A hatóság döntésének egyértelműen tartalmaznia kell az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot [2017. évi I. törvény (Kp.) 17. §, 20. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 81. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2020. július 2. napján kialakult heves szóváltás kapcsán a felperes ekkor még kiskorú unokája, (a továbbiakban: a Panaszos) telefonon rendőrségi bejelentést tett. A rendőrség a helyszíni intézkedés során megállapította, hogy a panaszossal szemben körözés volt érvényben, ezért őt előállította.
[2] A felperes jogi képviselője mint a Panaszos gyámja – a felperes – által meghatalmazott jogi képviselő 2020. július 31. napján a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdése alapján a Rendőrkapitányság vezetőjénél panaszt terjesztett elő.
[3] Az elsőfokú hatóság a panaszt 13040-105/7-10/2020. RP. számú, 2020. szeptember 3. napján kelt határozatával elutasította.
[4] A Panaszos – jogi képviselője útján – a határozattal szemben 2020. szeptember 29. napján fellebbezést terjesztett elő. Az alperes nem mint másodfokú hatóság, hanem mint felügyeleti szerv a 13000-105/47/2020. RP. számú végzésével az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 121. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az elsőfokú hatóság erre figyelemmel a 13040-105/7-15/2020. RP. számú végzésével határozatát visszavonta. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a 13040-105/7-59/2020. RP. számú határozatával (a továbbiakban: az elsőfokú határozat) a panaszt mint alaptalant elutasította. Az elsőfokú határozattal szemben a Panaszos fellebbezést terjesztett elő.
[5] Az alperes a felperes mint panaszos ügyében a 2021. április 22. napján kelt, 13000-105/17-2/2021. RP. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, panasznak részben helyt adott.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, kifejtve, hogy a Panaszos előállítása és a vele szemben alkalmazott kényszerítő eszközök alkalmazása jogalap nélküli volt. Sérelmezte, hogy a rendőri eljárás folyamán a kiskorú Panaszosnak nem adtak számára érthető tájékoztatást, és az eljárás összességében nem felelt meg a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Gyt.) 3. cikk 1. pontjában meghatározottaknak és ezzel megsértették az Rtv. több rendelkezését is. Hivatkozott az Rtv. 33. § (2) bekezdésének 15. §-ának, 16. § (2) bekezdésének, 48. §-ának a 2. § (1) bekezdésének és a 24. § (1) bekezdésének a megsértésére.
[7] A felperes – jogi képviselője – 2021. december 14. napján (6. számú irat) bejelentette, hogy a Panaszos a kereset előterjesztése óta nagykorú lett, emiatt önállóan is meghatalmazta a felperes jogi képviselőjét. A felperes – jogi képviselője – a 2021. december 15. napján tartott tárgyaláson (7. számú jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy „a 6. sorszámú iratot azért terjesztettem elő, mert a kereset benyújtásakor a Panaszos még kiskorú volt, és ezért döntött úgy a felperes, hogy ő maga adja be saját jogán a keresetet. Időközben azonban a Panaszos nagykorú lett, és számomra ez egy eljárási bizonytalanság volt, nem voltam benne biztos, hogy most már őt kell-e megjelölni felperesként.”
[8] Az alperes a védiratában előadta, hogy a közigazgatási tevékenység megvalósításakor a rendelkezésre álló tények alapján a hatóság megalapozott döntést hozott, és a keresetben állított valamennyi jogsértésre reagált.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Érdemben vizsgálva a felperes által előadottakat, megállapította, hogy a felperes által hivatkozott jogsérelmek nem voltak megalapozottak, a határozat az általa előadottak miatt nem jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, előadva, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékokra vonatkozó mérlegelése okszerűtlen volt, így helytelen jogi következtetést vont le, továbbá a mérlegelési szempontok nem ismerhetőek meg az ítéletből, csupán az abból levont következtetés. Az elsőfokú ítélet továbbá nem tartalmazott rendelkezést valamennyi, a keresettel érintett releváns tárgykörben.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[13] A Kúria megállapította, hogy a megelőző eljárás alapja a Panaszossal szemben lefolytatott rendőri intézkedések jogszerűségének kérdése volt. Az iratok szerint a panaszt, a fellebbezést a jogi képviselő a Panaszos meghatalmazása alapján terjesztette elő, azzal, hogy a meghatalmazást ténylegesen a felperestől kapta, aki az elsőfokú eljárásban a Panaszos törvényes képviselőjeként (gyámjaként) és nem saját nevében járt el. Megjegyzi a Kúria, hogy a jogi képviselő a 2020. szeptember 3. napján kelt fellebbezését is kifejezetten a Panaszos jogi képviselőjeként (lásd fejrész és aláírás) és nem felperes jogi képviselőjeként terjesztette elő. Más fellebbezés az iratok között nem volt fellelhető.
