I. A törvényi egység egyes részcselekményeit támadó felülvizsgálati indítvány esetén a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján lehet helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a fennmaradó cselekményrész nem bűncselekmény; a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján akkor, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a minősítés változik és a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett; ellenben nincs helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztése után a fennmaradó cselekmény kapcsán sem a terhelt bűnfelelőssége nem szűnik meg, sem az nem minősül enyhébben.
II. Amennyiben a terhelt a költségvetési támogatást az engedélyezett célra veszi igénybe, de az abból megvásárolt eszközzel a sajátjaként rendelkezik, nem költségvetési csalás, hanem sikkasztás valósul meg [Be. 649. § (1) bek. b) pont; Btk. 372. § (1) bek., 396. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2021. október 5. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (3) bek. a) pont], költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek., c) pont, (3) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, részben mint társtettest [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (4) bek. b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, részben mint társtettest (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 3 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagi vagy egyszemélyi vezetői, illetve civil szervezet vezetői tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra, valamint 240 napi tétel, 10 000 forint napi tétel összegű, összesen 2 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette és végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá az I. r. terhelttel szemben 12 442 918 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
[2] Az I. r. terhelt tekintetében a terhelt és védője fellebbezése folytán másodfokon eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. április 13-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében megváltoztatta: a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzás mértékét 10 516 718 forintra leszállította, egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet felülvizsgálati indítvánnyal érintett lényege szerint az egyesület mint látványcsapat-sportág végzője jogosult volt a Magyar Államot megillető társasági adó bevételből folyósítható támogatásra (a továbbiakban: TAO). Az egyesület, mint támogatásra jogosult szervezet a 2011–2012. sportévtől kezdve minden futball-szezonban sportfejlesztési programot nyújtott be a Magyar Labdarúgó Szövetséghez (a továbbiakban: MLSZ), amely hatósági jogkörben eljárva elbírálta a pályázatot.
[4] Az I. r. terhelt, mint az egyesület elnöke képviselte a pályázat benyújtása és a pályázattal elnyert támogatás felhasználása, majd igazolása során az egyesületet.
[5] Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt a 2014. év során elhatározták, hogy a tárgyi eszköz beruházásra, felújításra fordítható támogatás egy részét a jóváhagyott céltól eltérően fogják felhasználni, és ehhez igénybe veszik az egyesület vagyonát is, majd a jogszerű felhasználás látszatát hamis okiratok készítésével fogják kelteni.
[6] Az MLSZ az egyesület számára a 2013/2014-es támogatási időszakra tárgyi eszköz beruházás támogatása címén 12 833 308 forint támogatást nyújtott. Az önrésszel együtt 18 503 399 forinttal kellett elszámolnia az egyesületnek.
[7] Ennek keretében (ítéleti tényállás 3. pontja) az I. r. terhelt az egyesület képviseletében H.-D. Kft.-től 2015. április 14-én vásárolt egy darab Snapper 2050 típusú, majd 2015. április 22-én egy CUB Cadet RZT 50 típusú fűnyíró traktort, darabonként 4 285 714 forintért.
[8] Az újonnan vásárolt fűnyíró traktorok nem kerültek az egyesület birtokába, a futballpályák gyepfelületének kezeléséhez azokat soha nem használták, mert az I. r. terhelt azokat jogtalanul magánál tartotta.
[9] A számlákat a könyvelésbe helyezte az I. r. terhelt és gondoskodott arról, hogy így a vételár elszámolásra kerüljön az MLSZ által jóváhagyott TAO sportfejlesztési program terhére, tárgyi eszköz beruházások, felújítások jogcímén, megtévesztve ezzel az MLSZ-t, illetve a vételárat felvette a pénztárból és ezzel a 30%-ának megfelelő összeggel megkárosította az egyesületet.
[10] Az I. r. terhelt a CUB Cadet RZT 50 típusú traktort egy ideig az udvarán tárolta, majd ezt is és a Snapper fűnyíró traktort is ismeretlen helyre szállította, és a lemondásáig a fűnyíró traktorok sorsáról nincs adat.
[11] A fűnyíró traktorok megvásárlását követően, alig egy hónappal később a D. Város- és Lakásgazdálkodási Nonprofit Kft. a pályafenntartási eszközöket és pályakellékeket saját használatba vette, és az önkormányzat vállalta az egyesület futball pályáinak karbantartását is. A két említett fűnyíró traktort azonban az egyesület nem tudta átadni a Lakásgazdálkodási Nonprofit Kft.-nek.
