállapította, hogy a felperes mozgásszerveket érintő megbetegedései nem a szolgálati kötelmekkel függenek össze, azok egyrészt a sorsszerű életkori sajátosságoknak, másrészt a felperes 2012-ben elszenvedett gépjármű balesetének a következményei. A felperes pszichés tünetei és alvászavara elsősorban a testi állapotával, valamint az egzisztenciális helyzetének változásával állnak összefüggésben, és nem közvetlenül a munkavégzéssel. A hozzájárulás mértéke egzakt számításokkal szakértői bizonyossággal nem számszerűsíthető, százalékosan az nem állapítható meg. A felperes azon hivatkozásával kapcsolatban, hogy az egyik kollégája esetében egy másik bírósági eljárás során egy másik szakértő a munkakörülményeket és azok pszichés hatásait részoki tényezőként értékelte, a szakértő rámutatott arra, hogy mindezt a jelen peres ügyhöz kapcsolódóan nem lehet értékelni.
[14] A bíróság aggálymentesnek értékelte a szakvéleményt, mivel abban a szakértő logikailag levezette és szakmai hivatkozással alátámasztotta a megállapításait. Megállapította, hogy a felperes által megjelölt betegségek nem a szolgálati kötelmekkel összefüggésben keletkeztek, így az alperes helytállóan hozott határozatot a felperes kérelmének elutasításáról. A felperes kollégájának ügyében keletkezett szakvéleményt a bíróság sem találta értékelhetőnek, mivel jelen perben a szakértő a felperes személyes meghallgatása és egyéni körülményeinek vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy a megjelölt betegségek a szolgálati kötelmekkel nem összefüggőek. Erre figyelemmel a perben eljárt szakértő kizárására és másik szakértő kirendelésére vonatkozó felperesi kérelmet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 301. § (1) bekezdés a) pontját, a 12. § f) pontját és (4) bekezdését jelölte meg, ezen felül hivatkozott a Pp. 156. § (2) bekezdésében foglaltak megszegésére is.
[16] A felperes kiemelte, hogy a perben a kirendelt szakértő kizárása iránti indítványát 40. sorszám alatt előterjesztette, ezt követően a 41. és 42. sorszámú iratokban benyújtotta az észrevételeit és az észrevételei kiegészítését, a 43. sorszámú iratban az alperes nyújtotta be az észrevételeit, majd a 44. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben a bíróság a szakértő kizárását végzésével megtagadta. A bíróság a kizárás iránti indítványt a perben kirendelt szakértő részére nem küldte meg, a szakértőt a határozata meghozatala előtt nem hallgatta meg, így eljárása a Pp. 301. § (4) bekezdésébe ütközött.
[17] Ezen felül kérte figyelembe venni, hogy a szakértő eljárása ellen 2022. július 28-án kifogást terjesztett elő, tekintettel arra, hogy a szakértő a per tárgyát nem képező, jogerősen elbírált felperesi megbetegedések tárgyában folytatott le és rendelt el további szakértői vizsgálatot. A szakértő elő is terjesztette ezt követően a kiegészítő szakvéleményét, amely a per tárgyát nem képező jogerősen elbírált felperesi megbetegedések tárgyában született. A bíróság a perben a kifogásról nem rendelkezett, annak helyt adásáról vagy elutasításáról nem döntött. A kifogással érintett eljárási cselekmény szabályszerűen lefolytatásra vagy megismétlésre nem került, esetleges elutasításáról határozatot a bíróság nem hozott, és e döntését az ítéletben sem indokolta. Mindezek ellenére a bíróság az ítélet [37] bekezdésében a szakértői véleményt aggálymentesnek, logikailag levezetettnek és szakmai hivatkozásokkal alátámasztottnak találta. A bíróság a szakértői eljárás szabálytalanságáról és a kifogásolt eljárással tett megállapításokról a Pp. 156. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésével nem hozott határozatot.
[18] A felperes hangsúlyozta, hogy a szakértő három alkalommal sem volt hajlandó vizsgálni a kereset alapját képező munkakörülményeket, holott arra vonatkozóan a bíróság is bizonyítást folytatott le, és a szakértő részére kérdéseket tett fel. A szakértő kizárólag általánosságban nyilatkozott, és minden statisztikai hivatkozás nélkül állapította meg, hogy a vezényléses munkarend következményei alapesetben nem okoznak sem alvászavart, sem szorongásos depressziós zavart. Mind a perben kirendelt szakértő, mind az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy van olyan jogerős ítélet, amely olyan szakvéleményeken alapul, amelyek a fokozott és hullámzó jellegű munkahelyi megterhelést, a munkahelyi kötelmekkel kapcsolatos kiszámíthatatlanságból adódó körülményeket a mentális zavarok rizikótényezőjeként értékelte egyénfüggő kórlefolyás mellett, ami cáfolja a jelen per szakvéleményének kijelentéseit.
