A tények egyoldalú, megtévesztésre alkalmas vagy önkényes módon való csoportosítása, egymás mellé helyezése akkor valósítja meg azok hamis színben történő feltüntetését, ha ezzel megváltozik a tartalmuk. Önmagában nem valósítja meg a való tények hamis színben feltüntetését az, hogy a való tények között az olvasó esetlegesen a cikk tartalmán túlmutató összefüggést vélhet [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 1. § (6) pont, 12. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 495. § (1) bek., 496. § (1) bek.; 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) 46. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.)
2:44. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. és II. rendű felperesek önálló bírósági végrehajtók, mindketten egy alkotmánybíró gyermekei. Egy internetes portálon 2023. március 14. napján 9 óra 14 perckor „T. után újabb fontos köztisztviselő neve bukkant fel S. naplójában” címmel cikk jelent meg, amely többek között a következő mondatokat tartalmazza: „Arra sem kaptak választ az alkotmánybírótól, hogy a találkozónak volt-e köze ahhoz, hogy (…) fia, F. B. is önálló bírósági végrehajtó lett. Vele a naplóbejegyzések alapján korábban szintén az F.-ben találkozott S., neve a nyomozati iratokban is előkerült, végrehajtói irodájának adatait lekérték ugyan a nyomozók a cégadatbázisból, de F.-et még csak tanúként sem hallgatták meg, holott más végrehajtókat később meg is vádoltak. A nyomozati feljegyzések szerint az alkotmánybíró fia »láthatóan kiváló kapcsolatot ápolt« S. Gy.-vel. Az alkotmánybíró másik gyermeke, 2018 óta szintén végrehajtóként tevékenykedik. F. L. egy évig ugyanabban az ingatlanban bérelt végrehajtói irodát, mint ahol V. P. képviselői irodája volt. Az épület pedig, ahol az irodák voltak, V. P. fia cégének tulajdona. A lap a nyomozati anyagokra hivatkozva megjegyzi: F. L. szoros barátságban van S. szintén megvádolt feleségével, akivel együtt végeztek a K. G. R. Egyetemen, és »sülve-főve« együtt voltak a végrehajtói kar rendezvényein, így az esztergomi végrehajtó közvetlenül értesülhetett a kar ügyeiről.”
[2] Az I. és II. rendű felperesek helyreigazítási kérelmének az alperes nem tett eleget.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
[3] Az I. és II. rendű felperesek keresetükben az alperest az internetes honlapon 2023. március 14. napján 09 óra 14 perckor közzétett cikkben foglalt állítások helyreigazítására kérték kötelezni az alperest a következők szerint:
[4] Az alperes valótlanul állította, hogy „arra sem kaptak választ az alkotmánybírótól, hogy a találkozónak volt-e köze ahhoz, hogy (…) fia, F. B. is önálló bírósági végrehajtó lett”. A valóság ezzel szemben az, hogy (…) egyértelmű választ adott email üzenetében a találkozók tartalmára vonatkozóan (1. számú kereset).
[5] Az alperes azon valós tényállításával, hogy a II. rendű felperes végrehajtói irodájának cégkivonatát is lekérte a nyomozó hatóság, egyrészt azt a hamis látszatot keltette, hogy a II. rendű felperes is bűncselekményt követett el, másrészt azt „sugallhatja”, hogy az I. és a II. rendű felperest a nyomozati szakban akár hivatalos személyek befolyásolása miatt nem vonták vizsgálat alá. Ezzel szemben a valóság az, hogy a II. rendű felperest nem gyanúsították bűncselekmény elkövetésével, tanúkénti meghallgatására sem került sor (2. számú kereset).
[6] Az alperes valótlanul állította, hogy „az alkotmánybíró másik gyermeke, 2018 óta szintén végrehajtóként tevékenykedik. F. L. egy évig ugyanabban az ingatlanban bérelt végrehajtó irodát, mint ahol V. P. képviselői irodája volt. Az épület pedig, ahol az irodák voltak, V. P. fia cégének tulajdona”. A valóság ezzel szemben az, hogy V. M. a bérleti szerződés megkötésekor nem volt tagja, ügyvezetője a Kft.-nek. Az I. rendű felperes V. M.-et nem is ismeri, vele sohasem találkozott (3. számú kereset).
[7] Az alperes azt a valós tényt, hogy az I. rendű felperes S. Gy. feleségével jó baráti viszonyt ápolt, abban a hamis színben tüntette fel, mintha az I. és II. rendű felperesek a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar nem nyilvános információiról is értesültek volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy az I. és a II. rendű felperesnek semmilyen rálátása nem volt ezen barátság alapján a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar ügyeire (4. számú kereset).
