I. A közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapítására két feltétel együttes fennállása esetében kerülhet sor.
Egyrészt az elítélt egészségi állapotában tartós (behatárolható időkorlát nélküli) változásnak kell bekövetkeznie az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően.
Másik feltétel, – amely vagylagos – miszerint ez a tartós változás a közérdekű munka végrehajtását objektíve nem teszi lehetővé, vagy a változás folytán a foglalkoztathatósági szakvélemény vagy a megismételt vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas [2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 289. §].
II. Ha a perbíróság előtt a jogerős büntetés kiszabásakor nem volt ismert ilyen körülmény – az csak utóbb, a büntetés-végrehajtási eljárás keretében válik ismertté –, ennek eredményeként perújításnak van helye (Be. 641. §-ában írt perújítási nyomozás) [Be. 637. § (1) bek. a) pont aa) alpont].
[1] A járásbíróság a 2021. július 8. napján meghozott és 2021. július 21. napján jogerős büntetővégzésével a terhelttel mint visszaesővel szemben ittas járművezetés vétsége [Btk. 236. § (1) bek.] miatt 150 óra közérdekű munka és 1 év 5 hónap „B” járműkategóriába tartozó közúti járművezetéstől eltiltás büntetést szabott ki. Rendelkezett arról, hogy a közérdekű munkát önhibából adódó el nem végzése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, továbbá a bűnügyi költségről. A járművezetéstől eltiltásba beszámította a 2021. március 28. napjától a büntetővégzés jogerőre emelkedéséig eltelt időt.
[2] A közérdekű munka végrehajtásáért felelős megyei kormányhivatal pártfogó felügyelője 2021. október 20. napján előterjesztést tett a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjánál a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása érdekében.
[3] A törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja a 2021. november 24. napján meghozott végzésével megállapította, hogy a terhelttel szemben kiszabott közérdekű munka büntetés nem hajtható végre.
[4] Indokai szerint a végrehajtási eljárás során beszerzett foglalkoztathatósági szakvélemény szerint a terhelt munkavállalási és munkahelymegtartási esélyei egészségkárosodás miatt csökkentek, a terhelt a büntetés teljesítésére egészségügyileg nem alkalmas, nem foglalkoztatható.
[5] Ügyészi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. február 22. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnését tekintette megállapítottnak.
[6] Hivatkozott arra, hogy a büntetés-végrehajtás keretei között a foglalkoztathatóság megítélése szempontjából az arra jogosult orvos által adott szakvélemény tartalma az irányadó. Kifejtette, hogy téves az a jogértelmezés, amely szerint csak az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után bekövetkezett alkalmatlanság esetén van lehetőség a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítására.
[7] A törvényszék álláspontja szerint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 289. § c) pontjában foglalt rendelkezés értelmezése esetén „a jogszabály céljával ellentétes eredményre vezetne az, hogy azért nem állapítható meg a közérdekű munka büntetés végrehajthatóságának megszűnése, mert az elítélt már a közérdekű munkát kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedése előtt sem volt alkalmas a közérdekű munka végzésére”.
[8] A törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja, illetve a törvényszék végzése ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő – a Be. 667. § (1) bekezdése szerint – jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében annak megállapítása végett, hogy a megtámadott végzések törvénysértők. Indítványozta továbbá e határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
[9] Jogi álláspontja szerint a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja elsőfokú, valamint a törvényszék másodfokú döntése téves jogértelmezés miatt egyaránt megalapozatlan.
[10] Hivatkozott arra, hogy a Bv. tv. 289. § c) pontja értelmében két feltételnek kell együttesen fennállnia ahhoz, hogy a kiszabott közérdekű munka büntetés végrehajthatóságának megszűnése alappal megállapítható legyen. Ez egyrészt a terhelt egészségi állapotában bekövetkezett olyan jelentős, tartós, és behatárolható időkorlát nélküli változás, amely objektíve képtelenné teszi arra, hogy teljesítse a büntetés végrehajtásával összefüggő kötelezettségeit. A másik jogszabályi feltétel szerint ennek az állapotváltozásnak, illetve a büntetés végrehajtására alkalmatlan állapotnak az ítélet jogerőre emelkedését követően kell bekövetkeznie.