[12] 2016. július 6. napján az egyesület elnökségi ülést tartott, ahol az I. r. terhelt kérte az elnökséget, hogy a két fűnyíró traktor valahogy kerüljön kivezetésre a könyvelésből, mert azokkal nem tud elszámolni. Ebben nem működött közre az elnökség.
[13] Az I. r. terhelt az egyesület számlatömbjét jogosulatlanul magához véve kiállította a számlatömbből azt a számlát, mely szerint 2016. június 20-án, lemondása napján a Snapper 2050 típusú fűnyíró traktort az egyesület eladta az R. Kft.-nek 1 200 000 forintért. A számla így valótlan tartalmú volt.
[14] A CUB Cadet RZT 50 típusú fűnyíró traktor értékesítéséről is benyújtott egy szerződést az új elnökségnek az I. r. terhelt, mely szerint az egyesület nevében 2016. május 8-án a fűnyíró traktort eladta K. I.-nek 200 000 forintért.
[15] Az I. r. terhelt az átvett összesen 1 400 000 forint vételárat az egyesület pénztárába befizette, így az okozott kár részben megtérült.
[16] Az I. r. terhelt a TAO támogatással vásárolt fűnyíró traktorok céltól eltérő felhasználásával 5 999 999 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek, míg az önrész pénztárból való kivételével az egyesületnek is kárt okozott, mégpedig 2 571 428 forint összegben.
[17] Az I. r. terhelt a 2., 3., 4., 5d., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. tényállásban foglalt magatartásaival mindösszesen 7 664 452 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek, a 30%-os önrész tekintetében az egyesületnek összesen 3 284 765 forint vagyoni hátrányt okozott.
[18] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozással.
[19] Álláspontja szerint törvénysértő az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása sikkasztás és költségvetési csalás miatt az elsőfokú ítélet 3. pontjában írt cselekmény tekintetében. Kifejtette, hogy az I. r. terhelt, mint az egyesület elnöke jogszerűen rendelkezhetett az egyesület pénzeszközeivel, így a rábízott pénzösszeggel nem sajátjaként rendelkezett, amikor az egyesület részére fűnyíró traktort vásárolt, melyen az egyesület tulajdonjogot is szerzett és amely traktorok – nem vitásan – fizikailag is megvoltak.
[20] A TAO pályázat tekintetében az I. r. terhelt az egyesület elnökeként szintén jogszerűen nyújtotta be kérelmét, melynek során a támogatás az eladók részére kifizetésre került, nincs tehát olyan tényállási elem, mely megalapozná azt, hogy e cselekmény költségvetési csalás része lett volna. A pályázati pénzt a traktor vásárlására fordította, mely vásárlás jogszerű volt, így a kifizetett összeget, illetve a támogatást, nem a jóváhagyott céltól eltérően használta fel. Mindezek alapján a jogerős határozat megváltoztatását és az I. r. terhelt megjelölt bűncselekmények elkövetése alóli felmentését, illetve a jogszabályban meghatározott döntés meghozatalát indítványozta.
[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és törvényi kizártsága folytán a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.
[22] Indokolása szerint a védő egyrészt – a felülvizsgálatban tilalmazott módon – a jogerős ítéletben megállapított tényállást, illetve a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, amikor azt állítja, hogy I. r. terhelt, mint az egyesület elnöke a rábízott pénzösszeggel nem a sajátjaként rendelkezett, a TAO támogatás keretében folyósított összeget nem a jóváhagyott céltól eltérően használta fel.
[23] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítványban kifogásolt 3. tényállás szerint az I. r. terhelt a két traktort megvásárolta, azonban azok soha nem kerültek az egyesület birtokába, a futballpályák kezeléséhez azokat soha nem használták, mert az I. r. terhelt a gépeket jogtalanul magánál tartotta, később azokat ismeretlen helyre szállította. Az I. r. terhelt ezáltal az irányadó tényállás szerint a TAO támogatás jogosulatlan felhasználásával a költségvetésnek 5 999 999 forint vagyoni hátrányt, míg a 30%-os önrész pénztárból való felvételével 2 571 428 forint vagyoni hátrányt okozott az egyesületnek, ezáltal mind a költségvetési csalás, mind a sikkasztás törvényi tényállási elemei megvalósultak.
