Nem eredményezi a költségvetési csalás elkövetőjének büntetlenségét, ha az egyébként adókötelezettséget keletkeztető gazdasági tevékenységét már eleve saját személyét a hatóságok elől rejtve tartva, teljes mértékben a jog keretein kívül, olyan módon végzi, hogy személyében az adójogi kötelezettségek közvetlen alanyává azért nem is válhat, mert az azt keletkeztető pozíciót – fiktíven – más, az adott céggel gazdasági tevékenységet nem végző személy tölti be.
Ilyen esetben, amennyiben a közvetett tettesi elkövetés az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg, az ilyen elkövető a kétségtelen megvalósult tettesi alapcselekményhez kapcsolódóan részesi elkövetésért felel [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont, 13. § (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2021. november 25. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont]. Ezért 2 év szabadságvesztésre és 360 napi tétel – napi tételenként 10 000 forint, így összesen 3 600 000 forint – pénzbüntetésre, továbbá 5 év foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a foglalkozástól eltiltás körében a terhelt nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője, valamint a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. március 16. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartamát 3 évre mérsékelte. A terheltet 5 év gazdálkodó szervezet általános vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás lényege a következő:
Az S-M. Kft. gazdasági társaság cégjegyzékbe bejegyzett önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője a megalakulástól, 2014. január 29. napjától 2014. június 27. napjáig H. L. ügyvezető volt. Ezt követően a felszámolási eljárás elrendeléséig S. B. került bejegyzésre, aki a társaságnak csak névleg lett tagja és vezető tisztségviselője, amelyért cserébe anyagi ellenszolgáltatást kapott. A gazdasági társaságot eredetileg is a terhelt gazdasági céljának elérésére hozták létre, és bár H. L. ügyvezető még minimálisan részt vett a működtetésben, az irányítás mindvégig a terhelt kezében volt. 2014. június 27. napjától a terhelt ténylegesen is egyedül működtette a kft.-t, a bejegyzett ügyvezető tevékenysége a szerződések és a teljesítési igazolások aláírására, valamint bankpénztári készpénzfelvételekre korlátozódott. A társaság gazdasági döntéseit mindvégig a terhelt hozta, a gazdasági és hivatali partnerekkel szemben a céget ő képviselte. Ennek formális legalizálása érdekében H. L. ügyvezető már a társaság megalakulását követő napokban meghatalmazást adott a terhelt részére. A céget ténylegesen működtető terhelt felelt a céget terhelő kötelezettségek teljesítéséért is, hiszen arra reálisan kizárólag neki volt lehetősége figyelemmel arra, hogy a gazdasági működés egészét a kezében tartotta, arra a bejegyzett ügyvezetőknek rálátása sem volt.
A gazdasági társaság bejegyzett főtevékenysége kavics-, homok- és ásványi anyag bányászat volt, melynek megfelelő gazdasági tevékenységet végzett ténylegesen.
I. Bányajáradékbevallási kötelezettség
Az i.-i ingatlanon a terhelt élettársa által működtetett W. Kft. vízisí pályát üzemeltet jelenleg is, amely már a vádbeli időszakban is működött. A vállalkozás működtetésében részt vesz a terhelt is. Maga a földterület a terhelt tulajdonát képezi, ezt bérli tőle a W. Kft.
2014-ben a terhelt elhatározta a pálya bővítését akként, hogy a környező külterületi ingatlanok megvásárlásával egy újabb tavat épít ki. Ennek megvalósításához azonban szüksége volt egy gazdasági társaságra figyelemmel arra, hogy vízjogi létesítési engedélyt magánszemélyként nem kaphatott. Ennek érdekében állapodott meg H. L.-lel az S-M. Kft. létrehozásában. A társaság tehát kifejezetten a tóbővítés érdekében jött létre.
