A jogi képviselő részére adott meghatalmazás nem terjed ki a fél valamennyi, még meg sem indult esetleges ügyére, ha abból egyértelműen más nem következik, akkor a meghatalmazás csak arra az ügyre vonatkozik, amelyikben azt benyújtották.
Sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, ha az ügyfelet nem értesíti a hatóság a vele szemben hivatalból indított eljárás megindításáról.
Az idegenrendészeti hatóságnak akkor is megalapozott döntést kell hoznia, ha 8 napon belül határoz az ügyben [2007. évi II. törvény (Harmtv.) 87. §, 87/K. § (1) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A vietnámi állampolgárságú felperes részére – kérelmére – az elsőfokú hatóság munkavállalás célú tartózkodási engedélyt állított ki.
[2] A felperes új munkáltatóra tekintettel 2021. szeptember 7. napján tartózkodási engedély meghosszabbítását kérte a Korlátolt Felelősségű Társaság munkavállalójaként.
[3] Az elsőfokú hatóság a számú tartózkodási engedéllyel a felperes munkavállalás célú tartózkodási engedélyét 2023. 09. 30. napjáig meghosszabbította. Az engedély kiadására irányuló eljárásban a felperes által meghatalmazott jogi képviselő dr. B. P. volt.
[4] A felperes által 2021. augusztus 31-én adott meghatalmazás a következő volt: „T.V.T. (születési helye: Vietnám, ideje: …, útlevélszáma: …) meghatalmazom a dr. B. P. egyéni ügyvédet (1086 Budapest, Lujza u. 1/b. I/11., C. kapu 53641027.), hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság előtti eljárásban az illetékes hatóságok, bíróságok előtt, illetve harmadik személyekkel szemben az Ügyvédi Törvényben meghatározott jogkörrel képviseljen. Jelen meghatalmazás kiterjed az üggyel kapcsolatos valamennyi ügyintézésre, egyeztetésre, eljárásra, rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásra, valamint az elkészült okmány átvételére. A meghatalmazott jogosult helyettes ügyvéd igénybevételére, melyről a meghatalmazót értesíteni köteles. Jelen meghatalmazás mindaddig hatályos, ameddig a meghatalmazó azt írásban vissza nem vonja.”
[5] A munkáltató az Enter Hungary internetes felületen 2021. szeptember 7-én bejelentette, hogy a felperes a munkaviszonyát nem kezdte meg. Figyelemmel erre az elsőfokú szerv hivatalból hatósági eljárást indított és 2021. december 13-án kelt 106-1-131093/2/2021-T. számú határozatával a 000917750 számú, 2023. szeptember 30-ig érvényes, munkavállalás célú tartózkodási engedélyt visszavonta. Határozatában utalt a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 88/K. § (2) és (4) bekezdésére, valamint 13. § (1) bekezdés d) pontjára, és megállapította, hogy a felperes további magyarországi tartózkodási célját nem igazolta. A Harmtv. 88/K. § (4) bekezdés b) pontjára hivatkozással mellőzte a felperes idegenrendészeti hatóság előtt megjelenésre történő idézését, mivel az eljárás megindítása után 8 napon belül érdemben döntött. A határozatot dr. B.P. ügyvéd részére kézbesítették.
[6] A felperes jogi képviselőjeként magát feltüntetve dr. B. P. ügyvéd által benyújtott fellebbezésében arra hivatkozott, hogy ügyfele „a mai napon” jelentkezett munkáltatójánál a Kft.-nél betegsége miatt nem jelent meg eddig, de amint felgyógyul, munkába kíván állni. Az ügyvéd bejelentése szerint a munkáltató e közlést elfogadta, és a továbbiakban foglalkoztatni kívánja a felperest azonos feltételek mellett.
