A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása a tizennegyedik életévét betöltött gyermek esetén is akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe veendő, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében rögzített szempontokat akkor is vizsgálni, és szükség esetén bizonyítani kell, ha a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségről a bíróság erre irányuló kereseti kérelem hiányában határoz [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:170. § (1) bek., 4:171. § (4) bek., 4:218. § (2) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 477. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek korábban fennállt élettársi kapcsolatából 2008. július 12-én R. nevű gyermekük született. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével a szülői felügyelet gyakorlására a felperest jogosította fel. Szabályozta az alperes kapcsolattartását, a folyamatos kapcsolattartást úgy, hogy a gyermek páratlan héten péntek 16:00 órától páros hét csütörtök 7:45 percig lehetett az alperessel. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 2017. szeptember 11-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[2] A felek nem tudtak megállapodni gyermekük iskolaválasztásának kérdésében, ezért az alperes eljárást kezdeményezett az iskolakijelölés tárgyában a gyámhivatalnál. Kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2018. augusztus 29-én kelt határozatával a B.-i Gimnáziumot jelölte ki a gyermek iskolájaként.
[3] A felperes a kapcsolattartás megváltoztatása iránt eljárást kezdeményezett a Gyámügyi Osztálynál arra hivatkozással, hogy a gyermek számára pszichés nyomást jelent a váltott kapcsolattartás, ehhez nehezen tud alkalmazkodni a szülei közötti feszültségek miatt. A hatóság határozatában változatlanul fenntartotta a korábbi kapcsolattartási rendet. A gyámügyi eljárás során igazságügyi pszichológus szakértői véleményt szereztek be. A szakértő azt a javaslatot tette, hogy a gyermek az alperessel éljen együtt az erősebb kötődés miatt, de a kapcsolattartás a felperessel a lehető leggyakrabban és a lehető leghosszabb időtartamban valósuljon meg.
[4] A gyámügyi osztály határozatában megállapította, hogy a gyermek értelmi, érzelmi és erkölcsi veszélyeztetésének fennállása miatt indokolt a védelembe vételi eljárás, ezért megkereste az illetékes hatóságot. A Kormányhivatal 2020. október 1-jén elrendelte a gyermek védelembe vételét. Ennek okaként a felek közötti viszályt és a gyermek lojalitáskonfliktusát jelölte meg, aminek elmélyülése miatt fennáll a veszélyeztetettsége. Ezt követően 2021. februárban megszüntette a védelembe vételt, felhívta a gyermekjóléti központot, hogy a gyermek alapellátás keretében történő segítségnyújtását szervezzék meg. A védelembe vétel megszüntetésének indoka az volt, hogy a felek vállalták az együttműködést az alapellátás keretein belül.
[5] A gyermek két lábujja 2021 augusztusában az iskolai táborban eltört. A gyermek az alperest erről tájékoztatta, de a felperesnek nem szólt, akit a felügyelő tanárok sem értesítettek. Az alperes az őt megillető kapcsolattartás során a gyermeket kórházba vitte, ezt követően bejelentést tett az illetékes gyámhivatalnál. Azt állította, hogy a tábor szervezői tájékoztatták az esetről a felperest, a gyermek is beszámolt a történtekről a felperesnek, aki ennek ellenére nem vitte orvoshoz. Indítványozta a védelembe vételi eljárás lefolytatását. A Család- és Gyermekjóléti Szolgálat 2021. augusztus 27-én a gyermek elhanyagolásának gyanúja miatt feljelentést tett. A Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya 2021. szeptember 6-án a feljelentés alapján kiskorú veszélyeztetése bűntettének gyanúja miatt eljárást indított ismeretlen elkövetővel szemben. A nyomozóhatóság határozatával a feljelentést elutasította, azonban a gyámügyi eljárás megindításának szükségessége miatt a Kormányhivatal Gyámügyi Osztályához fordult. A Kormányhivatal a kezdeményezett védelembe vételi eljárást 2022. február 21-én határozatával megszüntette, felhívta a Család- és Gyermekjóléti Központot, hogy a felek és gyermekük részére szervezze meg a gyermekjóléti alapellátás keretében történő segítségnyújtást.
