I. A Btk. 197. § (2) bekezdésében írt alapeset speciális passzív alanya kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy lehet. Ehhez képest a Btk. 198. § (1) bekezdése esetén a passzív alany tekintetében alapvető eltérés az életkorban van, e bűncselekmény sértettje az lehet, aki a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennegyedik életévét még nem.
II. Ha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a tizenkettedik életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12–14. életév, 14–18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valódi halmazatot alkotnak [Btk. 197. § (2) bek., 189. § (1) bek.].
[1] A kerületi bíróság a 2021. február 2. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bek.] és folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1) bek., (3) bek. a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés büntetés tartamába beszámította az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 23. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[3] Az irányadó tényállás lényege az I. r. terheltet érintően a következő.
1. tényállási pont
2011 nyarán – közelebbről meg nem határozható időpontban – a 2003. február 7. napján született sértett és kisebb testvérük, az ötéves Z. H. felügyeletét bátyjuk, az 1995. december 30. napján született I. r. terhelt látta el a B., V. utcai lakásban. A délutáni órákban a sértett és az I. r. terhelt egy ágyban fekve filmet néztek, mikor az I. r. terhelt ruhán keresztül elkezdte simogatni a sértett nemi szervét. Mindezek után az I. r. terhelt levetkőztette a sértettet, maga is levette a ruháit és közösült a sértettel.
Ezt követően, egészen 2016 nyaráig az I. r. terhelt mintegy heti rendszerességgel közösült a sértettel a fenti lakásban. A szexuális események pontos időpontja és pontos száma a sértett korára, ehhez képest az eltelt időre és az események folytonosságára figyelemmel nem volt meghatározható. A szexuális együttlétekre legtöbbször az I. r. terhelt külön szobájában került sor, ahova a sértettet vagy közös filmnézés ürügyén hívta be, vagy a fürdőszobába menet tartóztatta fel. Az I. r. terhelt a szexuális együttlétek során a sértettet a közösülésen kívül arra vette rá, hogy őt szájjal vagy kézzel kielégítse, illetve anális szexre is rábírta. Az I. r. terhelt cselekményei során a sértettel szemben sem erőszakot, sem kényszert, sem fenyegetést nem alkalmazott. Alkalmanként parfüm, vagy McDonalds-os étel ígéretével vette rá, hogy részt vegyen a szexuális cselekményekben.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan – elsődlegesen az első- és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan az I. r. terhelt szexuális visszaélés vádja alóli felmentése, és ennek okán a vele szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[5] Indokai szerint az eljárt bíróság abszolút eljárási szabálysértést követett el, mert nem volt törvényesen megalakítva. Kétséget kizáróan ugyanis nem lehet azt megállapítani, hogy az I. r. terhelt a tizennyolcadik életévének betöltése után is szexuális viszonyt folytatott volna a sértettel, vagyis az esetlegesen terhére róható valamennyi cselekmény elkövetésének időpontjában fiatalkorúnak minősült, és ekként vele szemben a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályok alkalmazásának lett volna helye. Ezzel szemben a bíróság nem fiatalkorúak ügyeinek elbírálására jogosult tanácsban járt el, hanem egyesbíróként hozott határozatot.
[6] Hivatkozott arra is, hogy a szexuális visszaélés bűntettének megállapítása a bizonyítatlanság miatt, továbbá azért is törvénytelen, mert e minősítés a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Az eljárt bíróság ugyanis bűnhalmazatot állapított meg ahelyett, hogy az I. r. terhelt 2015 utáni cselekményeit is a terhére rótt folytatólagos bűncselekmény részcselekményeinek tekintette volna.
[7] Ugyanakkor vitatta a folytatólagos bűnelkövetés megállapítását is, hiszen álláspontja szerint a tényállásban írt, öt éven át tartó, heti rendszerességű cselekmény rögzítése helyett bizonyítást kellett volna felvenni az I. r. terhelt tizennyolcadik életévének betöltését követően történtekre vonatkozóan.
