Az emberölés bűntettének kísérlete befejezett, ha az elkövető – az eredményre is kiterjedő szándékának fennállása mellett – olyan sérüléseket okoz a sértettnek, amelyek az általuk kiváltott élettani folyamatok nyomán – akár nyomban, akár hosszabb idő elteltével – szükségképpen a sértett halálára vezetnek. Így nem valósul meg önkéntes elállás, ha az elkövető a sértettet a sorsára hagyja és az eredmény bekövetkezését – noha arra lehetősége lenne – nem gyorsítja fel vagy nem váltja valóra. Ilyen esetben az emberölés bűntettének kísérlete miatt az elkövető büntethetőségét egyedül az szünteti meg, ha a sértett halálához vezető oksági láncolatot az elkövető maga szakítja meg [Btk. 10. § (4) és (5) bek., 160. §].
[1] A törvényszék a 2018. március 19-én kihirdetett ítéletével a terheltet emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek.] miatt 8 év, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. február 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 10 évre súlyosította, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint K. J. 2001-ben P.-n, az S. utca 9. szám alatti ingatlanban lakott. A terhelt ez évben albérlőként K. J.-hez költözött.
[4] A két férfi egy szobában élt, és miután mindketten gyakran italozó életmódot folytattak, így köztük rendszeressé váltak a viták, veszekedések, ezért a terhelt 2003-ban elköltözött. A viszony azonban a két férfi között továbbra sem volt rossz, így miután K. J. 2004-ben a P., L. utca 36/1. szám alatti ingatlanba költözött, a terhelt többször, évente egy-két alkalommal néhány napra felkereste őt. A terhelt egyébként hajléktalan életmódot folytatott, és a tévétorony, valamint a vidámpark közötti erdős hegyoldalban épített sátorszerű hajlékot, ahol meghúzta magát.
[5] 2016 novemberében a terhelt egy tyúkot kapott ajándékba egy környéken lakótól, és miután ezt a hegyoldalban nem tudta elkészíteni, arra gondolt, hogy felkeresi K. J.-t, és együtt elkészítik az ételt és elfogyasztják.
[6] 2016. november 13-án este 6 óra körül ért oda a tyúkkal a terhelt. Megbeszélték, hogy az ételt másnap elkészítik. Az éjszakát a terhelt K. J.-nél töltötte, majd a zavartalan éjszaka után, másnap 2016. november 14-én hétfőn a boltba mentek a fűszereket és egyéb kiegészítő alapanyagokat megvásárolni. Délelőtt megvásárolták a tervezett árucikkeket és ezen felül 4 liter bort. 11 óra körül értek vissza az L. utcai házhoz. A tyúkot K. J. főzni kezdte, míg emellett a két férfi italozott. Miután az étel nehézkesen készült, délután 1 óra körül már mindketten ittas állapotba kerültek a folyamatos italozás nyomán.
[7] A bor elfogyott, így a terhelt a házigazda kérésére 14 óra körül a boltba ment újabb borért. Mivel az étel a vádlott visszaérkezésekor sem készült el, az újabban hozott borból a terhelt folyamatosan fogyasztott. Az el nem készült étel miatt azonban egyre ingerültebb állapotba került, és a ház alsó szintjén a szobában, az ágyon ülő házigazdához lépett, majd minden előzmény nélkül ököllel arcon ütötte.
[8] K. J. felállt, így szemből érte a terhelt újabb ütése. A sértett visszarogyott az ágyra, félig ülve, félig fekve, mialatt a terhelt a közeli asztalon levő kések közül felkapott egyet, és a sértett mellkasa irányába szúrt. Az utólag meg nem állapítható, hogy melyik kést használta, de a kések pengehosszúsága 7,5 cm-17,5 cm közötti méretű.
[9] A szúrást K. J. bal kezével, tenyérrel kivédte úgy, hogy ráfogott a kés pengéjére. A penge megvágta a bal tenyerét, amely vérezni kezdett. A terhelt a kést ledobta, majd a munkapulthoz lépett, és egy újabb kést vett magához, amellyel az ágyhoz ment. A jobb kezében lévő késsel a sértett mellkasának bal oldalára mért legalább közepes erővel szúrást, amely után a sértett testéből a kést kihúzta.
[10] Az ekkor már ágyra hanyatló sértett bal lábát felemelve az Achilles-inába szúrt, majd a pengét a szöveteket elmetsző mozdulattal húzta ki. Ezután ezt mintegy megismételve a sértett jobb lábát emelte fel, és az Achilles-inat megszúrva ugyanilyen vágó mozdulattal próbálta az Achilles-inat elmetszeni.
[11] A kést ezután félredobta, leült az ággyal szemben lévő székre, és azt a kijelentést tette, hogy „Mi van, nem tudsz megdögleni? Úgy látszik, rossz helyre szúrtam. Innen nem mész sehova!”.
[12] K. J.-nek rendkívül nagy fájdalmai voltak, az ágyat ekkor elhagyni nem tudta. Mintegy fél óra múlva a terhelt szó nélkül az ágyhoz lépett, és K. J.-t elkezdte verni, majd fojtogatni. Ököllel ütötte, rátérdelt, és addig fojtogatta, amíg a sértett halálfélelmében a székletét maga alá nem engedte. Ezt észlelve a terhelt elengedte K. J.-t, majd szó nélkül tett-vett a házban. A házigazda az ágyon feküdt, míg a terhelt hol a tévét nézte, hol figyelte társát, majd lefeküdt aludni.