[6] A felperes operációs vezető, havi nettó jövedelmének összege 436 500 forint. Házasságban él, házastársával neveli a gyermeket és házastársa két gyermekét. Az alperes ügyvéd, havi nettó átlagkeresetének összege 600 000 forint.
[7] A felek azonos nevelési képességűek, környezetük gyermek nevelésére alkalmas. A gyermek értelmi fejlettsége életkorának megfelelő, átlagos, a felekkel való együttélése ideális, szülei az érzelmi stabilitást jelentik számára. Nem alakított ki érzelmi viszonyt a felperes házastársával, de elfogadta őt, a kapcsolata megfelelő vele. A felperes házastársának nevelési alkalmassága átlagos. A felek nevelési elvei eltérőek, a felperes elsősorban önállóságra, kötelességtudatra, a tetteiért való felelősségvállalásra neveli a gyermeket, az alperes megengedőbb, óvó magatartással viszonyul hozzá. A felek segítik gyermeküket a tanulásban, akinek iskolai előmenetelére a kettősség jellemző: az egyik héten kiválóan teljesít, a következő héten viszont a teljesítménye nem megfelelő, felszerelései is hiányosak.
A felperes keresete, az alperes viszontkeresete
[8] A felperes keresetében kérte a kapcsolattartás megváltoztatását.
[9] Az alperes viszontkeresetében kérte a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását arra hivatkozással, hogy a felperes magatartása miatt a kapcsolatuk rendkívül feszült, ez gyermeke pszichés fejlődését hátrányosan érinti. Ezen túlmenően a felperes nem megfelelően látja el szülői, gondozási feladatait, nem törekszik a gyermekükkel intenzív kapcsolatra, nem oldja meg a gyermekkel való konfliktusait, nem veszi kellően figyelembe gyermeke véleményét, érzelmi szükségleteit, a gyermekkel való viszonya megromlott, ez visszavezethető a magatartására. Kérte a felperes kapcsolattartásának szabályozását.
[10] A felperes ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú határozat, a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság végzésével a kereset tárgyában az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette figyelemmel arra, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § 2021. január 1-jét megelőzően hatályos (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a kapcsolattartás megváltoztatására a bíróság nem rendelkezett hatáskörrel.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felek nevelési elvei eltérőek. A gyermek hosszútávú érdekét a felperes nevelési elveinek követése szolgálja, ami az önállóságot, a kötelességtudatot, a felelősségvállalást helyezi előtérbe, szemben az alperes megengedőbb magatartásával. Az eltérő nevelési elvek ellenére a gyermek nem értékelte magára nézve hátrányosnak azt, hogy a felperes gyakorolja a szülői felügyeletet. Sem a szakértő előtti, sem pedig a bíróság előtti meghallgatása során nem nyilatkozott úgy, hogy a felperes környezetében rosszul érezné magát, onnan elvágyna. Mindezzel nem azonos az a kívánsága, hogy az alperessel a jelenleginél több időt szeretne tölteni, azaz az alperessel lakni. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy az alperesnél „lazább, szabadabb” az élet.
[13] A gyermek hullámzó tanulmányi teljesítménye nem értékelhető a felperes terhére, nem jelenti a gyermek elhanyagolását. Az alperes valótlanul állította, hogy a felperes nem tanúsít kellő gondosságot a gyermek egészségi állapotát illetően. Ugyancsak nem értékelhető a felperes terhére, hogy a gyermek és a felperes házastársa között nem alakult ki szorosabb érzelmi kapcsolat. A gyermek megkapja a felperestől a kellő odafigyelést, törődést. Nem szorul háttérbe a felperes családjában, fejlődése megfelelően biztosított. A perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény ugyan nem igazolta az alperes elidegenítő törekvését, azonban egyéb adatok: a sorozatos és indokolatlan gyámhatósági eljárások kezdeményezése, a felperes gyermeknevelési alkalmasságának megkérdőjelezése a gyermeknevelési képességet csökkentő körülmény. Az alperes szerette volna elmarasztaltatni a felperest az iskolai táborban a gyermeket ért sérülés miatt, azonban a felperes nem mulasztott, mert semmilyen tájékoztatást nem kapott a történtekről sem a felügyelő tanároktól, sem a gyermektől, továbbá az alperes sem tájékoztatta annak érdekében, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, habár tudott a gyermek balesetéről. Az alperes akkor sem teljesítette együttműködési kötelezettségét, amikor a felperes tudta nélkül utazott a gyermekkel külföldre. Azt követően sem tájékoztatta, hogy a felperes hiába kereste telefonon a gyermeket, a gyermek a telefont nem vette fel, a felperest nem hívta vissza.