[8] Kérték, hogy az alperes a helyreigazító közleményben az I. és a II. rendű felperesnek adjon megfelelő elégtételt. A kereset jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdését jelölték meg.
[9] Az alperes elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte. Alaki védekezése szerint az internetes oldal nem felel meg a sajtótermékkel szemben támasztott – Smtv. 1. § (6) bekezdésében foglalt – fogalmi elemeknek, mert Sz. város közszolgálati honlapja a szolgáltatás nyújtásával az üzletszerűség, a rendszeres nyereség elérésének követelményét nem valósítja meg. Másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a kiemelkedő jelentőségű büntetőeljárásról az alperes az Smtv. 10. §-a alapján köteles beszámolni. A cikk nem közöl valótlan tényeket, a való tényeket sem tünteti fel hamis színben, a felperesek által sérelmezett következtetéseket pedig nem tartalmazza, sugalmazás nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya. Elégtétel adására pedig az alperes sajtó-helyreigazítási perben egyébként sem kötelezhető.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a következő helyreigazítás közzétételére kötelezte az alperest: „A 2023. március 14. napján megjelent »T. után újabb fontos köztisztviselő neve bukkant fel S. naplójában« című cikkünkben azt a valós tényt, hogy dr. F. B. és dr. F. L. önálló bírósági végrehajtók és (…) gyermekei, (…) az F.-ben találkozott S.-sel, dr. F. B.-t tanúként nem hallgatták meg a végrehajtókat érintő nyomozás során, dr. F. B. jó kapcsolatot ápolt S. Gy.-vel, dr. F. L. irodája ugyanabban az épületben van, mint V. P. képviselői irodája, ez az épület V. P. fia cégének tulajdona, dr. F. L. jó baráti kapcsolatot ápolt S. Gy. feleségével, együtt végeztek az egyetemen, abban a hamis színben tüntettük fel, mintha dr. F. L. és dr. F. B. is érintett lenne dr. S. Gy. és társai ellen folyamatban levő büntetőeljárás tárgyát képező cselekményekhez.” Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az eljárás megszüntetésére a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés e) pontja és a 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt lehetőség, az alperes ugyanis az Smtv. 1. § 6. pontjában foglalt sajtótermék fogalmának megfelelő internetes újságot szerkeszt. A szolgáltatás nyújtásának nem feltétele a sajtótermék Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) által történő nyilvántartásba vétele, így sajtó-helyreigazításra a sajtótermékként nyilván nem tartott, de annak tulajdonságaival rendelkező internetes újság, honlap is kötelezhető. A keresetet abban a részben tartotta megalapozottnak, hogy az alperes a való tények csoportosításával, kiegészítésével a tényeket olyan hamis színben tüntette fel, mintha az I. és a II. rendű felpereseknek köze lenne a büntetőeljáráshoz. Nem vezetett az alperes mentesüléséhez a sajtó büntetőeljárásról történő tájékoztatási kötelezettsége sem, mert az I. és II. rendű felperesekkel szemben nem indult büntetőeljárás. A helyreigazító közlemény szövegét a helyreigazításhoz szükséges mértékben határozta meg azzal, hogy az alperes a felperesek szubjektív vélekedését tartalmazó közlések közzétételére nem kötelezhető. Ezt meghaladóan elutasította az elégtétel adására irányuló keresetet is.
[12] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit – a per főtárgya tekintetében – a közzététel időtartamát érintő pontosítással hagyta helyben.
[13] A jogerős ítélet indokai szerint az eljárás megszüntetésére irányuló fellebbezés azért nem volt alapos, mert az internetes oldal az Smtv. 1. § 6. pontja szerint a sajtótermékkel szemben támasztott követelményeknek megfelel, ezért szerkesztősége sajtószerv, amely a sajtó-helyreigazítási perben perbeli jogképességgel rendelkezik. Az oldalt az NMHH a sajtótermékek között nyilvántartja, ami ugyan nem feltétele a szolgáltatás megkezdésének [a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 41. § (2) bekezdés], de a nyilvántartás ténye egyértelművé teszi a sajtótermék kiadójának kilétét, a sajtótermékért felelős személyt, egyben megkönnyíti a sajtópiaci szereplők egymás közötti, valamint a sajtótermék és magánszemélyek közötti jogviták rendezését [165/2011. (XII. 20.) AB határozat]. Az NMHH adataival szemben az alperes nem bizonyította, hogy a honlap Sz. város közszolgálati honlapja. Ezzel szemben köztudomású tény, hogy a Sz. város hivatalos oldala valójában a (…) internetes címen érhető el. Az alperes azt sem bizonyította, hogy a gazdasági szolgáltatás nem önálló, mert az impresszumban feltüntetett kft. kiadó önálló jogi személy, amelynek nonprofit jellege nem azt jelenti, hogy nyereséget nem érhet el, hanem azt, hogy a nyereség a tagok között nem osztható fel [a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 9/F. § (2) bekezdés]. Mindezek alapján a hírportál sajtóterméknek minősül, az alperes ezért a sajtó-helyreigazítási perben jogképességgel rendelkezik.