[7] Az alperes a 2022. február 16-án kelt 106-T-1799/2/2022. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy a felperes tartózkodási engedélye több hónappal az általa tett nyilatkozat időpontja (2021. december 21.) előtt került kiállításra. Mindezeken túl a felperes az általa hivatkozott betegségről hitelt érdemlő iratot nem csatolt, így megállapítható, hogy a 2021. augusztus 31-én engedélyezett tartózkodási engedély birtokában a munkát nem kezdte meg, a munkáltatóval a kapcsolatot a tartózkodási engedély visszavonása után vette fel.
A kereseti kérelem és a védirat
[8] A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy 2021 óta folyamatosan dolgozott, amit többek között a keresethez csatolt beléptető kártya is igazol. Az alperes nem egyeztetett vele, nem hívta őt fel személyes nyilatkozat megtételére, így a hatóságok nem tettek eleget a Harmtv. 87. § (1) bekezdése alapján fennálló tényállástisztázási kötelezettségüknek.
[9] Állítása szerint 2022 márciusában értesült arról, hogy a munkáltató 2021-ben az alperes részére olyan bejelentést tett, hogy ő nem állt munkába (vélhetően más vietnámi munkavállalóval keverték össze). Mindezek mellett vele nem egyeztetett tartalmú jogorvoslatot nyújtott be a fellebbezést jegyző ügyvéd, akinek nem volt olyan meghatalmazása, ami alapján az alperes előtt a tartózkodási engedély visszavonása ügyében eljárhatott volna.
[10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását indítványozta. Érvelése szerint érvényes meghatalmazással rendelkező jogi képviselő közreműködésével nyújtotta be a felperes fellebbezését, így nem helytálló, hogy ő annak tartalmáról nem tudott. Mindezek mellett a keresetben a korábbitól lényegesen eltérő körülményt adott elő a felperes, amely a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 85. § (2) bekezdése alapján nem vehető figyelembe, ugyanez érvényes a felperes által csatolt beléptetőkártyára is.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[12] Megállapította, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üt.) 34. § (2) bekezdésében foglalt formai követelményeknek a vitatott meghatalmazás megfelel, abból az állapítható meg, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság előtti eljárásban mind az illetékes hatóságok, mind a bíróságok előtt eljárhat a meghatalmazott ügyvéd. A meghatalmazás kifejezetten tartalmazza, hogy az kiterjed az üggyel kapcsolatos valamennyi ügyintézésre, eljárásra, rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásra, valamint az elkészült okmány átvételére.
[13] Az ítélet indokolása szerint 2021. augusztus 31-én engedélyezték a felperes számára a tartózkodást, mely engedély birtokában a munkát nem kezdte meg, a munkáltatóval a kapcsolatot a fellebbezés tanúsága szerint a tartózkodási engedély visszavonása után vette fel. Az alperes ezért okszerűen állapította meg, hogy ez a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő, tartózkodási engedély visszavonását megalapozó ok, hiszen a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem igazolt a tartózkodási cél.
[14] A keresetben hivatkozott indokokat a felperes nem ismertette a kétfokú hatósági eljárásban, így a bíróság a Kp. 85. § (2) bekezdésére figyelemmel a beléptető kártyára és a felperes megszakítás nélküli munkavégzésére vonatkozó állításokat értékelni nem tudta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.
[16] Kifejtette, hogy valójában munkavégzését időben megkezdte, munkáltatója azonban a jogviszonya kezdetét igazoló dokumentumokat neki ismételt kérése ellenére időben nem adta át. Korábbi képviselője az ő tudta nélkül adta be a fellebbezést, és abban a betegségre hivatkozás nem valós, mert folyamatosan dolgozott.
[17] Állította, hogy őt a tartózkodási engedély visszavonásával kapcsolatos eljárásról nem értesítették az eljárt hatóságok, továbbá, hogy semmilyen módon nem tettek eleget tényállás tisztázási kötelezettségüknek.