[14] A gyermek a bíróság előtt elmondta, hogy lelkileg megterheli a felek feszült és ellenséges helyzete, az pedig még jobban, hogy szülei viszonyában ő az ütközőpont. Mindebből következően a gyermek lojalitáskonfliktussal küzd, melybe az alperes sodorta a felperestől elidegeníteni törekvő magatartásával. A lojalitás jegyében elvárja, hogy gyermeke őt válassza a felek közötti harcban, ezért nem tudta a gyermek valós indokát adni annak, hogy miért szeretne több időt tölteni az alperessel, miért akar vele lakni, hiszen minden második héten vele van, a felperes ebben nem korlátozza. A gyermek kinyilvánított akarata csak akkor köti a bíróságot, ha választása kifejezetten az érdekében áll. Az elsőfokú bíróság ezt nem látta igazoltnak, mert önmagában az anya engedékenysége, a kötöttségektől mentesebb élet nem jelent olyan körülményváltozást, amely a gyermek érdekében állóan a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását igényelné.
[15] Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét ítéletével megváltoztatta: a szülői felügyelet gyakorlására az alperest jogosította fel, szabályozta a felperes kapcsolattartását és kötelezte, hogy 2022. november 1-től fizessen meg az alperesnek havonta előre esedékesen minden hónap 10. napjáig 70 000 forint gyermektartásdíjat.
[16] Ítélete indokolásában kifejtette: az elsőfokú ítélet meghozatalakor közel tizennégy éves, életkorának megfelelően érett és fejlett gyermek véleményét egyértelműen, világosan és határozottan megjelenítette. Az elsőfokú bíróság azonban nem vette kellő súllyal figyelembe a gyermeknek azt a következetesen, több alkalommal is kinyilvánított kívánságát, hogy édesanyjánál több időt szeretne tölteni, mint az édesapjánál. A szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatása Ptk. 4:170. § (1) bekezdésben rögzített feltételeinek vizsgálatakor az érintett gyermek életkörülményeivel kapcsolatos előadását a körülmények változásának mérlegelése során igen nagy súllyal kell értékelni. Az adott ügyben különösen amiatt, mert a gyermek az igazságügyi pszichológus szakértő vizsgálata óta következetesen és többször (a jelen perben is) megfogalmazta, hogy az alperessel kíván lakni. Tette ezt annak ellenére, hogy évek óta a felperes háztartásában tölt több időt, és hosszú idő telt el ahhoz, hogy beilleszkedjen, a család minden tagjával erős érzelmi kötődést alakítson ki.
[17] Mindezek miatt a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi következtetésével, hogy nem történt olyan körülményváltozás, ami alapot adhat a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására. Lényeges körülményváltozásként kell ugyanis azt is értékelni, ha a kellő érettséggel rendelkező gyermek által kinyilvánítottakból arra lehet következtetni, hogy tartósan elvágyódik a korábbi ítélet szerinti nevelési környezetből. A bíróságnak tizennégy év alatti gyermek esetében következő lépésként azt kell vizsgálnia, hogy a gyermek által igényelt megváltoztatás az érdekében áll-e.
[18] A perbeli esetben azonban a gyermek időközben betöltötte a tizennegyedik életévét, ezért – az alperes által alappal hivatkozott Ptk. 4:171. § (4) bekezdése alapján – a másodfokú bíróságnak hivatalból, a törvény erejénél fogva nem azt kellett vizsgálnia, hogy felülbírálható-e az elsőfokú bíróságnak a gyermek érdekével kapcsolatosan a mérlegelési jogkörben hozott döntése, hanem azt, hogy a gyermeknek az a választása, mely szerint az alperes háztartásában kíván nevelkedni, a fejlődését veszélyezteti-e. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott határozatát ugyanis „felülírja” az a kötelezően alkalmazandó anyagi jogi rendelkezés, hogy a tizennegyedik életévét betöltött gyermek szülői felügyeletére vonatkozó döntés az ő egyetértésével hozható, kivéve, ha a választása a fejlődését veszélyezteti.