[24] A Legfőbb Ügyészség kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint az I. r. terhelt védője az eljárási törvényben megjelölt törvényi okok körén kívül eső okból indítványozza a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát. Érvelése szerint jelentősége annak van, hogy az I. r. terhelt 3. tényállásban leírt és a védő által vitatott magatartása a terhére folytatólagos törvényi egységbe tartozó sikkasztás bűntette, valamint az ugyancsak törvényi egységbe tartozó költségvetési csalás bűntette egyik részcselekménye. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a folytatólagosság törvényi egységet alkotó egyes részcselekményei tekintetében a bűnösség nem állapítható meg, úgy a felülbíráló bíróság felmentő rendelkezés meghozatala nélkül az érintett részcselekményeket a tényállásból kirekeszti, de a felülbírált cselekmények a másodfokú ítélet szerint is változatlanul a folytatólagosság egységébe tartoznak. Ugyanez a helyzet a törvényi egységet alkotó részcselekmények esetében is; ha valamelyik részcselekményben a bíróság az elkövető büntetőjogi felelősségét nem állapítja meg, e cselekmény kapcsán nincs helye külön felmentő rendelkezésnek.
[25] Kifejtette, hogy az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a 3. tényállásban írt terhelti magatartás a vagyon elleni bűncselekmény folytatólagos törvényi egységébe, illetve a költségvetést károsító bűncselekmény törvényi egységébe tartozó, és ennek megfelelően helyesen minősítették a cselekményt. Erre tekintettel viszont még a védői érvelés helyessége sem eredményezhetné felmentő rendelkezés meghozatalát, annak legfeljebb a cselekmények minősítésére lenne kihatása, ezzel összefüggésben azonban a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadja.
[26] Az I. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében hangsúlyozta, hogy – amint azt a felülvizsgálati indítványában megjelölte – kizárólag az elsőfokú ítéletben szereplő 3. tényállási pontban írt cselekményt vitatta, azt is az ítéletben írt tények alapján, nem attól a legfőbb ügyészségi álláspont szerint eltérően. A megnevezett tényállási pont egyes tényeinek idézése mellett kifejtette, hogy az ítélet 3. pontjában foglalt tényállás kifejezetten azt tartalmazza, miszerint az I. r. terhelt drágábban vette a fűnyíró traktorokat, mint a valós forgalmi értékük és jóval könyvszerinti érték alatt értékesítette, vagyis a tényállás nem tartalmaz sajátjaként rendelkezést és jogtalan eltulajdonítást sem.
[27] Hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállás nem azt tartalmazza, miszerint a TAO támogatás összegét a jóváhagyott céltól eltérően használta fel az I. r. terhelt, hanem azt, hogy a fűnyíró traktorokat használta a céltól eltérően azzal, hogy a tényállás szerint magánál tartotta.
[28] Álláspontja szerint ez a megállapítás annak a bíróság általi felismerése, hogy a további vádpontokban vád tárgyává tett többi bűncselekmény (bútorok, mosógépek stb.) alapja a fiktív vásárlások és a TAO támogatások saját célra történő felhasználása, valamint az önrész elsikkasztása. Ezen esetekben a bírósági tényállás az volt, hogy nem léteztek azok a tárgyak, melyeket a terhelt a szerződések szerint megvásárolt.
[29] A fűnyíró traktorok esetében azonban a fiktivitás fel sem merülhetett, miután azok ténylegesen megvásárlásra kerültek. Álláspontja szerint a támadott pontban foglalt ítéleti tényállás tehát nem azt tartalmazza, hogy a TAO támogatás körében folyósított összeg került céltól eltérő felhasználásra – ami a költségvetési csalás tényállási eleme –, hanem a már megvásárolt fűnyíró gépet használta fel a céltól eltérően az I. r. terhelt, erre tekintettel pedig magatartásával az ítéleti tényállás szerint nem valósította meg a terhére rótt bűncselekményeket.
[30] A védő vitatta azt az ügyészségi álláspontot, mely szerint a folytatólagosság törvényi egységére tekintettel a felülvizsgálat előterjesztésére nem kerülhetne sor azzal, hogy jelen esetben a törvényértő minősítés törvénysértően eltúlzott mértékű büntetés kiszabását eredményezte; az e pontban való bűnösség megállapítása befolyásolta a vagyonelkobzás mértékét is. Utalt rá, hogy az általa felülvizsgálni kért 3. tényállási pont törvénysértő mivoltának megállapítása, azaz az anyagi jog szabályainak megsértésével megállapított bűnösségnek össze kell kapcsolódnia a bűncselekmény törvénysértő minősítésével.