[13] Másnap reggel, november 15-én kedden a terhelt ismét bekapcsolta a televíziót, és felváltva azt, valamint a házigazdát figyelte. Egy idő után az ágyhoz lépett, és azt a kijelentést tette, hogy „most befejezzük, amit tegnap elkezdtünk”, és lehajtotta a takarót K. J.-ről, azonban egyéb tettlegességre nem került sor.
[14] Kedden napközben délelőtt 10-11 óra körül csöngettek. D. T., a sértett szomszédja kívánta meglátogatni K. J.-t. A házigazda kikiabált, hogy „gyere be!”, azonban a terhelt az ajtóhoz ment, és a kis ablakot kinyitva közölte D. T.-vel, hogy a házigazda ittas, lepihent, és nem kíván most senkivel találkozni. K. J. azonban ismét kikiabált, hogy „gyere be!”, de ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy a terheltet hívja, így a terhelt sikerrel küldte el D. T.-t.
[15] Végül a terhelt kedd este összeszedte a holmiját, és szó nélkül eltávozott, nem közölve azt sem, hova megy, és hogy visszajön-e vagy sem. K. J. félelmében nem mert még segítséget kérni, mert nem tudta, hogy a terhelt véglegesen távozott-e vagy visszajön még. Másnap, 2016. november 16-án egy várakozással töltött délelőttöt követően, délután 2 óra előtt K. J. telefonált a segélyhívó számra, majd kiértesítésre kerültek a mentők és a rendőrség.
[16] A terhelt a sértett lakásából ismeretlen helyre távozott. A megindult büntetőeljárás során, 2016. november 16. napján ellene elfogatóparancsot kellett kibocsátani, a felkutatására történt intézkedések 2017. február 20-án vezettek eredményre, amikor is a rendőrjárőrök P.-n igazoltatták és elfogták.
[17] A terhelt bántalmazása nyomán K. J. a jobb oldali pápaszem bevérzését, kötőhártya-bevérzést, a jobb arccsonti terület zúzódását, a bal oldali mellkasfél mellüregbe hatoló szúrt – 3–5 cm szúrcsatornával rendelkező – sebzését és bőr alatti levegőgyülemét, bal oldali légmellet, a bal tenyér többszörös metszett sebét, a bal külboka felett a lábszár alsó harmadának metszett sebzését és a bal Achilles-ín metszett sebzését, a jobb külboka szúrt-metszett sebzését és a jobb Achilles-táj szúrt-metszett sebét szenvedte el.
[18] A bal mellkasfél szúrt sérülése egy rendbeli, éllel, heggyel rendelkező eszköz általi, legalább közepes erejű szúrástól jött létre. A bal tenyér többszörös metszett sebei éllel rendelkező eszköz által jöttek létre, elhelyezkedésük és megjelenésük alapján tipikus védekezési sérülések voltak, amelyek azáltal jöttek létre, hogy a sértett védekezésképp ráfogott a kés pengéjére.
[19] E sérülések és bevérzések közül a zúzódások, bőr alatti bevérzések és metszett sebek együttesen és külön-külön is nyolc napon belül gyógyulóak, a bal Achilles-ín metszett sérülése azonban nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést keletkeztetett, a tényleges gyógytartam 6–8 hétre tehető.
[20] A sérülésből az ín hegesedése következményeként, annak zsugorodása nyomán maradandó fogyatékosság kialakulására is esély volt.
[21] A mellkasfelet ért szúrt sérülés megnyitotta a mellüreget, és nyolc napon túl gyógyuló súlyos, közvetlenül életveszélyes állapotot eredményezett. E sérülés szövődménymentes gyógyulása 3–4 hétre tehető, a sérülés az orvosi ellátás elmaradása esetén a sértett, K. J. halálához vezetett volna.
[22] K. J. sértett 1956. augusztus 20-án született és 2018. szeptember 29-én halálozott el. Az elkövetéskor 60 éves sértett vékony testalkatú, alacsony termetű, míg a terhelt ereje teljében lévő, többszörös fizikai erőfölényben állt vele szemben.
[23] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[24] Indítványában sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok hajléktalansága miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítették, nem tartva tiszteletben az emberi méltóságát. Ennek megnyilvánulásaként halláskárosodását is figyelmen kívül hagyták, így a bizonyítási eljárást a részére biztosított hangerősítő berendezés ellenére sem tudta követni. Az eljárás egyetlen szakaszában sem érvényesültek továbbá a Be. 39. § (1) bekezdés a), c) és g) pontjában meghatározott terhelti jogai.
[25] Védője eljárását kifogásolva kifejtette, hogy sem a korábban kirendelt védője, sem pedig a kérése nyomán kirendelt újabb védő nem teljesítette a Be. 42. § (4) bekezdésében írt védői kötelezettségeit, ezáltal a Be. 3. § (1) bekezdésében biztosított hatékony védelemhez fűződő joga sem érvényesült.
[26] Álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok határozatukat a Be. 163. § (2) bekezdésében szabott követelménnyel ellentétesen, nem valósághű tényállásra alapították, megszegve egyúttal a bizonyítás 7. § (4) bekezdésében írt alapvetését, miszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
[27] Részletesen taglalt érvei mentén ugyancsak sérelmesnek ítélte a bizonyítékok jogerős ítéletbeli mérlegelését is, egyúttal bizonyítási indítványának mellőzését is panaszolva. E körben kifejezetten visszautasította a jogerős ítélet ténymegállapítását, amely szerint a sértett alacsonyabb és gyengébb testalkatú lenne nála, illetve, hogy ő támadott volna a sértettre.