[19] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, hogy a felek az objektív körülményeket figyelembe véve azonos mértékben alkalmasak a gyermek nevelésére, szubjektív nevelési képességeik között pedig nincs lényeges különbség. Sem a korábbi szakértői véleményből, sem a perben beszerzett szakértői véleményből nem lehetett megállapítani az alperes terhére pszichológiai szempontból tiltott befolyásolást vagy elidegenítési törekvést a felperessel szemben. Az elsőfokú bíróság sem minősítette az alperes nevelési képességét olyan jellegűnek, ami a gyermeket akár potenciálisan veszélyeztetné. A másodfokú bíróság ezért arra következtetett, hogy a gyermeknek az a választása, amely szerint az alperes környezetében szeretne nevelkedni, őt érzelmileg, erkölcsileg, szellemileg, testileg nem veszélyezteti, tehát a viszontkereset megalapozott.
[20] A másodfokú bíróság a felek közötti üzenetváltásokból arra következtetett, hogy a tartásdíjfizetési kötelezettség tárgyában való rendelkezés elmaradása olyan fokon terhelné a felek egymással szembeni bizalmatlan, viszályokkal teli kapcsolatát, ami közrehatna a gyermek érzelmi fejlődését veszélyeztető állapot kialakulásában. A gyermek érdekének védelmében ezért hivatalból kellett a bizonyításfelvétel kiegészítése, illetve további intézkedések megtétele nélkül a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a gyermek indokolt szükségleteihez igazodó, a felperest terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapításáról dönteni. A megállapított havi 70 000 forint tartásdíj a felperes jövedelmének 16%-át teszi ki.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott a Ptk. 4:2. § (1) bekezdés, 4:170. § (1) bekezdés, 4:171. § (4) bekezdés, 4:218. § (2) bekezdés, a Pp. 3. §, 276. § (1) bekezdés, 302. § (1) bekezdés, 306. § (1) bekezdés, 373. § (1) bekezdés, 477. § (4) bekezdés, 492. § (2) bekezdés sérelmére.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását, megalapozott a gyermektartásdíj meghatározását illetően.
[32] A Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának két együttes feltétele van: a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak (ez az egyik feltétel) és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll (ez a másik feltétel). Az eljárt bíróságok eltérően foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a gyermek korábbi környezetéből való elvágyódása értékelhető-e a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását megalapozó körülményváltozásként, továbbá a másodfokú bíróság álláspontja az volt: ha a tizennegyedik életévét betöltött gyermek választása nem veszélyezteti a fejlődését, akkor annak vizsgálata nélkül meg kell változtatni a szülői felügyelet gyakorlását, hogy az a gyermek érdekében áll-e.
[33] Az 1991. évi LXIV. törvény a magyar jogrendbe iktatta a gyermek jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), amelynek 12. cikk 1. és 2. pontja követelményként tartalmazza: az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában levő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét – figyelemmel korára és érettségi fokára – kellően tekintetbe kell venni. Ebből a célból lehetőséget kell biztosítani a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján a nemzeti jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
[34] A Ptk. Családjogi Könyve az alapelvek körében – továbbiak mellett – a 4:1. és 4:2. §-aiban tartalmazza a házasság és a család, valamint a gyermek érdekének védelmére vonatkozó rendelkezéseket. A Ptk. 4:2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. A gyermeket védő alapelv biztosítja egyrészt azt, hogy a gyermeket érintő valamennyi jogviszonyban a gyermek érdeke legyen az elsődleges, másrészt azt, hogy a gyermek az őt érintő szülői döntésnek olyan legfőbb érdekeltje legyen, akit tájékoztatni kell az adott kérdésről, erről kifejezheti a véleményét, mely véleményt – életkorának és érettségének megfelelően – kellő súllyal kell figyelembe venni.
[35] A gyermek érdekének alapelvi szintű védelme a Ptk. részletszabályaiban is megjelenik – továbbiak mellett – a Ptk. 4:148. §-ában, amelynek értelmében a szülőknek tájékoztatniuk kell a gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét – korára, érettségére tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venniük. A Ptk. 4:171. § (4) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése során a bíróságnak – elháríthatatlan akadály esetén kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. Ha a gyermek a meghallgatását maga kéri, vagy, ha azt a bíróság kérelem hiányában is indokoltnak tartja, a bíróság a gyermeket közvetlenül vagy szakértők útján meghallgatja. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.