[19] A munkakörülmények vizsgálatának hiányára tett észrevételekre kizárólag dr. Ambrus Anikó készített kiegészítő szakvéleményt, amelyben – a kizárás alapjául szolgáló – szakmaiatlan, sértő megjegyzéseket is szerepeltetett. A levelezés és a szakértő által kezdeményezett telefonbeszélgetések is kizárólag e szakértővel folytak. A felperes személyiségére és körülményeire vonatkozó vizsgálatot valóban pszichiáter és pszichológus szakértő végezte, azonban a kirendelt foglalkozás-egészségügyi szakértő feladata és hatásköre lett volna a munkakörülmények vizsgálata és azok hatásának, valamint a felperes életkörülményeinek, életeseményeinek összevetése a megbetegedések kialakulásával és súlyosbodásával.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[21] A szakértői eljárás szabálytalansága ellen tett kifogás tárgyában fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szakértő eljárása a vonatkozó jogszabályokban foglaltaknak megfelelt; a felperes 2012. évi balesetének vizsgálata elengedhetetlen volt a felperes egészségügyi állapotának teljes körű felméréséhez. A halláskárosodás vizsgálata a szakértő részéről nem történt meg, e vonatkozásban a szakértő új megállapításokat nem tett. Amennyiben a felperes pszichés állapotával is összefüggésben állhat, a mozgásszervi betegségeinek vizsgálata nem jelenti a szakértő feladatkörén való túlterjeszkedést.
[22] Az, hogy a felperes által a szakértő eljárása elleni kifogásról a bíróság alaki határozatot nem hozott, nem jelent eljárási szabálysértést, figyelemmel arra, hogy a Pp. 156. §-a a peres eljárás szabálytalansága elleni kifogás intézményét szabályozza, ilyen pedig a perben nem került benyújtásra, mivel a felperes nem az elsőfokú bíróság, hanem kizárólag a kirendelt szakértő eljárását kifogásolta. Az elsőfokú bíróság a szakértői eljárás említett „szabálytalanságát” – azaz az ügy tárgyán való „túlterjeszkedést” – megfelelően kezelte, a felperes ezirányú kifogását elbírálta azzal, hogy a szakértőnek a kirendelő végzésben foglalt kérdéseken túli megállapításait a tényállás körében figyelmen kívül hagyta.
[23] A szakértő kizárása iránti indítvány vonatkozásában kiemelte, hogy azt már az eljárás során is ellenezték alperesi részről. A kiegészítő szakértői vélemény kijelentéseiből a szakértő elfogultságára következtetni nem lehetett.
[24] A kiegészítő szakértői véleménnyel kapcsolatban tett azon felperesi észrevétel, mely szerint a kizárási indítványban foglaltak alapján a szakértői, illetve a kiegészítő szakértői vélemény aggályos, teljességgel megalapozatlan. A perben eljárt szakértők a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentációs iratanyag, illetve a felperes személyes meghallgatása alapján nyert információk felhasználásával mindenre kiterjedő szakvéleményt nyújtottak be. Az elsőfokú bíróság a felperes szakértő kizárása iránti kérelmét helyesen tagadta meg végzésével. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság a kizárás tárgyában hozott határozata előtt a szakértőt nem hallgatta meg, nem valósít meg az ügy érdemére kiható eljárásjogi szabálysértést.
[25] A munkakörülmények vizsgálata, feltárása, a felperes személyes meghallgatása, a tanúk meghallgatása és az írásbeli dokumentáció értékelése megtörtént. A szakértő nem zárta ki a vizsgált betegségek kialakulásának lehetőségét a vezényléses munkarend következményeként, mindössze azt állapította meg, hogy ezek alapesetben ilyen problémát nem okoznak. A másik hivatkozott szakvélemény egyedi ügyben, az egyedi körülmények, egyedi egészségügyi-pszichológiai állapot és kórkép vizsgálata alapján született. Pusztán az a tény, hogy egy másik perben egy szakértő milyen következtetésre jutott, semmiféle általánosításra nem ad alapot a hivatkozott betegségek vonatkozásában. Az tehát, hogy a becsatolt idegen szakvélemény megállapításait az elsőfokú bíróság összehasonlítási alapként mellőzte, az ügy érdemére kiható anyagi jogi szabálysértést nem eredményezett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[27] A Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének megfelelően a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között eljárva a felperes által megjelölt eljárási szabálysértések [a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 301. § (1) bekezdés a) pontja, a Pp. 12. § f) pontja és a 301. § (4) bekezdése] körében vizsgálta.