[28] Külön kitért a büntetés-végrehajtási intézetben készített, a terhére rótt cselekmény elkövetését beismerő írásbeli beadványára, amelynek megírására állítása szerint fogvatartott-társai kényszerítették. Ugyancsak hosszasan elemezte D. T. tanúvallomását, akinek állításait valótlannak bélyegezte.
[29] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a támadott jogerős ítéletet változtassa meg, és cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítse.
[30] A terhelt a 2022. június 20-án kelt beadványában a felülvizsgálati indítványban írt érveit kiegészítve idézte az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének (Btk. 161. §) és a testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek.] törvényi tényállását, mellőzve azonban annak kifejtését, hogy az egymást kizáró minősítések közül melyiket véli helyesnek. Ugyancsak utalt az önkéntes elállás Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontjában írt, a büntethetőség megszűnését eredményező szabályaira is.
[31] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt indítványát részben alaptalannak, részben törvényben kizártnak tartotta.
[32] Törvényben kizártnak ítélte az indítvány eljárási szabálysértésként felhozott kifogásait, kifejtve, hogy e kifogások – egyetlen kivétellel – a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt egyetlen, felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésnek sem feleltethetők meg.
[33] E kivételként felülvizsgálati okot jelent az őt ért hátrányos megkülönböztetésre mint az eljárt bírák elfogultságára való terhelti utalás, azonban álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozatában az e kizárási ok felülvizsgálati eljárásban való érvényesítéséhez állított feltételek nem teljesülnek.
[34] Hasonlóképpen kizártnak vélte a felülvizsgálatot a tényállást támadó, illetve a bizonyítékok alapügybeli mérlegelését vitató részében.
[35] A bűncselekmény minősítését sérelmező és az önkéntes elállás szabályainak alkalmazását számon kérő részében a Legfőbb Ügyészség alaptalannak látta az indítványt.
[36] Okfejtése szerint az ölésre és a testi sértésre irányuló szándék a 3/2013. BJE jogegységi határozat I/1–4. pontja alapján határolható el, mégpedig az elkövetőnek a cselekmény elkövetésekor fennálló aktuális tudattartalma alapján. Jelen esetben pedig a terhelt által használt eszköz, a szúrás helye, iránya és ereje, a bántalmazás kitartó jellege és a terhelt kijelentései alapján eshetőleges szándéka kiterjedt a sértett megölésére. A halálos eredmény a terhelten kívül álló okból, a szerencsés véletlen, valamint a szakszerű orvosi beavatkozás folytán maradt el.
[37] Hasonlóképpen nem kerülhet szóba a bűncselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésként történő minősítése sem. Az erős felindulás – a 3/2013. BJE jogegységi határozat I/6. pontjában megkívánt – igazolható és erkölcsileg menthető oka ugyanis jelen esetben nem állapítható meg.
[38] Végül, az átirat szerint a Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok sem következett be a terhelt javára, utalva rá, hogy önkéntes elállásra csak befejezetlen kísérlet esetén kerülhet sor, amikor az elkövető cselevősége még nem ért a végéhez, és további magatartásbeli mozzanatokat kell kifejtenie a bűncselekmény megvalósulásához. Jelen esetben azonban a bűncselekmény befejezett kísérletét tartotta megállapíthatónak, mert a terhelt a sértett mellkason szúrásával az elkövetési magatartás valamennyi elemét megvalósította. Büntethetőséget megszüntető ok gyanánt ezért csakis az önkéntes eredményelhárítás lenne értékelhető, ilyen magatartást azonban a terhelt nem tanúsított.
[39] Indokai alapján a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására tett indítványt.
[40] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványban és annak kiegészítésében írtakat fenntartotta.
[41] Az átiratban írtakat vitatva hangsúlyozta, hogy nem akarta megölni a sértettet és nem is ölte meg. Az erős felindulás fennállását megalapozó méltányolható okként jelölte meg, hogy a sértett akarata ellenére szexuálisan közeledett felé, és amikor ő nem volt hajlandó vágyai kielégítésére, egy piszkavassal támadt rá. Egyebekben a bűncselekmény befejezésétől önkéntesen elállt, mert lett volna alkalma a sértett megölésére, de mégsem tette. A befejezetlen kísérlet fogalmát értelmezni megkísérelve arra a következtetésre jutott, hogy „ami befejezetlen, azt már kísérletnek sem lehet nevezni”.
[42] Az Legfőbb Ügyészség átiratára a terhelt védője is észrevételt tett, amelyben – az elsőfokú bíróság ítéletével szemben bejelentett fellebbezésében írt indokait megismételve – a bűncselekmény testi sértés bűntetteként [Btk. 164. § (8) bek. I. ford.] történő minősítésének szükségessége mellett érvelt.
[43] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[44] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[45] A terhelt a felülvizsgálat törvényi okaként az általa „új Be.” néven megnevezett, de valójában 2018. június 30-án hatályát vesztett 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg.
