V. C-326/22. sz. - Z. (Droit d’obtenir un duplicata du contrat de crédit) ügyben 2023. október 12-én hozott ítélet

V.

C-326/22. sz. - Z. (Droit d’obtenir un duplicata du contrat de crédit) ügyben 2023. október 12-én hozott ítélet

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az ezen irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett fogyasztó kérheti a hitelezőtől e megállapodás másolatát, valamint a hitel visszafizetésére vonatkozó valamennyi olyan információt, amely nem szerepel magában a megállapodásban, de amely szükséges egyrészt a hitelező által a hitel határidő előtti visszafizetéséből eredő teljes költség csökkentése címén fizetendő összeg kiszámításának ellenőrzéséhez, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez, hogy e fogyasztó ezen összeg behajtása iránt esetlegesen keresetet indíthasson.

1    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) 16. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.
2    E kérelmet a Z. sp. z o.o. lengyel jog szerinti társaság és az A. S. A. bank (a továbbiakban: bank) között egy olyan követelés behajtása céljából benyújtott, dokumentumok és információk iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek a Z. az engedményese, és amely követelés a hitel teljes költségének a hitel határidő előtti visszafizetésből eredő csökkentése címén a bank által fizetendő összegnek felel meg.

Az alapeljárás 
9    2015. november 14. és 2018. július 24. között a bank tizenöt fogyasztói hitelszerződést (a továbbiakban: szóban forgó hitelszerződések) kötött hat magánszeméllyel (a továbbiakban: fogyasztók). A fogyasztók a szóban forgó szerződésekben meghatározott határidő előtt visszafizették hiteleiket, majd e határidő előtti visszafizetést követően a bank által a fogyasztói hitelről szóló törvény 49. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján fizetendő összegeknek megfelelő követeléseiket a Z.-re ruházták át.
10    A fogyasztók már nem rendelkeznek a szóban forgó hitelszerződések példányaival, így azokat nem tudták átadni a Z-nek.
11    A Z. részére azonban a Biuro Informacji Kredytowej (hitelinformációs hivatal, Lengyelország) megerősítette a fogyasztók követeléseinek fennállását.
12    E körülmények között Z. keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (Varsóban eljáró varsói fővárosi kerületi bíróság, Lengyelország) előtt a szóban forgó hitelszerződések és az azokhoz kapcsolódó szerződések, különösen a biztosítási szerződések másodpéldányának átadása, valamint az e hitelmegállapodásokra vonatkozó bizonyos információk közlése iránt. A bank azt állítja, hogy jogilag nem köteles ezen elemek szolgáltatására.
13    A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikke az uniós jog tényleges érvényesülésének elvére tekintettel jogot biztosít-e arra, hogy a határidő előtt visszafizetett összegű fogyasztói hitelmegállapodáshoz hasonló dokumentumokat, valamint a visszafizetés időpontjára és összegére vonatkozó tájékoztatást kérjenek, amennyiben azok megszerzése szükséges annak értékeléséhez – adott esetben annak kockázata nélkül, hogy az ellenérdekű fél költségeit kelljen viselni, vagy hogy a követelés egy része elévült –, hogy célszerű-e a keresetindítás.
14    E tekintetben e bíróság emlékeztet egyrészt arra, hogy az uniós jogi és a nemzeti rendelkezések a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányulnak, és kimondják, hogy a hitel határidő előtti visszafizetése esetén a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének olyan csökkentésére, amely megfelel a szerződés hátralévő futamideje alatt esedékes kamatoknak és költségeknek. Mindazonáltal a nemzeti jog értelmében e követelés fennállását a fogyasztónak kell bizonyítania, ami nem történhet meg a szerződésnek a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti bemutatása és a hitel visszafizetésének időpontjában fennálló követelés pontos meghatározása nélkül.