[28] A peradatok szerint a felperes a Belügyminisztérium személyügyi helyettes államtitkára által 2021. május 13-án meghozott határozatot támadta keresettel, amely a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 257. §-án alapult. A Hszt. 257. § (1)–(6) bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja betegsége szolgálati kötelmekkel való összefüggésének vizsgálatát maga is kezdeményezheti. A jogszabályban meghatározott eljárás keretében az állományilletékes parancsnok a betegségnek szolgálati kötelmekkel való összefüggéséről indokolt határozatban dönt (a továbbiakban: minősítő határozat). A minősítő határozat ellen a hivatásos állomány tagja által benyújtott fellebbezést a miniszter által meghatározott szerv bírálja el. A másodfokú eljárásban hozott határozattal szemben bírósághoz lehet fordulni.
[29] Tekintettel arra, hogy a minősítő határozat fő kérdése – azaz az, hogy a felperes által megjelölt megbetegedések a szolgálati kötelmekkel összefüggésben állnak-e – szakkérdés, a felperes indítványára a bíróság helytállóan rendelt el szakértői bizonyítást. A szakértő – mint bizonyítási eszköz – alkalmazása esetén a bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt szakértő ne járjon el [Pp. 301. § (3) bekezdés]. A Pp. 301. § (1) bekezdés a) pontja szerint szakértőként nem járhat el, akire a 12. § a)–c), e) vagy f) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn.
[30] A felperes a bírósági eljárás során – már a szakvélemény előterjesztése előtt – jelezte, hogy nem ért egyet a szakértő azon eljárásával, melynek során vizsgálatát olyan kérdésekre is kiterjeszti, amelyek a jelen per tárgyát képező betegségekkel nem állnak összefüggésben (22. sorszám alatti felperesi beadvány). Aggályait az eljárás szabálytalansága elleni kifogásként terjesztette elő a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján irányadó Pp. 156. §-ára hivatkozással, és azt a szakvélemény benyújtását követően is fenntartotta (31. sorszámú felperesi beadvány). Miután a kiegészítő szakértői vélemény is elkészült, a felperes a szakértő elfogultságára [Pp. 12. § f) pontja] is hivatkozott, mert álláspontja szerint az általa indítványozott 2. számú kérdésre a szakértő szakmaiatlan kijelentéseket tett, majd a kérdést nyelvtanilag, „nyelvhelyességileg” minősítette, ami kizárólag a felperes és jogi képviselője megsértését szolgálta.
[31] A Pp. 301. § (4) bekezdése ugyanakkor kógens előírást tartalmaz arra, hogy a bíróság a kizárás tárgyában a felek meghallgatása után határoz; a perben kirendelt szakértő alkalmazása esetén a bíróság a határozata előtt a szakértőt meghallgatja. A 2022. december 7-én megtartott tárgyaláson a bíróság a 44-I. számú végzésével a felperes szakértő kizárása iránti kérelmét megtagadta, anélkül, hogy a kizárás iránti kérelem tekintetében a kirendelt szakértőt meghallgatta, vagy legalább megnyilatkoztatta volna.
[32] A bíróság a Pp. 301. § (4) bekezdésével ellentétesen járt el akkor, amikor a szakértő elfogultságára hivatkozó kizárási kérelmet a szakértőnek nem küldte meg, és nem nyilatkoztatta a szakértőt, illetve nem is hallgatta meg a tekintetben, hogy elfogult-e. Ez a mulasztás különösen azért súlyos, mert a felperes a Pp. 12. §-ában megjelöltek közül éppen a szubjektív oknak minősülő f) pontra hivatkozott, amely szerint szakértőként nem járhat el az sem, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható. Tekintettel arra, hogy a Pp. 316. § (3) bekezdése értelmében a kizárt szakértő szakvéleménye a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe, a kizárás iránti kérelem szabályos elintézésére a bíróságnak különös gondot kell fordítania. Jelen perben a bíróság a kizárás tárgyában meghozott alakszerű végzése előtt a feleket ugyan meghallgatta, azonban – a Pp. 301. § (4) bekezdését figyelmen kívül hagyva – a kirendelt szakértőt nem, és ez a fentebb kifejtettekre tekintettel lényeges eljárási szabályszegésnek minősül.