Az S-M. Kft. a megalakulását követően nem sokkal, 2014 tavaszán a terhelt által megvásárolni szándékozott, ám ekkor még az idegen magánszemélyek tulajdonában álló fenti külterületi ingatlanokra a tóbővítés céljából vízjogi létesítési engedély kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be a vízügyi hatósághoz. A használati jogosultság igazolására az S-M. Kft. a tulajdonosokkal megállapodásokat kötött, amelynek tartalma szerint a területüket tőlük bérbe veszi, és azután bérleti díjat fizet. A szerződések létrejötte érdekében a terhelt tárgyalt és egyezett meg a tulajdonosokkal, a társaság ügyvezetője nem is tudott a megállapodásokról, bár a dokumentumokat aláírta anélkül, hogy ismerte volna tartalmukat. A megállapodások tartalma vonatkozásában a terhelt a tulajdonosokat is félrevezette, azt állítva nekik, hogy az általuk aláírt irat a vízügyi hatóságnál történő eljárásra vonatozó hozzájárulásukat tartalmazza. A terheltet a faluból ismerték, megbíztak benne, nem is olvasták el, hogy mi az irat tényleges tartalma. A társaság azonban bérleti díjat a tulajdonosoknak nem fizetett, akik azonban ezt nem is kérték, hiszen nem is tudtak arról, hogy közöttük bérleti jogviszony jött létre. Valamennyiük közös szándéka az ingatlanok későbbi értékesítése volt, és erre figyelemmel nem kívánták megakadályozni azt, hogy még az adásvételi szerződések megkötése előtt elkezdhesse a terhelt a hatósági eljárást.
A vízügyi hatóság 2014. május 9. napján vízipark központ kialakítására vízjogi létesítési engedélyt bocsátott ki az S-M. Kft. kedvezményezett részére.
Az engedély II/3. pont 1. alpontja szerint az engedélyes a kitermelt és az engedélyben foglalt tevékenységgel össze nem függő célra felhasznált, hasznosított ásványi nyersanyag mennyisége után bányajáradékot köteles fizetni. Az engedély 4. alpontja szerint a bányajáradékot negyedévenként, a negyedévet követő 20. napjáig kell bevallani a bányafelügyeletnek, valamint befizetni a központi költségvetés e célra elkülönített számlájára.
Az S-M. Kft. az engedélyre tekintettel elvégezte a látványtó kialakítását, amelynek során folytatott ásványi nyersanyag-kitermelésből származó kavicsot, homokos kavicsot 2014. III. negyedévtől 2015. I. negyedévig terjedő időszakban útépítési tevékenységet végző gazdasági társaságok részére, összesen bruttó 265 646 598 forint értékben értékesítette. Ennek ellenére 2014. III. és IV. negyedévében 0 adattartalmú bevallást tett, ezt követően pedig a bányajáradékbevallási és befizetési kötelezettségét nem teljesítette.
A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Bányászati, Gázipari és Építésügyi Főosztálya vizsgálta a társaság bányajáradékbevallási kötelezettségének teljesítését. Ennek során megállapította, hogy az engedélyes az említett vízjogi létesítési engedély birtokában a látványtavat kialakította, amelynek során ásványi anyag kitermelést végzett. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal legkevesebb 132 884 m3 mennyiségű ásványi nyersanyag kitermelését állapította meg.
Azzal, hogy az S-M. Kft. az ásványi anyag kitermelése és hasznosítása ellenére a bányajáradékbevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget, a költségvetésnek 69 764 100 forint vagyoni hátrányt okozott.
II. Áfabevallási kötelezettség
Az S-M. Kft. a folytatott gazdasági tevékenységéről 2014. szeptemberig negyedéves, majd október és november hónapokra vonatkozóan havi áfabevallásokat nyújtott be. A bevallásokkal érintett időszakban, tehát 2014 novemberéig összesen 130 381 000 ezer forint értékesítés és 111 477 000 ezer forint beszerzés után 35 202 851 forint áfát vallott be. Ez valós adattartalmú bevallás volt.
Ezt követően azonban nem teljesítette áfabevallási kötelezettségét, annak ellenére, hogy továbbra is gazdasági tevékenységet folytatott, a tóbővítés céljából kitermelt ásványi nyersanyagot értékesítette.
A gazdasági tevékenység teljes időszakában, 2014. III. negyedévétől 2015. I. negyedév végéig a ténylegesen megvalósított bruttó 265 646 598 forint értékesítés után nem került bevallásra további 21 273 197 forint áfa, illetve az azzal szemben levonható 1 720 656 forint összegű áfa. Így az S-M. Kft. terhére 2014–2015. években 19 552 000 forint áfa adókülönbözet keletkezett, amelyre vonatkozó bevallási és befizetési kötelezettségének a terhelt által irányított gazdasági társaság nem tett eleget.
Az S-M. Kft. 2014–2015. évben 69 764 100 forint bányajáradék, valamint 19 552 541 forint áfa bevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget, amellyel összesen 89 316 641 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Ezért a büntetőjogi felelősség a társaságot ténylegesen működtető, irányító terheltet terheli.