[14] A jogerős ítélet szerint alaptalan volt a kereset elutasítására irányuló fellebbezés is a következő indokok miatt. Az ügy alapjogi érintettségére tekintettel a felperesek személyiségi jogának érvényesülését a sajtó tájékoztatási kötelezettségével összevetve vizsgálta, majd megállapította, hogy a közlések nem tartoznak a közügyek megvitatása körébe, a felperesek pedig nem közszereplők. A felperesek nem vádlottjai a büntetőeljárásnak, a sajtó büntetőeljárásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége kizárólag a vádlottakra terjed ki. A felperesek személyiségi jogainak védelme ezért a véleménynyilvánításhoz fűződő jog érvényesülése érdekében nem korlátozható. A cikk ugyan nem tartalmaz olyan állítást, hogy a felperesek végrehajtói kinevezése bűncselekményt megvalósító magatartással történt, a szerző ilyen következtetést sem von le a tényekből. Azonban a szerző a való tények csoportosításával és a személyes kapcsolat hangsúlyozásával azt a következtetést alakította ki az olvasóban, hogy a felperesek végrehajtóvá történő kinevezése is jogszerűtlenül, bűncselekményt megvalósító magatartással történt. A cikk tehát nem az olvasóra bízta a tényekhez kapcsolódó következtetések levonását, nem is sugalmazott, hanem a való tények közlése tartalmilag más értelmet nyert, így alkalmas volt az olvasók megtévesztésre, a hamis összkép keltésére. Az alperes tudósítása azért nem felelt meg a büntetőeljárás aktuális állásáról történő tájékoztatási kötelezettségnek sem, mert a szerző nem közli, hogy a nyomozati iratokban a felperesekre vonatkozó adatok beszerzésére mely okból került sor. A közlés ezért keltette azt a hamis látszatot, mintha bűncselekmény gyanúja merült volna fel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélettel ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre kiterjedően – helyezze hatályon kívül és elsődlegesen az eljárást szüntesse meg, másodlagosan a keresetet teljes egészében utasítsa el. Megsértett jogszabályként az Alaptörvény IX. cikk (1)–(2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, 28. cikkét, az Smtv. 1. § 6. pontját, a 4. § (1) bekezdését, 10. §-át, a 12. § (1) bekezdését, a Pp. Preambulumát, a 176. § (1) bekezdés e) pontját, a 240. § (1) bekezdés a) pontját, 266. §-át, a 346. § (5) bekezdését, a Ctv. 9/F. §-át, az Mttv. 46. §-át, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 34. §-át, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:44. §-át és a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalását jelölte meg Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet a Kúria Pfv.IV.21.056/2019/3., Pfv.IV.20.502/2021/5., Pfv.IV.20.448/2023/3., Pfv.IV.20.570/2020/6. számú határozataitól indokolás nélkül tért el.
[16] Az elsődleges felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az internetes oldal Sz. város hivatalos honlapja, amely szolgáltatás nem nyújtható az Smtv. 1. § 6. pontja szerinti gazdasági szolgáltatásként, üzletszerűen, rendszeres nyereség elérése érdekében. A NMHH nyilvántartása alapján a kiadója Sz. város Polgármesteri Hivatala, az impresszumban feltüntetett kft. egyedüli tagja pedig Sz. város önkormányzata. A közszolgálati weblapon nyújtott gazdasági szolgáltatás jellegét tekintve nem önálló, nem különül el az önkormányzat tevékenységétől, nem az önkormányzat önálló, üzletszerű, nyereségorientált médiaszolgáltatása, hanem a közszolgálat egy olyan része, amelyben sajtószerű elemek is megjelennek. Az internetes hírközlés nem minősül hírportálnak, az önkormányzat pedig nem sajtószerv, vele szemben sajtó-helyreigazítás iránti per nem indítható. Sz. város hivatalos honlapja nem a (…), amelynek köztudomású tényként történő elfogadása jogszabálysértő. Önmagában az NMHH nyilvántartása alapján nem lehet arra következtetni, hogy az internetes oldal az Smtv. 1. § 6. pontja szerinti sajtóterméknek minősül. Az Smtv. 1. § 6. pontja szerint gazdasági szolgáltatásként az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás ismerhető el, ami azonban nem azonos a Civil tv. 34. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a Ctv. 9/F. § (2) bekezdése által meghatározott alapcél melletti – azaz nem önálló – gazdasági szolgáltatással. Az alperes kiadójaként nyilvántartott közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaság vagy polgármesteri hivatal által működtetett honlap ezért nem lehet sajtótermék, az alperes ezért a perbeli jogképességgel nem rendelkezik.