[33] A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy az eljárás szabálytalansága ellen benyújtott kifogását a bíróság nem bírálta el, annak figyelmen kívül hagyásáról az ítélet indokolásában sem adott számot. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat arra, hogy a Pp. 156. § (1) bekezdése szerint a fél az eljárás szabálytalanságát az eljárás folyamán bármikor kifogásolhatja, amelyről a Pp. 156. § (2) bekezdésének megfelelően a bíróságnak döntenie kell. Amennyiben annak helyt ad, a kifogással érintett cselekményt szabályszerűen lefolytatja, vagy a szükséghez képest megismétli; amennyiben viszont elutasítja, erről határozatot kell hoznia és e döntését legkésőbb az ítéletében köteles megindokolni.
[34] A jelen perben megállapítható, hogy a felperes eljárás szabálytalansága ellen benyújtott kifogásával összefüggésben a bíróság nem hozott határozatot, és ítéletében sem utalt arra, miért hagyta figyelmen kívül a felperes ezen kifogását.
[35] A Kúria nem osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott azon álláspontját, mely szerint a felperes nem a bíróság, hanem kizárólag a szakértő eljárását kifogásolta, ezért beadványa nem tekinthető az eljárás szabálytalansága elleni kifogásnak, a következők okán:
A perben kirendelt szakértő eljárása a polgári perrendtartás által is szabályozott, a szakértő eljárásának kereteit meghatározó kirendelő végzés rendelkezéseinek betartását a bíróság figyelemmel kíséri. Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 2. § 9. pontja a kirendelést az igazságügyi szakértő eljárását megalapozó bírósági döntésként értékeli. A szakértő eljárásának kereteit a kirendelő végzés határozza meg, és amennyiben ez nem elegendő, a Szaktv. 39. § (1) és (3) bekezdése értelmében a szakértő a bíróságtól, valamint az eljárásban részt vevő személyektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges, a kirendelésben közölt adatokon felül további adatok közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti, és ha tevékenysége során olyan körülményt, tényt észlel, amely az ügy megítélését érdemben érinti, de arra a bíróság nem utalt, köteles az érintett körülményt, tényt a hatóságnak vagy a megbízónak jelezni. E szabályozásra figyelemmel a szakértő eljárásának a kirendelő végzéshez kell igazodnia. Ha a fél azt észleli, hogy a szakértő eljárása ezeket a kereteket meghaladta, a bírósághoz az eljárás szabálytalansága iránti kifogásként is előterjesztheti az ezzel kapcsolatos aggályait, amelyet az eljáró bíróságnak kell elbírálnia a Pp.156. § (2) bekezdése szerint (Kökif.VII.39.651/2021/2.).
[36] A fenti lényeges eljárási szabályszegésekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[37] A megismételt eljárásban a bíróság a szakértő kizárása iránti felperesi kérelemről történő döntése előtt köteles a szakértőt meghallgatni, és a szakértő elfogultság körében tett nyilatkozatát is figyelembe véve, nemcsak a kirendeléskori, hanem az azt követő magatartásokat, eseményeket is részletesen értékelve kell döntenie a szakértő elfogultsága kérdésében.
[38] A felperes a felülvizsgálati kérelmében új szakértő kirendelését is kérte arra hivatkozással, hogy a szakértőtől tárgyilagos szakvélemény nem várható. A megismételt eljárásban a bíróság feladata lesz annak eldöntése, hogy a szakértő elfogultsága megállapítható-e. Amennyiben a bíróság a szakértőt a perből kizárja, hivatalból köteles más szakértőt rendelni (Pp. 311. §). Ha a szakértőt nem zárja ki, az is az eljáró bíróság kompetenciájába fog tartozni, hogy döntsön új szakértő kirendeléséről (Pp. 315. §), amennyiben annak feltételei fennállnak.
[39] A bíróságnak meg kell vizsgálnia a felperes eljárás szabálytalansága ellen benyújtott kifogását is, és azt tartalma szerint kell elintéznie. Amennyiben az a Pp. 156. § (1) bekezdése szerinti kifogásként értékelhető, úgy a Pp. 156. § (2) bekezdése szerinti döntés meghozatala nem mellőzhető, még abban az esetben sem, ha a kifogás nem a bíróság, hanem a szakértő eljárását érinti.
(Kúria Kfv.III.45.080/2023/5.)