A vagyoni hátrány teljes összegét a terhelt 2021. augusztus 11. napján, a büntetőeljárás tárgyalási szakaszában, az ügy bíróságra érkezését követő fél évvel teljes egészében megtérítette.
A törvényszék 2016. január 13. napján elrendelte az S-M. Kft. felszámolását. A cégbíróság a gazdasági társaság felszámolását végzésével 2017. április 27. napján befejezte és a céget megszűntnek nyilvánította.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan – elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a terhelt felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[5] Indokai szerint törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét kimondta költségvetési csalás bűntettében. Téves az a megállapítás, hogy e bűncselekmény elkövetője bárki lehet, mert tettesként azt valójában csak a gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy képviseletre jogosult egyéb tagja valósíthatja meg. Olyan személy, aki nem a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, avagy nem rendelkezik képviseleti jogosultsággal a gazdasági társaság nevében nem tehet jognyilatkozatot, a bankszámla felett nem rendelkezhet, így nem tudja teljesíteni az adófizetési kötelezettséget sem.
[6] Jelen ügyben a terhelt nem volt a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, a társaság bankszámlája felett rendelkezési joga nem volt, az adózó gazdasági társaság könyvelőjét nem ismerte, a társaság iratainak átvételére meghatalmazással nem rendelkezett. Mindebből az következik, hogy tettesként történt felelősségre vonása törvénysértő.
[7] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság nem vizsgálta a terhelt esetleges részesi felelősségét. E vonatkozásban arra hivatkozott, hogy nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely arra utalna: S. B. arra kapott volna utasítást vagy megbízást a terhelttől, hogy az adó-, illetve járulékbevallási és -befizetési kötelezettséget ne teljesítse. Bűnsegédként pedig legfeljebb akkor lehetett volna felelősségre vonni, ha olyan tevékenységhez nyújt közvetlen segítséget, amely bevallási és befizetési kötelezettséghez kapcsolódik. Ilyen cselekmény azonban részéről nem történt.
[8] Kifejtette továbbá: az eljárt bíróság eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy M. K. más büntetőügyben tett vallomását nem tette szabályosan a bizonyítás részévé, azt nem ismertette és arra nem biztosított észrevételezési lehetőséget. Ekként a vallomás okiratként sem lehetett volna értékelhető.
[9] Emellett az eljárás során olyan tanúk vallomásának beszerzése maradt el, akik nyilatkozni tudtak volna arra, hogy S. B. ellátta-e az ügyvezetői feladatait. Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt bíróság nem értékelte a terhelt javára az írásszakértői véleményt, illetve azt is, hogy az ítélőtábla nem adta indokát annak, hogy miért tartotta megállapíthatónak az üzletszerű elkövetést.
[10] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[11] Kifejtette, hogy a gazdasági társaságot kétségtelenül adófizetési kötelezettség terhelte mind a bányajáradék, mind az általános forgalmi adó tekintetében. Ha az adózó gazdasági társaságot a vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított munkavállalói képviselhetik, akkor az adóbevallás benyújtásának és az adó megfizetésének kötelezettségei is őket terhelik.
[12] A költségvetési csalás tényállása speciális alanyra utalást nem tartalmaz, annak tettese és társtettese a bírói gyakorlat szerint csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával, vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti.
[13] E bűncselekményt azonban más elkövetői minőségben, így közvetett tettesként vagy bűnsegédként olyan személy is elkövetheti, akinek nincs kötelezettsége a tényekre vonatkozó nyilatkozattételre.
[14] Jelen ügyben a formális ügyvezetőnek a társaság működésére nem volt rálátása, a tényállás alapján a terhelt a keletkezett számlákat nem bocsátotta a rendelkezésére, így az adófizetési kötelezettségek tekintetében a releváns adatokról nem volt tudomása. Ezekkel kapcsolatban tévedésben volt, e tévedését a terhelt közvetett tettesként okozta.
[15] A terhelt büntetőjogi felelősségére vont bírói következtetés helyességét nem befolyásolja, hogy az eljárt bíróságok tettesként, és nem közvetett tettesként marasztalták el.
[16] Álláspontja szerint az üzletszerű elkövetés megállapítására a tényállásban rögzített tények alapján törvényesen került sor.
[17] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[18] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően nyilatkozott. Kiemelte, hogy az eljárás során nem állt rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy S. B. tévedésben lett volna. A terhelt esetleges bűnsegédi magatartásával kapcsolatban pedig tényállás nem került megállapításra.