15    Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság szerint annak megtagadása, hogy a fogyasztó megkapja azon hitelmegállapodás másolatát, amelyből már nem rendelkezik az eredeti példánnyal, azzal a következménnyel jár, hogy nem csupán a hitelező által visszafizetendő összegeknek a hitelező által elvégzett kiszámítása helyességének ellenőrzése, hanem az ezen összegek behajtására irányuló esetleges eljárás gazdasági célszerűségének értékelése is lehetetlen számára. E bíróság továbbá megjegyzi, hogy a fogyasztó a szerződés gyengébb fele, és nem rendelkezik a gazdasági szereplők, illetve a bankok rendelkezésére álló eszközökkel ahhoz, hogy sértetlenül megőrizzen minden fontos dokumentumot.
16    Végül a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ha a fogyasztó nem lenne jogosult arra, hogy a hitelezőtől a hitelmegállapodás egy példányának átadását követelje, ebből az következne, hogy e szerződés eredeti, a szerződés megkötésekor kapott példányának a fogyasztó általi elvesztése gyakorlatilag megfosztaná a fogyasztót a hitelező által a fogyasztói hitelről szóló törvény 49. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján fizetendő összegek behajtásának valós lehetőségétől. Ez az értelmezés veszélyeztetné a hitel költségének csökkentéséhez való, a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében a fogyasztó számára elismert jog tényleges érvényesülését azáltal, hogy a fogyasztót azon kockázatnak tenné ki, hogy az e jogra alapított keresetét elutasítják, hogy a hitelező számára eljárási költségeket kell fizetnie, vagy a követelése elévül.
17    E körülmények között a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (Varsóban eljáró varsói fővárosi kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell-e értelmezni [a 2008/48 irányelv] 16. cikkének (1) bekezdését az uniós jog tényleges érvényesülésének elvével összefüggésben, hogy a fogyasztó vagy az a vállalkozás, amelyre a fogyasztó az irányelv e rendelkezéséből eredő jogait engedményezte, e rendelkezés alapján követelheti a hitelezőtől a szerződés (és a szerződés részét képező szabályzatok) egy példányának, valamint a kölcsön törlesztésére vonatkozó olyan információknak a rendelkezésre bocsátását, amelyek annak ellenőrzéséhez szükségesek, hogy megfelelően számították-e ki a kölcsön teljes költsége arányos részének a kölcsön határidő előtti törlesztésével kapcsolatos visszafizetése jogcímén a fogyasztó részére kifizetett összegeket, és amelyek a fentiekben említett összegek visszafizetése iránti esetleges keresetindításhoz szükségesek?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
18    Elöljáróban meg kell jegyezni: az a tény, hogy az alapeljárás két jogi személy között van folyamatban, nem zárja ki a 2008/48 irányelv alkalmazását. Amint ugyanis az a 2019. szeptember 11-i Lexitor ítélet (C-383/18, EU:C:2019:702) 20. pontjából kitűnik, ezen irányelv hatálya nem a jogvitában részt vevő felek személyétől, hanem a kölcsönszerződés feleinek minőségétől függ. A jelen ügyben az alapeljárások tárgyát képező követelések a fogyasztók és a bank között létrejött, szóban forgó hitelszerződésekből erednek, és azokat e hitelek határidő előtti visszafizetését követően ruházták át az alapeljárás felperesére.
19    Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képező jogvita a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozik.
20    Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését az uniós jog tényleges érvényesülésének elvére tekintettel akként kell-e értelmezni, hogy az ezen irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett fogyasztó kérheti a hitelezőtől e megállapodás másolatát, valamint a hitel visszafizetésére vonatkozó valamennyi olyan információt, amely nem szerepel magában a megállapodásban, de amely szükséges egyrészt a hitelező által a hitel teljes költségének a határidő előtti visszafizetéséből eredő csökkentése címén fizetendő összeg kiszámításának ellenőrzéséhez, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez, hogy e fogyasztó ezen összeg behajtása iránt esetlegesen keresetet indíthasson.