[8] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[9] Indokai szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok értékelését támadja, amikor azt állítja, hogy az eljárt bíróság téves ténybeli következtetés levonásával állapította meg: az I. r. terhelt szexuális visszaélést is elkövetett. Ez azonban a felülvizsgálat során kizárt, hiszen a Be. 650. § (2) bekezdése és a Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[10] Kifejtette, hogy ha az elkövető fiatalkorúként és felnőttkorúként elkövetett cselekményeit egy eljárásban bírálják el, a Be. 678. § (3) bekezdése alapján fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak nincs helye, az eljárást az általános perrendi szabályok szerint kell lefolytatni. Mivel jelen ügyben az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt felnőttkorúként is követett el bűncselekményt, az eljárt bíróság nem vétett eljárási szabálysértést azzal, hogy nem a fiatalkorúak elleni eljárás külön szabályait alkalmazta.
[11] Álláspontja szerint az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése törvényes, az a sértett tizenkettedik életévének betöltését megelőzően tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekmény végzésével elkövetett szexuális erőszak bűntettének, míg a tizenkettedik életévének betöltését követően hozzátartozó által elkövetett szexuális visszaélés bűntettének minősül. Ekként a folytatólagosság törvényi feltételei közül az ugyanolyan bűncselekmény kritériuma nem állapítható meg, ezért a bűnhalmazat megállapítása helyes.
[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[13] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.
[15] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[16] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés a) pont első fordulata szerint, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva.
[17] A bíróság törvényes megalakítása azt jelenti, hogy a bíróság a jogszabály által meghatározott összetételben jár el.
[18] A Be. 680. § (1) bekezdés a) pontja szerint a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság tanácsban jár el, ha a bűncselekményre a törvény nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli. A Be. 680. § (2) bekezdés alapján a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság tanácsa egy hivatásos bíróból és két ülnökből áll.
[19] A Btk. 105. § (1) bekezdése értelmében fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. Ezzel összhangban a Be. 678. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak azzal szemben van helye, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
[20] A Be. 678. § (3) bekezdés egyértelműen rögzíti, hogy nincs helye fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak, ha a terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok közül legalább egyet a tizennyolcadik életévének betöltése után követett el.
[21] Ehhez képest – miként azt az irányadó tényállás is tartalmazza – az I. r. terhelt 1995. december 30. napján született, melyből következően a 14. életévét 2009. december 30. napján, míg a 18. életévét 2013. december 30. napján töltötte be.
[22] A jogerős tényállás szerint az I. r. terhelt első alkalommal 2011 nyarán, majd ezt követően egészen 2016 nyaráig mintegy heti rendszerességgel közösült a sértettel.
[23] A terhére rótt cselekményeket tehát az I. r. terhelt 2011 nyarától 2013. december 30. napjáig fiatalkorúként, ezt követően pedig felnőttkorúként követte el.
[24] Amennyiben valamely terheltnek a fiatalkorúként, majd felnőttkorúként elkövetett bűncselekményeit egy eljárásban bírálják el, úgy az elbírálás a felnőttkorúakra irányadó büntetőeljárás szabályai szerint történik. Kétféle eljárási szabályt ugyanis ugyanabban az ügyben alkalmazni nem lehet. A felnőttkorúakra vonatkozó büntetéskiszabási szabályok önmagában is kizárják a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályok alkalmazhatóságát felnőttkorú terhelttel szemben. Így van ez akkor is, ha a folytatólagosság körébe tartozó, vagy folyamatos elkövetéssel megvalósuló, természetes egységként értékelendő bűncselekményeknek csak az egyes részcselekményeit követte el az elkövető fiatalkorúként (Kúria Bfv.III.800/2015/10. számú határozat [10] bekezdés, BH 2016. 112.).
[25] Következésképpen nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelttel szemben az általános perrendi szabályok és nem a fiatalkorúakra vonatkozó külön rendelkezések szerint folytatta le az eljárást. A bíróság törvényes megalakítására vonatkozó védői kifogás nem megalapozott.