[46] A beadványok, nyilatkozatok elbírálásának alapvető rendező elve szerint azokat soha nem a megnevezésük, hanem mindenkor a tartalmuk szerint kell megítélni (BH 2003.355.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanezt a rendező elvet követi {3227/2013. (XII. 12.) AB végzés [14] bekezdés, 3156/2013. (VII. 24.) AB végzés [14] bekezdés}.
[47] A felülvizsgálati indítvány lényege pedig abban áll, hogy az indítványozó álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok számos eljárási szabálysértést vétve hozták meg a jogerős ügydöntő határozatot, a javára értékelendő büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető ok figyelmen kívül hagyásával törvénysértően állapították meg bűnösségét, illetve törvénysértően minősítették cselekményét emberölés bűntette kísérleteként (életveszélyt okozó) testi sértés bűntette vagy erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete helyett.
[48] A Kúria ezért a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, a b) pont ba) alpontjában és a (2) bekezdésben írt törvényi okok figyelembevételével vizsgálta, hogy a terhelt indítványa alapot ad-e a felülvizsgálati eljárás lefolytatására, illetve indítványának érdemi elbírálásra alkalmas hivatkozásai nyomán az ítélet jogereje áttörhető-e.
[49] A Be. a 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjában kimerítően sorolja fel azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt a törvény biztosítja a felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségét.
[50] Ez egyúttal azt is jelenti, hogy eljárási szabálysértés vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben felsorolt eljárási szabálysértések között szerepel. Ebből következően az egzakt módon meghatározott törvényi okokon kívül eső, általános jogelvekre való hivatkozás (így az emberi méltósághoz, a bíróságok tisztességes eljárásához fűződő jog vagy a bizonyítás alapvetéseinek esetleges sérelme) nem vezethet a felülvizsgálati eljárás lefolytatására.
[51] Hasonlóképpen, a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt egyetlen eljárási szabálysértésnek sem feleltethető meg a Be. 39. § (1) bekezdés a), c) és g) pontjában írt terhelti jogok állított figyelmen kívül hagyása. Ráadásul az indítvány nem fejti ki, hogy a bíróság a vád milyen „változatát” nem közölte a terhelttel, milyen indítvány vagy észrevétel előterjesztésében (esetleg az utolsó szó jogán tett nyilatkozat megtételében) gátolta meg, vagy mely büntetőeljárási jogáról nem kapott a bíróságtól tájékoztatást vagy felvilágosítást. Mivel a felülvizsgálati indítványban az indítvány előterjesztésének okát is meg kell jelölni [Be. 652. § (1) bek.], ezért a megszegettnek vélt törvényi rendelkezések puszta felsorolása nem vezethet a jogerős ítélet érdemi felülbírálatára annak tüzetes megjelölése nélkül, hogy a kifogásolt törvénysértés pontosan milyen életbeli tények (a bíróság mely konkrét perbeli intézkedése vagy mulasztása) révén valósult meg.
[52] Nem meríti ki a felülvizsgálat Be. 649. § (2) bekezdésében szabályozott egyetlen okát az sem, ha a terhelt – kijelentése szerint – halláskárosodása okán esetlegesen akadályozott volt a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás figyelemmel követésében.
[53] A terhelt védőjének eljárását érintő kifogások felülvizsgálat tárgyát ugyancsak nem képezhetik.
[54] A Be. 3. § (1) bekezdésében írt „hatékony” védelemhez való jog, illetve – a bíróság oldaláról nézve – a hatékony védelem biztosításának kötelezettsége ugyanis nem a védő eljárásának bírói kontrollját jelenti. Ehhez képest a hatékony védelemhez való jog sem a védő „hatékonyságának” bíróság általi folyamatos figyelemmel követését írja el. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában a jogállami büntetőeljárás korlátozhatatlan minősége az eljárás tisztessége, amelynek egyik eleme az a követelmény, hogy a terhelt védelemhez való joga hatékonyan érvényesüljön {8/2013. (III.1.) AB határozat [27]}. A védelemhez fűződő alkotmányos alapjog azt követeli meg a bűnügyekben eljáró hatóságoktól, hogy biztosítsák az alapjogban rejlő részjogosítványok hatékony érvényesülését {8/2013. (III.1.) AB határozat [45]}. A bíróság kötelezettsége tehát arra terjed ki, hogy a büntetőeljárási törvény szabályainak betartásával szavatolja a terhelt számára az ellene emelt váddal szembeni hatékony védekezés lehetőségét (Bfv.II.163/2022/9. [48]–[49] bekezdés).
[55] Azaz, kizárólag a védő szakmai kompetenciája körébe tartozik, hogy mit és miként tart reálisnak és megfelelőnek a terhelt érdekei szempontjából (Bpkf.II.655/2015/2.). A bíróság kötelessége a védő kirendelésével az előbbiek szerint kizárólag a hatékony védelem lehetőségének a megteremtésére korlátozódik, azonban nem tehető felelőssé a kirendelt védő tényleges tevékenységének hatékonyságáért (Bfv.II.1068/2017/9.). A védő kötelezettségei közt a védői eljárás sikerének feltétlen elérése nem szerepel, ezért a védő eljárása, védői tevékenysége a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható (BH 2017.114.). Éppen ezért a kirendelt védő esetleges mulasztása sem alapoz meg felülvizsgálatot (Bfv.II.336/2019/9.).
[56] A Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal összhangban, valóban a kizárt bíró eljárására való hivatkozással egyenértékű kifogás, hogy a terhelt álláspontja szerint a bírósági eljárásban hátrányos megkülönböztetés érte.