[31] Az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[32] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[33] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okok kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[34] Az I. r. terhelt védője indítványában a felülvizsgálat okaként kizárólag az ítélet 3. pontjában írt cselekménnyel összefüggésben hivatkozott büntető anyagi jogi hibára és azzal összefüggésben jelölte meg a felülvizsgálat törvényi okát a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában.
[35] A Kúria ebben a körben előre bocsátja, hogy anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, felülvizsgálatra vezető, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okok eltérően érintik a bűnfelelősség terjedelmét.
[36] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja felülvizsgálati okként akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[37] Ez irányadó akkor is, ha a bíróság több – egymással anyagi halmazatban álló – bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét és vele szemben halmazati büntetést szab ki, az indítvány pedig nem az összes bűncselekmény miatti bűnfelelősség megállapítását kifogásolja. A cél ilyen esetben is a – részbeni – felmentés vagy eljárásmegszüntetés, ami a bűnösség terjedelmének csökkenése folytán vonhatja maga után a halmazati büntetés enyhítése iránti igényt (BH 2009.6.II.).
[38] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján ellenben csak abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése, vagy a Btk. más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Az említett felülvizsgálati okon alapuló indítvány tehát nem kifogásolja a bűnösség megállapítását, hanem csupán a cselekmény téves minősítését és a büntetés nemének és/vagy mértékének erre visszavezethetően, illetve önmagában, a Btk. nem a bíró mérlegelésére bízott szabályának megsértése miatt törvénysértő voltát állítja.
[39] A jelen ügy abból a szempontból speciális, hogy a felülvizsgálati indítvány az I. r. terhelt bűnfelelősségének megállapítását a terhére rótt, költségvetési csalás bűntetteként és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntetteként minősített cselekményeinek csupán egy-egy részcselekménye tekintetében támadja.
[40] E körben a Kúria elsőként arra utal, hogy a terhelt terhére rótt költségvetési csalás és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűncselekménye egyaránt ún. törvényi egység. A törvényi egység a bűncselekmény-egység egyik fajtája; ilyen esetben az egyébként önmagában véve külön-külön (akár ugyanazon, akár más) bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítása nem halmazatot, hanem egy bűncselekményt képez, mert az egyébként önálló bűncselekményi tényállásokat – amelyeket az adott cselekmény vagy cselekmények megvalósítanak – a törvény egyesíti egy bűncselekménnyé. Ezt az egységet a költségvetési csalás tekintetében maga a Btk. különös részi törvényi tényállása határozza meg [„ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz” – Btk. 396. § (1) bekezdés], míg a sikkasztáshoz kapcsolódó folytatólagos elkövetésnek, mint a törvényi egység egyik megkülönböztetett fajtájának, a több (ugyanolyan) bűncselekmény elkövetése a fogalmi eleme [Btk. 6. § (2) bek.].
[41] A törvényi egység tehát mindig több olyan cselekmény elkövetését feltételezi, amelyek – az egységet teremtő törvényi rendelkezés hiányában – több rendbelinek minősülnének.
[42] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a felülbíráló – másodfokú – bíróság a folytatólagosság törvényi egységet alkotó részcselekmények közül egyes részcselekményekben a terhelt bűnösségét nem állapítja meg, akkor nem hoz felmentő rendelkezést, hanem az érintett részcselekményeket a tényállásból kirekeszti (BH 2020.67.). A folytatólagosság egységébe tartozó részcselekmények elbírálása csak egységes lehet; amennyiben a törvényi egységet alkotó részcselekmények valamelyikében a bíróság az elkövető büntetőjogi felelősségét nem állapítja meg, úgy e cselekmény kapcsán nincs helye külön felmentő rendelkezésnek és az érintett részcselekményt a tényállásból ki kell rekeszteni (BH 2016.260.III.).