[19] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[21] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[22] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[23] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[25] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt tettesként nem követhette el a költségvetési csalás bűntettét, mert nem volt az adózó gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy képviseletre jogosult tagja (munkavállalója), így nem terhelte az adóbevallás benyújtásával és az adó megfizetésével kapcsolatos jogi kötelezettség.
[26] Valójában tehát jelen ügyben az az eldöntendő jogi kérdés, hogy az irányadó tényállás alapulvételével megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak a terhelt bűnösségének megállapítása; amennyiben pedig a bűnösség megállapítása helyes, úgy a cselekmények minősítése törvényes-e, és ha nem az, akkor az – vagy más anyagi jogszabálysértés – vezetett-e törvénysértő büntetés kiszabásához.
[27] Így az indítvány azon állítása, miszerint a terhelt a gazdasági társaságnál betöltött vezető tisztség hiányában a költségvetési csalást nem követhette el, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg.
[28] Ilyen valósul meg például abban az esetben, ha a jogerős ítéleti tényállásban megállapított tények nem merítik ki a terhelt terhére rótt (vagy esetlegesen más minősítésű) bűncselekmény valamennyi, törvényben előírt, kötelező tényállási elemét. Ha pedig a törvény szerint kizárólag meghatározott tulajdonságokkal rendelkező személy (ún. speciális alany) által elkövethető bűncselekmény miatt a törvényi követelményeknek meg nem felelő személy közvetlen tettesi (társtettesi) büntetőjogi felelősségének megállapítására kerül sor, akkor az adott bűncselekmény valamennyi tényállási eleme – aminek része a tettes speciális alanyisága is – már fogalmilag nem valósulhat meg.
[29] Ebben az esetben a büntetőjogi felelősség megállapítása (e bűncselekmény miatt) csak akkor lehet törvényes, ha – az irányadó tényállás szerint – a terhelt a bűncselekményt a törvényi követelményeknek megfelelő személy felhasználásával közvetett tettesként [Btk. 13. § (3) bek.] vagy ilyen személy cselekményéhez kapcsolódóan részesként [Btk. 14. § (1) és (2) bek.] valósította meg.
[30] A Btk. elkövetéskor hatályos 396. § (1) bekezdése szerint költségvetési csalás vétségét követi el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,
b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy
c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[31] Az ugyancsak elkövetéskor hatályos (3) bekezdés b) pontja szerint a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
[32] A törvényi tényállásból következik, hogy a költségvetési csalást – legalábbis közvetlen tettesként – csak az követheti el, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy adózás rendjéről szóló törvény írja elő. Az ilyen személy – az elkövetéskor hatályos – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint az adózó.
[33] Az adóalanyiságot pedig az egyes adónemeket meghatározó törvények szabályozzák. Ennek megfelelően az általános forgalmi adó tekintetében adóalany – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 5. § (1) bekezdése szerint – az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.
[34] A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény elkövetéskor hatályos 20. § (1) bekezdése szerint a kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után az államot részesedés, bányajáradék illeti meg. A (2) bekezdés b) pontja előírja, hogy az általa kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia, illetve szilárd ásványi energiahordozók föld alatti szénelgázosítással történő kitermelése esetében az általa igénybevett ásványi nyersanyag után bányajáradékot köteles fizetni az 1. § (2) és (7) bekezdése szerinti tevékenységet végző. Ez utóbbi rendelkezés elkövetéskor hatályos szövege szerint az építési vagy talajvédelmi engedély alapján végzett tereprendezéssel, a vízjogi engedély alapján végzett mederalakítással összefüggő, valamint katasztrófaveszély vagy az Alaptörvény 53. cikke szerinti veszélyhelyzet elhárításához szükséges ásványi nyersanyag kitermelésre a 3. §, 20. §, 41. § és 44. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
[35] Mindezekből következően az általános forgalmi adó alanya és a bányajáradék fizetésére kötelezett a tényállásban írt gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan nem a terhelt, mint természetes személy, hanem az S.-M. Kft. volt.
[36] A Ptk. 3:116. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságot vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított munkavállalói írásban cégjegyzés útján képviselik, így a cég adózással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítéséért is a cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő vagy képviseletre feljogosított munkavállaló a felelős.