[14] Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a megelőző közigazgatási eljárásban a Panaszos volt az ügyfél, továbbá az eljárás az őt érintő rendőri intézkedés alapján indult és az ő jogainak közvetlen érintettségén alapult.
[15] Az alperes a keresettel támadott másodfokú határozata fejrészében felet nem tüntetett fel, csupán rögzítette, hogy a döntés a Panaszossal szemben 2020. július 2-án lefolytatott rendőri intézkedés elleni panasz ügyében született. Az indokolása első bekezdésében foglaltak szerint a határozatát a felperes mint panaszos ügyében hozta.
[16] Megállapítható továbbá, hogy a felperesnek és a Panaszosnak ugyanaz a jogi képviselője volt, az alperes a határozatában azonban csak a jogi képviselő által előterjesztett fellebbezésre utalt, azt azonban nem nevesítette, hogy a jogi képviselő a megváltoztatott elsőfokú határozathoz hasonlóan a Panaszos vagy a felperes mint panaszos képviseletében járt el. Az alperes keresettel támadott határozata azonban egyáltalán nem utal arra, hogy a Panaszos panasza és fellebbezése alapján született volna.
[17] Az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerint a döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot. Ezzel szemben az alperes támadott határozatából nem állapítható meg egyértelműen, hogy az kinek az ügyében, kinek a fellebbezése alapján indult másodfokú eljárásban született. A kifejtettek szerint azt egyértelműen a rendelkezésre álló iratokból sem lehetett megállapítani, hogy az alperes által lefolytatott másodfokú eljárásban az alperes kit tekintett ügyfélnek, a jogi képviselő kinek a képviseletében járt el, a hatóság kinek, mely panasz alapján lefolytatott eljárásában hozta meg a döntését. Ezen hiányosságok okán az alperes határozata olyan lényeges hiányosságokban szenvedett, hogy azt érdemben a bírósági eljárásban vizsgálni nem lehetett.
[18] A Kúria utal arra, hogy a jogalkotó a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 17. § b)–g) pontjaiban kimerítő felsorolást adott arról, hogy a közigazgatási perben ki (mely szerv) indíthat keresetet. Ezt egészíti a Kp. 17. § a) pontja, amely a perindítási jogot a közigazgatási tevékenységgel közvetlenül érintettek köréhez kapcsolta, ekként érvényesítve az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogot.
[19] A Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, a 88. § (1) bekezdés b) pontja kimondja továbbá, hogy a bíróság a keresetet elutasítja, ha a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg. A Kp. 20. § (1) bekezdése szerint, akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. A perbe érdekeltként beléphet az is, aki a megelőző eljárásban ügyfélként vett részt. A Kp. 20. § (4) bekezdése szerint a perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet a bíróság értesíti. A (6) bekezdés alapján a bíróság kérelemre vagy hivatalból érdekeltként perbe állíthatja azt, akinek jogát vagy jogos érdekét a perben hozandó ítélet érinti, ha perben állása a jogvita rendezése érdekében a bíróság megítélése szerint szükséges.
[20] A Kúria közzétett gyakorlata szerint továbbá lényeges eljárási szabálysértésnek minősül az ismert érdekelt, így különösen a megelőző eljárásban ügyfélként részt vevő személy érdekeltkénti perbelépés lehetőségéről való értesítésének hiánya (Kfv.II.37.553/2020/13., Kfv.VI.37.549/2022/8., Kfv.IV.37.231/2019/12.).
[21] Az alperes határozata törvénysértő, mert az elsőfokú határozattal ellentétben ügyfélként (panaszosként) a felperest és nem a Panaszost jelöli meg, ennek indokát nem adja. Az sem tisztázott, hogy az alperes kinek a fellebbezése alapján járt el. Az elsőfokú bíróság ítélete szintén törvénysértő, a bíróság nem észlelte, hogy a felperes nem lehet a bírósági eljárásban felperes úgy, hogy a Panaszost még érdekeltként sem vonta perbe. Erre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban az alperesnek tisztáznia kell, hogy valójában ki fellebbezett, milyen adatok alapján, ki tekinthető a fellebbezési eljárásban ügyfélnek.
(Kúria Kfv.IV.37.053/2023/5.)