[43] Ennek áttekintését követően a törvényi egység egyes részcselekményeit támadó felülvizsgálati indítvány jogi sorsa az alábbiak szerint alakulhat:
– ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a fennmaradó cselekményrész nem bűncselekmény, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján lehet helye felülvizsgálatnak; ez a helyzet például akkor, ha költségvetési csalás kapcsán az indítvánnyal támadott cselekményrész kirekesztése után a fennmaradó vagyoni hátrány a Btk. 462. § (3) bekezdése szerinti ötszázezer forintot meg nem haladó összegre csökken,
– ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a minősítés változik, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján lehet helye felülvizsgálatnak, feltéve, hogy a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett; ez a helyzet például akkor, ha a kirekesztett részcselekmény miatt a terhelt terhén maradó elkövetési érték a vagyon elleni bűncselekmény enyhébb alakzataként minősül;
– ellenben nincs helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztése után a fennmaradó cselekmény kapcsán sem a terhelt bűnfelelőssége nem szűnik meg, sem az nem minősül enyhébben; pusztán a felrótt elkövetési értéknek – az adott minősítésen belüli – változása ugyanis a Be. 649. § (1) bekezdésében meghatározott egyik anyagi jogi felülvizsgálati oknak sem felel meg.
[44] Jelen ügyben mindez azt jelenti, hogy a védői indítvány a másodikként vázolt feltételeknek felel meg. A védelmi érvelés szerint az I. r. terhelt terhére az ítéleti tényállás 3. pontjában írt esetben meghatározott – a sikkasztás tekintetében – érték, illetve – a költségvetési csalás tekintetében – vagyoni hátrány nem róható fel. Ebből az következne, hogy a terhelt terhére megállapított, összesen 3 284 765 forint értékre elkövetett sikkasztásból 2 571 428 forint esne ki és 713 337 forint elkövetési érték volna csupán megállapítható, míg a költségvetési csalás kapcsán felrótt 7 664 452 forint vagyoni hátrányból 5 999 999 forint esne el és a terhelt terhén 1 664 453 forint maradna fenn.
[45] Ez pedig azt jelentené, hogy a sikkasztás elkövetési érték szerinti minősítése nem változna, mert mind a jogerős ítéletben megállapított 3 284 765 forint, mind az indítvánnyal támadott érték kirekesztés után fennmaradó 713 337 forint a nagyobb érték kategóriájába [Be. 459. § (6) bek. b) pont] tartozik. A költségvetési csalás minősítése azonban változna, mert az ítéletben felrótt 7 664 452 forint a Btk. 459. § (6) bekezdés c) pontja szerinti jelentős érték, míg a támadott összeg kirekesztése után fennmaradó 1 664 453 forint azonban csak az említett törvényhely b) pontja szerinti nagyobb érték.
[46] Ehhez képest az indítvány azt állítja, hogy a terhelt költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekménye nem a jogerős ítéletben a terheltnek felrótt, a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdés a) pontja, hanem csupán a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősül, és erre tekintettel – mivel e cselekmény büntetési tétele nem egy évtől öt évig, hanem csupán három évig terjedő szabadságvesztés – a kiszabott halmazati büntetés törvénysértően súlyos.
[47] A sikkasztás kapcsán azonban kétségtelen, hogy a minősítés a támadott összeg kirekesztése esetén sem változna. A felülvizsgálat azonban soha nem pusztán önmagában a jogi minősítés dogmatikai helyességének felülvizsgálatát, hanem egy adott magatartás jogi értékelésének felülbírálatát jelenti. Mivel a terhelt a tényállás 3. pontban írt sikkasztást és a költségvetési csalást – a jogerős ítélet szerint – egy magatartással valósította meg, a két bűncselekmény felülvizsgálata e tényállási pont kapcsán nem választható szét.
[48] Ezért a védő indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontja szerinti törvényi feltételeknek megfelel, az alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[49] Mindezek alapján az érdemi felülvizsgálatot a Kúria az alábbiak szerint végezte el.
[50] A felülvizsgálatban a tényálláshoz kötöttség szigorú szabálya érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.] és a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[51] Az indítvány érvelése a költségvetési csaláshoz és a sikkasztáshoz kapcsolódó elkövetési érték jogi értékelésével kapcsolatos jogkérdést vetett fel, a fenti rendelkezések összevetéséből pedig az következik, hogy e kifogást, illetve, hogy történt-e az ügyben – az indítvánnyal érintett körben – büntető anyagi jogsértés, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.
[52] Előre kell bocsátani, hogy az elsőfokú ítéleti tényállás azt rögzítette, miszerint a terhelt a cselekményével érintett mindkét fűnyíró traktort egyenként, egyformán 4 285 714 forintért vásárolta (elsőfokú ítélet [43] és [45] bekezdés). A másodfokú bíróság – e megállapításokat nem érintve – a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt a 2 darab fűnyírót összesen 6 817 504 forint értékben vásárolta meg és ezen összeget szerepeltette a TAO támogatáshoz, így annak 70%-ával számolva helyesen 5 999 999 forint a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány, míg a 30%-os önrészre figyelemmel helyesen 2 571 428 forint vagyoni hátrányt okozott az egyesületnek (másodfokú ítélet [16] bekezdés).