[11] Kiemelte, hogy jelen ügyben a terhelttel szemben a közérdekű munka büntetés jogerős kiszabására a foglalkoztathatósági szakvélemény kiállítását megelőzően két és fél hónappal került sor. Ez a rövid időtartam arra utal, hogy vonatkozásában már korábban is fennállhatott az az egészségi állapot, amely alapján a szakvélemény azt rögzítette, miszerint a terhelt nem foglalkoztatható.
[12] Erre tekintettel az ügyben tisztázni kellett volna, hogy a közérdekű munkát kiszabó ítélet jogerőre emelkedése előtt vagy az után alakult ki az az egészségi állapot, amely miatt a terhelttel szemben közérdekű munka büntetés végrehajtására nem kerülhet sor. Az ügyben eljárt bíróságok – a Bv. tv. 289. § c) pontjában meghatározottak téves értelmezése miatt – viszont ezt a körülményt egyáltalán nem akarták vizsgálat tárgyává tenni, amelynek okán a döntéseik megalapozatlanná váltak.
[13] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata a következők szerint alapos.
[14] A Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel –, vagyis, ha a jogerős (végleges) határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
[15] A törvényességi jogorvoslat nem a konkrét felek, hanem csak a legfőbb ügyész által igénybe vehető jogi eszköz, melynek elsődleges célja nem a felekre kiható határozat (döntés) elérése, hanem annak deklarálása, hogy a megtámadott határozat egésze vagy annak valamely rendelkezése törvénysértő. Törvényi korlátja, hogy a Kúria határozata ellenében és perújítási, avagy felülvizsgálati okból nem vehető igénybe.
[16] Jelen esetben a törvényszék támadott végzése jogerős, ezért ellene rendes perorvoslatnak nincs helye. Ugyanakkor a határozata nem a vádról, illetve a vád alapján folyt eljárás lezárásáról rendelkezik [Be. 456. § (1) bek., Be. 564–569. §], ezért ellene perújításnak, felülvizsgálatnak, egyszerűsített felülvizsgálatnak sincs helye.
[17] Következésképp sem rendes, sem más rendkívüli jogorvoslattal nem támadható, ekként ellene a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak helye van.
[18] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy ez a gyakorlat értelmezés következménye.
[19] Az értelmezés szempontja, hogy jogerő utáni határozat esetében a felülvizsgálat, a perújítás és a jogorvoslat a törvényesség érdekében egyaránt biztosítja az ügydöntő határozat támadásának lehetőségét, a jogorvoslat a törvényesség érdekében ezt nem ügydöntő határozat esetében is lehetővé teszi.
[20] A különbség alapja az, hogy a felülvizsgálat és a perújítás törvényi okai (feltételrendszere) konkrétan és kimerítően meghatározott.
[21] Ennek jelentősége nyilvánvalóan abban áll, hogy az állam – a felülvizsgálat esetében a jog, a perújítás esetében pedig a tény körében – csak konkrét, taxatíve felsorolt ok miatt ad lehetőséget a jogerős határozat elleni támadásra.
[22] Ehhez képest nyilvánvaló az is, hogy ezen konkrét, körülhatárolt okok körét a perújítási eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban – értelmezés útján – bővíteni, tágítani nem lehet.
[23] A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetében a szabályozás köre, így a kifogásolhatóság lehetősége ennél tágabb; beletartozik mindaz, ami a felülvizsgálat és a perújítás tárgyát nem képezi, képezheti [vö. Be. 667. § (2) bek. b) pont].
[24] A büntetés-végrehajtási bíró eljárásában született törvénysértő határozat esetében tehát nem az ügydöntő vagy nem ügydöntő kifejezésnek van jelentősége; az ilyen határozat a jogorvoslat a törvényesség érdekében szerinti eljárásban támadható (Bt.I.1.199/2019/5.).