[17] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme szerint a jogerős ítélet a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét, a Pp. Preambuluma szerinti józan ész elvét és az alperes Smtv. 10. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségét megsértve értelmezte a közügyek körét és a felperesek fokozott tűrési kötelezettségét. A kiemelkedő jelentőségű, kormányzati érintettséggel bíró büntetőügyben a felperesek személyesen és közeli hozzátartozójuk révén is érintettek, emellett végrehajtók, akik a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökével szembeni büntetőeljárással összefüggésben közszereplőknek minősülnek, személyiségi jogaik, ezért a Ptk. 2:44. §-ának rendelkezése alapján korlátozhatóak. A sajtó a folyamatban lévő büntetőügyről a Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalása alapján tudósíthat. A jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kúria Pfv.IV.20.925/2022/5. számú ítélet azon indokaitól, amelyek a szólásszabadság különleges védelmét hangsúlyozzák akkor, amikor a közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. Az elmúlt évek legsúlyosabb korrupciós ügyében a sajtó Smtv. 10. §-a alapján fennálló kötelessége a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás. A felperesek magasabb tűrési kötelezettségének egyébként sincs jelentősége, mert a perbeli cikk valós tényeken nyugvó újságírói véleményt, következtetést tartalmaz, ami nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya. Ebben a jogkérdésben a jogerős ítélet eltért a Kúria Pfv.IV.21.056/2019/3., Pfv.IV.20.502/2021/5., Pfv.IV.20.448/2023/3., Pfv.IV.20.570/2020/6. számú véleménynyilvánítás szabadságát előtérbe helyező ítéleteitől is. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a helyreigazító közleményben a sérelmezett közléseknek olyan többlet jelentést tulajdonított, amelyet a cikk az ítélet indokolása szerint sem tartalmazott. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes „következtetést alakít ki az olvasóban”, illetve „látszatot kelt”, ami azonban nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya, miként nincs lehetőség sugallat helyreigazítására sem.
[18] Az I–II. rendű felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Az I. és II. rendű felperesek érvelése szerint a honlapot működtető gazdasági társaság nonprofit jellege nem zárja ki az önálló gazdasági tevékenység folytatását. Az alperes által szerkesztett honlap önállóan, üzletszerűen, rendszeres nyereség érdekében működik, az oldalon kizárólag politikai és bulvárhírek olvashatók, továbbá reklámok láthatók, közszolgálati weboldalnak ezért nem tekinthető. A másodlagos felülvizsgálati kérelem azért alaptalan, mert az alperes olyan az elsőfokú eljárás során elő nem adott tényekre hivatkozott, amire a Pp. 373. § (2) bekezdése alapján nincs lehetőség. Nem vehető figyelembe ezért az a védekezés, hogy a cikk kizárólag véleménynyilvánítást tartalmaz. A sérelmezett mondatok alkalmasak azon valótlan tény kifejezésére, hogy a felperesek érintettek a folyamatban lévő büntetőügyben, ennek ellenére a felelősségre vonásuk elmaradt. Ezt támasztja alá, hogy az alperes még a felülvizsgálati kérelemben is azt fejtegeti, hogy a felperesek a büntetőeljárásban személyesen és édesanyjuk révén érintettek, azaz teljes mértékben azonosítja a felpereseket a bűncselekményt elkövető személyekkel. A szerző a címben és az alcímben olyan „atmoszférát teremt”, amelyben az olvasó eleve összefonódásokat és korrupciót keresve olvassa a cikket. Ez a megfogalmazás – a jelenlegi közhangulat mellett – azon hamis látszat keltésére alkalmas, hogy a felpereseket kapcsolataik miatt nevezték ki, ennek ellenére „megúszták” a büntetőjogi felelősségre vonást. Mivel a felperesekkel szemben nem indult büntetőeljárás, ezért az adott ügyben a sajtó felelősség alóli mentesülését eredményező bírói gyakorlat sem alkalmazható. Egyebekben az alperes nem igazolta, hogy a tudósítás a büntetőeljárás állásának megfelel.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] Az elsődleges felülvizsgálati kérelem alaptalan, a másodlagos felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.