[53] A számítási hiba így – a másodfokú ítélet általi tényálláskiegészítésben és ezen keresztül a jogerős ítéleti tényállásban – nyilvánvaló. A másodfokú bíróság érintetlenül hagyta és ekként elfogadta azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, miszerint a terhelt mindkét traktort egyenként 4 285 714 forintért vásárolta meg. Ehhez képest a két traktor vételárának összege nem lehet 6 817 604 forint, hanem az helyesen 8 571 428 forint és ennek felel meg – a kerekítésből adódó egy forint eltéréssel – a jogerős ítéleti tényállásban már helyesen feltüntetett 5 999 999 forint vagyoni hátrány és 2 571 428 forint további érték összege is.
[54] E hiba azonban nem tette a jogerős ítéleti tényállást olyan mértékben ellentmondásossá, ami annak anyagi jogi megítélését ellehetetlenítette volna. Egymással összhangban áll a két traktor külön-külön megállapított vételára és az ebből a költségvetésnek, illetve az egyesületnek okozott vagyoni hátrány, illetve kár összege; csupán a két traktor vételárának összeadása tartalmaz számítási hibát. A költségvetési csaláshoz, illetve a sikkasztáshoz kapcsolódó helyes elkövetési értékek azonban – a fentiek szerint – az irányadó tényállásból egyértelműen kitűnnek.
[55] Az indítvánnyal támadott ítéleti tényállás 3. pontjában írt történések releváns tényei szerint:
– Az I. r. terhelt annak elnökeként önállóan képviselte az egyesületet, az utalványozói feladatokat is ellátta;
– az egyesület a Magyar Államot megillető társasági adóbevételből támogatásra volt jogosult;
– az I. r. terhelt az egyesület képviseletében vásárolt egy darab Snapper 2050 típusú fűnyíró traktort 4 285 714 forintért és egy CUB Cadet RZT 50 típusút ugyancsak 4 285 714 forintért,
– az újonnan vásárolt fűnyíró traktorok nem kerültek az egyesület birtokába, a futballpályák gyepfelületének kezeléséhez azokat soha nem használták, mert az I. r. terhelt azokat jogtalanul magánál tartotta;
– a számlákat a könyvelésbe helyezte az I. r. terhelt és gondoskodott arról, hogy így a vételár elszámolásra kerüljön a jóváhagyott TAO sportfejlesztési program terhére, tárgyi eszköz beruházások, felújítások jogcímén;
– a két fűnyíró traktort az egyesület nem tudta átadni a futballpályák karbantartását végző nonprofit kft.-nek;
– az egyesület elnökségi ülésén az I. r. terhelt az elnökségtől a két fűnyíró traktor könyvelésből való kivezetését kérte, azon okból, miután velük elszámolni nem tudott;
– az I. r. terhelt valótlan tartalmú számlát állított ki arról, hogy a Snapper 2050 típusú fűnyíró traktort az egyesület eladta az R. Kft.-nek 1 200 000 forintért;
– a CUB Cadet RZT 50 típusú fűnyíró traktor értékesítéséről az elnökségnek az I. r. terhelt benyújtott egy szerződést, mely szerint azt ő az egyesület nevében eladta K. I.-nek 200 000 forintért;
– az I. r. terhelt az 1 400 000 forint vételárat az egyesület pénztárába befizette;
– az I. r. terhelt a TAO támogatással vásárolt fűnyíró traktorok céltól eltérő felhasználásával 5 999 999 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek, míg az önrész pénztárból való kivételével az egyesületnek okozott vagyoni hátrány 2 571 428 forint.
[56] A fentiek közül is hangsúlyozni kell, hogy a két fűnyíró traktort a terhelt az egyesület képviseletében valóban megvásárolta, azok a klub tulajdonába kerültek, később a terhelt az egyesület nevében adta el azokat és a vételár is az egyesülethez folyt be.
[57] A Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontja szerint költségvetési csalást követ el, aki a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény az okozott vagyoni hátrány mértéke szerint minősül súlyosabban, azon túl a bűnszövetség és az üzletszerűség is minősíti.