[25] A legfőbb ügyész jogorvoslati kifogása a közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnését megállapító bírósági határozatra vonatkozó.
[26] Jelen ügyben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásnak alanyi, tárgyi és tartalmi feltételei egyaránt adottak.
[27] A törvény nem határozza meg a törvénysértés mibenlétét, vagyis azt, hogy annak megállapítására anyagi, avagy eljárásjogi vagy végrehajtási jogi ok adhat-e alapot.
[28] Kétségtelen, hogy a Kúria döntési jogkörére vonatkozó szabály számos anyagi jogi elemet rögzít, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a legfőbb ügyész indítványa kizárólag anyagi jogi kérdésekre szorítkozhat. A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy a büntetés-végrehajtási jogot érintő kérdésekben is határoz (Bt.I.1.199/2019/5., Bt.I.133/2022/6).
[29] Ez következik abból, hogy a szabályozás, a jogintézmény jogépségi célt szolgál; vagyis azt, hogy a jogerő (avagy a véglegesség) bekövetkezte, tehát fellebbezés, illetve más törvényi lehetőség hiányában se maradjon megválaszolatlanul a legfőbb ügyész törvényességi aggálya. Ez a szabályozás kétségtelen közjogi természetű megfontolása.
[30] Általánosságban valamely bírói rendelkezés vagy azért lehet törvénysértő, mert rossz (jogi, avagy ténybeli) választ ad, vagy pedig azért, mert nem ad választ.
[31] Ehhez képest egy bírói rendelkezés egyfelől azért törvénysértő, mert a törvény valamely konkrét, kötelező szabályát megszegi (ami inkább anyagi jogi természetű), avagy ún. abszolút eljárási szabálysértést vét.
[32] Másfelől azért törvénysértő, mert olyan törvényi szabályt sért, amelynek alkalmazását a törvény a bíró számára más törvényi szabályokkal összhangban, törvényi korlátok között biztosítja. Ezek főleg olyan eljárásjogi kérdések, amelyek értelmezést igényelnek. Ilyenkor arról van szó, hogy az ilyen bírói rendelkezés nem illeszkedik a törvénybe, ez azonban nem mérlegelés, hanem jogi értékelés következménye. Értelemszerűen ide tartozik az is, amikor a bíró adott esetben olyan anyagi jogi rendelkezést, amelynek értelmezése az ítélkezési gyakorlatban következetes, tévesen, oktalan tartalommal lát el.
[33] További esete a törvénysértésnek, amikor a bíró a törvény diszkrecionális lehetőségével (a törvény által delegált, átadott mandátummal) élve alkalmazza a törvényt, és ez valamelyik fél számára sérelmes (úgymond törvénysértő). Ezek leginkább a jogkövetkezmények körébe tartoznak, s mérlegelés eredményei. Ilyenkor is szó lehet azonban arról, hogy a rendelkezés a törvény elvi sérelmével jár. De ez a helyzet akkor is, ha a bíró hallgat, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, ami a határozata rendelkezésével összefüggő; ez nem konkrét törvényi szabály megsértése, hanem egyoldalúság. Végül van az a törvénysértés, ami nem más, mint direkt büntetőjogi szabályba, tilalomba ütközés, ez egyben perújítási ok is [Be. 637. § (1) bek. e) pont].
[34] A Bv. tv. 289. § c) pontja szerint a közérdekű munka vagy annak hátralévő része nem hajtható végre, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény vagy a megismételt vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas.
[35] A törvényi rendelkezés megszövegezéséből következik, hogy az elítélt egészségügyi állapotának tartós változása akkor vezethet a közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapításához, ha az az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően következett be.
[36] Ez tűnik ki a Bv. tv. 289. §-ához fűzött indokolásból is: „Részben méltányossági, részben célszerűségi szempontokra figyelemmel a törvény kimondja, hogy bizonyos esetekben, az ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkező okból a közérdekű munka büntetés, illetve annak hátralévő része nem hajtható végre.”