[18] Az eljáró jogi képviselőt pedig az eljárásra jogosultságainak igazolására kellett volna felszólítani a Harmtv. 87/K. (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alapján. Nem tekinthető a tartózkodási engedély visszavonásával kapcsolatos önálló ügyben meghatalmazottnak a korábbi jogi képviselő. Hivatkozott ezen érve alátámasztására a Kúria Kpkf.39370/2022/2. számú határozatára. Az alperes eljárásával az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Ákr.) rögzített tényállás-felderítésre, tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségeit és a határozata ügyféllel való közlésének kötelezettségét sem teljesítette, ezzel sérült az Ákr. 3., 5. és 6. §-a is.
[19] Hangsúlyozta, hogy két külön ügyről van szó. A tartózkodási engedély megadására vonatkozó ügyben meghatalmazott képviselő nem volt jogosult eljárni az annak visszavonására irányuló eljárásban, és ettől az alperes nem tekinthetett volna el.
[20] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság sem tárta fel a tényállást. Ő valójában a munkáltatónál munkát végzett, csak rövid időre volt beteg, de ez a munkáltató mulasztása miatt nem volt igazolható.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokaira figyelemmel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[23] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül.
[24] A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[25] A jelen ügy tárgya a hivatalból indult, a felperes tartózkodási engedélyét visszavonó, az alperes 106-T-1799/2/2022. számú, az elsőfokú határozatot helybenhagyó határozata.
[26] A Harmtv. 87/K. § (1) bekezdése alapján az idegenrendészeti eljárásban az idegenrendészeti hatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha a képviselő [b)] képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja, vagy a csatolt meghatalmazás az e törvényben szabályozott követelményeknek nem felel meg és azt az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja. A (2) bekezdés szerint a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.
[27] A közigazgatási iratok között elfekvő, 2021. augusztus 31-én kiállított meghatalmazás alapján megállapítható, hogy azt a felperes a tartózkodási engedélynek az új munkáltatóra tekintettel való meghosszabbítására irányuló ügyben adta. Az az ügy a 000917750 számú, 2023. szeptember 30-ig érvényes tartózkodási engedély megadásával lezárult. A jelen eljárás tárgyát képező, hónapokkal később hivatalból indult, tartózkodási engedély visszavonását célzó eljárásra a meghatalmazás nem terjed ki, így erre nézve a képviselet nem volt igazolt. A két ügyet nem lehet egyként kezelni. A meghatalmazás az „üggyel” kapcsolatos eljárásra terjed ki, szó sincs arról, hogy az valamennyi, a még meg sem indult ügyekre is vonatkozna. A képviseletre szóló meghatalmazás meglétét, szabályszerűségét, a kifejezetten erre az újabb ügyre vonatkozó fennállását az alperes nem vizsgálta, és annak ellenére fogadta el, hogy az a jelen megelőző közigazgatási eljárásra nem szól.
[28] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság sem megfelelően értékelte az eljárt jogi képviselő jogosultságát. A meghatalmazás általános jellegét alaptalanul vélte kiterjeszthetőnek a felperes más ügyére. Következtetése, miszerint amennyiben a meghatalmazáson jegyzett képviselő a fellebbezés benyújtására nem lett volna volt jogosult, úgy abban az esetben maga a jogorvoslati eljárás sem létezett, ugyancsak nem megalapozott annak tükrében, hogy a képviselői jogosultságot nem vizsgálták a Harmtv. 87/K. § (1) bekezdésébe ütközően.
[29] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jogi képviselő részére adott meghatalmazás nem terjed ki a fél valamennyi, még meg sem indult esetleges ügyére, ha abból egyértelműen más nem következik, akkor a meghatalmazás csak arra az ügyre vonatkozik, amelyikben azt benyújtották.
[30] A Harmtv. 87. § (1) bekezdése szerint, ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az idegenrendészeti hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívhatja fel. A (3) bekezdés alapján az idegenrendészeti hatóság eljárása során figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire.