[58] Az irányadó tényállás alapján nem vitatható, hogy az I. r. terhelt, az egyesület képviselőjeként tárgyi eszköz, beruházás címén jogosult volt a látványsport kategóriába tartozó, költségvetési forrásból származó TAO sportfejlesztési támogatás igénybevételére. A fűnyíró traktorokat az I. r. terhelt az egyesült nevében, az egyesület részére valóban megvásárolta, az egyesület a traktorokon valóságos tulajdonjogot szerzett. A fűnyíró traktor a TAO sportfejlesztési támogatás keretében, mint tárgyi eszköz is elszámolható volt, ekként a költségvetésből származó pénzeszköz jóváhagyott céljának is megfelelt. A költségvetési eszköz attól eltérő felhasználása tehát a terhelt terhére nem róható. A traktorokat az I. r. terhelt az egyesült nevében jogszerűen értékesíthette is, annak vételárával pedig elszámolt.
[59] A normasértés tehát nem a költségvetési forrás felhasználásakor, hanem akkor valósult meg, amikor az I. r. terhelt az egyesület nevében, részére és érdekében megvásárolt fűnyíró traktorokat nem adta az egyesület birtokába és így azt az egyesület nem is tudta arra használni, aminek érdekében a megvásárlásukra sor került.
[60] A Btk. 372. § (1) bekezdése szerint, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el. A sikkasztás minősítése az elkövetési érték függvénye és minősítő körülménye a bűnszövetségben, a közveszély színhelyén, továbbá az üzletszerű elkövetés.
[61] A sikkasztás jogi tárgya a tulajdonjog. Jogtalan eltulajdonítás esetén az elkövető a rábízott dolog tulajdonjogát véglegesen elvonja a tulajdonostól. A sajátjaként rendelkezés ugyanakkor generális klauzula; mindent átfog, amire az adott dologgal kapcsolatban csak a tulajdonos jogosult. Ebben az esetben az elkövető nem vonja el végleg a tulajdonostól a rábízott dolog tulajdonjogát, de olyan részjogosítványt gyakorol, ami meghaladja a rábízás körét és amire így nem jogosult. Jelen ügyben a tulajdonjog részjogosítványai közül a rendelkezési jog végig az egyesületnél volt, mert a fűnyíró traktorokat az I. r. terhelt az egyesület számára vette meg, majd a nevében és javára is adta el; ellenben a birtoklás és a használat jogát a terhelt elvonta, ezáltal viszont az egyesület tulajdonát képező traktorokkal sajátjaként rendelkezett.
[62] Következésképp az I. r. terheltnek a jogerős ítéleti tényállás 3. pontjában leírt cselekménye nem a költségvetési forrás tekintetében megvalósított költségvetési csalás és az önrész tekintetében megvalósított sikkasztás halmazata, hanem egységesen a két fűnyíró traktor kapcsán megvalósított sikkasztás, amit a terhelt sajátjaként rendelkezéssel követett el.
[63] Számszerűsítve mindez a következőket jelenti: az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a 2., 3., 4., 5d., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. tényállásban foglalt magatartásaival mindösszesen 7 664 452 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek és összesen 3 284 765 forintot az egyesületnek.
[64] A 3. pont alatti cselekmény helyes minősítése mellett a terhelt terhén megállapított bűncselekmények közül a költségvetési csalás elkövetési értékét 5 999 999 forinttal csökkenteni kellene, így a terhelt terhén a költségvetésnek 1 664 453 forint vagyoni hátrány okozása maradna. Ugyanakkor a sikkasztással érintett elkövetési értéket 5 999 999 forinttal meg kellene növelni, így az 9 284 764 forintban lenne megállapítható.
[65] Az elkövetési értékek változása pedig mind a költségvetést károsító, mind a vagyon elleni bűncselekmény minősítésére kihatna.
[66] A költségvetési csalással érintett vagyoni hátrány összege alapján az elkövetési érték ugyanis – szemben a jogerős ítélet szerinti jelentősnek minősülő vagyoni hátránnyal – a Btk. 459. § (6) bekezdés b) pontja szerint (ötszázezer-egy és ötmillió forint között) nagyobb vagyoni hátránynak, a sikkasztással érintett elkövetési érték azonban – szemben a jogerős ítélet szerinti nagyobb értékkel – a Btk. 459. § (6) bekezdés c) pontja szerint (ötmillió-egy és ötvenmillió forint között) jelentős értéknek minősülne.