[37] Ebből következően a közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapítására két feltétel együttes fennállása esetében kerülhet sor.
[38] Egyrészt az elítélt egészségi állapotában tartós (behatárolható időkorlát nélküli) változásnak kell bekövetkeznie az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően.
[39] Másik feltétel, – amely vagylagos – miszerint
– ez a tartós változás a közérdekű munka végrehajtását objektíve nem teszi lehetővé,
– vagy a változás folytán a foglalkoztathatósági szakvélemény vagy a megismételt vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas.
[40] Jelen ügyben a törvényi feltételeknek való megfelelés alapjául szolgáló értelmezés, és a második, vagylagos feltétel a vizsgálat tárgya.
[41] A járásbíróság 2021. július 21. napján jogerős büntetővégzése rögzíti, hogy a terhelt részmunkaidőben az M. Kft. alkalmazásában fizikai munkásként dolgozik.
[42] Ehhez képest a 2021. október 8. napján készült foglalkoztathatósági vélemény szerint nem foglalkoztatható, munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei egészségkárosodás miatt csökkentek. A szakvélemény többek között rögzíti, hogy a terhelt kézi anyagmozgatással járó munkavégzésre nem alkalmas, semmilyen fizikai munkát, illetve egyoldalú, ismétlődő, monoton mozgást igénylő munkát nem végezhet.
[43] Kétségtelen, hogy e ténybeli adatok egymásnak ellentmondóak, miként az is, hogy ezek alapján nem dönthető el egyértelműen az a kérdés, hogy az elítélt közérdekű munka végzésére alkalmas-e.
[44] Az elsőfokú végzés ellen bejelentett fellebbezésben az ügyész a határozat megalapozatlanságát kifogásolta. Hivatkozott arra, hogy nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az ittas járművezetést megvalósító és fizikai munkásként dolgozó elítélt valóban alkalmatlan lehet-e minden munka elvégzésére. A terhelt egészségi állapotának megítélése – ideértve a munkaképesség-csökkenés vélhető keletkezési időpontját, kifejlődési idejét is – orvosi szakkérdés, e tekintetben szakértő kirendelésével lehetett volna a tényállást megalapozottan megállapítani, ezért bizonyítás lefolytatása szükséges.
[45] A másodfokú bíróság végzésében kifejtette: „A foglalkoztathatóság értelemszerűen orvosi szakkérdés, amelyről ilyen tárgyú szakvélemény adására feljogosított, ebből következően e körben a szükséges kompetenciával rendelkező orvos nyilatkozhat. Az ügy iratai alapján megállapítható volt, hogy a jogszabályban előírt foglalkoztathatósági szakvélemény rendelkezésre állt, ugyanakkor annak figyelembe vehetőségét megkérdőjelező körülmény nem merült fel, ezért helyesen vette azt figyelembe az elsőfokú bíróság.”
[46] A már felidézettek szerint törvénysértő döntés születik akkor is, ha a bíró hallgat, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, ami a határozata rendelkezésével összefüggő; ez nem konkrét törvényi szabály megsértése, hanem egyoldalúság.
[47] A bíróság döntését arra alapította, hogy a törvény által kizárólag foglalkoztathatósági szakvélemény megléte szükséges a végrehajthatóság kérdésében való döntéshez.
[48] Ez nyilvánvalóan igaz, ha a szakvélemény hiánytalan, egyértelmű, más adatokkal nem ellentétben álló.
[49] Jelen ügyben viszont nem ez a helyzet.
[50] Az eljárt bíróság akkor járt volna el törvényesen, ha megkísérli a nyilvánvaló ellentmondás feloldását (akár orvosszakértői vélemény beszerzése révén is) – ahogyan azt az ügyészi fellebbezés is célozta –, és amint azt a Bv. tv. 50. § (1) bekezdés b) pontja számára egyértelműen biztosítja.