[57] Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [Be. 649. § (2) bek. d) pont].
[58] Ilyen, feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértés az, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt [Be. 608. § (1) bek. b) pont].
[59] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[60] A büntetőeljárási törvényben felsorolt, ún. abszolút kizárási okok a törvény erejénél fogva akadályozzák meg a bíró eljárását, míg a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában megállapított relatív ok (elfogultság) csak az erre irányuló bírói bejelentés, illetve az erről rendelkező, kizárást kimondó határozat alapján zárja ki az érintett bírót az ügy elintézéséből (BH 2014.300.).
[61] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint a felülvizsgálati eljárást az elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is megalapozhatja. Alkotmányos követelményként azonban csak azokat illeti meg a felülvizsgálati eljárás e kizárási okra alapított lefolytatása, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást {25/2013. (X. 4.) AB határozat [46] bekezdés}.
[62] A felülvizsgálati eljárásban is érvényesülnek tehát a kizárás egyéb szabályai.
[63] A Be. 15. § (2) bekezdésében felsorolt valamely személy – így a terhelt – az elfogultsággal összefüggő kizárási okot a tárgyalás megkezdése (az ítélet jogerőre emelkedése) után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése (az ítélet jogerőre emelkedése) után szerzett tudomást, és ha azt három napon bejelenti [Be. 15. § (4) bek.].
[64] A kizárás iránti bejelentést pedig indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell [Be. 15. § (3) bek.]. A nem valószínűsített, valamint a nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani [Be. 15. § (5) bek.].
[65] A terhelt azonban az őt ért hátrányos megkülönböztetés hangoztatásán túl az eljárt bírák elfogultságát alátámasztó ténybeli körülményt nem jelölt meg, így azt értelemszerűen nem is valószínűsítette. A meg nem jelölt ténybeli körülmény kapcsán nyilvánvalóan az sem tekinthető valószínűsítettnek, hogy arról csupán az ítélet jogerőre emelkedését követően szerzett tudomást, miként a nem létező tényadat nyilvánvalóan nem is érvényesíthető a tudomásszerzéstől számított három napon belül.
[66] Amennyiben pedig a terhelt a hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó állítását arra alapította, hogy a bíróság a kényszerintézkedés során hajléktalanságát is érvként vette számításba, a bíróság e határozatáról szintén nem az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett tudomást.
[67] Az alapeljárásban is érdemi indokolás nélküli elutasításra alapot adó bejelentés a felülvizsgálati lefolytatásának kikényszerítésére sem alkalmas.
[68] A terhelt eljárásjogi természetű kifogásai a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásának kikényszerítésére tehát nem alkalmasak, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[69] Ezzel szemben az indítványozónak a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére való hivatkozása már a jogerős ügydöntő határozat érdemi felülbírálatát teszi szükségessé.
[70] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának első fordulata szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.
[71] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya azonban [Be. 650. § (2) bek.], hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[72] E szabályok abból fakadnak, hogy a felülvizsgálat a jogerős [azaz a Be. 456. § (1) bekezdése értelmében végleges és mindenkire kötelező döntést hordozó] ítélet elleni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosító rendkívüli jogorvoslat. Éppen ezért a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg (BH 2004.102., BH 2021.280.).
[73] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem csupán a jogerős ítéletben írt tényállás támadhatatlan, de az a mérlegelő tevékenység is, amely e tényállás megállapítására vezetett. A felülvizsgálat során a felmerült bizonyítékok felülmérlegelésére, az ítéleti tényállás esetleges megalapozatlanságát érintő következtetések levonására, eltérő tényállás megállapítására az eljárási törvény nem biztosít lehetőséget.
[74] Az alapügyben felmerült bizonyítékok mérlegelésének az indítvány által vélt hibái, így az alapügyben eljárt bíróság ténybeli következtetésével szemben felhozott kifogások tehát valóságuk esetén sem a büntető anyagi jog szabályainak a megsértését jelentik.
[75] Ehhez képest a büntető anyagi jog szabályai akkor szenvednek sérelmet, ha az eljárt bíróság a megállapított (akár valamely megalapozatlansági okban szenvedő) tényállásból törvénysértő jogi következtetést vont le akár a bűncselekmény megvalósulását, akár annak minősítését illetően.
[76] Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványnak a jogerős ítélettel ellentétes állításai a tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelentik, ekként az indítvány elbírálása során figyelmen kívül maradnak. Az alapügyben felmerült bizonyítékok eltérő értékelése iránti terhelti igény nem teljesíthető, mert az eljárási törvény felhívott szabályai szerint a felülvizsgálat során a bíróság mérlegelő tevékenysége és az ennek eredményeként megállapított ítéleti tényállás érinthetetlen.
[77] Amint arra a Kúria fentebb utalt, felülvizsgálat keretében az eljárási törvény a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogások előterjesztésének lehetőségét biztosítja, míg a ténybeli hibák orvoslására a perújítás szolgál.
[78] Nem felülvizsgálati, hanem perújítási ok tehát, ha az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel [Be. 637. § (1) bek. d) pont], akár amiatt, mert D. T. hamis tanúvallomást tett, akár amiatt, mert a terhelt a büntetés-végrehajtási intézetben nem akaratának megfelelő tartalommal szerkesztette a bíróságnak címzett beadványát, hanem kényszer hatására, a cselekmény elkövetését valótlanul beismerve. A felhasznált bizonyítékok hamisságának puszta állítása ugyanakkor önmagában nem szolgál a perújítás alapjaként. Perújításnak e hivatkozás mellett is csak akkor van helye, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki [Be. 637. § (3) bek. a) pont].