[36] Az idézett jogszabályi rendelkezések központi szerepet tulajdonítanak a gyermek kinyilvánított akaratának, és ha az a gyermek átgondolt, megfontolt és kellően indokolt véleményét tükrözi, azt a gyermek sorsát érintő döntéshozatal során értékelni kell. Ennek korlátját az jelentheti, ha a gyermek életkorából, érettségéből, megnyilvánulásaiból az állapítható meg, hogy még nincs ítélőképessége birtokában: nem képes az adott kérdésben önállóan és befolyásmentesen véleményt nyilvánítani, illetve az, ha ugyan ítélőképessége birtokában van, de a szülői felügyeletét érintő kérdésben a választása a fejlődését veszélyezteti.
[37] Az adott jogszabályi rendelkezések tehát központi szerepet tulajdonítanak a gyermek kinyilvánított akaratának, az akaratának megfelelő választásának. Ez értékelhető a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását megalapozó körülményváltozásként is akkor, ha a gyermek korábbi, a szülői felügyelet gyakorlásában hozott döntés meghozatalakor értékelt választása változott meg.
[38] A Ptk. 4:170. § (1) bekezdés és 4:171. § (4) bekezdés együttes értelmezéséből nem vezethető le azonban a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a tizennegyedik életévét betöltött gyermek esetén kizárólag az vizsgálható, hogy a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti-e; és nem vizsgálható a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának az a feltétele, hogy a körülmények lényeges módosulása miatt a megváltoztatás a gyermek érdekében áll-e.
[39] A Ptk. 4:170. § (1) bekezdése [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatása] anyagi jogi feltételrendszerét a kiskorú gyermekek esetén egységesen határozza meg, nem tesz különbséget a tizennégy év alatti és fölötti gyermekek között. A Ptk. 4:171. § (1) – (4) bekezdései [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per] eljárási jellegű szabályait rögzítik: az (1) – (3) bekezdések tartalmazzák a peres felek meghatározását; a (4) bekezdés pedig azt, hogy a szülői felügyelet gyakorlása rendezésének és megváltoztatásának a Ptk. 4:167 – 4:170. §-okban rögzített feltételrendszerét hogyan kell vizsgálni: a szülők és a gyermek meghallgatásának kötelezettségét, továbbá a gyermek véleményének értékelését. Ez az eljárási jellegű szabály nem értelmezhető úgy, hogy helyettesíti a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésben rögzített egyik anyagi jogi feltételét, az eljárási szabály nem „írhatja felül” az anyagi jogi szabályt.
[40] Ugyanakkor, ha az ítélőképessége birtokában lévő gyermek kinyilvánított választása nem veszélyezteti a fejlődését, ez általában azt is jelenti, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása egyben a gyermek érdekében is áll: egy tizennegyedik életévét betöltött gyermek harmonikus testi, szellemi és erkölcsi fejlődése általában az általa elfogadott, általa vágyott szülői környezetben biztosítható a legjobban. A gyermek érdekével ellentétes lehet annak a szülőnek a feljogosítása a szülői felügyelet gyakorlására, akihez a gyermek érzelmileg kevésbé kötődik, mert a másik szülőhöz (jelen esetben az alpereshez) vágyódik. Lehetnek azonban – az adott ügy tényállásától függően – olyan esetek is, amikor ugyan nem veszélyeztetné a gyermek fejlődését az általa választott szülő feljogosítása a szülői felügyelet gyakorlására, de az nem is állna a gyermek érdekében.
[41] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében részletesen kifejtette, hogy az ítélőképes gyermek választása körülményváltozásként értékelhető, továbbá mérlegelte azokat a szempontokat, amelyek miatt a gyermek választása nem veszélyezteti a fejlődését. Azok a szempontok, amelyeket a másodfokú bíróság annak vizsgálatakor értékelt, hogy a gyermek választása veszélyezteti-e a fejlődését, egyben alkalmasak annak eldöntésére is, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása a gyermek érdekében áll-e.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a másodfokú bíróság mérlegelését is: állította, hogy a klinikai pszichológus szakértő szakvéleményének, továbbá a gyermek meghallgatásának okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a gyermek elvágyódik a gondozásából; továbbá annak eldöntésénél, hogy a gyermek érdekében áll-e a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása, nem értékelte az alperes túlzottan megengedő nevelési módszereit, az általa alaptalanul indított eljárásokat.