[67] A terhelt terhén megállapítható, a költségvetést károsító bűncselekmény ekként helyesen 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének, a sikkasztásként értékelt vagyon elleni bűncselekmény pedig 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett, a Btk. 372. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc) pont, (5) bekezdés b) pont szerint minősülő sikkasztás bűntettének minősül.
[68] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja azonban egyértelműen rendelkezik arról, hogy a téves minősítés csak akkor eredményez felülvizsgálatot, ha annak következtében a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott [Kúria Bfv.I.40/2019/8. (BH 2019.219.I.)]. Utalni kell arra is, hogy az indítványnak a terhelt javára való előterjesztése a Kúria döntési jogkörét behatárolja; a Be. 662. § (4) bekezdése szerint a Kúria a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány esetén a megtámadott határozatot a terhelt javára is megváltoztathatja, fordított irányú rendelkezést azonban a törvény nem tartalmaz, így a terhelt terhére eső változtatás ilyen esetben fogalmilag kizárt.
[69] Jelen esetben a helyes minősítés a büntetési tételnek a terhelt terhére eső változását is eredményezné; a helyes minősítés szerint a jogerős ítéletben – az indítvánnyal nem érintett további bűncselekményeken kívül – a terhelt terhére felrótt két, külön-külön egyaránt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény helyett egy három hónaptól három évig és egy két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény lenne megállapítható.
[70] Ez egyúttal azt is jelentené, hogy a Btk. 81. § (1)–(3) bekezdése szerinti halmazati büntetés egy évtől hét év hat hónap szabadságvesztésig terjedő keretei a helyes minősítés alapján két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztésre növekednének.
[71] Mindezek alapján tehát az állapítható meg, hogy a jogerős ítélet az I. r. terhelt bűnfelelősségének terjedelmét állapította meg csak tévesen a költségvetési csalásban és a sikkasztásban, ami azonban kihatott a törvényi egységet alkotó cselekmények minősítésére is; a valósan felróható elkövetési értékek helyes számításával – a felülvizsgálati indítvánnyal szemben – éppen, hogy súlyosabb minősülés és büntetési tétel eredményeződik. Következésképp az I. r. terhelttel szemben kiszabott két évi, végrehajtásában négy év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés a helyes minősítés mellett törvénysértően súlyosnak semmiképpen nem tekinthető.
[72] Végül a Kúria megjegyzi, hogy a Be. 659. § (5) bekezdésére tekintettel jelen ügyben a jogerős ítéletnek a 3. tényállási ponton kívüli részei – ideértve a bűnösség megállapítását és a minősítést is – a felülvizsgálat körén kívül esnek, ekként azok a felülvizsgálati eljárásban érinthetetlenek. Így a Kúria azt sem vizsgálhatta, hogy a költségvetési csalás, illetve a sikkasztás más tényállási pontokban leírt részcselekményei kapcsán a bűnösség megállapítása, illetve a minősítés a törvénynek megfelelt-e.
[73] Ugyanezen okból nem vizsgálhatta a Kúria azt a támadott cselekmények jogerős ítéleti minősítésében meghúzódó nyilvánvaló belső ellentmondást sem, miszerint a bíróság jogerős ítéletében – a saját álláspontjához képest – egy magatartással, egyaránt haszonszerzés érdekében elkövetett két bűncselekmény egyikét (a sikkasztást) üzletszerűen elkövetettnek minősítette, míg a másikat (a költségvetési csalást) nem, noha az üzletszerű elkövetés mindkét bűncselekmény törvényben meghatározott minősítő körülménye.
[74] A kifejtettekből adódóan a törvényi egységet alkotó cselekmények minősítését ugyanis csupán annyiban érinthette, amennyiben a 3. tényállási pont tekintetében végzett felülbírálata azokra kihatott. Ez a költségvetési csalás kapcsán a terheltnek a 3. pont kapcsán fel nem róható összegnek a teljes vagyoni hátrány összegéből való leszámításával kimerült; a fennmaradó, kizárólag más tényállási pontokhoz kapcsolódó minősítést a Kúria nem érinthette. A sikkasztás tekintetében pedig helytállónak találta – az egyébként az indítvánnyal sem támadott – üzletszerűen elkövetettkénti minősítést, amely megállapításának a magasabb elkövetési érték mellett is értelemszerűen helye lenne.
[75] A büntetési tételre vonatkozó számításait így ezek alapulvételével végezte el.
[76] Mindezekre tekintettel – miután a Kúria olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.1.117/2022/7.)