[51] Ennek értelmében ugyanis a büntetés-végrehajtási bíró „… egyéb esetekben, vagy ha azt szükségesnek tartja az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart”.
[52] Az eljárt bíróság ennek eredményeként lett volna ugyanis abban a helyzetben, hogy megalapozottan döntsön a Bv. tv. 289. § c) pontjában írt feltételek fennálltáról vagy azok hiányáról.
[53] Valójában tehát nem e törvényi rendelkezés, az ebben szereplő feltételek értelmezése a kérdés, hanem
– a bv. bíró mikénti eljárása;
– a megalapozottság iránti igény teljesülése, amely a törvényi rendelkezésben írt feltételek valós vizsgálatát jelenti.
[54] Ennek döntő jelentőségét ugyanis a valós vizsgálat eredménye nyomán követendő eljárás adja.
[55] Értelemszerűen a Bv. tv. nem támaszthat jogerő előtti helyzetre vonatkozó, végrehajthatóság megszűnésével összefüggő feltételt. Ilyen tartalmú, erre irányuló, ezt célzó vizsgálat fogalmilag kizárt bv. bírói eljárásban.
[56] Jogerő előtt ugyanis a perbíró feladata feltárni, és figyelembe venni minden olyan tényt, körülményt, amely az adott büntetés kiszabása során jelentőséggel bírhat. Ilyen a terhelt már jogerő előtt fennálló egészségi állapota, amely miatt közérdekű munka végzésére eleve nem alkalmas. Ez esetben – ilyen tény ismeretében – értelemszerűen nem szabható ki közérdekű munka büntetés.
[57] Előfordulhat az is, hogy a perbíróság előtt a jogerős büntetés kiszabásakor nem volt ismert ilyen körülmény, az csak utóbb, a büntetés-végrehajtási eljárás keretében válik ismertté (erre a megállapításra jut a szakértő).
[58] Ennek eredményeként perújításnak van helye, amint arra helyesen az ügyészi indítvány is utalt; [Be. 641. §-ában írt perújítási nyomozás, Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont].
[59] A másodfokú bíróság érvelése szerint a jogszabály céljával ellentétes eredményre vezetne az, hogy azért nem állapítható meg a közérdekű munka büntetés végrehajthatóságának megszűnése, mert az elítélt már a közérdekű munkát kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedése előtt sem volt alkalmas a közérdekű munka végzésére.
[60] A törvényi rendelkezések előzőekben kifejtett, összefüggő értelmezésből viszont nyilvánvalóan nem az következik, hogy a munka végzésére (eleve) nem alkalmas terhelttel szemben a végrehajtás kikényszeríthető lenne.
[61] Épp ellenkezőleg, a törvénysértés orvosolandó, csupán arra adott esetben nem a bv. bírói eljárás a megfelelő.
[62] Mindezek alapján az eljárt bíróságok akkor jártak volna el törvényesen, ha körültekintően megvizsgálják és megalapozottan döntenek arról, hogy a terhelt egészségi állapotának közérdekű munka büntetés végrehajtását kizáró változása valóban bekövetkezett-e.
[63] E vizsgálat eredménye legalább kétféle lehet: a terheltre kedvező (tényleg nem alkalmas munkavégzésre, ezen állapota később, jogerő után következett be), illetve hátrányára szóló (munkaképes, közérdekű munka végzésére ténylegesen alkalmas).
[64] A megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására azonban az alábbiak szerint nincs törvényes lehetőség.
[65] A Be. 669. § (1) bekezdése értelmében, ha a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találja, ítéletében megállapítja, hogy a sérelmezett határozat törvénysértő, ellenkező esetben a jogorvoslatot végzésével elutasítja.
[66] A Be. 669. § (2) bekezdése alapján a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat; illetve ilyen határozat meghozatala érdekében a sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.