[20] A Kúriának az elsődleges felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a sérelmezett közleménynek megjelenést biztosító internetes oldal kielégíti-e a sajtótermék Smtv. 1. § 6. pontja által meghatározott fogalmi elemeit. Ennek azért volt az adott ügyben jelentősége, mert a Pp. 495. § (1) bekezdése a sajtó-helyreigazításra kötelezett személyét a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége, illetve a hírügynökség (a továbbiakban együtt: sajtószerv) felsorolásával akként határozza meg, hogy a sajtótermék Smtv. 1. § 6. pontjában foglalt fogalma további értelmezést igényel. Annak eldöntése ezért, hogy a keresettel sérelmezett közlésnek megjelenést biztosító felület az Smtv. 1. § 6. pontjában foglalt konjunktív feltételeknek megfeleltethető-e, ebből következően az a kérdés, hogy a szerkesztőség sajtó-helyreigazításra kötelezhető-e, az adott ügy adatai alapján esetről esetre dönthető el.
[21] Az Smtv. 1. § 6. pontjának jelen perben releváns rendelkezése szerint sajtótermék az az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Az Smtv. 1. § 6. pontja tehát egyértelművé teszi, hogy – egyéb fogalmi elemek megvalósulása mellett – kifejezetten gazdasági haszonszerzési célzatú szolgáltatások tartoznak a törvény hatálya alá azzal, hogy gazdasági szolgáltatásként az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatást nevesíti.
[22] Jogirodalmi álláspontok szerint minden olyan oldalt internetes sajtóterméknek kell tekinteni, amely funkciójában, tartalmában, megjelenésében és hatásában is hasonlít a nyomtatott sajtótermékre („újságszerű”), és amely teljesíti a törvényi előírásban szereplő fogalmi elemeket. Ezen belül a gazdasági szolgáltatás különféle gazdasági tevékenységek valamennyi formájára kiterjedhet, függetlenül a szolgáltatás formájától és üzleti modelljétől (például közszolgálati és közösségi médiaszolgáltatások tevékenysége). Nem terjed ki azonban a nem gazdasági jellegűekre (ezalatt értendőek a magáncélú weboldalak, magánszemélyek által készített és egymás között megosztott audiovizuális tartalmak). Nem tartozik a törvény hatálya alá a blog és a privát honlap sem, ha a tevékenységet a szolgáltató nem önálló gazdasági tevékenységként nyújtja (Kúria Pfv.IV.20.642/2014/6., Pfv.IV.20.883/2018/5., Pfv.IV.21.876/2018/5.). Üzletszerű a tevékenység, ha rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzik. Nyereség elérésére törekvő üzletszerű tevékenységre utalhat a fizetett munkatársak alkalmazása, reklámok megjelenítése, de az NMHH nyilvántartásba vételi eljárásának kezdeményezése is. Önálló gazdasági szolgáltatásként minősítésnek nem akadálya az, ha az adott területen tevékenykedő vállalkozás az alaptevékenysége mellett (önálló vállalkozásként) sajtóterméket vagy médiaszolgáltatást nyújt. Az olyan szolgáltatás azonban, amely szorosan és elválaszthatatlanul kapcsolódik valamely más, nem médiaszolgáltatást vagy sajtóterméket nyújtó gazdasági tevékenységhez, nem tekinthető önállónak. Így nem tartoznak az Smtv. hatálya alá a kereskedelmi célú vagy olyan honlapok, amelyek vállalkozások, azok termékei, szolgáltatásai reklámozására, üzleti tevékenységükkel kapcsolatos információk, közlések megjelenítésére szolgálnak [Koltay András, Mayer Annamária, Nyakas Levente, Pogácsás Anett: A médiaszolgáltatás és a sajtótermék fogalma az új magyar médiaszabályozásban, Iustum Aequum Salutare, 2011/4., 75–77.).
[23] Az a jogkérdés, hogy az adott kommunikációs csatorna a sajtótermék Smtv. 1. § 6. pontjában felsorakoztatott valamennyi fogalmi elemét megvalósítja-e, az adott perben rendelkezésre álló tények értékelése alapján dönthető el. A gazdasági szolgáltatás önálló jellegének megléte is valamennyi körülményt mérlegelve ítélhető meg. Önmagában az a tény, hogy egy sajtóterméket az NMHH az Mttv. 41. § (2) bekezdése alapján nyilvántartásba vette, nem helyettesíti a sajtótermékként minősülés tényleges vizsgálatát, mert az Mttv. 46. §-a szerint lefolytatott eljárásban a hatóság a bejelentésben foglalt adatok helytállóságát nem ellenőrzi. A bejelentés tényéből arra azonban alappal lehet következtetni, hogy az internetes oldal a bejelentő saját vélekedése szerint is sajtótermék, amelyet be kell jelentenie (Kúria Kf.IV.39100/2020/3.).