[79] Mivel a büntetőjogi következtetések levonásának alapjaként kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás szolgál, ennek folyományaként az sem fontolható meg, hogy a terhelt javára a Btk. 22. § (1) bekezdésében meghatározott jogos védelmi helyzet fennállt-e arra a hivatkozására tekintettel, hogy valójában a sértett támadt őrá egy piszkavassal. Ezzel szemben az irányadó tényállás azt rögzíti, hogy a terhelt támadt a sértettre, mégpedig előzmény nélkül. Felülvizsgálat keretében azonban valamely büntethetőséget kizáró ok – így a jogos védelem – hiányára vont következtetés helyessége kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható (EBH 2011.2395.). Ehhez képest a jogos védelemre mint büntethetőséget kizáró okra való hivatkozás törvényben kizárt, ha nem a jogerős határozatokban rögzített tényállás talaján támadja a bíróság döntését (BH+ 2012.451.).
[80] Azonos kiindulópontból ítélhető meg a terhelti felvetés, amely erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérleteként tartja indokoltnak a cselekmény minősítését, hivatkozva arra, hogy a sértett nem kívánt szexuális felhívása mint méltányolható ok váltotta ki a bántalmazáshoz vezető erős felindulását. A tényállás azonban ez esetben sem tartalmazza sem a terhelti hivatkozásnak megfeleltethető, sem egyéb olyan tényeket, amelyekből kiindulva a terhelt által kifejtett erőszakhoz táptalajt biztosító erős felindulása erkölcsileg méltányolható okból származóként lenne értékelhető. A tényállásban szerepeltetett előzménynélküliségre tekintettel pedig a sértett bántalmazásának (illetve a terhelt felindulásának) nem hogy méltányolható, de valójában semmilyen azonosítható oka nem volt.
[81] Mindemellett a terhelt cselekményének lehetséges büntetőjogi minősítéseként – az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete mellett, egymást kölcsönösen kizáróan – az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét is megjelölte, miközben a befejezett bűncselekményt megvalósító életveszélyt okozó testi sértés bűntettekénti minősítéssel össze nem férő módon az önkéntes elállásra mint büntethetőséget megszüntető ok megállapítására is indítványt tett.
[82] Az indítvány ezen iránya alapján eldöntendő kérdés tehát az, hogy az irányadó tényállásból kitűnnek-e az emberölés bűntette kísérletének ismérvei, avagy e tények alapján a terhelt cselekvősége nem lépi túl a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő (életveszélyt okozó) testi sértés bűntettének a kereteit.
[83] Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt, a Kúria a 3/2013. BJE jogegységi határozatának I. pontjában határolta el az emberölést a testi épség elleni egyéb bűncselekményektől.
[84] Az emberölés esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. E bűncselekmény kapcsán az elkövetőben – a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt – fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik az elmaradásában.
[85] A két bűncselekmény elhatárolásának alapja tehát abban rejlik, hogy a terhelt szándéka kiterjedt-e halálos eredmény okozására, avagy csak az életveszély, azaz a halál reális lehetőségének bekövetkezésére volt limitált.
[86] Jelen ügyben pedig az irányadó tényállásban rögzített tények alapján, a jogegységi határozat I.2. pontjában felsorolt tárgyi tényezők figyelembevételével, a terhelt ölési szándékának fennállására vonható következtetés.
[87] E körülmények sorában nyomban kiemelést érdemel az elkövetés eszközeként használt kés, amelyről – pontos azonosításának, így pengehosszúsága ismeretének hiányában is – tudvalevő, hogy megfelelő irányítottsággal, erővel való használata elkerülhetetlenül halálos eredménnyel járó sérülést okoz.
[88] A szúrással érintett testtájék – a mellkas bal oldala – továbbá köztudomásúlag létfontosságú szervet, az emberi szívet rejti. Az e testtájékra irányzott, legalább közepes erejű, és a mellkasüreget ténylegesen is megnyitó szúrás objektíve felveti a halál bekövetkezésének lehetőségét, amelynek a terhelt tudatában is fel kellett merülnie.
[89] Korrekcióra szorul az emberölési szándék hiányát a szúrás egyszeri jellegéből levezetni megkísérlő védői okfejtés. Egyfelől, megfelelő erővel és irányítottsággal egyetlen szúró mozdulat is alkalmas lehet a halál elkerülhetetlen bekövetkezéséhez vezető okfolyamat megindításához, amiként a jelen esetben is történt. Másfelől, az irányadó tényállás kifejezetten rögzíti, hogy a terhelt két szúrással támadta a sértett mellkasát, amelyek közül az elsőt K. J. a kezével hárított. Ehhez képest a terhelt – a sértett vérző kezének látványa által sem csillapodva – egy újabb kést vett magához, és a sértetthez visszatérve azzal immár sikeresen célozta meg a bal mellkasfélt. Ebből távolról sem az indulat által gerjesztett pillanatnyi kontrollvesztett állapot tükröződik, hanem a sértett létfontosságú testtájékának kitartó, mindenáron való szándékos támadása.