[43] A felperes ezzel az állításával az anyagi jogi szabály megsértését tartalmilag a bizonyítékok – álláspontja szerinti – téves értékelésére alapította. Helyesen utalt azonban arra az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés, a Pp. 279. § (1) bekezdésének megjelölését. A felperes által vélt eljárási szabálysértés körülírása ugyan szerepel a felülvizsgálati kérelemben, de jogszabályhely megjelölése nélkül. A bizonyítékok mérlegelése azonban az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja alapján anyagi jogszabályhely megjelölésével nem támadható. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta a felperesnek a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére vonatkozó állítását: a Kúria döntésekor is abból kellett kiindulni, hogy nem veszélyezteti a gyermek fejlődését az alperes feljogosítása a szülői felügyelet gyakorlására.
[44] A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása a gyermek érdekében áll: az alperes nevelési képessége a felperesével azonos szinten van, környezete az objektív körülményeket is figyelembe véve alkalmas a gyermek nevelésére, a gyermek pedig vágyódik az alpereshez. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egyéb körülmények értékelése már nem a gyermek valós, hanem a felperes vélt érdekeit szolgálná.
[45] A felülvizsgálati érveléssel ellentétben az alperes viszontkeresetében indítványozta az igazságügyi pszichológus szakértői véleményében foglaltak figyelembevételét, és azt csatolta is.
[46] A kifejtettekből következően a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása körében– az indokok részbeni pontosításával – hatályában fenntartotta.
[47] A Pp. 477. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a bíróságnak a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított perben hozott ítéletében – szükség esetén erre irányuló kereseti kérelem hiányában is – határoznia kell – továbbiak mellett – a kiskorú gyermek tartása felől. Az idézett jogszabályi rendelkezés a Pp.-nek a kiskorú gyermek érdekének védelmében bevezetett rendelkezései közé tartozik. Célja annak biztosítása, hogy a gyermek mindenek felett érvényesülő érdeke a tartása körében is megvalósuljon. A perbeli esetben azonban nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság felhívására az ügyvédi tevékenységet gyakorló alperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri a gyermektartásdíj megállapítását. A másodfokú bíróság nem kereseti kérelem hiányában, hanem az igény érvényesítésére jogosult kifejezetten ellentétes nyilatkozatának figyelmen kívül hagyásával döntött a kiskorú gyermek tartása felől. Erre azonban az idézett Pp. rendelkezés nem biztosított lehetőséget számára. Ebben a körben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a Ptk. 4:218. § (2) bekezdése sorolja fel, hogy a gyermektartásdíj megállapításakor a szülők megegyezésének hiányában a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie. Ezen szempontok között első helyen szerepel a gyermek indokolt szükséglete, ami alapvetően meghatározza a tartásdíj mértékét. A perbeli esetben azonban a másodfokú bíróság a gyermek tartásával felmerülő indokolt, szükséges kiadásokat még hozzávetőlegesen sem határozta meg, azaz a Ptk. 4:218. § (2) bekezdését megsértve állapította meg a gyermektartásdíj mértékét. A gyermektartásdíj meghatározásakor a gyermek életkorának megfelelő szükségletekből kell kiindulni és azok alapul vételével kell megállapítani a tartás mértékét. Ezen szempontok figyelmen kívül hagyásával hozott döntés jogszabálysértő. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a meghatározott összegű gyermektartásdíj a kötelezett (jelen esetben a felperes) jövedelmének hány százalékát érinti, mert a tartás mértékét a gyermek indokolt és reális szükségleteiből kiindulva kell meghatározni.
[48] A kifejtettekből következően a jogerős ítéletnek a gyermektartásdíjat meghatározó rendelkezését a Kúria hatályon kívül helyezte. Csak utal arra, hogy az alperes nincs elzárva annak lehetőségétől, hogy gyermektartásdíj iránti igényt érvényesítsen a felperessel szemben, ha ebben a kérdésben a felek peren kívül nem tudnak megállapodni.
(Kúria Pfv.I.20.052/2023/5.)