21    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/48 irányelv (39) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 16. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a fogyasztó jogosult a hitel határidő előtti visszafizetésére és a hitel teljes költségének a hitelmegállapodás fennmaradó időtartamára esedékes kamattal és költségekkel történő csökkentésére (2019. szeptember 11-i Lexitor ítélet, C-383/18, EU:C:2019:702, 22. pont).
22    Ugyanakkor a 2008/48 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki kifejezetten, hogy annak érdekében, hogy a fogyasztó gyakorolhassa a hitel teljes költségének csökkentéséhez való jogát, a hitelezőnek a megállapodás elvesztése esetén át kell adnia a fogyasztó számára a megállapodás egy példányát, és közölnie kell vele a megállapodásban nem szereplő azon információkat, amelyek szükségesek a fogyasztónak az e rendelkezés alapján fizetendő összeg kiszámításához.
23    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2019. szeptember 11-i Lexitor ítélet, C-383/18, EU:C:2019:702, 26. pont; 2022. december 22-i Quadrant Amroq Beverages ítélet, C-332/21, EU:C:2022:1031, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24    Ami másodszor a 2008/48 irányelv célját illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítására irányul. E védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében (2019. szeptember 11-i Lexitor ítélet, C-383/18, EU:C:2019:702, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25    A fogyasztó érdeke magas szintű védelmének biztosítására irányuló e célkitűzésre tekintettel szükséges, hogy a fogyasztó a hitel költségére vonatkozó valamennyi információval rendelkezzen olyan módon, amely lehetővé teszi e fogyasztó számára e költségek teljes terjedelmének meghatározását, különösen a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében számára biztosított azon jog gyakorlása érdekében, hogy e teljes költség csökkentésében részesüljön. Következésképpen a 2008/48 irányelv által előírt tájékoztatási kötelezettségek alapvető szerepet játszanak az ezen irányelv által követett célkitűzés megvalósításában.
26    Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a fogyasztó jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére, amely megfelel a megállapodás fennmaradó időtartamára esedékes kamatoknak és költségeknek, anélkül hogy a hitel határidő előtti visszafizetésének bizonyítékán kívül más bizonyítékot kellene szolgáltatnia. Ebből következik, hogy a hitelezőnek kell a hitel teljes költségének azon csökkentése összegének meghatározásához szükséges információkat megadnia, amelyre a fogyasztó jogosult.
27    Ezenkívül, amennyiben az ezen összeg kiszámításához szükséges információk nem szerepelnek magában a megállapodásban, a 2008/48 irányelv 16. cikke (1) bekezdése hatékony érvényesülésének biztosítására vonatkozó kötelezettség megköveteli, hogy a fogyasztó megkapja ezeket az információkat a hitelezőtől, ha azok szükségesek ezen összeg kiszámításához. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez a jelen esetben így történt-e.
28    Továbbá, amint arra a lengyel kormány rámutatott, annak a hitelezőnek, aki a szerződéses dokumentumok hiányának tudatában megtagadja a fogyasztótól a hitel teljes költségének arra tekintettel történő arányos csökkentéséhez való jogot, hogy a fogyasztó a hitelt teljes egészében előre visszafizette, semmilyen jogos érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ezeket a dokumentumokat a fogyasztó vagy jogutódja elől eltitkolja.
29    Harmadszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés ezen irányelvnek „A hitelmegállapodásokra vonatkozó tájékoztatás és jogok” című IV. fejezetében szerepel. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az uniós jogalkotó kifejezetten kinyilvánította azon szándékát, hogy szoros kapcsolatot létesítsen egyfelől a fogyasztó azon lehetősége között, hogy a hitelmegállapodással kapcsolatos jogait gyakorolja, másfelől pedig az e szerződésre vonatkozó információkhoz való hozzáférés között.