[31] A Harmtv. 88/K. § (4) bekezdése szerint, ha az idegenrendészeti hatóság előtt jelen nem lévő ügyféllel szemben kerül sor hivatalból indított idegenrendészeti eljárás megindítására, az idegenrendészeti hatóság az ügyfelet az idegrendészeti hatóság előtt való megjelenésre idézi, melyben megjelöli annak okát. A (4a) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (4) bekezdés szerinti idézés akkor mellőzhető, ha [b)] az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy az eljárást megszünteti.
[32] Megállapítható azonban, hogy az ügyfél meghallgatása az eljáró hatóság számára ezen jogszabályi feltételek között is csak olyan keretek között mérlegelési kérdés, amennyiben annak alkalmazásával nem sérül az ügyfél alapvető joga.
[33] A Kúria Kfv.VI.38.186/2021/10. számú döntésére hivatkozással kiemelendő, hogy a tisztességes eljárás követelményének minden hatóság előtti ügy elbírálása során érvényesülnie kell. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
[34] Arra vonatkozóan, hogy mikor minősül egy eljárás tisztességesnek, terjedelmes alkotmánybírósági joggyakorlat áll rendelkezésre. A 3311/2018. (X. 16.) AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) [26] bekezdésében az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog magában foglalja mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokat megismerje és az igazgatási szervek a döntéseiket indokolják.
[35] Az AB határozat [33] bekezdése szerint az eljárás megindulásáról való értesítés garanciális jelentőségű az ügyféli részvételi jogok gyakorlása szempontjából, mivel az eljárás megindulásáról való értesülés minden ügyféli eljárási jognak alapvető feltétele, továbbá a bizonyítékok megismeréséhez való jog szintén a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog szerves részét képezi, mert az ügyfél a bizonyítékok megismerését követően tudja kialakítani a hivatalból indított, felelősséget megállapító hatósági eljárásokban a védekezését. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az eljárás megindulásáról való értesítés joga, valamint a bizonyítékok megismerésének joga a nyilatkozattételhez és a védekezéshez való jogon keresztül a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog értelmezési tartományához szükségképpen hozzátartozik.
[36] Az AB határozat [34] bekezdése szerint a tisztességes eljáráshoz való jog alapján az egyes eljárási garanciák olyan értéket jelentenek, amelyek megszegése vagy be nem tartása kihat az ügy érdemére, az ügy kimenetelétől függetlenül, tekintve, hogy a sérelem eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét.
[37] A Kp. 2. § (1) bekezdése értelmében a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson. A Kúria szerint a hatékony jogvédelem biztosításának kötelezettsége magában foglalja a közigazgatási jogvitában eljáró bíróság fellépését a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog megsértése esetén.
[38] Mindezek alapján jelen ügyben sem a felperes értesítése az eljárás hivatalbóli megindításáról, sem a felperes meghallgatása nem lett volna mellőzhető a munkaviszony megkezdését, illetőleg körülményeit illetően.
[39] A valósághű tényállás feltárása a megalapozott döntés feltétele. Jelen esetben az eljárt hatóságok feltétel nélkül elfogadták a munkáltató bejelentését, elmulasztottak ennek valóságtartalmáról – akár a felperes nyilatkozata útján is – meggyőződni. A Harmtv. 88/K. § (4a) bekezdése nem mentesíti a hatóságot a tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen értékelte az alperes eljárását és a támadott határozatot jogszerűnek. Az idegenrendészeti hatóságnak akkor is megalapozott döntést kell hoznia, ha 8 napon belül határoz az ügyben.
[40] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a jogi képviselet szabályszerűségét vizsgálni kell. A felperest értesíteni kell a megismételt eljárás megindításáról, és biztosítani kell számára az ügyféli jogok gyakorlását. A tényállás tisztázása – és szükség szerint a bizonyítási eljárás lefolytatása – nem mellőzhető. Ezt követően lehet az ügyben megalapozott döntést hozni.
(Kúria Kfv.VI.37.749/2022/6.)