[24] Jelen perben az nem volt vitás, hogy az oldalon szerkesztett tartalom jelenik meg, az Mttv. 46. § (9) bekezdés d) pontjának eleget téve az oldal az impresszumban feltünteti a sajtótermék szerkesztéséért felelős személyi kört is. Az alperes a tevékenység gazdasági szolgáltatásként történő nyújtását tette vitássá. E jogi minősítéshez szükséges tényeket és a tényeket alátámasztó bizonyítékokat a feleknek kell a bíróság rendelkezésére bocsátaniuk [Pp. 4. § (2) bekezdés]. A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló tények közül kiemelt jelentőséget tulajdonított az NMHH által vezetett nyilvántartás adatainak, ami az Mttv. 46. § (1) bekezdése alapján a sajtótermék kiadójának vagy alapítójának nyilatkozatán alapul. Ezt meghaladóan helytállóan értékelte azt is, hogy Sz. V. közszolgálati oldala a (…) elérési útvonalon érhető el, ami a Pp. 266. § (2) bekezdése alapján köztudomású tényként elfogadható volt. Az oldal kizárólagosan közszolgálati jellegét tehát az alperes által állított tény nem támasztja alá. Az oldal impresszumából kitűnően a kiadó önálló gazdasági társaság, a kft., amely tevékenységi körébe tartozik – többek között – a folyóirat, egyéb időszaki kiadvány kiadása és egyéb kiadói tevékenység is. A másodfokú bíróság Ctv. 9/F. § (2) bekezdésének helyes értelmezésével következtetett arra is, hogy önmagában a gazdasági társaság nonprofit jellege sajtótermékek esetében nem cáfolja az önálló, üzletszerűen (rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett) megvalósuló gazdasági tevékenységet. Az önálló gazdasági szolgáltatás végzését kizáró körülményként az alperes a kiadó közhasznú jogállására, a Civil tv. 34. § (1) bekezdés b) pontjára a fellebbezésben nem hivatkozott, a másodfokú eljárásnak e jogszabály alkalmazása nem volt a tárgya, ezért a felülvizsgálati eljárásnak sem képezheti tárgyát olyan jogkérdés, amelyet a bíróság az eljárás korábbi szakaszában nem vizsgált, e tekintetben jogszabálysértést sem követhetett el (Gfv.V.30.392/2022/3., megjelent: BH 2022. 328.). A megjelenésében „újságszerű”, az impresszummal és szerkesztett tartalommal rendelkező, a kiadó által is sajtóterméknek tekintett és az önkormányzat közszolgálati weblapjától egyértelműen eltérő, attól megkülönböztethető, önálló gazdasági társaság által kiadott honlap esetében a jogerős ítélet helytállóan vonta le azt a jogi következtetést, hogy szeged.hu internetes oldal a sajtótermék fogalmának megfelel.
[25] Az alperes elsődleges felülvizsgálati kérelme további okok miatt sem vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetéséhez. Az alperes egyrészt a Pp. 379. §-ának a másodfokú eljárásban az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezését nem jelölte meg. Másrészt a Pp. 495. § (1) bekezdése és az Smtv. 12. § (1)–(2) bekezdése együttesen, absztrakt, értelmezést igénylő módon határozzák meg a jogosult anyagi jogának tartalmát, és azt is, hogy a sajtó-helyreigazításnak ki a kötelezettje. A fentebb kifejtettek szerint az a kérdés, hogy ki minősül az adott esetben sajtószervnek, egyben anyagi jogi kötelezettség fennállásáról történő állásfoglalás is, amiből következően az alperes státusza a per érdemére tartozó anyagi jogi kérdés. A sajtó-helyreigazítási kötelezettség fennállása, a sajtószerv személyének kérdése nem eljárásjogi előfeltétel. Ezért, ha arról kell dönteni, hogy a felperes sajtószervvel szemben érvényesítette-e az igényét, akkor az nem a keresetlevél visszautasításához, ennek elmulasztása esetén az eljárás megszüntetéséhez, hanem a kereset elutasításához vezet. Nem kíván eltérni a Kúria a Pfv.IV.20.642/2014/6., Pfv.IV.20.169/2016/14. és a Pfv.IV.20.602/2020/3. számú precedens határozataitól abban, hogy ha a felperes nem a sajtó-helyreigazítást rendező jogszabály alapján felhívott kötelezett ellen érvényesítette az igényét, akkor a keresetet érdemben kell elutasítani. Erre azonban az elsődleges felülvizsgálati kérelemben megjelöltek nem szolgáltak kellő okot.