[26] A Kúria kiemeli, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[27] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[28] Ennek ellenére a felülvizsgálati indítvány a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor annak megállapítását sérelmezte, hogy az I. r. terhelt a tizennyolcadik életévének betöltése után is szexuális viszonyt folytatott (közösült) a sértettel. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[29] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[30] A védő felülvizsgálati indítványában kifogásolta, hogy az eljárt bíróság az I. r. terheltet a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének és a folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettének halmazata miatt ítélte el.
[31] A Btk. 197. § (2) bekezdése szerint szexuális erőszakot követ el és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.
[32] A Btk. 198. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy szexuális visszaélés bűntette miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. A (3) bekezdés a) pontja szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője a sértett hozzátartozója.
[33] A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja alapján szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
[34] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a sértett az első közösüléskor nyolc éves volt, a tizenkettedik életévét 2015. február 7. napján töltötte be.
[35] A törvényi rendelkezések, illetve az I. r. terhelt és a sértett életkora alapján a tényállásban írt szexuális cselekmény
– a 2011 nyarán történt első közösüléstől a sértett tizenkettedik életévének 2015. február 7. napján történt betöltéséig szexuális erőszak bűntettének,
– a tizenkettedik életéve betöltését követően pedig szexuális visszaélés bűntettének minősül.
[36] A jogerős határozatban megállapított két bűncselekmény valódi halmazatban áll egymással. A különbségtétel a passzív alany (sértett) életkorának eltérő meghatározásával a törvényből következik.
[37] A Btk. 197. § (2) bekezdésében írt alapeset speciális passzív alanya kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy lehet. Ehhez képest a Btk. 198. § (1) bekezdése esetén a passzív alany tekintetében alapvető eltérés az életkorban van, e bűncselekmény sértettje az lehet, aki a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennegyedik életévét még nem.
[38] A szexuális erőszak jelen ügyben szóban lévő esete a szexuális visszaéléshez képest speciális; nem általában tizennegyedik életévét be nem töltött, hanem csak tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követhető el. Következésképp tizenkettedik életévét be nem töltött passzív alany esetén a törvény a minősítésnél választást nem enged, az csak szexuális erőszak bűntetteként minősíthető. Következik ebből az is, hogy a Btk. 198. § (1) bekezdésében írt bűncselekmény csak tizenkettedik életévét betöltött, de tizennegyedik életévét be nem töltött passzív alany esetén valósulhat meg (Kúria Bfv.II.1.155/2019/7. számú határozat [36] bekezdés). A tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális cselekmény nem szexuális visszaélésnek vagy szeméremsértésnek, hanem szexuális erőszaknak minősül (BH 2020.95.).
[39] Ha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a tizenkettedik életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12–14. életév, 14–18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valódi halmazatot alkotnak.
[40] Másként fogalmazva a folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás lezárja. A szexuális bűncselekmények esetében az egység, illetve a halmazat kérdésében az elhatárolás alapvető szempontja a sértett életkora.
[41] A jogerős határozatban megállapított – egymással halmazatban álló – mindkét bűncselekmény a Btk. 6. § (2) bekezdése alapján folytatólagosan elkövetett, hiszen az I. r. terhelt a kiskorú sértett tizenkettedik életévének betöltése előtt, illetve az után ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, rövid időközönként, többször valósított meg. A folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás – a tizenkettedik életév betöltése – zárta le, majd kezdte meg, a szexuális erőszak bűntette és a szexuális visszaélés bűntette megvalósulásának megfelelően.
[42] A másodfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy a tényállásban megállapított heti rendszerességű szexuális cselekmény miért felel meg a folytatólagos elkövetés törvényi fogalmában írt „rövid időközökben” feltételnek. Az e körben tett megállapításaival a Kúria is egyetértett.
[43] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. § (2) bek.] mellett folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettének [Btk. 198. § (1) bek., (3) bek. a) pont] is minősítette, és helyes az alkalmazandó törvény megválasztása is. A Kúria a másodfokú bíróság erre vonatkozó indokaival is egyetértett.
[44] Ekként a Kúria az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.239/2022/9.)