30    Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó azon szándékából eredő tájékoztatási kötelezettség, hogy a 2008/48 irányelv révén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítson, amint az a jelen ítélet 24. és 25. pontjából kitűnik, magában foglalja többek között a hitelező azon kötelezettségét, hogy átadja a fogyasztónak a hitelmegállapodás egy példányát, valamint megadjon minden olyan, a hitel visszafizetésére vonatkozó információt, amely nem szerepel magában a megállapodásban, de amely egyrészt a hitel teljes költségének a határidő előtti visszafizetését követően e fogyasztó által igényelhető csökkenésének megfelelő összeg számításának ellenőrzéséhez, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez szükséges, hogy ezen összeg behajtása iránt a fogyasztó esetlegesen keresetet indíthasson.
31    Ezt az értelmezést ezenkívül megerősíti a 2008/48 irányelvnek a hitelmegállapodásban feltüntetendő információkra vonatkozó 10. cikke, amely a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével együtt ezen irányelvnek „A hitelmegállapodásokra vonatkozó tájékoztatás és jogok” című IV. fejezetében szerepel. E 10. cikk (1) bekezdése értelmében a hitelmegállapodásokat nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón kell elkészíteni.
32    E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint többek között a „tartós adathordozónak” a 2008/48 irányelv 3. cikkének m) pontjában szereplő meghatározásából az következik, hogy e hordozófelületnek a nyomtatott formához hasonlóan biztosítania kell a fogyasztó számára az érintett információk ismeretét annak érdekében, hogy adott esetben érvényesíthesse a jogait. E tekintetben jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy a személyesen neki címzett információkat tárolja, annak biztosítása, hogy azok tartalmát ne módosítsák, hogy azok megfelelő ideig hozzáférhetők legyenek, valamint annak lehetősége, hogy azokat egy az egyben reprodukálják. Az ilyen adathordozónak lehetővé kell tennie a fogyasztó számára egyrészt azt, hogy a jövőben könnyen hivatkozhasson az információkra a céljuknak megfelelő ideig, másrészt pedig lehetővé kell tennie a tárolt információk azonos módon történő reprodukálását (lásd ebben az értelemben: 2016. november 9-i Home Credit Slovakia ítélet, C-42/15, EU:C:2016:842, 35. és 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33    Mivel e dokumentumok és az azokban foglalt információk tényleges birtoklása elengedhetetlen e célok érdekében, e dokumentumok másolatának a hitelező által az azokkal már nem rendelkező fogyasztó részére történő átadását ugyanilyen módon kötelezettséggé kell tenni.
34    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elve többek között arra kötelezi a nemzeti bíróságokat, hogy az uniós jog valamennyi rendelkezése érvényesülésének biztosítása érdekében belső jogukat a lehető legteljesebb mértékben az uniós joggal összhangban értelmezzék (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4-i ALD Automotive ítélet, C-78/22, EU:C:2023:379, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35    Ebből különösen az következik, hogy az olyan nemzeti bíróság, amelyhez, mint a jelen ügyben is, kizárólag magánszemélyek közötti jogvita tárgyában fordultak, az irányelv átültetése céljából elfogadott belső jogi rendelkezések alkalmazása során e rendelkezéseket ezen irányelv szövegére és céljára figyelemmel köteles értelmezni – bizonyos korlátok között, így többek között a nemzeti jog contra legem értelmezése tilalmának sérelme nélkül –, hogy az irányelv céljával összhangban álló eredményre jusson (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4-i ALD Automotive ítélet, C-78/22, EU:C:2023:379, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36    A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/48 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az ezen irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett fogyasztó kérheti a hitelezőtől e megállapodás másolatát, valamint a hitel visszafizetésére vonatkozó valamennyi olyan információt, amely nem szerepel magában a megállapodásban, de amely szükséges egyrészt a hitelező által a hitel határidő előtti visszafizetéséből eredő teljes költség csökkentése címén fizetendő összeg kiszámításának ellenőrzéséhez, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez, hogy e fogyasztó ezen összeg behajtása iránt esetlegesen keresetet indíthasson.