[26] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme a következő indokok szerint megalapozott.
[27] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben többek között anyagi jogszabálysértést is megjelölt [Ptk. 2:44. §, Smtv. 12. § (1) bekezdés]. Ezért a Kúriának a másodlagos felülvizsgálati kérelem elbírálásakor először érdemben arról kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet a sajtó-helyreigazítás sajátos személyiségvédelmi eszközét a megjelölt anyagi jogszabályok sérelmével alkalmazta-e, illetve a másodfokú bíróság az Smtv. 12. § (1) bekezdését – az Alaptörvény 28. cikkéből eredő kötelezettségének eleget téve – elsősorban a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e. Amennyiben ugyanis az ügyben felmerül valamelyik alapjog érintettsége, a bíróságnak saját jogértelmezését a jog alkotmányos tartalmával összhangban kell kialakítania (3/2015. (II. 2.) AB határozat [18]). A véleménynyilvánítás szabadságához és a jóhírnév védelméhez való joggal kapcsolatos ügyekben minden alkalommal felmerül az említett alapjogokkal érintettség, ebből következően pedig megkerülhetetlen, hogy a bíróság a döntés során az Alkotmánybíróság e jogokkal kapcsolatos, az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése szerinti jogértelmezését figyelembe vegye. A felek személyére, az alperes megszólalásának tartalmára tekintettel az Alaptörvény VI. és IX. cikkének rendelkezéseit is figyelembe kellett venni, a perben szükséges volt az egyes alapjogok érvényesülésének mérlegelés útján történő összevetése.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában kiemelt jelentőségű kérdés, hogy meddig terjed egy közéleti vitában érintett személy tűrési kötelezettsége, illetve mennyiben korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését a közéleti vitában résztvevők személyiségének a védelme. E kérdés értékelése során az Alkotmánybíróság a következő szempontoknak tulajdonít meghatározó jelentőséget: a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e; a nyilvános közléssel érintett személy közszereplői minőségben jelenik-e meg; a nyilvános közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában; a nyilvános közlés sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jó hírnevét (becsületét) (3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [38]).
[29] A másodfokú bíróság az ügy alapjogi érintettségét észlelve érdekmérlegelést végzett. Annak megítélése során, hogy a közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, a másodfokú bíróság a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat Indokolás [39] bekezdésének egyetlen mondatát idézte, arra azonban nem tért ki, hogy az említett AB határozat [39] bekezdésének további sorai szerint annak megítélésekor, hogy a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, „figyelembe kell venni elsősorban a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát, a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi.” (13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39]; 3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [28], [48])
[30] Emellett a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a nyilvános közlés jellegét nem a közléssel érintettek személyi minősége határozza meg, hanem éppen fordítva: a közlés tárgyához mérten kell vizsgálni az érintettek személyi minőségét. A szólásszabadság fokozottan védett körének fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [47]–[48]; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]–[27]; 3001/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [25], [49]). Erre tekintettel a nyilvános közlés minősítése során elsőként azt kell vizsgálni, hogy a közlés közügyek, közéleti kérdések vitatására vonatkozik-e, mert maga a közéleti kérdések megvitatásának ténye – a konkrét vita erejéig – az a szempont, amely meghatározza az érintettek személyi minőségét (3145/2018. (IV. 7.) AB határozat, Indokolás [41]). A közügyek vitatásához kötődő alkotmányos jog biztosításából egyenesen következik, hogy a személyiségvédelem korlátozottsága nemcsak a hivatásos közszereplőkre, hanem egy közvita valamennyi érintettjére vonatkozik, hiszen a közügyek vitatása adott esetben – a konkrét társadalmi vita erejéig – annál szélesebb személyi kört érinthet (lásd 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]), és „olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők”. (3019/2021. (I. 28.) AB határozat [22]) A bírálat fokozott tűrése tehát a közügyek vitáján belül mindenkire kiterjedő általános követelmény (3236/2018. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [30]).