[37] Az irányadó tényállás szerint az S.-M. Kft. ügyvezetője azonban a vád tárgyává tett cselekmények elkövetésének idején nem a terhelt, hanem S. B. volt, így a cég adózással kapcsolatos kötelezettségei is őt terhelték. Ezzel együtt a tényállás rögzíti azt is, hogy a terheltnek cégjegyzésre, ügyvezetésre való jogosultsága nem volt. Ehhez képest nem terhelték a társaság adózással kapcsolatos kötelezettségei sem, és értelemszerűen, legalábbis közvetlenül, azok elmulasztásáért sem felel.
[38] Az adócsalást is elkövetheti azonban közvetett tettesként vagy bűnsegédként olyan személy, akinek nincs jogi kötelezettsége nyilatkozattételre (BH 2013.200., BH 2010.319., BH 2010.114.).
[39] A Legfőbb Ügyészség átiratában azt fejtette ki, hogy az irányadó tényállás szerint az S.-M. Kft. adófizetési kötelezettsége vonatkozásában releváns tényeket illetően a bejegyzett (formális) ügyvezető, S. B. tévedésben volt, amit a terhelt okozott; ezért a terhelt a terhére rótt bűncselekményeket közvetett tettesként követte el.
[40] A Btk. 13. § (2) bekezdése szerint közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.
[41] Az irányadó tényállásból azonban a közvetett tettességet megalapozó tények valójában nem tűnnek ki. A társaság bejegyzett ügyvezetője nem volt gyermekkorú (ez fogalmilag is kizárt), nem kóros elmeállapotú, és nem tartalmaz olyat a tényállás, miszerint a terhelt kényszerrel vagy fenyegetéssel kényszerítette volna adózási és számviteli kötelezettségeinek megszegésére. Ugyanígy az ügyészi átiratban megjelölt tévedést megalapozó tényeket – azaz a bejegyzett ügyvezető tévedését, és annak a terhelt általi okozását vagy fenntartását – sem tartalmazza az irányadó tényállás.
[42] Az eljárt bíróság azt állapította meg tényként, hogy a kft. cégnyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselője S. B. volt, aki a társaságnak csak névleg lett tagja és vezető tisztségviselője, amelyért cserébe anyagi ellenszolgáltatást kapott. A gazdasági társaságot a terhelt gazdasági céljának elérése érdekében hozták létre, az irányítás ténylegesen mindvégig az ő kezében volt, 2014. június 27. napjától egyedül működtette a kft.-t. A tényállás S. B. tudattartalmára, valamint a terheltnek az ő irányában megvalósított magatartására vonatkozóan azonban egyáltalán nem rögzít adatot.
[43] Következésképp az irányadó tényállásból nem vonható olyan következtetés, mely szerint a terhelt közvetett tettesként követte el a terhére rótt bűncselekményeket.
[44] Értelemszerűen nem eredményezi a költségvetési csalás elkövetőjének büntetlenségét, ha nem csupán a legális gazdasági tevékenysége során, a rá vonatkozó adójogi kötelezettségeket szegi meg, hanem az egyébként – legális keretek között – adókötelezettséget keletkeztető gazdasági tevékenységét már eleve saját személyét a hatóságok elől rejtve tartva, teljes mértékben a jog keretein kívül, olyan módon végzi, hogy személyében az adójogi kötelezettségek közvetlen alanyává azért nem is válhat, mert az azt keletkeztető pozíciót – fiktíven, azaz a valóságtól eltérően – más, az adott céggel gazdasági tevékenységet nem végző személy tölti be.
[45] Ilyen esetben, amennyiben a közvetett tettesi elkövetés az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg (és jelen esetben ez a helyzet), az ilyen elkövető a kétségtelen megvalósult tettesi alapcselekményhez kapcsolódóan bűnsegédi elkövetésért felel.
[46] A tényállásban az alapcselekmény (az ügyvezető mulasztása) és a terhelt azzal kapcsolatban kifejtett magatartásának a leírása szerepel.
[47] Ebben az esetben a terhelt cselekménye bűnsegédi elkövetést valósít meg, az ugyanis kizárólag tárgyi kapcsolatban van az alapcselekménnyel. Ellenben a közvetett tettesség megállapítása igényelné a tettes gyermekkorú vagy (büntethetőségét kizáró) kóros elmeállapotát, illetve a tényállásban az elkövetési magatartást – jelen esetben mulasztást – kifejtő személyt érintő (ugyancsak büntethetőséget kizáró) kényszernek vagy fenyegetésnek, avagy e személy tévedésének a leírását.