[90] Az emberi szívet rejtő bal mellkasfélre irányuló kétszeri, legalább közepes erejű, az élet kioltására kifejezetten alkalmas eszközzel való támadás pedig a halál okozására is kiterjedő, legalább eshetőleges terhelti szándék fennállását igazolja.
[91] E szándék fennállását csak tovább erősíti a terheltnek a sértett megszúrását követően kifejtett magatartása. Annak ellenére ugyanis, hogy a szívtájéki sérülés kialakulását maga is közvetlenül tapasztalta, és ekként fel kellett ismernie, hogy magatartása akár halálos következmények kiváltására is alkalmas, nem csupán további fenyegető jelenlétével gátolta a sértett önmentését, de az Achilles-ín mindkét lábán való megsebzésével, majd D. T. elküldésével aktívan is akadályt gördített elé, hogy a mellkasüreget is megnyitó sérülés következményei elháríthatók legyenek.
[92] Az orvosi segítség hiányában halálos eredményre vezető sérülés kialakítását követő terhelti magatartás ekként teljes összhangban volt a tényállásban is szerepeltetett kijelentésével: „Mi van, nem tudsz megdögleni? […] Innen nem mész sehova!”. Éppen ezért szavai a sértett halálának okozására kiterjedő szándékát is híven tükrözik.
[93] Elvi éllel szögezi le végül a Kúria, hogy a terhelti szándékra a történeti tényállásban rögzített, megvalósult életbeli tényekből lehet következtetést vonni. Meg nem történt események (a sértett további bántalmazásának, a létfontosságú szervei további sértésének elmaradása) nem szolgálhatnak alapul a ténylegesen is végbement valóság tényeinek értékelésére, a terhelt valósan tanúsított magatartását vezérlő szándékának megítélésére.
[94] A kifejtettekkel összhangban, az irányadó joggyakorlat szerint az eshetőleges ölési szándék fennállását igazolja, ha a terhelt késsel, egy határozott mozdulattal, közepesnél nagyobb erővel, a mellkasa elülső felszínének jobb oldalán, a szegycsont alsó harmadában megszúrja a sértettet, ezzel szakszerű orvosi beavatkozás hiányában a halálára vezető sérülést okozva, függetlenül attól, hogy az elkövetést követően – jelen ügy tényállásától alapvetően eltérő módon – nyomban rendőri intézkedést kér (Bfv.I.1.790/2014/5.).
[95] A terhelt végül a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati okra való hivatkozásként értékelhetően az önkéntes elállás Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontjában írt következményeinek elmaradását is számon kérte a jogerős ítéleten.
[96] Amint azt a Kúria az iméntiekben kifejtette, a terhelt irányadó tényállásban szerepeltetett cselekménye helyesen emberölés bűntettének kísérleteként minősül.
[97] Nem büntethető ugyanakkor kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekménye [Btk. 10. § (4) bek. a) pont], vagy aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja [Btk. 10. § (4) bek. b) pont].
[98] A Btk. 10. § (4) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetében önkéntes elállással, materiális (eredmény-) bűncselekmény befejezett (teljes) kísérlete esetén viszont kizárólag az eredmény elhárításával valósulhat meg. Befejezett a kísérlet akkor, ha az elkövető által megindított oki folyamat minden további elkövetési magatartás kifejtése nélkül az eredményhez vezet, és legfeljebb az oki folyamatba való aktív beavatkozás vagy konkuráló más oki folyamat háríthatja el az eredmény bekövetkeztét. Ezt megelőzően az eredményt célzó tényállásszerű elkövetési tevékenység befejezetlen kísérlet; ilyenkor az eredményt kiváltó oki folyamat már megindul, ám az elkövetési magatartás folytatása vagy az elkövetési magatartás más mozzanatainak a megvalósítása nélkül az eredmény nem jöhet létre (4/2002. BJE jogegységi határozat).
[99] Az emberölés bűntettének kísérlete ekként nem teljes (befejezetlen), ha az elkövető által tanúsított magatartás nem indítja be azt az oki folyamatot, amely elkerülhetetlenül vezet a sértett halálára. Azaz, bár az elkövető a sértett bántalmazását az életének kioltására is kiterjedő – akár eshetőleges – szándékkal kezdi meg, de e szándékától még azt megelőzően eláll, hogy az eredmény (a halál) bekövetkezésére vezető oksági láncolat első eleme beállna. Másként szólva: mielőtt olyan sérülést okozna, amely a sértett halálát válthatná ki. Éppen ezért, az emberölés bűntettének kísérletétől való önkéntes elállás esetén a cselekmény a Btk. 10. § (5) bekezdése folytán – legfeljebb – a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző testi sértésként minősíthető.
[100] Ezzel szemben teljes (befejezett) az emberölés bűntettének a kísérlete, ha az elkövető – az eredményre is kiterjedő szándékának fennállása mellett – olyan sérüléseket okoz a sértettnek, amelyek az általuk kiváltott élettani folyamatok nyomán – akár nyomban, akár hosszabb idő elteltével – szükségképpen a sértett halálára vezetnek. Ez esetben pedig az emberölés bűntettének a kísérlete miatt az elkövető büntethetőségét egyedül az szünteti meg, ha a sértett halálához vezető oksági láncolatot közvetlenül vagy közvetve (más személy, így szakképzett segítség tevőleges igénybevételével) az elkövető maga szakítja meg.
[101] Az emberölés bűntettének kísérletét megvalósító cselekmény befejezetlen vagy befejezett jellege ugyancsak a felülvizsgálati eljárásban érinthetetlen tényállásban szerepeltetett tények alapulvételével ítélhető meg.