[67] A Bv. tv. 51. § (5) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási bíró és a törvényszék másodfokú határozatával szemben a Be. szerinti törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a megtámadott határozatot
a) megváltoztathatja, vagy
b) hatályon kívül helyezheti, és az eljárást megszüntetheti, vagy szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.
[68] A Be. és a Bv. tv. rendelkezéseinek összevetéséből következik, hogy a büntetés-végrehajtási ügyekben hozott határozatokkal szemben bejelentett törvényességi jogorvoslat elbírálása során a Kúria döntési jogköre szélesebb, mert a Bv. tv. a reformatórius és kasszációs jogkör vonatozásában a meghozható határozat irányát nem korlátozza a terhelt javára szóló döntésekre.
[69] A Be. 669. § (2) bekezdése azonban egyértelműen azt tartalmazza, hogy a törvényességi jogorvoslattal támadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére csak akkor kerülhet sor, ha az a terhelt javára történik. Ellenkező esetben (a terhelt terhére esően) a Kúria csak a törvénysértés deklaratív jellegű megállapítására szorítkozhat [Be. 669. § (3) bek.].
[70] A Bv. tv. 50. § (6) bekezdése szerint, ha e törvény vagy más törvény eltérően nem rendelkezik, a büntetés-végrehajtási bíró eljárására a büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni azzal, hogy bizonyítási indítvány előterjesztésére vonatkozóan a Be. 520. §-a nem alkalmazható és előkészítő ülés megtartásának nincs helye.
[71] A Bv. tv. a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslattal kapcsolatban eltérő rendelkezést nem tartalmaz, ellenben a Bv. tv. 51. § (5) bekezdése kifejezetten a Be. szabályaira utal vissza.
[72] Ebből pedig az következik, hogy a Bv. tv. 51. § (5) bekezdésében írt, a büntetés-végrehajtási bíró és a törvényszék másodfokú határozatával szemben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elbírálása során a döntési jogkör a Be. vonatkozó rendelkezéseinek tükrében, azok keretei között értelmezhető. Ekként nem hozható olyan döntés, amelynek folytán a terhelt hátrányosabb helyzetbe kerül vagy kerülhet.
[73] A Kúria ismételten hangsúlyozza, hogy a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat sem tartalmában, sem funkciójában nem azonos a korábbi törvényességi óvással. Ellenkezőleg, a törvény a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot alapvetően nem arra kívánja felhasználni, hogy jogerős határozatok törvénysértő jellegét orvosolja, hanem arra, hogy a joggyakorlat számára jogegységi funkciókat lásson el. Éppen ezért tartalmazza a Be. azt a szabályt, hogy a megtámadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére csak a terhelt javára, az ő érdekében kerülhet sor. E jogorvoslat nem lehet eszköze annak, hogy folyományaként a terhelt terhére szóló újabb bírósági döntés szülessen.
[74] Ez az értelmezés áll összhangban az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozat V/10. pontjában írtakkal, mely szerint: „A terhelt hátrányára emelt óvás – és a vádelejtés miatti óvás – különösen súlyosan sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét, valamint a jogállam büntető hatalmát jellemző azt az elvet, hogy a bűnüldözésnek szigorú anyagi jogi és eljárási korlátok és feltételek között kell folynia, s hogy a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát az állam viseli.”
[75] Jelen ügyben a legfőbb ügyész által felvetett jogértelmezési kérdés kapcsán a Kúria rögzítette az álláspontját, és megállapította, hogy a megtámadott határozatok törvénysértőek. Hatályon kívül helyezésükre és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására azonban nincs mód, mert az eljárás megismétlése a terhelt számára hátrányosabb döntés irányába ható vizsgálatot igényelne.
[76] A jogorvoslati eljárásban kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költségről a Kúria a Be. 669. § (4) bekezdése értelmében rendelkezett.
[77] Ekként a Kúria a Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát a Be. 668. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva, a Be. 669. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján megállapította, hogy a törvényszék bv. csoportja, valamint a törvényszék végzése törvénysértő.
(Kúria Bt.III.837/2022/7.)