[48] Így a tényállásban feltüntetett, a közvetett tettességet megalapozó tények hiányában a fiktív tisztségviselő által megszegett kötelezettségek miatt a terhelt bűnsegédi felelősséggel tartozik; a kötelezett mulasztásait azzal segítette, hogy az adózási és számviteli kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatokat, iratokat (azaz pl. az áfatartalmú számlákat) nem adta át a részére. Ezt attól függetlenül meg kellett volna tennie, hogy azokat a bejegyzett ügyvezető kérte-e, illetve volt-e hajlandósága a tisztségéből fakadó adózási és számviteli kötelezettségeinek teljesítésére.
[49] A bűnsegédi elkövetés megállapításának az sem akadálya, hogy S. B. büntetőjogi felelősségének megállapítására az eljárás során – halála miatt – nem került sor. Annak ugyanis nem feltétele a tettes bűnösségének kimondása, csupán az alapcselekmény tényét és a bűnsegéd ahhoz nyújtott szándékos segítségnyújtását kell a bíróságnak rögzítenie. Ezeket pedig – ahogy arra a Kúria már utalt – jelen esetben a jogerős ítéleti tényállás maradéktalanul tartalmazza.
[50] A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása tehát a terhére rótt bűncselekmény kapcsán törvényes, annak ellenére, hogy személyében – az S.-M. Kft.-hez kapcsolódóan – adójogi kötelezettség nem terhelte.
[51] Megjegyzi ugyanakkor a Kúria: az, hogy a jogerős ítélet szerint a terhelt tettesként követte el a terhére rótt bűncselekményeket, a kifejtettek alapján ugyan téves, de nem ad okot a jogerős ítélet felülvizsgálatára. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján ugyanis felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt a bíróság jogerős ítéletében törvénysértő büntetést szabott ki.
[52] A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése – így az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt – értendő. Nem része a minősítésnek a büntetés kiszabására nem a cselekmény tárgyi oldalán, hanem az elkövető személyén keresztül kapcsolódó megállapítás, rendelkezés. Következésképp az elkövetői alakzat meghatározása (éppúgy, mint például a visszaesői minőség megállapítása) nem része a minősítésnek, így az e körben való téves rendelkezés nem téves minősítés, hanem a büntetőjog más szabályát sérti. Ezért felülvizsgálatnak csak a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulatának ba) alpontjában írt okból lehet helye, amennyiben ez törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A büntetés pedig akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke az alkalmazott Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezését sérti (BH 2012.139.).
[53] A Btk. 14. § (3) bekezdése alapján azonban a részesekre – így a bűnsegédre is – a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Ugyan a Btk. 82. § (1) és (4) bekezdése értelmében bűnsegéd esetében ún. „kétszeres enyhítés” is alkalmazható, ez azonban nem kötelező, mérlegelést nem tűrő rendelkezés. Következésképp az elkövető bűnsegédi minősége csupán a büntetési tétel alsó határa áttörésének lehetséges mértékét növeli meg, a kiszabható büntetés nemét, valamint a büntetési tételkeret alsó és felső határát nem is érinti. Amennyiben azonban a büntetési tétel változatlan, a bűnsegédi helyett tettesi elkövetői alakzat téves meghatározása fogalmilag nem eredményezheti törvénysértő büntetés kiszabását, ami a terhelt javára felülvizsgálattal lenne támadható. Éppen ellenkezőleg, csak a tettes helyett bűnsegédi minőség esetleges téves megállapítása adna alapot az arra jogosultnak a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány előterjesztésére, ha a bíróság ítéletében olyan büntetést szabott volna ki, amire csak a Btk. 82. § (4) bekezdésének alkalmazásával lett volna lehetősége; jelen esetben azonban nem erről, hanem az elsőként írt esetről van szó.
[54] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének megállapításával összefüggésben a másodfokú bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét.
[55] Ezzel kapcsolatban a Kúria rámutat a következőkre.
[56] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[57] A jelenleg hatályos Be. – szemben az 1998. évi Be.-vel – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.
[58] Kétségtelen, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi azonban immár a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont], ebből következően pedig felülvizsgálat alapja nem lehet.
[59] Megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság – az ítélőtábla által e vonatkozásban is helybenhagyott – ítélete tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy az üzletszerű elkövetés megállapítására miért került sor (elsőfokú ítélet [149] bekezdés).
[60] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.842/2022/9.)