[102] E tényállás pedig azt rögzíti, hogy a sértett mellkasfelet ért, közvetlen életveszélyes állapotot eredményező szúrt sérülése a mellüreg megnyitásával is együtt járt, amely az orvosi ellátás elmaradása esetén a sértett halálához vezetett volna. Ez azt jelenti, hogy jelen esetben a terhelt az emberölés bűntettének a befejezett (teljes) kísérletét valósította meg, amelynek folyományaként e cselekmény miatt büntethetőségét kizárólag a Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt ok, az önkéntes eredményelhárítás szüntethette volna meg.
[103] Ezzel párhuzamosan az adott esetben értelemszerűen „önkéntes elállásról” sem lehet szó. A már megvalósított cselekménytől (a sértett halálának előidézésére alkalmas sérülés okozásától) való utólagos elállás értelmezhetetlen, ezért fogalmilag kizárt. A tényállásból kitűnően a sértett halála nem a Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontjában megkívánt önkéntes elállás folytán, hanem a terhelt szándékától függetlenül (sőt, a szándéka ellenére) történt orvosi ellátás, azaz az eredmény más általi elhárítása következtében maradt el.
[104] Az a körülmény pedig, hogy a terhelt az élet kioltásához vezető sérülések okozását nem tetézte a halál – külső beavatkozás hiányában – szükségszerű bekövetkeztét gyorsító további bántalmazás kifejtésével, „önkéntes elállás” címén nem értékelhető a javára.
[105] A megkísérelt bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősség megszűnéséhez a terhelt aktív – segítség hívásában vagy nyújtásában megnyilvánuló – magatartása lett volna megkívánt, ilyen magatartást azonban a terhelt nem fejtett ki.
[106] Éppen ellenkezőleg, amikor a terhelt a közvetlen életveszélyes állapotba került sértett kíméletlen bántalmazását folytatva mindkét lábának Achilles-inát elmetszette, majd rátérdelt, ököllel verte és fojtogatta, illetve az ágyában – saját székletében – fekvő K. J. önmentését, valamint D. T.-t elküldve a más általi segítségnyújtást több, mint egy napon keresztül kifejezetten gátolta, ezzel („önkéntes elállás” helyett) valójában olyan elhúzódó szenvedést okozott neki, ami az emberölés Btk. 160. § (2) bekezdés d) pontjában írt minősített esetének (különös kegyetlenséggel való elkövetés) megvalósulását érintő vizsgálódást is szükségessé tett volna. Megjegyzendő, az első fokon eljárt törvényszék ítélete 9. oldalán – a jogi indokolás helyett a büntetéskiszabás során értékelt súlyosító körülmények között – kifejezetten utalt is a terhelt által „huzamos időn át tanúsított rendkívül embertelen bánásmódra”, a „jelentős fájdalmakkal járó sérülésekkel szenvedő” sértettnek okozott „folyamatos lelki és fizikai gyötrelmekre”, anélkül azonban, hogy az idézett egyértelmű megállapítások büntető anyagi jogi következményeit az általa elbírált cselekmény minősítése során levonta volna.
[107] A terhelt bűnösségének megállapítása így törvényes.
[108] A terhelt cselekményének helyes minősítésére tekintettel a kiszabott büntetés csak akkor lenne vizsgálható, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak volna ki, így a büntetést a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret figyelmen kívül hagyásával, avagy az irányadó büntetési tételkereten belül ugyan, de a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegésével szabták volna ki (BH 2016.264.II.). A törvényes minősítés mellett a mérlegelési jogkörben, a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke viszont a felülvizsgálati eljárásban nem támadható (BH 2017.219.II.) és nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe (BH 2019.158.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.).
[109] Jelen esetben a jogerős ítélet tíz év szabadságvesztést szabott ki a terhelttel szemben, amely az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésben meghatározott büntetési tétel keretei közé esik. A büntetés kiszabására vonatkozó szabályt rögzítő, mérlegelést nem tűrő büntető anyagi jogi szabály sérelme ezért alappal nem vethető fel.
[110] Következésképpen, a cselekmény törvényes minősítése mellett, a Btk. más szabályának megsértése nélkül a törvényes büntetési tételkeret határain belül kiszabott szabadságvesztés tartamának mérséklésére nem kerülhet sor.
[111] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[112] A Kúria – a Kúria Elnöke számára a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. § (2) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján, a Kúria ügyelosztási rendjének IV.6. pontjában írt rendelkezése nyomán – öttagú tanácsban járt el.
[113] A terhelt kirendelt védője a felülvizsgálati eljárásban a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett. A kirendelt védőt tevékenységéért a felülvizsgálati eljárásban díjazás illeti meg akkor is, ha a Kúria az ügyben nem tart nyilvános ülést (BH 2019.217.III., BH 2020.287.IV.). Ezért a Kúria a védő részére a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (3) bekezdésében meghatározott keretek között – egy órának megfelelő – összesen 6000 forint díjazást állapított meg, a Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló 2022. évi XXV. törvény 69. § (4) bekezdésében meghatározott kirendelt ügyvédi óradíj alapulvételével.
A kirendelt védő díjaként felmerült bűnügyi költséget pedig a Be. 664. § (1) bekezdésének második mondata alapján az állam viseli.
(Kúria Bfv.II.379/2022/11.)