[31] Jelen ügyben ezért – az Alkotmánybíróság által kimunkált szempontrendszertől eltérve – tévesen indult ki a jogerős ítélet abból, hogy a felperesek nem közszereplők, ezért a közléseket érintő magasabb tűrési kötelezettségük nincs. Nem értett egyet a Kúria azzal a következtetéssel sem, hogy a közlés nem tartozik a közügyek megvitatása körébe. A Kúria megítélése szerint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke és az Igazságügyi Minisztérium államtitkára elleni vádemeléssel járó, büntetőjogi felelősségüket felvető, kiemelkedő tárgyi súlyú és jelentőségű, a bírósági végrehajtói kar működésébe vetett társadalmi bizalmat alapjaiban megrengető, a társadalom széles rétegét foglalkoztató büntetőügy igen jelentős közügy. Ezért a cikk a témájára tekintettel közügyben történő megszólalást jelent. A másodfokú bíróság ezen kívül figyelmen kívül hagyta, hogy az I. rendű felperes által bérelt iroda tulajdonosi köre és a büntetőügy I. rendű vádlottjának feleségéhez fűződő közeli barátsága, továbbá a II. rendű felperessel összefüggésben elvégzett nyomozati cselekmények alapján a végrehajtóként tevékenykedő I. és II. rendű felperesek is kivételes közszereplőnek minősülnek, aminek következtében a cikk közlései a véleménynyilvánítási szabadság magasabb fokú oltalma alatt állnak.
[32] Az a perben nem volt vitás, hogy az alperes által közölt tények a valóságnak megfelelnek. A jogerős ítélet szerint a felperesek személyiségi jogai a való tények hamis színben történő feltüntetésével valósultak meg. Az ítélkezési gyakorlat szerint a való tények sajátos csoportosítása, egymás mellé helyezése megvalósíthatja a való tények hamis színben történő feltüntetését, ami helyreigazítás elrendelésére adhat alapot (Kúria Pfv.IV.20.323/2019/5.). A Kúria jogértelmezése szerint a tények egyoldalú, megtévesztésre alkalmas vagy önkényes módon való csoportosítása, egymás mellé helyezése akkor valósítja meg azok hamis színben történő feltüntetését, ha ezzel megváltozik a tartalmuk (Pfv.IV.21.440/2021/4., Pfv.IV.20.448/2023/3.). A sajtó-helyreigazítás mint különleges személyiségvédelmi eszköz ugyanis az értékítélettel megvalósított véleménynyilvánítás tekintetében nem alkalmazható (Kúria Pfv.IV.20.155/2023/4.).
[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy e feltételek az adott sajtóközleményben nem teljesültek, a való tények egymást követő közléséből nem következik más, a közölt tényektől eltérő olyan tartalom, miszerint a felperesek a büntetőeljárás tárgyát képező cselekmények „értintettjei”, különös tekintettel arra, hogy a cikk kifejezetten közli: az I. rendű felperes tanúként történő meghallgatására sem került sor. A bűncselekmény elkövetésével összefüggő hamis látszat keltését kizárólag az I. rendű felperes állította a keresetben, amelyre önmagában a cégkivonat beszerzésére vonatkozó közlésből következtetni nem lehet. Az adott ügyben a felperesek a büntetőügy vádlottjához, illetve feleségéhez fűződő viszonyának hangsúlyozása sem teremti meg önmagában annak hamis látszatát, hogy a felperesek kinevezésére bűncselekmény megvalósításával került sor. Ezt meghaladóan a jogerős ítélet annak ellenére foglalt állást a való tények hamis színben történő feltüntetéséről, hogy az I. és a II. rendű felperes meggyanúsításának hiánya és a személyes kapcsolat említése közötti összefüggés megteremtése a kereset szerint is csupán az alperes sugalmazása maradt. Önmagában nem valósítja meg a való tények hamis színben feltüntetését az, hogy a való tények között az olvasó esetlegesen a cikk tartalmán túlmutató összefüggést vélhet. Az alperes az Smtv. 12. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállási elemeket nem valósította meg: a felülvizsgálati eljárás során nem volt vitás, hogy az alperes nem közölt valótlan tényeket, a Kúria pedig megállapította, hogy való tényeket hamis színben feltüntető tartalmat sem közvetített az olvasónak, ezért az alperest valóság bizonyításának kötelezettsége sem terhelte. Ebből következően az ügy megítélése szempontjából a Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalásának II. pontja, a büntetőeljárásról tudósító sajtószerv bizonyítás alóli mentesülésével kapcsolatos bírói gyakorlatának sem volt jelentősége, hiszen az alperesnek nem volt olyan bizonyítási kötelezettsége, amely alól a büntetőeljárásól történő tájékoztatás érdekében mentesülhetett volna.
[34] Mivel megállapítható volt, hogy a másodfokú bíróság az Smtv. 12. § (1) bekezdését megsértve kötelezte az alperest a sajtó-helyreigazításra, ezért a továbbiakban szükségtelen volt annak vizsgálata is, hogy a másodfokú bíróság az alperes által felsorakoztatott további anyagi és eljárási jogszabályokat megsértve járt-e el, de annak részletekbe menő vizsgálata is, hogy az alperes által megjelölt precedens határozatoktól a jogerős ítélet indokolás nélkül tért-e el.
[35] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
(Kúria Pfv.IV.20.989/2023/7.)